Új Szó, 1988. augusztus (41. évfolyam, 179-205. szám)

1988-08-10 / 187. szám, szerda

A nyugdíjemelés és a számítógépek

A korszerű technika pótolhatatlan segítsége- A társadalombiztosítás színvonalának javítására szánt pénzeszközök 85 százaléka a már folyósított nyugdíjak emelését szolgálja. Az október 1 -étöl esedékes nyugdíjemelések 3,4 millió nyugdíjast érintenek, akiknek megközelítőleg egyharmada Szlovákiában él - tudhattuk meg az új Társadalombiztosítási Törvényt ismertető sajtótájékoztatón. Mivel a nyugdíjakat rendszerint kérvényezés nélkül emelik, úgy véltem, hogy az emelések előkészítése emberfeletti, szinte teljesíthetetlen feladatokat ró a Nyugdíjhivatalra, hiszen minden egyes nyugdíjas iratait át kell vizsgálni, s eldönteni, jár-e a nyugdíjemelés, s ha igen, milyen összegben. Elvégezhető ez a feldat két és fél hónap alatt, megkapja októberben minden nyugdíjas az emelést? Kérdéseimmel dr. Cyril Fidest, a bratislavai Nyugdijhivatal igazgatóját kerestem fel.- Megkapják. Az egymillió százezer szlovákiai nyugdíjas októberben már az emelésekkel veheti át az öregségi; rokkantsági, részleges rokkantsági vagy özvegyi nyugdíját, esetleg az árvaellátást, a nyugdíj emeléséről szóló határozattal együtt. A nyugdíjemelésekkel kapcsolatos teendők túlnyomó részét már elvégeztük - mondja az igazgató alig egy hónappal az új Társadalombiztosítási Törvény jóváhagyása után. Csodálkozásom talán érthető, ám rövidesen elhangzik a rendkívüli gyorsaságra magyarázatot adó kulcsszó - számítógép.- 1976-ban kezdtük meg a számítógépek bevezetését intézetünk munkájába, s ma ott tartunk, hogy minden egyes nyugdíjas, illetve nyugdíj adatait számítógépen tároljuk. A nyugdíjemelések végrehajtása gyakorlatilag csak egy olyan megfelelő program lefuttatása jelenti a számítógépen, amely figyelembe vesz minden betáplált tényt, jogszabályi rendelkezést. A számítógép több mint egymillió nyugdíjas nyugdíjának emelését számítja ki, s mindössze 50 ezer ügyet kell hagyományos módon intéznünk.

Ha az igazgató szavai után még kételkedtem volna a számítótechnika alkalmazásának hasznosságában, az utolsó kétségeimet is eloszlatta volna dr. Jaroslav Gurniak osztályvezető, akitől megtudtam, hogy számítógépek hiányában legalább két évig tartana az októberben esedékes nyugdíjemelések hagyományos módon történő intézése. Rendkívül meggyorsítja az ügyintézést az is, hogy a számítógép nemcsak hogy kiszámítja a nyugdíj emelésének összegét, de ki is nyomtatja a nyugdíjemelésekről szóló határozatokat, csoportosítja a nyugdíjasok lakhelye szerint, s továbbítja a nyugdíjakat kifizető postahivataloknak.- Nem egészen elhanyagolható szempont az sem - magyarázta dr. Gurniak-, hogy a számítógép által kinyomtatott határozatban nincsenek elírások, garantáltan hibátlanok. Az újságíróban kételyek ébrednek, amikor ezt hallja. Csak az ember tévedhet, írhat el valamit, a gép talán tévedhetetlen?

Ladislav Freud mérnök megmosolyogja kételyeimet, a számítógépekkel szembeni bizalmatlanságomat. A számítógép mentes a tévedésektől, nem befolyásolja a nyári hőség, nem fárad el. Pontosan azt hajtja végre, amit a program diktál.

De a program készítője is csak esendő ember - vetném ellent, ám a szakember nyilván megszokta már a laikusok aggályait, mert a számítógépek dicséretét a programozás lényegének magyarázásával folytatja.

A jogszabály logikája megfelel a matematikai logika követelményeinek. A törvény szövege lefordítható matematikai algoritmusokba, a számítógép nyelvére. A törvény tulajdonképpen matematikai eljárást ír le, amikor megállapítja, milyen feltételek mellett, milyen eredményhez, jogkövetkezményhez kell eljutni. ,,Fordítási hibák" persze előfordulhatnak a program készítésekor. A rosszul kiszámított nyugdíjemelés tehát a program hibáját és nem a számítógép tévedését bizonyítja. Éppen ezért, a már előkészített nyugdíjemeléseket több szakaszban ellenőrizzük, ötezer - a számítógép által próbaképpen elintézett - ügyet hagyományos módon is elvégezünk, összehasonlítjuk az emberi és a gépi számítás eredményeit. Ha a számítógép rossz eredményt adott, helyesbítünk a programon. Jelenleg ennél a szakasznál tartunk, de augusztus 15-ig ezt is befejezzük.

Kételyeim ezek után nem maradtak. A számítógép tökéletes, a számítógépesítés előnyei vitathatatlanok. Úgy tűnik tehát, hogy minden jó, mindennel meg lehetünk elégedve. Talán a nyugdíjhivatal dolgozói sem tiltakoznának az ilyen optimista látásmód ellen. Ha azonban tovább firtatjuk a számítógépek alkalmazásának módozatait, rövidesen kiderül, hogy távolról sem használják ki a számítástechnika szinte korlátlan lehetőségeit. Számítógép segíti az évi 80-90 ezer új nyugdíjkérelem elbírálását, s mint már szó esett róla, számítógép tárolja a már megítélt és folyósított nyugdíjak adatait. Olykor, mondjuk panasz esetén, vagy egy új nyugdíjkérelem intézésekor, szükség lenne ezekre az adatokra, például arra, hogy folyósítanak-e a kérelmezőnek már valamilyen nyugdíjat. Elvben „lehívhatók“ ezek az adatok, csak éppen hosszú ideig, két-három napig is eltartana, míg az ügyintéző megkapná a számítógépben tárolt adatot. Elvben lehetséges lenne az is, hogy az előadók ne aktahalmaz fölött görnyedjenek, hogy a számítógép termináljának képernyője előtt ülve, a terminál klaviatúráján intézzék az ügyeket, hogy a terminál segítségével másodpercek alatt hozzájussanak a tárolt adatokhoz. Ez azonban egyelőre csupán elvi és távlati lehetőség.

Az előadók iratokat lapoznak és írnak. Mások, a hivatal épületében levő kisteljesítményű számítógép termináljainak klaviatúrája előtt ülve betáplálják, feldolgozzák, amit az előadók kézzel leírtak. A végeredmény egy mágneses jelekkel ellátott szalag, amelyet gépkocsiba raknak, s visznek a külvárosba elhelyezett számítóközpontba további feldolgozásra. Ez a munkamenet, pontosabban a számítógépek közti négy keréken történő információ-átvitel meglehetősen bonyolult, hosszadalmas és főként korszerűtlen. A megoldás kézenfekvő lenne: közös épületben kell elhelyezni a Nyugdíjhivatalt és a számítógép-központját, hogy a számítógépek közvetlenül cserélhessék információikat, hogy az előadók az asztalukon elhelyezett terminálokkal férkőzhessenek hozzá az adatbankhoz, s ily módon gyorsabbá váljon a panaszok, kérelmek, nyugdíjügyek intézése.

FEKETE MARIAN

A Nyugat-szlovákiai kerületben 3 ezer magánszemély foglalkozik szolgáltatótevékenységgel. A Dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) Járási Nemzeti Bizottság az utóbbi időben 5 személynek adott működési engedélyt, s 37 magánszemélynek engedélyezte fizetővendégek elszállásolását. így 530 ágyra nőtt a fizetővendég-szolgálat kapacitása. A felvételen Németh Tibor mérnök autórádiót javít. (Pavol Neubauer felvétele - ČSTK)

Betegekről és „betegekről“

A számítógépek pótolhatatlan segítséget jelentenek

(Prikler László felvétele)

Társadalmunkban ingyenes az orvosi ellátás. Jelentős szociális vívmányunk ez, amellyel évtizedek óta élhetünk. Hosszú távon figyelemmel kísérhető a dolgozók egészségéről való intézményes gondoskodás tárgyi és személyi feltételeinek javulása, egyebek között az orvosok, a kórházi ágyak számának gyarapodása vagy az a körülmény, hogy manapság már a dolgozók háromnegyedének üzemi egészségügyi ellátottsága biztosított. Egyszóval egészségügyünk bázisa széles és szilárd, noha ezen belül és főleg egyes vonatkozásokban és területeken vannak még bántó különbségek és' hiányosságok is. Sokhelyütt hosszú még a várakozási idő, a közvetlen ellátást nyújtó orvosok egy része a munkával túlterhelt, ami kedvezőtlenül befolyásolja a kórmegállapítás és a gyógykezelés minőségét és természetszerűleg jogos páciensi elégedettséget is kivált.

Mégis tény, hogy államunk erre a célra évről évre igen tetemes összegeket fordít. Hadd hangsúlyozzuk már elöljáróban, hogy ezt a mindannyiunk munkájával gazdagított közös kasszából teremti elő. Jelen időszakban olyan körülmények között, amikor a ráfordítás előtt gondosan meg kell forgatni minden koronát, hiszen gazdasági helyzetünk semmiképp sem engedi meg a túlméretezett, pazarló, a megfelelő eredményekkel nem járó költekezést. A takarékosságnak itt is helye van, a szűkmarkúságnak viszont nincs. Ez utóbbi következtetésre jutunk annak alapján is, hogy hazánkban az utóbbi években növekedett egyes megbetegedések arányszáma. Ez érvényes elsősorban a szívinfarktusok számának gyarapoKun Béla Narvában

Az „1920. augusztus 11-én a narvai határátkelőhelyen keresztül Észtországból Szovjet- Oroszországba érkező személyek névjegyzékében“ szerepelt „Bernhard Kohn, 34 éves német állampolgár, aki hivatalos ügyben utazott Tallinn- ból Petrográdba. Német útlevelének száma 3099, és 1920. augusztus 3-án Berlinben állították ki“.

Ugyanaznap, néhány órával később, a ROSZ- TA szovjet hírügynökség közölte: „Kun Béla elvtárs megérkezett. Kun Béla elvtárs ma délelőtt 11 óra után Narvából Jamburgba érkezett. Még ma a postavonattal Petrográdba indul, ahová este 9 óra 45 perckor várják“.

A következő napon pedig a tallinni újságok szenzációs hírként közölték, hogy „Kun Béla, az ismert magyar kommunista“ álnéven Észtországon keresztül Szovjet-Oroszországba utazott.

De mi előzte meg ezt az eseményt?

A Magyar Tanácsköztársaság 1919 augusztusában történt bukása után Kun Béla Ausztriába emigrált, és ott internálták. Horthy ügynökei azonban itt is nemegyszer próbáltak merényletet elkövetni ellene. Az osztrák hatóságok csupán Vlagyimir lljics Lenin személyes beavatkozása nyomán helyezték szabadlábra Kun Bélát, és

Németországba szállították. A magyar forradalmár itt a hazájukba visszatérő orosz hadifoglyok egy csoportjával Stettinben hajóra szállt. A német hatóságok azonban levették a hajóról és Berlinbe vitték. És csupán a német proletariátus széles körű mozgalmának és a szovjet kormány diplomáciai lépésének volt köszönhető, hogy Kun Bélát nem adták ki a magyar ellenforradalmi rendszernek, és lehetővé tették számára Németország elhagyását.

Kun Béla, miután hamis német útlevelet szerzett, amelyben csak születésének dátuma felelt meg a valóságnak, 1920. augusztus 4-én megjelent a burzsoá Észtország berlini konzulátusán, hogy vízumot kapjon, amelyre állítólag azért volt szüksége, hogy „állami megbízásból“ Tallinnba utazzon. Bernhard Kohnak, aki 1886. február 26- án Breslauban született, kiállították a 927. számú észt vízumot.

így hát 1920. augusztus 9-én Kun Béla (Bern- hard Kohn) a Torneo finn kereskedelmi hajó fedélzetén Stettinből Tallinnba érkezett. Innen Petrográdra indult.

A vonat olyan helyeken haladt keresztül, amelyeket Kun Béla 1918 februárból ismert amikor az orosz forradalom védekezett a császári Németország hordáinak betörésével szemben. A Narva

környéki harcokban, ahol a Vörös Hadsereg megszületett, részt vett és az orosz, észt és lett vörösgárdistákkal vállvetve küzdött a volt magyar hadifoglyokból szervezett, internacionalista különítmény is, amelyet Kun Béla vezetett.

xxx

Narva város 11. középiskolájának tanulói érdekes kiállítást szerveztek, amelynek anyaga 1918 eseményeiről számolt be. Mellesleg szólva, ez az iskola a Kun Béla nevét viselő utcában van. A Magyar Tanácsköztársaság 60. évfordulójának esztendejében nevezték el így.

Nyolc évvel ezelőtt Valentyina Vahnova tanárnő, a harci dicsőség iskolai múzeumának igazgatónője, azt ajánlotta a gyerekeknek, kezdjenek adatokat gyűjteni arról, aki utcájuknak a nevét adta. Natása Barisnyikova, a 4. osztály tanulója, társaival akkor írt levelet Moszkvába, a Magyar Népköztársaság nagykövetségének. A levél Zi- novij Eroszhoz került, aki sok éven keresztül Kun Béla barátja volt. Ó elküldte a narvai iskolásoknak a magyar forradalmár arcképét, közölte velük leányának - Kun Ágnes ismert magyar írónőnek a címét, s bevonta a levelezésbe a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetségnek a moszkvai nagykövetség melletti bizottságát.

A múzeum látogatóinak maguk a tanulók számolnak be a kiváló magyar forradalmár életéröl.

ALEKSZANDR VERETYENNYIKOV

(APN)

dására, mégpedig a fiatalabb korosztályokban is, a magas vérnyomás kiváltotta betegségek szaporodására s nemkülönben arra is, hogy népességükben mind több az elhízott ember, ami önmagában is rizikótényező. Ez nemcsak egyes ártó környezeti tényezőkkel magyarázható, hanem széles népi rétegek egészségtelen életmódjával is. Többek között a mértéktelen szeszes ital fogyasztással, a dohányzók magas számával, a testmozgás hiányával és általában azzal, hogy a szabadidőt igen sokan nem használják fel szervezetük felfrissítésére.

Az állami egészségügyi gondoskodás tehát főleg az említett vonatkozásokban még szűkösebb anyagi helyzetünkben sem lehet kicsinyes. Nem is az. Elég megemlítenünk, hogy a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom gondozásában milliárdos nagyságrendben fedezi a megbetegedett emberek táppénzét. Ennek összege például tavaly meghaladta a hét és félmilliárd koronát. S főleg ebben a viszonylatban törvényszerűen felmerül a kérdés, hogyan is élünk egészségünk megújítására ezzel a csekélynek semmiképp sem mondható tőkével?

Általában jól kamatoztatjuk, vagyis a gyógyulás, a felépülés állami, társadalmi és egyéni érdekeinek megfelelően. Csakhogy ez az általánosítás is kissé sántít egy tavaly végrehajtott szakszervezeti felmérés adatai szerint. A szakszervezeti ellenőrző látogatások ugyanis feltárták az adott, nagyjából pozitív helyzet fonákját is. Rendkívül nyugtalanító tényeket. Azt, hogy nem kevés köztünk az olyan ember, aki nem él, hanem visszaél ezzél a szociális vívmányunkkal. Aki színleli a bajt, megbízva abban, hogy orvosa nem láthat a szervezetébe, tudása véges avagy nincs ideje a tüzetes kórmegállapításra, illetve túlságosan elnéző s panaszát készpénzként elfogadva, kiírja a munkából. Még ennél is jóval nagyobb azoknak a száma, akik objektíve ugyan betegek, de ahelyett, hogy az orvosi utasításoknak megfelelően minden tőlük telhetőt megtennének mihamarabbi felépülésük érdekében, művelik a kiskertjüket, ilyen vagy amolyan munkát vállalnak, elmennek kirándulásra vagy üdülni stb., egyszóval - minek is köntörfalaznánk - táppénzcsalást követnek el. Nem kis számban. A tavaly végrehajtott egymillió négyszázezer ellenőrző látogatás kereken nyolcvanezer ilyen és ehhez hasonló jellegű szabálysértést állapított meg. A feltárt táppénzcsalási esetek hányada a CSSZK- ban 6,37, az SZSZK-ban pedig 3,15 százalék volt.

Ennek tudatában két alapvető következtetést vonhatunk le. Az egyik, hogy ajánlatos tárgyilagosan szigorítani a táppénzre utalás folyamatát s főleg az ezzel kapcsolatos ellenőrzést. A másik pedig az, hogy olyan társadalmi légkört kell teremteni, amely ebben a jelenségben nem lát amolyan bocsánatos bűnt, hanem állampénztárunknak dézsmálását és a saját zsebünk megengedhetetlen megmetszését. GÁLY IVÁN