Új Szó, 1988. augusztus (41. évfolyam, 179-205. szám)

1988-08-31 / 205. szám, szerda

Az APN válaszol a Rudé právo, a Pravda és az Új Szó kérdéseire (3) Mi érdekli önt az SZKP 19. országos konferenciájáról? Ezúttal immár harmadik alkalommal közöljük a Rudé právo, a Pravda és az Új Szó nyilvános ankétjét, amely keretében - a három szerkesztő­ségbe érkezett olvasói levelek alapján - a Novosztyi (APN) szovjet sajtóügynökség munkatársai adnak választ a nemrég lezajlott 19. or­szágos pártkonferenciával kapcsolatos kérdésekre. ftJSZÚ 88. VIII. 31. Az eszmei-politikai helyzetről • Mi jellemzi a Szovjetunió­ban újonnan kialakult eszmei­politikai helyzetet, és mi a szo­cializmusról kialakult dogmatikus elképzelések lényege? Evžen Lomák, Prága 9 Válaszol Vlagyimir Nyikolajev: Az átalakítás során az eszmei­politikai helyzet változott a legna­gyobb mértékben. Ez a terület, pél­dául a gazdasággal összevetve' je­lentős előnyre tett szert, ami a jelen­kor figyelemreméltó vonása. Gyakran hangzik el olyan véle­mény, miszerint ez állítólag azzal függ össze, hogy különböznek a tár­sadalmi lét szellemi és anyagi struk­túráinak megváltoztatására irányuló törekvések. Amint azt mondani szokták, egyszerű megszabadítani a sajtót a cenzúrától, de próbálják meg ugyanúgy felszámolni az állami árkorlátozásokat. Mi lesz a népgaz­dasággal, a fogyasztási cikkek pia­cával, a családi költségvetéssel? Rossz rágondolni is. Egyszóval, ahogy azt az ismert vicc mondja: könnyebben kapsz egy kiló glasz- nosztyot, mint egy kiló húst. Mindebben van egy adag igaz­ság. De csak egy adag. Természe­tesen nehéz, költséges és időigé­nyes is a népgazdaság kolosszusá­nak átállítása az új módszerekre. De azt gondolni, hogy a társadalmi tu­dat önmagától, különösebb erőfe­szítések nélkül változik, az nagy té­vedés. Az Izvesztyija című lapban nemrég rábukkantam egy szerintem igen helyes megjegyzésre. Va- szinszkij, az ismert publicista azt írta, sok ember esetében a saját gondolkodásmód megváltoztatása olyan tett, amelyhez több hősies­ségre van szükség, mint a harcme­zőn. Ezért az a munka, amelyet a párt az új eszmei-politikai légkör megteremtése érdekében végzett, továbbá ennek a munkának a kéz­zelfogható eredményei - gondolok elsősorban a lakosság társadalmi apátiájának a leküzdésére, a társa­dalmi, állampolgári gondolkodás ro­hamos aktivizálására -, tehát mind­ez több okból tart előbbre. Az átalakítás valamennyi kezde­ményezésében megtalálható az „arccal az ember felé“ gondolat. A társadalom minden tagja szemé­lyes, alkotó önkifejezésének a lehe­tősége olyan elengedhetetlen felté­tel, amely nélkül a kitűzött változá­sok nem érik el a szükséges mély­séget. Arra van szükség, hogy az emberek a helyzet urának érezzék magukat - ez az átalakítás sikeré­nek a kulcsa. A politika ezért nem haladhat a gazdaság mögött, a he­lye elöl van. A 19. pártkonferencián olyan in­tézkedések születtek, amelyek összességüket tekintve a politikai rendszer messzemenő reformját je­lentik. A központi bizottság júliusi ülése jóváhagyta a konkrét akciók tervét, amely alapján ez a reform- a fő és alapvető területeken 1989 nyaráig - életbe lép. Az idő tehát rövid, ami nem véletlen. Az átalakí­tás tapasztalata diktálja ezt, amely megmutatta, hogy a politikai rend­szer megcsontosodottsága akadá­lyozza a változásokat, a néptöme­gek tényleges bevonását az ország irányításába, s úgyszintén gátolja az emberek kezdeményezőkészségé­nek sokoldalú kibontakoztatását. Másként fogalmazva, a politikai re­form kardinális jelentőségű lépést jelent afelé, hogyan lehet a Szovjet­unióban biztosítani a lenini értelem­ben vett szocializmus - vagyis mint a tömegek élő, alkotó tevékenysége- fejlesztését. Az arról folyó vitákban, hogyan lehet jobban építeni a szocialista társadalmat, olyan nézetek is el­hangzanak, amelyekből dogmatiz­mus árad. Lényegük mindig ugyan­az - az említett lenini szocializmus­értelmezés elfogadhatatlansága. A szocializmusról alkotott dogmati­kus elképzelések elsősorban azt hangoztatják, hogy mindent az ál­lamnak kell alárendelni. Például csak az állami tulajdont tartják szo­cialista tulajdonnak. Tehát a szövet­kezeteket, s annál inkább a magán- munka-tevékenységet a szocializ­mustól idegen, vele szemben ellensé­ges dolognak tüntetik fel. Az érde­kek és nézetek meglevő sokszínű­ségét a dogmatikusok szerint nem fejleszteni, hanem felszámolni kell. A gondolkodásban és a társadal­mi gyakorlatban meglevő dogmatiz- mussal vagy konzervativizmussal szemben vívott harc tükröződik az eszmei-politikai helyzetben. Az át­alakításnak a párt által kidolgozott ideológiája ebben a harcban fokoza­tosan fölénybe kerül. A politikai rendszer reformja, amely jelentősen kiterjeszti a néphatalom és a szocia­lista önigazgatás horizontját, két­ségkívül hozzájárul a dolgozók alko­tó energiáját lekötő dogmák horda­lékának a gyorsabb felszámolásá­hoz is. Nemzetiségi kapcsolatok • Hogyan foglaltak állást a konferencia küldöttei a nemze­tiségi kérdésekben, s milyen konkrét álláspontot foglalt el a konferencia? Nagy Géza - Komárom (Komárno), vnb Válaszol Mihail Poltoranyin: Szeretnék emlékeztetni rá, hogy a társadalom valamennyi komoly problémájáról éles viták folytak, s a nemzetiségi kérdések sem ké­peztek kivételt. Ezt a témát érintet­ték a szövetségi köztársaságok kommunista pártjainak központi bi­zottsági titkárai, gazdasági vezetők, tudósok és munkások egyaránt. Az országban zajló események diagnó­zisának a megállapításakor a kül­döttek véleménye helyenként eltért. Egyesek, mint például Vjaljas, az Észt KP KB első titkára, a kialakult „határkonfliktusok“ okait a nemzeti öntudat növekedésével magyaráz­ták. Mások, köztük Vezirov, az Azer- bajdzsáni KP KB első titkára, azt állították, hogy a tüntetések és felvo­nulások számos résztvevője mögött „befolyásos átalakítás-ellenes erők állnak. Korrumpált klánokról, az ár­nyékgazdaság vállalkozóiról van szó, akik bűnöző elemekkel szövet­keztek. A már feltárt hiányosságok­kal spekulálnak, s az embereket igyekeznek nacionalista fellépésre ösztönözni.“ Mindenki másképp te­kint a dologra. A nemzetek és nemzetiségek kö­zötti viszonyról a konferencián elfo­gadott határozat összefoglalja a kül­döttek megjegyzéseit, ezeket meg­szabadítja az érzelmektől, s ilyen alapon végzi el az elemzést. A szov­jetek soknemzetiségű állama formá­lásának szakaszát jellemző dina­mizmust - áll a határozatban - je­lentős mértékben gyengítette a leni­ni nemzetiségi politika elveitől való eltérés, a személyi kultusz idején elkövetett törvénysértések, valamint a pangás időszakának ideológiája és pszichológiája. Abszolutizálták a nemzetiségi kérdés megoldásában elért eredmé­nyeket, a problémamentes nemzeti­ségi kapcsolatokról szóló elképzelé­seket hangoztatták. Ezzel párhuza­mosan nem megfelelően vették fi­gyelembe a szövetségi köztársasá­gok, az autonóm alakulatok társa­dalmi-gazdasági és kulturális fejlő­désének szükségleteit, számos ége­tő kérdést nem oldottak meg időben. Mindez általános elégedetlenség­hez vezetett, amely időnként a konf­liktus jellegét öltötte. Ez az egyik dolog. A másik olda­lon - most is számos példa van nemzeti önzésre és felfuvalkodott- ságra, a lokálpatriotizmusra, sok még az olyan eset, hogy valaki má­sok kárára akar élni. Ugyanakkor a nemzeti elszigeteltségre irányuló bármiféle törekvés csak gazdasági és szellemi elszegényedéshez ve­zethet. A konferencia nyilvánosan meg­jelölte a Szovjetunió népei és nem­zetiségei közötti viszony romlásának okait, és meghatározta e probléma megoldásának irányait, persze nem elszigelten, hanem mindenekelőtt a politikai rendszer reformja alapján. Ez az adminisztrálás kizárását, a demokrácia elmélyítését és az önigazgatás fejlesztését jelenti. A konferencia álláspontja szerint in­tézkedéseket kell végrehajtani a szovjet föderáció demokratikus el­vek alapján történő további megszi­lárdítására. Ennek megfelelően kell átalakítani a központi és helyi nép­hatalmi szervek munkáját, fokozni a tanácsok szerepét, s bővíteni a szövetségi köztársaságok és auto­nóm területek jogait. A konferencián elhangzott gondo­latokat bizonyára tovább fejleszti és konkretizálja majd a nemzetiségi kérdésekkel foglalkozó, előkészület­ben levő központi bizottsági ülés. A sajtó mint ellenzék • Hogyan értelmezhető a Pravda főszerkesztőjének vitafelszólalása, miszerint a lapoknak amolyan ellen­zéki szerepet kellene játszaniuk? Szeretném, ha közelebbről megma­gyaráznák, hogy a múlthoz viszonyít­va milyen irányban fog haladni a de­mokratizálás a szovjet sajtóban? Tudjuk, hogy a konferencián erről a kérdésről viharos és ellentmondá­sos vita folyt. Hogyan értelmezhető a mostani nyíltság és tájékozott­ság? L Liška - Plzeň Válaszol Dmitrij Kazakov: Őszintén szólva, először határozottan vissza akartam utasítani az ön kérését. Nem érzem magam jogosultnak arra, hogy más szavait magyarázzam, mondja el a Pravda főszerkesztője, mire gondolt. De én egyetértek vele, s csak megismé­telhetem, hogy a szovjet sajtó sokoldalú szerepében az ellenzékiség egyes voná­sait is szeretném látni. Valahogy meg­szoktuk, hogy az ellenzék fogalma a mi társadalmunkban valami negatívumot je­lent. De miért van ez így? Ha valaki a gazdaság adminisztratív-utasításos irá­nyításával nem ért egyet, az vele szem­ben ellenzékben van. Nem szabad félni ettől a szótól. Az átalakítás szüntelenül megköveteli az aktív ellenzéket, a határo­zott ellenállást a pangás időszakának szokásaival, a megcsontosodott gondol­kodásmóddal és cselekvéssel szemben. Az ellenzék szó hallatán, természete­sen, a nyugati típusú politikai ellenzék juthat eszünkbe. Ott ez a több párt létezé­sének elengedhetetlen eleme. A mi egy- pártrendszerünkben állítólag nincs helye. Ez logikus, ám nem túl örvendetes. Hi­szen így sok mindent elveszítünk. Meg­fosztjuk magunkat például a társadalmi kritika állandóan ható mechanizmusától, amelyet a pangás évtizedeiben elhanya­goltunk. Ugyanakkor az ilyen kritika a tár­sadalom egészséges, dinamikus fejlesz­tése számára létfontosságú. Elengedhe­tetlen az elfogadott határozatok minősé­gének és teljesítésének, a hatalmi szer­vek tevékenységének az ellenőrzése. A Nyugaton minderről az ellenzék gon­doskodik. Nálunk, mivel az ellenzék hi­ányzik, külön kell gondoskodni arról, hogy a kritika ne hervadjon és az ellenőrzés ne veszítsen éberségéből és igényességé­ből. Az ellenzék eme komoly feladatainak teljesítése során a szovjet sajtó képes sok mindent megtenni, s ezt végül is az elmúlt három évben bebizonyította. A sajtó mint ellenzék kérdése egyene­sen összefügg más témákkal, amelyeket ön vet fel kérdésében. A sajtó önállósága, éles hangneme sok mindenkinek nem tetszik. A nyilvános kritika nem mindig fenékig tejfel. Minél több van belőle, annál több a sértett önérzet. Úgy tűnik azonban, hogy a sajtó azokkal is elégedetlen, akik önelégültségét a kritika nem érintette. Azokról van szó, akik megszokták, hogy kabinetmódszerekkel intézzék el ügyei­ket. Sok esetben csak azért néznek ferde szemmel a sajtóra, mert kellemetlen, a megszokottól eltérő nézeteket fejez ki. A dolog másik oldalát jelentik azok a bű­nök, amelyeket maguk a tömegtájékozta­tó és propagandaeszközök követnek el. Az újságokban, a rádióban és a televízió­ban még mindig sok a pontatlanság és a féligazság, a kritikus küzdelemben a té­nyek elferdítésére is sor kerül. A szovjet sajtó fokozódó demokratizá­lásának így megvannak a maga nehézsé­gei és hiányosságai is. Ez tükröződött a konferencián elhangzott vitafelszólalá­sok sokszínűségében. Ennek ellenére a nyilvános tájékoztatásról szóló határo­zatot a küldöttek egyhangúlag fogadták el. Lényegét így fejezném ki: több glasz- nosztyot, több tájékozottságot, több fele­lősséget. A Mir űrállomáson készülnek a szovjet-afgán legénység fogadására (Folytatás az 1. oldalról) gán államfő a néphez intézett nyilat­kozatában. Felszólította az ellenzé­ket, szüntesse be a testvérgyilkos háborút. Kijelentette, hogy a közös űrrepülés kifejezi a két nép barátsá­gát; nagyra értékelte, hogy a Szov­jetunió Afganisztán rendelkezésére bocsátotta a legújabb tudományos ismereteket és a technológiát. Az államfő szerint a közös űrrepülés­miatt számos afgán tartományban feszült a helyzet. A támadók főleg arra törekednek, hogy rakétákkal lő­jék a városokat, s erős harci alakula­tokat vonjanak össze a közigazgatá­si központok elleni átfogóbb hadmű­veletekhez. Hilmand, Nagarhar és Kunar tartományokból jelentettek harcokat, Kunduzban nyugalom van. A feszült helyzet ellenére foly­tatódik a menekültek hazatelepülé­se. A hírügynökségek szerint az Isz­J| m " Abdái Ahad Momand, Vlagyimir Ljahov és Valerij Poljakov a rajt előtt nek, amely erősíti Afganisztán nem­zetközi tekintélyét, a népgazdaság szempontjából is jelentős eredmé­nyei lesznek. Újabb adatokat szol­gáltat az ásványi kincsek tartalékai­ról és az ország vízkészleteiről, le­hetővé teszi a pontos geológiai és topográfiai térképek megszerkesz­tését. Ahmad Sah, az ellenzéki hétpárti szövetség pakisztáni területen meg­alakított ún. ideiglenes kormányá­nak vezetője elutasította Nadzsibul­lah tűzszüneti felhívását. Abba sem egyezett bele, hogy azokat a terüle­teket, ahonnan a szovjet csapatok kivonulnak, semleges övezetekké nyilvánítsák. Ellenkezőleg, azzal fe­nyegetőzött, hogy a háború tovább fokozódik. Kijelentette, hogy Ziaul Hakk pakisztáni államfő halála nem gyengítette a „kibékíthetetlenek“ el­lenállását. A fegyveres ellenzék támadásai (Telefoto: ČSTK) lám Forradalmi Mozgalom fegyvere­seinek nem sikerült elfoglalniuk Gir- sik közigazgatási központot (Hil­mand tartomány). A várost többször is lőtték rakétákkal és ágyúkkal. A támadásnak főleg a polgári lakos­ság körében voltak áldozatai, az anyagi károk jelentősek. A kormány­csapatok helyi egységei a felkelőket visszaverték, s az üldözés során 40- et megöltek közülük, 60-at pedig megsebesítettek. Laghman tartomány közigazgatá­si központjában, Metarlamban is bo­nyolult a helyzet. A felkelők már napok óta lövik a várost. A kor­mányellenes erők igyekeznek összehangolni harci akcióikat, abbe­li igyekezetükben, hogy mielőbb ma­gukhoz ragadhassák a hatalmat az ország északkeleti részében. Ezt a célt szolgálja a nagyobb, hadosz­tály nagyságrendű alakulatok létre­hozása is. Ülésezett a lengyel kormány Program készül a népgazdaság konszolidálására (ČSTK) - A lengyel kormány hét­főn megvitatta a LEMP KB 8. ülésé­nek határozatait. Arról döntött, hogy a határozatok értelmében a kor­mány november 15-ig kidolgozza a népgazdaság konszolidálásának az elkövetkező két évre szóló prog­ramját. A kormány gyorsított intéz­kedéseket akar hozni a belső áruel­látás javítására. A minisztertanács ugyanakkor hangsúlyozta, azok a gazdasági egységek, amelyek képtelenek javítani gazdasági hely­zetükön, a jövőben nem számíthat­nak a bankok támogatására, az álla­mi költségvetésből való dotációkra. A végtermékeknél az árak alakulá­sának ellenőrzése, valamint annak érdekében, hogy szorosabb legyen a kapcsolat a bérek növekedése és az elért eredmények között, a kor­mány utasította az illetékes minisz­tereket, hogy szigorítsák meg az ár- és bérfegyelem garantálására ho­zott intézkedéseket. Az államigaz­gatási szervek munkájára érkezett állampolgári panaszokkal kapcsolat­ban ismét felülvizsgálják a miniszté­riumok és főhatóságok felsőbb struktúráját. Ireneusz Szekula munka- és szociálisügyi miniszter hétfői nyilat­kozatában azt hangsúlyozta, hogy a folytatódó illegális sztrájkok veszé­lyeztetik a népgazdaság normális menetét. A kisebb sztrájkoló csopor­tok a vállalatoknál az alkalmazottak nagy részét akadályozzák a munká­ban. Ha a munkások máig nem veszik fel a munkát, a vállalatok vezetőinek a törvényes eszközöket és szankciókat kell velük szemben alkalmazni, egészen a munkaszer­ződés felbontásáig. Az SPD 33. országos kongresszusa A párt ma ismét képes a kormányzásra (ČSTK) - Münsterben kedden megkezdődött a Német Szociálde­mokrata Párt (SPD) 33. országos kongresszusa. A legnagyobb nyu­gatnémet ellenzéki párt tagságát képviselő 440 küldött négy napon keresztül az SPD gazdasági, szo­ciális, biztonsági és külpolitikájának elvi kérdéseit és más időszerű prob­lémákat vitat meg. A tanácskozást Johannes Rau, a párt alelnöke nyitotta meg. Egye­bek között megállapította, hogy az SPD ma képes ismét a kormányzás­ra. A nemrég lebonyolított helyható­sági és tartományi választásokon elért sikerek alapján feltételezhető, hogy az SPD országos szinten is meghatározó politikai erővé válhat. Kongresszusi főbeszámolójában Hans-Jochen Vogel, az SPD elnö­ke felvázolta azt az utat, amelyen járva a több mint 900 ezer tagot számláló párt ismét megszerezhet­né az 1982-ben elveszített kor­mányaidat. Vogel szólt a Szovjet­unióban végbemenő forradalmi vál­tozásokról, s rámutatott, ezek teszik lehetővé a lázas fegyverkezés meg­szüntetését, azt, hogy a Szovjetunió és az USA, a Varsói Szerződés és a NATO közötti kapcsolatok új szint­re - a békés egymás mellett élés, az együttműködés szintjére - emelked­jenek. Hangsúlyozta, hogy a lesze­relés által megtakarított hatalmas összegeket az emberiség globális problémáinak megoldására lehetne felhasználni. Olyan feltételeket kell teremteni, amelyek között az embe­riség együttes erőszítésekkel oldaná meg azokat a problémákat, ame­lyektől túlélése függ. A kongresszus második napján az SPD gazdaságpolitikája szerepel napirenden, csütörtökön a szociál­demokraták biztonsági és külpoliti­kájával foglalkoznak a küldöttek.

Next

/
Thumbnails
Contents