Új Szó, 1988. augusztus (41. évfolyam, 179-205. szám)

1988-08-20 / 196. szám, szombat

AZ ERDŐK PUSZTULÁSÁNAK MEGFEKEZÉSE

Korunk sürgető parancsa

Közismert tény, hogy az erdők pusztulása a fejlett ipari országokban az utóbbi időkben rohamosan fokozódik. Amennyiben ez a folyamat tovább tart, a szakemberek véleménye szerint Európa erdeinek fele 2030-ra valószínűleg kipusztul. Bár egészen a közelmúltig az a nézet uralkodott, hogy az erdők pusztulását elsősorban a savas esők okozzák, a legújabb kutatási eredmények azt bizonyítják, hogy a jelenséget egy sajátos tünetcsoport idézi elő, melyben több tényező játszik szerepet. Ezeket a tényezőket két csoportra oszthatjuk, az elsődleges, vagy hajlamosító okok mellett jelentős szerepet játszanak a másodlagos tényezők is. Jelen esetben ezek közé soroljuk a biotikus és abiotikus tényezőket (például a különböző rovarokat, gombákat és egyéb kórokozókat), valamint az éghajlat okozta változásokat, amilyenek például a fagy, a szárazság, az altalajvíz szintjének csökkenése stb. Az elmondottak ismeretében érthető, hogy az iparilag fejlett országokban egyre intenzívebben foglalkoznak az erdők pusztulásának okaival, illetve a pusztulás megelőzésének lehetőségeivel.

Pusztító műtrágyák...

Mindenekelőtt említést érdemel az a már régebbi feltevés, miszerint az erdők pusztulását az egyéb ártalmakon belül elsősorban a mezőgazdaságban egyre nagyobb mértékben alkalmazott műtrágyák, mindenekelőtt a nitrogén tartalmúak váltják ki A mezőgazdaságban felhasznált nitrogénműtrágya csaknem tíz százaléka a légkörbe kerül, ahonnan nitrát és ammónia formájában az erdőkre rakódik le. Ezen túlmenően származhatnak még műtrágyagyárakból, szennyvíztisztító telepekről, sót a gépkocsi kipufogó gázaiból is. Az évi 30 kilogrammos hektáronkénti nitrogénlerakódás a legtöbb esetben súlyosan veszélyezteti az erdők fennmaradását. A talajban nagyobb mennyiségben előforduló nitrogénvegyületeket ugyan a fák gyökerei felszívják, ugyanakkor azonban többre lesz szükségük egyéb tápanyagokból is. Mivel azonban ez a legtöbb esetben nincs meg, a fák gyökérzetének terjedelme csökken, és így érzékenyebbé válnak a szárazságra. Másrészt a nagyobb mennyiségben rendelkezésre álló nitrogén megzavarja a fák anyagcseréjének normális folyamatait, és így csökkenti ellenállóképességüket főként a gombákkal és rovarokkal szemben.

A skandináv államokban végzett kutatási eredmények arról tanúskodnak, hogy az erdők elhalásának elsődleges oka a talaj elsavanyodá- sa, majd pedig az ennek következtében fellépő alumíniummérgezés. Az előbbi folyamat következtében ugyanis a csapadék a talajból kimossa a káliumot, a kalciumot és a magnéziumot. így a talajban jelenlevő alumínium különböző mérgező vegyületekké alakul, amitől a fák gyökérszőrei elhalnak, s ez megakadályozza a fák táplálkozását. Az amerikai kutatási eredmények viszont arról számolnak be, hogy mindenekelőtt a levegőben levő kéndioxid és ózon károsítja közvetlenül a fák leveleit. E károsítás hatására a levelek előbb megsárgulnak, később bámulni kezdenek, majd pedig teljesen elszáradnak. Ugyancsak figyelemre méltó eredményeket érnek el e téren az NSZK-beli kutatók, akik nagykiterjedésű fenyveseikben számos talajminta-vizsgálatot végeztek, melyeket levélelemzésekkel egészítettek ki. A vizsgálati eredmények alapján arra a következtetésre jutottak, hogy az erdők pusztulásának elsődleges oká a nagyfokú magnéziumhiány. A savas esők ugyanis mind a tűlevelűekből, mind pedig a talajból kimossák a magnéziumot. Az így keletkezett magnéziumhiány következménye a levelek sárgulása, majd pedig teljes elhalása.

Növekedésgátló

nehézfémek

A legújabb kutatási eredmények szerint távlatilag is érvényesülő, igen káros hatást fejthetnek ki az erdőkre leülepedő nehézfémek. Ezek jelentős része a különböző üzemekből, hőerőművekből, s végül, de nem utolsósorban a gépkocsik üzemanyagából kerül a levegőbe. A nehézfémek közül mindenekelőtt ólomból, rézből és cinkből sikerült kimutatni jelentősebb mennyiséget az erdőkben. Közülük is legveszélyesebb az ólom, amely a talajba jutva már igen kis mennyiségben is gátolja a gyökerek fejlődését. Az említetteken túlmenően az erdők pusztulását okozhatják úgy is, hogy elpusztítják az erdőtalajban élő mikroorganizmusokat, amelyek a tápanyagokat úgy alakítják át, hogy azok a fák részére a gyökereken keresztül felvehetők legyenek. A mikroorganizmusok pusztulása viszont jelentős mértékben gátolja az erdők tápanyagforgalmát, ami végső soron a fák egészségi állapotának és növekedésének romlásához, súlyosabb esetben pedig azok pusztulásához vezethet.

Az iparilag fejlett országok környezetét azonban sok szerves ve- gyület is szennyezi. Ezek között számos olyan vegyület akad, amelyek már egészen kis koncentrációban is növekedésgátló hatással vannak a fákra. Erről tanúskodnak azok a kísérleti eredmények, amelyek bebizonyították, hogy egyes vegyiüzemek környékén az anilin igen fontos szerepet játszott a fenyvesek pusztulásában. Más esetekben a levegőben lévő etilénről mutatták ki, hogy lombhullást idéz elő, s így károsan befolyásolja a fák növekedését, esetleg azok pusztulását okozza. Ezzel kapcsolatban nem tartják kizártnak annak a lehetőségét sem, hogy két vegyület, amely önmagában nincs káros hatással az erdők fejlődésére, a légkörben vagy a talajban már az erdőkre nézve is ártalmas új vegyületet alkothat.

Döntő a légszennyeződés

Jóllehet az erdők pusztulását okozó tényezők összetétele a vizsgált területeken eltérő, a döntő ok minden esetben a levegő szennyeződése. Az eltérések mindenekelőtt abból adódnak, hogy a levegő szennyeződésének mértéke és összetétele, a talaj tulajdonságai és a fafajták érzékenysége az egyes területeken más jellegű. Éppen ezért a vizsgált területeken a károsító tényezőknek az erdőkre kifejtett káros hatását is különbözőképpen ítélik meg.

Eszak-Amerika magashegyvidéki erdeiben a legfontosabb és legveszedelmesebb tényezőnek a nitrogéntöbbletet, valamint a toxikus nehézfém leülepedését tartják. Fontossági sorrendben ezeket követi az ózon és a kéndioxid, míg utolsó helyen a savas kémhatású anyagok lerakódása áll. Ezzel szemben Kelet-Európábán a kéndioxidot tartják a legnagyobb káros hatást kifejtő tényezőnek. Az ózon és egyéb oxidáló vegyületek ebből a szempontból a második helyen szerepelnek, utánuk a savas kémhatású anyagok foglalnak helyet, majd pedig a nehézfémek zárják be a sort. Itt említjük meg, hogy a kéndioxid a levelek pórusain átjutva behatol a sejtközi járatokba, majd pedig az ott jelenlévő vízzel kénsavvá egyesül. Az így keletkezett kénsav bevonatot hoz létre a sejtek falán, minek következtében a lombos fák levelei kifehérednek, illetve a fenyőfélék tűi barnásra színeződnek. Az erdők pusztulásának okait elemezve olyan irányzat is van, amely szerint a savas esők, az ózon és a nehéz fémek együttesen fejtik ki káros hatásukat az erdőkre.

Bár az egyes károsító tényezők fontossági sorrendje bizonyos jelentőséggel bír, a legfontosabb feladat az, hogy erdeink pusztulását megakadályozzuk. Nem kétséges, hogy javulást elsősorban a légszennyezés csökkentése által lehet elérni. Itt mindenekelőtt a kéndioxid és a nit- rogénszennyeződés mérséklése hozhat eredményt. Természetesen nem hanyagolhatok el azok a biológiai, erdőművelési és erdővédelmi eljárások sem, melyeknek alkalmazása hozzásegíthet erdeink légszennyeződéssel szembeni ellenállóképességének növeléséhez. Erdeink fennmaradásának biztosítása- a későbbi nemzedékek számára- ugyanis korunk parancsa.

KOHÁN ISTVÁN, mérnök, kandidátus,

az Erdőgazdasági Kutatóintézet tudományos munkatársa

MS

a

ó

R

a

KÖSZÖNTŐ

■ Szívünk teljes szeretetével köszöntjük a drága jó férjet, édesapát, apóst és nagyapát,

Szilvási Istvánt Tósnyárasdon (Topol'nica), aki augusztus 20-án ünnepli 55. születésnapját. E szép ünnep alkalmából szeretettel gratulálunk, jó egészséget, boldogságot és további hosszú, nyugodt életet kívánunk:

felesége, édesanyja, fiai, menyei. A kis unokák sok puszit küldenek a nagyapának. Ú-3003

■ Augusztus 20-án ünnepli 50. születésnapját a drága jó édesanya, nagymama, élettárs,

Kurina Anna Nyárasdon (Topol'níky).

E szép ünnep alkalmából szívből gratulálunk, sok örömet, jó egészséget és hosz- szan tartó, békés, boldog életet kívánunk: élettársa: Ernő, gyermekei: Béla, Anna, Mari és Pali, veje: Béla, unokája: Béluska, aki sokszor csókolja a jószívű nagymamát. Ú-3047

■ 1988. augusztus 20-án ünnepli 50.

születésnapját a drága jó férj, édesapa és nagyapa,

^ Majtán István jHÉ Pogrányban (Pohranice).

E szép ünnep alkal- MPM'IMllliIliilliWS mából szívből köszöntjük, hosszan tartó életet, jó egészséget és sok boldogságot kívánunk: szerető felesége: Annika, lányai: Icu, Zsuzsi, fia: Pityu, veje: Pali, Laci, menye: Iveta, unokái: Anetka, Katika, Lacika, Tündiké, Zsuzsika, Zolika, valamint a rokonok. Ú-3091

■ Sok szeretettel és hálával köszöntjük a dolgos kezű, családkedvelő édesanyát, anyóst, nagymamát,

özv. Kovács Pálné

Turian Magdolnát Léván (Levice), aki 1988. augusztus 20-án ünnepli 65. születésnapját. E szép ünnep alkalmából hosszú, boldog életet kívánunk jó egészségben, hogy még sokáig érezhessük szerető jóságát:

lányai: Mária, Éva, fia: Pál, vejei: József, Imre, valamint unokái. József, Zoltán és Mária. Ú-3263

■ Augusztus 22-én ünnepli 60. születésnapját a legdrágább édesanya és nagymama,

özv. Uszacsov Józsefné Somorján (Šamorín).

E szép ünnep alkalmából szívből gratulálnak, hosszan tartó, boldog, életet kívánnak családja körében

Morvaország északi részének legtermékenyebb vidékén, a Haná- sikságon is gyors ütemben folyik a gabonabetakarítás. A learatott területen rögtön megkezdik a szalma begyűjtését, a tarlóhántást, a trágyázást és a tarlókeverékek vetését. A képen Josef Ko- lavík traktoros az ekét szereli.

(Vladislav Galgonek felvétele - ČTK)

szerető lányai: Jucika, Mártika, Editke, fia: Gyuri , vejei: Zoli, Ľubomír, Karcsi; menye: Gita; unokái: Renike, Zolika, Erika, Lubko, Attila, Gyurika és Pétiké, valamint szerető élettársa: Laci.

Ú-3419

■ 1988. augusztus 21-én ünnepli 65. születésnapját a drága jó anya és nagymama,

Bor ka Erzsébet

Szímőn (Zemné).

E kedves ünnep alkalmából szívünk teljes melegével gratulálunk, és jó egészséget, nyugodt boldog életet kívánunk:

fia: Gyula, menye: Évike, valamint unokái: Gyuszi és Pistike. Ú-3413

Jancsó Gyulát,

akit a kegyetlen halál 65 éves korában ragadott ki szerettei köréből. Köszönjük kezelőorvosának, dr. Balázsinak áldozat- készségét és Csente Hildának a megható búcsúbeszédet. Külön megköszönjük a sok-sok szép virágot, koszorút és őszinte részvétnyilvánításokat, melyekkel enyhíteni igyekeztek mély fájdalmunkat.

A gyászoló család Ú-3418

■ Fájdalomtól megtört szívvel mondunk köszönetét minden kedves rokonnak, szomszédnak, jó barátnak, ismerősnek, a polgári ügyek testületének, az efsz vezetőségének a búcsúbeszédért, a falu lakosainak és mindazoknak, akik 1988. június 13-án elkísérték utolsó útjára a ba- lonyi (Balon) temetőbe a felejthetetlen, drága jó férjet, édesapát, nagyapát, testvért,

Sárközy Imrét,

akit a kegyetlen halál hosszú betegség után, 67 éves korában ragadott ki szerettei köréből. Köszönetét mondunk a koszorúkért, virágokért, részvétnyilvánításokért, melyekkel enyhíteni igyekeztek soha el nem múló mély fájdalmunkat.

örökké gyászoló családja és testvérei Ú-3364

■ Fájó szívvel mondunk köszönetét minden kedves rokonnak, ismerősnek, a falu lakosainak, a polgári ügyek testületének, akik 1988. július 27-én elkísérték utolsó útjára a felsőpatonyi (Horná Potôň) temetőbe felejthetetlen, drága halottunkat,

özv. Tóth Jánosnét, akit a kegyetlen halál 1988. június 25-én, 82 éves korában, hosszan tartó, súlyos betegség után ragadott ki szerettei köréből. Köszönjük a sok szép virágot, koszorút és vigasztaló szavakat, melyekkel enyhíteni igyekeztek mély fájdalmunkat. Gyászoló családja Ú-3365

■ Fájdalmas gyászunkban hálás kö- szönetünket fejezzük ki minden kedves rokonnak, barátnak, jó szomszédnak, ismerősnek és mindazoknak, akik 1988. augusztus 11-én elkísérték utolsó útjára a kolárovói temetőbe a legdrágább férjet, édesapát, apóst, nagyapát és dédapát,

■ Az idő múlik, de a na9y fájdalom, az igaz szeretet nem múlik el soha. Nincs nagyobb bánat, mint a hirtelen halál, mely 1987. augusztus 21- én, 55 éves korában, búcsú nélkül, örökre kiragadta szerettei köréből a felejthetetlen férjet, édesapát, testvért, apóst, nagyapát,

Sál ma Ferencet

(Nemesócsa - Zem. Olča).

Akik ismerték és szerették, emlékezzenek reá szeretettel ezen a szomorú évfordulón.

Gyászoló felesége, fia, menye, kis unokái, valamint a rokonok Ú-3220

■ Fájó szívvel emlékezünk 1987. augusztus 20-ra, amikor váratlanul távozott körünkből a fe- MikWmr ' lejthetetlen, jó gyermek. fér|, édesapa es test ver.

Pun ka László (Chvalová), akit a halál 41. életévében ragadott ki szerettei köréből. Akik ismerték és szerették, emlékezzenek rá ezen a számunkra oly fájdalmas és szomorú, első évfordulón. Emlékét soha el nem múló fájdalommal őrzi:

bánatos édesanyja, felesége, gyermekei és testvérei családjukkal. Ú-3241

■ 1978. augusztus 21-e számunkra felejthetetlen nap, mivel ekkor veszítettük el örökre drága fiunkat és testvérünket, Szücs Tibort (Bogyarét - Bodza-Lúky).

Akik ismerték és szerették, szenteljenek emlékének egy néma pillanatot ezen a kerek, tizedik évfordulón.

Gyászoló szülei és testvérei Ú-3358

/ X S S 5* X & * * * S

HIRDESSEN ÖN IS AZ ÚJ SZÓBAN!

X X X X X.X X .X..X X X

E

mbertársaim, polgártársak, felebarátaim! Hát itt van, megszületett végre a nagy újítás, az ötlet, amely egy csapásra megszabadít bennünket eddigi gondunktól! Nem kell többé rohanni, türelmetlenkedni, jut majd időnk bőven mindenre, amire eddig nem jutott!

Előrebocsátom azonban, hogy a javaslat nem tőlem származik, de egyike vagyok azoknak, akik ott

A megoldás

lehettek megszületésénél, így ream hárul a kötelesség, hogy híven beszámoljak e történelmi eseményről.

Egy napfényes nyári reggel történt. Még nyolc óra sem volt. Megszokott, hosszú sorban várakoztak az emberek a hentesáruk pultja előtt. Szemrevételezték a friss felvágottak halmait, kiszemelték a legétvágygerjesztőbb kolbászt, a legsimább bőrű virslit és latolgatták, melyik szalámiból hány dekát vásároljanak. A háziasszonyok, szabadságon lévő családapák nyugodtan álldogáltak, most van idő. A vízpartra igyekvők is ráérősen nézelődtek. Csak egy nő érkezett sietve a boltba. Kétségbeesetten méregette a hosszú sort, beállt a végére, de onnan még végtelenebbnek látszott a várakozás. Gyorsan előreszaladt, s megkérte a pulthoz legközelebb álló fiatalembert, engedje maga elé, mert nagyon siet, nyolcra munkába kell érnie. Az megértően bólintott, a türelmetlenül toporgó hölgy felvágottat, két kiflit kért, s a pénztárnál megismétlődött az előbbi jelenet. Soron kívül fizetett és már nyújtogatta is a blokkot a fáradhatatlanul dolgozó elárusítónónek. Az a kiszolgálással volt elfoglalva. Erre a nő határozott mozdulattal letette a kis cédulát a pultra, s elemelte onnan a csomagot, amelyik mellé

a két kifli volt odakészítve. Már az ajtón lépett ki, amikor felcsattant az elárusítónő hangja:,,Vegye tudomásul, hogy itt a vevő nem nyúl- kálhat egyedül a pulton! És ha véletlenül más árut visz el? Különben is, hogy képzeli, hogy előretolakszik? A fiatalember is vegye tudomásul, hogy ha még egyszer előreengedi a hölgyet, akkor nem lesz kiszolgálva! Ha itt valakinek nem tetszik, hogy várakozni kell, forduljon a nemzeti bizottsághoz, hogy adjanak még munkaerőt. De abból úgysem lesz semmi, hogy ide kívánkozzon valaki dolgozni. Nincs más megoldás, keljen fel a hölgy tíz perccel korábban és akkor időben sorra kerül. És egyáltalán, aki siet, az keljen korábban, nem hal bele. “

I me, embertársaim, a nagy ötI let, a felülmúlhatatlan javaslat, a megoldás tehát ez: keljünk fel korábban. Aszerint, hány boltban, üzletben, milyen hivatalban, az orvosnál vagy más, megszokott helyen kell sorakoznunk, csak tíz-tíz percet vegyünk el az alvásidőnkből és nem lesz semmi gond, idegesség. Ha azzal az egy vagy fél órával korábban kelünk, vígan állunk majd a sorban mindenütt, ahol arra lesz szükség. A kereskedelemben ezáltal megszűnik a munkaerő-hiány nyomasztó gondja, nem kell töprengeniük a rossz munkaszervezésen, a bürokratikus ügyintézés, a hanyagságból eredő felesleges várakoztatás is maradhat, a hiánycikkek okozta időnkénti üzletrohamozá- sok szintúgy. Lelki szemeimmel már látom, amint egy emberként, önfeláldozóan és elszántan fél-há- romnegyed-egy órával korábbi kelésre állítjuk be az ébresztőórát, hogy hosszú, tömött sorokban elszántan sorakozhassunk ott, ahová közös érdekünk állított bennünket. ..

H. MÉSZÁROS ERZSÉBET