Új Szó, 1988. augusztus (41. évfolyam, 179-205. szám)
1988-08-25 / 200. szám, csütörtök
Szabadtéri néprajzi kiállítást rendezett a cadcai múzeum a vychylovkai falumúzeumban. 4 látogatók a hagyományos népi mesterségek mai folytatóit figyelhették meg munka közben. A köszörűsök, kovácsmesterek, kosárfonók népviseletbe öltözve, hagyományos eszközökkel végezték munkájukat. Felvételünkön Pavel Čip hangszer- és játékkészitöt állják körül az érdeklődők. (Vladimír Gabčo felvétele - ČSTK) Nem csupán névváltoztatás Megszaporodott tennivalókkal köszöntött a nyár a Šafárikovói Állami Gazdaságra. Nemcsak a szokásosnál korábban kezdődő aratás miatt torlódó nyári munkák tették próbára a vezetés szervezőképességét, hanem az is, hogy a gazdaság július elsejével állami vállalat lett. Arról, hogy az új gazdasági mechanizmus bevezetésének ez az első lépése milyen fogadtatásra talált és milyen újabb gondokkal járt az elmúlt években amúgy is nehézségekkel küszködő gazdaságban, Susányi Istvánnal, az üzemi pártbizottság elnökével beszélgettem. Tőle tudtam meg, hogy az óriási gazdaság (legtávolabbi részlege ötven kilométerre van a központtól) 243 kommunistája részleggazdaságok szerint hét alapszervezetre oszlik. Ezeket 13 tagú üzemi bizottság irányítja. • Az üzemi bizottságra és az alapszervezetek tagságára milyen feladatokat ró a július elsejével beköszöntött változás?- Elsősorban a változás lényegét kell megértetnünk az emberekkel. Sokan azt gondolják, hogy csupán névváltoztatásról van szó. Meg kell értetnünk, hogy a változásnak gyökeresnek kell lennie, egészen új szemléletet kell hoznia a munkafegyelemben, munkaszervezésben és az irányításban. Tervünk az, hogy minden eszközzel növeljük a hatékonyságot. Ehhez nemcsak nagyobb teljesítményű, gazdaságosabban üzemelő gépekre van szükség. A géppark folyamatos korszerűsítése persze nélkülözhetetlen. Ésszerűbben kell gazdálkodnunk azonban a munkaerővel is. Azt jelenti ez, hogy fokozatosan föl kell számolnunk a „kapukon belüli munkanélküliséget“. At kell tehát gondolnunk alaposan, mit hány emberrel végeztetünk. Radikálisan csökkenteni akarjuk az adminisztratív munkakörben dolgozók létszámát. Jobb munkaszervezéssel ugyanazt a munkát kevesebb dolgozóval szeretnénk végeztetni. Ehhez természetesen az anyagi érdekeltséget is fokoznunk kell, hogy aki többet dolgozik, többet is keressen. • Milyen úton indultak el ennek megvalósításában?- Egyes termelési szakaszokon már július előtt bevezettük a brigád- rendszerű munkaszervezést és javadalmazást. Azt tapasztaljuk, hogy főleg az állattenyésztésben serkenti a teljesítményeket, a gazdaságosságot. A csirketenyésztő telepünkön például a múltban egy kilogramm hús megtermelésére három kilogramm takarmányt használtak föl. Az állatok elhullásának aránya 14-18 százalék között mozgott. Mióta a brigádrendszerű munkaszervezést és jutalmazást bevezettük, a takarmányfelhasználás egy kilogramm hús előállítására fél kilóval csökkent, s az állatok elhullása alig haladja meg az öt százalékot. Ami még ennél is fontosabb: ez az eredmény nem úgy született, hogy állandóan a dolgozók sarkát taposták az ellenőrzést végző vezetők. Gondolom, jó példa ez arra, hogy az ésszerűen érvényesített egyéni érdek miként növelheti a hatékonyságot. 0 Üzemi bizottságuk s az újdonsült állami vállalat egész párttagságának tehát akad tennivalója ezekben a forró nyári napokban.- Nem panaszkodhatunk, tennivalónk akad bőven. Vállalatunk kommunistáinak elsősorban a változás lényegét kell megértetniük a dolgozókkal, mindenekelőtt azt, hogy a nagyobb önállóság nagyobb felelősséggel jár. Üzemi pártbizottságunknak pedig nem kisebb feladatokat kellett bebiztosítania, mint a választógyűlés 103 tagjának megválasztása. Megfelelő politikai tömegmunkával sikerült elérnünk, hogy 61 százalékuk munkás, 22 százalékuk nő legyen. A párt vezető szerepe biztosítottnak látszik az által, hogy ötvenöten párttagok. Szeptember 15-ig ez a szerv választja meg a dolgozók 15 tagú tanácsát és a vállalat új igazgatóját. Ezekkel az eseményekkel kapcsolatban még jó ideig lesz bőven feladatunk. Ügyelnünk kell arra, hogy minden szervezeti átalakítás úgy menjen végbe, hogy minden részlegnél, minden munkahelyen biztosítva legyen a párt megfelelő befolyása. • A párt és a dolgozók szoros kapcsolata: pontosabban a dolgozók és a párttagság közti bizalom kérdése, mindenkor meghatározó fontosságú. Hatványozottan érvéÜVEGKISZÓRÁS A minap az utcán akarva-aka- ratlanul egy szokatlan jelenet szemtanúja voltam. Ha tömören akarnám összefoglalni a lényeget, azt mondanám: egy ember felháborodott. Az eset főszereplője, egy külsőre teljesen normálisnak látszó, nyugdíjas korú, kissé már hajlott há - tú férfi, aki egy forgalmas élelmiszerüzlet előtt áll, és egy teli szatyorból egymás után hajigálja a kukába az üvegeket. Amit s ahogyan csinálja kissé teátrálisnak tűnik, de igen hatásos és - nyilván ez lehet a célja - figyelemfelkeltő. Nem egyszerűen kiteszi táskájából az üvegeket, hanem mindegyiket erőteljesen a kukához is csapja, s közben megfeledkezve önmérsékletről, jómodorról, idegen emberek jelenlétéről, hangosan kommentálja a tevékenységet.-Nesztek, ez is a tietek, meg ez is... Ha nektek nem kell, akkor nekem sem kell, itt van!... Sokan állunk már körülötte, s a nagy többség értetlenül vagy közönyösen bámul. Akad azonban olyan szemlélődő is, aki nem titkolt együttérzéssel, szinte drukkolva figyeli, hogy az üveg ne csak berepüljön a kukába, de össze is törjön az oldalán. Valaki az ácsorgók közül megjegyzi:- Neki sem vették vissza, attól gurult be annyira... Valóban ez lehet a kézenfekvő magyarázat, hiszen, ha jól megnézem, az öreg nem néz ki se huligánnak, se részegnek. Talán az üvegeken kívül más is bosszantja ma. Valamelyik hivatalban packáztak vele, vagy az otthoni gondok hullámai csaptak össze a feje fölött. Ezzel a mostani üvegkiszórással - ami félmegoldás ugyan - bizonyára oldódik valamelyest a feszültség benne. De hát ez nem az igazi megoldás. Aztán, továbbhaladva, eltöprengek a dolgon. Mi lenne, teszem fel magamban a kérdést, ha mi, jólnevelt, türelmes polgárok, valamennyien hasonlóképpen reagálnánk a konfliktusos helyzetekben? Mi lenne, ha mindig kiborulnánk, mikor a hivatal nem végzi el a dolgát, mikor felesleges munkát végeztetnek velünk, mikor a szerelő rosszul szerel, mikor az üzletben nem váltják vissza az üveget?... Nem is érdemes sorolni. Ki győzné ezt energiával... LENDVAY TIBOR nyes ez a jelenlegi nagy változások időszakára. Hogyan biztosítják, fűzik szorosabbra ezt a kapcsolatot e sorsdöntőnek mondható időszakban?- Mint minden vállalatnál, nálunk is a párt tömegkapcsolatának egyik legjobban bevált formája a nyilvános pártgyűlések. Mondanom sem kell, hogy jelentőségük az utóbbi időben megnövekedett, hiszen olyan kérdések kerültek napirendre, amelyek az egész dolgozókollektíva jövőjét érintik. Nem véletlen tehát, hogy a viták élénkebbek lettek. Sok múlik persze előkészítésükön is. Hogy a legkényesebb kérdések se maradjanak megválaszolatlanul, azt az újítást vezettük be, hogy az egyes nyilvános pártgyűlésekre mindenki az előre megfogalmazott és kényesnek vélt kérdést egy erre a célra készített urnába dobhatja. Persze tabu témáknak nem szabadna lenniük, de az emberek még nem szokták meg a nyílt, tárgyilagos vitát. Az igazsághoz tartozik az is, hogy még az őszinte bírálatot sem. Ezért van szükség a vélemények, nézetek ilyen felszínre hozására. A párt tömegbefolyásának legfontosabb eszköze továbbra is az egyéni agitáció marad. Minden kommunistának a munkahelyén, a pártonkí- vüliekkel végzett közös tevékenységben kell biztosítani a párt és a tömegek kapcsolatát. Elengedhetetlen, bár nem elegendő ehhez a munkafeladatok teljesítésében való helytállás. Aki a munkában nem képes példát mutatni, az gyengíti a párt tekintélyét s ezzel kapcsolatát a tömegekkel is. • Közismert, hogy nem tartoztak a jól gazdálkodó mezőgazdasági üzemek közé. Milyen gazdasági kilátásokkal lép az új állami vállalat az átalakítás útjára?- Termelési eredményeink javultak. Bőséges gabonatermést takarítottunk be, kukoricaföldjeink is jó hozamokkal kecsegtetnek. Nehézségeink elsősorban olyan növények termesztésével vannak, amelyek nagy mennyiségű kézi munkát igényelnek. Közéjük elsősorban a cukorrépát sorolnám. Jelenleg a répa szép, de fölveri a gyom, s ez a betakarításnál nagy veszteséget okoz, mivel betakarítógépeink nem a legkorszerűbbek. Sokkal több gondunk van az állat- tenyésztéssel. Tavaly kevés takarmány termett, s nem sikerült jó minőségű takarmányt vásárolnunk az állatállománynak. A gyenge takarmányozás miatt fejősteheneink elapadtak, tejeladási tervünket ezért nem tudjuk teljesíteni. Egyéb állati termékekből eladási tervünket folyamatosan teljesítjük. Fejőseink állományát azonban fel kell újítanunk. A korszerű körülmények közt tartott egészséges állomány kialakítása olyan feladat, melyet saját erőnkből nagyon nehéz lesz megvalósítani. Magunk is tisztában vagyunk azzal, hogy az új körülmények között a további fejlesztés eszközeit magunknak kell majd megteremtenünk. Ezt pedig a munkafegyelem szilárdításával, a szervezés és irányítás tökéletesítésével, az anyagi ösztönzők fokozottabb érvényesítésével érhetjük el. MORVAY GÁBOR Hozzáállás kérdése Sok-sok kudarc után a mezőgazdasági dolgozók végre elmondhatják, hogy a repcetermesztésben már szintén a fejlődés útját járják. E tekintetben egyelőre jól alakul az ötéves tervidőszak: két sikeres esztendőt követően, az idén számos mezőgazdasági vállalat ismét csúcshozamokkal zárhatta az idényt. A növényzet számára leginkább kedvező körzetekben, illetve a legjobb termelőknél 3,5 tonnás - sőt 4 tonna körüli - terméshozamokról beszélnek. Mindez azokat igazolja, akik a kudarcok ellenére éveken-évtizedeken át meggyőződéssel hirdették, hogy a csehországinál mostohább szlovákiai feltételek között is érdemes behatóan foglalkozni ezzel a fontos olajnövénnyel. Nos, az utóbbi évek eredményei több mint biztatóak, ámde az elégedettséghez ennél több kell. Ugyanis a rekordok ellenére az önellátási gondjaink nem oldódtak meg. Ennek pedig legfőképpen az az oka, hogy a tavaszi kiszántások miatt nem és nem tudunk akkora termőterületet megőrizni, amely képes volna kielégíteni az olajrepce iránti társadalmi igényeket. Való igaz, az egész vetésterületen nem lehet elejét venni a növényzet károsodásának, de a szakemberek szerint az elérhető, hogy legfeljebb a vetések öt százalékát kelljen tavasszal aláforgatni. Mit mutat ezzel szemben a gyakorlat? Csupán az idén az őszi repcének a 16,4 százalékát kellett kiszántani Szlovákiában. Hol keressük a hibát? Az évente ismétlődő biológiai ellenőrzések tapasztalatai arra utalnak, hogy gondjaink eredetét a felületes - helyenként kimondottan rossz - agrotechnikában kell keresni. Számos gazdaságnál helytelenül választják meg az előveteményt, a korán lekerülő őszi búza helyett a tavaszi árpa után sorolják be a repcét a vetésforgóba. Szinte törvényszerű, hogy megkésnek a magágykészítéssel, hisz legkésőbb tíz, de inkább tizennégy nappal a vetés előtt be kell fejezni a szántást. Sőt, a gyomirtó szerek kijuttatását is. A termelésben jeleskedő vállalatok szakembereitől gyakran halljuk, hogy a jó termésnek a talaj szakszerű előkészítése az egyik legfontosabb feltétele. Mint mondják, ahol „kicsúsznak“ az időből, nem célszerű erőltetni a szántást, jobb tárcsával kétszer bejárni a kiszemelt területet. Nem tegnapi keletű tapasztalat ez, az agronómusok közül sokan mégis megfeledkeznek róla. A mezőgazdasági és élelmezésügyi minisztérium növénytermesztési osztályának dolgozóival nemrég arról beszélgettünk, hogy az újabb tapasztalatok szerint, a túl mély talajforgatás legalább olyan káros, mnt a kései szántás. Ugyanúgy az is, ha az ekék után nem zárják le, nem tömörítik azonnal a talajt, s nem simítják el a felületet. Mindez egyenetlen csírázáshoz, szakaszos keléshez vezet, esetleg stresszhatást vált ki a repcénél. A repcetermesztés Nyugat-szlovákiai rendszergazdájának, a Bánovce nad Bebravou-i Állami Gazdaságnak a szakemberei arra a következtetésre jutottak, hogy több mezőgazdasági vállalatnál helytelenül választják meg a vetögépeket, s így a kelleténél mélyebbre teszik a magot. Másutt - biztos, ami biztos alapon - a szükségesnél 2-3 kilóval több magot vetnek el. Ez nem csupán a termelési költségek növekedése miatt, de a növényzet besűrítése szempontjából is hátrányos. Ahhoz, hogy végre a társadalmi megrendelésnek megfelelő mennyiségű őszi repcét termelhessünk, az elkövetkező napokban összesen 33 500 hektárt kellene bevetni ezzel a növényféleséggel. És, hogy az ésszerű táplálkozásért is tegyünk valamint, az említett területnek megközelítőleg az egynegyedén már úgynevezett kétnullás, vagyis az egészségre káros erukasavtól és glükozinolátóktól mentes fajtákat, illetve hazai fajtajelölteket kell előnyben részesíteni. Tudjuk, az utóbbiak nem képesek olyan teljesítményre, mint a hagyományos fajták, ezért 100 kilogrammonként 50 korona felárral serkentik a mezőgazdasági vállalatok termelőkedvét. Az utóbbi napokban kiadós esőzések voltak, így ahol idejében előkészítették a talajt, nyugodtan készülhetnek a repce vetéséhez. Helytelen volna feltételezni, hogy aki szakembernek vallja magát, nem ismeri a repcetermesztés technológiáját, a jó termés elérésének agrotechnikai feltételeit. Akkor pedig csak a hozzáálláson múlik... KÁDEKGÁBOR TÍPUSVÁLTÁS A HAZAI AUTÓGYÁRAKBAN Várjuk az első Favoritokat Augusztus utolsó napjaiban vagy szeptember elején végre a Mototechna elárusítóhelyein is megjelennek a Škoda új termékei, a Favorit típusú személygépkocsik. Mint ismeretes, korábban csak közületek, a Mladá Boleslav-i gyár ügyfelei és partnerei részesültek a próbaszé- riás termékből 85 ezer koronás egységáron. , A Szövetségi Árhivatal munkatársai elmondották, az 1300-as típusú Favorit kiskereskedelmi fogyasztói árát csak a napokban állapítják meg végérvényesen. Amint tegnapi számunkban közöltük az új Škoda-781-136 L Favorit 84 600 koronába kerül, s ez az összeg már magába foglalja a biztonsági öveket, a fejtámlát, az ablakmelegítőt és egyéb fontos kellékeket is. A kereskedelemnek a gyártó cégtől augusztusra 500 darab gépkocsira van ígérete, melyeket szabadon értékesítenek az ország hatvan Mototechna elárusítóhelyén. A Mladá Boleslav-i gyárban az üzemi szabadság után átlagosan 85 gépkocsi gördül le a futószalagról, s ezt fokozatosan növelik a tervezett 375 darabos végkapacitásra. Ennek megfelelően szeptemberben már háromezer új gépkocsi kerül az üzletekbe, s a szállítások az év végéig tovább fokozódnak. A Favorit szériagyártásának megkezdésével egy időben leállították a Skoda 105 típusú személygépkocsik gyártását, s a százhuszasok gyártásának befejezését jövőre tervezik, amikor a hazai ipar már teljesen felkészül az újabb típusok, mindenekelőtt a Super Favorit és a Favorit Combi gyártására. A hazai gyártmányú autók hiánya egy ideig még mindenképpen érezhető lesz a piacon, ezért a Mototechna a küföldi kocsik behozatalának fokozását szorgalmazza. A törekvés bizonyos nehézségekbe ütközik, mert a népszerű szovjet gyártmányú személyautók, mindenekelőtt a Lada gyártói nem tudják lényegesen növelni szállításaikat. Mint ismeretes, a Lada gépkocsikat az elmúlt év nyarától előjegyzésre árusítja a Mototechna. A várakozók sora jelenleg már meghaladja a 115 ezret, emellett 47 ezerre tehető a Szamara típusra várakozók tábora. Az év hátralevő időszakában még jelentős mennyiségben érkeznek Oltcitok és Daciák Romániából, s a Motokov külkereskedelmi vállalat tárgyalásokat folytat új típusú Moszkvicsok behozataláról is. A viszonylag olcsó Škoda 105-ösök gyártásának befejeztével, valamint az NDK gyártmányú Trabantok és Wartburgok behozatalának felfüggesztésével (melyeket környezetvédelmi okokkal magyaráznak), viszonylagos feszültség tapasztalható a hazai autópiacon, ami a használt gépkocsik iránti kereslet fokozódásában, ezek árainak emelkedésében nyilvánul meg. Remélhetőleg átmeneti jelenségről van szó, hiszen a kilencvenes évek elején már a Škoda típusok teljes skálájának nagyszériás gyártásával számolhatunk, s a négyütemű motorok gyártásának megkezdésével az NDK-ból is jelentős behozatalra van kilátás. A Motokov képviselői jelenleg autóvásárlási tárgyalásokat folytatnak nem szocialista országok gyártóival is. -h. a.-
