Új Szó, 1988. augusztus (41. évfolyam, 179-205. szám)

1988-08-30 / 204. szám, kedd

A Magas-Tátrába évente több tízezer turista látogat el. Ezért van szükség az üzlethálózat állandó, folyamatos bővítésére. A Poprádi járásban 1986 és 1987 között 7750 négyzerméterrel növelték az eladóteret.

Felvételünkön a poprádi új Prior áruház épülete látható. (Jozef Veselý felvétele - ČSTK)

Hasznos észrevételek, megoldást kereső lépések

Növekszik a pártmunka hatékonysága a Rimaszombati (Rimavská Sobota) járásban

A CSKP Központi Bizottságának 7. és főleg 9. ülése nagy nyomatékkai figyelmeztetett a pártmunka javításának szükségességére. A Központi Bizottságnak ezeken az ülésein rámutattak többek között a járási pártbizottságok munkájában még föllelhetö tartalékokra is. Elsősorban a pártmunka stílusa és módszere megváltoztatásának és az alapszerveze- A 9. központi bizottsági ülés határozatai nagy visszhangra találtak járási szervezetünk egész tagsága körében. A járási pártbizottság a belőlük adódó feladatokat az alapszervezetek elnökei és aktivistái számára rendezett aktívaértekezleten ismertette. Ezután az egyes ágazatok (ipar, mezőgazdaság, fel- építményi szféra) pártvezetői tartottak tanácskozást, és konkretizálták az egyes munkaterületek teendőit. Az alapszervezetek júniusi taggyűlésükön vitatták meg és hagyták jóvá az említett központi bizottsági ülés határozataiból adódó feladatokat, amelyeket az egyes alapszervezetek bizottsága bontott le a saját feltételekre. A tagság növekvő aktivitásaként értékelhető, hogy a korábbiaknál nagyobb volt a vitakészség, és a gyűlések légköre is nyíltabb volt. Számos értékes észrevétel, javaslat hangzott el a felsőbb szervek címére. A termelésben dolgozó kommunisták egy jelentős részének az a véleménye, hogy az átalakításról sokkal többet beszélnek, mint amennyi konkrét tett születik. Egyszerű párttagjaink nagyra értékelik a demokratizálásnak olyan eredményeit, mint a gazdasági vezetők választhatósága, de e téren is további határozott lépéseket várnak.

Járási pártbizottságunk és apparátusa az elmúlt időszakban több intézkedést tett munkája hatékonyabbá tételére. Valamennyi dolgozója munkaidejének felét az alapszervezeteknél tölti. Konkrét segítségük megmutatkozik a taggyűlések jobb tartalmi és szervezési előkészítésében, a felsőbb szervek határozatainak lebontásában.

Az apparátusban hetente egyszer értékelik a tagsági gyűlések lefolyását. Ma már minden szervezetnek van aktivistája, aki a tagsági gyűlés mellett, részt vesz a bizottság legalább egy ülésén. Emellett a járási bizottság tagjai is látogatják az alapszervezetek gyűléseit. Ezek színvonala az utóbbi időben emelkedett, konkrétabban oldják meg a legkényesebb problémákat is. Noha a pártszervek és -szervezetek ellenőrző szerepe erősödött, főleg az alapszervezetek még nem élnek kellően ellenőrzési jogukkal. Munkatársaink ebben is igyekeznek segíteni.

A CSKP KB Elnökségének a szocialista törvényesség és erkölcs megszilárdítását szolgáló levelének is fokozottabb figyelmet szenteltek alapszervezeteink. Ennek eredményeképpen főleg a mezőgazdaságban javult a szocialista vagyon védelme.

A pártmunka javítása természetesen nem öncél, hanem a gazdasági eredmények növelését szolgálja. Az iparban, de általában a termelő üzemekben dolgozó szervezetekben a feladatok folyamatos teljesítése

a fő cél. A šafárikovói ruhaüzem kommunistái például kötelezettséget vállaltak, hogy az üzemi szabadság ideje alatt is teljesítik feladataikat. Év eleje óta javulás mutatkozik az ipari üzemek tervteljesítésében. Járásunkban azonban négy ipari üzem még mindig lemaradással küszködik. Járási bizottságunk ipari bizottsága rendszeresen foglalkozik a lemaradozó vállalatokkal, és igyekszik megtenni a szükséges intézkedéseket.

Sajnos néha a járási pártbizottságnak pártbüntetéssel kell sújtania az olyan gazdasági vezetőt, aki nem teljesíti a gazdaságirányítással kapcsolatos pártfeladatait. Nem gyakori, de előfordul, hogy járási pártszervünk káderváltoztatások végrehajtására kényszerül. Legutóbb ilyenre a šafárikovói ruha- és a rimaszombati húsüzemben került sor.

Járásunk a kerület többi járásához viszonyítva kevésbé fejlett. Ezért nagy a dolgozók migrációja, főleg a nők számára van kevés megfelelő munkahely. A járás gazdasági fejlesztésének problémáit vitatta meg a közép-szlovákiai kerületi

tekkel fenntartott kapcsolatok szorosabbra fűzésének szükségét emelték ki. Arról, hogy a Rimaszombati (Rimavská Sobota) járásban hogyan láttak hozzá a Központi Bizottság 9. ülése határozatainak megvalósításához Lakatos Lászlóval, a járási pártbizottság párttájékoztatási szakaszának munkatársával beszélgettem. Lakatos elvtárs elmondotta:

pártbizottság elnökségének rima- szombati kihelyezett ülése, amelyen részt vettek az egyes ágazati minisztériumok képviselői és a járási bizottság elnöksége. Az átfogó elemzés után a tanácskozás kijelölte a fejlesztés legfontosabb feladatait.

Megélénkült a tevékenység utcai pártszervezeteinkben is. Főleg a Nemzeti Front választási programjának megvalósítására és a szolgáltatások javítására tesznek erőfeszítéseket. Munkájukban megnyilvánul az a törekvés, hogy fokozzák befolyásukat a városok lakosságának körében. Hnúšťa utcai pártszervezetei például urnákat helyeztek el az egyes lakókörzetekben, amelyekbe az állampolgárok észrevételeit, javaslatait tartalmazó leveleket gyűjtik össze, s a nyilvános pártgyülések programjának összeállításakor alapul veszik ezeket. Az utcai szervezetekben sok az idős tag, ez sajátos problémákat vet föl.

Talán nem tűnik szerénytelenségnek, ha mindent egybevetve megállapítom, hogy járási pártszervezetünkben a pártmunka hatékonysága fokozatosan növekszik.

MORVAY GÁBOR

— A legelső órán—

Szeptember elsején minden iskolánkban a békének szentelik a legelső órát. így van ez a nemzetközi békeév óta, ekkor, 1986-ban hozta a békeórák megtartásáról szóló határozatát az SZSZK Nemzeti Frontja KB Titkársága. Azóta a nemzeti bizottságok iskolaügyi szakosztályai a Nemzeti Front szervezeteivel és béketanácsaival karöltve szervezik meg a békeórákat.

1959 óta ez a nap, szeptember elseje a béke világnapja. A Békevilágtanács a második világháború kitörésének napját (ekkor rohanta le, 1939 szeptember elsején Lengyel- országot a fasiszta Németország) mementónak szánta az emberiség számára, hogy sose feledjék a pusztító fasizmus veszélyességét, s hogy óvják a békét.

Az idei szeptember elseje egyben alkalom arra is, hogy a második világháború utáni legelső, világméretű béke-nagygyűlésről megemlékezzünk. Lengyel és francia tudósok és művészek kezdeményezésére 1948. augusztus 25-29-e között Wroclavban találkoztak azok a világhírű művészek és tudósok, akik elkötelezték magukat a béke ügyének. Ott volt Picasso, Frederik Joliot-Cu- rie, Hja Ehrenburg, Martin Andersen Nexő, Corbusier. Eredetileg csupán a kultúra felelősségét kívánták meghatározni a világ békéjének megőrzéséért. A kongresszus azonban ennél sokkal többet tett: olyan világméretű fórummá vált, amelyen fölemelték vádló szavukat a tudósok és a művészek a világháború kirobbantói ellen, a tömegpusztító fegyverek használata ellen, s az ellen, hogy a tudomány vívmányait az emberi civilizáció elpusztítására használják fel. E negyven évvel ezelőtti kongresszusra emlékezve tudatosítanunk kell, hogy a tudomány és a művészet mindenkor az ember fölemelkedését szolgálta, s legkiválóbb képviselői azoknak az érzéseknek és gondolatoknak adnak kifejezést, amelyek a békés életre, nyugalomra vágyó emberek legszélesebb rétegeit eltöltik.

A tanévnyitót követően minden iskolánkban, minden egyes osztályban békeórát tartanak. A pedagógusok felkészültségén, leleményességén múlik, milyen maradandó élményt jelent majd tanítványaik számára ez az óra. Hiszen a világban zajló események, a leszerelésben nemrég megtett első lépések, a csúcstalálkozók időszakában valóban egymást kínálják a béke, a béke megvédésének, a biztonság feltételei megteremtésének példái. És a háború, az iraki-iráni konfliktustól a palesztin nép függetlenségi harcáig szintén jelen van bolygónkon, mint az újraéledő, más-más arcát mutató fasizmus is. Elmélkedésre, beszélgetésre éppúgy alkalom lehet ez az óra, mint versek által a rettenet

felidézésére, vagy éppen a cselekvő helytállás módjának megfogalmazására. Korunk a békemenetek, a békeláncok, az órási béketüntetések számtalan változatát teremtette meg az emberiség jövőjét féltve.

Jó lenne, ha szeptember elsején minden munkahelyen megemlékeznének a béke világnapjáról. Az ifjúsági szövetség, a szakszervezet, s a többi társadalmi szeivezet megtalálná a legmegfelelőbb módot arra, hogy kifejezze szolidaritását a világ békeszerető népeivel.

A béketanácsok, népművelési központok, nagyobb üzemeink műsorok összeállításával, béke-nagy- gyűlésekkel, emlékeznek meg erről a napról, hogy kifejezzék dolgozó népünk békevágyát, cselekvő készségét minden, az emberiség jövőjét jelentő béke és biztonság megteremtését szolgáló tettre, akcióra.

Erről számolt be az újságíróknak sajtótájékoztatóján Juraj Cúth, a Szlovák Béketanács elnöke, amikor a szakszervezetek, valamint az iskola-, ifjúság- és a testnevelésügyi minisztérium képviselőivel együtt arra kérte a sajtó munkatársait, segítsenek népszerűsíteni a készülő akciókat. (hme)

Védett vízgazdálkodási terület

(ČSTK) - Milliárdos beruházást igényel a Csallóköz vízgazdálkodási helyzetének rendezése. Ezen a termékeny területen található Csehszlovákia legnagyobb ivóvízkészlete. A tervek szerint 2015-ig a szlovákiai lakosság negyven százaléka innen kapja majd az ivóvizet.

A Csallóköz Szlovákia első védett vízgazdálkodási területe, s hogy azzá válhasson, olyan intézkedésekre volt szükség, amelyek lehetővé tették a gazdasági tevékenység és a racionális vízgazdálkodás követelményeinek összhangba hozását. A legtöbb szennyezőanyagot kibocsátó Slovnaftot olyan berendezések létesítésére kötelezték, amelyek meggátolják a víz további szennyezését. Az ezzel kapcsolatos, már megkezdett munkálatok lassan haladnak. A városi központi szennyvíztisztító befejezése is évről évre tovább tolódik. Még mindig nem jelölték ki a háztartási hulladékok lerakóhelyét De- vínská Nová Vesben, s a Benzinol régebbi račai föld alatti tárolóinak aszanálása a mai napig várat magára.

Mitől véd meg az anonimitás?

Mielőtt a címben feltett kérdés boncolgatásába kezdenék, előrebocsátom, hogy sajnos, kénytelen vagyok megérteni azokat a polgártársaimat, akik a népi tapasztalatokból leszűrt bölcsességhez tartják magukat, mely szerint jobb félni, mint megijedni. Mondom, kénytelenségből fogadom el álláspontjukat, mivel meggyőztek a szövetségi kormány legutóbb kiadott közleményének érvei. A szövetségi kormány ugyanis 1988. augusztus 22-i ülésén a névtelen panaszokkal kapcsolatos elemzéssel foglalkozott. A Csehszlovák Népi Ellenőrzési Bizottság által kidolgozott elemzésnek és a kormány általi megvitatásának az volt a célja, hogy értékeljék a névtelen panaszok indokoltságát, azok hatását a szocialista törvényesség megszilárdítására, s meghatározzák a panaszok intézésének további módját.

A lapunkban is megjelent közlemény megállapítja: ,,A panaszok és bejelentések száma 1982- ben és 1983-ban kissé csökkent, 1984-tól jelentős növekedés következett be. A névtelen panaszok számaránya 1982 óta lassan, de tartósan emelkedik. Ez közvetlenül összefügg a népgazdaságban és a társadalom fejlődésében észlelhető fogyatékosságokkal, problémákkal és negatív jelenségekkel. A CSKP KB Elnöksége által a szocialista törvényesség, erkölcs és fegyelem elveinek megszegése elleni harc elmélyítéséről kibocsátott levél és a szövetségi kormány 355/1982-es számú határozata arra ösztönözte a dolgozókat, hogy aktívabban jelezzék a környezetükben tapasztalt negatív jelenségeket. 1982 és 1987 között a panaszok és bejelentések száma 13, a névtelen panaszoké 41 százalékkal emelkedett. Ez azt mutatja, hogy az irányítás különböző szintjein, számos szervnél és szervezetnél mindeddig nem teremtették meg a közvetlen és nyílt bírálathoz szükséges légkört. S az adatokból egyúttal azt a következtetést lehet levonni, hogy a munkahelyeken nem biztosították teljes mértékben az állampolgárok jogainak és jogos érdekeinek gyakorlati védelmét, amely kizárná a kritikus föllépés következményeitől való

félelmet, habár minden csehszlovákiai jogszabály világosan megköveteli és szavatolja ezt a védelmet. “

Nos, mind az elemzésből, mind a kormány közleményéből az derül ki, hogy a legtöbb névtelen beadvány a legkülönfélébb súlyos fogyatékosságokra, negatív jelenségekre, valamint a különböző szervezeteknél és szerveknél kifejtett társadalomellenes tevékenységre hívja fel a figyelmet, s hogy minden harmadik névtelen beadvány megalapozott. Tehát a megalapozottan panaszkodó embereknek nyíltan és büszkén kellene vállalniuk közéletiségük átérzett, cselekvő felelősségét, s ezért a többiek, falujuk, városuk, munkahelyük elismerését, megbecsülését kellene élvezniük. Ehelyett titkolják, hogy felismerték a hibákat, meglátták a fogyatékosságok okát vagy okozóit, hogy bántja őket mások hozzá nem értése, felelőtlensége, közömbössége, cinkos, vagy beletörődő hallgatása. Álmatlanul forgolódva, hetekig tépelődnek, míg végül tollat ragadnak. De hogy főiskolás fiuk, állást remélő lányuk - családjuk - nyugalmát és biztonságát óvják, a „fortélyos félelem“ igazgatásával a levélről lehagyják a feladó nevét...

Amíg az egyszerű állampolgárnak köszönet és megbecsülés helyett zaklatás lehet ezért az osztályrésze, ám burkolózzék névtelenségbe, amely megvédi a kellemetlenségektől.

Azonban a lakosság, az állampolgár bizalmából tisztséget betöltőkre ez egyáltalán nem vonatkozhat. Az ő megítélésükben más a mérce. Nekik hivatalból az a kötelességük, hogy tartsák számon és elégítsék ki a lakosság érdekeit. Mégis előfordul, hogy a hnb elnöke elhallgatja a felettes szervek előtt még a leghétköznapibb, legindokoltabb lakossági követelményeket, kéréseket is. Sajnos, nem elvétve fordul elő napjaink gyakorlatában az ilyen eset. Az egyik hnb elnökének feltettem a kérdést, miért ez az óvatosság? Miért hallgatja el a nyilvánvaló jogos követeléseket, az indokolt észrevételeket? Példákat hozott fel annak igazolására, hogyan „eltorlaszolták“

ebben vagy abban a faluban egyik vagy másik vezető útját, milyen eljárásokkal tették lehetetlenné ha mást, újat, többet, jobbat akart. Ó ezért nem adja a nevét a lakossági kérelmek felterjesztéséhez. A másiknak valószínűen más oka van rá. Meggyőződésem azonban, hogy mindegyik szubjektív, egyéni érdekeket rejtő ok.

És meggyőződésem továbbá az is, hogy ha /alahol ilyen tisztségviselő teremti a példát, ott a lakossági magatartás sem lehet más, mint amilyen. Félelem szülte hallgatással, névtelenségbe burkolózva azonban nem lehet a nyíltság légkörét kialakítani, nem lehet semmi elavultat megváltoztatni, nem lehet megcsontosodott szokásokat, tabukat, kinőtt kereteket széttörni. Aki hivatalt, tisztséget vállalt és vállal, az vállalja a felelősséget is. Ugyanis csak két keze van; és vagy a székét markolja velük görcsösen, hogy ne húzzák ki alóla, vagy dolgozik.

Akárhogy, akárhány negatív példa ellenére az is meggyőződésem, hogy a tisztességesen dolgozó, elképzeléseiket a társadalom és a lakosság érdekében kockázatok árán is megvalósítani akarók vannak többen. Mind tisztségviselőink, nind állampolgáraink körében. És éppen a helyi nemzeti bizottságok szintjén kellene a funkcionáriusoknak szavatolniuk azoknak a háborítatlanságát is, akik megmondják vagy megírják a véleményüket.

A névvel beküldött, vagy névtelenül tett beje- entések arányából én az elhallgató vezetői magatartás kisugárzására következtetek. Az ország, az üzem, a város vagy a falu gondját érző és látó, azonban a jobb félni, mint megijedni „elvét“ valló emberek címére mégis megengednék egy szubjektív kijelentést: az anonimitás megvéd ugyan a pillanatnyi személyes zaklatástól, azonban nem véd meg a még mindig burjánzó, nehezen felszámolható káros jelenségek hatásától. A hivatal packázásától, a bürokráciától vagy a kenőpénzek „kötelező" juttatásától. Amíg nem vállalja mindenki nyíltan a saját véleményét, addig senki se higgye, hogy nem érhetik alattomos, névtelen hátbatámadások.

H. MÉSZÁROS ERZSÉBET