Új Szó, 1988. július (41. évfolyam, 153-178. szám)
1988-07-14 / 164. szám, csütörtök
Közösen a XVII. pártkongresszus programjának megvalósításáért Új gondolkodásmódot, hatékonyabb munkát Gazdálkodási újszerűségek a vásárlók érdekében A Csehszlovák Államvasutak kassai (Košice) körzete 1987 első negyedévében más pályakörzetekénél nehezebb terepviszonyai és a rendkívüli időjárás okozta nehézségek közepette teljesítette feladatait. Nem véletlen tehát, hogy a második negyedévet tíznapos lemaradással kezdte, ami nem kevesebb, mint 1 millió tonna áru szállításának kiesését jelentette. Mivel folyamatosan üzemelő vállalatról van szó, senki sem hitt abban, hogy ekkora lemaradás a következő háromnegyed év alatt pótolható lesz. A mennyiségi mutatókat azonban sikerült az év végéig teljesítenünk, de ha más szemszögből is értékeljük e munkát, meg kell állapítanunk, hogy nagyon sokba került ez nekünk. Az eredménynek valóban nagy ára volt. A feltételezett gazdasági eredményt a nagy ráfordítások miatt nem értük el. Az elkerülhető kiadások közül legfájdalmasabban érintenek bennünket az elszenvedett károk és a kifizetett büntetések. A megrongálódott vasúti kocsikért az év folyamán csaknem hétmillió koronát fizettünk ki. Ezt természetesen nem mind mi okoztuk, hanem szállítóink is a ki- és berakodásnál, de mi ezt a kocsik átvételekor nem vettük észre. Ehhez járulnak még a szállítási idő túllépése miatt kifizetett bírságok is, amelyeknek összege eléri az ötmillió koronát. Ez nem mindig a mi hibánkból történt, hiszen a Kelet- Szlovákiának rendelt vonatok szénnel megrakva körzetünkön kívül vesztegeltek. Az elmúlt óv eredményeiből kiindulva, a teherszállítás terén két feladat áll előttünk: rövidítenünk kell a kocsik fordulási idejét és csökken- tenünk megrongálódásukat - főleg jobb együttműködéssel fő szállítóinkkal, a Kelet-szlovákiai Vasművel, az Észak-szlovákiai Cellulóz- és Papírgyárral és a Kelet-szlovákiai Állami Erdőgazdasággal. A vasúti kocsik megrongálásának és az azt követő javításnak a problémája annál súlyosabb, mivel kocsiparkunk jelentős mértékben elöregedett, és többet kell kiselejteznünk, mint amennyi új gyártására lehetőség van. Csupán illusztrációképpen, 1988 első negyedévében a Keleti Pályakörzetnél a terv előirányozta 350 kocsit nem javítottak meg, ezzel szemben 3434 rongálódott meg, közülük 2239 a szállítók rakodóin. Hasonló állapotban vannak mozdonyaink is, főleg a víllanymeghajtá- súak. A 262 közül 23 harmincévesnél régibb, 70 lépte túl a 25 évet. Az utóbbi két évben 12 új villanymozdonyt kaptunk az ún. harmadik nemzedékből. Üzemképességükről és megbízhatóságukról tanúskodik az a tény, hogy átlagban három, meghibásodás miatt állandóan le van állítva, a nyílt pályán naponta legalább egy hibásodik meg e 12 legújabb közül. Munkájuk eredménye miatt lelkiismeretfurdalást érezhet- nének olyan világhírű üzemek, mint a škoda-múvek és a ČKD, amelyek ezeket az új, modern mozdonyokat szállították. Arról már nem is beszélve, hogy bonyolult elektrotechnikai és elektronikai berendezéseik miatt a mozdonyvezető nem tudja eltávolítani a hibát, s olykor még a műhelyben sem sikerült megfelelő diagnosztikai készülékek híján. Természetes azonban az is, hogy munkánkban jelentős tartalékok vannak még, hiszen nem válogatott emberekkel dolgozunk, hanem olyanokkal, akik hajlandók dolgozni nemcsak nappal, hanem éjjel és szombaton, vasárnap is. Természetesen ez nem igazolja fogyatékosságainkat, főleg a személy- és a teherszállításban nyújtott szolgáltatásainkét. Noha a polgári ágazatok közül a legtökéletesebb előkészítést végezzük (begyakorlás, munkavizsgák minden poszton, pszichológiai vizsgálat), megfeledkeztünk azokról az emberekről, akik közvetlen kapcsolatba kerülnek a megrendelőkkel, az udvarias magatartásra nevelésükről. Tovább él jegypénztárosaink, kalauzaink, forgalomirányítóink, étkezőkocsiaink és hálókocsiaink dolgozóiban az a tudat, hogy az utasok ó értük vannak és nem fordítva. Az utazóközönség jelentős része sem viselkedik úgy, ahogy illik, megrongálják, mondhatjuk azt is, vandál módon pusztítják közös tulajdonunkat (várótermeket, személykocsik belsejét). Ezzel nemcsak az alapvető eszközök egy részét teszik hosz- szabb-rövidebb időre használhatatlanná, hanem jelentős károkat okoznak, ezek helyrehozása nagy összegekbe kerül, amelyeket célszerűbben is fel tudnánk használni: például a meglévő berendezések szebbé tételére, az utazás körülményeinek kultúráltabbá tételére. A Csehszlovák Államvasutak kassai üzemrészlege számos fontos berendezést üzemeltet, amelyek a folyamatos rakodást és a Szovjetunióba, illetve onnan Csehszlovákiába irányuló áru és nyersanyagszállítást szolgálják. Bonyolult technológiai berendezések komplexuma ez, az átrakást és rakodást szolgáló mechanizmusok. A politikai szervek részéről nagy figyelemnek örvendenek ezek a munkahelyek. Fájlaljuk azonban azt, hogy ez anyagi segítségben nemigen nyilvánul meg. Elsősorban vállalatunknak (a szó eddigi jelentése szerint), a Keleti Vasutak Igazgatóságának, melynek székhelye Bratislava, nem rendelkezik elegendő erővel és eszközzel a kívánt bonyolult rekonstrukció és korszerűsítés elvégzésére. Maga a közlekedés ágazata sem veszi kellő mértékben figyelembe főleg a rakodómunkánk gépesítésének és az életkörülmények javításának szükségét. Az, hogy leküzdöttük az 1987. év nehézségeit, és főleg a közlekedésben háromnegyed év alatt sikerült teljesítenünk, sőt, túlszárnyalnunk az évi terlrfeladatokat, tanúsítja vasútállomásaink, karbantartóműhelyeink és az egész kassai üzemrészleg pártszervezeteinek és -szerveinek jó politikai munkáját. A kommunisták segítségével sikerült mozgósítanunk a munkakollektívákat, főleg az elmúlt év második félévében, ennek kedvező hatása befolyásolta az eddigi első negyedév tervfeladatainak teljesítését. Tudatosítjuk természetesen azt, hogy a korszak, amelybe léptünk, rendkívül igényes. Korántsem minden vasutas sajátította el azokat az új eljárásokat, amelyeket a CSKP KB 7. és 9. ülése dolgozott ki. Nehéz küzdelmet kell vívnunk az új gondolkodásért, a társadalmi-gazdasági fejlesztés meggyorsítása stratégiai irányvonalának megvalósításáért. MICHAL ŠPAK, a Csehszlovák Államvasutak kassai üzemrészlegének főnöke Céljaink valóra váltásáért Az Úrföldi (Slovenské Pole) Állami Gazdaság mácsonási (Máčonáš) részlegének 19 kommunistája az idei évzáró taggyűlésén célul tűzte ki, hogy a gabonatermelésben a 8. ötéves terv első évében keletkezett lemaradást az ötéves tervidőszak végéig pótolja. A múlt évben részlegünk búzából a tervezett 5,6 tonnás átlagtermés helyett 5,94 tonnát ért el. A Feketevíz tavaszi áradása azonban kétszáz hektár árpát tett tönkre, emellett nagy károkat okozott a belvíz is. Árpatermésünk hektárátlaga a tervezett 4,5 helyett csak 4,35 tonna lett. Jó eredményeket értünk el a napraforgótermesztésben. Ebből a hektáronkénti 3,5 tonnás átlagtermés országos viszonylatban is a legjobbak közé tartozik. Részlegünk dolgozói is hozzájárultak ahhoz, hogy állami gazdaságunk azok közé a mezőgazdasági üzemek közé tartozik, amelyek kitűntek a cukorrépatermesztésben. Több mint 52 tonnát takarítottunk be hektáronként, s ebből a mennyiségből 7,85 tonna cukor állítható elő. Az elmúlt években az állattenyésztésben részlegünk jó eredményeket ért el. Ez arra kötelez bennünket, hogy további erőfeszítéseket tegyünk a jelenlegi helyzet javítására. Évzáró taggyűlésünk határozatában szerepelt a tej minőségének javítása is. Sajnos az új minőségi előírások bevezetésével egyelőre nem látszik reálisnak az a cél, hogy a tejhozam 80 százalékát első minőségi osztályban értékesítsük, hiszen ez év első hónapjaiban első osztályú tejet nem szállítottunk. Munkánk eredménye nagymértékben függvénye az időjárásnak. Még most, az aratás megkezdése előtt sem tudjuk megmondani, mire számíthatunk. Ha az időjárás kegyes lesz hozzánk, s július 15. előtt nem kell elkezdenünk az aratást, vagyis a gabona kényszerérése nem következik be, akkor jó közepes termésre van kilátás. Kalászosainkat tavasszal az aszály ugyancsak meggyötörte, pedig az enyhe tél után szépen kezdtek "fejlődni. Sajnos az áprilisi, májusi szárazság miatt a kalászok rövidebbek annál, mint a jó termést ígérő esztendőkben. Gépeink és dolgozóink teljes készenlétben várják az aratás megkezdését. Nagy teljesítményű komCsak közös összefogással Fogyasztási szövetkezetünk 2120 alkalmazottjának munkáját naponta tízezrek minősítik a járás városaiban és falvaiban, ahol a 140 vendéglőt is számítva összesen 386 kereskedelmi egységgel rendelkezünk. Az idei évre előirányzott kiskereskedelmi forgalmunk 1,15 milliárd korona. Az 1987-es tervhez viszonyítva a növekedés 3,5 százalékos, és ennek több mint harmadát a munkatermelékenység fokozásával szeretnénk elérni. Május végi eredményeink jók, éves célkitűzéseink eléréséhez megfelelő alapul szolgálnak. Az öt hónap alatt kiskereskedelmi forgalmunkat túlteljesítettük, elért nyereségünk pedig kétszerese az előirányzottnak. Ez nagyon lényeges. Saját kérésünkre a szövetség ugyanis engedélyezte, hogy már az idén érvényesítsük az új gazdasági mechanizmus alapelveit, és az új gazdálkodási feltételek közepette a nyereség elsődleges mutató. A nyereség mértékét kisebb arányban az árrés, vagyis a nagykereskedelmi és a kiskereskedelmi árak különbözete, lényegesebb mértékben pedig az önköltségek határozzák meg. Közvetve vagy közvetlenül mindkét tényező a vásárlók érdekeit szolgálja. Ha kisebb önköltséggel dolgozunk, csökkentjük a szállítási költségeket, a korábbinál ésszerűbben hasznosítjuk a munkaerőt stb., több pénzünk marad a korszerűsítésekre és a beruházásokra. Ugyanakkor a kiskereskedelmi forgalom bővítése is mindenkinek elsődleges érdeke. Az eladók az üzletek típusától függően , felerészben vagy teljes egészében részarányos bért kapnak. Vagyis keresetük a kiskereskedelmi forgalom nagyságától függ, a forgalom pedig elsősorban a bő áruválasztékkal és keresett termékekkel bővíthető. Az új gazdálkodási alapelvek az emberi vonatkozásokban is számos újszerűséget jelentenek, amikkel foglalkoznunk kell. Az üzleti szellem előtérbe kerülésével kezdetben sokan nem értettek egyet. Termelési értekezleteken, a pártcsoportok ülésein és a párttaggyüléseken is többször és nagyon részletesen elmagyaráztuk, hogy az új gazdasági mechanizmus alapelveinek érvényesítéséből kinek és milyen előnyei származnak. Meggyőző munkánk eredményes volt, ezt már több dolog bizonyítja. Például az áprilisi-májusi párttaggyüléseken a vitában már nem az volt a fő szempont, hogy miért kell érvényesíteni az új gazdálkodási alapelveket, hanem az, hogy ezek előnyeit miként kamatoztathatjuk a lehető legjobban. Sokatmondó tény például, hogy a központban tevékenykedő pártalapszervezet júniusi taggyűlésén a béralap fejlesztésével és a második félév tervével kapcsolatosan a 42 tag közül huszonegyen szólaltak fel. A felszólalások tárgyszerűek és kritikusak voltak. Bizonyították, hogy elmélyült a felelősségérzet és mindenki elsősorban a saját munka- területén keresi az ésszerűbb és hatékonyabb gazdálkodás lehetőségeit. A kereskedelmi egységek vezetői igényesebbek a szállítókkal szem-, ben. Többen máris kihasználják a nagyobb önállóságot, és saját kezdeményezéssel is bővítik az áruválasztékot. Erre többek között az ipari szövetkezetekkel kialakuló közvetlen kapcsolataink is lehetőséget adnak. Több boltvezető máris jelezte, hogy a forgalmat a jelenleginél kevesebb eladóval is biztosítani tudná. A boltvezetők az áruválaszték bővítésében a központtól is egyre hatékonyabb segítséget kapnak. A 33 önelszámoló egység irányítója ugyanis a forgalom növelésében anyagilag közvetlenül érdekelt, a többi vezető dolgozó fizetése pedig az össznyereség szerint alakul. Az új gazdálkodási alapelvek érvényesítésével a már korábban is meglévő problémák még jobban kidomborodnak. Pártalapszervezeteink a gazdasági vezetés oldalán ezek megoldásából is hatékonyan kiveszik részüket. Nagy gond, hogy a tervezett kiskereskedelmi forgalomhoz szükséges árualapot szerződésekkel alig nyolcvan százalékra sikerült biztosítani. Ugyanakkor szállítóink a szerződéseket sem tartják be. Még mindig sok az olyan termék, amely a vásárlónak nem kell, így elfekvő áru lesz és önköltségeinket növeli. Nagyon lassú a javulás a monopolszállítókkal való kapcsolatokban. Termékeiket, a kenyeret, húskészítményeket máshol nem szerezhetjük be, így a kínálat bővítése és a minőség javítása csakis az ő belátásuk függvénye. Egyre jobban kiütköznek korábbi kádermunkánk negatívumai is. Például máris bizonyos, hogy az üzleti szellem következetesebb érvényesülése mellett több boltvezetőnk rátermettsége kevésnek bizonyul. És azt is látjuk, hogy újszerű kapcsolatokat kell kialakítanunk a nemzeti bizottságokkal. Olyan kölcsönösen megértő légkörre van szükség, amelyben megtaláljuk a vásárlók és a szövetkezeti érdekek maximális összhangját, elsősorban a nyitvatartási időket illetően. összesítve az elmondottakat, az új gazdálkodási alapelvek érvényesítése többletfeladatokkal és többletgondokkal jár együtt, ugyanakkor előnyös és messzemenően a vásárlók érdekeit szolgálja. BOGNÁR ERNŐ a dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) Jednota fogyasztási szövetkezet pártalapszervezetének elnöke bájnjaink garantálják a gyors betakarítást, ha az időjárás nem szól közbe. A pótalkarész-ellátásban különösebb fennakadással nem számolunk, azonban a szalmabegyújtó kocsikhoz szinte lehetetlen pótalkatrészt szerezni. Abban reménykedünk, hogy nem történik rajtuk olyan mérvű meghibásodás, amely alkatrészcserét igényelne. Gépparkunk különben eléggé jó állapotban van. Átlagéletkora az egyes gépeknek nem több hét-nyolc évnél. Ma már lemondunk a költséges nagyjavításokról, inkább új gépeket vásárolunk, mert ez bizonyult gazdaságosabbnak. Előfordult ugyanis, hogy megjavíttattunk egy gépet, mégpedig olyan költségesen, hogy azon kis híján újat vehettünk volna. A felújított gép azonban néhány hónapos használat után ismét meghibásodott. Üzemünk új mechanizációs központot épít, ennek elkészülte után lényegesen jobb körülmények közt helyezhetjük majd el erő- és munkagépeinket, és nemcsak az időjárás viszontagságaitól tudjuk jobban védeni őket, hanem a karbantartás minősége is javulni fog. Az üzemanyagmegtakarítás terén az általában szokásos egy százalékot igyekeztünk megtartani, ám ez sem csak rajtunk múlott. Nagymértékben befolyásolta az időjárás is. A tavalyi őszi szárazság jelentősen megnövelte az üzemanyagfogyasztást, több energiát igényelt a szántás, a cukorrépa-betakarítás. Megtakarításra azonban így is van lehetőség. Elsősorban a szervezésen sok múlik, azon, hogy mennyire sikerül kiküszöbölni az üres járatokat, ez érezhetően megmutatkozna az üzemanyagfogyasztáson. Céljaink valóraváltásához reményt ad az, hogy részlegünk dolgozókollektívája aránylag fiatal és jól összekovácsolódott. 1985-ben megfiatalodott a részleg vezetése is. Harminc év körüli fiatal szakemberek kerültek a kollektíva élére. Bár még akad tennivaló, a munkafegyelem sokat javult. A munkaidő kihasználásában vannak még tartalékaink. Ez a vezetőktől megköveteli, hogy nagyobb gondot fordítsanak a dolgozók igényeinek kielégítésére. Csúcsmunkák idején biztosítjuk dolgozóinknak a munkahelyen való étkezést. Erre a célra több nagy méretű lakókocsi áll rendelkezésünkre, amelyekben nemcsak ételt kapnak, hanem üdítő italt és kávét is vásárolhatnak dolgozóink. Gazdaságunkban az átlagkereset havi 3366 korona, ennek jelentős hányadát teszi ki az ún. mozgóbér, vagyis a prémium, amely a teljesítményhez van kötve. Ez utóbbiak igazságos elbírálásához a pontozásos rendszert alkalmazzuk. Minden dolgozó a gazdaság szempontjából hasznos tevékenységéért plusz pontokat kap; mulasztásaiért, fegyelmezetlenségéért mínusz pontokat. E kettő összegzésével kialakult pontszám a kulcsa a jutalmazásnak. A pontozás természetesen nyilvános, általában a faliújságon is megjelenik. így mindenki tudja, hogy miért kapott vagy nem jutalmat. Fő gondunk jelenleg az aratás kifogástalan biztosítása. Erre az alkalomra, a múlt tapasztalatai alapján, „operatív pártcsoportokat“ szervezünk. Az egyes brigádok magvát alkotó pártcsoportok feladata, hogy ügyeljenek az illető szakaszon a szervezettségre, a munkák tervszerű haladására. A pártonkívüliek kezdeményezésének patronálá- sa ugyancsak az ő feladatuk. 1988 július elsejével a mi körülményeink is megváltoznak. Gazdaságunk „állami vállalat“ lesz. Részlegünknek, sót az egész üzem dolgozóinak nagy erőfeszítéseket kell tenniük, hogy az új, megnövekedett feladatokat teljesíteni tudják. Reméljük, hogy a gazdasági mechanizmus átalakításának bonyolultabb körülményei közepette is sikerül helytáll- nunk. MÉZES TIBOR az Úrföldi Állami Gazdaság 3-as számú pártalapszervezetének elnöke
