Új Szó, 1988. augusztus (41. évfolyam, 179-205. szám)

1988-08-02 / 180. szám, kedd

Konkrét tettekre és felelősségre van szükség (ČSTK) - Mint arról röviden már beszámoltunk, Moszkvában pénteken ülést tartott az SZKP Központi Bizottsága, amelyen Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára terjesztette elő a beszámolót a 19. pártkonferencia határozatainak meg­valósítását célzó gyakorlati munkáról. Az alábbiakban közöljük a beszámoló teljes szövegét. ÚJ SZÚ 1988. VIII. 2. Elvtársak! A politikai bizottság azért döntött a mostani plenáris ülés összehívásáról, hogy az megvitassa a gyakorlati intézke­déseket a 19. országos pártkonferencia határozatainak teljesítésére. A pártkonfe­rencia az átalakítás felettébb fontos politi­kai határköve lett. A konferencián valamennyien rendkí­vül erősen érzékeltük, hogy a pártban és a társadalomban szilárd meggyőződés alakult ki arra vonatkozóan, feltétlenül intenzívebbé kell tenni a munkát az átala­kítás gyakorlati feladatainak megvalósítá­sára. Erről nyíltan beszéltek, különösen a termelőkollektívákat képviselő kül­döttek. Egyértelmű volt az a követelés, hogy vessünk véget az egy helyben járásnak, a kivárásnak, határozottabban reagáljunk a hiányosságokra és a tévedésekre, cse­lekedjünk határozottabban és számoljuk fel a mozgalmunk útjában álló valamennyi akadályt. A küldöttek vitafelszólalásai nemcsak nyugtalankodást tükröztek az események alakulása miatt, hanem - nyíltan be kell ismernünk - elégedetlen­séget is amiatt, ahogyan a párt-, állami és gazdasági szerveink, vezető kádereink dolgoznak. Egyenesen ki kell mondani, elvtársak, az idő szorít minket. Mivel függ ez össze? Először, a pártban kezdődik az évzáró gyűlések időszaka. Amikor közösen tanácskoztunk az or­szágos konferencia időpontjáról, abból indultunk ki, hogy az évzáró gyűlések és a párton belüli választások előestéjén fog megvalósulni; számoltunk azzal, hogy a kommunisták évzáró taggyűlései, a já­rási, városi, körzeti, kerületi és határterü­leti pártszervezetek konferenciái a pártfó­rum politikai irányelveiből induljanak majd ki. Továbbá, a konferencián megállapod­tunk, hogy már most minden késedelem nélkül szervezni kell a munkát a politikai rendszer reformjára, mégpedig úgy, hogy a jövő év tavaszán a választások az új jogi alapon valósuljanak meg és össze­hívják a Szovjetunió népi képviselőinek kongresszusát. A konferencia delegátusai határozot­tan állást foglaltak a gazdasági reform további elmélyítése mellett, mivel ezzel összefügg az alapvető szociális-gazda­sági feladatok teljesítése és a nép életé­nek javítása. Bármelyik oldalról vizsgáljuk ezt, nem vesztegethetjük az időt, cselekedni, hatá­rozottan cselekedni kell, növelni az igé­nyességet azoknak a gyakorlati kérdé­seknek a megoldása során, melyek egyre élesebb politikai jelleget öltenek. Egészében véve, elvtársak, eljött a tet­tek, a konkrét cselekedetek ideje, minden pártszervezet, minden káderünk, minden kollektíva és minden dolgozó növekvő felelősségének ideje. Ezekben a hetekben mindannyiunk­nak lehetősége volt ismét elgondolkodni a konferencia jelentőségén, alaposan ér­tékelni eredményeit és jóváhagyott hatá­rozatait. Elmondhatjuk, ez a párt életében eddig példátlan esemény volt. A konfe­rencia az egész társadalmat izgalomba hozta. Rendkívül fontos hozzájárulássá vált az átalakításhoz maga a tanácskozás légköre is: a felszabadultság, a vita, az elvszerúség, az igényesség és az idősze­rű problémák nyílt megvitatása. A konferencia új erkölcsi-politikai lég­körben valósult meg, a realizmus légköré­ben; az össznépi politikai iskola, a nyilvá­nos tájékoztatás és a demokrácia iskolá­jának új tapasztalataival gazdagította a pártot. A konferencia iránt változatlan az érdeklődés. Elmélyülten folyik a vita mindazokról a kérdésekről, amelyeket fel­vetett és amelyekről döntött. A konferen­cia nagy visszhangot keltett az egész világon is. A konferencia ismét meggyőzően bi­zonyította pártunk hatalmas potenciálját. Úgy mondanám, a párt mintha kiegyene­sítette volna a derekát, kihúzta volna magát és teljes hangerővel, újszerűen, a néppel szembeni mérhetetlen felelős­ség érzésével kezdett volna beszélni. A konferencia megerősítette, hogy az SZKP az átalakítás valódi mozgatóereje, kezdeményezője és elismert vezetője, aki kifejezésre juttatja a nép és a szocializ­mus létérdekeit. Ez pártkonferenciánk legfontosabb politikai eredménye. Röviden, ma bizonyossággal elmond­ható, hogy a konferencia után már sem a párt, sem a társadalom nem olyan, mint tegnap volt. A konferencia előkészítése és lefolyása új szintre emelte az ország múltjának, jelenének és jövőjének megér­tését. A küldöttek élesen elítélték a múlt hibáit és bűntetteit. Egyben kategorikusan elutasították azokat a próbálkozásokat, hogy kétségbe vonják a szovjet nép törté­nelmi sikereit. A konferencián elvi értéke­lésen esett át az átalakítás folyamata, eredményei, hiányosságai és tévedései. Bizonyossággal elmondható, a konferen­cia elvezetett minket a társadalom megú­jítását célzó mozgalmunk problémáinak és feladatainak új értékeléséhez. A konferencia megmutatta a kommu­nisták és az egész nép hatalmas törekvé­seit az átalakítás következetes előrevite- lére, arra, hogy visszafordíthatatlan jelle­get öltsön, megmutatta a törekvéseket a gyakorlati kérdések energikus megoldá­sára a bel- és külpolitika valamennyi irá­nyában. Egyben megmutatta, hogy a társada­lomban még távolról sem sikerült áthidalni a konzervatív hangulatokat, a múlt iránti nosztalgiát, a próbálkozásokat, hogy két­ségeket keltsenek és az átalakítást olyan fénybe állítsák, mintha az nem történelmi alkotómunka lenne, hanem szinte társa­dalmi destabilizálás. Ezt is tekintetbe kell vennünk, ha a po­litikában realisták akarunk maradni. A kül­döttek kemény leckét adtak azoknak a pártbizottságoknak, amelyek még min­dig lassan változtatnak tevékenységük stílusán és módszerein, és sok esetben nem készek és nem képesek dolgozni a nyíltság feltételei között, nem képesek vitázni, érvelni, meggyőzni és bolsevik módon úgy elfogadni a bírálatot, ahogyan arra Lenin tanított. Sokakban egyszerűen félelmet kelt az emberek energiájának kibontakozása, felébredt társadalmi-politikai aktivitása. Szóban az átalakítás mellett vannak, de csak ,,zsebdemokráciával“, a nyilvános tájékoztatás mellett vannak, de csak ada­golt kritikával, a megújulás mellett, de azt akarják, hogy számukra minden maradjon a régiben, ahogyan megszokták. Nagyon nehéz a harc az élősködés ellen. A konkrét emberekkel szemben nem támasztanak megfelelő követelmé­nyeket konkrét feladataik teljesítésében. A küldöttek meggyőzően mutatták meg, hogy a fékező mechanizmust ugyan sikerült aláásni, de sok tekintetben még mindig megőrzi erejét. A konferencia se­gített annak jobb megismerésében, hol és hogyan állnak az új útjában a régi struktú­rák és módszerek, hol gátolják és nem engedik meg kibontakozását. Az is meg­mutatkozott, hogy az átalakítást fékező számos tényező az egyes intézkedések nem kielégítő átgondoltságából, a hozzá­értés hiányából és további szubjektív okokból ered. Mindez együtt valós képet nyújt arról, mit sikerült már elérnünk az átalakításnak ebben a szakaszában, mit kell még megoldanunk, méghozzá hala­déktalanul. A konferencia végül, elvtársak - és ez a központi bizottság számára nagyon fon­tos -, mindannyiunkat megtanított az áta­lakítás folyamatának realisztikusabb érté­kelésére. Megmutatta a társadalom kész­ségét az előrehaladásra, s eközben a konzervativizmus és a fékezés áthidalá­sára. Végül állást foglalt az élettől elsza­kadt minden álforradalmi jelszóval, a ma­ximalista törekedésekkel és azokkal az utópisztikus próbálkozásokkal szemben, hogy mindent egyszerre kell átszervezni. A konferencia előkészítése és maga a konferencia a káderek érettségének politikai felülvizsgálatához vezetett, felül­vizsgálta politikai kultúrájukat és a tevé­kenységük demokratikus formáira való felkészültségüket. Különösen nyomaté­kosan vetődtek fel halaszthatatlan problé­máink, tartalékaink, a munka leghatéko­nyabb formái és módszerei. A konferenci­án olyan határozatokat dolgoztunk ki és hagytunk jóvá, amelyek tartalmazzák azoknak a változásoknak a széles skálá­ját, melyeknek magukban kell foglalniuk a szocialista társadalom szabad kezde­ményező fejlesztése potenciális erőit. Amikor, elvtársak, újra elgondolko­dunk a konferencia eredményeiről és vitá­járól, következetesen arra kell összponto­sítanunk, hogy határozott fordulatot te­gyünk a konkrét tettek felé. A konferencia megmutatta, hogy a pártban és az emberek között az átala­kítás támogatásával egyidőben különö­sen sürgetően merül fel az a követel­mény, amelyet a múltban nemegyszer megsértettek - a szavak és a tettek egységének, a saját tevékenységért, s ugyanúgy a tétlenségért vállalt felelős­ség követelménye. Ezt a megmásíthatat­lan párttörvényt a párt kádereinek minde­nekelőtt magukkal szemben kell alkal­mazniuk. Tevékenységre van szükség, az elfogadott határozatok teljesítésének ellenőrzésére. Ellenkező esetben elkerül­hetetlenül megismétlődnek a régi hibák. Lényegében ez volt a küldöttek egyhangú véleménye. Amikor a konferencia eredményeiről beszélek, megmaradnék ezeknél a tömör megjegyzéseknél, de szeretném, elvtár­sak, újra nyomatékosan megismételni: El­jött az energikus tettek ideje, késlekedni nem szabad. Egyedül a konferencia által kidolgozott politikai irányelvek megvalósí­tását célzó konkrét munka teszi az átala­kítást visszafordíthatatlanná. Mit tesz ezért a politikai bizottság? Először - kidolgozta azokat a javasla­tokat, amelyekben megvalósultak a kon­ferencia résztvevőinek javaslatai. Vonat­kozik ez elsősorban az élelmiszerekre, a kereskedelemre, a fogyasztási cikkekre és a szolgáltatásokra, tehát mindarra, ami közvetlenül érinti az embereket, ami összefügg mindennapi szükségleteikkel és gondjaikkal. A dokumentumok önök előtt vannak, tehát nem kell ezeket rész­letesen elemezni. Továbbá szeretném önöket tájékoztat­ni arról, hogyan láttunk hozzá a küldöttek által előterjesztett javaslatok megvalósí­tásához, az elhangzott bíráló megjegyzé­sekhez. Az operatív megoldást követelő kérdésekkel összefüggésben a politikai bizottság utasításokat adott az illetékes szervezetekben dolgozó kommunisták­nak, vezető kádereknek. Ami a távlati problémákat illeti, ugyanígy utasításokat adott ki és meghatározta a konkrét javas­latok előkészítésének időtartamát. Mind­ezt a munkát a politikai bizottság figyel­mesen fogja követni. I. Elvtársak! A konkrét helyzet úgy ala­kul, hogy a pártkonferencia határozatai­nak megvalósítása időben egybeesik az évzáró gyűlések kampányával. Bizonyára egyetértenek azzal, hogy a közelgő évzá­ró gyűlések különbözni fognak az eddigi­ektől. A központi bizottságot és a helyi párt­szervezetek bizottságait mindez arra kö­telezi, hogy alaposan készüljenek fel, és a pártgyűlések kampányát a lehető leg­magasabb színvonalon szervezzék meg. Mindenki számára világossá kell válnia, hogy a pártszervezetek szigorú önellen­őrzésen fognak átesni és felelősségtel­jes vizsgát fognak tenni a társadalom előtt. Nyilván egyenes, nyílt és tisztességes, valóban pártos eszmecsere fog folyni ar­ról, hogyan teljesítjük mindannyian a ránk bízott feladatot, hogyan járulunk hozzá az átalakításhoz, s hogy az átalakítás támo­gatásáról szóló szavakat mindenkinél alá­támasztják-e a szükséges tettek. Az ilyen hozzáállásnak kell a pártgyúléseken és konferenciákon a vita alapjává válnia. Ez így helyes, elvtársak. Ez megfelel a kon­ferencia követelményének - több tettet, több eredményt. Ezért a párton belüli vita alapjává a kö­vetkező kérdésnek kell válnia: mit kell tenni azért, hogy az átalakítás dinamiku­sabb és hatékonyabb legyen, véget le­hessen vetni a hosszadalmas előkészüle­teknek, végérvényesen vissza lehessen szorítani mindazt, ami akadályozza előre­haladásunkat. Ezért kell a pártgyúléseket és konfe­renciákat demokratikusan és nyilvánosan megszervezni, kizárni minden túlszerve- zettséget és széles teret kell nyitni a hely­zet, az embereket nyugtalanító vala­mennyi kérdés objektív értékelésének. Az évzáró pártgyúléseken és pártkon­ferenciákon - röviden szólva - folytatni kell a 19. pártkonferencián megkezdődött vitát, ugyanolyan elvhüséggel, felelős­ségtudattal és tettekrekészséggel. A hely­zet éppen ezt a hozzáállást követeli meg. Bizonyossággal elmondható, hogy most újszerűen fog megvalósulni a vezető pártszervek választása is. Amikor a kon­ferencia küldötteit hallgattuk, meggyőződ­hettünk arról, hogy a kommunisták na­gyon igényesek lesznek a párt vezető szerveinek kiválasztásánál. Elvi pozíciók­ból fognak dönteni, hogy kire kellene bízni a pártszervezetek vezetését az átalakí­tásnak ebben a fontos szakaszában, ami­kor az átalakítás kulcsfontosságú irányai­ban a konkrét tettek időszakába léptünk. Már most alkalmazni kell a konferencia ajánlását a jelöltek javaslásának és a jelö­lések megvitatásának módjára vonatko­zóan a mandátumoknál nagyobb számú jelölt felvételére a titkos szavazást szol­gáló választási listákra és annak a jognak a megvalósítására vonatkozóan, hogy a felettes pártszervekbe alulról javasolja­nak jelölteket. Egészében véve mindezt úgy kell csi­nálni, ahogyan megállapodtunk a párt­konferencián és olyan légkörben, amilyen ott uralkodott. Tekintettel az évzáró pártgyűlések kö­zelgő időszakában megoldásra váró fela­datok jelentőségére, a politikai bizottság célszerűnek tartaná, ha ezzel a kérdéssel kapcsolatban az SZKP Központi Bizottsá­ga plenáris ülésén egy külön határozatot hagyna jóvá. Először teszünk ilyen lépést, de a helyzet egyenesen megköveteli ezt. Egyben változásokat kell eszközölni a vá­lasztási irányelvekben, önök megkapták a javaslatokat ezzel a kérdéssel kapcso­latban és bizonyára kifejtik véleményüket. Szeretném felhívni a figyelmet egy további kérdésre, amely törvényszerűen fel fog merülni az évzáró pártgyúlések időszakában. A konferencia irányelvének teljesítéséről van szó, amely arra vonat­kozik, hogy két egymás utáni időszakra kell korlátozni a vezető párttisztség betöl­tését. A konferencia javasolta ennek a szabálynak az alkalmazását az előttünk álló évzáró taggyűlésekkel kezdődően. Milyen hozzáállást kell itt választani? Úgy tűnik fel, a tisztségben eltöltött időszakot a mostani választásoktól kelle­ne számítani. Mint mondani szokás, a tör­vény visszamenőleg nem érvényes. Ezek szerint tehát minden világos. Ezzel együtt az évzáró taggyűléseken és konferenciá­kon a kommunisták természetesen felte­hetik a kérdést, hogyan kell eljárni olyan elvtársak esetében, akik már hosszú ideje vannak választott tisztségben. A párt alapszabályzata azonban teljes jogot ad a kommunistáknak arra, hogy döntsenek bármely pártmunkás megvá­lasztásáról vagy meg nem választásáról, tekintet nélkül valamely tisztségben eltöl­tött időre. S itt nincs döntő jelentősége annak, hány évig tevékenykedett mint vezető dolgozó, hanem csak annak, ho­gyan teljesíti kötelezettségeit, élvezi-e a kommunisták és a dolgozók bizalmát és támogatását. Ez a fő kritérium, amelyet figyelembe kell venni a választott szervek létrehozásánál. Ezt egyenesen ki kell mondani az SZKP KB plénumülésének határozatában. Még egy kérdés, amelyet meg kell oldanunk itt, a plenáris ülésen. Azzal függ össze, hogy a konferencia állást foglalt az SZKP Központi Ellenőrző és Revíziós Bizottsága és helyi szerveinek létrehozá­sa mellett. Nem kellene már most, az évzáró gyűlések és a választások során elkezdenünk alulról létrehozni ezeket a szerveket. Ebben az esetben nemcsak meggyorsítjuk a folyamatot, hanem elő­segítjük azt is, hogy a kongresszusig összegyűjtsük az első tapasztalatokat és értékeljük azokat. Lehetséges egy másik változat is: ezt a kongresszus előestéjén tennénk meg. Vitassuk meg ezt a kérdést. Amikor a közelgő évzáró taggyűlések­ről, az ezeken megoldandó problémákról és kérdésekről beszélek, külön szeretnék kitérni a pártalapszervezetek tevékenysé­gére. Éppen ezekben kezdődik a pártban az évzáró taggyűlések időszaka. De nem is annyira erről van szó, hanem mindenek­előtt arról, hogy a pártalapszervezet ma új helyzetbe kerül egyrészt az átalakítás folyamatainak kibontakozásával a gazda­sági és a szociális szférában, másrészt a dolgozókollektívák és az egész társada­lom élete demokratizálásának elmélyíté­sével összefüggésben. Ez érthető. Vala­mennyi gyakorlati ügyet helyi szinten, a dolgozókollektívákban kell megoldani. Ezért kell a pártbizottságoknak kelló fi­gyelmet szentelniük a párt és a társada­lom jelenlegi fordulatot jelentő időszaká­ban a pártalapszervezeteknek. Sok min­dent át kell értékelni, hogy tevékenysé­günkben érvényesítsük a pártnak, mint politikai élcsapatnak a funkcióját és figye­lembe vegyük a gazdasági reform meg­valósítását és a dolgozókollektívák jogai­nak bővítését. Mint ismeretes, a pártkonferenciát megelőző vitában és magán a konferenci­án is sok szó esett a választott pártszer­vek szerepének fokozásáról. Ezzel összefüggésben a következőket szeretném elmondani. El kell gondolkodni azon, hogy az újonnan megválasztott pártbizottságok működésük első napjától megvalósítsák a konferencián kitűzött gondolatokat. Főleg az fontos, hogy a vá­lasztott pártszervek valamennyi tagja tar­tósan részt vegyen a pártszervezetek éle­te kulcsfontosságú kérdéseinek tanulmá­nyozásában, általánosításában és megvi­tatásában. Nyilvánvaló, hogy a pártbizottságok tagjait a plenáris üléseken és a pártirodák ülésein megvitatásra kerülő kérdések elő­készítésébe nemcsak egy alkalommal kell bevonni, hanem rendszeres jelleget kell adni ennek a tevékenységnek minde­nekelőtt azáltal, hogy létrehozzuk az ille­tékes bizottságokat a pártmunka rendkí­vül fontos kérdései megvitatására. Úgy vélem, meg kell tartanunk a pártalapsza­bályzatnak azt a követelését is, hogy a plenáris üléseket rendszeresen tájékoz­tatni kell a pártbizottságok irodáinak mun­kájáról. A konferencián megállapítottuk, hogy a politikai rendszer reformjának kereté­ben minden szükséges intézkedést meg­teszünk a pártbizottságok funkcióinak el­választásáért az állami és gazdasági szervek funkcióitól, és ezzel összefüg­gésben gyakorlati lépéseket teszünk a pártapparátus struktúrájának és tevé­kenységének tökéletesítésére. E feladatok megvalósítására, kiindulá­si elveinek megvitatására a politikai bi­zottság elkészítette a pártapparátus át­szervezése fő irányainak javaslatait. Eze­ket önök megkapták és a vitában nyilván kifejtik véleményüket, megteszik észrevé­teleiket. A konferencia állást foglalt amellett, hogy feltétlenül tiszteletben kell tartani a pártapparátus szigorú alárendelését a választott pártszerveknek és a pártap- parátust kötelezni kell, hogy beszámoljon a választott pártszervnek. Az új apparátus feladata lesz, hogy a pártszerveket és az egész pártot mindenekelőtt aktívan segít­se abban, hogy teljes mértékben eleget tehessen a társadalom politikai élcsapata funkciójának. Ez az egész dolog lényege. Ez pedig azt jelenti, hogy a pártapparátust teljes mértékben mentesíteni kell az ad­minisztratív és gazdasági funkcióktól, munkáját a bel- és külpolitika meghatáro­zó irányaira kell összpontosítania, mun­kája súlypontjának a vezetés politikai módszereire kell kerülnie. Ennek tükrö­ződnie kell úgy a struktúrában, mint az apparátus káderösszetételében. Az ap­parátusnak nagy hozzáértéssel kell ren­delkeznie és a jelenleginél sokkal kisebb létszámúnak kell lennie. Természetesen felmerülnek a felszabaduló dolgozók he­lyes kihasználásának kérdései. A pártapparátusban kvalifikált káderek vannak. Tudásukat és tapasztalataikat a lehető leghatékonyabban kell kihasz­nálni a társadalom érdekében és termé­szetesen figyelembe véve maguknak az elbocsátott elvtársaknak a kívánságait. Úgy hiszem, ebben mindenképpen egyet­értünk. A pártapparátus struktúrája alapvető elveinek kidolgozását a politikai bizott­ságnak lehetne feladatul adni, de a konk­rét felépítési és szisztematizációs kérdé­seket - ahogyan azt nemegyszer javasol­ták a központi bizottság tagjai - a helyi pártszervekre kell bízni. Most szóljunk a tanácsokról. Tevé­kenységük átalakítása a politikai reform felettébb fontos feladata. Nyomban a pártban megtartott választások után fogjuk megválasztani a Szovjetunió népi küldötteit és átszervezni az ország legfel­sőbb állami szerveit, a köztársaságok, határterületek, kerületek, körzetek, váro­sok, járások és községek hatalmi szer­veit. Mindezt egy év alatt kell elvégeznünk. Teljesen érthető, hogy ilyen kiterjedt fela­datokat egyedül megfelelő jogi alapon lehet megvalósítani. Ehhez arra van szükség, hogy a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának következő őszi ülésszaka elé terjesszük jóváhagyásra az alkotmány több lényeges kiegészítését és módosítá­sát, a választási törvények kiegészítését és módosítását és jóvá kell hagyni né­hány további jogi aktust. Mindez megköveteli az országos érde­keket érintő kérdések széles körének megoldását. A politikai bizottság ezzel összefüggésben célszerűnek tartja a köz­ponti bizottság egy külön bizottságának létrehozását. A javaslatokat előterjesztet­tük. Ha önöknek ezzel összefüggésben vannak valamilyen megjegyzéseik, ké­rem, mondják el azokat. Szeretném az önök hozzájárulását kérni ahhoz, hogy a központi bizottság tagjain kívül az emlí­tett bizottság tagjai legyenek annak a négy köztársasági kommunista párt központi bizottságainak elsó titkárai, akik jelenleg nem tagjai a párt központi bizott­ságának. Nyilvánvaló, hogy a bizottságnak úgy kell megszerveznie a munkáját, hogy tá­maszkodhasson a tudósok, a gyakorlati szakemberek és a széles közvélemény nézeteire. Ezután nyilván össze kell hívni az SZKP KB ülését, a Szovjetunió Legfel­sőbb Tanácsának ülésszaka előtt, hogy befejezzük azoknak a javaslatoknak az előkészítését, melyeket megvitatásra elő­terjesztünk. Nem akarok kitérni mindarra, amit a bizottságnak el kell végeznie, sze­retném azonban hangsúlyozni a népi kül­döttek testülete létrehozásának kérdését, mivel ez az egyik kulcsfontosságú kérdés. A változások egész komplexumát kell megvalósítanunk és ehhez a választási törvényben meg kell teremtenünk a szük­séges előfeltételeket. Fő céljuk annak biztosítása, hogy a ta­nácsokban valóban képviselve legyen a nép minden rétege, el kell érni, hogy (Folytatás a 4. oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents