Új Szó, 1988. augusztus (41. évfolyam, 179-205. szám)

1988-08-22 / 197. szám, hétfő

A címben szereplő gondolat Vi­ta/// Koroticstól, az Ogonyok fő- szerkesztőjétől származik; ez a társadalmi-politikai és irodalmi- művészeti hetilap jelenleg, az áta­lakítás idejében, nagy népszerű­ségre tett szert a szovjet olvasók körében. volt, ha az Ogonyokot arccal arrafelé fordítjuk, ami az olvasót izgatja és érdekli. Ehhez határozottan ragasz­kodtunk, és most már csak az a fela­datunk, hogy kövessük a választott irányvonalat - ez pedig nem is olyan egyszerű.- Igaz-e, hogy az Ogonyok arcu­latát három fő irányzat határozza meg: a világosan kifejezett antisztá- linista pátosz, az élet fájó pontjai iránt tanúsított éles figyelem és vé­gül az irodalmi és művészeti problé­máknak a művészi érték ismérvei alapján történő tárgyalása?- Valószínűleg így van. Ezeknek az irányzatoknak a megvilágításá­hoz tehetséges emberekre van szükség. „Az orosz költészet anto­lógiája" rovatot például Jevgenyij Jevtusenko költő vezeti. Egészen a közelmúltig a hamis nagyságok meg Gorbacsov beszédeinek stílu­sát: „Én úgy vélem...", „Nézetem szerint...“. Azok pedig, akik ellent­mondanak neki, okvetlenül ezekkel a szavakkal kezdik: ,,Mi szovjet em­berek.. .“ Érdekes törvényszerűség, nemde? Úgy vélem, demokratizálásunk - harc az ember elszemélyteleníté- se ellen, a személyiség megnyilvá­nulásának lehetőségéért. Én a sze­mélyes felelősség és a személyes vélemény híve vagyok. Ezért oldala­inkat az olyanok rendelkezésére bo­csátjuk, akiknek van ilyen vélemé­nyük és nem félnek kifejteni. A nyilvánosság ellenfelei buzgón használják a „befeketítés“ kifeje­zést. Az ő logikájuk szerint, a har­mincas évek terrorjáról írni - annyi, mint elhomályosítani az első ötéves tervek hőseit. Nekem pedig az A berlini Giselle-1936-ban Ki- jevben születtem, ugyanott végez­tem el az orvostu­dományi főiskolát - mondta el Vitalij Korotics, az APN tudósítójának adott interjújában. - Hat évig kór­házban dolgoztam. Verseket írtam. Még orvos voltam, amikor az Ukrán (rók Szövetségének titkárává vá­lasztottak. A Ranok ifjúsági folyóira­tot, azután a Vszeszvit folyóiratot szerkesztettem. Több mint negyven könyvet írtam. 1986 elején váratlanul ajánlatot kaptam, hogy költözzem Moszkvába és vegyem át az Ogonyok vezeté­sét. Sokáig haboztam, mert életem abban az időben már teljesen kiala­kult, munkámmal elégedett voltam. Mit keressek még és miért? Mégis beleegyeztem. Hogy megbántam-e? Nem.- Hogyan képzelte el az új Ogo­nyok koncepcióját?- A szerkesztőségben hosszú éveken keresztül a kettős szabvány elve uralkodott: egyes igazságok a folyosókon keringtek, más igaz­ságokat pedig a folyóiratnak szán­tak. Az egyetlen kivezető út ebből a természetellenes helyzetből az „A demokratizálás - harc az ember elszemélytelenítése ellen“ világának törvényei alakították a közvéleményt. Például, roppantul elszaporodtak az olyan személyisé­gek, akik mindenféle címmel és ki­tüntetéssel rendelkeztek, de mint művészi egyéniségek nem képvisel­tek értéket. Az érdemes emberek­nek pedig olyan hírnevük volt, hogy gyanús és nemkívánatos szemé­lyek ... Az emberi személyiség szuvere­nitásáért és értékéért vívott harcunk - harc a sztálinizmus szellemi pos­ványa ellen, ez az elszemélytelení- tést, „az ember-apró csavar“ menta­litást terjesztette. A demokratizálás a szovjet társadalomban - minden­kinek az a joga, hogy bár önmaga marad, de összefoghat másokkal a közös ügy érdekében. Az Ogo­nyok a jövőben is elemezni akar egy olyan torz és bűnös jelenséget, ami­lyen a személyi kultusz. Emlékszik, Brezsnyev szívesen mondta. „Mi szovjet emberek...“, „Mi kommu­nisták ..„Mi, mint az egész szov­jet nép is...“ Most pedig figyelje Újra Csehov Mit ígér a párizsi őszi fesztivál a balett kedvelői pedig láthatják Merce Cunningham, Karóié Armita- ge, Dana Reitz és mások produkció­it. Mert a párizsi őszi fesztivál nem­csak színházi szemle, hanem - bár szerényebb kínálattal - más műfajo­ké is: a zene, a film, a művészetek mustrája is.-gacsi A francia kulturális élet legna­gyobb eseménye minden bizonnyal a Festival d’Automne. A párizsi őszi fesztivált ez idén szeptember 23. és december 31. között rendezik meg. Máskor is előfordult már, hogy a program egy-egy ország bemuta­tására vállalkozott. A máris meghir­detett műsor szerint, ezúttal a Szov­jetunió és az NSZK művészei lesz­nek a „díszvendégek“. A moszkvai Művész Színház ven­dégjátéka nyitja a sort: a Chaillot palotában, szeptember 27-től lép­nek fel A sirállyal és a Ványa bácsi­val, Csehov színműveivel, amelye­ket Oleg Jefremov rendezett. A sta­fétabotot a leningrádi Malij Színház veszi át: október vége felé adják elő a Fivérek és nővérek című Abra- mov-drámát. A világjárt Szerszót, az Anatolij Vasziljev rendezte Viktor Szlavkin-müvel december elején mutatják be Bobigny művelődési központjában. Ugyanott, ahol e hó­napban A 6-os számú kórterem cí­mű Csehov-elbeszélés színpadi vál­tozatát is láthatják a franciák. Szintén Csehovot visznek októ­berre a német vendégek, méghoz­zá azt a híres Három nővér-elő­adást, amelyet Peter Stein rende­zett a Schaubühnében. A hamburgi Schauspielhaus ugyancsak nagyne­vű rendező munkájával érkezik ok­tóber végére: Peter Zadek állította színre a Lulut, Wedekind művét. A parádés színházi program azonban még nem merült ki mind­ezzel. Csemegézve a választékból, mindenképpen említésre méltó, hogy ismét látni Párizsban Tadeusz Kantor-előadást, lesz Peter Hand- fce-bemutató is. S a francia rendező- sztárt, Patrice Chérau-1 sem kell nélkülözni: a Visszatérés a sivatag­ba című Bernard-Marie Költés-mű­vet játsszák kora ősszel, a Théatre du Rond-Point-ben. A táncszínház, a meggyőződésem, hogy az életet a történelmi távlat arányaiban kell látni. Mihail Gorbacsovnak Október 70. évfordulójáról tartott előadói be­széde éppen azért fontos, mert történelmünket olyan folyamatként mutatja be, amelyben minden köl­csönösen összefügg. Mi pedig ezt eddig gyakran úgy képzeltük el, mint valamilyen össze nem illesztett töre­dékeket, amelyek nem sorakoznak egységes és értelmes egészbe. A szovjet társadalom törvényszerű­en lépett be történelmének jelenlegi szakaszába. A rég elmúlt napokról szóló közléseink segítséget nyújta­nak az olvasónak e törvényszerűség megértéséhez. Mi lényegében az idők sok helyütt megszakadt fonalát igyekszünk összekötni.- A legutóbbi másfél-két év alatt a Szovjetunióban sok mű jelent meg olyan íróktól, akiket hosszú éveken keresztül nem adtak ki: Ahmatová- tól, Platonovtól, Paszternáktól, Bul- gakovtól, Nabokovtól... Az Ogonyok a maga részéről elősegítette azt, hogy az agyonhallgatott nevek visz- szatérjenek az irodalomba - a teljes közlést megelőzően, részleteket kö­zöltünk műveikből.- Amikor az Ogonyokot dicsérik merészségéért, én mindig elhárítom a bókokat. Egy olyan könyv közlésé­hez, amely nemcsak a nemzeti, ha­nem az egész világkultúra kincse, nem kell bátorság. Éppen annak van őrült vakmerősége, aki úgy vélte, joga van betiltani egy ilyen művet. Mi pedig csak azt tesszük, ami termé­szetes. A Deutsche Staatsoper társulata a közelmúltban mutatta be kettős szereposztásban a Giselle-t. A pla­kát és a műsorfüzet Vernoy de Sa- int-Georges és Théophile Gautier librettóját, illetve Jules Perrot vala­mint Jean Coralli eredeti koreográfi­áját hirdeti. A romantikus balett szín- padraállításában az jelent nóvumot, hogy a szüreti jelenetet Egon Bi- schoff balettigazgató teljesen újjáa­lakította. A premier „miértjeiről“ őt kérdeztem Berlinben. íme a válasza: . - A színpadi tánc történetében a Giselle a legszebb balettdarabok közé tartozik, és jelenleg szinte min­den klasszikus orientáltságú balette­gyüttes a műsorán tartja. A berlini operaház idestova ötéves szünet után veszi vissza ismét műsorára a darabot, teljesen új színpadi kiállí­tásban. A díszletet Peter Heilein, a jelmezeket pedig Christine Strom- berg tervezte. Az 1841-es párizsi ősbemutató óta Perrot és Coralli koreográfiáját a balettmesterek egy­mást követő nemzedéke kézről-kéz- re továbbadja, mert a tánc és a zene között olyan szerencsés az egymás- ra-rímelés; a költői üzenet, a cselek­mény „szavai“ olyan ihletetten szó­lalnak meg a tánc nyelvén, hogy ez mélyen bevésődött a generációk emlékezetébe. Olyannyira, hogy a szakmabeliek és a nézők számára minden egyes taktus egy bizonyos gesztust, lépéskombinációt vagy pantomim-mozdulatot idéz fel. Ezért ragaszkodtunk hát mi is az eredeti verzióhoz, csupán a szüretről „ráz­tuk le kissé a port“. Hogy ez hogyan sikerült, nem az én dolgom megítél­ni, döntse el a publikum - zárta az interjút a balettigazgató, majd lehe­tővé tette, hogy a harmadik szerep- osztás színpadi főpróbáját is megte­kinthessem. Miben különbözik a párhuzamos táncos-garnitúra egymástól? Nos, Ruth Eberhardtnak a Berli­ner Zeitungban megjelent krónikája szerint a varázslatosan táncoló cím­szereplő, Steffi Scherzer oldalán Oliver Matz hűvösen előkelő Albert­ként mutatkozott be. A később beál­ló Jörg Lucas viszont inkább játékos, könnyelmű ifjú, aki csak a lány halá­la után döbben rá, hogy mit veszí­tett. Ennek ellenére mindkét páros szerelmi jeleneteit erős érzelmi telí­tettség jellemzi, így a nézőtéren is mély visszhangot keltenek. Az NDK táncosai melett más szo­cialista országok vendégtáncosai is osztoztak a felújítás sikerében. Pél­dául a bolgár Vladimír Ginkulov és a csehszlovákiai Josef Sklenár, a herceg apjának alakítói, valamint az anya szerepében Maria Pavlova szófiai balettmesternő. Az általam látott beállásban a rangidős Monika Lubitz légiesen könnyed Giselle-je mellett a prágai Ľubomír Kafka volt a klasszikusan elegáns hercegfiú (aki újabban felváltva lép fel Berlin keleti és nyugati felén). Ami pedig az ominózus szüreti jelenetet illeti, itt csak tovább folyta­tódott a nemzeti karakterek kevere­dése, amennyiben tiroli-nadrágos, kalocsai inges fiúk rendeztek türingi- ai módra táncos mulatságot, hollan­diai főkötőbe, franciás ingvállba-tü- tübe öltözött partnernők oldalán. Hát valahogy így fest a berlini Giselle- felújítás .. WAGNER ISTVÁN Éva nem ment... Csepregi Éva meghívást kapott Hongkongból, hogy a „Kodak üdvözli az olimpiát“ című nagyszabású olimpiai ünnepségen Mándoky Lászlóval együtt elénekelje a Korea című dalt. A nóta már több mint egy hónapja listavezető Hongkongban. A július 15-i eseményre Csepregi Éva azonban mégsem utazott el. Ján Malý: A Magyarországi tájak című sorozatból Történt ugyanis, hogy indulás előtt telex érkezett a Toshiba-EMI- tól, amelyben nyomatékosan felszó­lítják Éváékat, hogy mondjanak le a már szerződésben rögzített útról. Idézet a telexből: „Polygram megfelelően informálta a szervező Telesports Ltd-t, hogy Leslie Mán­doky Korea-száma nem az olimpia hivatalos dallama. Bár mi sohasem hittük a dalt mint az olimpia hivatalos dallamát, mégis ez az, amit az em­berek hisznek. A Telesports Ltd., mint az olimpiai események szerve­zője és a közvetítés (tévé, rádió) licencének birtokosa Hongkongban, úgy érzi, hogy nem tudják figyelmen kívül hagyni ezt a bejelentést...“ A dolog előtt értetlenül állt nem­csak Éva, hanem az egész Neoton Família, akik nýári turnéjukat és le­mezfelvételeiket éppen e meghívás miatt mondták le. Hosszas töpren­gés után menedzserirodájukkal együtt úgy döntöttek, hogy Éva nyi­latkozatot küld az összes külföldi érdekeltnek. Ebben leírja, hogy ami­kor két évvel ezelőtt részt vett a Szö­ul Song Festivalon, felkérték, hogy a Münchenben élő Mándoky László­val közösen készítsen olimpiai dalt. Egy évvel később, a dal megszüle­tése után Szöulban elénekelték a Koreát, ahol az MBC tévétársaság videoklipet készített róluk. A nyilat­kozat így záródik: „Nem értem a fent jelzett bonyodalmakat, nem értem a hongkongi meghívás diplomatikus visszautasítását. Nem akartam sen­kinek az üzleti érdekeit sérteni, örül­nék, ha megmagyaráznák nekem e sértő diszkrimináció okát.“ A nyilatkozat nyomán már világo­sabb információk érkeztek telexen. Miután Shing Yutani megköszöni a nyilatkozatot (ó a Toshiba-EMI illetékes igazgatója), a következőket írja: „Nekünk ugyanolyan megráz­kódtatás volt a hír, mint nektek, ezért nem tudtuk megmagyarázni időben a helyzetet. Le kellett mondani egy csomó mindent, de csak akkor akar­tam levelet írni, amikor már minden­ki megnyugodott. Ahogy kérted, megmagyarázom, mi történt. Az EMI-Hongkong embe­rei sohasem gondolták, hogy a ti dalotok hivatalos olimpiai dal, de en­nek ellenére nagyon erősen promo- tálták. A Telesports Ltd. szintén rendszeresen sugározta a dalt. Bár az EMI soha nem mondta, hogy ez a hivatalos himnusz, az embereknek mégis úgy tűnt. Június közepén a Polygram beje­lentette, hogy a Hand in Hand (előa­dó a Koreana) a hivatalos dal, és kérte a Telesports Ltd-t, hogy segít­se a Hand in Hand sikerét. A Tele­sports nem hívta meg a Koreanát a rendezvényre, és azért nem akar­ják a ti jelenléteteket, mert a Korea­na sem lesz ott.“ Az ügy valóban világosabb lett. Az olimpiai bizottság már jóval ko­rábban rendelt egy dalt Morodertől, a nagynevű és kitűnő komponista­producertől Amerikából. A Koreana természetesen a rendezők szívéhez nőtt, hiszen hazai popegyüttes. Mindez rendben van. A dal a Polyg­ram színeiben fut és a Polygram azt már rosszul viselte, hogy Éva nótája Hongkongban az első helyre került a slágerlistán, és ezt a sikert a sze­mélyes jelenlét még tovább fokozta volna. Tehát a Polygram lépett. És mint a fentiekből kitűnik, nem ered­ménytelenül. Csepregi Éva ezek után így véle­kedik a helyzetről:-Természetesen sajnálom, hogy az út elmaradt, bár az egész évi hajrától elég fáradt vagyok, és nem lett volna csekélység, ami Hong­kongban és Tokióban várt volna rám. Most kaptam meg a Neoton Família új, Szöulban megjelent albu­mát, hongkongi példányok is érkez­tek és japán kiadvány is. Úgy hi­szem, nincs semmi baj. Azt se bá­nom, hogy most sokan örülnek ná­lunk, hiszen mindig sok az ellen­drukker. Az én feladatom éppen az, hogy így vagy úgy örömet szerezzek az embereknek... Erdős Pétert, a PRO menedzseri­roda igazgatóját hallva úgy tűnik, még örül is a dolognak:- A szakma velejárója, hogy egyik napról a másikra utazni kell, máskor pedig egyik napról a másikra lemondanak valamit. A konkurencia- harc sem lep meg. öt-hat évvel ezelőtt még naív voltam e tekintet­ben, hogy jelentkezésünknek a nemzetközi poppiacon örülni fog mindenki, hiszen egy kis ország ad újabb életjelt magáról. Ma már vilá­gos: ez csak addig van így, míg senkinek az útját nem keresztezzük. Szeptemberben Évát várja három szöuli fellépés az olimpia alatt, utána megyünk Tokióba. Nem tudom, hogy az EMI-Hongkong feladja-e a csatát, vagy továbbra is győzelem­re játszik Mindenesetre nagyon örü­lök, hogy már a nemzetközi piacon is vannak ellenségeink, elszánt kon­kurenseink. K. H.

Next

/
Thumbnails
Contents