Új Szó, 1988. augusztus (41. évfolyam, 179-205. szám)

1988-08-25 / 200. szám, csütörtök

Szabadtéri néprajzi kiállítást ren­dezett a cadcai múzeum a vychylovkai falumúzeumban. 4 látogatók a hagyományos népi mesterségek mai folytatóit figyel­hették meg munka közben. A kö­szörűsök, kovácsmesterek, kosár­fonók népviseletbe öltözve, hagyo­mányos eszközökkel végezték munkájukat. Felvételünkön Pavel Čip hangszer- és játékkészitöt áll­ják körül az érdeklődők. (Vladimír Gabčo felvétele - ČSTK) Nem csupán névváltoztatás Megszaporodott tennivalókkal köszöntött a nyár a Šafárikovói Állami Gazdaságra. Nemcsak a szoká­sosnál korábban kezdődő aratás miatt torlódó nyári munkák tették próbára a vezetés szervezőképessé­gét, hanem az is, hogy a gazdaság július elsejével állami vállalat lett. Arról, hogy az új gazdasági mechanizmus bevezetésének ez az első lépése mi­lyen fogadtatásra talált és milyen újabb gondokkal járt az elmúlt években amúgy is nehézségekkel küszködő gazdaságban, Susányi Istvánnal, az üzemi pártbizottság elnökével beszélgettem. Tőle tudtam meg, hogy az óriási gazdaság (legtávolabbi részlege ötven kilométerre van a központtól) 243 kommunis­tája részleggazdaságok szerint hét alapszervezetre oszlik. Ezeket 13 tagú üzemi bizottság irányítja. • Az üzemi bizottságra és az alapszervezetek tagságára milyen feladatokat ró a július elsejével be­köszöntött változás?- Elsősorban a változás lényegét kell megértetnünk az emberekkel. Sokan azt gondolják, hogy csupán névváltoztatásról van szó. Meg kell értetnünk, hogy a változásnak gyö­keresnek kell lennie, egészen új szemléletet kell hoznia a munkafe­gyelemben, munkaszervezésben és az irányításban. Tervünk az, hogy minden eszköz­zel növeljük a hatékonyságot. Ehhez nemcsak nagyobb teljesítményű, gazdaságosabban üzemelő gépekre van szükség. A géppark folyamatos korszerűsítése persze nélkülözhe­tetlen. Ésszerűbben kell gazdálkod­nunk azonban a munkaerővel is. Azt jelenti ez, hogy fokozatosan föl kell számolnunk a „kapukon belüli mun­kanélküliséget“. At kell tehát gon­dolnunk alaposan, mit hány ember­rel végeztetünk. Radikálisan csök­kenteni akarjuk az adminisztratív munkakörben dolgozók létszámát. Jobb munkaszervezéssel ugyanazt a munkát kevesebb dolgozóval sze­retnénk végeztetni. Ehhez termé­szetesen az anyagi érdekeltséget is fokoznunk kell, hogy aki többet dol­gozik, többet is keressen. • Milyen úton indultak el ennek megvalósításában?- Egyes termelési szakaszokon már július előtt bevezettük a brigád- rendszerű munkaszervezést és ja­vadalmazást. Azt tapasztaljuk, hogy főleg az állattenyésztésben serkenti a teljesítményeket, a gazdaságos­ságot. A csirketenyésztő telepünkön például a múltban egy kilogramm hús megtermelésére három kilo­gramm takarmányt használtak föl. Az állatok elhullásának aránya 14-18 százalék között mozgott. Mióta a bri­gádrendszerű munkaszervezést és jutalmazást bevezettük, a takar­mányfelhasználás egy kilogramm hús előállítására fél kilóval csökkent, s az állatok elhullása alig haladja meg az öt százalékot. Ami még ennél is fontosabb: ez az eredmény nem úgy született, hogy állandóan a dolgozók sarkát taposták az ellen­őrzést végző vezetők. Gondolom, jó példa ez arra, hogy az ésszerűen érvényesített egyéni érdek miként növelheti a hatékonyságot. 0 Üzemi bizottságuk s az újdon­sült állami vállalat egész párttagsá­gának tehát akad tennivalója ezek­ben a forró nyári napokban.- Nem panaszkodhatunk, tenni­valónk akad bőven. Vállalatunk kommunistáinak elsősorban a válto­zás lényegét kell megértetniük a dol­gozókkal, mindenekelőtt azt, hogy a nagyobb önállóság nagyobb fele­lősséggel jár. Üzemi pártbizottsá­gunknak pedig nem kisebb feladato­kat kellett bebiztosítania, mint a vá­lasztógyűlés 103 tagjának megvá­lasztása. Megfelelő politikai tömeg­munkával sikerült elérnünk, hogy 61 százalékuk munkás, 22 százalékuk nő legyen. A párt vezető szerepe biztosítottnak látszik az által, hogy ötvenöten párttagok. Szeptember 15-ig ez a szerv választja meg a dol­gozók 15 tagú tanácsát és a vállalat új igazgatóját. Ezekkel az eseményekkel kap­csolatban még jó ideig lesz bőven feladatunk. Ügyelnünk kell arra, hogy minden szervezeti átalakítás úgy menjen végbe, hogy minden részlegnél, minden munkahelyen biztosítva legyen a párt megfelelő befolyása. • A párt és a dolgozók szoros kapcsolata: pontosabban a dolgo­zók és a párttagság közti bizalom kérdése, mindenkor meghatározó fontosságú. Hatványozottan érvé­ÜVEGKISZÓRÁS A minap az utcán akarva-aka- ratlanul egy szokatlan jelenet szemtanúja voltam. Ha tömören akarnám összefoglalni a lényeget, azt mondanám: egy ember felhá­borodott. Az eset főszereplője, egy külső­re teljesen normálisnak látszó, nyugdíjas korú, kissé már hajlott há - tú férfi, aki egy forgalmas élelmi­szerüzlet előtt áll, és egy teli sza­tyorból egymás után hajigálja a ku­kába az üvegeket. Amit s ahogyan csinálja kissé teátrálisnak tűnik, de igen hatásos és - nyilván ez lehet a célja - figyelemfelkeltő. Nem egyszerűen kiteszi táskájából az üvegeket, hanem mindegyiket erő­teljesen a kukához is csapja, s közben megfeledkezve önmér­sékletről, jómodorról, idegen em­berek jelenlétéről, hangosan kom­mentálja a tevékenységet.-Nesztek, ez is a tietek, meg ez is... Ha nektek nem kell, akkor nekem sem kell, itt van!... Sokan állunk már körülötte, s a nagy többség értetlenül vagy közönyösen bámul. Akad azonban olyan szemlélődő is, aki nem titkolt együttérzéssel, szinte drukkolva fi­gyeli, hogy az üveg ne csak bere­püljön a kukába, de össze is törjön az oldalán. Valaki az ácsorgók közül megjegyzi:- Neki sem vették vissza, attól gurult be annyira... Valóban ez lehet a kézenfekvő magyarázat, hiszen, ha jól megné­zem, az öreg nem néz ki se huli­gánnak, se részegnek. Talán az üvegeken kívül más is bosszantja ma. Valamelyik hivatalban pac­káztak vele, vagy az otthoni gon­dok hullámai csaptak össze a feje fölött. Ezzel a mostani üvegkiszó­rással - ami félmegoldás ugyan - bizonyára oldódik valamelyest a feszültség benne. De hát ez nem az igazi megoldás. Aztán, továbbhaladva, eltöp­rengek a dolgon. Mi lenne, teszem fel magamban a kérdést, ha mi, jólnevelt, türelmes polgárok, vala­mennyien hasonlóképpen reagál­nánk a konfliktusos helyzetekben? Mi lenne, ha mindig kiborulnánk, mikor a hivatal nem végzi el a dol­gát, mikor felesleges munkát vé­geztetnek velünk, mikor a szerelő rosszul szerel, mikor az üzletben nem váltják vissza az üveget?... Nem is érdemes sorolni. Ki győzné ezt energiával... LENDVAY TIBOR nyes ez a jelenlegi nagy változások időszakára. Hogyan biztosítják, fűzik szorosabbra ezt a kapcsolatot e sorsdöntőnek mondható idő­szakban?- Mint minden vállalatnál, nálunk is a párt tömegkapcsolatának egyik legjobban bevált formája a nyilvános pártgyűlések. Mondanom sem kell, hogy jelentőségük az utóbbi időben megnövekedett, hiszen olyan kérdé­sek kerültek napirendre, amelyek az egész dolgozókollektíva jövőjét érin­tik. Nem véletlen tehát, hogy a viták élénkebbek lettek. Sok múlik persze előkészítésü­kön is. Hogy a legkényesebb kérdé­sek se maradjanak megválaszolat­lanul, azt az újítást vezettük be, hogy az egyes nyilvános pártgyűlé­sekre mindenki az előre megfogal­mazott és kényesnek vélt kérdést egy erre a célra készített urnába dobhatja. Persze tabu témáknak nem szabadna lenniük, de az embe­rek még nem szokták meg a nyílt, tárgyilagos vitát. Az igazsághoz tar­tozik az is, hogy még az őszinte bírálatot sem. Ezért van szükség a vélemények, nézetek ilyen felszín­re hozására. A párt tömegbefolyásának legfon­tosabb eszköze továbbra is az egyé­ni agitáció marad. Minden kommu­nistának a munkahelyén, a pártonkí- vüliekkel végzett közös tevékeny­ségben kell biztosítani a párt és a tömegek kapcsolatát. Elengedhe­tetlen, bár nem elegendő ehhez a munkafeladatok teljesítésében va­ló helytállás. Aki a munkában nem képes példát mutatni, az gyengíti a párt tekintélyét s ezzel kapcsolatát a tömegekkel is. • Közismert, hogy nem tartoztak a jól gazdálkodó mezőgazdasági üzemek közé. Milyen gazdasági ki­látásokkal lép az új állami vállalat az átalakítás útjára?- Termelési eredményeink javul­tak. Bőséges gabonatermést takarí­tottunk be, kukoricaföldjeink is jó hozamokkal kecsegtetnek. Nehéz­ségeink elsősorban olyan növé­nyek termesztésével vannak, ame­lyek nagy mennyiségű kézi munkát igényelnek. Közéjük elsősorban a cukorrépát sorolnám. Jelenleg a répa szép, de fölveri a gyom, s ez a betakarításnál nagy veszteséget okoz, mivel betakarítógépeink nem a legkorszerűbbek. Sokkal több gondunk van az állat- tenyésztéssel. Tavaly kevés takar­mány termett, s nem sikerült jó mi­nőségű takarmányt vásárolnunk az állatállománynak. A gyenge takar­mányozás miatt fejősteheneink ela­padtak, tejeladási tervünket ezért nem tudjuk teljesíteni. Egyéb ál­lati termékekből eladási tervünket folyamatosan teljesítjük. Fejőseink állományát azonban fel kell újíta­nunk. A korszerű körülmények közt tartott egészséges állomány kialakí­tása olyan feladat, melyet saját erőnkből nagyon nehéz lesz megva­lósítani. Magunk is tisztában vagyunk az­zal, hogy az új körülmények között a további fejlesztés eszközeit ma­gunknak kell majd megteremtenünk. Ezt pedig a munkafegyelem szilárdí­tásával, a szervezés és irányítás tökéletesítésével, az anyagi ösztön­zők fokozottabb érvényesítésével érhetjük el. MORVAY GÁBOR Hozzáállás kérdése Sok-sok kudarc után a mezőgazdasági dolgozók végre elmond­hatják, hogy a repcetermesztésben már szintén a fejlődés útját járják. E tekintetben egyelőre jól alakul az ötéves tervidő­szak: két sikeres esztendőt követően, az idén számos mezőgaz­dasági vállalat ismét csúcshozamokkal zárhatta az idényt. A növényzet számára leginkább kedvező körzetekben, illetve a legjobb termelőknél 3,5 tonnás - sőt 4 tonna körüli - termésho­zamokról beszélnek. Mindez azokat igazolja, akik a kudarcok ellenére éveken-évtizedeken át meggyőződéssel hirdették, hogy a csehországinál mostohább szlovákiai feltételek között is érde­mes behatóan foglalkozni ezzel a fontos olajnövénnyel. Nos, az utóbbi évek eredményei több mint biztatóak, ámde az elégedettséghez ennél több kell. Ugyanis a rekordok ellenére az önellátási gondjaink nem oldódtak meg. Ennek pedig legfőképpen az az oka, hogy a tavaszi kiszántások miatt nem és nem tudunk akkora termőterületet megőrizni, amely képes volna kielégíteni az olajrepce iránti társadalmi igényeket. Való igaz, az egész vetésterületen nem lehet elejét venni a növényzet károsodásá­nak, de a szakemberek szerint az elérhető, hogy legfeljebb a vetések öt százalékát kelljen tavasszal aláforgatni. Mit mutat ezzel szemben a gyakorlat? Csupán az idén az őszi repcének a 16,4 százalékát kellett kiszántani Szlovákiában. Hol keressük a hibát? Az évente ismétlődő biológiai ellenőrzé­sek tapasztalatai arra utalnak, hogy gondjaink eredetét a felüle­tes - helyenként kimondottan rossz - agrotechnikában kell keresni. Számos gazdaságnál helytelenül választják meg az előveteményt, a korán lekerülő őszi búza helyett a tavaszi árpa után sorolják be a repcét a vetésforgóba. Szinte törvényszerű, hogy megkésnek a magágykészítéssel, hisz legkésőbb tíz, de inkább tizennégy nappal a vetés előtt be kell fejezni a szántást. Sőt, a gyomirtó szerek kijuttatását is. A termelésben jeleskedő vállalatok szakembereitől gyakran halljuk, hogy a jó termésnek a talaj szakszerű előkészítése az egyik legfontosabb feltétele. Mint mondják, ahol „kicsúsznak“ az időből, nem célszerű eről­tetni a szántást, jobb tárcsával kétszer bejárni a kiszemelt területet. Nem tegnapi keletű tapasztalat ez, az agronómusok közül sokan mégis megfeledkeznek róla. A mezőgazdasági és élelmezésügyi minisztérium növényter­mesztési osztályának dolgozóival nemrég arról beszélgettünk, hogy az újabb tapasztalatok szerint, a túl mély talajforgatás legalább olyan káros, mnt a kései szántás. Ugyanúgy az is, ha az ekék után nem zárják le, nem tömörítik azonnal a talajt, s nem simítják el a felületet. Mindez egyenetlen csírázáshoz, szakaszos keléshez vezet, esetleg stresszhatást vált ki a repcénél. A repcetermesztés Nyugat-szlovákiai rendszergazdájának, a Bánovce nad Bebravou-i Állami Gazdaságnak a szakemberei arra a következtetésre jutottak, hogy több mezőgazdasági válla­latnál helytelenül választják meg a vetögépeket, s így a kelleténél mélyebbre teszik a magot. Másutt - biztos, ami biztos alapon - a szükségesnél 2-3 kilóval több magot vetnek el. Ez nem csupán a termelési költségek növekedése miatt, de a növényzet besűrítése szempontjából is hátrányos. Ahhoz, hogy végre a társadalmi megrendelésnek megfelelő mennyiségű őszi repcét termelhessünk, az elkövetkező napok­ban összesen 33 500 hektárt kellene bevetni ezzel a növényféle­séggel. És, hogy az ésszerű táplálkozásért is tegyünk valamint, az említett területnek megközelítőleg az egynegyedén már úgyne­vezett kétnullás, vagyis az egészségre káros erukasavtól és glükozinolátóktól mentes fajtákat, illetve hazai fajtajelölteket kell előnyben részesíteni. Tudjuk, az utóbbiak nem képesek olyan teljesítményre, mint a hagyományos fajták, ezért 100 kilogram­monként 50 korona felárral serkentik a mezőgazdasági vállalatok termelőkedvét. Az utóbbi napokban kiadós esőzések voltak, így ahol idejében előkészítették a talajt, nyugodtan készülhetnek a repce vetésé­hez. Helytelen volna feltételezni, hogy aki szakembernek vallja magát, nem ismeri a repcetermesztés technológiáját, a jó termés elérésének agrotechnikai feltételeit. Akkor pedig csak a hozzáál­láson múlik... KÁDEKGÁBOR TÍPUSVÁLTÁS A HAZAI AUTÓGYÁRAKBAN Várjuk az első Favoritokat Augusztus utolsó napjaiban vagy szeptember elején végre a Mototechna elárusítóhelyein is megjelennek a Škoda új termékei, a Favorit típusú személygép­kocsik. Mint ismeretes, korábban csak közületek, a Mladá Boleslav-i gyár ügyfe­lei és partnerei részesültek a próbaszé- riás termékből 85 ezer koronás egy­ségáron. , A Szövetségi Árhivatal munkatársai elmondották, az 1300-as típusú Favorit kiskereskedelmi fogyasztói árát csak a napokban állapítják meg végérvénye­sen. Amint tegnapi számunkban közöltük az új Škoda-781-136 L Favorit 84 600 koronába kerül, s ez az összeg már magába foglalja a biztonsági öveket, a fejtámlát, az ablakmelegítőt és egyéb fontos kellékeket is. A kereskedelemnek a gyártó cégtől augusztusra 500 darab gépkocsira van ígérete, melyeket szaba­don értékesítenek az ország hatvan Mo­totechna elárusítóhelyén. A Mladá Boles­lav-i gyárban az üzemi szabadság után átlagosan 85 gépkocsi gördül le a futó­szalagról, s ezt fokozatosan növelik a ter­vezett 375 darabos végkapacitásra. En­nek megfelelően szeptemberben már há­romezer új gépkocsi kerül az üzletekbe, s a szállítások az év végéig tovább foko­zódnak. A Favorit szériagyártásának megkez­désével egy időben leállították a Skoda 105 típusú személygépkocsik gyártását, s a százhuszasok gyártásának befejezé­sét jövőre tervezik, amikor a hazai ipar már teljesen felkészül az újabb típusok, mindenekelőtt a Super Favorit és a Favo­rit Combi gyártására. A hazai gyártmányú autók hiánya egy ideig még mindenképpen érezhető lesz a piacon, ezért a Mototechna a küföldi kocsik behozatalának fokozását szorgal­mazza. A törekvés bizonyos nehézségekbe ütközik, mert a népszerű szovjet gyártmá­nyú személyautók, mindenekelőtt a Lada gyártói nem tudják lényegesen növelni szállításaikat. Mint ismeretes, a Lada gépkocsikat az elmúlt év nyarától előjegy­zésre árusítja a Mototechna. A várakozók sora jelenleg már meghaladja a 115 ezret, emellett 47 ezerre tehető a Szamara típusra várakozók tábora. Az év hátralevő időszakában még je­lentős mennyiségben érkeznek Oltcitok és Daciák Romániából, s a Motokov kül­kereskedelmi vállalat tárgyalásokat folytat új típusú Moszkvicsok behozataláról is. A viszonylag olcsó Škoda 105-ösök gyártásának befejeztével, valamint az NDK gyártmányú Trabantok és Wartbur­gok behozatalának felfüggesztésével (melyeket környezetvédelmi okokkal ma­gyaráznak), viszonylagos feszültség ta­pasztalható a hazai autópiacon, ami a használt gépkocsik iránti kereslet foko­zódásában, ezek árainak emelkedésében nyilvánul meg. Remélhetőleg átmeneti je­lenségről van szó, hiszen a kilencvenes évek elején már a Škoda típusok teljes skálájának nagyszériás gyártásával szá­molhatunk, s a négyütemű motorok gyár­tásának megkezdésével az NDK-ból is jelentős behozatalra van kilátás. A Moto­kov képviselői jelenleg autóvásárlási tár­gyalásokat folytatnak nem szocialista or­szágok gyártóival is. -h. a.-

Next

/
Thumbnails
Contents