Új Szó, 1988. július (41. évfolyam, 153-178. szám)
1988-07-08 / 159. szám, péntek
Az SZKP 19. országos konferenciájának határozatai (Folytatás a 3. oldalról) eszméi köré tömörítette a széles néptömegeket és megszervezte a társadalmi viszonyok forradalmi átalakítását célzó munkát. A kommunista párt így ismét bebizonyította, hogy a társadalom programjellegú céljainak hordozója, és a nép élcsapataként lép fel. A párt- és állami szervek funkciói behatárolásának feltételei között - egész szélességében és figyelembe véve a jelenlegi feltételeket - helyre kell állítani a pártnak mint a társadalom élcsapatának lenini koncepcióját, ez az élcsapat a marxizmus-leninizmus alapján biztosítja az ország fejlesztése legfontosabb kérdéseinek alkotó kidolgozását, kidolgozza az átalakítás ideológiáját, és ezzel - valamint a tömegek soraiban végzett szervezőmunkájával, a tömegek ösztönzésével és lelkesítésével - meghatározza egész soknemzetiségű társadalmunk előrehaladásának helyes, szocialista orientációját. A párt megvalósítja a káderpolitikát, biztosítja a káderek ésszerű elosztását a megreformált politikai rendszer demokratikus mechanizmusainak segítségével. Az SZKP-nak az állami és gazdasági szervekben, a társadalmi szervezetekben és dolgozókollektívákban tevékenykedő kommunisták által kell megvalósítania politikai irányvonalát. A párt az alkotmány és a szovjet törvények keretében működik. Az ország sorsa és a szocializmus számára döntó jelentőségű átalakítási feladatok teljesítése megköveteli a párt vezető szerepének fokozását, és új mércékkel kell értékelni azt, hogyan teljesíti ezt a szerepét. Az SZKP sosem engedi meg, hogy megismétlődjék valami ahhoz hasonló, ami összefüggött a személyi kultusz és a pangás időszakaival, melyek mély deformációkat idéztek elő a szocialista társadalomban, egész évtizedekre lefékezték fejlődését, óriási emberáldozatokhoz, mérhetetlen erkölcsi és eszmei veszteségekhez vezettek. 6. A konferencia jóváhagyja az SZKP KB nemzetközi tevékenységét, amely az új politikai gondolkodásmódon és a Szovjetunió békeeró- feszítéseinek a világpolitikába való bekapcsolása új módszerein alapul. Megerősíti, hogy kizárólag a világfejlódés ellentmondásainak megoldásához és a konfliktushelyzetek rendezéséhez való politikai hozzáállás teszi lehetővé a Szovjetunió számára, hogy a történelem által meghatározott szerepét játssza az emberiség túlélésének és további haladásának biztosítása során. Ezzel összefüggésben a konferencia nagyra értékeli a szocialista országokkal való internacionalista együttműködés megszilárdításának, a szovjet-amerikai kapcsolatok megszilárdításának az összeurópai folyamat fellendítésének, Ázsiában és a Csendes-óceán térségében, Latin-Amerikában és Afrikában a kapcsolatok fejlesztésének irányvonalát és az ebbe az irányba tett gyakorlati intézkedéseket, a gyümölcsöző kapcsolatokat az el nem kötelezettek mozgalmával, a különböző politikai pártokkal és a világ közvéleményével. Helyesli az erőfeszítéseket, amelyek az Egyesült Nemzetek Szervezete tekintélyének támogatására és a regionális konfliktusoknak a nemzeti megbékélés és a szabad választás elvein alapuló megoldására irányulnak. A konferencia helyesnek tartja a szovjet vezetés hozzáállását a háborús veszély elhárításának kérdéséhez a nyílt, konstruktív párbeszéd és leszerelés alapján, ez a hozzáállás megnyitotta az utat a közepes és rövidebb hatótávolságú rakétákról szóló szerződés megkötéséhez és ahhoz, hogy gyakorlati síkra kerüljenek át a tárgyalások a nukleáris, vegyi és hagyományos fegyverekről. A konferencia teljes mértékben helyesli azt a döntést, hogy a genfi megállapodások alapján kivonják a csapatokat Afganisztánból és a kapcsolatokat ezzel a szomszéddal mint független, semleges és el nem kötelezett országgal. A külpolitikának egyre jobban hozzá kell járulnia országunk forrásainak felszabadításához a békés építésre, az átalakításra, szorosan össze kell függenie a társadalom demokratizálásával, beleértve a döntések kidolgozásának folyamatát és teljesítésük ellenőrzését. Az egész védelmi építésnek ezentúl túlnyomóan a minőségi mutatókra kell orientálódnia, ami a technikát, hadtudományt és a fegyveres erők összetételét egyaránt illeti. Garantálnia kell a szovjet állam és szövetségesei megbízható biztonságát, s emellett védelmi doktrínánkkal szigorúan összhangban kell megvalósulnia. Az átalakításnak olyan külpolitikára van szüksége, amely megfelelően tükrözi humánus alapját, a szovjet társadalom számára széles teret nyit a kölcsönösen előnyös együttműködéshez és a sokoldalú demokratikus kapcsolatokhoz a környező világgal. A konferencia jóváhagyja az SZKP irányvonalát a kommunista és munkáspártok, a békéért és a társadalmi haladásért, a szabadságért és a demokráciáért küzdő valamennyi társadalmi erő harcával való következetes szolidaritásra. 7. A konferencia - kifejezésre juttatva 20 millió kommunista akaratát és a szovjet nép létérdekeit - kijelenti: A párt következetesen és céltudatosan fogja elmélyíteni a forradalmi átalakítás folyamatát, biztosítani visszafordíthatatlanságát és mindent megtesz azért, hogy ezeket a célokat sikerüljön elérnie. A konferencia felszólít minden pártszervezetet, minden kommunistát és pártonkívülit, hogy még aktívabban kapcsolódjanak be a társadalom megújításának folyamataiba, melyek történelmi jelentőségűek hazánk sorsa szempontjából. 8. A konferencia szükségesnek tartja, hogy az SZKP Központi Bizottsága biztosítsa mindazoknak a konkrét javaslatoknak és kéréseknek a megvitatását, melyeket a konferencia küldöttei terjesztenek elő az őket megválasztó kommunisták nevében, valamint azoknak a javaslatoknak és kérdéseknek a megtárgyalását, melyeket azok a kollektív és egyéni felhívások tartalmaznak, melyeket a tézisekről folyó vita idején juttattak el a központi bizottsághoz. A tárgyalások eredményeiről a központi bizottság tájékoztasson a tömegtájékoztató eszközök által. A szovjet társadalom demokratizálásáról és a politikai rendszer reformjáról 1. Az átalakítás, az ország forradalmi megújulása, a párt és a társadalom életének demokratizálása során az elmúlt három évben szerzett tapasztalatok előtérbe állították a politikai rendszer mélyrehajtó reformjának szükségességét. A szovjet állam a proletariátus diktatúrájának eszközeként született és a társadalmi fejlődés bizonyos stádiumában össznépi állammá változott. A feladat ma az, hogy a szovjet államiság teljes mértékben megfeleljen ennek a fogalomnak és hogy a Szovjetunió minden ügyét a nép és meghatalmazott képviselői oldják meg, hogy ezek az ügyek teljes és hathatós ellenőrzés alatt álljanak. A politikai rendszer küszöbönálló reformjának a konferencia véleménye szerint a következő feladatokat kell megoldania:- minél nagyobb teret kell nyitnia a társadalom önigazgatása előtt és létre kell hoznia az állampolgárok, a képviseleti hatalmi szervek, a párt- és társadalmi szervezetek, valamint a dolgozókollektívák kezdeményezőkészségének teljes kibontakozásához szükséges feltételeket;-tökéletesíteni kell valamennyi osztály és társadalmi csoport érdekei és akarata demokratikus érvényesítésének mechanizmusát, s ezeket az érdekeket összhangba kell hozni a szovjet állam bel- és külpolitikájának megvalósítása során egyaránt;- biztosítani kell minden nemzet és nemzetiség további szabad fejlődéséhez, barátságuk és egyenjogú együttműködésük internacionalista elvek alapján történő megszilárdításához szükséges feltételeket;- radikálisan meg kell szilárdítani a szocialista törvényességet és a jogrendet, hogy ki legyen zárva a hatalom bitorlásának és a hatalommal való visszaélésnek a lehetősége, hatékonyan szembe kell szállnia a bürokratizmussal és a formalizmussal, létre kell hoznia az alkotmányos jogok és az állampolgári szabadságjogok védelmének megbízható garanciáit, s úgyszintén a társadalommal és az állammal szembeni kötelességeik teljesítésének biztosítékait;- pontosan el kell határolnia a párt- és az állami szervek funkcióit, összhangban azzal a lenini koncepcióval, miszerint a kommunista párt a társadalom politikai élcsapata és a szovjet állam a néphatalom szervezete és eszköze;-olyan hatékony mechanizmust kell létrehoznia, amely biztosítaná a politikai rendszer időben történő önmegújítását, figyelembe véve a változó belső és nemzetközi feltételeket, s ugyancsak biztosítania kell a szocialista demokrácia és az önigazgatás elveinek fejlesztését és érvényesítését az élet minden területén. A politikai rendszer reformjának átfogónak kell lennie, magában kell foglalnia minden láncszemet, a gazdaság, az egész társadalom átalakításával együtt kell végbemennie, mégpedig a lehető legrövidebb időn belül. 2. A politikai rendszer reformjának döntó iránya a népi képviselők tanácsa, mint a szocialista államiság és önigazgatás alapja szuverenitásának a biztosítása. A konferencia szükségesnek tartja a tanácsok törvényhozó, közigazgatási és ellenőrző funkcióinak a megszilárdítását, annak biztosítását, hogy a tanácsok megvitassák és megoldják az állami, a gazdasági, a szociális és a kulturális élet valamennyi fontos kérdését, továbbá meg kell újítani a választott szerveknek a végrehajtó szervekkel és azok apparátusával szembeni irányító pozícióit. A párt gazdasági, szociális és nemzetiségi politikáját mindenekelőtt a népi képviseleti szervek által kell érvényesíteni. A helyi ügyek irányítását az önigazgatás, az önfinanszírozás, az önellátás, a regionális és az országos érdekek összehangolása elvei alapján kell átszervezni. Ehhez létre kell hozni azokat a szükséges feltételeket, amelyek között biztosítva lenne a tanácsok felelőssége és önállósága az általuk igazgatott terület átfogó fejlesztése problémáinak megoldása során. A hosszú távú normatívákon, köztük az általuk irányított területen levő valamennyi vállalattól történő elvonásokon alapuló stabil jövedelem- forrásokkal kell rendelkezniük és fel kell halmozniuk a gazdasági fejlődéshez, a lakosság életének javításához, a környezetvédelemhez és más sürgető feladatok megoldásához elengedhetetlen eszközöket. A kiegészítő jövedelmekből, köztük a lakossági elvonásokból eredő, költségvetésen kívüli fejlesztési alapokat kell létrehozniuk azzal a szilárd garanciával, hogy a jó gazdaságirányításnak és a szocialista vállalkozásnak köszönhetően szerzett eszközökkel szabadon rendelkezhetnek. Fel kell újítani a tanácsok munkájának szervezését: bővíteni kell azoknak a kérdéseknek a körét, amelyeket kizárólag az ülésekerrolda- nak meg; biztosítani kell, hogy a képviselőket szolgálati és munkahelyi kötelezettségeik alól rendszeresen felmentsék, ha a tanácsokban, állandó bizottságokban és a választókörzetekben tevékenykednek. Abból kell kiindulni, hogy a törvény keretei között minden tanácsnak lehetősége nyílik arra, hogy munkájának formáit és módszereit a helyi feltételekre való tekintettel válassza meg. A végrehajtó bizottságok összeállítása, az osztály- és részlegvezetők kinevezése és megerősítése során szabállyá kell válnia a többes jelölésnek, a titkos szavazásnak és a pályázati rendszernek. El kell érni, hogy a tanácsok munkája minden szinten nyílt legyen, s hogy a választók állandó figyelemmel követhessék azt. A konferencia síkraszáll azért, hogy titkos szavazással válasszák meg a helyi hatalmi szervekben (kivéve a falusi szerveket) a tanácsok állandó elnökségét és kivétel nélkül minden tanácsban azok elnökét. A képviseleti szervek szerepének fokozásához hozzájárulna, ha a tanácselnöki tisztségbe rendszerint a megfelelő pártbizottság első titkárát javasolnák. A helyi tanácsok végrehajtó bizottságának tagjai, valamint az osztály- és részlegvezetők, a bírók, az állami döntőbírók és ügyészek nem lehetnek az illető tanács képviselői. Ezt az elvet ki kellene terjeszteni a Szovjetunió, a szövetségi és az autonóm köztársaságok kormányainak és főhatóságainak tagjaira, illetve vezetőire. A választott tisztségekben, valamint a tanácsok által kinevezett személyek által betöltött tisztségekben végzett tevékenység két egymást követő megbízatási időszakra való korlátozása jelentős demokratikus szabály. Ha fel akarjuk újítani a tanácsok tekintélyét és befolyását, lényegesen tökéletesíteni kell az érvényes választási rendszert. A konferencia pozitívan értékeli az SZKP XXVII. kongresszusa után ezen a téren szerzett tapasztalatokat, elengedhetetlennek tartja a továbblépést és annak biztosítását, hogy a jelölést semmi sem korlátozza, hogy a jelöltekről széles körben és szabadon folytatódjék a vita, hogy a jelölőlistákon több jelölt szerepeljen, mint a mandátumok száma, hogy szigorúan be legyenek tartva a választások demokratikus szabályai, hogy a képviselők rendszeresen beszámoljanak választóiknak és biztosítva legyen a képviselők leváltásának lehetősége. A körzetekben széles jogkörökkel kell felruházni a választási gyűléseket, amelyeknek a képviselőjelöltek versenyszellemben történő kiválasztása demokratikus fórumaivá kell válniuk. A tanácsok akkor válhatnak valóban működő szervekké, ha elvhú, széles látókörű embereket, olyanokat választanak tagjaikká, akik szilárdan fognak küzdeni a szocialista megújhodásért, akik képesek iesznek megfelelően képviselni választóikat és érvényesíteni tudják a számukra biztosított jogokat. A konferencia síkraszáll azért, hogy a népi képviselők tanácsai számára minden szinten egységes megbízatási időszakot - öt évet - határozzanak meg. A küldöttek az SZKP KB téziseiről folytatott vita eredményeit összefoglalva és a magán a konferencián elhangzottakat figyelembe véve szükségesnek tartják a legfelsőbb államhatalmi szervek átalakítását. Síkraszállnak azért, hogy a Szovjetunió legfelsőbb államhatalmi szerve a jnépi képviselők kongresszusa legyen, amelyben a területi és nemzeti-területi választókörzetek képviselői mellett helyet kapnának a politikai rendszer fő láncszemeit - a pártot, a szak- szervezeteket, a Komszomolt és más tömegszervezeteket, valamint a szövetkezeteket, az alkotó és tudománys szervezeteket - képviselő küldöttek. Ezeket a küldötteket az említett szervezetek központi bizottságának plenáris ülésein vagy kongresszusain demokratikus úton választanák meg. A Szovjetunió népi képviselőinek kongresz- szusa évente egyszer tartana ülésszakot és feladata lenne a Szovjetunió élete legfontosabb alkotmányos, politikai, szociális és gazdasági kérdéseinek a megoldása. A kongresszus létrehozza a viszonylag nem nagy létszámú kétkamarás Legfelsőbb Tanácsot, amely állandóan tevékenykedő törvényhozó, irányító és ellenőrző szerv lenne, s titkos szavazással választaná meg a Legfelsőbb Tanács elnökét. Fel kell számolni a kamarák funkcióit illető személytelenséget és újjá kell szervezni az állandó bizottságok és a képviselők munkáját. Új hozzáállásokat kell érvényesíteni az összes többi tanács tevékenységének alakítása és szervezése során, s ezt törvényben kell lefektetni. 3. A konferencia a politikai rendszer reformja egyik fontos területének tartja az irányítás decentralizálását, s a funkciók és a jogkörök olyan újraelosztását, amely helyi szinten biztosítaná a maximális kezdeményezőkészséget és önállóságot. Ki kell zárni a reszortizmust és a lokálpatriotizmust, és biztosítani kell a központ funkcióit, mert a hatalmas, soknemzetiségű államban másként nem lehetne érvényesíteni a szocializmus előnyeit és tiszteletben tartani az össz- szövetségi érdekeket. A konferencia megállapítja, hogy a gazdasági reform és a politikai rendszer reformja során megnövekszik a Szovjetunió Minisztertanácsának, mint legfelső végrehajtó és irányító hatalmi szervnek a szerepe és felelőssége. A minisztertanács a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának számol be munkájáról, ez a testület felelős a bel- és külpolitikáért, a gazdasági, szociális és kulturális fejlődés terveinek és távlati programjainak a kidolgozásáért és megvalósításáért. A társadalom demokratizálása megköveteli az egész állami apparátus felépítésének állandó egyszerűsítését és munkamódszereinek tökéletesítését. Meg kell szüntetni a felesleges láncszemeket és optimális szintre kell csökkenteni az apparátus létszámát. Új típusú apparátusra van szükségünk, amelyet a nép demokratikus úton ellenőriz, amely nagy szakértelemmel rendelkezik, ismeri a korszerű információs módszereket és eszközöket, képes ösztönözni a gazdasági és szociális haladást. A konferencia megállapítja az e téren végzett munka jelentőségét és síkraszáll meggyorsításáért, valamint azért, hogy az irányítási rendszer egyetlen láncszeme se maradjon ki az átalakításból. Célszerű lenne létrehozni a társadalmiállami ellenőrzés egységes rendszerét, amely a választott szerveknek lenne alárendelve. A politikai rendszer reformjának megvalósítása során megkülönböztetett figyelmet kell fordítani a szovjet szocialista szövetség fejlesztésére, a Szovjetunió valamennyi nemzete és nemzetisége egyenjogú, testvéri szövetségének további erősítésére. 4. A konferencia elvi jelentőségűnek tartja a szocialista jogállamnak, mint a szocializmusnak teljes mértékben megfelelő politikai hatalmi szervezet formájának a létrehozását. E feladat megoldása elválaszthatatlanul összefonódik a szovjet ember jogainak és szabadságjogainak maximális biztosításával, az államnak az állampolgárral és az állampolgárnak az állammal szembeni felelősségével, a törvény tekintélyének megerősítésével, s valamennyi párt- és állami szerv, társadalmi szervezet, kollektíva és állampolgár által történő szigorú megtartásával, az igazságügyi szervek hatékony munkájával. E szervek tevékenysége gyökeres átalakításának a jogi reform magvává kell válnia, amelyet, a konferencia véleménye szerint viszonylag rövid időn belül célszerű megvalósítani. 5. A politikai rendszer reformja feltételezi az olyan fontos láncszemek átalakítását, mint a társadalmi szervezetek, a szakszervezetek, a Komszomol, a szövetkezeti mozgalom, a nőszervezetek, a háborús veteránok és érdemes dolgozók szervezetei és mások, amelyek a szovjet társadalom különböző rétegeinek érdekeit és vágyait fejezik ki, hozzájárulnak a párt és az állam kül- és belpolitikájának alakításához, amelyben szervesen összefonódnak egész népünk érdekei. Pozitív jelenségnek kell tartani, hogy az utóbbi időben számos új társadalmi szövetség és tömörülés alakult, amelyek a szocialista megújulás elősegítését tartják céljuknak. A konferencia ugyanakkor elítéli a társadalom szocialista pilléreinek megbontását, a nemzetiségi és faji ellenségeskedés szítását, a háború, az erőszak és az erkölcstelenség propagálását célzó mindennemű tevékenységet. A konferencia nagyra értékeli a társadalmi szervezetek tevékenységét és rámutat életük demokratizálásának, önállóságuk, felelősségük és az olyan hiányosságaik határozott felszámolása szükségességére, mint a túlszervezettség, a formalizmus és a tettrekészség fékezése. Maga a párt minden erejéből hozzá fog járulni ahhoz, hogy a társadalmi szervezetek találják meg új helyüket a társadalomban, hogy határozottabban kapcsolják be potenciáljukat a megújulási folyamatba és hogy tovább fejlődjön az átalakítást támogató össznépi hazafias mozgalom. A történelmileg kialakult egypártrendszer feltételei között létfontosságú kérdés a szabad párbeszéd, a bírálat és az önbírálat, az önkontroll és az önértékelés mechanizmusainak állandó hatása a pártban és a társadalomban. 6. A párt szilárd elhatározása, hogy hozzájáruljon a dolgozók szociális jogainak megszilárdításához, amely jogok a szocialista társadalmi rendszer előnyeinek kifejezői. Az ezen az úton elért sikerek a gazdasági reform megvalósításától és országunk szociális-gazdasági fejlődésének meggyorsításától fognak függeni. Ezzel (Folytatás az 5. oldalon) 1988. VII ÚJ SZÚ 4
