Új Szó, 1988. augusztus (41. évfolyam, 179-205. szám)
1988-08-02 / 180. szám, kedd
Konkrét tettekre és felelősségre van szükség (ČSTK) - Mint arról röviden már beszámoltunk, Moszkvában pénteken ülést tartott az SZKP Központi Bizottsága, amelyen Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára terjesztette elő a beszámolót a 19. pártkonferencia határozatainak megvalósítását célzó gyakorlati munkáról. Az alábbiakban közöljük a beszámoló teljes szövegét. ÚJ SZÚ 1988. VIII. 2. Elvtársak! A politikai bizottság azért döntött a mostani plenáris ülés összehívásáról, hogy az megvitassa a gyakorlati intézkedéseket a 19. országos pártkonferencia határozatainak teljesítésére. A pártkonferencia az átalakítás felettébb fontos politikai határköve lett. A konferencián valamennyien rendkívül erősen érzékeltük, hogy a pártban és a társadalomban szilárd meggyőződés alakult ki arra vonatkozóan, feltétlenül intenzívebbé kell tenni a munkát az átalakítás gyakorlati feladatainak megvalósítására. Erről nyíltan beszéltek, különösen a termelőkollektívákat képviselő küldöttek. Egyértelmű volt az a követelés, hogy vessünk véget az egy helyben járásnak, a kivárásnak, határozottabban reagáljunk a hiányosságokra és a tévedésekre, cselekedjünk határozottabban és számoljuk fel a mozgalmunk útjában álló valamennyi akadályt. A küldöttek vitafelszólalásai nemcsak nyugtalankodást tükröztek az események alakulása miatt, hanem - nyíltan be kell ismernünk - elégedetlenséget is amiatt, ahogyan a párt-, állami és gazdasági szerveink, vezető kádereink dolgoznak. Egyenesen ki kell mondani, elvtársak, az idő szorít minket. Mivel függ ez össze? Először, a pártban kezdődik az évzáró gyűlések időszaka. Amikor közösen tanácskoztunk az országos konferencia időpontjáról, abból indultunk ki, hogy az évzáró gyűlések és a párton belüli választások előestéjén fog megvalósulni; számoltunk azzal, hogy a kommunisták évzáró taggyűlései, a járási, városi, körzeti, kerületi és határterületi pártszervezetek konferenciái a pártfórum politikai irányelveiből induljanak majd ki. Továbbá, a konferencián megállapodtunk, hogy már most minden késedelem nélkül szervezni kell a munkát a politikai rendszer reformjára, mégpedig úgy, hogy a jövő év tavaszán a választások az új jogi alapon valósuljanak meg és összehívják a Szovjetunió népi képviselőinek kongresszusát. A konferencia delegátusai határozottan állást foglaltak a gazdasági reform további elmélyítése mellett, mivel ezzel összefügg az alapvető szociális-gazdasági feladatok teljesítése és a nép életének javítása. Bármelyik oldalról vizsgáljuk ezt, nem vesztegethetjük az időt, cselekedni, határozottan cselekedni kell, növelni az igényességet azoknak a gyakorlati kérdéseknek a megoldása során, melyek egyre élesebb politikai jelleget öltenek. Egészében véve, elvtársak, eljött a tettek, a konkrét cselekedetek ideje, minden pártszervezet, minden káderünk, minden kollektíva és minden dolgozó növekvő felelősségének ideje. Ezekben a hetekben mindannyiunknak lehetősége volt ismét elgondolkodni a konferencia jelentőségén, alaposan értékelni eredményeit és jóváhagyott határozatait. Elmondhatjuk, ez a párt életében eddig példátlan esemény volt. A konferencia az egész társadalmat izgalomba hozta. Rendkívül fontos hozzájárulássá vált az átalakításhoz maga a tanácskozás légköre is: a felszabadultság, a vita, az elvszerúség, az igényesség és az időszerű problémák nyílt megvitatása. A konferencia új erkölcsi-politikai légkörben valósult meg, a realizmus légkörében; az össznépi politikai iskola, a nyilvános tájékoztatás és a demokrácia iskolájának új tapasztalataival gazdagította a pártot. A konferencia iránt változatlan az érdeklődés. Elmélyülten folyik a vita mindazokról a kérdésekről, amelyeket felvetett és amelyekről döntött. A konferencia nagy visszhangot keltett az egész világon is. A konferencia ismét meggyőzően bizonyította pártunk hatalmas potenciálját. Úgy mondanám, a párt mintha kiegyenesítette volna a derekát, kihúzta volna magát és teljes hangerővel, újszerűen, a néppel szembeni mérhetetlen felelősség érzésével kezdett volna beszélni. A konferencia megerősítette, hogy az SZKP az átalakítás valódi mozgatóereje, kezdeményezője és elismert vezetője, aki kifejezésre juttatja a nép és a szocializmus létérdekeit. Ez pártkonferenciánk legfontosabb politikai eredménye. Röviden, ma bizonyossággal elmondható, hogy a konferencia után már sem a párt, sem a társadalom nem olyan, mint tegnap volt. A konferencia előkészítése és lefolyása új szintre emelte az ország múltjának, jelenének és jövőjének megértését. A küldöttek élesen elítélték a múlt hibáit és bűntetteit. Egyben kategorikusan elutasították azokat a próbálkozásokat, hogy kétségbe vonják a szovjet nép történelmi sikereit. A konferencián elvi értékelésen esett át az átalakítás folyamata, eredményei, hiányosságai és tévedései. Bizonyossággal elmondható, a konferencia elvezetett minket a társadalom megújítását célzó mozgalmunk problémáinak és feladatainak új értékeléséhez. A konferencia megmutatta a kommunisták és az egész nép hatalmas törekvéseit az átalakítás következetes előrevite- lére, arra, hogy visszafordíthatatlan jelleget öltsön, megmutatta a törekvéseket a gyakorlati kérdések energikus megoldására a bel- és külpolitika valamennyi irányában. Egyben megmutatta, hogy a társadalomban még távolról sem sikerült áthidalni a konzervatív hangulatokat, a múlt iránti nosztalgiát, a próbálkozásokat, hogy kétségeket keltsenek és az átalakítást olyan fénybe állítsák, mintha az nem történelmi alkotómunka lenne, hanem szinte társadalmi destabilizálás. Ezt is tekintetbe kell vennünk, ha a politikában realisták akarunk maradni. A küldöttek kemény leckét adtak azoknak a pártbizottságoknak, amelyek még mindig lassan változtatnak tevékenységük stílusán és módszerein, és sok esetben nem készek és nem képesek dolgozni a nyíltság feltételei között, nem képesek vitázni, érvelni, meggyőzni és bolsevik módon úgy elfogadni a bírálatot, ahogyan arra Lenin tanított. Sokakban egyszerűen félelmet kelt az emberek energiájának kibontakozása, felébredt társadalmi-politikai aktivitása. Szóban az átalakítás mellett vannak, de csak ,,zsebdemokráciával“, a nyilvános tájékoztatás mellett vannak, de csak adagolt kritikával, a megújulás mellett, de azt akarják, hogy számukra minden maradjon a régiben, ahogyan megszokták. Nagyon nehéz a harc az élősködés ellen. A konkrét emberekkel szemben nem támasztanak megfelelő követelményeket konkrét feladataik teljesítésében. A küldöttek meggyőzően mutatták meg, hogy a fékező mechanizmust ugyan sikerült aláásni, de sok tekintetben még mindig megőrzi erejét. A konferencia segített annak jobb megismerésében, hol és hogyan állnak az új útjában a régi struktúrák és módszerek, hol gátolják és nem engedik meg kibontakozását. Az is megmutatkozott, hogy az átalakítást fékező számos tényező az egyes intézkedések nem kielégítő átgondoltságából, a hozzáértés hiányából és további szubjektív okokból ered. Mindez együtt valós képet nyújt arról, mit sikerült már elérnünk az átalakításnak ebben a szakaszában, mit kell még megoldanunk, méghozzá haladéktalanul. A konferencia végül, elvtársak - és ez a központi bizottság számára nagyon fontos -, mindannyiunkat megtanított az átalakítás folyamatának realisztikusabb értékelésére. Megmutatta a társadalom készségét az előrehaladásra, s eközben a konzervativizmus és a fékezés áthidalására. Végül állást foglalt az élettől elszakadt minden álforradalmi jelszóval, a maximalista törekedésekkel és azokkal az utópisztikus próbálkozásokkal szemben, hogy mindent egyszerre kell átszervezni. A konferencia előkészítése és maga a konferencia a káderek érettségének politikai felülvizsgálatához vezetett, felülvizsgálta politikai kultúrájukat és a tevékenységük demokratikus formáira való felkészültségüket. Különösen nyomatékosan vetődtek fel halaszthatatlan problémáink, tartalékaink, a munka leghatékonyabb formái és módszerei. A konferencián olyan határozatokat dolgoztunk ki és hagytunk jóvá, amelyek tartalmazzák azoknak a változásoknak a széles skáláját, melyeknek magukban kell foglalniuk a szocialista társadalom szabad kezdeményező fejlesztése potenciális erőit. Amikor, elvtársak, újra elgondolkodunk a konferencia eredményeiről és vitájáról, következetesen arra kell összpontosítanunk, hogy határozott fordulatot tegyünk a konkrét tettek felé. A konferencia megmutatta, hogy a pártban és az emberek között az átalakítás támogatásával egyidőben különösen sürgetően merül fel az a követelmény, amelyet a múltban nemegyszer megsértettek - a szavak és a tettek egységének, a saját tevékenységért, s ugyanúgy a tétlenségért vállalt felelősség követelménye. Ezt a megmásíthatatlan párttörvényt a párt kádereinek mindenekelőtt magukkal szemben kell alkalmazniuk. Tevékenységre van szükség, az elfogadott határozatok teljesítésének ellenőrzésére. Ellenkező esetben elkerülhetetlenül megismétlődnek a régi hibák. Lényegében ez volt a küldöttek egyhangú véleménye. Amikor a konferencia eredményeiről beszélek, megmaradnék ezeknél a tömör megjegyzéseknél, de szeretném, elvtársak, újra nyomatékosan megismételni: Eljött az energikus tettek ideje, késlekedni nem szabad. Egyedül a konferencia által kidolgozott politikai irányelvek megvalósítását célzó konkrét munka teszi az átalakítást visszafordíthatatlanná. Mit tesz ezért a politikai bizottság? Először - kidolgozta azokat a javaslatokat, amelyekben megvalósultak a konferencia résztvevőinek javaslatai. Vonatkozik ez elsősorban az élelmiszerekre, a kereskedelemre, a fogyasztási cikkekre és a szolgáltatásokra, tehát mindarra, ami közvetlenül érinti az embereket, ami összefügg mindennapi szükségleteikkel és gondjaikkal. A dokumentumok önök előtt vannak, tehát nem kell ezeket részletesen elemezni. Továbbá szeretném önöket tájékoztatni arról, hogyan láttunk hozzá a küldöttek által előterjesztett javaslatok megvalósításához, az elhangzott bíráló megjegyzésekhez. Az operatív megoldást követelő kérdésekkel összefüggésben a politikai bizottság utasításokat adott az illetékes szervezetekben dolgozó kommunistáknak, vezető kádereknek. Ami a távlati problémákat illeti, ugyanígy utasításokat adott ki és meghatározta a konkrét javaslatok előkészítésének időtartamát. Mindezt a munkát a politikai bizottság figyelmesen fogja követni. I. Elvtársak! A konkrét helyzet úgy alakul, hogy a pártkonferencia határozatainak megvalósítása időben egybeesik az évzáró gyűlések kampányával. Bizonyára egyetértenek azzal, hogy a közelgő évzáró gyűlések különbözni fognak az eddigiektől. A központi bizottságot és a helyi pártszervezetek bizottságait mindez arra kötelezi, hogy alaposan készüljenek fel, és a pártgyűlések kampányát a lehető legmagasabb színvonalon szervezzék meg. Mindenki számára világossá kell válnia, hogy a pártszervezetek szigorú önellenőrzésen fognak átesni és felelősségteljes vizsgát fognak tenni a társadalom előtt. Nyilván egyenes, nyílt és tisztességes, valóban pártos eszmecsere fog folyni arról, hogyan teljesítjük mindannyian a ránk bízott feladatot, hogyan járulunk hozzá az átalakításhoz, s hogy az átalakítás támogatásáról szóló szavakat mindenkinél alátámasztják-e a szükséges tettek. Az ilyen hozzáállásnak kell a pártgyúléseken és konferenciákon a vita alapjává válnia. Ez így helyes, elvtársak. Ez megfelel a konferencia követelményének - több tettet, több eredményt. Ezért a párton belüli vita alapjává a következő kérdésnek kell válnia: mit kell tenni azért, hogy az átalakítás dinamikusabb és hatékonyabb legyen, véget lehessen vetni a hosszadalmas előkészületeknek, végérvényesen vissza lehessen szorítani mindazt, ami akadályozza előrehaladásunkat. Ezért kell a pártgyúléseket és konferenciákat demokratikusan és nyilvánosan megszervezni, kizárni minden túlszerve- zettséget és széles teret kell nyitni a helyzet, az embereket nyugtalanító valamennyi kérdés objektív értékelésének. Az évzáró pártgyúléseken és pártkonferenciákon - röviden szólva - folytatni kell a 19. pártkonferencián megkezdődött vitát, ugyanolyan elvhüséggel, felelősségtudattal és tettekrekészséggel. A helyzet éppen ezt a hozzáállást követeli meg. Bizonyossággal elmondható, hogy most újszerűen fog megvalósulni a vezető pártszervek választása is. Amikor a konferencia küldötteit hallgattuk, meggyőződhettünk arról, hogy a kommunisták nagyon igényesek lesznek a párt vezető szerveinek kiválasztásánál. Elvi pozíciókból fognak dönteni, hogy kire kellene bízni a pártszervezetek vezetését az átalakításnak ebben a fontos szakaszában, amikor az átalakítás kulcsfontosságú irányaiban a konkrét tettek időszakába léptünk. Már most alkalmazni kell a konferencia ajánlását a jelöltek javaslásának és a jelölések megvitatásának módjára vonatkozóan a mandátumoknál nagyobb számú jelölt felvételére a titkos szavazást szolgáló választási listákra és annak a jognak a megvalósítására vonatkozóan, hogy a felettes pártszervekbe alulról javasoljanak jelölteket. Egészében véve mindezt úgy kell csinálni, ahogyan megállapodtunk a pártkonferencián és olyan légkörben, amilyen ott uralkodott. Tekintettel az évzáró pártgyűlések közelgő időszakában megoldásra váró feladatok jelentőségére, a politikai bizottság célszerűnek tartaná, ha ezzel a kérdéssel kapcsolatban az SZKP Központi Bizottsága plenáris ülésén egy külön határozatot hagyna jóvá. Először teszünk ilyen lépést, de a helyzet egyenesen megköveteli ezt. Egyben változásokat kell eszközölni a választási irányelvekben, önök megkapták a javaslatokat ezzel a kérdéssel kapcsolatban és bizonyára kifejtik véleményüket. Szeretném felhívni a figyelmet egy további kérdésre, amely törvényszerűen fel fog merülni az évzáró pártgyúlések időszakában. A konferencia irányelvének teljesítéséről van szó, amely arra vonatkozik, hogy két egymás utáni időszakra kell korlátozni a vezető párttisztség betöltését. A konferencia javasolta ennek a szabálynak az alkalmazását az előttünk álló évzáró taggyűlésekkel kezdődően. Milyen hozzáállást kell itt választani? Úgy tűnik fel, a tisztségben eltöltött időszakot a mostani választásoktól kellene számítani. Mint mondani szokás, a törvény visszamenőleg nem érvényes. Ezek szerint tehát minden világos. Ezzel együtt az évzáró taggyűléseken és konferenciákon a kommunisták természetesen feltehetik a kérdést, hogyan kell eljárni olyan elvtársak esetében, akik már hosszú ideje vannak választott tisztségben. A párt alapszabályzata azonban teljes jogot ad a kommunistáknak arra, hogy döntsenek bármely pártmunkás megválasztásáról vagy meg nem választásáról, tekintet nélkül valamely tisztségben eltöltött időre. S itt nincs döntő jelentősége annak, hány évig tevékenykedett mint vezető dolgozó, hanem csak annak, hogyan teljesíti kötelezettségeit, élvezi-e a kommunisták és a dolgozók bizalmát és támogatását. Ez a fő kritérium, amelyet figyelembe kell venni a választott szervek létrehozásánál. Ezt egyenesen ki kell mondani az SZKP KB plénumülésének határozatában. Még egy kérdés, amelyet meg kell oldanunk itt, a plenáris ülésen. Azzal függ össze, hogy a konferencia állást foglalt az SZKP Központi Ellenőrző és Revíziós Bizottsága és helyi szerveinek létrehozása mellett. Nem kellene már most, az évzáró gyűlések és a választások során elkezdenünk alulról létrehozni ezeket a szerveket. Ebben az esetben nemcsak meggyorsítjuk a folyamatot, hanem elősegítjük azt is, hogy a kongresszusig összegyűjtsük az első tapasztalatokat és értékeljük azokat. Lehetséges egy másik változat is: ezt a kongresszus előestéjén tennénk meg. Vitassuk meg ezt a kérdést. Amikor a közelgő évzáró taggyűlésekről, az ezeken megoldandó problémákról és kérdésekről beszélek, külön szeretnék kitérni a pártalapszervezetek tevékenységére. Éppen ezekben kezdődik a pártban az évzáró taggyűlések időszaka. De nem is annyira erről van szó, hanem mindenekelőtt arról, hogy a pártalapszervezet ma új helyzetbe kerül egyrészt az átalakítás folyamatainak kibontakozásával a gazdasági és a szociális szférában, másrészt a dolgozókollektívák és az egész társadalom élete demokratizálásának elmélyítésével összefüggésben. Ez érthető. Valamennyi gyakorlati ügyet helyi szinten, a dolgozókollektívákban kell megoldani. Ezért kell a pártbizottságoknak kelló figyelmet szentelniük a párt és a társadalom jelenlegi fordulatot jelentő időszakában a pártalapszervezeteknek. Sok mindent át kell értékelni, hogy tevékenységünkben érvényesítsük a pártnak, mint politikai élcsapatnak a funkcióját és figyelembe vegyük a gazdasági reform megvalósítását és a dolgozókollektívák jogainak bővítését. Mint ismeretes, a pártkonferenciát megelőző vitában és magán a konferencián is sok szó esett a választott pártszervek szerepének fokozásáról. Ezzel összefüggésben a következőket szeretném elmondani. El kell gondolkodni azon, hogy az újonnan megválasztott pártbizottságok működésük első napjától megvalósítsák a konferencián kitűzött gondolatokat. Főleg az fontos, hogy a választott pártszervek valamennyi tagja tartósan részt vegyen a pártszervezetek élete kulcsfontosságú kérdéseinek tanulmányozásában, általánosításában és megvitatásában. Nyilvánvaló, hogy a pártbizottságok tagjait a plenáris üléseken és a pártirodák ülésein megvitatásra kerülő kérdések előkészítésébe nemcsak egy alkalommal kell bevonni, hanem rendszeres jelleget kell adni ennek a tevékenységnek mindenekelőtt azáltal, hogy létrehozzuk az illetékes bizottságokat a pártmunka rendkívül fontos kérdései megvitatására. Úgy vélem, meg kell tartanunk a pártalapszabályzatnak azt a követelését is, hogy a plenáris üléseket rendszeresen tájékoztatni kell a pártbizottságok irodáinak munkájáról. A konferencián megállapítottuk, hogy a politikai rendszer reformjának keretében minden szükséges intézkedést megteszünk a pártbizottságok funkcióinak elválasztásáért az állami és gazdasági szervek funkcióitól, és ezzel összefüggésben gyakorlati lépéseket teszünk a pártapparátus struktúrájának és tevékenységének tökéletesítésére. E feladatok megvalósítására, kiindulási elveinek megvitatására a politikai bizottság elkészítette a pártapparátus átszervezése fő irányainak javaslatait. Ezeket önök megkapták és a vitában nyilván kifejtik véleményüket, megteszik észrevételeiket. A konferencia állást foglalt amellett, hogy feltétlenül tiszteletben kell tartani a pártapparátus szigorú alárendelését a választott pártszerveknek és a pártap- parátust kötelezni kell, hogy beszámoljon a választott pártszervnek. Az új apparátus feladata lesz, hogy a pártszerveket és az egész pártot mindenekelőtt aktívan segítse abban, hogy teljes mértékben eleget tehessen a társadalom politikai élcsapata funkciójának. Ez az egész dolog lényege. Ez pedig azt jelenti, hogy a pártapparátust teljes mértékben mentesíteni kell az adminisztratív és gazdasági funkcióktól, munkáját a bel- és külpolitika meghatározó irányaira kell összpontosítania, munkája súlypontjának a vezetés politikai módszereire kell kerülnie. Ennek tükröződnie kell úgy a struktúrában, mint az apparátus káderösszetételében. Az apparátusnak nagy hozzáértéssel kell rendelkeznie és a jelenleginél sokkal kisebb létszámúnak kell lennie. Természetesen felmerülnek a felszabaduló dolgozók helyes kihasználásának kérdései. A pártapparátusban kvalifikált káderek vannak. Tudásukat és tapasztalataikat a lehető leghatékonyabban kell kihasználni a társadalom érdekében és természetesen figyelembe véve maguknak az elbocsátott elvtársaknak a kívánságait. Úgy hiszem, ebben mindenképpen egyetértünk. A pártapparátus struktúrája alapvető elveinek kidolgozását a politikai bizottságnak lehetne feladatul adni, de a konkrét felépítési és szisztematizációs kérdéseket - ahogyan azt nemegyszer javasolták a központi bizottság tagjai - a helyi pártszervekre kell bízni. Most szóljunk a tanácsokról. Tevékenységük átalakítása a politikai reform felettébb fontos feladata. Nyomban a pártban megtartott választások után fogjuk megválasztani a Szovjetunió népi küldötteit és átszervezni az ország legfelsőbb állami szerveit, a köztársaságok, határterületek, kerületek, körzetek, városok, járások és községek hatalmi szerveit. Mindezt egy év alatt kell elvégeznünk. Teljesen érthető, hogy ilyen kiterjedt feladatokat egyedül megfelelő jogi alapon lehet megvalósítani. Ehhez arra van szükség, hogy a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának következő őszi ülésszaka elé terjesszük jóváhagyásra az alkotmány több lényeges kiegészítését és módosítását, a választási törvények kiegészítését és módosítását és jóvá kell hagyni néhány további jogi aktust. Mindez megköveteli az országos érdekeket érintő kérdések széles körének megoldását. A politikai bizottság ezzel összefüggésben célszerűnek tartja a központi bizottság egy külön bizottságának létrehozását. A javaslatokat előterjesztettük. Ha önöknek ezzel összefüggésben vannak valamilyen megjegyzéseik, kérem, mondják el azokat. Szeretném az önök hozzájárulását kérni ahhoz, hogy a központi bizottság tagjain kívül az említett bizottság tagjai legyenek annak a négy köztársasági kommunista párt központi bizottságainak elsó titkárai, akik jelenleg nem tagjai a párt központi bizottságának. Nyilvánvaló, hogy a bizottságnak úgy kell megszerveznie a munkáját, hogy támaszkodhasson a tudósok, a gyakorlati szakemberek és a széles közvélemény nézeteire. Ezután nyilván össze kell hívni az SZKP KB ülését, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának ülésszaka előtt, hogy befejezzük azoknak a javaslatoknak az előkészítését, melyeket megvitatásra előterjesztünk. Nem akarok kitérni mindarra, amit a bizottságnak el kell végeznie, szeretném azonban hangsúlyozni a népi küldöttek testülete létrehozásának kérdését, mivel ez az egyik kulcsfontosságú kérdés. A változások egész komplexumát kell megvalósítanunk és ehhez a választási törvényben meg kell teremtenünk a szükséges előfeltételeket. Fő céljuk annak biztosítása, hogy a tanácsokban valóban képviselve legyen a nép minden rétege, el kell érni, hogy (Folytatás a 4. oldalon)
