Új Szó, 1988. augusztus (41. évfolyam, 179-205. szám)

1988-08-26 / 201. szám, péntek

Esős időben is él­vezhetik a lubic­kolás örömeit a bratislavai Köz­ponti Ifjúsági és Pionírház nyári napközi táborai­nak résztvevői. A Novomeský sé­tányon álló tágas, korszerű épület­ben fedett uszoda is van, felvételünk ott készült. * (Magda Borodá- čová felvétele - ČSTK) Szocialista technológia a nyugati piacon Az utóbbi időben gyakran hallunk olyan kijelentéseket, miszerint a Szovjetunió és a többi KGST-tagállam jelen­tősen lemaradt a korszerű technológia területén. Nyuga­ton adatokat ismertetnek azokról a nyugati technológi­ákról, amelyeket a szocialista országok megvásároltak. Eb­ből egyértelmű következteté­seket vonnak le, miszerint a Nyugat és a Kelet közötti kapcsolat a legkorszerűbb technológia terén egyirányú forgalomhoz hasonlítható... Nos, valóban igaz ez? Példaként egy adatot hozunk fel. A Szovjetunió 1600 amerikai szaba­dalmat vásárolt. Ez nem kevés. De az adatok nem lennének teljesek, ha más információkat elhallgatnánk, amiről Nyugaton a legszívesebben nem esik szó: az USA a Szovjet­uniótól 5500 szabadalmat vásárolt, vagyis háromszor többet, mint amennyit a Szovjetuniónak eladott! „A japán kohóipart, az amerikai szívmegbetegedésekre specializált gyógyszergyártást és az Északi-ten- ger angol kőolajvezetékeit egy érde­kes dolog kapcsolja össze - írja az angol The Guardian című lap - még­pedig a szovjet technológia, ame­lyért a Szovjetunió licencilletéket kap. Megpróbáljuk megvilágítani az angol újságíró gondolatait. Például a washingtoni földalatti síneinek he­gesztését egy különleges szovjet berendezés segítségével végezték, vagy az amerikai orvosok a sebé­szeti gyakorlatban azokat a sebész „pisztolyokat“ alkalmazzák, ame­lyeket szovjet találmány alapján fej­lesztettek ki. Nyugati közgazdászok számításai szerint az USA-ban 1990-ig valamennyi fém 75 százalé­kának olvasztását a folyamatos acélöntés szovjet technológiájával fogják végezni. Azok között, akik szovjet szabadalmakat vásároltak, olyan neves amerikai cégek szere­pelnek mint a MacDermott, a Bristol Mayers, az American Home Pro- dukcts, a Dupont, az Aleva stb. „Ez nerrjpsak tökéletesítés. Ez technológiai forradalom. Ez a holnap technológiája a ma termékeinél.“ így reklámozza az amerikai Multi- Arc Vacuum Systems Bulat elneve­zésű berendezését. A szabadalmat a Szovjetuniótól vásárolták. A Du­pont óriás gyógyszeripari konszern Szovjetuniótól „nyert“ Emtozin gyógyszere a szívműködés ritmus­szabályozója. Amerikai cégek sza­badalmakat vásárolnak a szén föld­alatti gázneműsítéséhez, az alumí­nium elektrosztatikus közegben való öntéséhez stb. A nyugati tömegtájékoztatási esz­közökből gyakran hangzik el, hogy az a technika, amelyet a Szovjetunió az USA-tól vásárol állítólag a szovjet hadiipart fejleszti. Bizonyításul idé­zünk a Wall Street Yournal folyóirat­ból: az amerikai cégek a Szovjet­uniótól vásárolt szabadalmakat ka­tonai termékek gyártására is fel­használják... Pl. az alumíniumgyár­tás területén elért szovjet újdonsá­gokat az USA katonai repülőgépek gyártásánál alkalmazza. Tovább is folytathatnánk az új szovjet technológia és technika Nyugatra való eladásának felsorolá­sát. Pl. az NSZK-ban a szénfejtés­hez szovjet gyártmányú szénkom­bájnt használnak. Nagy-Britannia és Franciaország a megmunkálógé­pekhez új összekötő berendezést és Leningrádban kifejlesztett robotokat vásárolt. A többi KGST-tagország által kifejlesztett modern technika szintén érvényesül Nyugaton. Kapi­talista cégek hasznosítják a kohá­szat, a gyógyszerészet, a polymér- vegyészet, valamint az optika terüle­tén végzett kutatások eredményeit. A polymérek területén elért cseh­szlovák kutatások eredménye alapul szolgált a rugalmas lencsék gyártás- technológiájának kidolgozásához. A gyártás szabadalmát a Bowgey és Lomb cég vásárolta meg. Több mint 50 ország alkalmazza a bolgár találmányokat, ide tartozik az ismert öntéstechnológia és a vá­kuumos préselés. Ismert Nyugaton a román Gerovital elnevezésű pre­parátum. Különböző kapitalista or­szágokban alkalmazzák azt az orsó nélküli szövési módszert, amely a szovjet és a csehszlovák szakem­berek közös munkájának az ered­ménye. A Szovjetunió, Magyaror­szág, az NDK és más KGST-tagál­lam a világpiacon több tucat számí­tógépet, 800 integráltáramkör-típust és további elektronikus elemeket ad el, amelyeket Belgiumban, Francia- országban, Finnországban és más fejlett kapitalista országban használ­nak fel. A KGST-tagállamok a világ tudo­mányos-technikai potenciáljának 1/3-át képviselik, a világ legújabb technológiai szabadalmainak pedig a 20 %-át adják. Az United States News and World Report nevű folyói­rat már 1983-ban objektíven értékel­te a szocialista országok sikereit, hangsúlyozva, hogy a szocialista or­szágok tudománya gyorsan fejlődik és jelentősen hozzájárul az USA és más nem szocialista országok tech­nológiájának fejlődéséhez. Ez a va­lóság. A KGST-tagállamok a legmo­dernebb technológia területén is rendelkeznek képességekkel. A korszerű technológia cseréje a munkamegosztás törvényszerű fo­lyamatának eredménye a kölcsönö­sen összefonódó világban. A sok világviszonylatú probléma megoldá­sához vezető út a széles körű együttműködés lehet, nem pedig a konfrontáció és más országok si­kereinek elhallgatása, illetve az em­beriség „technológiai blokkok"-ra való feloszlatásának kísérlete. Nem feledkezhetünk meg a kor­szerű technika területén mutatkozó nehézségekről sem. A Szovjetunió­ban lassú az új technikának a gyár­tási folyamatba való bevezetése. A korszerű technika jelentős sikerei ellenére az ipari alkalmazás a Szov­jetunióban elkésett. Pl. a találmá­nyok 1/3-a hosszú időn keresztül a népgazdaságban nem talált alkal­mazásra. Minden tökéletesítést csak néhány üzemben vezettek be. És mindezt olyan helyzetben, amikor a Szovjetunióban évente 300 új ta­lálmányt jelentenek be. Az utóbbi időszakban új módsze­rekkel oldják meg a szabadalmakkal foglalkozó kereskedelem problémá­it. A szovjet technológia magas szín­vonalának ma már nemcsak az új találmányokkal folytatott kereske­delmet kell szolgálnia, hanem az ipari termelés minőségi szintjének növekedését is, hogy ezáltal elérje a világszínvonalat. A KGST-tagor- szágok közötti külkereskedelem áta­lakítása, a gazdasági mechaniz­musban történt változások és az intenzívebb fejlődési útra történő át­menet egy széles korú változás alapjait jelenti a baráti szocialista országok legkorszerűbb technológi­ája és az új technikának a gyártási folyamatokban való alkalmazasa te­rületén. A szocialista tábor tagjai a 21. század technikai alapjainak megteremtésével küzdenek a két társadalmi-gazdasági tábor közötti széles körű együttműködésért. A fej­lődés normális útja, amely az egész emberiség érdekeit szolgálja, a tu­domány és a technika területén elért eredmények kölcsönös átadása, és nem az önellátás és a technikai ismeretek monopolizálása. NYIKOLAJ SEFOV, a közgazdasági tudományok kandidátusa KOMMENTÁLJUK Próbakő Javában tombol a nyár. A rekkenö hőség elöl aki csak teheti, menekül: a vízpartra, hegyeink hűs fenyveseibe. Az élet azonban nem áll meg, a termelésnek továbbra is folyamatosnak keil lennie. Főleg azokban az üzemekben nincs uborkaszezon, amelyek július elsejével állami vállalattá alakultak. Az állami vállalattá előlépett üzemekben a pártszervekben és -szervezetekben ugyancsak megszaporodtak a tennivalók ezekben a forró nyári napokban. Első és legfontosabb feladatuk, hogy a megváltozott vállalati szerkezethez igazítsák az üzemi pártszervezetek struktúráját. Azt jelenti ez, hogy minden önelszámoló egységben biztosítani kell a párt megfelelő súlyú jelenlétét, vezető szerepét. Gondosan mérlegelni kell, hol működjön alapszervezet, hol részlegszerve­zet vagy pártcsoport. A megváltozott körülményeknek megfelelően át kell szervezni a pártirányítás rendszerét is. Ott, ahol az év elején tartott üzemi pártkonferencián választott üzemi bizottság nem tudná ellátni megnövekedett feladatát, a megváltozott körülményeknek meg­felelően új tagokkal kell kiegészíteni. Mindezt persze az Alapsza­bályzatnak megfelelően, a demokratikus centralizmus alapelvei­nek megtartásával, a CSKP KB Titkárságának irányelvei szerint kell lefolytatni. Az újonnan alakult állami vállalat irányításának megszerve­zése ugyancsak olyan feladat, amely alól nem vonhatja ki magát a pártszervezet, sőt, kezdeményező szerepet kell vállalnia, szi­gorúan politikai eszközökkel biztosítva vezető szerepét. Minden körülmények közt tartania köteles magát a társadalmi demokrá­cia kiterjesztéséről hozott párthatározatokhoz; be kell biztosíta­nia, hogy az üzemi kollektívát képviselő választók gyűlése résztvevőihöz, még inkább a dolgozók tanácsában érvényesül­jön a párt vezető szerepe. Az állami vállalatnál ugyanis az átalakítás további sikerének záloga a dolgozók tanácsa. Nagy felelősség hárul az üzemi pártszervezetekre az igazgató- választás megfelelő előkészítésében és lebonyolításában. Szo­rosan együttműködve a felsőbb pártszervekkel, már a jelöltek kiválasztásánál nagy körültekintéssel kell eljárniuk. A jelölőlis­tán csak olyan ember szerepelhet, aki kiváló szakmai ismeretei mellett képes önálló és felelős döntésekre, rendelkezik a szocia­lista vállalkozáshoz szükséges új szemlélettel. Az erkölcsi fedd­hetetlenség, a jellemszilárdság olyan természetes előfeltétel, mely nélkül a jelölőlistára senki sem kerülhet föl. Tapintatosan megfelelő politikai érzékkel kell segíteni a választott igazgatót közvetlen munkatársai kiválasztásában. Náluk is mindenekelőtt a szakmai színvonal és az emberekhez való viszony a legfontosabb kritérium. A sokat emlegetett új munkastílusnak első igazán nagy próba­tétele ez a feladat. Elsősorban a párttagokat, de vele párhuzamo­san a vállalat dolgozókollektívájának egészét felelősségteljes aktivitásra kell serkenteni. Széles teret kell biztosítani minden dolgozó kezdeményezésének. Türelmesen meg kell hallgatni minden észrevételt, mérlegelni minden javaslatot. Megengedhetetlen a régi, bár kényelmesebb adminisztratív módszerek alkalmazása. Ha az emberek azt fogják tapasztalni, hogy bekapcsolásuk a vállalat irányításába pusztán formális, a valóságos döntések az ö kirekesztésükkel születnek, akkor ismét passzivitásba húzódnak. Nem fogják saját ügyüknek tekin­teni az átalakítást. Hitelét veszítheti így minden kijelentés demokráciáról, felelős gazdaszerepről, alkotó kezdeményezés­ről. Ezért tekinthető az új állami vállalatoknál manapság végzett pártmunka az új munkastílus egyik próbakövének. MORVAY GÁBOR A transzplantációról Sok szó esik manapság az emberi szervek, szövetek átülteté­sének sikereiről. A tömegtájékoztató eszközök az egyes nem mindennapos operációkról szenzációként számolnak be, bizo­nyítva ezzel az orvostudomány rohamos fejlődését. Az orvosok­nak és a betegeknek valóban régi álmuk, hogy a beteg, működésképtelen testrészeket, szerveket egészségesre lehes­sen kicserélni. Ahhoz, hogy a szerv- és szövetátültetések eredményei valamennyire kielég ítöek legyenek, hosszú éves fejlődésre és kutatómunkára volt szükség, de ez a folyamat még mindig nem tart a végénél. Igaz, hogy bizonyos szerv- és szövetátültetések ma már mindennapos gyakorlattá váltak, de a transzplantáció terén még sok a megválaszolatlan kérdés és a megoldatlan probléma, elsősorban a szervezet és a beültetett új szerv kölcsönös reakcióját illetően. A XX. század második felére a sebészeti technika és az operációs módszerek lehetővé tették, hogy gyakorlatilag kivite­lezhető legyen bizonyos szervek és szövetek beillesztése a szer­vezetbe. Legfontosabb ugyanis az, hogy az újonnan beoperált szerv továbbra is elvégezze feladatát, megtartsa működőképes­ségét. Ehhez elengedhetetlen feltétel, hogy vérellátása és be­idegzése is kifogástalan legyen. Az első lépés a nagyon precízen elvégzett operáció. A véredények és idegek varrása legtöbb­ször mikroszkóp alatt történik, ami nem kis gyakorlatot igénylő munka és természetesen hosszadalmas is. Amíg a legtöbb ismertebb operáció (sérv, epe, féregnyúlvány eltávolítása stb.) általában nem tart egy óránál tovább, a szervátültetések jó néhány órás (olykor 10-12) műtétet igényelnek. Az átültetésre kerülő szén/, szövet származhat emberből, állatból frissen kivéve és úgynevezett szövetbankból, konzervált állapotban. A sebészek egyre gyakrabban használnak különbö­ző műanyagokat is, melyek bizonyos esetekben kitűnően helyet­tesíthetik az élő szerv egyes részeit (műanyagból készült vére­dények, ízületek stb.). Az új szervet, szövetet szolgáltató élőlény lehet ember (ezen belül: rokon, testvér, ikertestvér), vagy állat. Esetenként az adó és kapó lehet egyazon személy is, ezt visszaültetésnek nevezzük, amikor a szervezetből, általában balesetkor elválasztott szövetet, szervet (levágott fül, orr, ujj stb.) az eredeti helyére varrnak vissza. A szervátültetések közül a legnagyobb gyakorlati jelentősége a vese transzplantációjának van. Az első sikeres veseátültetést 1954-ben végezték. Azóta az egyes klinikákon ez a műtét mindennapos életmentő eljárássá vált, melyet hazánkban is szép számmal és jó eredményekkel végeznek. A betegek, akiknek valamilyen idült vesebetegség vagy baleset következté­ben elroncsolódott a veséjük, amely már nem képes ellátni feladatát, és ezért vérüket rendszeresen művese segítségével kell megtisztítani a káros anyagoktól, az operáció után, ha bizonyos megszorításokkal és gyógyszerek szedése mellett is, de újra visszatérhetnek a mindennapi életbe. A veseátültetések azért is végezhetők gyakrabban mint a többi szerv transzplantá­ciója, mivel páros szervről van szó, tehát a szervet adó ember­nek az egyik veséjét egészségének károsodása nélkül lehet eltávolítani. Más a helyzet a páratlan szervekkel, elsősorban a szívvel kapcsolatban. Itt már komoly etikai problémák is fellépnek az új szív beszerzésekor, ugyanis az csak olyan emberből származhat, akinek valamilyen komoly baleset követ­keztében már nincs esélye a túlélésre, de szíve még hibátlanul működik. Az ilyen szív kivételével tehát véget vetnek a szervet adó ember életének. A döntés, hogy mikor érkezett el az a pillanat, amikor a balesetet szenvedett ember már valóban menthetetlen, de a szíve még egészséges, sohasem egyszerű. 1967-ben Barnard professzor végezte az első szívátültetést. A megmútött férfi azonban csak 18 napig élt az új szívvel, mivel azt szervezete nem fogadta be. Azóta már sok szívátültetést végeztek világszerte, s jóval megnőtt a túlélés időtartama is. Az orvosok már a többi szén/ (lép, máj, csontvelő stb.) átültetésével is megpróbálkoztak. Májátültetési kísérleteket ha­zánkban is végeznek. Egyedül az agy átültetésével nem foglal­koznak egyelőre, mivel ez siker esetén beláthatatlan következ­ményekkel járna. Valójában a régi testbe új lélek kerülne. A női méh transzplantációjának sikeres kivitelezése azonban a jövő­ben a női meddőség gyógyításában óriási eredmény lenne. Végezetül nézzük a transzplantációval járó problémákat is. Az emberi szervezet minden testbe jutó élő anyagot felismer és védekezöreakciót indít ellene. Ezt a transzplantált szervek, szövetek esetében kilökődési reakciónak nevezzük, melynek célja elvátolítani a testből az idegen anyagot. Ez a kilökődési reakció gyengébb - tehát a túlélés hosszabb - azokban az esetekben, amikor az adó és kapó szervezet genetikailag hasonló alappal rendelkezik (testvér, rokon) sőt teljesen elma­rad, ha ez a genetikai alap megegyezik - egypetéjű ikrek -, vagy amikor az adó és kapó egyazon személy. A gyakorlatban azonban a beteg legtöbbször az új szervet idegen embertől kapja, akinek nagyon hasonló transzplantációs fehérjéi vannak. Hogy az így is fellépő kilökődési reakció elmaradjon vagy lassuljon, a betegnek a szervátültetés után olyan gyógyszereket kell szednie, melyek gyengítik védekezórendszerének munkáját. Sajnos azonban ez a gyógymód megfosztja a beteget a környe­zetéből támadó vírusok, baktériumok elleni sikeres védekezéstől is. Mivel az élő fehérjék nélküli műanyagok esetében ez a kilökő­dési reakció elmarad, a műanyagból készült szöveteknek s szer­veknek van a legnagyobb jövőjük a transzplantáció terén. Dr. RÁCZ GÁBOR

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents