Új Szó, 1988. augusztus (41. évfolyam, 179-205. szám)
1988-08-06 / 184. szám, szombat
KIS _____ NYELVŐR Egy hét a nagyvilágban Július 30. - augusztus 5. Szombat: Mihail Gorbacsov fogadta az NSZK külügyminiszterét • Grósz Károly hazaérkezett tengerentúli útjáról Vasárnap: A jordan uralkodó tájékoztatta a BT állandó tagjait: országa megszakítja az adminisztratív és jogi kapcsolatokat Ciszjordániával Hétfő: Moszkvába érkezett Frank Carlucci • Kazahsztánban megkezdődött a szovjet rakéták megsemmisítése Kedd: Genfben újabb fordulóval folytatódtak a négyoldalú tárgyalások a délnyugat-afrikai rendezésről Szerda: Kegyelmet kapott Mathias Rust Csütörtök: Moszkvában tárgyalt a pakisztáni külügynimiszter, majd a szovjet diplomácia vezetője Kabulba utazott Péntek: Bécsben az utótalálkozón megtartották a háromhetes technikai szünet előtti utolsó plenáris ülést L átogatási nagyhét volt Moszkvában. A szovjet főváros vendégei között volt Hans-Dietrich Genscher, az NSZK alkancellárja, külügyminiszter, Frank Carlucci, az Egyesült Államok hadügyminisztere, Szahabzad Jakub Khán pakisztáni külügyminiszter, Mohamed Lari- dzsani, Irán külügyminiszter-helyet- tese, mint a teheráni vezetés megbízottja. Ha ehhez hozzátesszük, hogy a szovjet diplomácia vezetője meglehetősen váratlanul csütörtökön munkalátogatásra Kabulba utazott, levonhatjuk a következtetést: napjaink legégetőbb kérdéseiről folytak a megbeszélések. Genscher látogatása több volt, mint Kohl kancellár októberi útjának előkészítése. Egészen részletekbe menő tárgyalások folytak a szovjet-nyugatnémet kapcsolatokról, s hogy eredményesen, azt az is bizonyítja: Genscher csütörtökön ismét azt sürgette a nyugati országoknál, kapcsolódjanak be a Szovjetunióval való gazdasági és tudományos-műszaki együttműködésbe. Megmutatkozott, mindkét ország nagyon fontosnak tartja a biztonsági és a leszerelési kérdések megítélésében megmutatkozó, mind nagyobb kölcsönös megértést. Azonosan vélekednek a vegyi fegyverek betiltásáról, egyaránt szorgalmazzák az európai fegyveres erők létszámának és hagyományos fegyverzetüknek a csökkentését, kedvezőek a vélemények a KGST és az EGK kapcsolatfelvételéről, egyaránt szorgalmazzák a bécsi utótalálkozó mielőbbi befejezését egy tartalmas, kiegyensúlyozott záródokumentum elfogadásával. Genscher nagy elismeréssel szólt a Szovjetunióban zajló változásokról, az új külpolitikai gyakorlatról, s a kapott tájékoztatás alapján Kohl kancellár is hasonlóan vélekedett. Újságírók kérdéseire válaszolva Genscher elmondta, tárgyalásainak során nem esett szó Mathias Rust esetleges szabadon bocsátásáról. Éppen ezért némi meglepetést okozott, hogy három nappal a szovjet fővárosból való elutazása után a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának Elnöksége megkegyelmezett a légtérsértő nyugatnémet fiatalembernek és kiutasította az országból. Nemcsak a nyugatnémet sajtó, hanem a bonni vezető körök is üdvözölték ezt a humánus szovjet lépést, pozitív gesztusként értékelték a kétoldalú kapcsolatok szempontjából. Még ennél is váratlanabb volt Jakub Khán útja a szovjet fővárosba. Az előző héten a szovjet külügyi szóvivő helyettese ugyan már közölte, hogy minden tárgyalási ajánlatot elfogadnak, ami a Pakisztánban fogva tartott szovjet katonák kiszabadításához vezethet, készek akár a közvetlen tárgyalásokra is a mudzsaheddinekkel, az iszlamabadi magas rangú politkus látogatása mégis váratlan volt. Tárgyalópartnere, Eduard Sevardnadze külügyminiszter természetesen ennek a témának is nagy figyelmet szentelt a megbeszéléseken, rámutatva: a katonák kiszabadítására tett szovjet erőfeszítések Iszlámábád kibúvóiba ütköznek. A pakisztáni vezetés ugyanis azt állítja, nem nyújthat ebben segítséget, mivel nem tudja, hol tartják fogva ezeket a katonákat. Sőt egyenesen azt állítja, nincsenek is az ország területén. Ez teljesen ellentmond azoknak az információknak, melyeket a szovjet fél a Nemzetközi Vöröskereszttől és független társadalmi szervezetektől kapott, ennek mondanak ellent a kiszabadult szovjet katonák beszámolói. Jakub Khánnal - tényekkel alátámasztva - azt is közölték, a Szovjetunió úgy ítéli meg, hogy Pakisztán nem teljesíti a genfi megállapodásokat. Miközben szigorúan a tervek szerint folyik a szovjet egységek kivonása Afganisztánból - augusztus 15-ére távozik a szovjet kontingens fele -, addig Iszlámábád változatlanul engedélyezi, hogy az ország területét bázisként használják a kabuli kormány fegyveres ellenfelei, engedélyezi felfegyverzésüket és pénzelésüket, ugyanakkor akadályozza az afgán menekültek hazatérését. Sevardnadze csütörtökön kezdődött kabuli munkalátogatása szintén része azoknak a szovjet erőfeszítéseknek, hogy következetesen megvalósuljanak a genfi egyezmények, sikerüljön békés eszközökkel, politikai úton rendezni a helyzetet ebben a veszélyes feszültséggócban, mégpedig tartósan. Ehhez azonban nem elég Moszkva és Kabul jóakarata, következetessége és kompromisz- szumkészsége, szükség van a másik fél, a genfi megállapodások másik aláírója és másik garantálója, Pakisztán és az Egyesült Államok hasonló magatartására is. Egyelőre azonban kevés jele van annak, hogy Iszlámábád és Washington különösebben törekedne vállalt kötelezettségei teljesítésére. A szovjet külügyminiszter és az iráni külügyminiszter-helyettes, Laridzsani találkozója is alkalmat adott az afgán kérdés megvitatására. A szovjet fél megerősítette, mindent megtesz a rendezés ügyében, s reméli, Irán segítségére is számíthat a szovjet hadifoglyok kiszabadításához. Egy másik humanitárius kérdésről is szó volt, nevezetesen az Iránban élő afgán menekültekről. Irán ugyanis Pakisztánhoz hasonlóan nem igyekszik elősegíteni hazatérésüket, ellenkezőleg, akadályozza őket szándékuk megvalósításában. Másik fontos témája volt a találkozónak - a szovjet-iráni kapcsolatok helyzetének megvitatása mellett - az öbölháború befejezésének kérdése. A szovjet diplomácia vezetője megelégedéssel nyugtázta, hogy a Biztonsági Tanács 598. számú határozatának Irán által történt elfogadása megnyitotta az utat a rendezés felé. Megerősítette, országa minden támogatást megad az ENSZ főtitkárának erőfeszítéseihez, hogy mielőbb megszülessen a tűzszünet és megvalósuljon a BT-határozatban lefektetett rendezési folyamat. Másnap a Biztonsági Tanács állandó tagjai hivatalosan is vállalták a világszervezet főtitkára új kompromisszumos terve megvalósításának garantálását. Mennyire lesz eredményes ez a terv, az most már csakis Bagdadtól és Teherántól függ. A három héttel ezelőtti nagy nemzetközi fellélegzés, a kezdeti optimizmus már a múlté. Azoknak lett igazuk, akik óva intettek a túlzott derűlátástól. Irak és Irán makacsul ragaszkodik saját elképzeléseihez, a tyúk és a tojás körüli örök vitához hasonlóan képtelenek egyetértésre jutni abban, mi legyen előbb, közvetlen tárgyalások vagy tűzszünet. A harcok viszont folytatódnak a front több szakaszán, s az ENSZ szakértői csoportjának mindkét felet vétkesnek nyilvánító és elítélő jelentése ellenére újra érkeztek hírek arról, hogy vegyi fegyvereket is bevetettek a harcokban. Augusztus 18 óta először csütörtökön ismét támadás ért egy tartályhajót az öbölben. Teherán határozottan cáfolta, hogy gyorsnaszádai támadták volna a norvég tankert; ugyanúgy Irak is cáfolta, hogy légiereje ismét polgári célpontokat bombázott volna. Kétségtelen, hogy a látogatási nagyhét „fénypontja“ Carlucci vizitje volt. Bár nem először találkozott a Pentagon főnöke a szovjet honvédelmi miniszterrel, ez a látogatás bizonyos tekintetben mégis szenzációs volt. Nem a keretében folytatott tárgyalásoknak, inkább a különböző „exkurzióknak“ köszönhetően. Maradjunk egyelőre a tárgyalásoknál. Frank Carlucci tárgyalt Dmitrij Jazowal, majd a Krímben Andrej Gromikóval. A legfontosabb témák: a nukleáris leszerelés már megkezdett folyamatának folytatása, a biztonság növelése, közös lépések a véletlen támadások kizárására, a katonai tevékenység közben előálló veszélyek csökkentésére. Dmitrij Jazov az Egyesült Államokba szóló meghívást kapott és fogadott el, a miniszterek kidolgozták a jövő évi látogatások programját, amely lehetővé teszi, hogy a szakértők kölcsönösen több katonai objektumot látogassanak meg. Nem ettől volt egyedülálló ez a látogatás, ma már - szerencsére - némi túlzással akár megszokottaknak is mondhatók az ilyen témákat érintő szovjet-amerikai tárgyalások. A szenzációs az volt, amit Car- luccinak megmutattak. Csak két példa: a kubinkai légitámaszponton megtekinthette a nyugati sajtó által Blackjacknek nevezett, eddig szigorúan titkosan kezelt bombázót, s járt Szevasztopol külföldiek számára zárt részében, a hadikikötőben. Ezek után teljesen érthető, hogy Carlucci nagy megelégedéssel még Moszkvában így nyilatkozott látogatásáról: ,,Meglepő nyíltsággal és őszinteséggel találkoztunk a Szovjetunióban, s ez nemcsak a megbeszéléseken nyilvánult meg, hanem abban is, hogy szovjet kollégáink a legkorszerűbb, legújabb haditechnikájukat is megmutatták nekünk.11 GÖRFÖL ZSUZSA Frank Carlucci a Kubinka légitámaszponton (Telefoto: ČSTK) Találomra vagy találomszerűen? A nyelvművelőnek nemcsak az a feladata, hogy kifogást emeljen egy-egy helytelen szó, mondatszerkesztési hiba ellen, hanem az is, hogy megvédje az ok nélkül hibáztatott nyelvi elemeket, szerkesztésmódokat. Magam is megakadtam egyik lapunk mezőgazdasági cikkének címét olvasva: „Ne találomszerűen műtrágyázzunk!“ Nem a találomszerűen szó akasztott meg, hanem az egész kifejezés ködös volta: nem tudtam, mit is ért pontosan a szerző a találomszerűen műtrágyáz kifejezésen. Azt, hogy mi a találomszerű a műtrágyázással kapcsolatban: az időnek, a műtrágya mennyiségének, fajtájának a megválasztása, esetleg mindez együttvéve. De a cím nem árulhat el mindent, így a cikkből tudtam meg, hogy a „felhasznált műtrágyák mennyiségének találomszerű növelésével“ nem ért egyet. Egy kicsit meglepődtem, amikor a lap szerkesztőségében járva a munkatársak magát a találomszerűen szót is kifogásolták. Találomra - ilyen szavunk van, találomszerűen azonban nincs - jelentették ki többen. S bizonyításul fellapozták az értelmező szótárakat. Igen, azokban valóban a találomra határozószó található meg, ebben a jelentésben: terv és megfontolás nélkül a véletlenre, a jó szerencsére bízva a dolgot. Ha tehát azt mondom: Találomra vettem le egy könyvet a polcról, azt értem rajta: nem választottam ki, meg sem néztem a címét, csak odanyúltam, és levettem egyet. örvendetes dolog, hogy szerkesztőségeinkben már gyakorlattá vált az értelmező szótárak forgatása, fel-fellapozása, de valamire azért ügyelnünk kell használatukkal kapcsolatban. Ugyanis az a helytelen felfogás alakult ki, hogy ha egy szó benne található valamelyik értelmező szótárunkban, akkor az létezik, ha nem található benne, nem létezik, s nem is használható. Az állításnak ez az utóbbi fele megkérdőjelezhető. Néha valóban nem létezik egy- egy, a szerzők által alkotott korcs elem, s azért nincs bennük a szótárakban. De gondolnunk kell arra is, hogy minden magyar szót egyetlen szótár sem foglal magában terjedelmi okoknál fogva. Tehát előfordulhat olyan eset is, hogy a vitatott szó létezik, csak éppen a szótárba nem került be. A találomra határozószó mindkettőben benne van: A magyar nyelv értelmező szótárában is, a Magyar értelmező kéziszótárban is. Kétségtelen, érdekes, de a magyar nyelvben nem példa nélkül álló módon jött ez létre: a ragos találom igealak főnévi tőként szerepel benne; ehhez járult a főnevekhez illeszthető -ra határozórag. De mivel a tó sem tipikus, s más határozóraggal sem szoktuk ellátni, határozószóvá merevedett ebben a formájában. A találom igealak névszói értékű elemként fordul még elő a szúrópróba tükörszó helyett ajánlott találompróba összetett szóban is; ez is megtalálható a szótárakban. De a találomszerű, találomszerűen alakok nem fordulnak elő bennük. Nekem azonban nem voltak ezek idegenek; úgy emlékeztem, a nyelvhasználatban már találkoztam velük, sőt nyelvészeti cikkben a találom módon kifejezéssel is. A találomszerű melléknévre meg szükségünk is van, érveltem magamban, hiszen pl. a találomra való választás típusú, ma már egy kissé nehézkesnek érzett szerkezeteket könnyebbé lehet vele tenni: a találomszerű választás. Egyébként sem baj az - sőt jó -, ha az emberek nem mechanikusan, hanem alkotó módon használják a nyelvet, hiszen így gazdagodik anyanyelvűnk; csak természetesen ügyelnünk kell arra, hogy a szóalkotás megfeleljen nyelvünk törvényeinek. A találomszerű melléknév és az ebből toldalékkal alkotott találomszerűen ilyen szempontból nem lehetnek kakukkfiókák nyelvünkben, csak esetleg ritka előfordulásuk miatt szokatlanok. S a régi, a múlt században szerkesztett hatkötetes Czuczor-Fogarasi-féle értelmező szótárban - pontos címe: A magyar nyelv szótára - nemcsak a találomra határozószóra bukkantam rá, hanem a találomszerű melléknévre is ebben a jelentésben: a véletlenre támaszkodó, az eshetőségen alapuló. Ha pedig a találomszerű melléknév létező elem, akkor a találomszerűen létezésének is megvan az alapja. Noha a létezés ténye még nem mindig indokolja az elfogadhatóságot, ezeknek az elemeknek a használata ellen nem emelhetünk kifogást. Más kérdés az, hogy a találomszerűen használatával ne szorítsuk ki a találomra határozószót. A rövid ideig tartó cselekvéseket inkább találomra végezzük, mint például a műtrágya kiválasztása, a műtrágyázás idejének megválasztása! De általában műtrágyázásról szólva már használhatjuk a talá- lomszerűenelemet. JAKAB ISTVÁN Rokkant és nyugdíjas szavaink nyomában Ez a kis írás nem rokkant (vagyis hibás) és nem nyugdíjas (azaz egyre ritkábban használt) szavakról szól (ahogy a címet tréfásan értelmezni lehet), hanem azokat a helyesírási hibákat teszi szóvá, amelyek a rokkant és a nyugdíjas szó használatában - sajnos - mindennaposak. Helyesírási szabályzatunk a 128. c) pont értelmében egybeiratja a rokkantsegély-t, s mivel az idézett szabály kiterjed minden olyan esetre, amikor „jelöletlen, azaz személyrag (-jel) nélküli birtokos jelzős összetételek tagjai"-ról van szó, nyilván állnia kell a rokkantnyugdíj-ra is. Ez ui. ennyit jelent: ’a rokkantak(nak) a nyugdija’. A természetesen, akinek ez jár, az is csak összetétellel nevezheti meg magát helyesen: rókkantnyugdíjas. E helyett az apróhirdetésekben gyakori a különírt rokkant nyugdíjas megjelölés. Vigyázat! Ez a külön írt jelzős szerkezet nagyon mást jelent! Ha így írják, akkor feltételezhető, hogy - mondjuk - 80 esztendősen vált mozgáskorlátozottá az, aki makkegészségesen ment nyugdíjba a korhatár elértével. Nem illik, mégis megmosolyogjuk az effajta hirdetést:,,Háromkerekű rokkant kerékpár eiadó“. Es nemcsak azért, mert a kerékpárnak nem lehet három kereke, hanem inkább azért, mert a rokkant járműveket a hulladéktelepre kell vinni, s nem újságban hirdetni. A különírt rokkant segély és rokkant nyugdíj is nevetséges lenne. Tessék csak belegondolni! A rokkant-\a\ megeső helyesírási balesetek a nyugdíjas-sál is megtörténnek. Olykor még komoly tudósítások, szívhez szóló riportok fogalmazói és kinyomtatói sem tesznek különbséget a különírt szerkezet és az egybeírt összetétel között, s ezért nyugdíjas klub-ról, sót intézménynév gyanánt Nyugdíjas Klub-ról írnak, mintha a klubot küldték volna nyugállományba. Holott a 128. c) pont ide is vonatkozik: nyugdíjasklub vagy Nyugdíjasklub, mert a klub a nyugdíjasoké. Érdekes mondattani és jelentéstani problémát vet föl ez az írásmód is: ,,Nyugdíjas portást/éjjeliőrt felveszünk". Nos, meglehet, hogy valaki valóban portásként vagy éjjeliőrként dolgozott egész életében, aztán nyugalomba vonult, majd a régi pálya iránti nosztalgiától indíttatva újra jelentkezik munkára. De nem erről van szó! Az ilyen hirdetések más élethivatások nyugdíjasainak szólnak. Ezért világosan fogalmazva és helyes magyarsággal kellene közzétenni az ilyen típusú álláshirdetéseket. Valahogyan így:,,Nyugdíjastportásnak(éjje- liőrnek) felveszünk". HOLCZER JÓZSEF
