Új Szó, 1988. július (41. évfolyam, 153-178. szám)

1988-07-08 / 159. szám, péntek

Az SZKP 19. országos konferenciájának határozatai (Folytatás a 4. oldalról) összefüggésben a konferencia hangsúlyozza, hogy meg kell szilárdítani a munkafegyelmet és a dolgozóknak a kötelességeikhez való öntuda­tos és alkotó hozzáállását. Minden kollektíva és minden szovjet ember munkához való viszo­nyától függ mindazoknak a szociális vívmá­nyoknak a színvonala és minősége, amelyeket a társadalom biztosíthat tagjai számára. Az állampolgárok politikai jogainak és sze­mélyes szabadságjogainak bővítése szempont­jából nagy jelentőségű lesz ezeknek az alkot­mányos jogoknak és szabadságjogoknak a tör­vénybeiktatása. Megkülönböztetett hely illeti meg közöttük az egyén azon jogát, hogy részt vehessen az irányításban és kifejthesse saját véleményét bármilyen kérdésben, valamint a lelkiismereti szabadságot. A törvénynek megbízhatóan kefl védelmez­nie az állampolgár személyes méltóságát, lakó­helyének sérthetetlenségét, a levél- és telefon­titkot stb. A szovjet emberek jogai és szabad­ságjogai elválaszthatatlanul összefüggnek az állampolgári kötelezettségekkel és a mindenki számára kötelező törvények tiszteletben tartá­sával. A szocialista demokrácia összeegyeztet­hetetlen mind az önkénnyel, mind a felelőtlen­séggel. 7. A konferencia úgy véli, hogy a politikai rendszer reformjának sikere jelentős mértékben a párt munkájától függ, s valamennyi pártszerve­zetnek, minden kommunistának feladatul adja, hogy aktívan és alkotó módon vegyenek részt az ebből eredő feladatok megoldásában. A párt, amely a reform kezdeményezője és aktív megvalósítója, a gyakorlatban így teljesíti a munkásosztály és valamennyi dolgozó politi­kai élcsapata küldetését. A történelmi kornak, amelyben élünk, a leg­főbb sajátossága abban rejlik, hogy az SZKP tevékenységének nemcsak tartalmát, hanem módszereit tekintve is meg kell felelnie a társa­dalom vezető ereje lenini koncepciójának. Ez mindenekelőtt megköveteli, hogy a pártbizott­ságok a jövőben ne helyettesítsék az állami és gazdasági szervek tevékenységét, hogy ki le­gyenek zárva az állami és gazdasági szervek számára kiadott közvetlen utasításokat tartal­mazó döntések. Szigorúan be kell tartani az elvet, miszerint az SZKP a társadalmi élet különböző területein tevékenykedő kommunis­ták átal érvényesíti a politikai irányvonalát. A konferencia időszerű feladatnak tartja, hogy a pártszervek munkájukban egyszer s mindenkorra mondjanak le a direktív módsze­rekről és a lehető legszigorúbban tartsák tiszte­letben a Szovjetunió alkotmányának demokrati­kus alapelveit és más törvények követelmé­nyeit. Valamennyi pártszervezet tevékenységének színvonalát és a pártmunkások fejlettségét aszerint kell meghatározni, hogyan képesek új módon, a tömegek körében végzett eszmei­politikai és szervező munka módszereivel meg­valósítani a párt politikai irányvonalát. 8. Az SZKP élcsapatszerepének érvényesí­tése a társadalom átalakítása és megújítása során elképzelhetetlen a pártélet mélyreható demokratizálása nélkül. A legfontosabb feladat a demokratikus centralizmus elve lenini értel­mezésének teljes mértékű helyreállítása, ami feltételezi a kérdések megvitatása során a vita szabadságát és a határozat többségi jóváha­gyása után pedig az akcióegységet. Intézkedé­seket kell kidolgozni és megvalósítani a belső pártdemokrácia elmélyítésére, hogy az SZKP valamennyi láncszeme a pártos elvtársiasság, valamennyi időszerű politikai és gyakorlati kér­dés szabad megvitatása, a bírálat és az önbírá­lat, a kollektivizmus, az öntudatos fegyelem és a személyes felelősség légkörében működjön. A konferencia nagy jelentőséget tulajdonít a pártalapszervezetek élete demokratizálásá­nak. Mindenekelőtt önállóságukat kell fokozni, meg kell őket szabadítani a fentről jövő beavat­kozásoktól, meg kell szilárdítani a választott pártszervek és az alapszervezeti titkárok tekin­télyét, ki kell alakítani a munkájukat ösztönző feltételeket és le kell küzdeni egyes párttagok passzivitását. A konferencia megállapítja, hogy a kommunisták bevonása a pártbizottságok tevékenységébe nem felel meg a pártmunka gyökeres átalakítása, a pártdemokrácia fejlesz­tése és a nép szocialista önigazgatása szük­ségleteinek. Minden kommunistának az átala­kításért és társadalmunk forradalmi átalakulá­sáért vívott küzdelem harcosává kell válnia. A demokratizálásnak érintenie kell az olyan fontos folyamatot is, mint az új párttagok felvé­tele. Véget kell vetni a tagfelvétel „utasításra történő“ szabályozásának, ami gyakran mes­terséges akadályokat állít a haladó gondolko­dású és kezdeményező emberek felvételének útjába. A pártba belépő tulajdonságainak érté­kelésekor a legfőbb mérce az illető politikai állásfoglalása, az átalakításban való tényleges részvétele, a munkához való hozzáállása és erkölcsi profilja. Eközben objektíven figyelembe kell venni a dolgozókollektíva véleményét, nyil­vános pártgyűléseken kell megvitatni a tagfel­vétellel kapcsolatos kérdéseket. 9. A párt demokratizálásának egyik kulcs- fontosságú területe a kollektív vita és a kollektív döntések lenini elvének a teljes helyreállítása. Megengedhetetlen, hogy a pártapparátus he­lyettesítse a választott szerveket és hogy a kommunisták szerepe csupán a gyűléseken való jelenlétre, valamint a jelöltlistákról és a kész határozati javaslatokról történő szava­zásra korlátozódjék. Meg kell változtatni a párt­gyűlések és a pártbizottságok plenáris ülései jellegét, fokozni kell aktivitásukat, a politikai irányítás és az eszmei-nevelő munka problé­máihoz való bíráló és konstruktív hozzáállá­sukat. A konferencia síkraszáll azért, hogy az SZKP KB tagjai szélesebb körben vegyenek részt a KB Politikai Bizottságának tevékenysé­gében, továbbá azért, hogy a központi bizott­ság ülésein rendszeresen terjesszenek elő be­számolót a politikai bizottság tevékenységéről, s hogy a KB tagjaiból hozzanak létre bizottsá­gokat a bel- és a külpolitika különböző problé­máinak megvitatása céljából. A pártélet demokratizálása valamennyi párt- szervezet, s azok irányító szerveinek a munká­jában is maximális nyíltságot igényel. A konfe­rencia támogatja azt a javaslatot, hogy hozzák nyilvánosságra a pártbizottságok plenáris ülé­seiről készített gyorsírásos feljegyzéseket, va­lamint a párt- és a közélet jelentős kérdéseire vonatkozó, előkészületben levő határozatok tervezeteit. A párton belüli viszonyok megújítása során megkülönböztetett feladat hárul a választott pártszervekre. A konferencia felhívja rá a figyel­met, hogy a járási, városi, körzeti, kerületi és határterületi pártbizottságok, valamint a szövet­ségi köztársaságok kommunista pártjai köz­ponti bizottságainak az irodája rendszeresen terjesszen elő beszámolót munkájáról saját bizottságának, s a pártbizottságok és a pártiro­dák az alap- és a mühelyszervezeteknek. A kommunistáknak ugyanakkor jogukban áll, hogy a megbízatási időszak lejárta előtt levált­sák a választott pártszerveknek azokat a tagja­it, akik nem teljesítik kötelességeiket, vagy kompromittálták magukat, és ha az szükséges, újraválaszthatják az egész pártszervet. A demokratizálás feltételei között alapos megújításra szorul a párt káderpolitikája. A ká­derek kiválasztásához és széthelyezéséhez való formális hozzáállás túlhaladott. A pártbi­zottságoknak e téren elsősorban a káderek felkészítésének és átképzésének, nevelésük­nek a megszervezésével kell foglalkozniuk, figyelembe véve az irányító tisztségekbe törté­nő esetleges ajánlásukat, összhangban a de­mokratikus eljárásokkal. A káderkérdések vég­ső megoldásáról a választásoknak kell dönte­niük. 10. A konferencia elsőrendű fontosságot tu­lajdonít a párton belüli választási folyamat de­mokratizálásának. Valamennyi pártbizottság, köztük az SZKP KB tagjainak és titkárainak megválasztása során biztosítani kell a jelölőlis­ták széles körű megvitatását, a titkos szavazást és a többes jelölést. Célszerű lesz felruházni a pártszervezeteket azzal a joggal, hogy a kon­ferencia vagy a kongresszus küldötteinek meg­választásával együtt javaslatot terjesszenek elő a felsőbb pártszervbe jelölt személyekre, mi­közben az utolsó szó joga a konferencia vagy a kongresszus küldötteit illetné meg. A konferencia támogatja azt a javaslatot, hogy a választott pártszervek számára egysé­ges, ötéves megbízatási időszak legyen meg­határozva - kezdve az SZKP Központi Bizott­ságával egészen a járási pártbizottságokig. Tekintettel e megbízatási időszak viszonylag hosszú idejére, gyakorlattá kellene tenni a 2-3 évenkénti pártkonferenciákat, s ezeket fel kelle­ne ruházni azzal a joggal, hogy a pártbizottsá­gok egyötödét megújítsák. Ez vonatkozik az SZKP országos konferenciájára is. A pártkáderek stagnálásával szembeni leg­fontosabb garancia a választott tisztség időbeni korlátozása. A konferencia célszerűnek tartja bevezetni, hogy az SZKP küszöbönálló évzáró gyűlésekkel kezdődően bevezessék a követke­ző szabályt: az iroda valamennyi tagja és a pártbizottság titkárai, köztük az SZKP KB Politikai Bizottságának tagjai és az SZKP KB főtitkára ugyanabba a tisztségbe két egymást követő időszakra választható meg. 11. A párton belüli ellenőrző és revíziós tevékenység tökéletesítése, a szubjektivizmus­sal, az önkénnyel, a szubjektív és a véletlen­szerű körülmények hatásával szembeni meg­bízható garanciák létrehozása érdekében a konferencia javasolja az egységes ellenőrző szerv - az SZKP Központi Ellenőrző és Revízi­ós Bizottsága, valamint az alacsonyabb szintű hasonló szervek - létrehozását, s egyben az SZKP KB mellett működő pártellenőrzési bizott­ság, továbbá az SZKP Központi Revíziós Bi­zottsága és a helyi szervezetek revíziós bizott­ságai megszüntetését. Az új szerveket a párt­kongresszuson és -konferencián kell megvá­lasztani, s tevékenységükről ezeknek a fóru­moknak kötelesek beszámolni. 12. Az átalakítás feltételei között a pártbi­zottságok, az állami és gazdasági szervek funkcióinak elhatárolása során nagy jelentősé­gű a pártapparátusban végrehajtott változások kérdése. A konferencia azon a véleményen van, hogy a pártbizottság apparátusa felépítésének teljes mértékben meg kell felelnie a politikai vezetés erősítése feladatainak és az átalakítás új sza­kasza céljainak. A pártapparátus létszámcsök­kentéssel és a munka hatékonyságának növe­lésével járó átszervezését a legközelebbi idő­ben meg kell valósítani. Következetesen be kell tartani azt az elvet, miszerint a pártapparátus a választott pártszerveknek van alárendelve, s tevékenységéről nekik köteles beszámolni. 13. A politikai rendszer reformja nagyszabá­sú és szorgalmas munka, amely megköveteli a felelősségteljes párthatározatok és a fontos törvények elfogadását, beleértve a Szovjetunió, a szövetségi és az autonóm köztársaságok alkotmányában, valamint az SZKP szervezeti szabályzatában eszközlendő lényeges változá­sokat. A konferencia az illetékes államhatalmi és államigazgatási szervekben, a tömegszerveze­tekben dolgozó kommunistáknak javasolja, fo­gadjanak el intézkedéseket a szovjet társada­lom demokratizálási programjának és a politikai rendszer reformjának a megvalósítására. Küldöttségvezetők felszólalása a KGST 44. ülésszakán MARJAI JÓZSEF (Magyar Népköztársaság) Az új világpolitikai fejleményeket kedvezően befolyásolják a Szovjet­unióban és más szocialista orszá­gokban kibontakozó gazdasági és politikai reformfolyamatok, a nyíltság és a demokratizálódás erősödése - mondta a magyar küldöttség veze­tője. A Magyar Népköztársaságnak létfontosságú érdeke, hogy a szo­cialista közösséggel folytatott együttműködés elősegítése hazánk és a többi KGST-tagország gazda­sági és tudományos-műszaki telje­sítőképességének erősödését. Mi­vel együttműködésünk jelenlegi me­chanizmusa már nem tudja biztosí­tani e célok elérését, gyökeres áta­lakítása történelmi szükségszerű­ség, tovább nem halasztható fel­adat. A KGST 43. (rendkívüli) üléssza­kán egységes törekvésként fogal­mazódott meg, hogy érezhetően ja­vítani kell az együttműködés haté­konyságát. Arról azonban, hogy mi­lyen módon, ütemben és módsze­rekkel lehet az együttműködést ha­tékonyabbá tenni, megoszlottak, és ma is megoszlanak a vélemények. Magyar részről régóta hangoztat­juk, hogy az együttműködésben ta­pasztalható stagnálás egyik alapve­tő oka valutáris pénzügyi rendsze­rünk fejletlensége. Gyakran beszé­lünk arról, hogy a transzferábilis ru­bel segítségével lebonyolódó sok­oldalú elszámolási rendszer valójá­ban nem tudta igazolni a hozzáfűzött reményeket. Kapcsolatainkban to­vábbra is fennmaradt az elszámolá­sok kétoldalú jellege, a kétoldalú kiegyensúlyozás kényszere. Emiatt az egymás közötti kereskedelmi for­galom nem tud optimális ütemben fejlődni. A jelenlegi körülmények kö­zött az egyensúly biztosítása főleg az áruexport visszafogásával tör­ténik. Ezen a helyzeten szerintünk csak akkor lehet változtatni, ha megte­remtjük a tagállamok érdekeltségét a külkereskedelmi exporttöbblet el­érésében, amire véleményünk sze­rint az egyetlen lehetőség a transz­ferábilis rubel konvertibilis valutákra történő, előbb részleges, majd a ké­sőbbiekben teljes átválthatóságának a bevezetése. Ilyen javaslatainkat már a 43. ülésszakon előterjesztet­tük. Sajnálattal kell megállapíta­nunk, hogy e javaslatok nem találtak partnereink körében támogatásra, jóllehet a részleges átválthatóság bevezetése viszonylag rövid idő alatt megvalósítható volna, és a ma­ga részéről visszahatna egyrészt a reális valutaárfolyamokhoz, más­részt a világpiaci árakhoz igazodó, azok arányaival számoló belföldi ter­melői árrendszerek kialakítására is. Véleményünk szerint a KGST-kö- zösség hosszabb távon nem nélkü­lözhet egy olyan megbízható nem­zetközi mércerendszert, amely lehe­tővé teszi az egyes tagországok számára gazdasági fejlődési színvo­nalának mind a világpiaccal, mind pedig egymás között történő meg­bízható összehasonlítását. Ilyen mércerendszer kialakításához min­denekelőtt tudnunk kell válaszolni arra, hogy az adott termék előállítá­sa a belföldi piacon ténylegesen mennyibe kerül. Ehhez olyan belföl­di termelői árakat kell kialakítani, amelyek a tényleges belföldi ráfordí­tásokon alapulnak, és lehetővé teszi a jelenleg még sok helyen alkalma­zott és különböző központi források­ból származó ártámogatások rend­szerének megszüntetését. A mércerendszer kialakítására szolgáló második fontos lépés an­nak megválaszolása, hogy mikép­pen aránylik adott termék belföldi ráfordítása ugyanezen termék világ­piaci árához. Erre csak akkor ka­punk választ, ha előre lépünk a reá­lis kereskedelmi valutaárfolyam ki­alakításának irányában, amely mind az export-, mind az import művele­tek esetében egységes, vagyis a je­lenlegi többes árfolyamrendszer fo­kozatos felszámolásához vezet. A mércerendszer harmadik eleme az a követelmény, hogy a kereske­delmi árfolyam révén élő kapcsolatot hozunk létre a mindenkori világpiaci árak és árarányok, valamint a belföl­di termelői árak és árarányok között, és folyamatosan gondoskodjunk ar­ról, hogy a világpiaci árak és a bel­földi árak között bizonyos együtt­mozgás valósuljon meg. Nagy horderejű célnak tartjuk a KGST-tagországok egyesített pia­cának létrehozását. Ehhez viszont mind a érdekelt tagországokban, mind pedig a közösség szintjén meg kell teremteni a szükséges közgaz­dasági elófetételeket. Ami az együttműködési mecha­nizmus átalakítása terén eddig vég­zett munkát illeti, egyik oldalon olyan jelenségekkel találkozunk, hogy kész, kialakult, kidolgozott és gyor­san megvalósítható javaslatok elfo­gadására és megvalósítására nincs meg a tagországok részéről a kész­ség. Ez időveszteséget okoz, és nem segíti elő a kibontakozást. Ilyennek tartjuk a magyar fél részé­ről a valutáris, pénzügyi rendszer átalakítására korábban előterjesztett elgondolásokat. Más oldalról az ta­pasztalható, hogy már az együttmű­ködési mechanizmus átalakításának kezdeti szakaszában olyan nagy horderejű változtatásokat javasol­nak végrehajtani, amelyek vélemé­nyünk szerint csak a szükséges elő­feltételek gondos felmérése, kialakí­tása után valósíthatóak meg. A szocialista gazdasági együtt­működési mechanizmus átalakítása, az áru-pénz viszonyok szerepének növelése kapcsolatainkban fokoza­tosságot, de ugyanakkor határozott intézkedéseket igényel. Ha rövid időn belül nem következik be radiká­lis változás e téren, akkor a KGST és a KGST-ben megvalósuló gazda­sági együttműködés nem előmozdí­tója, hanem komoly hátráltatója lesz az egyes szocialista országokban megindult és elkerülhetetlen átalakí­tási folyamatoknak. Ebből kiindulva az együttműködési mechanizmus átalakítására vonatkozóan előter­jesztett dokumentumot nem tekint­hetjük lezártnak. A KGST-közösség gazdasági fej­lődése elképzelhetetlen a világmé­retű munkamegosztásba való be­kapcsolódás, az abban való aktív részvétel nélkül. Különösen fontos számunkra figyelembe venni az Eu­rópai Közösség gazdasági és politi­kai integrációjának 1992-től kezdő­dő új minőségű szakaszát, amely­ben közösen kell megtalálni az euró­pai integrációs szervezetek közötti együttműködés új formáit. Az Európai Gazdasági Közösség­gel folytatott tárgyalásokon követke­zetesen ragaszkodtunk elvi állás­pontunkhoz és a diszkrimináció­mentes elbánásra való GATT-tag- ságunkból eredő jogaink érvényesí­téséhez. Elvi engedményt nem tet­tünk, de rugalmasságot tanúsítot­tunk a diszkriminatív mennyiségi korlátozások felszámolásának konk­rét gyakorlata és mechanizmusa te­kintetében. Bejelentettük, hogy a ke­reskedelmi és gazdasági együttmű­ködési megállapodással egyidóben felvesszük a diplomáciai kapcsola­tokat az Európai Gazdasági Közös­séggel. Meggyőződésünk, hogy a KGST és a EGK közötti megállapodás, va­lamint az egyes KGST-tagországok és az EGK közötti kapcsolatok nor­malizálása új lehetőségeket nyit a KGST szintjén ugyanúgy, mint a kétoldalú kapcsolatokban, s ezek ésszerű és hatékony kihasználásán a jövőben tovább kell munkálkod­nunk. Pozitívan értékeljük a KGST képviseleti szervei és titkársága szervezeti felépítésének korszerűsí­tésére megtett kezdeti lépéseket. A szervezet korszerűsítését azon­ban még távolról sem tartjuk lezárt­nak. A KGST munkájának egyre inkább - az együttműködési mecha­nizmus továbbfejlesztésével párhu­zamosan - a funkcionális jellegű tevékenység irányába kell tolódnia, (Folytatás a 6. oldalon)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents