Új Szó, 1988. augusztus (41. évfolyam, 179-205. szám)
1988-08-06 / 184. szám, szombat
Fára mindig szükség lesz Intenzív fatermesztési eljárások alkalmazásának eredményei A fa felhasználásának egyre bővülő lehetőségei, valamint a világ energiaszükségletének állandó növekedése tovább fokozzák a faanyag iránti keresletet. A fa jelentőségét csak növeli az a körülmény, hogy ez az egyetlen újratermelhető ipari nyersanyag, s így az elkövetkező nemzedékek számára is biztosítható. Ugyanakkor nem elhanyagolható az a körülmény sem, hogy előállítása energiaráfordítás szempontjából rendkívül igénytelen, s így érthetően gazdaságos is. Az elmondottak ismeretében természetesnek tűnik, hogy a FAO szakembereinek felmérése szerint a világ évi fanyers- anyag-szükséglete évezredünk végére eléri a 4,5 milliárd köbmétert, s így a jelenlegihez viszonyítva csaknem megkétszereződik. Ez a növekedés Európában és Észak- Amerikában a legszembetűnőbb, ahol már rövid időn belül elkerülhetetlenné válik a fahozam jelentősebb fokozása. Növekvő kereslet Mivel a farost, falemez, továbbá a cellulóz és a papíripari termékek iránti kereslet állandóan emelkedik, a legnagyobb növekedés e téren a fa vegyi feldolgozása irányában várható. Ezek a termékek ugyanis a modern társadalom gazdasági és kulturális életének csaknem valamennyi területén szinte teljesen nélkülözhetetlenek. Ugyanakkor azonban állandóan növekszik az értékesebb, vastagabb választékok iránti kereslet is. Ezek közé a választások közé tartozik mindenekelőtt a lemezipari és furnérrönk. A gyakorlati tapasztalatok, valamint a tudományos kutatómunka eredményei azt mutatják, hogy az állandóan emelkedő fanyersanyagszükségletet csakis az elméletileg jól megalapozott és a termelésben is bevált korszerű fatermesztési technológiák bevezetésével lehet a legcélszerűbben biztosítani. Ugyanakkor az őshonos, úgynevezett au- tochton fafajok mellett egyre nagyobb szerepet kapnak a külföldről behozott, illetve a hazai viszonyaink között nemesített gyorsan növő fafajták. Ezek ugyanis mind mennyiségi, mind pedig minőségi fatermés, főként ipari felhasználhatóság tekintetében felülmúlják az őshonos hazai fafajokat. A már említett, korszerű fatermesztési technológiák közül igen jelentős tartalékot képez ezen a téren az intenzív erdőállományok gyorsan növő fafajokkal történő telepítése, melynek termesztése már egészen rövid vágásforduló esetében is lehetséges és gazdaságos. Ha ugyanis figyelembe vesszük, hogy a hagyományos módon termesztett őshonos faállományok a legtöbb esetben csak hosszú, mintegy 100-120 éves vágásforduló alkalmazása mellett képesek ipari feldolgozásra alkalmas, értékes választékok előállítására, az intenzív fatermesztési eljárásoknál elérhető 15-20 éves vágásforduló valóban jelentős eredménynek számít. Ezek közé a fafajok közé tartoznak a lágy lomblevelűek közül a nemes nyárak és a fűzek, míg a kemény lomblevelűek közül elsősorban az akác, a vöröstölgy és a fekete dió. Tekintettel a kemény lomblevelűek lassúbb növekedésére, vágásfordulójuk a nemes nyárakénál valamivel hosz- szabb, s mintegy 30-40 év között mozog. Természetesen még így is jóval rövidebb idő alatt termelik meg az értékes faanyagot, mint a már említett hagyományos fatermesztési eljárások mellett lehetséges. Intenzív fatermesztés Hazánk, de mindenekelőtt síkvidékeink természeti és gazdasági feltételei között a legnagyobb jelentősége intenzív fatermesztés tekintetében a nemes nyáraknak van, mivel biológiai tulajdonságaik lehetővé teszik, hogy a nemes nyárakat gazdasági érdekeinknek megfelelően célállományokban termesszük. Ha ugyanis gazdasági céljaink vékonyabb választékokat, nevezetesen farost-, cellulóz- és papírgyártáshoz szükséges fanyersanyagot igényelnek, abban az esetben nyárasainkat sűrűbb hálózatban telepítjük. Ha azonban lemezipari vagy furnérrönk termesztése a célunk, akkor ritkább hálózatot kell alkalmaznunk. Természetesen közepes hálózat mellett is dönthetünk, amikor a nevelő vágások során kitermelt faanyagból vékonyabb, elsősorban a vegyi feldolgozás céljaira alkalmas faanyagot nyerünk, míg a véghasználat során kitermelt törzsek értékesebb, vastagabb választékokat adnak. Az eddigi tapasztalatok és eredmények azt bizonyítják, hogy a nemes nyárak rendkívül igényes, úgynevezett kultúrfajok, melyek elsősorban a tápanyagokban gazdag, megfelelő vízellátottságú és kellően szellőzött talajokon fejlődnek eredményesen és adnak magas fahozamot. Ugyanakkor azonban az is nyilvánvalóvá vált, hogy az intenzív fatermesztési technológiák alkalmazása lehetővé teszi a nyárfatermesztés eredményességét a kedvezőtlenebb tulajdonságokkal rendelkező, főként a kötöttebb, az agyagos, a szárazabb, valamint a tápanyagokban szegényebb talajokon is, ami elsősorban a talajviszonyok javításával válik lehetővé. Ez viszont az intenzív, vagy ültetvényszerű nyárfatermesztési technológiák következetes betartásával érhető el. Technológiai alapelvek Az állomány létesítése előtt elengedhetetlen a teljes gépi talajelőkészítés, melynek alapját a mélyszántás képezi, míg az ültetéshez csakis fejlett, egészséges, magashozamú fajták, illetve kiónok használata engedhető meg. A talajápolás, melyet az elkövetkező években tárcsázás segítségével valósíthatunk meg a legcélszerűbben, lényegesen javítja a talaj szellőzöttségét és víz- háztartását. Elengedhetetlen továbbá a koronaalakítás és a nyesés, valamint szükség esetén az aktív növényvédelem, esetleg a talajerő mesterséges utánpótlása trágyázással. Az intenzív nyárfaültetvények jellege így lényegesen eltér a természetszerű erdőgazdálkodástól és nagymértékben hasonlít a mező- gazdasághoz, illetve a mezőgazda- sági kultúrához. Az intenzív nyárfatermesztésnek legrégibb hagyományai Olaszországban vannak, ahol a jó termőhelyeken levő nyárfaültetvények már 10 éves korban elérik a 35 centiméteres átlagos vastagságot és az 1 hektárra eső 345 köbméteres előfakészletet. Szlovákia területén az 1965-70-es években került sor intenzív nyárültetvények telepítésére, elsősorban kísérleti jelleggel, így tehát már rendelkezünk vágásérett intenzív nyárfaállományokkal, melyeknek értékeléséből rendkívül fontos tanulságokat vonhatunk le a gyakorlati erdőgazdálkodás számára is. Síkvidéki tapasztalatok Legfontosabb tanulságként azt a tényt könyvelhetjük el, hogy az intenzív fatermesztési eljárások alkalmazásával a nemes nyárak eredményesen termeszthetők az olyan kedvezőtlenebb talajviszonyok között is - elsősorban a kötöttebb, szárazabb, vagy tápanyagokban szegényebb talajokon -, ahol a hagyományos erdőművelési eljárások mellett nem adnának kielégítő eredményt. Ennek óriási népgazdasági jelentősége van, mivel lehetővé teszi a talaj potenciális termőerejének kihasználását. Ezt igazolják azok az eredmények, amelyeket egyrészt a Duna mentén, másrészt pedig a Kelet-szlovákiai síkság területén létesített intenzív nyárfaültetvényekben elértünk. Ezekben az ültetvényekben a nemes nyárak (főként az olasz nyár) 20 éves korban elérik a 30-32 m átlagmagasságot, a 40-45 cm átlagvastagságot és a 450-550 köbméter összesfatöme- get, aminek 25 köbméteres, illetve még magasabb évi átlagnövedék felel meg, s egyben értékes, hámozási rönköt szolgáltatnak. A cellulóz és papírgyártás céljára viszont már a 10-12 éves nemesnyár-állomá- nyok is megfelelnek, melyeknek évi átlagnövekedése a 30 köbmétert is meghaladja. Ismételten leszögezzük, hogy más, hagyományos módszerrel termesztett fafajok ebben a korban iparilag hasznosítható fatömeggel még egyáltalán nem rendelkeznek, s hektáronkénti évi átlagnö- vedékük mindössze 4,1 köbmétert tesz ki. Eddigi tapasztalataink azt mutatják, hogy az intenzív nyárfatermesztési módszerek alkalmazásával jelentősen növelhetjük erdőgazdaságunk jövedelmezőségét és biztosíthatjuk népgazdaságunk fanyersanyaggal való folyamatos ellátását is. KOHÁN ISTVÁN, kandidátus, az Erdőgazdasági Kutatóintézet tudományos munkatársa Az utolsó ács- és betonozási munkák: a gát hulladéktörőjének alapozása Elkészült a Starina víztározó Ke let-Szí óvá ki á ba n több lesz az ivóvíz Egy országrész várt a hírre: elkészült a 60 millió köbméter víz befogadására tervezett Starina víztározó, ahonnan Kelet-Szlovákia több mint fél millió lakosát látják el a korábban elég gyakran korlátozott mennyiségben fogyasztható ivóvízzel ... Az építők ünnepi gyűlésén Dušan Mikiének, az SZSZK építésügyi minisztere 170 dolgozónak, illetve kollektívának állami és ágazati kitüntetéseket adott át. Ján Zuštiakot a Kassai Mélyépítő Vállalat igazganagyon igényes, bonyolult építkezésről volt szó, amelyhez hasonlót eddig még egyetlen kelet-szlovákiai építóvállalat sem végzett. A legnagyobb gondot kezdettől fogva a 60 millió köbméter víz befogadására tervezett víztározó, s ezen belül a 300 méter hosszú és 51 méter magas gát építése okozta, ami megközelítőleg 1,5 millió köbméter föld és 100 ezer köbméter beton beépítését igényelte. Ezenkívül több mint száz kilométer hosszú vízvezetékhálózat, járulékos épüleDušan Mikiének, az SZSZK építésügyi minisztere (balról) kitünteti a beruházás legjobb dolgozóit. Jobbról Peter Ševc, az építkezés igazgatója tóját a Munka Érdemrenddel tüntették ki. A létesítmény jelentősége indokolja, hogy elmondjuk, hol, hogyan, milyen feltételek közepette és kik építették ezt a vízmüvet. A Kelet-szlovákiai kerület Hu- mennéi járásának északkeleti részében, Snina várostól és Stakčin községtől északra, a Cirocha fo- lyócska felső szakaszán, több mint 500 millió korona ráfordítással, 1981 áprilisában kezdődött a víztározó építése. A hat alapvető részből álló vízgazdálkodási komplexum felépítésére 1 milliárd 628 millió koronát irányoztak elő. Az építkezés befejezését eredetileg 1987 júliusára tervezték, ezt közben egy évvel későbbre módosították. Ennek több oka volt, mindenekelőtt az, hogy Csoda-e, ha az olvasó időnként megkérdőjelezi az újságíró szavahihetőségét, amikor előfordulhat, hogy hiába tartja magát jól értesültnek a sajtó munkatársa, a kapott információk alapján kialakított véleménye távolabb kerül a valóságtól, mint a saját bőrükön tapasztalatokat szerző, bár borúlátóbb, szkeptikusabb embereké. Velem is ez történt a közelmúltban. Arról cikkeztem, hogy nem elég észrevenni a környezetünkben előforduló hibákat, szóvá is kell tenni azokat. Zöld utat kapott a lakossági bírálat, a széles közvélemény segítségével elkezdődött a visszaélések felszámolása, sikerül megakadályozni a társadalmi tulajdon további szétlopkodását, irtani a hivatali bürokráciát, tisztábbá válik a közélet, szilárdul, erősödik a demokrácia. Számokkal is érveltem - azóta a szövetségi kormány jelentésében is olvashatta, akit érdekelt, - hogy 1987-ben közel 155 ezer levél és bejelentés érkezett az állami és gazdasági szervekhez és szervezetekhez, amelyeknek 46,7 százaléka jogosnak bizonyult, tehát valóban előforduló, meglevő problémákra, hibákra mutattak rá a levelek írói. Elégedetten szögeztem le, hogy egyre többen élnek a lehetőséggel és a CSKP KB Elnöksége Levelének ösztönzésére segítenek feltárni a munkánkat, életünket keserítő, mások felelőtlenségéből vagy önzéséből eredő gondokat, bajokat. Ismerősöm csak legyintett következtetéseimet olvasva: „Azt hiszed, történik majd valami? Hogy érdemes szólni? Holló a hollónak nem vájja ki a szemét. Néhány kis gazembert majd megleckéztetnek, de a nagyobbak most is megússzák, azok minden hájjal meg vannak kenve, kikezdhe- tetlenek. Ez csak olyan szelep, mondják meg az emberek a magukét, megkönnyebbülnek. Kész, ennyi". Bizony ezek után kényelmetlenül érintett a hír, hogy az említett panaszok és bejelentések - habár indokoltak, jogosak voltak - közös nevezőjévé az vált, hogy következetlenül, felületesen, formáliÉrdemes?... san jártak el intézésük, felszámolásuk során. Ez derült ki a CSSZSZK Népi Ellenőrzési Bizottsága 1988. július 8-i üléséről közzétett jelentésből. Ismerősöm volt az első, aki felfigyelt rá: „Nem megmondtam? Ugye, hogy nekem volt igazam!" Mit mondhattam neki? Azt, amit ő is tud. Hogy egyik napról a másikra nem lehet embereket megváltoztatni, s már az is jó, hogy száz közül egyetlen ember szót emelt, hogy 155 ezer levelet kivizsgáltak, s megállapították, hogy 46,7 százalékuk jogos volt. Persze, azért felháborít, hogy ilyen nyugodtan, szinte kihívóan halásznak tovább a zavarosban azok is, akik tudván tudják, panasz volt rájuk, kivizsgálás folyt - vagy folyik ellenük, hogy ugyanúgy ügyeskednek, csalnak, lógnak vagy basáskodnak - csak kissé óvatosabban, még ügyesebben - akik ebből kovácsoltak maguknak tőkét az elmúlt években. Tudom, hogy az igazukért fáradhatatlanul verekedők ettől még éberebben figyelnek és még kérlelhetetlenebbül bírálnak majd, csakhogy - száz közül még csak egy az ilyen ember. A többi, kilencvenkilenc ember viszont sajnos, kedvét, alig sarjadó bátorságát is elveszíti a lakossági panaszok ilyen intézését látva. Bizony további hallgatásukkal a vétkesek cinkosaivá válhatnak, ahelyett, hogy jogos igényeik, igazságérzetük ösztönzésére önbecsülésükben növekednének szót emelve, demokráciát tanulva. Mert másokért bátor, másokért küzdő, aki nem túri a rosszat, még ha igazáért szívósan és türelmesen kell is küzdenie. Társadalmi-emberi méltóságát óvja, aki nem tudja elhallgatni, tétlenül nézni, ha lopást, csalást, hanyagságot lát. Életünk tere, közege a társadalom. A munkahely, a vonat, a busz, az utca, a tér, az üzlet, a ház, amelyben járunk és kelünk, dolgozunk és vásárolunk, pihenünk és sétálunk. És az emberek, akikkel kapcsolatba kerülünk. Amennyiben féltjük a víz, a levegő tisztaságát, mert tudjuk, egészségünk károsodik, ha szennyezni fogjuk, ha szeny- nyezni hagyjuk, ugyanúgy kellene és kell féltenünk és óvnunk a társadalmi légkört is, amelyet az emberi magatartás minősége tesz tisztává vagy közérzetünkre, etikai tartásunkra nézve veszélyessé. Tudom, hogy bonyolult és lassú folyamat a szövevényes, több szálból összefonódott visz- szásságok és hibák „felfejtése". De azért el kellene gondolkodni, hogyan érhetnénk el, hogy a társadalom, a mindannyiunk érdekében bírálók a jövőben se riadjanak vissza a jobbító szándékú bírálattól. H. MÉSZÁROS ERZSÉBET (Štefan Cmoriak felvételei) tek felépítése volt szükséges a komplexum zavartalan üzemeléséhez. Természetesen, a munka- szervezés terén jelentkező kezdeti fogyatékosságok is előidézték, hogy a víztározó feltöltése nem a tervezett időben, hanem később, 1987 júliusában kezdődhetett el. Volt ennek az építkezésnek egy specifikus problémája, - erre Peter Sevc, az építkezés igazgatója gyakran utalt -, amely éppen a legnehezebb szakaszon, a víztározó gátjának építésénél jelentkezett. Ugyanis egy ilyen vízmű gátjának az építéséhez megfelelő időjárás és földanyag is szükséges. A gátba beépítendő föld nem lehet a megengedettnél sem nedvesebb, sem szárazabb. Ha csapadékos volt az időjárás, le kellett állni a gátépítéssel. Nem véletlen, hogy az építkezési terv is évente csupán 134, a gátépítés követelményeinek megfelelő nappal számolt. 1984-ben és 1985-ben például csupán 90-94 nap volt alkalmas arra, hogy a gátépítők dolgozhassanak. Előfordult az is, hogy kedvezett az időjárás, viszont az építkezésen a megfelelő mennyiségű alkalmas földanyag és kavics időbeni, folyamatos szállítása okozott gondot, mert egy idő múltán az építkezés közelében „kimerült" a helyi készlet, így máshonnan, távolról - még a Duna medréből is - kellett szállítani a szükséges homokot, kavicsot. Ján Zuštiak, a Kassai Mélyépítő Vállalat igazgatója az átadási ünnepségen is megemlítette, milyen nagyfokú megértésre talált a Csehszlovák Államvasutak kelet-szlovákiai igazgatóságán, ahol azonnali segítséget nyújtottak a szállítási problémák, a gátépítéshez szükséges anyag- ellátás folyamatosságának megoldásában. Az építők igyekezetének köszönhetően a Stakčin község feletti egyik dombo1- dalon már 1985-ben felépült a vízderítő állomás, melyen keresztül eljut a Cirocha folyó vize a már kiépített vízvezetékhálózaton át Snina, Humenné, Vranov és Prešov lakóházaiba, s - amint ezt Rudolf Schuster, a Kelet-szlovákiai Kerületi Nemzeti Bizottság elnöke is megerősítette - ez év augusztusában Kassa lakóházaiba is. KULIK GELLÉRT
