Új Szó, 1988. augusztus (41. évfolyam, 179-205. szám)

1988-08-30 / 204. szám, kedd

Felső tagozatra - törés nélkül Sok múlik a matematikatanárok együttműködésén Az alapiskola alsó tagozatáról a felső tagozatra való átmenettel kapcsolatos nehézségek nem csak a matematika, hanem általában a többi tantárgy tanításában is sok gondot okoznak mind a szülőknek, mind a gyermekeknek, de a pedagó­gusok körében is heves vitákat vál­tanak ki. A matematikában ez első­sorban azért jelentkezik fokozott mértékben, mert az egyes ismeretek erős logikai kapoccsal kötődnek egymáshoz, s ennek következtében valamely tananyagrész elsajátítása egy sor előzetes ismeret tudását tulajdonságok miatt - lassúnak lát­szanak. Az átdolgozott tanterv és az alapján készült tankönyvek az igé­nyesebb és memorizálást feltételező tananyagot úgy tárgyalják, hogy az úgynevezett érési folyamat elősegít­se az igényes fogalmak megértését és az olyan tananyag elsajátítását, mint az összeadási, kivonási, szor- zási és osztási alapszámviszonyok. így például a 2. osztályban tanult szorzási és osztási tananyaggal kapcsolatban a Módszertani segéd­könyvben ez olvasható: „A tanulók elsajátítják az összes szorzási és feltételezi. Nem elhanyagolható azonban az a körülmény sem, hogy 5. osztályban a matematikát mate­matika szakos tanár kezdi el taníta­ni, akinek a gondolkodásmódja és kifejezőkészsége sokban eltér az al­só tagozaton tanító kollégákétól. Ez elsősorban abban nyilvánul meg, hogy képzettségéből adódóan köze­lebb áll a logikus következtetésre épülő indokláshoz, bizonyításhoz, mint az alsó tagozaton alkalmazott szemléleten alapuló érveléshez. Mivel a matematika-tananyag az alsó tagozaton nyitottabb lett, ez azt jelenti, hogy számos ismeretet - mint például a geometriai ismere­tek nagy része, kerekítés, írásbeli szorzás és osztás, törtek, egyenlőt­lenség és egyenletek stb. - a tanu­lók itt teljes mértékben nem sajátíta­nak el; ez szükségessé teszi, hogy a lehető legegyértelműbben fogal­mazzák meg, milyen ismereteket kell a tanulóknak tudniuk az 5. osz­tályba lépéskor, és mi az az ismeret- anyag, amelyet az alsó tagozaton csak megismernek, de tartós tudá­sukká csak a felső tagozaton válik. Nem honosodott még meg a pe­dagógusok körében az ilyen jellegű tananyagszerkesztés. Megszokták, ha egy tananyag tanításához hozzá­kezdenek, akkor azt egyszerre vagy legalábbis egy osztályban úgy be­gyakorolják, hogy az a tanulók tartós ismeretévé váljon. A tananyag ilyen jellegű megközelítése és elsajátítta­tása főleg a magoló típusú tanulók­nak kedvez. Nem érvényesülnek az ilyen jellegű tananyagtervezésnél a gondolkodó, mindent megfontoló, ok-okozati összefüggést kereső tí­pusú tanulók, mert ezek - az említett Gyökeres György felvétele osztási alapszámviszonyt a 20-as számkörben, valamint további alap- számviszonyokat tanulnak meg. “ Első olvasásra nem tűnik ez a megfogalmazás teljesen egyértel­műnek. Figyelmesebb olvasás és végiggondolás után azonban nyil­vánvalóvá válik, hogy 2. osztályban valamennyi tanulónak meg kell ta­nulnia szorozni és osztani a 20-as számkörben. Ott, ahol az osztály összetétele megengedi, igyekez­zünk megtanítani az egyszeregyből és az osztási számviszonyokból annyit, amennyire az osztály, illetve egyes tanulók képesek. Számos szorzási és osztási számviszony szinte egyszeri hallásra a tanulók emlékezetébe vésődik. Ilyenek pél­dául az 5.5 = 25, 6.6 = 36, 4.10 = 40, 50:5-10, 36:6 = 6 stb. Ezeknek a tényeknek a figyelmen kívül hagyása vétek lenne. Csak a 3. osztály elején, 27 tanóra folyamán kell elérni, hogy valamennyi gyerek elsajátítsa a szorzási és osztási alapszámviszonyokat. így érvénye­sül az említett érési elv és elérjük azt is, hogy valamennyi tanuló a neki megfelelő tempóban sajátítsa el ezt a tananyagot. Meg kell jegyeznünk: ez a tananyag folyamatos gyakorlás nélkül szinte felnőtt korig gyorsan felejthető. Ezért kérjük és követeljük, hogy még az 5.-8. osztályban is különböző formában legyen napi­renden (például a tizedes számok szorzásakor és osztásakor, hiszen 0,7.6 nem más, mint az egyszeregy változata). Régi tapasztalat, ha bármilyen gondosan dolgozzák is ki a központi dokumentumokat, az alsó tagozatról a felsőre való átmenet a tanulóknál A tavalyi szeptemberi tőzsdei összeomlás után csökkent az amerikai pénzemberek érdeklődé­se a filmipar iránt. Erről beszélt W. Shields, az American Film Mar­keting Association elnöke, aki több más pénzügyi szakértővel együtt je­len volt az idei cannes-i filmfeszti­válon. Tavaly az Egyesült Államokban 511 filmet készítettek, ezeknek összköltsége elérte a 3,5 milliárd dollárt. E filmek 60 százalékát nem a közismert, nagy stúdiókban készí­tették. W. Shields szerint 1988-ban kevesebb filmet finanszíroznak, de pontosabb jóslásokba nem bocsát­kozott. A hitelezők érdeklődése csökke­nésének okát a pénzügyi szakem­berek elsősorban abban látják, hogy míg a filmiparban előforduló, néhány millió dolláros bukás már az újságok címlapjára kerül, addig például egy acélipari vállalat húszmilló dolláros vesztesége egyáltalán nem érdekli a sajtót. A szakmabeliek az előbb említett okok ellenére is remélik, hogy a hite­lezők rövid idő múlva újra érdeklő­dést tanúsítanak a filmipar iránt. Hi­szen - a repülőgépgyártás mellett - az Egyesült Államokban a szóra­koztató ipar az a másik iparág, amelynek fizetési mérlege szintén pozitív. És az sem utolsó szempont, hogy - a gyengélkedő dollár követ­keztében - az amerikai filmek jókora summát hoznak a kassza számára. Többen vélik úgy, hogy a megcsap­panó hitelek a filmipar tekintélyének növeléséhez vezetnek. Hiszen meg kell mutatni a hitelezőknek, hogy mégis érdemes filmekbe fektetni a pénzüket - ehhez azonban pontos költségelőirányzattal kell gyártani a filmeket. csak akkor nem okoz nagyobb tö­rést, ha a 4. és az 5. osztályban tanító pedagógusok közötti együtt­működés összehangolt és átgon­dolt. Vagyis ha a 4. és az 5. osztály szaktanárai közösen megbeszélik és tisztázzák, mi az az ismeret- anyag, amelyet az egyes tantár­gyakból a tanulóknak feltétlenül tud­niuk kell az 5. osztály elején és amellyel megismerkednek ugyan, de elsajátításuk csak az 5. vagy a felsőbb osztályokban kötelező. A megbeszéléseken az egyes tanu­lók tulajdonságait is ismerteti a 4. osztály pedagógusa. Főleg a jöven­dő osztályfőnöknek nyújt bővebb in­formációt a 4. osztályos tanító. Köztudott, hogy az 1-4. osztály matematikai ismereteit halmazelmé­leti alapon dolgozták ki. A halmaz és a vele való műveletek (egyesítés, metszet) csak eszközt jelentenek a számfogalom és a számtani mű­veletek, valamint a geometriai isme­retek megértéséhez. Ezért ennek a tananyagnak az elsajátítását a tanterv az alsó tagozaton nem írja elő. Nem szabad az 5. osztályban a tanulóknak úgy megfogalmazni a feladatot (mondjuk egy év eleji felmérő dolgozatban), hogy határoz­zák meg az adott két halmaz unióját vagy metszetét. A tanulóknak a 4. osztály végére ismerniük kell az összes természe­tes számot. Ez azt jelenti, hogy eze­ket a számokat tudják írni, olvasni, képesek mennyiségileg ábrázolni a leírt vagy kimondott számot, még­pedig különbözőképpen (számegye­nes, helyiértékú számológép, pénz­utánzatok stb.). Megismerkednek a római számok írásával és a törtek­kel. A számtani műveletek közül az összeadást és a kivonást teljes ter­jedelemben megismerik szóbeli és írásbeli formában is. A szóbeli szor­zást és az osztást szintén teljes terjedelemben elsajátítják a tanulók, az írásbeli szorzást egy- és kétjegyű szorzóval, az írásbeli osztást pedig csak egyjegyű osztóval tanulják meg a 4. osztályban. A maradékos osz­tást a maradéknélküli osztás terje­delmében sajátítják el. Az elemi algebrai ismeretek közül az egyenlet megoldását a számtani műveletek közötti összefüggés alap­ján tanulják meg és olyan terjede­lemben, amilyenben elsajátították ezeket a műveleteket. Az egyen­lőtlenségek megoldásánál csak egyszerűbb esetekben kívánjuk az összes megoldás megadását. A szöveges feladatok közül önállóan kell megoldaniuk az összes egysze­rű szöveges feladatot (vagyis olya­nokat, amelyek egy művelettel meg­oldhatók). Az összetett szöveges feladatok közül azokat a típusúakat, amelyeket 2. osztálytól kezdve ta­nultak. A mértani ismeretek közül a leg­több megkívánja, hogy tovább fog­lalkozzunk velük a felső tagozaton. A tanulóknak meg kell tanulniuk egyenest, félegyenest és szakaszt rajzolni és ezeket megfelelően jelöl­ni. Tudniuk kell megmérni a szakasz hosszát centiméternyi és milliméter- nyi pontossággal, össze kell tudniuk hasonlítani két szakasz hosszát mé­réssel, illetve a szakasz átvitelével egy másik szakaszra, meg kell ta­nulniuk adott hosszúságú szakaszt rajzolni, adott egyenessel párhuza­mos egyenest rajzolni két vonalzó segítségével, valamint olyan egye­nest, amely áthalad egy adott pon­ton és párhuzamos az adott egye­nessel. El kell sajátítaniuk az adott egyeneshez merőleges egyenes raj­zolását rovátkával ellátott három­szögvonalzó segítségével, továbbá olyan merőleges rajzolását, mely át­halad egy adott ponton. A 4. osztály végére a tanulók elsajátítják adott középpontú és sugarú kör rajzolá­sát, szakaszok grafikus összegének és különbségének a rajzolását. Ha a 4. és az 5. osztályban mate­matikát oktató pedagógusok egy­más között tisztázzák e fontos kér­déseket, elkerülhetők azok a meg­jegyzések, amelyek a felső tagoza­ton működő tanároktól gyakran el­hangzanak, nemegyszer az osztály előtt és amelyek a 4. osztály tanító­jának munkáját akarva-akaratlanul becsmérlik. Az ilyen megjegyzések ártanak a pedagóguspálya presztí­zsének is. DR. BÁLINT LAJOS kandidátus É* pf B B iB, Bi B B JPi B B;i :1 'II1! B B B 91ifi B B B-B'B B ÚJ FILMEK : ■ ■ ■ B I (NDK-beli) Bocsánat, felébresztettem? Agglegény, aki sikeres sportúj­ságíró, éjjel tárcsáz egy számot, s a vonal másik végén egyedülálló csinos hölgy jelentkezik. Még semmi se történt, de a rendező már az első telefonos beszélgetéssel, úgymond, lelövi a poént, elárulja az esemé­nyek alakulását. Az álromantikától csöpögő képsorokon felvázolt hely­zet alapján: a film nem is végződhet­ne másképp, mint happy enddel, vagyis a szerelmesek boldog össze­kerülésével. Hans-Joachim Hildebrandt filmje habkönnyű love story. A történet ízetlen: elejétől végéig mesterkélt, modoros, teli van sallangokkal. Nem kelt érzelmeket, és nem ébreszt magvas gondolatokat. A Bocsánat, felébresztettem? nem hitet el velünk semmit, és nem győz meg semmiről. Ahhoz, hogy elementáris erejű víg­játék legyen, túlságosan üres, jelleg­telen. Az élethez és a művészethez semmi köze. A valóság ok-okozati összefüggéseit figyelmen kívül hagyva, a rendező minden ese­ményt, történést logikátlanul, vélet­lenszerűen kapcsol egymáshoz. A túlkapások miatt bántó a szer­kesztőségben dolgozó két házas­párnak az agglegény fölötti tisztelet­ien anyáskodása, illetve apáskodá­sa. Különösen a férjek nyegléskedé- sei gusztustalanok. Valószerűtlen, unalmas, helyenként ízléstelen, ahogy Hildebrandt a szerelmi törté­netet bonyolítja, majd ugyanazt visz­Teljes gázzal! szafelé is vezetve, az összekuszált fonalat kibogozza. A jellemek nem változnak: egyrészt, a szerepek nem olyanok, amelyeket a színészek ko­molyan vehetnének, másrészt, nincs kellőképpen érzékeltetve, bemutat­va az a folyamat, amelyben kialakul­hat az érzés, a szerelem, igaz, a ba­nális sztori nem is bírná el a mé­lyebb lelki folyamatoknak, a férfi és a nö vívódásainak ábrázolását. A párbeszédek megrekednek a mé- zes-mázos, gyermekded csevegés, a magatartás- és viselkedésformák a természetellenes, stilizált pózok szintjén. Kár. Az események gyakran zajlanak a korszerű technikával felszerelt szerkesztőségi irodában. Szívesen betekintenénk a német sportújság­írás titkaiba, az újságírók munkájá­ba. De Hildebrandt ebből csak egy elmarasztalható, erkölcstelen rossz újságírói fogást mutat meg. Azt, hogy a szakmájában elismert sport­szerkesztő, a hölgyeket ostromló agglegény úgy írja meg terjedelmes riportját, hogy az alannyal csak utó­lag közli, írt róla. (Bár ez a munka- módszer önmagában is sokat elárul az újságíró munkájáról, szavahihe­tőségéről.) Megmutatja viszont azt, hogy szomszédainknál már az egyedülálló újságírógyakornokok is többszobás, tágas, pazarul beren­dezett modern luxuslakásban élhet­nek és alkothatnak. Legalábbis az NDK-beli produkció valóságában, il­letve valótlanságában. (NSZK-beli) Christian Rateuke és Dieter Hal- lervorden filmje rosszabb érdemte­len átlagprodukciónál. Selejt. Tipi­A képen a film egyik rendezője és egyben főszereplője, Dieter Hal- lervorden kus példája annak, hogyan nem szabad(na) filmet csinálni. A néző­ben az a gyanú támadhat, hogy az alkotók feldaraboltak jónéhány ré­gebbi bűnügyi vígjátékot és kaland­filmet rögzítő szalagot, majd jól összekeverték egy nagy kalapban, aztán egyesével kiszedték belőle a szalagtöredékeket, s véletlen- szerű sorrendben egymás mellé ra­gasztották a részleteket. Ezek után, hogy e vegyes felvágottat időszerű­vé tegyék, olyan témakör motívuma­it építették be a filmbe, mellyel az egész emberiséget foglalkoztató mai problémát érintenek. Megpró­báltak azokra a tragikus következ­ményekre utalni, melyeket vállalat- vezetők idézhetnek elő veszélyes vegyi hulladék megsemmisítését, tárolását és kezelését szabályozzó előírások megszegésével, korrupt eljárásaikkal. A témán, sajnos, nem tudunk nevetni. Kétlem, hogy ép­eszű ember kacagással reagálna a fenyegető veszélyekre, katasztró­fákra. A rendezők mégis erre provo­kálják a nézőt: feszült, sokkoló ha­tást kiváltó helyzeteket fűszereznek bohózati elemekkel, gegekkel. Ezál­tal az élet valós, megdöbbentő ese­ményeit bemutató epizódok tét nél­küliekké és élvezhetetlenekké vál­nak. Nincs miért izgulnunk, a fősze­replőknek hajuk szála sem görbül­het, a vészhelyzetekben átlátszó, gyenge trükköket és dublőri fogáso­kat látunk. Vannak a filmben a francia rend­őrség akcióképtelenségét, bevett módszereit gúnyoló képsorok. Ezek a film erősségei lehetnének. Nem azok. A legtöbbjük kopírozás. Rá­adásul, jónéhány motívum többször ismétlődik. Közönségességük fá­rasztó. A Teljes gázzal! korhatár nélkül megtekinthető, de nem hiszem, hogy az ilyen eredetieskedő olcsó fércmunka használ a gyerekek for­málódó ízlésének. TALLÓSI BÉLA A mozik ismét műsorukra tűzik az Epizódszerep című szlovák filmet, melynek tragikomikus története a színházak belső világáról, a színigaz­gatók és művészeti vezetők, a színészek munkájáról, valamint a művé­szi alkotás folyamatát megkeserítő körülményekről, tényezőkről beszél. Főszereplője a brnói Bolek Polívka (középen). Rendezője Miloslav Luther. A filmről egyik korábbi számunkban írtunk.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents