Új Szó, 1988. augusztus (41. évfolyam, 179-205. szám)
1988-08-31 / 205. szám, szerda
Vita a Legfelsőbb Tanácsról Vélemények és választások A Szovjetunióban a tanácsok szerepének radikális növeléséről folyó vita hullámai elérték a Legfelsőbb Tanácsot is. Az utóbbi időben mind élesebben bírálják ennek a testületnek a formalizmusát, megcsontosodott munkamódszereit, a képviselők passzivitását és az elfogadott törvények alacsony színvonalát. Különösen élesen kritizálják a képviselők az úgynevezett „monolit egységét“, gyakorlatilag változatlan egyetértését, bármilyen kérdésről legyen, is szó. Ez természetesen nem jelenti azt. hogy egy-egy téma tárgyalása közben a képviselők között nincs vita, ám az „megreked a bizottsági üléstermekben“, és ország-világ elé a tv-kamerák jóvoltából csak a „felemelt kezek erdejével“ jóváhagyott eredmény kerül A vita résztvevői szinte egybehangzóan kiemelik, hogy a társadalom valóságos egységének semmi köze a kincstári egyhangúsághoz. Ellenkezőleg, az egységet éppen a nyíltság, a nyilvánosság, a lakosság széles körű tájékoztatása szilárdítja meg. Maguk a képviselők azt vallják, hogy a szavazásnál megnyilvánuló „mechanikusságot“ egyebek között az okozza, hogy nem kapnak megfelelő tájékoztatást a megvitatásra váró problémákról. A képviselők többsége csak az ülésszakra megérkezve ismerkedik meg az anyagokkal. Kézhez kapják az apparátus által előkészített törvénytervezetet, „mint fogyasztásra kész termékeket“. Gond, hogy a törvényalkotásnak csak az utolsó szakaszába kapcsolódnak be, amikor már nehéz bármit is változtatni, s erre egyszerűen nincs is idejük, mert évente kétszer 2-3 napig ülésezik a Legfelsőbb Tanács. Ez természetesen nem segíti az elfogadandó törvények részletes megvitatását, és ez feltétlenül megmutatkozik azok minőségén. Hogyan lehet megváltoztatni ezt a helyzetet? Erre nagyon sok javaslat született. Olyanok például, hogy a képviselők kapjanak nagyobb lehetőséget a törvényhozásban való részvételére, meghosszabbítva az ülésszakokat. Van olyan indítvány is, hogy a Legfelsőbb Tanács legyen állandóan működő szerv, amely csak a nyári szünet idején nem funkcionál. A képviselők így valóban sokféle véleményt tudnának elmondani, és ez is előmozdítaná a törvények gondos előkészítését. Ugyancsak éles vitatéma a nemzetiségi tanács szerepének növelése, mert az - mint a gyakorlat mutatja - a Szovjetunióban mindeddig nem vált nemzeti-állami érdekeket képviselő speciális szervvé. A vitában felvetődött az is, hogy általában javítani kell a Legfelsőbb Tanács képviselőtestületének ösz- szetételét. Egy példa: az országos hatáskörű miniszter automatikusan parlamenti képviselő is. Ennektudha- tó be, hogy a legutóbbi képviselő- választásokon, 1984-ben képviselőnek választottak 78 minisztert, a szovjet kormány 12 elnökhelyettesét, a köztársasági kormányok 27 vezetőjét és helyettesét. Ezért a Legfelsőbb T anácsban körülbelül 40 százalékos a vezetők aránya. így azután azok, akik a törvény szerint beszámolási kötelezettséggel tartoznak a Legfelsőbb Tanácsnak az ott elfogadott határozatok végrehajtásáért, valójában felülről kényszeríthetik és nem egyszer rá is kényszerítik akaratukat a testületre. Ebben természetesen hibásak az egyszerű képviselők is. Szociológiai felmérés tanúsítja, hogy közülük sokan nem hisznek saját lehetőségeikben, abban, hogy akár saját választókerületükben is befolyásolhatják egyik vagy másik probléma megoldását. Végül a vita szinte minden résztvevője azt hangsúlyozza, hogy ideje alapvetően megváltoztatni a Legfelsőbb Tanács választási rendszerét, hogy valóban választások legyenek, vagyis a lakosságnak több, saját programmal rendelkező jelölt közül legyen módja a legtekintélyesebb és legenergikusabb képviselőit megválasztani. Egyúttal azt is kezdeményezik, hogy a Legfelsőbb Tanácsnak beszámolni köteles végrehajtó szervek munkatársai - köztük a szövetségi, vagyis országos és köztársasági kormánytagok - ne legyenek képviselők. A vitában felmerült ajánlások nagy részét már érvényesíteni lehet jövő tavasszal, amikor lejár a Legfelsőbb Tanács mostani képviselőinek mandátuma és új választásokat tartanak. VALERIJ TYELEGIN (APN) Leállított atomerömü-építés A „zöldek“ Kubányban Túlzás nélkül egyedülállónak nevezhető az a győzelem, amelyet a közvélemény nemrég aratott Kubányban: félbehagyták a már széles körben folyó építékezési munkákat a Krasznodari Atomerőműnél. Mielőtt azonban a Szovjetunió Minisztertanácsa mellett működő fűtőanyag-energetikai iroda meghozta volna ezt a döntést, a terület közéleti személyiségeinek kemény harcot kellet vívniuk a Szovjetunió Atom- energetikai Minisztériumával. 1986 decemberében a környezetvédelmi mozgalom szakértői komplex ökoló- giai-gazdasági elemzést küldtek a kormányszerveknek, kimutatva, hogy a terv megvalósításra alkalmatlan. Mivel a főhatóság továbbra is szívósan ellenállt, nem akarta a tényeket figyelembe venni, a Kubányban kibontakozott természetvédelmi mozgalom mind nagyobb méreteket öltött - neves tudósoktól és szakértőktől a független ifjúsági társaságokig igen sokan csatlakoztak hozzá. Jelentős támogatást kapott a közvélemény a területi irányító szervektől is. Az építkezés félbehagyását célzó követelés támogatására Krasznodarban aláírások gyűjtésébe kezdtek. A kampány Kubány más körzeteire is átterjedt. És ekkor hozták nyilvánosságra a kormány döntését. A nyilvánosság ereje A glasznoszty viszonyai nélkül nehéz lenne elképzelni a „zöldek“ mozgalmának ily mértékű fellendülését. A korábban titkosan kezelt információ hozzáférhetővé válása, nézeteik nyílt kifejtésének lehetősége módot adtak Kubány lakóinak arra, hogy objektív képet alkossanak a területen kialakult, és nem is oly régen még rózsaszínben ábrázolt ökológiai helyzetről, és aktív akcióba kezdjenek. A helyi lapok és a televízió kritikus állásfoglalásai felhívták a lakosság figyelmét a sztyepp kisebb folyóinak sorsára és a városok légterének gázszennyezettségére, a talaj és a víz vegyi szennyezésére, a megengedhetetlen mértékű erdő- irtásra, a halállomány elszegényedésére és a talajerózióra... A feltárult kép cselekvésre ösztönözte az embereket. A kubányi ter-> mészetvédelmi aktivisták az ökológiai helyzet komplex ellenőrzésére szolgáló metodikát dolgoztak ki. Két körzetben már el is végezték az ilyen vizsgálatot. Társadalmi-környezetvédelmi aktivisták javaslatára a területen két nemzeti park létesül - a Gorno-Csernomorszki és a La- gonarszki, és határozat született Kubány erdeinek ésszerű hasznosítására is. Az első harci sikerek alapián a kubányi természetvédők arra a következtetésre jutottak, hogy valamennyi nagy építkezés terveit előzetesen társadalmi alapon szakértői vizsgálatnak kell alávetni. E feladatot egy társadalmi-ökológiai központ fogja ellátni, egy, a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának Földrajzi Társasága mellett működő szervezet keretében. Alternatív megoldás A környezetvédelmi aktivisták által levont másik fontos következtetés: tevékenységük csak építői jelleggel lehet maximálisan hatékony. Egy adott tervet elvetve alternatív megoldást kell találni és javasolni a problémákra. A Krasznodari Atomerőmű építésének terve például sok tekintetben kényszerlépés volt, és az Észak- Kaukázusban jelenleg meglévő kritikus villamosenergia-hiányhoz kapcsolódott. E körülmény figyelembe vételével a „nem hagyományos" energetika fejlesztésével foglalkozó társadalmi bizottság alakult, amely konkrét javaslatokat dolgozott ki és terjesztett a területi tanács végrehajtó bizottsága elé. Többek között a megújuló energiaforrásokkal kapcsolatban a végrehajtó bizottság mellett egy koordinációs tanács szervezését javasolják, az egykori atomerőmúvi építési területen pedig környezetbarát energetikai berendezéseket kidolgozó köztársasági központot szeretnének létesíteni. E centrumhoz tudományos kutatóintézet, kísérleti gyártás és próbatelep tartozna. GENNAGYIJ MOLOKANOV (APN) Szovjet hadtörténészek új művei A Szovjetunió Honvédelmi Minisztériumának hadtörténeti intézetében megkezdődtek A szovjet nép nagy honvédő háborújának története című tízkötetes sorozat és a nyolckötetes Katonai enciklopédia (második kiadás) megjelentetésének előkészítő munkálatai - közölte Dmitrij Volkogonov vezérezredes, az intézet vezetője. Készül egy alapmű a hadművészet történetéről, továbbá a szocialista országok tudósaival közös szerkesztésben jelenik meg egy nagyszabású mű A második világháború okai címmel. A hadtörténészek adósai a szovjet embereknek, jegyezte meg D. Volkogonov. Az egyszerű olvasó sok mindent nem tud a háború előtti időkről. Pedig az akkori időszak társadalmi és politikai arculatának átfogó ismerete nélkül nem lehet megérteni, miért jutottak el a fasiszta haderők Moszkva alá. A másik probléma, hogy a háborút, mint kétoldalú folyamatot kell bemutatni. A hadműveleteket gyakran úgy ábrázolták, mintha az ellenség csak meghúzódna a „háttérben". Kevés szó esett a szövetségesekről is. Holott ez a múlt háború egyik elvi tanulsága. A különböző társadalmi rendszerű államok antifasiszta szövetsége bizonyíték rá, hogy napjainkban is kialakulhat egy „atomellenes“ koalíció. A tudósok erkölcsi kötelessége, hogy szóljanak a nép igazi szerepéről, a nép igazi hőseiről - kezdve a katonától a mar- sallig. Volkogonov közölte azt is, hogy most fejezi be a Győzelem és tragédia című könyvét, amelyben azt mondja el, hogyan vált Sztálin győzelme egy egész nép tragédiájává, hogyan torzultak el a szocializmus elvei úgy, hogy a következmények még napjainkban is érezhetők. (APN) í KOMMENTÁLJUK } Piacképes - gazdaságos Amikor az eddigi gazdasági mechanizmust napjainkban egyre gyakrabban elmarasztaljuk, az érvek között a leggyakrabban emlegetjük a tervutasításos termelés ama hiányosságát, hogy eszközrendszerében nem hatott eléggé ösztönzően a minőség állandó növelésére, magas szinten tartására. Többek között ez is okozza a gazdaságtalan termelést, az eladatlan (és eladhatatlan) készletek felhalmozódását, a hazai termékeknek a nemzetközi piacon tapasztalható versenyképtelenségét, sok esetben áron aluli értékesíthetőségét. Mintha figyelmen kívül hagyták volna a gazdasági szakemberek azt a törvényszerűséget, hogy gazdaságosan mindenekelőtt a piacképes árut lehet gyártani. Bizonyára nem szükséges külön hangsúlyozni, hogy az iménti követelmények elsősorban a tartós fogyasztási cikkekre vonatkozóak, amelyek minősége iránt gyakran merülnek fel jogos kifogások. Nos, nem is olyan régen éppen a minőség kérdésével kapcsolatban tartott szemináriumon hangzott el olyan kijelentés, miszerint addig nem is áll be alapvető javulás a minőség kérdésében, amíg annak elbírálását nem veszik ki az ágazati szervek kezéből. Különben aligha lenne akkora különbség az ágazati minőségellenőrző szervek és a népi ellenőrzési bizottságok véleménye között. Mert hogyan is merül föl a minőség kérdése egyfelől a piacon és a termelőszférában másfelől? A vásárló vásárol - aztán megállapítja, hogy a kérdéses termék jó-e vagy rossz. Később reklamál, mire a gyártó statisztikai kimutatással bizonyítja, miszerint a szalag végéről lekerült termék végellenőrzésének adatai szerint jogos a minőségi kategorizálás, a termék megfelel a minőségi követelményeknek. Csakhogy a vásárló nem a szalag végéről vásárol, hanem az üzletben. Felmerül tehát a kérdés, akkor vajon a szalag végén még kiváló termék hogyan válik az értékesítés során közepes termékké? Vagyis alighanem jogos az igény: bírálja el olyan szerv a termékek minőségét, amelynek a kedvező értékeléshez nem fűződik érdeke. Természetesen, ezzel még nem oldható meg egy csapásra a minőség kérdése, azonban mindenképpen megváltozna a gyártók és a piac viszonya. Kiderülhetne, hogy a jó minőségűnek ítélt - így árban is kifejezésre juttatott - termék esetleg nem is\ olyan jó, tehát nem értékesíthető olyan magas áron, mint azt eredetileg a gyártó tervezte. így kiderülne az is, hogy annak gyártása korántsem olyan gazdaságos, amint azt remélték a termelők. Igaz, idehaza - bár mesterségesen - a jelenlegi szemlélettel, ellátási és árpolitikával még jó ideig tarthatók az eddigi termelési szokások, amelyek nemzetközi viszonylatban okoznak gondot- nemcsak a gyártóknak, hanem a kereskedőnek, végső soron pedig a népgazdaságnak. Mert - a felhozott példánál maradva- a fogyasztói cikkek kivitele a teljes csehszlovák exportnak alig 15 százalékát teszi csak ki. Ez kevés, s ebben nyilvánvalóan az is közrejátszik, hogy a külpiaci elbírálásban döntően esik latba az a tény, hogy nem elég, ha egy termékről elmondja a gyártó: jó minőségű a portéka. Azaz: elsősorban piacképes árut kell gyártani. Akkor lesz gyártása gazdaságos. Persze, az lenne az igazi, ha ez a gyakorlat érvényesülne idehaza is. MÉSZÁROS JÁNOS Prága egészségügyi intézményeiben Sok a beteg - kevés a férőhely (Munkatársunktól) - Prága egészségügyi intézményeiben évente közel 22 millió pácienst vizsgálnak meg, s mintegy kétszázezer beteg kórházi gyógykezelésére kerül sor. Mindez sok, mégis kevés, hiszen egyes szakosított gyógyászati intézmények nemcsak a fővárost és a Közép-csehországi kerületet szolgálják, hanem gyakorlatilag az egész ország rászoruló betegeit is ellátják. A klinikák mellett nagy a leterheltségük a körzeti kórházaknak, rendelőintézeteknek is. Férőhely tekintetében legsúlyosabb a helyzet a sebészeti osztályon: ezeken - a sürgős esetek kivételével - hetekig kell várakozniuk a betegeknek egy-egy kórházi ágyra. Jelentősen túlterheltek a nőgyógyászati és ortopédosztályok is. Mindemellett a fővárosban is nagy gondot okoz a krónikus betegségekben szenvedő idős emberek ápolása, gyógykezelése. Az áldatlan állapotokat enyhítik némiképpen az elmúlt időszakban átadott kisebb-nagyobb egészség- ügyi létesítmények, lényeges javulásra azonban csak az épülő nagy- beruházások befejezésével lehet számítani. A második kerületi klinikán jövőre várhatóan elkészül a fűtőház és a konyha, s jól haladnak a munkálatok a motolei új kórház építkezésén is. Némi lemaradás tapasztalható viszont a Vynohradyi és a Thcmayer Kórház építésében. Jövőre kezdik meg a déli városrészben egy ortopéd pavilon létesítését, s jelentősen bővítik a bulovkai klinikát is. Az elmúlt években örvendetesen javult a kórházak felszereltsége, bár néhány neves gyógyászati intézmény még nélkülözi a legkorszerűbb eszközöket. A gyógyszerellátásra változatlanul sok a panasz. A hiányosságok összefüggnek ugyan gyógyszergyártásunk teljesítőképességével és a behozatali lehetőségekkel, ám az elosztás sem problémamentes. És ezen már lehetne javítani! -h. a.A prágai Aster Testnevelési Egyesület Hucul Klubjának hube- novi pionírtáborában a gyerekek sok egyéb szórakozás mellett naponta másfél órát töltöttek nyeregben. A kis növésű, rendkívül nyugodt, kezes állatokat maguk csutakolták, gondozták. (Jirí Berger felvétele - ČTK)
