Új Szó, 1988. augusztus (41. évfolyam, 179-205. szám)

1988-08-04 / 182. szám, csütörtök

KOMMENTÁLJUK Öreg kombájn nem vén kombájn Aratási határszemlén az Udacs mentén A tiszta égbolton a tüzelő nap épp a legmagasabban állt, amikor a helyi tógépes ítővel, Vaszily Árpád mér­nökkel és Böszörményi Gyula párt­elnökkel a csicseri (Čičarovce) Vö­rös Lobogó Efsz határába indultunk aratási szemlére. A délidő s a nagy meleg elnéptelenítette a község ut­cáit, csak a kertek pirosló paradi­csomlugasai között volt némi mozgás.- Mire odaérünk, bizonyára befe­jezik ott a munkát - jegyezte meg útközben a főgépesí- tő. - Az előbb jártam arra, s a negyvenből már csak egy-két hektáron állt lábon a gabona. Ha nincs üzemhiba, akkor azt a „harapásnyit“ pilla­natok alatt levágják a gépek. Igaza volt a fiatal szakembernek, xxx ízlett az ebéd a fü­lig poros gépkezelők­nek: Palkó György­nek, Dudás László­nak, Juhász Dezső­nek, Smajda János­nak, Balogh Gézá­nak, Szokol Ottónak, Kódus Sándornak, Perdók Istvánnak, Kobák Istvánnak és a többi aratónak.-Csak egy jó hi­deg üdítő kellene még - mondták szinte kórusban. - Ami pe­dig a port illeti, már megszoktuk. Az itteni semmi ahhoz képest, ami a vajáni (Vojany) villanytelep közelében volt. Ott a salaktól annyira porzott a búza, hogy alig láttunk. ígérték is a szövet­kezet vezetői, hogy külön pótlékot, „porpénzt“ is kapunk majd a fizeté­sünkhöz. Lehet, ha új kombájnjaink volnának, akkor nem jutna be a fül­kébe annyi por. Sajnos, már a legfia­talabb ötszáztizenhatosaink is hét­nyolc évesek... A szomszéd mező- gazdasági üzemek egyre-másra vá­sárolják az újakat, mi pedig a régiek­kel küszködünk. A kombájnokkal kapcsolatban a fógépesítő is kifejtette véleményét: - Szerintetek - fordult a munkatár­saihoz mi nekünk a jobb, a gazda­ságosabb: ha nyolc-tíz év után kise­lejtezzük, félreállítjuk a gépet és ve­szünk helyébe újat, vagy pedig, ha gondos karbantartással és szaksze­rű javításokkal minél tovább tartjuk üzemképes állapotban a meglévő­ket? Mert cserélhetnénk mi is gyak­rabban, de akkor, más fontos beru­házásokra kevesebb jutna. Egyetértettek vele. Belátták, az öreg kombájn sem mind „vén" kom­bájn. Böszörményi Gyula megnyugtat­ta a gépkezelőket: - Azért mi sem hanyagoljuk el a géppark felújítását, mi is vásárolunk új kombájnokat. Egy ötszáztizen négyest éppen most várunk. /- Jó az idei aratás - tértek át más témára. - Én már hetedik éve ve­szek részt az aratásban - mondta a vasutasból lett alkalmi kombájnos, Kobák István -, de ilyen szép gabo­nát még nem vágtam. Ha nem éri- Arathatjuk ezt is - állapította meg a Kisrét dúló búzájáról Böszörményi Gyula (balról), Vaszily Árpád és Perdók István (A szerző felvétele)- Ami igaz, az igaz - szólt közbe a legidősebb kombájnos, Juhász Dezső a vajáni kémények tövé­ben a legkorszerűbb gépek fülkéjé­be is bejutna a por. Munka tekinteté­ben pedig nem lehet a masináinkra különösebb panaszunk. Mennek ezek, mint az óra. No, persze, min­den aratás előtt mi tesszük őket rendbe, meg csépléskor is kellően ügyelünk rájuk. Emlékeztek, mennyi bajunk volt ezekkel a tizenhatosok­kal újkorukban? Milyen nagy szem­veszteséggel dolgoztak? Amióta meghosszabbítottuk a rostáikat, azóta alig szórnak el néhány szemet. Kánikula - veszélyekkel Sorban állunk. A házak falai árasztják a meleget, az ember önkéntelenül irigyelni kezdi nyaraló, vízben lubickoló embertársait. Lassan haladunk előre, az elárusítónőnek is melege van. Hangtalanul állunk, ám közvetlenül előttem hirtelen mozgolódás támad. Valaki elájult, biztos hőgutát kapott - hallom. Van aki vízért kiált, van aki orvosért. Nem telik bele öt perc, szirénázó mentőautó fékez a tömeg előtt. Az orvos letérdel a szerencsétlenül járt mellé, vált vele néhány szót, s mire a hordágyra helyezik, visszatér a színe is. A mentőautó elszáguld, s mi egymásnak mondogatjuk, nem csoda, hogy rosszul lett, a nagy meleg...- A kánikula, a rekkenő hőség határása a gyors-mentőszolgálat dolgozóinak több lett a munkája Hiába jelzik előre az időjárást, - es­ténként a tévében, reggelenként a rádióban - a beteg emberek nem veszik figyelembe - közölte dr. Zu­zana Orbánová, a bratislavai gyors- mentószolgálat főorvosa. - A szív­betegek tudják, a rekkenő hőség beállta előtt, a reggeli órákban kelle­ne vásárolniuk, kerülniük kell a na­pot. No meg azt is, hogy panaszaik­kal idejében forduljanak kezelőorvo­sukhoz - magyarázta. Hozzátette azt is, sokan nem veszik a jó taná­csot figyelembe. Megtudtuk, a szív­betegeknek ezekben a napokban nem tesz jót a túlzott folyadékfo­gyasztás sem, az alkoholról már nem is szólva. Az okok köztudottak. A meleget az egészséges emberek szervezete is nehezen tűri, hát még a betegé. Sokan feszültté, figyelmet­lenekké válnak, nem csoda, jóval több a közúti baleset is.- A kórházba került betegek közül sokan a tömegközlekedési jármü­veken lettek rosszul, de a meleg az egyébként panaszmentes epilepszi­ás betegeknél is rohamot válthat ki - kapcsolódott a beszélgetésbe dr. Miroslav Sámel, a bratislavai L. Dérer Kórház intenzív osztályá­nak főorvosa. Szólt az egészség- ügyiek nagy gondjáról, a fürdózők gyakori baleseteiről- Mi csak azokról beszélünk, aki­ket sikerült megmenteni, illetve akik a kimentés után hozzánk kerültek. Sajnos, egyáltalán nem biztos, hogy életben maradnak - közölte kissé szomorúan, majd egy új esetet emlí­tett. A férfi ittasan ment a tó vizébe, fulladozni kezdett, a fürdózők ki­mentették. Az volt a szerencséje, hogy elsősegélyben részesítették Mire a mentőautó odaért, már ma­gához is tért, de az alkohol nem szállt el belőle. Kórházba szállítás közben ismét éleszteni kellett, s egyhetes harc után belehalt a ful­ladást követő fertőzésbe. (Ennek kapcsán szóba került az is, hogy a kórházi kezelés, főleg az intenzív osztályon, naponta több ezer koro­nát tesz ki).-Annak ellenére, hogy a nyári idény kezdetén nem győzzük eléggé hangsúlyozni - folytatta dr. Sámuel főorvos hogy a víz mellé nem való az alkohol, a strandokon, a tavak mellett nagyban csapolják a sört, a többi italról nem is szólva. S hiába őrködnek a fürdózők épsége felett szakképzett életmentők, ha az em­berek értelmetlenül kockáztatnak. Nem tudatosítják, hogy a tiszta víz, illetve az ásványvíz a legjobb szomj­oltó. Nyár van, s nyáron az a termé­szetes, ha meleg van. A hőséget nem mindenki viseli egyformán. A betegesebbek, az idősebbek fo­gadják meg a jótanácsot s óvakodja­nak a közvetlen napsütéstől. Meg­betegedésük, esetleg hiányuk, fáj­dalmasan érintené szeretteiket. PÉTERFI SZONYA semmi baj, bizony megtelnek a magtárak. Jóslatokba a többi arató sem igen bocsátkozott, ám annak rendkívül örültek, hogy az őszi árpa 5,7 tonnát adott hektáronként.- Kár, hogy csak negyven hektár volt belőle - sopánkodott a Kódus Sándorral együtt szovjetunióbeli vendégaratásra készülő Palkó György. - Persze, ezt a Danubiát sem érheti vád - mutatott a vastag szalmarendekre. - Megfigyeltem, milyen szaporán, milyen gyorsan telt itt a kombájn magtartálya... Közben megérkezett a növény- termesztési ágazatvezető, Eötvös Ödön. Ó sem titkolta, hogy ígérete­sebb a határ, mint más esztendők­ben, de ugyanakkor óvatosságra in­tette a többieket: - Várjuk ki a végét, fiúk, hiszen a nyolcszáz hektárnak még a negyedét sem arattuk le! Egyelőre csak reménykedhetünk, ... no meg... jó munkával sokat tehetünk a jó eredményekért. Az aratócsoport keveset pihent. Újból felzúgtak a motorok, s a kom­bájnok, a tehergépkocsik, valamint a tűzvédelmi szolgálatot teljesítő csoport tagjai elindultak a közeli Kis­rét dűlőbe. Néhány perc múlva ott folytatódott a munka. XXX A község határában nemcsak arattak. Gyors ütemben folyt a szal­ma betakarítása is. Három gép gön­gyölte boglya nagyságú hengerbá­lákba a szalmát, s nyomukban ott haladtak a szalmaszállítók. Tóth József és Ján Dzuro bálázók traktorain helyi jelzés volt, ugyanig ők mindketten a csicseri szövetkezet tagjai, viszont a harmadik erőgép „kilógott“ a sorból.- Magyarországi. A traktor, a Hesston bálázó, meg a traktoros is- árulta el Böszörményi Gyula:- Hajdúszoboszlói. Mi pedig az egyezség szerint egy tehergépkocsit küldtünk oda. Mindkét félnek hasz­nos az együttműködés. Sőt, az utób­bi években a humennéiekkel is kise­gítettük egymást. Kincses Ferencet csak egy rövid időre tartottuk fel. Addig, míg el­mondhatta, hogy a hajdúszoboszlói Vörös Lobogó Tsz-ből jött két hétre, s hogy csakúgy, mint az utóbbi két évben, most is jól érzi magát a csi­cseri határban, ugyanis a munka folyamatos, a vendéglátás pedig ki­tűnő. xxx Csicser fölött késő délután megje­lentek az aratókat riasztgató felle­gek. Szerencsére az eső nem eredt meg, így a cséplők és a szalmagyúj­tók aznap reggeltől sötétedésig za­vartalanul dolgozhattak. GAZDAG JÓZSEF Ahol nemcsak beszéltek... A gazdasági és a szociális fejlődés meggyorsításának alapel­veit részletező pártdokumentumokban és egyéb központi irány­elvekben kivétel nélkül hangsúlyozott tény, hogy az átalakítás kezdeményezője a párt és a kommunisták vezetésével történik. Az évzáró párttaggyűlések és az azokat követő konferenciák során mindenki meggyőződhetett róla, hogy a kommunisták a feladat nagyságát és felelősségüket kellően tudatosították. Tanácskozásaikat a munkaszellem jellemezte, a problémákat bíráló és önbíráló hangnemben vitatták meg. Olyan munkaprog­ramokat dolgoztak ki, amelyek messzemenően összhangban vannak a CSKP KB 7. és 9. ülésén elfogadott határozatokkal, a párt egységének megszilárdítását és cselekvőképességének növelését szolgálják, az átalakítást segítik. Miért emlékeztetünk minderre most? Azért, mert július nem­csak a kánikulát és az aratást hozta meg, hanem 1988 második félévét is, amikor számot kell adni az év első felében végzett munkáról. Az év eleji tanácskozásokon a kommunisták minde­nütt fő szempontként az idei tervmutatók és ezzel együtt a 8. öt­éves tervidőszak feladatainak a teljesítését jelölték meg, mint az átalakítás elvei gyakorlati alkalmazásának lényeges feltételét. Elérkezett tehát az időpont, amikor az új elvek helyeslését, támogatását bizonyító szavak - határozatok - súlyát konkrét tettekkel és eredményekkel lehet (kell) mérlegelni. Különösen azokban a pártalapszervezetekben, ahol a tagok túlnyomó több­sége közvetlenül a termelő munkaközösségekben tevékeny­kedik. Aligha mondunk újat annak hangsúlyozásával, hogy a dolgo­zókollektívákban és a szocialista munkabrigádokban, műhelyek­ben és részlegeken dolgozó pártonkívüiiek elsősorban nem a szavak, hanem a konkrét tettek és eredmények alapján ítélik meg a kommunistákat. A párttagok és a pártalapszervezetek vezetőségének tagjai az elismerést és támogatást nem a dolgok bonyolultságának és a feladatok nehézségének a hangsúlyozá­sával szerzik meg, hanem határozott munkaprogramok kidolgo­zásával és azok realizálásával. Azzal, amit az adott kollektívában, munkahelyen és üzemben irányításukkal és támogatásukkal az átalakításért tesznek. Most, a féléves gazdasági eredmények értékelésekor tehát azt a kérdést is meg kell válaszolni, hogy az évzáró taggyűlés határozatainak szellemében konkrétan mit tettek az átalakítás alapelveinek érvényesítésében. Milyen újszerű munkaformákat és módszereket vezettek be és alkalmaznak a pártmunkában, megszüntették-e azokat a hiányosságokat és fogyatékosságo­kat, amelyekről az évzáró párttaggyűlés beszámolójában szól­tak, javult-e a termelés hatékonysága, milyen arányban csökken­tek a készletek, vagy a tavalyi év végéhez viszonyítva milyen a minőség. Összesíteni kell, hogy az év elejétől hány tudomá- nyos-műszaki újszerűséget vezettek be a termelésben, hány dolgozókollektíva fogadta el és alkalmazza a brigádrendszerű munkaszervezést és javadalmazást stb. Ez lenne az alapvető újszerűség a határozatok teljesítésének ellenőrzésében. Nem szabad újra (ismételten felfedezett tény­ként) felsorolni azokat a hiányosságokat, amelyeket már az évzáró taggyűlésen is bíráltak, hanem azt kell elemezni, hogy azokból mennyit és milyen mértékben oldottak meg. A hiányos­ságok okai mennyiben objektívek és mennyiben szubjektivek. Ezekért konkrétan kik a felelősek. Amennyiben az érintett sze­mély vezető gazdasági dolgozó, azt is érdemes megvizsgálni, hogy az új elvárásoknak egyáltalán képes-e eleget tenni. Ott, azokban a pártalapszervezetekben, ahol az évzáró tag­gyűlésen nemcsak beszéltek az átalakítás szükségszerűségéről és alapelveiról, hanem késedelem nélkül hozzáláttak az ezek szellemében megfogalmazott határozatokba foglalt feladatok teljesítéséhez, az ilyen felmérés természetes. És ahol nem ilyen? Ott meg kell kezdeni az átalakítást, mégpedig az évzáró taggyű­lésen is felsorolt fogyatékosságok és hiányosságok következe­tes felszámolásával. EGRI FERENC A Hradec Králové-i Győzelmes Február Üzemek dolgozói egy 56 millió 500 ezer svájci frank értékű megrendelésnek tesznek eleget: kínai exportra egy gázgyár teljes berendezését készítik. Az első szállítmányt februárban indították útnak, a próbaüzemelés beindítását 1990 elejére tervezik. A felvé­telen Josef Tichý és Zdenék Hloušek egy hőcserélőt szerel. (Petr Josek felvétele - ČTK) ÚJ SZÚ 4 1988. VIII.

Next

/
Thumbnails
Contents