Új Szó, 1988. augusztus (41. évfolyam, 179-205. szám)
1988-08-24 / 199. szám, szerda
Az APN válaszol a Rudé právo, a Pravda és az Új Szó olvasóinak kérdéseire (2) i érdekli Önt az SZKP 19. országos konferenciájáról? A nemrég lezajlott 19. szovjet országos pártkonferencia iránti érdeklődés tovább tart. A nyílt és ösztönző tanácskozás néhány újszerű hozzáállása nagy visszhangot keltett, akárcsak a bíráló szellemű vita és a tanácskozáson előterjesztett javaslatok. Az érdeklődést szeretnénk kielégíteni a Rudé právo, a Pravda és az Új Szó nyilvános ankétjával. A három szerkesztőség olvasóinak leveleire - immár második alkalommal - a Novosztyi (APN) szovjet sajtóügynökség munkatársai válaszolnak. Ijszú 8. VIII. 24. Az SZKP káderpolitikája • Milyen politikai tapasztalatokat hozott a konferencia az SZKP új káderpolitikája szempontjából? Josef Groušl - Prága Válaszol Szergej Szurov: A konferencia hét határozata közül egyik sem foglalkozik kimondottan a párt káderpolitikájával. Mégis mindegyik olyan döntéseket tartalmaz, amelyek az SZKP KB 1987-es januári ülésén elfogadott irányvonal folytatását jelentik, és valóban új irányokat szabnak meg a kádermunkában. Általánossá válik a vezetők választása, ahelyett, hogy kineveznék őket. Ez vonatkozik a pártra, az állami és a gazdasági szervekre egyaránt. A választhatóság elve nem menti fel a pártot és a pártbizottságokat azon jog, illetve lehetőség alól, hogy irányítsák a káderfolyamatokat, szabályozzák az irányító szervek összetételét, de e tevékenység során új módszerekre van szükség. A korábbi, lényegüket tekintve adminisztratív módszerek túlhaladottak. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a jelöltek kiválasztásakor valamely tisztségbe a pártbizottságnak számolnia kell azzal, hogy azt a jelölést meg kell védenie. Tehát előre kell megvitatni, megfelel-e a jelölt az adott párt- vagy dolgozókollektíva számára. Megkezdődtek a pártszervezetek évzáró taggyűlései. A központi bizottság idei júliusi ülése külön határozatot hozott az évzáró gyűlésekről és a pártszervezetekben történő választásokról, s ez a dokumentum mindenekelőtt leszögezi: biztosítani kell a jelölések széles körű megvitatását, a pártbizottságok tagjainak és titkárainak a megválasztása során a titkos szavazást, továbbá a többes jelölést, élni kell a pártszervezetek azon jogával, hogy a felsőbb pártszervekbe javasoljanak jelölteket, ugyanakkor figyelembe kell venni, hogy az utolsó szó az illetékes konferencia küldötteit illeti meg. A káderkérdésekben bizonyára sok újat eredményez a 19. pártkonferencia döntése, miszerint korlátozni kell a választott szervek vezetőinek megbízatási időszakát. Ez a maga nemében az „életfogytiglani kinevezés" gyakorlatával számol le kérlelhetetlenül. A társadalmi haszon egyértelmű, de problémák is keletkeznek. Tegyük fel, hogy valamely vezető két megbízatási időszakot töltött el egy tisztségben, de kiváló dolgozó, született szervező, nagy tekintélynek örvendő vezető. Emellett azzal, hogy tíz évet töltött az irányításban, saját bázisában, például a mérnöki területen, elveszítette tapasztalatait és szakképzettségét. Mi lesz a további sorsa? Ez a kérdés a pártban sokakat foglalkoztat - és nem hiába. Tíz év múlva ez a kérdés igen sürgetően vetődik majd fel, és fel kell rá készülni. Nyilvánvalóan alaposan meg kell vitatni, vajon az adott tisztségviselő megbízatásának lejárta miatt távozik, vagy azért, mert nem vált be. Ami a második esetet illeti, a nyilvánosság és a pártaktíva is egyértelmű álláspontra helyezkedett, s ezt rögzítette a 19. országos pártkonferencia is: a munkájukban kudarcot vallott vagy erkölcsileg gyengének bizonyult vezetőket meg kell fosztani tisztségüktől. Megengedhetetlen, hogy „horizontálisan" tologassák őket tovább, ahogy az nemegyszer előfordult. A párt káderpolitikájának egyik legfőbb iránya a vezető káderek felkészítése átfogó rendszerének a létrehozása és tökéletesítése a társadalom életének minden területe és szintje számára. Afganisztánról • Nyilvánosságra hozták az egyik küldött vitafelszólalását, amelyben egyebek között Afganisztánról volt szó. A konferencián ki szólt hozzá még ehhez a témához, mit mondott, s főleg, elfogadtak-e valamilyen határozatot? Josef HiM - Prága 10 Válaszol Jevgenyij Csernov: Afganisztánnal kapcsolatban számos felszólalás hangzott el a konferencián. Mindenekelőtt Mihail Gorbacsov elvtárs értékelte ezt a bonyolult kérdést a beszámolóban. „Katonáink a haza bölcs parancsára távoznak Afganisztánból - mondotta -, s az elmúlt évek alatt új politikai és erkölcsi tapasztalatokat szereztek, megtanulták jobban megérteni a mai világot és ellentmondásait, a jövőbe vezető úton felmerülő nehézségeket.“ Ezek a szavak szinte mindent kifejeznek, amit arról lehet elmondani, mit jelent a Szovjetunió és a szovjet nép számára az afgán probléma. Grigorij Baklanov író felszólalása egy igen aggasztó gondolatot vetett fel, miszerint a csapatok Afganisztánba vezényléséről a vezetők szűk köre döntött. „Tudjuk, hogy vannak olyan politikai bizottsági póttagok is, akik csak a sajtóból tudták meg, hogy a csapatok Afganisztánba vonultak.“ Bárhogy is volt, a szovjet hadsereg 1979 utolsó napjaiban az akkori afgán kormány kérésére vonult be az országba. Erről az eseményről Borisz Gromov altábornagy, az Afganisztánban állomásozó szovjet csapatok 45 éves főparancsnoka, a konferencia küldötte a következőket mondotta: „A legjobb szándékokkal jöttünk Afganisztánba. Azért jöttünk, hogy megvédjük a népet, a gyermekeket és a nőket, a békés kislakokat és a városokat, de főleg az ország nemzeti függetlenségét és szuverenitását. És mi ezt a feladatot teljesítettük. Nagy áron, de becsülettel teljesítettük. A mi segítségünkkel... őrizte meg Afganisztán függetlenségét." Borisz Gromov felszólalásában kizárólag az afgán problémával foglalkozott és számos komoly következtetésre jutott. Az afganisztáni tapasztalat feljogosította a tábornokot arra, hogy kijelentse: „Meglepő egyesek álláspontja, akik azt próbálják állítani, hogy a háborús veszély a mi országunk számára elavult fogalom. Sajnos, ez távolról sincs így...“ A 19. országos pártkonferencián elfogadott határozat leszögezi: „A konferencia teljes mértékben jóváhagyja azt a döntést, hogy a genfi megállapodások alapján Afganisztánból vonják ki a szovjet csapatokat, s hogy a Szovjetunió ezzel a szomszédjával mint független, semleges és el nem kötelezett állammal építse kapcsolatait." Rasidov, Scselokov és a többiek ~ • A vitahozzászólásokat olvasva felfigyeltem Scselokov, Rasidov, Gri- sin és Romanov nevére. Az első kettőről sosem hallottam, a másik kettőről csak sejtem, hol dolgoztak, illetve milyen tisztséget láttak el. Megtudhatnék-e róluk valami közelebbit, s azt, miért bírálták őket? Jaroslav ResI - Slatina nad Zdobnicí Válaszol Borisz Kretov: A kérdésből ítélve tudja, hogy Viktor Grisin 1967 és 1986 között a moszkvai pártszervezet, s Grigorij Romanov a hetvenes években a leningrádi területi párt- szervezet élén állt. Felhívom a figyelmét a dátumokra. Azt jelzik, hogy mindketten abban az időben töltöttek be magas tisztséget a pártban (és az államban, mivel a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének tagjai voltak), amelyet a pangás időszakának nevezünk. Legyünk realisták és vegyük figyelembe, hogy a pártban és az államban uralkodó általános helyzet nem biztosított túlzottan nagy cselekvési szabadságot. Ugyanakkor számos példa van arra, hogy egyes vezető tisztségviselők, akik tudatosították a szovjet nép és a szocializmus sorsa iránti felelősségüket, ebben az időben is képesek voltak saját területükön úgy dolgozni, hogy szembeszálltak a hanyatlás és a bomlás általános tendenciájával (vegyék például az SZKP jelenlegi főtitkárának politikai életrajzát). Grisinről és Romanovról ezt nem lehet elmondani. Moszkva és Leningrad, az országnak ez a két történelmi fővárosa inkább szavakban, mintsem a tettekben lehetett a haladás, a kultúra, az alkotó eszmék és az erkölcsi tisztaság ösztönző példája. Mindenben rossz példát mutattak más városoknak is. Leningrádban már régen jártam, de Moszkváról mint annak állandó lakosa elmondhatom, csak most tudatosítja az ember, mennyire el volt hanyagolva a főváros Grisin idejében. A statisztika azt mutatja, hogy Moszkva - amelyet Grisin igyekezett „példás kommunista városként" feltüntetni - az életkörülmények és a szociális fejlődés tekintetében elmaradt több tucatnyi peremközpont mögött - még a főváros bizonyos „kiváltságai" ellenére is. Emellett, ha figyelembe vesz- szűk, hogy Grisin rendkívül autoritatív módszereket alkalmazott, akkor érthető, hogy a moszkvaiak túlnyomó többsége, a moszkvai szervezet kommunistái miért hárítják rá a személyes felelősséget a lesújtó múltért és annak mostani következményeiért. Saraf Rasidov és Nyikolaj Scselokov esete más. Az ő ügyeiket a pangás időszakának „fekete krónikájába" lehet sorolni. Rasidov 1939-ben lett a párt tagja, 1944-től volt pártmunkás. Üzbegisztánban 1947 és 1949 között a köztársaság vezető lapját irányította, majd az Üzbég SZSZK Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke volt (1950-1958). 1959-ben lett az Üzbég KP KB, tehát az egyik legnagyobb szovjet köztársaság vezető pártszervének az első titkára. Az SZKP KB Politikai Bizottságának 1961-ben lett a póttagja. Ezen felül Rasidov kiemelkedő írónak tartotta magát. Számos novellát és regényt írt. Ezek nagy példányszámban jelentek meg, de nem tudni, hányán olvasták őket. Ráadásul Rasidov a Szocialista Munka Hőse kitüntetést kétszer kapta meg. Egy ilyen személyes statisztika mögött nem volt könnyű felismerni Rasidov valódi tevékenységét, csak halála után derült rá fény. Üzbegisztánban széles körű törvénysértésekre került sor. Az egész ország beszélt a „gyapotügyról". A gazdasági, állami és pártvezetók, akik ebbe belekeveredtek, nagyban rabolták szét a nemzeti vagyont (tíz számjegyű összegről volt szó), akárcsak egy igazi maffia. Ugyanakkor ez a maffia nem csupán az ismert nyugati vonásokat, hanem specifikus keleti vonásokat is magán viselt, a feudális önkény kegyetlenségének szellemét tükrözte. A feltárt bűncselekmények szálai egyértelműen Rasidovhoz vezetnek, bár ma viták folynak az alvilágban betöltött helyéről és szerepéről - vajon a vezérei közé tartozott-e, vagy csupán idegen erők bábuja volt. Mindenesetre a „rasidovizmus" a korrupciót jelképező kifejezéssé vált. Nyikolaj Scselokov először Moldáviában tűnt fel, ahol 1965-ben a köztársasági pártszervezet központi bizottságának másodtitkára lett. A következő évben már a Szovjetunió belügyminiszterévé nevezték ki. Ha Leonyid Brezsnyev időszakát a korrupció virágzása éveiként értékelhetjük, akkor ebben a biztonsági szervek jelentős szerepet játszottak. Scselokov arra törekedett, hogy a biztonsági szervek ne a bűnüldözés eszközei, hanem az alvilág elválaszthatatlan részei legyenek. Sajnos, ez jelentős mértékben sikerült is neki. Scselokov büntetőjogi felelősségrevo- nása elkerülhetetlen volt. Nyilván ő maga is megijedt a leleplezések fenyegetésétől, és öngyilkosságot követett el. Ehhez hozzá kell fűzni: a glasznosz- tyot múltunk legsötétebb lapjaival összefüggésben úgy értékeljük, mint annak garanciáját, hogy hasonló dolgok nem ismétlődnek meg. Jogi nevelés • A jogi reformmal kapcsolatban milyen irányt vesz a Szovjetunióban a jogi nevelés és propaganda? Dr. Marián Korvin - Poprad-Déi Válaszol Valerij Tyelegin: A készülő jogi reform feladata, hogy garanciákat adjon az olyan jelenségek kialakulásának megakadályozására, amelyek a múltban merültek fel, amikor az igazságszolgáltatás szerveit nem ellenőrizte a társadalom és ez számos esetben a törvényesség megsértéséhez vezetett. A reform egyben a jogállam kialakításával összefüggő átfogóbb célokat is követ. Egy ilyen államban a legfőbb a törvényesség prioritása a hatalom és az irányítás minden területén. A küszöbönálló reform arra is hivatott, hogy segítse a társadalmat számos felgyülemlett probléma megoldásában. A szakemberek véleménye szerint azonban aligha váltja be a hozzá fűzött reményeket, ha általában nem bővülnek a lakosság jogi ismeretei. Ezért született döntés a jogi oktatás megszervezéséről, amely a lakosság minden rétegét magában foglaló egységes országos program keretében fog folyni. A program jelenleg kidolgozás alatt áll, és tartalmáról korai beszélni. Mégis, az egyes köztársaságokban és területeken már megtették az első lépéseket. A Szverdlovszki területen például olyan jogi oktatás megszervezéséről döntöttek, amely hosszú távú és tervszerű alapokon feltételezi a lakosság minden rétegének az oktatását. Erre a tevékenységre a területi pártbizottság mellett működő koordinációs módszertani tanács felügyel. Jogi ismeretekre mindenkinek szüksége van, főleg azonban a vezetőknek, a hivatalos személyeknek, az államapparátus munkatársainak. Ezért az említett Szverdlovszki területen éppen ezekre a lakossági kategóriákra összpontosítva dolgoztak ki oktatási programokat. Az „iskolaév" befejezése után a „tanulóknak" egy beszélgetés keretében kell számot adniuk ismereteikről. A Mari ASZSZK-ban, ahol már megtalálhatók ennek az oktatásnak az elemei, minden vezetőnek, a tanácsok és a szak- szervezetek munkatársainak éveňte kétszer kell speciális jogi vizsgát tenniük. Jelenleg élénk vita folyik arról, hogyan lehetne radikálisan megváltoztatni a helyzetet. A vélemények megegyeznek abban, hogy mindenekelőtt szükség van a vezető káderek felkészítésének és oktatásának központosított rendszerére. Le lehet például bonyolítani a jogi főiskolákon indított speciális esti tanfolyamok keretében, vagy az ágazati, illetve regionális jogi nevelési központok segítségével. Vitathatatlan, hogy a Znanyije nevű országos társaság szervező szerepét fokozni kell. A jogot propagáló társaság lektorai ma zöld utat kapnak. A vállalatoknál és az intézményekben azonban tevékenységük egyszeri előadásokra korlátozódik, amelyek eredménye nem túl nagy. Van olyan javaslat, hogy a Znanyije társaságnak hosszú távú megállapodásokat kellene kötnie a jogi kérdésekről szóló előadássorozatokra. Az általános ipari és a főiskolákon is lényegesen javítani kell a jog tanítását. Ez a szakterület itt egyelőre elhanyagolt. Többen javasolják, hogy a tanítási órák számának jelentős növelése mellett hozzák létre az előadások egységes programját. Meg kell akadályozni a helyzet súlyosbodását Lengyelországban A sztrájkolok irreális politikai és gazdasági követeléseket támasztanak (ČSTK) - A katowicei vajdaság 12 szénbányájában tegnap folytatódtak az illegális sztrájkok, a szczecini kikötőben és a városi közlekedésben is tovább szünetel a munka. A PAP hírügynökség jelentése szerint hétfőn este illegális sztrájk kezdődött a myslowicei Lenin Bányában és a sziléziai Wodzislaw egyik aknájában is. Szünetel a munka a gdanski Lenin Hajógyárban, a poznani Cegielski Gépgyárban és néhány más üzemben. Tegnap ugyanakkor befejezték egynapos illegális sztrájkjukat a vrastislawi vasúti karbantartó üzem dolgozói. A rendfenntartó erők felszólítására hétfőn este Szczecinben részben megindult a közlekedés. A katowicei vajdaságban levő Jastrzebie-Zdroj városban tegnap éjszakai kijárási tilalmat rendeltek el. A társadalmi-gazdasági helyzet veszélyes alakulására mutatott rá Czeslaw Kiszczak belügyminiszter hétfői televíziós nyilatkozatában. Több mint 10 szénbányában és kilenc más vállalatban szünetel a munka - közölte a miniszter. A sztrájkolok gyakran irreális gazdasági és politikai követelésekkel állnak elő. Ugyanakkor az alkalmazottaknak csak egy része sztrájkol, s ezek gátolják a többi dolgozót munkafelvételében. A bányákban körülbelül 5000 személy sztrájkol, s ez azt jelenti, hogy az alkalmazottaknak nem egész hét százaléka 65 ezer ember munkáját akadályozza. A sztrájkok tehát nem a dolgozók érdekeit szolgálják. A mostani események komolyan veszélyeztetik a nemzeti egyetértést, a népgazdaság alapvető érdekeit és az ország belső biztonságát - jelentette ki Czeslaw Kiszczak. Ezzel összefüggésben a biztonsági erőknek feladatul adták, erősítsék meg a kiválasztott vállalatok külső védelmét. A rendfenntartó erők parancsot kaptak, hogy utasítsák ki az említett üzemekből azokat a személyeket, akik nincsenek ott alkalmazva és társadalmilag káros tevékenységet folytatnak. A katowicei, szczecini és gdanski vajdasági vezetőket arra szólították fel, hogy szigorítsák a rendőri felügyeletet ott, ahol veszélyben van a polgárok biztonsága. A vajdasági vezetők arra is felhatalmazást kaptak, hogy a közrend komoly meg- bontóit a tanácsok büntető bizottságai előtt vonják felelősségre és indokolt esetekben a pénzbüntetés helyett szabadságvesztésre ítéljék őket. A polgári és a katonai ügyészségeket felszólították: szigorúan büntessék meg azokat, akik megsértik a törvényeket. A lengyel nemzetvédelmi minisztert arra kérték, hogy biztosítsa a szükséges erőket és eszközöket a városi közlekedés felújításához ott, ahol szünetel vagy akadozik. „A helyzet további alakulásától függően fogunk megfelelő intézkedéseket hozni. Ne engedjük, hogy Lengyelországban eluralkodjon az anarchia és a törvénytelenség“ - hangsúlyozta befejezésül a belügyminiszter. A ciprusi rendezésről Vasziliu és Denktas ma ül tárgyalóasztalhoz (CSTK) - Jorgosz Vasziliu ciprusi államfő és Rauf Denktas, az ún. Észak-ciprusi Török Köztársaság elnöke Genfben ma kezd tárgyalásokat a megosztott sziget problémáiról, a vitás kérdések rendezésének lehetőségéről. Megérkezése után mindkét politikus azt nyilatkozta, hogy találkozójuk célja előkészíteni a hivatalos kétoldalú tárgyalásokat a ciprusi probléma megoldásáról, vagyis az ország újraegyesítéséről. Vasziliu szerint a normalizálás legfőbb feltétele a török csapatok kivonása az ország északi részéről. Mint ismeretes, 1974-ben szállták meg a török egységek Ciprus egy részét, ahol 1983-ban kiáltották ki a török kisebbség szeparatista államát (ezt viszont csak Ankara ismerte el). Denktas úgyszintén síkraszállt az elhúzódó ciprusi válság megoldásáért. Felhívta azonban rá a figyelmet, hogy a 35 ezer török katona kivonása a két közösség képviselőiből álló ideiglenes kormány létrehozása után válik lehetővé. Vasziliu és Denktas tárgyalásain jelen lesz Javier Perez de Cuellar is. Az ENSZ-főtitkár ugyancsak tegnap érkezett meg a svájci konferenciavárosba és külön-külön találkozott a két ciprusi politikussal. A ciprusi görög és török közösség képviselői közötti párbeszéd mögött egyrészt az ENSZ erőfeszítéseit, másrészt Görögország nyomását, valamint Törökország és az Egyesült Államok érdekeit kell látni. Megfigyelők szerint a Genfben ma kezdődő tárgyalások - amelyeket Cipruson fognak folytatni - elhúzódhatnak ugyan, de végül elfogadható megállapodást eredményezhetnek.
