Új Szó, 1988. július (41. évfolyam, 153-178. szám)
1988-07-15 / 165. szám, péntek
Az átalakításnak a mindennapok gyakorlatában kell győznie Alekszandr Jakovlev a tömegtájékoztatás feladatairól (ČSTK) - Mint már beszámoltunk róla, az SZKP Központi Bizottságának székházában szerdán értekezletet tartottak a tömegtájékoztató eszközök, a kulturális élet vezető képviselői, továbbá több ismert tudós. A tanácskozáson a 19. országos pártértekezlet utáni időszak feladatait tekintették át. Ezeket Alekszandr Jakovlev, az SZKP KB PB tagja, a KB titkára részletesen elemezte beszédében. 15. Többek között hangsúlyozta, Mihail Gorbacsov beszéde, valamint az értekezlet határozatai szélesítik és mélyítik az átalakítás frontját, s megteremtik az új társadalmi folyamatok visszafordíthatatlanságának szilárd és demokratikus alapját. A konferencia megkezdte a politikai rendszer alapvető reformját, amelynek célja: teljes mértékben biztosítani a nép hatalmát az-ennek megfelelő szervezeti struktúrákkal együtt. A párt önmagát is megreformálja, összhangban azzal a szereppel, amelyet az átalakítás és a társadalom politikai élcsapataként betölt. Egyértelműen megfogalmazta a konferencia a tézist: a törvény elsődlegességet élvez az élet minden területén; fejleszteni kell a szocialista jogállamot; szavatolni kell, hogy a törvény előtt mindenki egyenlő legyen. Az április utáni három év meggyőzően bizonyította, az átalakítást fékező mechanizmus mindaddig hatni fog, amíg nem sikerül felszámolni a szociális apátiát, a mások munkáján való élősködést, az adminisztratív irányítási módszer domináló szerepét, a társadalmi élet túlzott államosítását. A struktúrák, amelyeket örököltünk, továbbra is autoritatív módon korlátozni fogják az emberek kezdeményezését, elnyomják a demokratikus intézményeket és feltartóztatják a gazdasági reformot. A konferencia nagyon fontos politikaialkotó jellegű tényezőjévé vált a tanácskozás nyíltsága és újító szelleme, mind a felvetett kérdések mélységét, a határozatok értelmét és tartalmát, mind pedig az értekezlet lefolyását illetően. Azokat a potenciális lehetőségeket tekintve is, amelyeket országunk számára e határozatok megvalósítása jelent. E határozatok a szocialista megújulás magasabb szintjére vezetik a társadalmat az élet minden területén. A konferencia további lépést tett a sürgető problémák megoldásához való hozzáállások intellektualizálása felé, kategorikusan rámutatott: a tudásszint emelése, a tudomány és a kultúra szerepének újszerű értelmezése nélkül az átalakítás nem lehet kellően hatékony. A lélektelen fejlődés nem lehet szocialista fejlődés. A konferencia lényegében új előrelépést jelent a politikai gondolkodásmód, a demokratikus gyakorlat és a nyilvános tájékoztatás fejlődésében. A forradalmat megvalósítani bonyolult dolog elméletileg is, gyakorlatilag is. Már korábban világos volt, hogy nem rendelkezik mindenki kellő meggyőződéssel, kitartással és jellemmel ahhoz, hogy leküzdje azt a távolságot, amelyet korunk realitásai szabtak meg. Továbbra is lesznek emberek, akik elfordulnak az átalakítástól, amint a szociális igazságosság az ó kényelmüket fogja érinteni. Még sokáig megmarad az adminisztratív eszközökhöz való ragaszkodás rossz szokása, akkor, ha nem találnak kellő érveket és jogi alapokat. A tudat forradalmát azonban nemcsak az igazság felé való közelítés kíséri. A tudatnak a demokratikus gondolkodás, a valóban szocialista erkölcsi értékek felé való fordulását sajnos olyan jelenség is kíséri, hogy lelepleződött annak a kispolgári pszichológiának a valamilyen előtérbe kerülése, amely az individualizmusból, az egocentrizmusból, a banális egoizmusból ered. Ha mindez az egyéni kultú- rálatlanság jellegével, más emberek érdekeinek mellőzésével bír, akkor a nevelés kérdéséről van szó. A demokratizálás folyamatába azonban nem igen férnek bele a szenvedélyek, a nemzetiségi vagy szociális gyanúsítgatást szító kísérletek, az, hogy megpróbálják egymás ellen uszítani a szociális csoportokat. Nem engedhető meg, hogy az ilyen jelenségeket a nyilvános tájékoztatással próbálják indokolni. A konferencia alapvető politikai kérdésként fogalmazta meg: ezentúl az átalakítást a sürgető gyakorlati feladatok teljesítése szerint fogjuk megítélni. Az élelmiszerekről, a lakásgondról, a fogyasztási cikkekről, az elemi rend és fegyelem bevezetéséről van szó. Mindez helyénvaló, de nem szabad azt gondolnunk, hogy az átalakítás csak gazdasági reformot, a politikai rendszer átépítését, a demokratizálást, a nyilvános tájékoztatást és az új politikai gondolkodásmódot jelenti. Mindez az átalakítás makroszférája. De az átalakítás az maga az élet, amelyben nincsenek kevésbé fontos ügyek. Megváltoztathatjuk az adminisztratív struktúrákat, lehetünk még kritikusabbak és rendezhetünk szabad vitákat, de ha a vidéken, a városokban, a dolgozókollektívákban nem változik meg jelentős mértékben a mindennapi élet, akkor lelassul a reális átalakítás is. A nyilvános tájékoztatásnak minden irányban kétszeres intenzitással kell hatnia. Nemcsak az átalakítás érdekeinek megfelelő politikai irányvonal ez, hanem a forradalom, a szocialista társadalom fejlődésének objektív szakasza. A nyilvános tájékoztatást vádolni valamivel ugyanazt jelenti, mint amikor az orvost vádoljuk, amiért megállapította a pontos, igaz: nagyon komoly diagnózist. S a pártértekezlet ezzel kapcsolatos irányvonalai nem ismernek kompromisszumot: nyilvános tájékoztatás nélkül nincs átalakítás, nincs demokrácia. Sürgetően szükségünk van a társadalomban létező törvényes érdekek ésszerű, jogilag megalapozott és dinamikus összehangolására. Éppen az érdekek összehangolására van szükség és nem az egyiknek a feláldozására a másik érdekében. Ez az összehangolás le- gyendinamikus.amelyfigyelembe veszi az állandóan változó társadalmi realitásokat és nem szüli meg a dogmatizmus új „szent teheneit". S a nyilvános tájékoztatás ennek a mechanizmusnak az alapvető eleme, a sajtó pedig a nyilvános tájékoztatás egyik fontos eszköze. A tömegtájékoztató eszközök munkájában új minőségi szintet kell elérni, határozottan fokozni kell a felelősséget. Konkrét és megalapozott, gyógyító kritika kell, nem pedig lealacsonyító. Ellenérvek szükségesek, argumentumokkal alátámasztva. Nyilvános tájékoztatás kell, de mindenki számára. A lehető legszélesebb körű véleménycsere szükséges, előtérbe kell kerülnie a konkrétságnak, az elemzésnek és a mélységnek. Tehetségre és szakismeretre van szükség, kezdeményezésre, a nyomtatott szó elhivatottságára - mindezt a mű oltárára kell helyezni. Alekszandr Jakovlev a továbbiakban az élelmiszerprogram elsődleges fontosságáról beszélt, majd rámutatott: az átalakítás folyamán az alacsonyabb láncszemek nemcsak jogokat kapnak, hanem kötelességük és felelősségük is lesz a dolgok állása miatt, mindenekelőtt abban, ami közvetlenül érinti az embereket. A helyi érdekeket össze kell kapcsolni az általános érdekekkel, az általános fegyelemmel. A politikai reform képlete: tisztelet a hatalmi szerveknek és hatékony demokratikus ellenőrzés felettük. A pártértekezlet feladatul tűzte ki a jogállam létrehozását, ennek érdekében a bírósági rendszer reformját. A sajtó, a televízió és a rádió feladata, hogy az embereket a törvények tiszteletére az állami fegyelem megtartására nevelje. Arra kell törekedni, hogy a törvény valóban az állampolgárok és minden demokratikus intézmény alkotmányos jogai és az emberi méltóság felett őrköjdön. A tömeg- tájékoztató eszközök joggal bírálják azokat az eseteket, amikor hivatalos személyiségek és intézmények nem tartják meg a törvényeket. Ez a bírálat azonban esetenként oly módon történik, hogy sok emberben téves elképzeléseket kelt: mintha az lenne a fontos, hogy mindenütt szembe kell helyezkedni a követelményekkel, mintha azokat minden esetben túlhaladottnak, megcsontosodottnak kellene tekinteni. Az ilyen magatartás bomlasztja a társadalmi tudatot, terjeszti a jogi nihilizmust. Amíg egy törvény érvényes, azt kivétel nélkül mindenkinek tiszteletben kell tartania. Az átalakítás: forradalom. Azonban egyetlen forradalomba se programozták be a kizárólagos sikert, a lehető legfájda- lommentesebb végrehajtást. A sajtó társadalmi felelőssége éppen ebben van, nem pedig csak a szavakban vagy kívánságokban. Ez az átalakítás egyik legfontosabb követelménye. A társadalomnak valódi bátorságra van szüksége, nem pedig a haszon szerint kiszámított merészségre. Bátorság kell a problémák felvetése és megoldása során. S a konferencián elhangzott az a követelmény is, hogy minden adatot pontosan le kell ellenőrizni, főleg azokban az anyagokban, amelyek éles bírálatokat tartalmaznak. Ha a sajtóban igazságtalanságok jelennek meg, ezek az esetek nemcsak a szerző és a szerkesztő ellen fordulnak. Hanem az ellen a helyes ügy ellen, amelyet az újságírók védelmeznek, s azoknak használnak, akiket az újságírók bírálnak. És természetesen az átalakításnak is ártanak ezek az esetek. A sajtó feladatainak elemzése során a szónok hangsúlyozta, hogy az irreális, maximalista pozíciókból történő megközelítések a társadalmi élósködés legveszélyesebb formái. A problémákat sokkal tudományosabb színvonalon kell megfogalmazni. Vegyük például a számunkra legfájdalmasabb kérdést, a bürokrácia elleni harcot. Ezt még túl gyakran összekeverjük a konkrét bürokrata elleni harccal. Igaz, mindkettőre szükség van, de az elsőre a legjobban. A sajtónak a jelenségeket napjainkban nem elkönyvelnie kell, hanem mélyrehatóan, minden összetevőjében vizsgálni. Szükség van az április utáni gyakorlat valamilyen társadalmi kiértékelésére. Meg kell kezdeni az új folyamatok figyelmes és elkötelezett elemzését. Konkrét értékelésre van szükség, nem dicshimnuszokra. A tömegtájékoztató eszközök feladata most az, hogy segítsenek életbe léptetni a pártértekezlet gondolatait, s hogy küzdjenek ezek győzelméért, nemcsak általánosságban, hanem minden konkrét esetben is. A szavak és tettek egységére van szükség. A BT előtt az iráni gép ügye KÉT SZERVEZET VÁLLALT FELELŐSSÉGET A GÖRÖG HAJÓN ELKÖVETETT MÉSZÁRLÁSÉRT (ČSTK) - A City of Poros nevű görög turistahajó ellen intézett hétfői támadásért eddig két csoport vállalta magára a felelősséget. Szerdán egy ismeretlen férfi telefonált a francia rádió nemzetközi szerkesztőségébe. Közölte--a terrorakció az Iszlám Szent Háború szervezet válasza volt az iráni utasszállító repülőgép lelövésére. A telefonáló arra is felhívta a figyelmet, hogy a következő napokban újabb támadásokat hajtanak végre amerikai állampolgárok ellen: „Az iráni repülőgépen életüket vesztett minden egyes utasért (290-en haltak meg) öt amerikainak kell elpusztulnia.“ A francia hatóságok kételkednek abban, hogy valóban az Irán-párti síita szervezetet terheli a felelősség a merényletért, az ismeretlen férfi ugyanis Kairóból telefonált Párizsba. Irán görögországi nagykövete kijelentette: Teheránnak semmi köze a kirándulóhajón történt véres incidenshez. A tömegmészárlásért az eddig ismeretlen Palesztin Népi Felkelés Mártírjainak Szervezete szintén magára vállalta a felelősséget. A terrorszervezet tagjai nyilatkozatot adtak ki, melyben hangsúlyozták, azokra a gyilkosságokra válaszoltak, „amelyeket brit bűnözők támogatásával a cionista-amerikai csoportok hajtottak végre Palesztinában, Libanonban és a Perzsa-öbölben“. Ülést tartott tegnap a Biztonsági Tanács, amely az iráni repülőgép lelövésének körülményeit vizsgálta ki. A tanácskozás, lapzártánk után ért véget, de ahogy azt még délelőtt közölték: az ülésen felszólal George Bush amerikai alelnök is. Mariin Fitzwater, a Fehér Ház szóvivője szerdán kijelentette: ez a szokatlan lépés is azt bizonyítja, hogy az amerikai elnök nagy jelentőséget tulajdonít az esetnek. Ronald Reagan nem azért bízta meg George Busht, a republikánusok elnökjelöltjét ezzel a küldetéssel, hogy politikai előnyöket szerezzen magának a választási hadjáratban. Irán követelte, hogy ítéljék el az Egyesült Államokat és azonnal vonják ki az amerikai hadiflottát a Perzsa-öbölből. Diplomáciai források szerint erre nincs sok esély. V itathatatan, hogy e héten ismét a leszerelés a világpolitika központi témája. A nyugati sajtókommentárok továbbra is azokat az új szovjet javaslatokat elemzik, amelyeket a lengyel parlamentben hétfőn ismertetett az SZKP KB főtitkára. Ugyancsak e témakörhöz tartozó kedvező hír: hétfőn tették közzé Szergej Ahromejev marsall, szovjet vezérkari főnök és amerikai kollégája, William Crowe tengernagy nyilatkozatát. A szovjet katonai vezető közel egy héten át tárgyalt amerikai partnereivel. ' A felek kidolgozták a katonai kapcsolat- tartás konkrét programját, amely előirányozza szovjet és amerikai katonai vezetők, hadihajók, hadtörténészek, katonaorvosok, tiszti iskolások kölcsönös látogatásait. Síkraszálltak továbbá azért, hogy javítani kell a viszonyt a szovjet és amerikai fegyveres erők között - főleg ott, ahol egységeik egymáshoz közel állomásoznak - s csökkenteni az egymásra nézve veszélyesnek tartott katonai tevékenységet. Az ilyen kockázat csökkentésére kétoldalú katonai munka- bizottságot hoznak létre, amelynek feladata többek között, hogy pontosan meghatározza, mi számít veszélyes katonai tevékenységnek, s kidolgozza ajánlásait is. Új minőségi szakaszt jelenthet tehát a két nagyhatalom viszonyában, hogy a politikusok párbeszéde mellett megkezdődik a katonák rendszeres dialógusa is. Még egy nagyon fontos esemény: a moszkvai csúcstalálkozón elfogadott döntésekkel összhangban Genfben felújították az atom- és úrfegyverekről folytatott szovjet-amerikai tárgyalásokat. Itt kell kidolgozni a hadászati támadófegyverek 50 százalékos csökkentését kimondó megállapodás tervezetét, úgy, hogy ezzel pár- huzamosn rögzítsék az 1972-es ABM-szerzódés meghatározott ideig való megtartását abban a formában, ahogyan azt annak idején aláírták. N em nehéz megjósolni: rendkívül bonyolult tárgyalások lesznek ezek, most még senki sem tudná megmondani, hogy tető alá hoz- ható-e a szerződés ebben az évben. Hiszen két súlyponti kérdésben tá- voliak az álláspontok, az egyik az ABM-szerzódés sorsa (az űrfegyverkezés megakadályozása), a másik a tengeri telepítésű robotrepülőgépek csökkentésének problémaköre (természetesen az ellenőrzés nehézségei miatt). Ami a Gorbacsov-javaslatokat illeti, jellemző: a visszhang természetesen nagy, a nyugati reagálások viszont tartózkodóak, sok esetben hűvösek. Ezzel kapcsolatban négy kérdéskört kell említeni: 1. A szovjet pártfőtitkár szükségesnek tartotta megismételni és kiegészíteni azokat az ajánlatokat, amelyeket a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testületének 1986 júniusi budapesti felhívása tartalmazott, valamint Sevardnadze külügyminiszter egy hónappal ezelőtt - az ENSZ-közgyúlés rendkívüli leszerelési ülésszakán - is kifejtett az európai fegyveres erők és hagyományos fegyverzetek csökkentéséről. Azt kell itt hangsúlyozni, hogy a végső cél elérését, vagyis a potenciálok kizárólag védelemhez elégséges szintre történő korlátozását három szakaszban kell végrehajtani. A nyugati tábornokok többször kijelentették: nem áll szándékukban 500-500 ezer fővel csökkenteni a fegyveres erőket, ók az aszimmetriák, aránytalanságok felszámolását akarják. Nos, a javaslatokból kiderül: a Varsói Szerződés az első szakaszban éppen ezt akarja, s csak miután már felszámolták az aránytalanságokat, akkor lehetne a második szakaszban hozzálátni mindkét oldalon a félmilliós csökkentéshez. (Itt jegyezzük meg, az első szakasz is bonyolult, hiszen a feleknek ki kellene cserélniük a kiindulási adatokat ahhoz, hogy tudni lehessen, hol és milyen aszimmetriák vannak, de a Nyugat eddig erre nem volt hajlandó). A védelemhez elégséges szintre való csökkentés a harmadik szakasz feladata lenne. 2. Politikai szempontból is nagy horderejű az az ajánlat, hogy rendezzenek összeurópai csúcstalálkozót a hagyományos leszerelésről. A vezető nyugat-európai országok kormánykörei többnyire elutasítják (a közvélemény és az ellenzékben lévő pártok többsége viszont pozitívan reagált), arra hivatkozva, hogy ez éket verne Nyugat-Európa és Washington közé. Figyelemre méltó a brit Morning Star véleménye, a lap fölöslegesnek tartja ezeket az aggodalmakat, aláhúzva: a Szovjetunió már Helsinkiben is bizonyította, nincs kifogása ellene, hogy az USA és Kanada bármilyen európai fórumon részt vegyen. A nyugatnémet ellenzéki SPD véleménye is az, ha a csúcstalálkozó előmozdítaná az európai leszerelés folyamatát, akkor egy ilyen alkalmat nem lenne szabad elszalasztani. A kormányzó uniópártok ezzel szemben szintén azt hangoztatták, hogy inkább a meglévő fórumokra kellene összpontosítani a figyelmet. 3. Újdonságnak számít Gorba- csovnak az a javaslata is, hogy hozzák létre a háborús veszély elkerülésének európai központját, amely a Varsói Szerződés és a NATO közötti együttműködés állandó intézménye lehetne, s amelyből olyan központ válhatna, amely mindinkább növelné a béke megőrzésének lehetőségeit T ekintettel a katonai szembenállás szintjére kontinensünkön, nem kell különösebben magyarázni, milyen nagy horderejű lenne e központ létrehozása. (Analóg példa már van ilyesmire, pár hónapja nyitották meg Moszkvában, illetve Washingtonban az atomháborús kockázatot csökkentő központokat.) 4. A nyugati fővárosokban a legtöbb vita a következő javaslatról folyik: A Szovjetunió készen áll az előretolt kelet-európai bázisokon lévő légierők csökkentésére, amennyiben a NATO nem telepíti a Spanyolországból kiutasított 72 darab F-16-os amerikai vadászbombázót Olaszországba (ez három év múlva lenne esedékes). Az olasz kormány pozitívan reagált a javaslatra, De Mita kormányfő kijelentette, ha a partnerek - főleg az USA - beleegyeznek, Róma mindent elkövet a maga részéről. Ezzel szemben Manfred Wörner, a NATO új főtitkára azonnal elutasítóan nyilatkozott. Szerinte a javaslat nem felel meg a NATO alapvető követelésének, . amely a szovjet szárazföldi erők és fegyverzetek aszimmetrikus csökkentését tartja szükségesnek. Vagyis: a Gorbacsov javaslatban foglalt szimmetrikus csökkentést ellenzi. A NATO vezetője azzal is érvelt, hogy a légierő csökkentésének ellenőrzése nehéz, és meg van a lehetőség a repülőgépek gyors visz- szatelepítésére. A tömb álláspontja szerint e szempontból nem lennének egyenlők az esélyek egy konfliktus esetén, mert a Szovjetunió közelebb van Európához mint az Egyesült Államok. Az Olasz KP viszont azt szorgalmazza, hogy a római parlament ismét tűzze napirendre az F-16-osok befogadásának kérdését, mert szerinte a szovjet ajánlat megváltoztatta a helyzetet. Katonai és bizalomerősítő intézkedéseket javasolt tehát Mihail Gorbacsov, abból a megfontolásból kiindulva, hogy a biztonságos európai ház felépítése az ,,összes európai ország, a politikai irányzatok legszélesebb körének a müve kell legyen“. E ház szerkezetét pedig az egyenlőségnek, a jószomszédi kapcsolatoknak és az együttműködésnek kell alkotnia, megszabadulva mindattól, ami gyanúsítgatást, ellenségeskedést szít a népek között. T ermészetesen azt szerettük volna, hogy a másik fél kedvezőbben fogadja a javaslatokat. S majd azokat is, amelyeket a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testületének mai tanácskozásán terjesztenek elő, s amelyek minden bizonnyal tovább bővítik, felerősítik a hétfői kezdeményezéseket. MALINÁK ISTVÁN Európai házunk
