Új Szó, 1988. augusztus (41. évfolyam, 179-205. szám)

1988-08-20 / 196. szám, szombat

A szolgáltatás minősége a döntő T a pa szta- Nem volt ki megjavítsa a lá­nyom Babettáját, így aztán nagyon megörültünk, amikor megtudtuk, hogy Benedik Viktor végzi ezt a munkát. A Mototechna vállalat ugyanis csak a szavatossági javítá­sokat vállalja.- Lakásomat már festették a járá­si építőipari vállalat emberei, s mun­kájukkal nagyon elégedett voltam. Amikor viszont legutóbb rövid idő alatt szerettem volna az egyik szo­bát kifesteni, nem vállalták. Akkor hívtam a magánvállalkozót. Igaz, gyorsan végzett a munkával, ugyan­annyit fizettem neki, mint a vállalat­nak, de a minőség már nem volt olyan, mint az előző esetben. így aztán ne csodálkozzunk, hogy egy­re több családban végzik az ilyen munkát saját maguk.- Van egy állandó varrónőm, az egyszerűbb ruháimat vele varratom, de ha egy elegánsabb darabot sze­retnék, azt a járási helyi gazdálkodá­si vállalat műhelyében csináltatom. Ez utóbbi drágább ugyan, de gondo­sabb az eldolgozás, pontosabb a munkájuk. Nem volt nehéz néhány nőt szóra bírni Losoncon (Lučenec) a rögtön­zött közvéleménykutatásomhoz. Hisz a szolgáltatások szinte vala­mennyiünket közelről érintenek. A CSKP KB 6. ülése után - mely a szolgáltató tevékenység további bővítését, színvonalának javítását adta feladatul - érezhető volt bizo­nyos „mozgás“. A Losonci járásban például 26 új részleget nyitottak, elsősorban a járási szolgáltató és a járási helyi gazdálkodási vállalat. Igaz ugyan, hogy igyekeznek a la­kosság igényeinek eleget tenni, de a szándék még kevés. Ez év elejétől lehetőséget kaptak a magánvállal­kozók, akik a nemzeti bizottságok engedélye alapján szolgáltató tevé­kenységet folytathatnak. Talán ez a konkurencia ösztönözni fogja a vállalatokat, hogy újabb formákat, hozzáférhetőbb szolgáltatásokat, és a lakosság körében keresett tevé­kenységet fejtsenek ki. De vajon a vállalkozási szellem kibontakozott-e már, milyenek az eddigi tapasztalatok a járásban - ezt kérdeztem Pócos Valériától, a jnb helyi gazdálkodási osztályának szakelőadójától.- A nemzeti bizottságok járá­sunkban már korábban is kiadtak engedélyeket azoknak a lakosok­nak, akik valamilyen szolgáltatást kívántak nyújtani. Ezért februárban latok egy délvidé felmérést készítettünk, hogy áttekin­tést kapjunk, hol, kik és milyen tevé­kenységet fejtenek ki. Akkor 265 engedélyt tartottunk nyilván, az első félév végén pedig 242-őt. Ez a csök­kenés viszont csupán látszólagos, mert voltak olyanok is, akik időköz­ben meghaltak, vagy abbahagyták a munkát, s ezt nem jelentették be. Korábban ötvenketten dolgoztak fő­állásban, jelenleg pedig hetvenöten. A járás hatvan nemzeti bizottsá­gától megkapott összegezés azt mutatja, hogy többnyire a fiatalok próbálkoznak. Természetesen elő­ször alaposan megfontolják, meg­éri-e belevágni az újba, hisz a bevé­teleket és a kiadásokat mérlegelni kell. Ráfizetéssel senki sem akar dolgozni.- Az említett 242 vállalkozó közül a legtöbb a járási székhelyről van, mégpedig 125 - részletezi a szak­előadó. - Füleken (Fiľakovo) például harmincnyolcan kértek, illetve kap­tak engedélyt. Érdekes, hogy épp a kistelepüléseken minimális az ér­deklődés. Az ilyen szolgáltatások skálája igen széles: negyvenkét féle tevé­kenységet végeznek. A legtöbb a varrónő és a férfiszabó, összesen negyvenheten, ezt követik a kőfara­gók, huszonheten. Huszonhárom festő, tizennyolc kőműves és ugyan­ennyi autószerelő áll a lakosság ren­delkezésére. De felfigyeltető, hogy ezeken a „menő“ szolgáltatásokon kívül mi mindenre vállalkoznak. Hangszerek hangolása, könyvkötés, plisszírozás, redőnyök szerelése, il­letve javítása, labdajavítás, fényké­pezés, kötés, ruhanemű javítása, de a vállalkozók névsorában található fodrász, mikroszámítógépek javítója és cipész is.- A nemzeti bizottságok tisztség­viselőinek tanfolyamot szerveztünk - folytatja hogy pontosan ismer­tessük velük, hogyan kell eljárniuk az engedélyek kiadásakor. Ezzel kapcsolatban nem is merültek fel különösebb gondok, de ha valami­ben nem biztosak a nemzeti bizott­ságok dolgozói, szívesen konzultá­lunk velük. Például az egyik vilkei (Veliká nad Iplőm) lakos dugattyúgyártáshoz kért engedélyt. A helyi nemzeti bi­zottság elutasította azzal, hogy nem tartja szükségesnek ezt a szolgálta­tást. Mi viszont úgy ítéltük meg, miért ne gyárthatná az autósok által keresett hiánycikket, s végül is meg­kapta az engedélyt. A napokban ki járásból pedig valaki az iránt érdeklődött, hogy nagy fűrészén lakossági meg­rendelésre feldolgozhatja-e a farön­köket. Ezzel kapcsolatban tisztáz­nunk kell a munkavédelmi előírások­kal kapcsolatos tudnivalókat és fel­tételeket és ha nem lesz akadály, akkor az érdeklődő megkapja az engedélyt. Természetesen a szolgáltató vál­lalatok nem örülnek a vállalkozások­nak, hisz egyrészt tőlük megy el a munkaerő, másrészt a bevételük is csökken, ha a lakosság nem náluk rendeli meg a szolgáltatást. Ezzel viszont számolniuk kell. A megsza­bott árakat a magánvállalkozóknak is be kell tartaniuk, ugyanúgy vonat­koznak rájuk is az előírások, de ha gyorsabban tesznek eleget a lakos­ság igényeinek, akkor minden bi­zonnyal keresettebbek lesznek, mint a körülményesebb vállalatok.- Nem egyszerű a helyzet a jnb szemszögéből nézve, ugyanis sem a járási szolgáltató vállalat, sem a járási helyi gazdálkodási vállalat nem teljesíti a lakossági szolgáltatá­sok bevételének tervét. Legtöbbször arra hivatkoznak, hogy nincs meg­felelő alapanyaguk, hiányoznak a pótalkatrészek - mondotta az előadó. A járási nemzeti bizottságon most készül az említett vállalatok, vala­mint az ipari szövetkezetek szolgál­tató tevékenységét összegező kata­lógus. Háromezer példányban kí­vánják a lakosságnak közreadni. Ebből átfogó tájékoztatást kapnak majd az érdeklődők, hol, mikor, mi­lyen szolgáltatást vehetnek igénybe. A helyi nemzeti bizottságok enge­délyével rendelkezőkről, nyitvatartá­si, illetve megrendelési határidejeik- ről nem készült a nyilvánosság elé kerülő jegyzék. Pócos Valéria sze­rint ez most még nem is időszerű, mivel szinte hetente változik a hely­zet: további érdeklődők jelentkez­nek, kérnek engedélyt. Azzal kap­csolatban, hogy az engedélyt kiadó nemzeti bizottság hogyan ellenőrzi a későbbiek során a vállalkozók te­vékenységét, munkáját, elmondotta, hogy elsősorban az ügyintézés ellenőrzését tartják fontosnak. Az elvégzett munkával kapcsolatban minden valószínűség szerint a la­kosság elégedettsége vagy elége­detlensége lesz a mérvadó. És eszerint lesz érdemes jól, gyorsan dolgozni, vagy inkább nem vállal­kozni. DEÁK TERÉZ Biokémikusok randevúja Prágában A közelmúltban fejeződött be a XIV. Biokémiai Világkongresszus, amely­nek az idén első ízben adott otthont hazánk fővárosa. Prága egy hétig élt a biokémia jegyében. A kongresszuson 59 állam képviseltette magát mintegy hatezer szakemberrel. A külföldiek közül legtöbben az Egyesült Államokból jöttek, mintegy hatszázan, Japánból négyszázan és a Szovjetunióból három­százan Mindössze pár fős küldöttség érkezett Tanzániából, Venezuelából, Algériából, Kuvaitból, Malaysiából, Nepálból és Szingapúrból. Csehszlová­kiát ezen a találkozón majdnem 1500 biokémiával foglalkozó szakember képviselte. Közöttük volt Fröhlich Gusztáv vegyészmérnök, a bratislavai Komenský Egyetem Természettudományi Karának fiatal aspiránsa. 0 Mivel is foglalkozik tulajdon- nek 550 előadása hangzott el. Az ÚJ SZÚ 1988. VIII. 20. képpen a biokémia?- A biokémia a kémiai tudomá­nyok közé tartozik. A biológiai prob­lémák megoldását segíti a kémia felhasználásával A kémiának való­jában egy specifikus fajtája. A bioké­mikusok kutatják az élő természet összetételét, az anyagok átalakulá­sát az élő természetben és igyekez­nek megismerni ezen átalakulások törvényszerűségeit. Keresik az élő szervezetben lejátszódó folyamatok utánzásának lehetőségeit vagy fel- használásának módját a különböző technológiákban. • Részt vett egy világméretű ren­dezvényen. Mit jelent ez a kezdő szakember számára?- Nagyon fontosnak tartom azt, hogy áttekintést kaptam arról, milyen színvonalúak a biokémiai kutatások, milyen módszerekkel dolgoznak, mi­lyen eredményeket értek el e téren más országokban. A kongresszus öt napig tartott. Ezalatt az idő alatt nyolc olyan előadás volt, amelyen valamennyi küldött részt vett. A tu­dományos program 56 konferenciá­ra és 51 kollokviumra osztódott, amelyeken 31 ország szakemberei­elöadóknak körülbelül harminc szá­zaléka az Egyesült Államokból jött. Az előadásokat a Prágai Kultúrpalo­tában tartották. A palota alagsorá­ban plakátokat állítottak ki, s öt nap alatt körülbelül 4500 plakát cserélő­dött. Egy-egy ilyen plakátra a kiállító ráírta, hogy milyen témakörrel fog­lalkozik, s milyen eredményeket ért el a saját területén. Feltüntette az időpontot is, amikor konzultálni lehe­tett vele az adott témáról. Ez a „pla­kátmódszer“ közkedveltté vált a résztvevők körében, és rengeteg információ cserélődött ily módon. A kongresszuson egyes kiadóválla­latok is képviseltették magukat a legfrissebb szakirodalmi kiadvá­nyaikkal, amelyek közül néhányat a helyszínen meg lehetett vásárolni. • Hogyan telt el egy-egy napja a kongresszuson?- Minden résztvevő már az első nap megkapta a kongresszus pon­tos programját. Az előadások szek­ciókban hangzottak el. Mindenki elő­re kiválaszthatta azokat az előadá­sokat, amelyeknek témája össze­függ a saját kutatási területével. Az előadások szinte kivétel nélkül na­gyon érdekesek voltak. Estére álta­lában kulturális programról gondos­kodott a rendezőség, ha nem, akkor a várossal ismerkedtünk. • Az ön számára melyik előadás volt a legérdekesebb?- Nehéz megmondani, hogy me­lyik, hiszen valamennyit olyan szak­emberek adták elő, akiknek nevük van a szakma berkeiben, közöttük három olyan tudós is, akinek a mun­káját Nobel-díjjal jutalmazták. Na­gyon érdekes volt a vírusok kutatá­sával foglalkozó H. M. Temin ameri­kai Nobel-díjas biokémikus előadá­sa. Nagy sikere volt még Thomase R. Cech, cseh származású amerikai tudósnak is. • A világon nagy figyelmet fordí­tanak a biokémiai kutatások gyakor­lati felhasználására, a biotechnoló­giára. Gondolom szó volt erről is a prágai kongresszuson.- Igen, a kongresszuson a bio­technológiának nagy figyelmet szenteltek. Volt egy olyan konferen­cia, amely a biotechnológia távlatai­val foglalkozott a mezőgazdaságban és a környezetvédelemben egészen a XXI. századig. KAMONCZA MÁRTA Szárazon, vizen, vagy akár a mocsarakon óránkénti száz kilométeres sebességgel is száguldhat az az első hazai csónak, amely a Honvé­delmi Szövetség egyik žilinai műhelyéből került ki. Súlya 140 kilo­gramm, s ugyanilyen súlyú teher szállítására is képes. (Miroslav Vodéra felvétele) Visszaemlékezés 1968-ra Megalkuvás nélkül dolkodó ember láthatta, hogy az irá­nyítás kicsúszik az akkori pártveze­tők kezéből, egyre erősödik a jobb­oldal, az eddig megbúvó szocialista­ellenes elemek befolyása növekszik. Nagyon közel álltunk ahhoz, ami 56- ban Magyarországon történt. Tornán (Turnianské Podhradie) élek már több mint hat évtizede. Fiatalon megismerkedtem a mun­kásmozgalommal, a párt eszméivel. Édesapám egyik vezetője volt a kommunista párt helyi szervezeté­nek. Én is fiatalon bekapcsolódtam a pártmunkába, s egy egész életre elköteleztem magam a párt eszmé­jével. Apámtól tanultam, hogy min­den körülmények között maradjak hű az eszméhez s legyek internacio­nalista. Az voltam 1968-ban is. Abban az időben a Jednota fo­gyasztási szövetkezet nagyraktárá­nak voltam a dolgozója és elnöke a helyi szervezetnek, mely köz­ségünk üzemeinek és intézményei­nek képviselőiből állt. Ilyen minő­ségben felelősnek éreztem magam mindazért, ami községünkben törté­nik. Mindnyájan emlékszünk rá, hogy az események nagyon felgyor­sultak, nagy szükség volt a tisztánlá­tásra, az elkötelezett politikai állás- foglalásra. Nem tagadom, hogy én is szim­patizáltam a párt gazdasági célkitű­zéseivel, a reform gondolatával, de az események nem úgy alakultak, ahogy azt meggyőződésem megkö­vetelte volna. Május vége felé már tisztán láttam, hogy ez minden, csak nem a párt irányvonalának megvaló­sítása. Véleményemet nem rejtet­tem véka alá, ami sokak szemében nem volt a legkedveltebb állásfogla­lás. Már ekkor minden józanul gon­Arra gondoltam, hogy a Szovjet­unió és a Varsói Szerződés tagálla­mai nem nézhetik ölbe tett kézzel az eseményeket. A Szovjetunió milliók életét áldozta a fasizmus elleni harc­ban, hazánk felszabadításáért. Nemcsak joga, hanem kötelessége is volt, hogy megakadályozza az ellenforradalom kibontakozását ha­zánkban. Ezért helyeseltem az inter­nacionalista segítséget, nyíltan kiáll­tam a Szovjetunió mellett, ami akkor nem volt a legnépszerűbb dolog. Nem voltam egyedül. A párt sorai­ból, sőt pártonkívüliek is egyetértet­tek velem, segítettek, hogy megaka­dályozzunk minden rendbontást, za­vargást. Lázongok, hangoskodók bőven voltak, a nemzetiségi ellenté­tek szítása is szinte mindennapos volt, de azért erőszakos cselekmény nem történt. A konszolidáció éveiben tagja let­tem a járási pártbizottság elnöksé­gének, majd a nagyszövetkezet megalakulása után alelnöke és párt­elnöke. Ma is aktív pártmunkát vég­zek, ez a kötelességem. Az eltelt húsz év minket igazolt. KISS JÓZSEF Vezetőválasztás a szovjet vállalatoknál Mint ismeretes, a Szovjetunióban január 1 -jén életbe lépett az állami vállalatokról szóló törvény, amely egyebek között előírja minden válla­lati tisztség pályázati betöltését. Több olyan köztársaság van, példá­ul Belorusszia, ahol a választás má­ris gyakorlattá vált. Jó egy éve be­szélgettünk a minszki óragyár mun­kásaival. Eltérőek voltak ugyan a vé­lemények, de az emberek kételked­tek abban, hogy valóban megvá­laszthatják vezetőiket, szerintük a minisztérium kiválogatja a jelölte­ket. önmagukban sem hittek: vajon a mi feladatunk a vezetőválasztás? - mondogatták. Galina Parcsinszka- ja például így vélekedett:- Egy vezető sok egyéb mellett szigorú és igényes kell hogy legyen. Nem tudom, hogy az emberek nem akarják-e majd úgy megkönnyíteni az életüket, hogy nem túl sokat kö­vetelő, ,,jó “ vezetőt választanak. Valóban vannak példák, hogy jo­gos az ilyen aggodalom.- A kollektívák nagy többsége elvi megfontolásokból indul ki - mondta saját tapasztalatai alapján Grigorij Tatur, a szoligorszki gépjavító válla­lat főmérnöke. - Amikor a munkások néhány jelölt közül a helyettesemet, Valerij Kravecet és nem engem vá­lasztottak igazgatónak, őszintén szólva megbántódtam. De aztán be­láttam, hogy Kravec programja való­ban jobb... Kettőjük programjában sok ha­sonló vonás is volt, talán azért, mert mindketten régóta dolgoznak a gyárban, jól ismerik a „szűk ke­resztmetszeteket“. Tatur elképzelé­sei - úgy látszott, a munkások szá­mára vonzóbbnak tűnnek. Tapsoltak persze, amikor mindketten a lakás­építés gyorsításáról, az óvodák fej­lesztéséről, az élet- és munkakörül­mények javításáról beszéltek. A többség Valerij Kravecre szava­zott, aki azt javasolta, hogy a fő figyelmet fordítsák a vállalat műsza­ki megújítására, új technológiák be­vezetésére, kutassák fel a vezetés és a munkaszervezés fejlettebb for­máit.- Azonnal elhatároztam, hogy Kravecre szavazok - mondta Vla­gyimir Csakur marós. - Programja talán nem olyan látványos, de biztos alap ahhoz, hogy megoldhassuk- igaz nem holnap, de biztosan- a termelési és a szociális problé­mákat. y Volt még egy előnye Kravecnek Taturral szemben, az, hogy ő 11 évvel fiatalabb, mint a főmérnök.- Meggyőződésem, hogy az em­berek helyesen értékelik vezetőik szakmai és emberi tulajdonságait- mondta Ignatyij Antonov, a belo­rusz ideggyógyászati, idegsebésze­ti, és fizikoterápiái kutatóintézet igazgatója. - Állítom, hogy há ez a gyakorlat korábban érvényesül, tudományágunkban nem volna any- nyi tehetetlen és egy helyben to­pogó vezető. Lássuk végül, hogyan vélekednek ma a minszki óragyár munkásai a vezetők választásáról. Azóta eltelt egy év, és sok minden változott; a gyárnak új igazgatója, főmérnöke, főkonstruktőre, egy sor üzemrész­legnek új vezetője van. Nem kívülről jöttek, maguk a munkások választot­ták őket a gyárban már régóta dol­gozó mérnökök közül. Ennek az lett az eredménye, hogy a gyár ma is­mét a legjobbak között van. (APN)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents