Új Szó, 1988. július (41. évfolyam, 153-178. szám)

1988-07-06 / 157. szám, szerda

Az SZKP 19. országos konferenciájának dokumentumai Határozat a nyilvánosságról ÚJ SZÚ 1988. VII. 6. 1. Az SZKP 19. országos konferenciája a szocia­lizmus és az átalakítás érdekeitől vezérelve az egyik legfontosabb politikai feladatnak tartja a nyilvános­ság fejlesztését. Az átalakítás első három éve megerősítette, hogy a nyilvánosság légköre a párt- és társadalmi szervezetek, a tanácsok, a tömegtájékoztató és propaganda eszközök tevékenységében, a valódi kritika és önkritika fejlesztésének légköre, a nyíltság politikájának érvényesítése a párt és az egész nép számára lehetővé tette, hogy jobban megértse múlt­ját és jelenét, felszínre hozza a gátló tényezőket, roppant hazafias erőket mozgósítson az ország javát, a szocializmust szolgáló aktív és céltudatos munkára. A nyilvánosságnak a társadalom életébe való bekapcsolása segítette elő az ország helyzeté­nek mélyreható és objektív, a közvélemény részvé­telével történő értékelését, a szociális-gazdasági fejlesztés meggyorsítását célzó elvi döntések kol­lektív kidolgozását, s annak biztosítását, hogy a dol­gozók aktívan támogassák az SZKP-nak az átalakí­tásra irányuló politikáját. A konferencia fejlődő folyamatnak tekinti a nyil­vánosságot, hangsúlyozva, hogy annak következe­tes bővítése nélkülözhetetlen feltétele a szocialista rendszer demokratikus lényege, emberközpontúsá­ga kifejeződésének, a személyiség bevonásának a társadalom, az állam, a kollektíva minden ügyébe, s tényleges garanciája a szocializmus torzulásai megakadályozásának, s garanciája annak, hogy a társadalmi intézmények, a hatalmi és irányító szervek össznépi ellenőrzés alatt tevékenyked­jenek. A konferencia a nyilvánosságot a nép szocialista önigazgatása, az alkotmányos jogok, szabadságjo­gok és az állampolgári kötelességek érvényesítése elengedhetetlen feltételének, a szovjet társadalom­ban meglevő sokszínű érdekek összehasonlítása és összevonása, a nézetek szocialista pluralizmusa módjának, az internacionalizmus és a szocialista hazafiságra való nevelés megszilárdítása, a szocia­lizmus humanista arculata érvényesítése hatékony módszerének tartja. A nyilvánosság az élet minden területén az átalakítás további elmélyítésének, az átalakítás visszafordíthatatlanságának egyik legfon­tosabb feltétele. Nemzetközi szinten a nyilvánosság világossá teszi a kormányok és nemzetek álláspont­ját, elősegíti a békét és az együttműködést, az atomfegyverektől és az erőszaktól mentes világ kiépítésére, a korszerű és civilizált nemzetközi kap­csolatok megteremtésére irányuló eszmék megszi­lárdítását. Mint a nyílt külpolitika elvei érvényesíté­sének eszköze, elősegíti, hogy a nemzetközi kap­csolatokban részt vegyenek a társadalmi szerveze­tek, a dolgozókollektívák, a dolgozók széles rétegei, tudósok és kulturális személyiségek, elősegíti to­vábbá a népi diplomácia fejlesztését és hozzájárul a bonyolult nemzetközi problémák államközi, a kor­mányok közötti kapcsolatok keretében történő meg­oldásához. A nyilvánosság, a bírálat és az önbírálat a nép érdekeit szolgálja, a társadalom politikai rendszeré­nek nyitottságát tükrözi, erejét, politikai életre való­ságát, erkölcsi egészségét tanúsítja. 2. A konferencia ugyanakkor megállapítja, hogy a nyilvánosságot mint az átalakítás eszközét szintén mélyíteni és támogatni kell. Még mindig számottevő információmennyiség nem hozzáférhető a társadalom számára, még min­dig jelentős információkat nem használnak fel a gaz­dasági-szociális és a szellemi fejlődés meggyorsítá­sára, a tömegek politikai kultúrájának és az irányí­tást végző káderek kultúrájának emelésére. A párt­ós társadalmi szervezetek, a tanácsok, a kollektívák és a tömegtájékoztató és propaganda eszközök tevékenységében előfordulnak a nyilvánosság lefé­kezésére irányuló kísérletek. Gyakran állnak a nyil­vánosság útjába ágazati és lokálpatrióta akadályok. Az a szándék, hogy a közvéleményt tájékoztassuk a hiányosságokról, a jogkörökkel való visszaélésről, a bürokratizmus eseteiről és más negatív jelensé­gekről, adminisztratív ellenállásba ütközik. A dolgo­zók különböző panaszokat tartalmazó leveleket ír­nak a pártszerveknek és a tömegtájékoztató és propaganda eszközöknek. Mindmáig előfordulnak a bírálatért való üldöztetés, sót, a büntetés esetei is. Az is megtörténik, hogy a nyíltságot egyéni és csoport ambíciók érdekében használják fel, ami megzavarja az emberek közötti normális kapcsola­tokat és az elvtársi igényességet. Nem mindig érvényesül a tényleges nyilvánosság elválaszthatat­lan elve, amely lényege abban rejlik, hogy a nézetek szabadságának a személyiség felemelkedését és méltóságának védelmét kell szolgálnia, nem pedig az alaptalan vádakkal történő megalázását. A konferencia hangsúlyozza, hogy a nyilvános­ság következetes kiszélesítése elengedhetetlen fel­tétele a társadalmi élet valamennyi szférájára kiter­jedő demokratizálási folyamatok kibontakozásának, a szocializmus megújhodásának. Amikor a párt fejleszti a nyilvánosságot, abból a lenini útmutatás­ból indul ki, hogy a tömegeknek mindent tudniuk kell, mindenről véleményt kell mondaniuk és tudato­san kell cselekedniük. A kommunista pártnak, a szovjet népnek szüksége van az igazságra, szük­sége van teljes és tárgyilagos információra minden­ről, ami a társadalomban zajlik. A nyilvánosságnak azt kell szolgálnia, hogy vala­mennyi társadalmi erő az átalakítás eszméi és elvei körül konszolidálódjon. 3. A konferencia a párt halaszthatatlan feladatá­nak tartja, hogy hozzájáruljon a nyilvánosság leg­főbb elveinek az érvényesítéséhez és fejlesztésé­hez; ezek a következők: minden állampolgár elide­geníthetetlen joga, hogy a társadalmi élet minden kérdésében teljes és megbízható információhoz jusson, nyíltan és szabadon megvitathasson bármi­lyen társadalmi jelentőségű kérdést. A konferencia megállapítja: a nyilvánosság ki­bontakoztatásában legyen kezdeményező példakép a párt. A kommunisták, az egész lakosság alapos tájékozottsága az SZKP vezető szerveinek és a he­lyi pártszervezeteknek a munkájáról, a vezetők tevékenységéről, a pártfórumok és a taggyűlések nyitottsága, a pártélet, a pártvezetés kérdéseinek szabad megvitatása, figyelmesség a dolgozók bíráló megjegyzései, véleménye és javaslatai iránt, a leg­fontosabb döntések javaslatainak nyilvánosságra hozása és a róluk folytatott vita - ezekből tevődik össze az SZKP politikájának nyitottsága, ezek révén erősödik kapcsolata a társadalommal. Valamennyi szinten a pártvezetők, valamint a vá­lasztott pártszervek tagjainak kötelessége, hogy rendszeresen beszámoljanak munkájukról mind a pártszervezetek, mind pedig a dolgozókollektívák és a lakosság előtt. A pártszervezetek kötelessége a nyilvánosság kultúrájára, a demokratikus polémiá­ra és az elvtársi vitára való nevelés. A konferencia elengedhetetlennek tartja, hogy a pártélet demokratizálásának követelményével összhangba kerüljenek a pártbizottságok és -szer­vezetek tevékenységének szabályai és az arra vo­natkozó instrukciók. A választott pártszervek tagjai szabadon részt vehetnek az alájuk rendelt pártbizottsági iroda, kö­zöttük az SZKP KB Politikai Bizottsága ülésein, joguk van kihasználni azokat a dokumentumokat, információkat és adatokat, amelyekkel a pártbizott­ság és annak apparátusa rendelkezik. A pártkonferencia különösen fontosnak tartja a nyilvánosságot a káderpolitikában, a vezető káde­rek kiemelése olyan demokratikus mechanizmusá­nak megteremtésében, amely a közvéleményre tá­maszkodik. 4. A konferencia hangsúlyozza, hogy a nyilvá­nosság, a tömegek részéről gyakorolt ellenőrzés és bírálat iránti nyíltság az államhatalmi szervek haté­kony működésének nélkülözhetetlen feltétele. Az államhatalmi szervek tevékenységének minden szakaszán, a tervezés és az irányítás területén bővíteni kell a nyilvánosságot, tanulmányozni kell a közvéleményt és arra tekintettel kell lenni, nyilvá­nos vitát kell szervezni országos és helyi jelentősé­gű gazdasági, nemzetiségi, ifjúsági, ökológiai, szo­ciális és más problémákról. A nyilvánosság alapján kell dolgozniuk a vállala­tok és intézmények vezetőinek, a kolhozok és szövetkezetek vezetőségének, valamint a dolgozó­kollektívák tanácsainak. A dolgozókat tájékoztatni kell a termelési és szociális kérdések megoldásáról, a dolgozóknak ismerniük kell kollektívájuk tevékeny­ségének eredményeit és a kollektíva pénzügyi hely­zetét. A vezetésnek kötelessége időben tájékoztatni a kollektívát azoknak a döntéseknek a tervezetéről, amelyek az emberek érdekeit érintik, fel kell mérnie a tervezett intézkedésekkel kapcsolatos álláspon­tokat. A nyilvánosság kötelező oldala a népi ellenőrzés és a jogvédelmi szervek tevékenységének. Rend­szeresen nyilvánosságra kell hozni a munkájukról szóló adatokat, a bűnözés állapotáról és a megelő­zést célzó intézkedésekről szóló statisztikai informá­ciókat. Meg kell szüntetni az indokolatlan korlátozásokat a társadalom szociális-gazdasági és politikai fejlő­désére, az ökológiai helyzetre vonatkozó statisztikai információ felhasználásában, ki kell alakítani a kor­szerű információs technológiára épülő adatgyűjtési, adatfeldolgozási és terjesztési rendszert, biztosítani kell az összes könyvtár hozzáférhetőségét, törvény­ben kell szabályozni a levéltári anyagok felhaszná­lását. A konferencia felszólítja a társadalmi szervezete­ket, hogy nyilvánosan és nyíltan teljesítsék az alap- szabályzatukból eredő feladataikat és széles körben tájékoztassák az állampolgárokat kongresszusuk, konferenciájuk és a választott szervek munkájáról, valamint azok határozatairól. 5. Az országos pártkonferencia kiemeli a tömeg- tájékoztató eszközök szerepének fontosságát a nyil­vánosság kiszélesítésében. Ezek az eszközök köte­lesek sokoldalúan tükrözni a párt-, az állami és a társadalmi szervezetek tevékenységét, a szocia­lista társadalom konszolidálását kell szolgálniuk, aktívan kell propagálniuk a szerzett tapasztalatokat és az országunkban kialakult helyzet össznépi ellenőrzése eszközeként kell szolgálniuk. A konfe­rencia megengedhetetlennek tartja a sajtó bíráló megnyilatkozásainak elfojtását, ugyanúgy, mint az állampolgárok becsületét és méltóságát érintő nem hiteles információk nyilvánosságra hozatalát. A nyil­vánosság feltételezi a tömegtájékoztató eszközök társadalmi, jogi és erkölcsi felelősségét. Ebből a szempontból elengedhetetlen feltétel a tömegtájé­koztatásban dolgozók nagyfokú eszmei és erkölcsi színvonala, szakmai rátermettsége, a szakmai etika szigorú betartása, az információk hitelessége és minden megbírált állampolgár azon joga, hogy ugyanabban a sajtószervben nyilvánosságra hoz­zák indokolt válaszát. A nyilvánosság és a bírálat keretében azonban nem burjánozhat a klikkek érde­keinek kifejeződése, a demagógia, a nemzetiségi, a regionális vagy a csoportegoizmus. A tömegtájé­koztatási eszközökben objektív módon, torzítás nél­kül tükrözni kell a vitában részt vevő mindegyik fél álláspontját. Senkinek sincs monopóliuma az igaz­ságra, és ezért senkinek sem lehet monopóliuma a nyilvánosságra sem. 6. A konferencia úgy véli, a nyilvánosság teljes mértékben bevált, és hogy azt minden eszközzel tovább kell fejleszteni. Ezért létre kell hozni a nyilvá­nosság jogi garanciáit, ami magába foglalja a szov­jet állampolgárok tájékozódási jogának alkotmányos rögzítését is. Olyan törvényeket kell előkészíteni, amelyek meghatározzák az állam, a tisztségviselők és az állampolgárok jogait és kötelességeit a nyilvá­nosság elveinek érvényesítése során. Egy olyan rendszert kell létrehozni, amely lehetővé teszi, hogy a vállalatnál, a faluban vagy a városban, a kerület­ben, a köztársaságban és az egész országban kialakult helyzetről a dolgozók folyamatos és teljes információkat kapjanak, törvényben kell lefektetni az állampolgárok, a tömegtájékoztató eszközök, a dol­gozókollektívák és a társadalmi szervezetek jogát arra, hogy megszerezzék az őket érdeklő informá­ciókat. Pontosan körül kell írni a szükséges titkos­ság, a szolgálati titkok határait, meg kell jelölni a felelősséget állami és katonai titkot képező értesü­lések, valamint olyan egyéb információk terjesztésé­ért, amelyek az állampolgárok törvényes jogait érin­tik, amelyek kárt okoznak a közrendnek, a bizton­ságnak, a lakosság egészségének és erkölcsiségé­nek. Ugyancsak meg kell határozni a felelősséget az állampolgárok információhoz való joga érvényesíté­sének útjában álló akadályokért, az információk eltitkolásáért, elferdítésért és jogtalan kihasználá­sáért. Nem érvényesíthető a nyilvánosság a szovjet állam, a társadalom érdekei, a személyiség jogai rovására, háború és erőszak, fajgyűlölet, nemzeti és vallási türelmetlenség hirdetésére, a kíméletlenség propagandájára és pornográfia terjesztésére, vala­mint a közvélemény manipulálására. A párt és a szovjet társadalom azzal, hogy a párt- , állami és társadalmi ügyekben és a tömegtájékoz­tató eszközökben kitartóan érvényesíti és bővíti a nyilvánosságot, mozgásba lendítette a szocialista rendszer hatalmas potenciális lehetőségeit és tarta­lékait. Nyilvánosság nélkül nincs átalakítás, nincs de­mokrácia. A nyilvánosság a demokratikus, humánus szocializmus életének és haladásának természetes atmoszférája. A konferencia felszólít minden kommunistát, minden pártszervezetet, hogy az igazságnak meg­felelően tájékoztassa a tömegeket, aktívan fejlessze a szocialista demokratizmust, a vitakultúrát, hogy kedvező feltételeket teremtsem minden kérdés élénk és nyílt megvitatásához, a szovjet állampolgá­rok kezdeményezőkészsége és alkotó gondolko­dásmódja megnyilvánulásához. A konferencia meggyőződését fejezi ki, hogy minden kommunista elősegíti a nyilvánosságnak mint a szocialista társadalom élete normájának az érvényesítését. Határozat a nemzetek és nemzetiségek közötti viszonyról 1. A Vlagyimir lljics Lenin által létrehozott szovjet szocialista állam megtestesítette az egyenjogú nemzetek soknemzetiségű csa­ládjának forradalmi akaratát és vágyait. Kö­zös történelmi sorsuk az internacionális szo­cialista testvériség alapja. A szovjet emberek számos nemzedéke erőfeszítéseinek ered­ménye lett a köztársaságok egyedülálló szö­vetsége. Zászlajára van írva a Szovjetunió minden nemzete és nemzetisége dolgozóinak internacionalista egysége, a nemzetek önren­delkezési joga, a nemzeti kultúrák újjászüle­tése és fejlődése, a korábban elmaradott nemzeti területek haladásának meggyorsítá­sa és a nemzetiségi ellentétek áthidalása. Létrejött az egységes népgazdasági komplexum, a Szovjetunió nemzetei egysé­gének anyagi bázisa. Mérhetetlenül megnö­vekedett minden köztársaság és autonóm közigazgatási egység gazdasági, kulturális és káderpotenciálja. Valósággá vált az új törté­nelmi közösség - a szovjet nép. Törvénysze­rűen növekszik a nemzeti öntudat. A soknemzetiségű szovjet állam kialakulá­sa kezdeti szakaszát jellemző dinamizmus azonban lényegesen meggyengült, megtörte azt a nemzetiségi politika lenini elveitől való eltávolodás, a törvényesség megsértése a személyi kultusz időszakában, a pangás ideológiája és pszichológiája. Abszolutizálták a nemzetiségi kérdés megoldásában elért eredményeket, problémamentesnek tüntették fel a nemzetiségi viszonyokat. Nem vették kellő mértékben tekintetbe az egyes köztársaságok, autonóm közigazgatási egységek és nemzetiségi csoportok társadal­mi, gazdasági, kulturális fejlődésének szük­ségleteit. Nem oldottak meg idejében sok olyan éles kérdést, amelyet a nemzetek és népcsoportok fejlődésének menete vetett fel. Ez elégedetlenséget idézett elő a társadalom­ban, s ez olykor konfliktus-jelleget öltött. To­vábbra is előfordulnak a nemzetiségi egoiz­mus és gőg jelenségei, a törekvések, hogy mások rovására éljenek, előfordulnak a lokál­patriotizmus megnyilvánulásai. Ezeket az egész évtizedek során halmozódó negatív jelenségeket hosszú ideig figyelmen kívül hagyták és elhallgatták, a párt ezeket nem értékelte kellőképpen. Az átalakítás, a de­mokratizálás és a nyíltság politikája feltárta ezeket a jelenségeket, s egyben létrehozta a szükséges feltételeket demokratikus megol­dásukhoz. 2. A pártkonferencia történelmi fontosságú feladatnak tekinti a nemzetiségi politika lenini normáinak és elveinek állhatatos erősítését és alkotó szellemű továbbfejlesztését, határozott megszabadítását a mesterséges lerakódá­soktól és torzításoktól. Ehhez az alapot az SZKP XXVII. kongresszusa által kidolgozott politikai irányvonal adja, amely öszekapcsolja valamennyi nemzet és nemzetiség érdekei­nek kielégítését az ország közös érdekeivel és szükségleteivel, az internacionalista ideo­lógia, amelytől idegen a sovinizmus és a naci­onalizmus bármely megnyilvánulása. A szövetségi köztársaságok és autonóm közigazgatási egységek fejlődését - a párt véleménye szerint - szorosan össze kell kapcsolni felelősségükkel, soknemzetiségű államunk megszilárdításáért és haladásáért. A szocialista eszme nem bénító unifikálás, hanem bővérű és dinamikus egység a nem­zetiségi sokszínűségben. 3. A pártkonferencia úgy véli, a politikai rendszer átalakításának keretében mielőbbi intézkedéseket kell tenni a szovjet föderáció demokratikus elveken alapuló további fejlesztésére és szilárdítására. Min­denekelőtt a szövetségi köztársaságok és autonóm területi egységek jogainak bővítéséről van szó, mégpedig oly módon, hogy be kell határolni a Szov­jetunió és a szovjet köztársaságok illetékességét, meg kell valósítani a decentralizálást, átadni az irányító funkciók jelentős hányadát a helyi szervek­nek, fokozni kell a önállóságot és a felelősséget a gazdasági, a szociális és kulturális fejlesztés és a környezetvédelem terén. Az egyik fő feladat a feltételek megteremtése a területi egységek nagyobb önállóságához és az olyan együttmúködési formák alkalmazása, amelyek arra ösztönöznének minden köztársaságot, hogy érdekelt legyen gazdasági tevékenysége mint saját jóléte alapjának végeredményei javításában, érdeke legyen a közös gazdagság megsokszorozása és a szovjet állam hatalmának megszilárdítása. A radi­kális gazdasági reform és a demokratizálási folya­mat széles teret nyit a nemzeti közigazgatási egysé­gek és az egész ország érdekeinek optimális össze­kapcsolására. Biztosítani kell, hogy a dolgozók jól tudják, a köztársaság vagy a kerület mennyit termel, mennyiben járul hozzá az ország gazdaságához és mennyit kap. Figyelmet érdemel az az elgondolás, hogy a köztársaságok és a kerületek térjenek át az önelszámolás elveire, miközben pontosan meghatá­roznák hozzájárulásukat az össz-szövetségi progra­mok teljesítéséhez. A gazdaság és az egész társadalmi élet interna- cionalizálódása törvényszerű folyamat. Bármilyen törekvés a nemzeti elszigetelődésre kizárólag gaz­dasági és szellemi visszaeséshez vezethet. Törvényben kell meghatározni a köztársasági és helyi költségvetések kialakításának minőségileg új mechanizmusát, s lényegesen fokozni kell ezek szerepét a területi egységek társadalmi és gazdasá­gi fejlesztését érintő kérdések megoldásában. Fel­tétlenül biztosítani kell a területi irányító szervek, valamint a Szovjetunió minisztériumai és központi hatóságai és a szövetségi jelentőségű vállalatok közti hatékony együttműködést, fokozni kell a köz- társasági és szövetségi irányító szervek felelőssé­gét minden területi egység komplex fejlesztéséért. Alapos jogi átdolgozást és gyakorlati megoldást igényelnek a szövetségi köztársaságok közti köz­vetlen kapcsolatok fejlesztésének kérdései. Aktivizálni kell a politikai rendszernek azokat az intézményeit, amelyek révén felszínre hozhatók és egyeztethetők a nemzeti érdekek. Ezzel összefüg­gésben elsőrendű fontosságú a népi képviselők tanácsai, elsősorban a Szovjetunió Legfelsőbb Ta­nácsa Nemzetiségi Tanácsának, továbbá annak állandó bizottságai és a Szovjetunió kormánya sze­repének fokozása. Célszerű lenne a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsában, a szövetségi és autonóm köztársaságok legfelsőbb tanácsaiban, s ott, ahol ez szükséges a helyi tanácsokban is állandó bizottsá­gokat létrehozni, amelyek a nemzetek és nemzeti­ségek közti viszonnyal foglalkoznának. Mérlegelni kell a nemzetiségek ügyeivel és a nemzetiségi viszonyokkal foglalkozó külön állami szerv létreho­zásának kérdését. Tekintettel az új realitásra, a konferencia javasol­ta a szövetségi és autonóm köztársaságokról, az autonóm területekről és körzetekről szóló törvények továbbfejlesztését és-megújítását, ezek jogainak és kötelességeinek, az önigazgatás, valamint minden nemzetiségnek a központi és helyi szintű hatalmi szervekben való képviselete elveinek teljesebb kife­jezését. Ez megköveteli a megfelelő változtatások végrehajtását a Szovjetunió, valamint a szövetségi és autonóm köztársaságok alkotmányaiban. 4. Fontos, hogy minden nemzeti területi egység­ben a gazdasági és a társadalmi haladást szellemi (Folytatás a 4. oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents