Új Szó, 1988. augusztus (41. évfolyam, 179-205. szám)
1988-08-22 / 197. szám, hétfő
A címben szereplő gondolat Vita/// Koroticstól, az Ogonyok fő- szerkesztőjétől származik; ez a társadalmi-politikai és irodalmi- művészeti hetilap jelenleg, az átalakítás idejében, nagy népszerűségre tett szert a szovjet olvasók körében. volt, ha az Ogonyokot arccal arrafelé fordítjuk, ami az olvasót izgatja és érdekli. Ehhez határozottan ragaszkodtunk, és most már csak az a feladatunk, hogy kövessük a választott irányvonalat - ez pedig nem is olyan egyszerű.- Igaz-e, hogy az Ogonyok arculatát három fő irányzat határozza meg: a világosan kifejezett antisztá- linista pátosz, az élet fájó pontjai iránt tanúsított éles figyelem és végül az irodalmi és művészeti problémáknak a művészi érték ismérvei alapján történő tárgyalása?- Valószínűleg így van. Ezeknek az irányzatoknak a megvilágításához tehetséges emberekre van szükség. „Az orosz költészet antológiája" rovatot például Jevgenyij Jevtusenko költő vezeti. Egészen a közelmúltig a hamis nagyságok meg Gorbacsov beszédeinek stílusát: „Én úgy vélem...", „Nézetem szerint...“. Azok pedig, akik ellentmondanak neki, okvetlenül ezekkel a szavakkal kezdik: ,,Mi szovjet emberek.. .“ Érdekes törvényszerűség, nemde? Úgy vélem, demokratizálásunk - harc az ember elszemélyteleníté- se ellen, a személyiség megnyilvánulásának lehetőségéért. Én a személyes felelősség és a személyes vélemény híve vagyok. Ezért oldalainkat az olyanok rendelkezésére bocsátjuk, akiknek van ilyen véleményük és nem félnek kifejteni. A nyilvánosság ellenfelei buzgón használják a „befeketítés“ kifejezést. Az ő logikájuk szerint, a harmincas évek terrorjáról írni - annyi, mint elhomályosítani az első ötéves tervek hőseit. Nekem pedig az A berlini Giselle-1936-ban Ki- jevben születtem, ugyanott végeztem el az orvostudományi főiskolát - mondta el Vitalij Korotics, az APN tudósítójának adott interjújában. - Hat évig kórházban dolgoztam. Verseket írtam. Még orvos voltam, amikor az Ukrán (rók Szövetségének titkárává választottak. A Ranok ifjúsági folyóiratot, azután a Vszeszvit folyóiratot szerkesztettem. Több mint negyven könyvet írtam. 1986 elején váratlanul ajánlatot kaptam, hogy költözzem Moszkvába és vegyem át az Ogonyok vezetését. Sokáig haboztam, mert életem abban az időben már teljesen kialakult, munkámmal elégedett voltam. Mit keressek még és miért? Mégis beleegyeztem. Hogy megbántam-e? Nem.- Hogyan képzelte el az új Ogonyok koncepcióját?- A szerkesztőségben hosszú éveken keresztül a kettős szabvány elve uralkodott: egyes igazságok a folyosókon keringtek, más igazságokat pedig a folyóiratnak szántak. Az egyetlen kivezető út ebből a természetellenes helyzetből az „A demokratizálás - harc az ember elszemélytelenítése ellen“ világának törvényei alakították a közvéleményt. Például, roppantul elszaporodtak az olyan személyiségek, akik mindenféle címmel és kitüntetéssel rendelkeztek, de mint művészi egyéniségek nem képviseltek értéket. Az érdemes embereknek pedig olyan hírnevük volt, hogy gyanús és nemkívánatos személyek ... Az emberi személyiség szuverenitásáért és értékéért vívott harcunk - harc a sztálinizmus szellemi posványa ellen, ez az elszemélytelení- tést, „az ember-apró csavar“ mentalitást terjesztette. A demokratizálás a szovjet társadalomban - mindenkinek az a joga, hogy bár önmaga marad, de összefoghat másokkal a közös ügy érdekében. Az Ogonyok a jövőben is elemezni akar egy olyan torz és bűnös jelenséget, amilyen a személyi kultusz. Emlékszik, Brezsnyev szívesen mondta. „Mi szovjet emberek...“, „Mi kommunisták ..„Mi, mint az egész szovjet nép is...“ Most pedig figyelje Újra Csehov Mit ígér a párizsi őszi fesztivál a balett kedvelői pedig láthatják Merce Cunningham, Karóié Armita- ge, Dana Reitz és mások produkcióit. Mert a párizsi őszi fesztivál nemcsak színházi szemle, hanem - bár szerényebb kínálattal - más műfajoké is: a zene, a film, a művészetek mustrája is.-gacsi A francia kulturális élet legnagyobb eseménye minden bizonnyal a Festival d’Automne. A párizsi őszi fesztivált ez idén szeptember 23. és december 31. között rendezik meg. Máskor is előfordult már, hogy a program egy-egy ország bemutatására vállalkozott. A máris meghirdetett műsor szerint, ezúttal a Szovjetunió és az NSZK művészei lesznek a „díszvendégek“. A moszkvai Művész Színház vendégjátéka nyitja a sort: a Chaillot palotában, szeptember 27-től lépnek fel A sirállyal és a Ványa bácsival, Csehov színműveivel, amelyeket Oleg Jefremov rendezett. A stafétabotot a leningrádi Malij Színház veszi át: október vége felé adják elő a Fivérek és nővérek című Abra- mov-drámát. A világjárt Szerszót, az Anatolij Vasziljev rendezte Viktor Szlavkin-müvel december elején mutatják be Bobigny művelődési központjában. Ugyanott, ahol e hónapban A 6-os számú kórterem című Csehov-elbeszélés színpadi változatát is láthatják a franciák. Szintén Csehovot visznek októberre a német vendégek, méghozzá azt a híres Három nővér-előadást, amelyet Peter Stein rendezett a Schaubühnében. A hamburgi Schauspielhaus ugyancsak nagynevű rendező munkájával érkezik október végére: Peter Zadek állította színre a Lulut, Wedekind művét. A parádés színházi program azonban még nem merült ki mindezzel. Csemegézve a választékból, mindenképpen említésre méltó, hogy ismét látni Párizsban Tadeusz Kantor-előadást, lesz Peter Hand- fce-bemutató is. S a francia rendező- sztárt, Patrice Chérau-1 sem kell nélkülözni: a Visszatérés a sivatagba című Bernard-Marie Költés-művet játsszák kora ősszel, a Théatre du Rond-Point-ben. A táncszínház, a meggyőződésem, hogy az életet a történelmi távlat arányaiban kell látni. Mihail Gorbacsovnak Október 70. évfordulójáról tartott előadói beszéde éppen azért fontos, mert történelmünket olyan folyamatként mutatja be, amelyben minden kölcsönösen összefügg. Mi pedig ezt eddig gyakran úgy képzeltük el, mint valamilyen össze nem illesztett töredékeket, amelyek nem sorakoznak egységes és értelmes egészbe. A szovjet társadalom törvényszerűen lépett be történelmének jelenlegi szakaszába. A rég elmúlt napokról szóló közléseink segítséget nyújtanak az olvasónak e törvényszerűség megértéséhez. Mi lényegében az idők sok helyütt megszakadt fonalát igyekszünk összekötni.- A legutóbbi másfél-két év alatt a Szovjetunióban sok mű jelent meg olyan íróktól, akiket hosszú éveken keresztül nem adtak ki: Ahmatová- tól, Platonovtól, Paszternáktól, Bul- gakovtól, Nabokovtól... Az Ogonyok a maga részéről elősegítette azt, hogy az agyonhallgatott nevek visz- szatérjenek az irodalomba - a teljes közlést megelőzően, részleteket közöltünk műveikből.- Amikor az Ogonyokot dicsérik merészségéért, én mindig elhárítom a bókokat. Egy olyan könyv közléséhez, amely nemcsak a nemzeti, hanem az egész világkultúra kincse, nem kell bátorság. Éppen annak van őrült vakmerősége, aki úgy vélte, joga van betiltani egy ilyen művet. Mi pedig csak azt tesszük, ami természetes. A Deutsche Staatsoper társulata a közelmúltban mutatta be kettős szereposztásban a Giselle-t. A plakát és a műsorfüzet Vernoy de Sa- int-Georges és Théophile Gautier librettóját, illetve Jules Perrot valamint Jean Coralli eredeti koreográfiáját hirdeti. A romantikus balett szín- padraállításában az jelent nóvumot, hogy a szüreti jelenetet Egon Bi- schoff balettigazgató teljesen újjáalakította. A premier „miértjeiről“ őt kérdeztem Berlinben. íme a válasza: . - A színpadi tánc történetében a Giselle a legszebb balettdarabok közé tartozik, és jelenleg szinte minden klasszikus orientáltságú balettegyüttes a műsorán tartja. A berlini operaház idestova ötéves szünet után veszi vissza ismét műsorára a darabot, teljesen új színpadi kiállításban. A díszletet Peter Heilein, a jelmezeket pedig Christine Strom- berg tervezte. Az 1841-es párizsi ősbemutató óta Perrot és Coralli koreográfiáját a balettmesterek egymást követő nemzedéke kézről-kéz- re továbbadja, mert a tánc és a zene között olyan szerencsés az egymás- ra-rímelés; a költői üzenet, a cselekmény „szavai“ olyan ihletetten szólalnak meg a tánc nyelvén, hogy ez mélyen bevésődött a generációk emlékezetébe. Olyannyira, hogy a szakmabeliek és a nézők számára minden egyes taktus egy bizonyos gesztust, lépéskombinációt vagy pantomim-mozdulatot idéz fel. Ezért ragaszkodtunk hát mi is az eredeti verzióhoz, csupán a szüretről „ráztuk le kissé a port“. Hogy ez hogyan sikerült, nem az én dolgom megítélni, döntse el a publikum - zárta az interjút a balettigazgató, majd lehetővé tette, hogy a harmadik szerep- osztás színpadi főpróbáját is megtekinthessem. Miben különbözik a párhuzamos táncos-garnitúra egymástól? Nos, Ruth Eberhardtnak a Berliner Zeitungban megjelent krónikája szerint a varázslatosan táncoló címszereplő, Steffi Scherzer oldalán Oliver Matz hűvösen előkelő Albertként mutatkozott be. A később beálló Jörg Lucas viszont inkább játékos, könnyelmű ifjú, aki csak a lány halála után döbben rá, hogy mit veszített. Ennek ellenére mindkét páros szerelmi jeleneteit erős érzelmi telítettség jellemzi, így a nézőtéren is mély visszhangot keltenek. Az NDK táncosai melett más szocialista országok vendégtáncosai is osztoztak a felújítás sikerében. Például a bolgár Vladimír Ginkulov és a csehszlovákiai Josef Sklenár, a herceg apjának alakítói, valamint az anya szerepében Maria Pavlova szófiai balettmesternő. Az általam látott beállásban a rangidős Monika Lubitz légiesen könnyed Giselle-je mellett a prágai Ľubomír Kafka volt a klasszikusan elegáns hercegfiú (aki újabban felváltva lép fel Berlin keleti és nyugati felén). Ami pedig az ominózus szüreti jelenetet illeti, itt csak tovább folytatódott a nemzeti karakterek keveredése, amennyiben tiroli-nadrágos, kalocsai inges fiúk rendeztek türingi- ai módra táncos mulatságot, hollandiai főkötőbe, franciás ingvállba-tü- tübe öltözött partnernők oldalán. Hát valahogy így fest a berlini Giselle- felújítás .. WAGNER ISTVÁN Éva nem ment... Csepregi Éva meghívást kapott Hongkongból, hogy a „Kodak üdvözli az olimpiát“ című nagyszabású olimpiai ünnepségen Mándoky Lászlóval együtt elénekelje a Korea című dalt. A nóta már több mint egy hónapja listavezető Hongkongban. A július 15-i eseményre Csepregi Éva azonban mégsem utazott el. Ján Malý: A Magyarországi tájak című sorozatból Történt ugyanis, hogy indulás előtt telex érkezett a Toshiba-EMI- tól, amelyben nyomatékosan felszólítják Éváékat, hogy mondjanak le a már szerződésben rögzített útról. Idézet a telexből: „Polygram megfelelően informálta a szervező Telesports Ltd-t, hogy Leslie Mándoky Korea-száma nem az olimpia hivatalos dallama. Bár mi sohasem hittük a dalt mint az olimpia hivatalos dallamát, mégis ez az, amit az emberek hisznek. A Telesports Ltd., mint az olimpiai események szervezője és a közvetítés (tévé, rádió) licencének birtokosa Hongkongban, úgy érzi, hogy nem tudják figyelmen kívül hagyni ezt a bejelentést...“ A dolog előtt értetlenül állt nemcsak Éva, hanem az egész Neoton Família, akik nýári turnéjukat és lemezfelvételeiket éppen e meghívás miatt mondták le. Hosszas töprengés után menedzserirodájukkal együtt úgy döntöttek, hogy Éva nyilatkozatot küld az összes külföldi érdekeltnek. Ebben leírja, hogy amikor két évvel ezelőtt részt vett a Szöul Song Festivalon, felkérték, hogy a Münchenben élő Mándoky Lászlóval közösen készítsen olimpiai dalt. Egy évvel később, a dal megszületése után Szöulban elénekelték a Koreát, ahol az MBC tévétársaság videoklipet készített róluk. A nyilatkozat így záródik: „Nem értem a fent jelzett bonyodalmakat, nem értem a hongkongi meghívás diplomatikus visszautasítását. Nem akartam senkinek az üzleti érdekeit sérteni, örülnék, ha megmagyaráznák nekem e sértő diszkrimináció okát.“ A nyilatkozat nyomán már világosabb információk érkeztek telexen. Miután Shing Yutani megköszöni a nyilatkozatot (ó a Toshiba-EMI illetékes igazgatója), a következőket írja: „Nekünk ugyanolyan megrázkódtatás volt a hír, mint nektek, ezért nem tudtuk megmagyarázni időben a helyzetet. Le kellett mondani egy csomó mindent, de csak akkor akartam levelet írni, amikor már mindenki megnyugodott. Ahogy kérted, megmagyarázom, mi történt. Az EMI-Hongkong emberei sohasem gondolták, hogy a ti dalotok hivatalos olimpiai dal, de ennek ellenére nagyon erősen promo- tálták. A Telesports Ltd. szintén rendszeresen sugározta a dalt. Bár az EMI soha nem mondta, hogy ez a hivatalos himnusz, az embereknek mégis úgy tűnt. Június közepén a Polygram bejelentette, hogy a Hand in Hand (előadó a Koreana) a hivatalos dal, és kérte a Telesports Ltd-t, hogy segítse a Hand in Hand sikerét. A Telesports nem hívta meg a Koreanát a rendezvényre, és azért nem akarják a ti jelenléteteket, mert a Koreana sem lesz ott.“ Az ügy valóban világosabb lett. Az olimpiai bizottság már jóval korábban rendelt egy dalt Morodertől, a nagynevű és kitűnő komponistaproducertől Amerikából. A Koreana természetesen a rendezők szívéhez nőtt, hiszen hazai popegyüttes. Mindez rendben van. A dal a Polygram színeiben fut és a Polygram azt már rosszul viselte, hogy Éva nótája Hongkongban az első helyre került a slágerlistán, és ezt a sikert a személyes jelenlét még tovább fokozta volna. Tehát a Polygram lépett. És mint a fentiekből kitűnik, nem eredménytelenül. Csepregi Éva ezek után így vélekedik a helyzetről:-Természetesen sajnálom, hogy az út elmaradt, bár az egész évi hajrától elég fáradt vagyok, és nem lett volna csekélység, ami Hongkongban és Tokióban várt volna rám. Most kaptam meg a Neoton Família új, Szöulban megjelent albumát, hongkongi példányok is érkeztek és japán kiadvány is. Úgy hiszem, nincs semmi baj. Azt se bánom, hogy most sokan örülnek nálunk, hiszen mindig sok az ellendrukker. Az én feladatom éppen az, hogy így vagy úgy örömet szerezzek az embereknek... Erdős Pétert, a PRO menedzseriroda igazgatóját hallva úgy tűnik, még örül is a dolognak:- A szakma velejárója, hogy egyik napról a másikra utazni kell, máskor pedig egyik napról a másikra lemondanak valamit. A konkurencia- harc sem lep meg. öt-hat évvel ezelőtt még naív voltam e tekintetben, hogy jelentkezésünknek a nemzetközi poppiacon örülni fog mindenki, hiszen egy kis ország ad újabb életjelt magáról. Ma már világos: ez csak addig van így, míg senkinek az útját nem keresztezzük. Szeptemberben Évát várja három szöuli fellépés az olimpia alatt, utána megyünk Tokióba. Nem tudom, hogy az EMI-Hongkong feladja-e a csatát, vagy továbbra is győzelemre játszik Mindenesetre nagyon örülök, hogy már a nemzetközi piacon is vannak ellenségeink, elszánt konkurenseink. K. H.
