Új Szó, 1988. július (41. évfolyam, 153-178. szám)
1988-07-30 / 178. szám, szombat
Egy hét a nagyvilágban Július 23-tól 29-ig Szombat: Jósé Arias, Costa Rica-i elnök javasolta, hogy országa legyen a nicaraguai kormány és az ellenforradalmárok béketárgyalásainak színhelye Vasárnap: Irak megkezdte csapatainak visszavonását a múlt heti offenziva során elfoglalt iráni területekről • Általános választásokat tartottak Thaiföldön Hétfő: tudományos konferencia kezdődött Moszkvában a szovjet külpolitika és a diplomácia feladatairól • Megnyílt a kambodzsai rendezéssel foglalkozó dzsakartai koktélparti • A Közös Piac külügyminiszterei politikai tárgyalásokat javasoltak a Szovjetuniónak Kedd: Mihail Gorbacsov a legfelsőbb etióp vezetővel, Mengisztu Haile Mariammal találkozott • A KNDK ismét javaslatot tett Dél-Koreának a két országrész ellentéteinek megoldására • Megszakadtak a Fülóp-szigetek és az USA közötti támaszponttárgyalások Szerda: Grósz Károly, az MSZMP főtitkára, kormányfő Washingtonban Reagan elnökkel és több más vezetővel tárgyalt Csütörtök: Izraeli konzuli küldöttség érkezett Moszkvába Péntek: Hans-Dietrich Genscher nyugatnémet alkancellár és külügyminiszter a szovjet fővárosba érkezett • Összeült az SZKP Központi Bizottsága Grósz Károlyt szerdán fogadta Ronald Reagan (Telefoto: ČSTK) Hosszabbítás Nyolcvanhat novemberének elé- jén nyílt meg az európai biztonsági és együttműködési értekezlet résztvevőinek bécsi utótalálkozója. Az eredeti tervek szerint tavaly július végéig kellett volna befejezni a tanácskozást, úgyhogy egy évvel ezelőtt ilyen időtájt arról szóltak a kommentárok, a diplomaták nem búcsúznak, csupán nyári szabadságra mennek. Most hasonló a helyzet, hiszen a zárás újabb terminusa, 1988 júliusának vége - holnap lejár. Nem nehéz megjósolni, hogy ismét hosszabbítás következik. Például Genscher nyugatnémet alkancellár és külügyminiszter, aki tegnap érkezett Moszkvába, elutazása előtt elmondotta, hogy többek között az utótalálkozón kialakult helyzetről is tárgyalni kíván vendéglátóival. Ennek az oldalnak a zárásáig nem kaptunk jelentést a további menetrendről, arról, hogy most hazatér- nek-e szabadságolni a 35 ország képviselői, vagy pedig elfogadták az NSZK javaslatát. A múlt pénteken úgy döntöttek a diplomaták, hogy a heti két plenáris ülés helyett ezen a héten mindennap tanácskoznak. Bonn pedig azt javasolta, az utótalálkozó mielőbbi sikeres befejezése érdekében ne tasrtsanak nyári szünetet, az értekezlet egész augusztusban folytassa a munkát. Természetesen nem az a legfontosabb kérdés, mikor ér véget a bécsi fórum, hanem az, hogy jó, mindenki számára elfogadható eredményekkel záruljon, olyanokkal, amelyek minden szempontból új minőséget adnának a helsinki folyamatnak. Az időtényező mégsem elhanyagolható szempont, hiszen az utótalálkozó befejezésétől is függ, megkez- dódhetnek-e az idén a tárgyalások az európai fegyveres erők és hagyományos eszközök csökkentéséről. E mellett, vagyis a hagyományos európai leszerelési fórum mandátumának kidolgozása mellett most a legfontosabb megoldásra váró feladat a harmadik kosárral függ össze. De nézzük ezeket sorjában. A korábbi számításokkal ellentétben nem is az első kosár okozza a legtöbb gondot. Ebbe tartoznak a biztonsággal és a politikai együttműködéssel összefüggő kérdések. A leszerelési problémák megvitatását kedvezően befolyásolták azok a javaslatok, amelyeket nemrégiben tett a lengyel fővárosban Mihail Gorbacsov, majdpedig a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testületének a kezdeményezései. A huszonhármak, vagyis a Varsói Szerződés és a NATO képviselőinek az európai leszerelési fórum mandátumáról folytatott konzultációin is előrelépés történt a héten: elfogadták az okmány egy újabb szövegrészletét. Ez kimondja: a majdani tárgyalásokon születő megállapodások a két katonai szövetség országai részére nemzetközi érvényű kötelezettségvállalások lesznek. Az ezzel összefüggő részletkérdéseket pedig magukon a tárgyalásokon fogják kidolgozni. Az első kosárhoz még csak annyit: bizakodó a hangulat, általában az a vélemény uralkodik, hogy a leszerelési fórum még az idén megkezdheti a munkát. Ezt sürgette a héten Manfred Wörner a NATO főtitkára is, mondván: a NATO-nak még az idén konkrét tárgyalási javaslattal kell fordulnia a Varsói Szerződéshez a hagyományos erők leszerelésének témakörében. Szerinte nem szabad várni a tárgyalási indítvánnyal addig, amíg részleteiben is kidolgozzák a Nyugat átfogó leszerelési koncepcióját, Wörner ezzel lényegében Genscher elképzeléseit vette át. A második kosárba a gazdasági együttműködés tartozik. Az akadályok itt is felszámolhatók. Ismeretes, hazánk javasolta, hogy Prágában rendezzenek e témáról nemzetközi fórumot. Természetesen kedvező hatással van a dologra a KGST és a Közös Piac közötti nemrégiben megtörtént hivatalos kapcsolatfelvétel is. A legtöbb gondot kezdettől fogva a harmadik kosár okozza, ebbe az emberi jogi, valamint a humanitárius kérdések tartoznak. Sokáig folyt a meddő vita, amely néha a vádaskodásokat sem nélkülözte. Ekkor jött a kilenc semleges és el nem kötelezett ország, amelyek kidolgoztak egy kompromisszumos tervezetet. Harmincöt állam álláspontjának egyeztetése úgy, hogy az okmány mindenkinek egyaránt megfeleljen, rendkívül nehéz dolog, csak kompromisszumok árán lehetséges. Románia delegációja nemrégiben új javaslatokkal állt elő. Jurij Gyerjabin, a szovjet külügyminisztérium európai biztonsági és leszerelési osztályának vezetője nemrégiben hangsúlyozta: a Szovjetunió és több más szocialista ország az értelmes kompromisszum érdekében elfogadta a semleges és el nem kötelezett országok záródokumentum-tervezetét, s hogy a szovjet küldöttség felszólította a résztvevőket, ne tegyenek irreális, maximalista ellenjavaslatokat. Kijelentette még: Bécsben már most olyan megállapodások körvonalai rajzolódnak, amelyek mind terjedelmüket, mind jellegüket tekintve jóval jelentősebbek a helsinki és a madridi megállapodásoknál. (-nák) Támaszpontvita Manilában a pénzügyi kérdésekben keletkezett súlyos ellentétek miatt megszakadtak az országban létesített amerikai támaszpontok jövőjével kapcsolatos, immár április óta folyó kétoldalú tárgyalások. Az események ilyen alakulása nem hagy kétséget afelől, hogy a Fülöp-szigetek fővárosában egyre forrósodó politikai légkör lassan már kánikulai hőfokhoz közeledik. Washingtonnak ugyanis korántsem közömbös, hogyan alakul csendes-óceáni támaszpontrendszerének jövője: Azok után, hogy a hetvenes években kénytelen volt visszavonulni Indokínából, a délkeletázsiai térség stratégiailag legjelentősebb övezetévé épp a Fülöp-szi- geteki területek léptek elő. S tekintve, hogy két legnagyobb külföldi katonai létesítménye, a Subic Bay haditengerészeti bázis, s a Field Clark légitámaszpont egyaránt itt van, 1991-ig szóló „bérleti idejük“ lejártának közeledtével ugyancsak kulcsfontosságúvá vált jövőjük szavatolásának kérdése. A közelmúltban nem véletlenül járt a térségben Shultz külügyminiszter kéthetes, kilenc országot érintő körúton, s egyes állomásain nem véletlenül tett következetesen említést a szoros katonai együttműködésről, amelyet mellesleg a kapcsolatok alapjának nevezett. Igaz ugyan, hogy Aquino államfővel nem jutott dűlőre a támaszpontszerzódés megújításáról. A Fülöp-szigeteki elnökasszony azonban akkor úgy vélte, hogy az ezzel kapcsolatos tárgyalások már a hónap végén befejeződhetnek. Most mégis a mani- lai fél volt az, amely bizonytalan időre felfüggesztette őket, mert az amerikai részről javasolt összeg messze elmaradt a várttól. Washington azonban nem kíván változtatni eredeti álláspontján, arra hivatkozva, hogy költségvetése nem bírna el újabb jelentős megterhelést. Manila ugyanis azt követeli, hogy a jelenlegi 180 millió dollárról 1,2 milliárdra emeljék az évi bérleti díjat. Egyáltalán nem titok, hogy a háttérben jelentős szerepet játszik az ország súlyos gazdasági helyzete is. Aquino július elején tett hatnapos európai körútja során is épp az országának nyújtandó fejlesztési segélyről tárgyalt, s azokat a dollármilliókat próbálta visszaszerezni, melyeket még a megbuktatott Marcos elnök utalt át a svájci barikokban lévő magánszámláira. Az elnökasszony úgy véli, a támaszpontok jövőjének kérdését is jól kamatoztathatná a gazdasági gondok megoldásában. Elég labilis alapokon nyugvó hatalma megszilárdításának elsődleges feltétele ugyanis, sikerül-e kimozdítania országát a gazdasági kátyúból. Ennek érdekében pedig minden alkalmat megragad. A jelek szerint egyáltalán nem zavarja, hogy az Egyesült Államok - nyilvánvaló célzattal, hiszen nem mindegy, milyen „barátai“ vannak a Ma- lacanang-palotában épp a közelmúltban dolgozta ki a szigetország részére egy „mini Marsallsegélyprogram“ tervét. Ennek értelmében öt év alatt 10 milliárd dollárnak megfelelő segélyben részesítenék az országot, s eltekintenének adósságai egy részének visszafizetésétől is. Túl ezen, Corynak elsősorban az alkotmány, valamint a szenátus által múlt hónapban jóváhagyott törvény okoz fejfájást, mivel az a szigetország területén tiltja a nukleáris fegyverek jelenlétét és újabb katonai létesítmények építését. A helyzetet nehezíti az is, hogy manilai körökben sincs egységes álláspont: egyesek az említett 1,2 milliárd dollárt követelik, mások viszont további öt évvel kívánják meghosszabbítani a bérlet idejét. Ráadásul a megbuktatott Marcos elnök is erőfeszítéseket tesz hazatérésére. Aquino pozíciója szempontjából pedig korántsem kedvező e fejlemény. Az elnököt túl sok minden szorítja. A jövő dönti el, merre lép végül. Egy helybeli politológus véleménye azonban sejtetni engedi a végeredményt: „Szerintem maradnak az amerikaiak, feltéve, hogy a támaszpontok meghagyják Aqui- nót." (fónod) KIS _______ NY ELVŐR Fölösleges és szükséges szavak A fordítók általában igyekeznek a más nyelven elhangzottakat vagy megírt szöveget magyarul jól kifejezni, a fordítások azonban mégsem kifogástalanok mindig. Olykor fölösleges szavak maradnak bennük, máskor meg hiányzik belőlük egy-egy nélkülözhetetlen szó. Az elsőnek említett hibát az szokta okozni, hogy a fordító feltétlenül pontos munkát akar végezni, és nem gondol arra, hogy az eredeti szövegben olyan szó is lehet, amelyet nem kell lefordítani. Lássunk néhány példát: „Az öregedő szakemberek összebeszéltek, és a járási múzeumnak ajándékozták saját gyűjteményüket“; „A tudós barátainak sok érdekes levelet írt, amelyekben részletesen beszámolt saját szakkönyvtáráról.“ Hogyan is kerülhetett a saját szó ezekbe a mondatokba? Fordításokról lévén szó, a fordítók helytelenül ragaszkodtak minden szóhoz. Nem tudatosították, hogy az eredeti szlovák mondatokban a „vlastnú zbierku“ és az „o vlastnej odbornej knižnici" szókapcsolatokban a „vlastný" szóra azért van szükség, hogy világos legyen a mondatok értelme. A magyar mondatokban a birtokos személyragok (gyűjtemény-ük, szakkönyvtár-a) egyértelművé teszik, hogy nem lehet más valakinek a gyűjteményéről, illetve szakkönyvtáráról szó, hanem kizárólag azéról, akinek a személyét a birtokrag pontosan megjelöli. Valaki beszámolhat a sajátjáról, odaadhatja a sajátját - ha már előzőleg volt szó arról a bizonyos tárgyról vagy dologról az idézett mondatokban azonban a saját szónak nincs semmilyen szerepe, tehát mint fölöslegeset ki kellett volna hagyni. De nemcsak fordításokban találkozunk fölösleges szavakkal, hanem eredeti szövegekben is. Hazai sajtótermékekből idézek néhány mondatot: Megfigyelés tárgyát képezte az oktató-nevelő folyamat teljes egésze. - Az ifjúság nemcsak a szépirodalom iránt, hanem úgyszintén a társmúvészetek iránt is érdeklődik. - Meg kell vizsgálni, hogyan és miképpen lehet a gyártási eljárást úgy korszerűsíteni, hogy a leghatékonyabb legyen. - A kényes problémákat higgadtan és nyugodtan kell végiggondolni. Ha az oktató-nevelő folyamat egészéről beszélünk - egyébként az egésze szintén divatszó lett az egész folyamatról van szó. Mivel az egész olyan fogalmat jelöl, amelynek körét sem bővíteni, sem szűkíteni nem lehet, a teljes szót feltétlenül ki kellett volna hagyni. Vagy egész valami, vagy nem az. Még elképzelni is nehéz, hogy az oktató-nevelő folyamatnak például csak a fele képezze megfigyelés tárgyát, amikor olyan komoly a feladat, mint az egyes tantárgyak tanításának a korszerűsítése az oktatásügyi reform során. A mondat tehát így lett volna kifogástalan: Megfigyelés tárgyát képezte az oktató-nevelő folyamat. Az úgyszintén és az is azonos jelentésű és szerepű kötőszók, akárcsak a de és az azonban, a mondatban tehát nem szerepelhet egyszerre mind a kettő. Amikor valamilyen eljárásnak a módja iránt érdeklődünk, akár a hogyan, akár a miképpen kérdőszóval kezdjük kérdésünket, hajszálra ugyanazt a feleletet fogjuk kapni, ha válaszolni fognak kérdésünkre. Ezért a kérdés élén a kettő közül elég az egyik, hogy ne vádolhassanak meg bennünket szószaporítással. A higgadtan és a nyugodtan rokon értelmű határozószók, tehát az idézett mondatban elég lett volna csupán az elsó szerepeltetése. A rádióriportokban is elég gyakran hangzanak el ilyen mondatok: A tervteljesítés szempontjából rendkívül fontos, hogy a negyedik negyedév az egy sikeres termelési időszak legyen. Ez a mondat természetesen az egy nélkül lett volna kifogástalan. A mutató névmásra néha szükség van, néha meg nincs. Egyesek stílusában lépten-nyomon szerepel a távolra mutató az névmás olyankor is, amikor semmi szükség sincs rá. Mivel a tárgyas ragozású ige személyragja utal a határozott tárgyra, helytelen kitenni az azt mutató névmási tárgyat: Ha el tudjuk majd érni azt, hogy a minőség lényegesen javuljon, sokkal nagyobb lesz a termékek iránti érdeklődés. - Olyan optimális körülményeket biztosítottak, amelyek ösztönözték a munkakedvet, sót meg is sokszorozták azt. A mutató névmási birtokos jelzővel sem szükséges még egyszer utalni a mondat előző részében már megnevezett birtokosra: Az utóbbi években a nyelvoktatásban a kommunikáció elvének rendelték alá a tantervi anyagot és annak didaktikai feldolgozását. A nyelvhelyesség követelményeinek megfelelően ezekből a mondatokból ki kell hagyni a mutató névmást, mert nyelvünk magyarosságának a rovására van. Még furcsább, amikor ugyanabban a mondatban a közeire mutató és a fölösleges távolra mutató névmás is előfordul: Ennek a célnak az elérését az új módszer és annak változatai tették lehetővé. Ez a mondat így lett volna helyes: ... az új módszer és változatai tették lehetővé. Sokkal ritkábban észlelhető jelenség, hogy egy-egy föltétlenül szükséges szó hiányzik a fordításból. Ilyesmi inkább csak a kevésbé tapasztalt fordítóknál figyelhető meg, akik eleinte még nem merik az idegen nyelvű szöveg magyar fordítását egy odavaló szóval kiegészíteni, mert az eredeti szövegben nem fordul elő, ugyanis a másik nyelv nem használja azt a szót. Elvétve erre is akadnak példák: Ismertessétek a természeti tényezőket, amelyek nagy változásokat idéznek elő a természetben! (Vymenujte prírodné činitele, ktoré spôsobujú veľké zmeny v prírode.) - A területet, amelyet az árvíz el szokott önteni, ártérnek nevezzük. - A talaj, amely sok humuszt tartalmaz, csaknem fekete színű. Helyesen. Ismertessétek azokat a természeti tényezőket, amelyek ...-Azt a területet, amelyet... - Az olyan talaj, amely sok humuszt tartalmaz, csaknem fekete színű. HASÁK VILMOS Gyakorlózik Egyik lapunk riportot közölt tanárképző főiskolai hallgatók gyakorlóiskolai munkájáról: az óralátogatásokról, a gyakorlati tanításokról, a vizsgatanításokról. A cikk azzal kezdődik, hogy szerzője egy nyelvhelyességi megjegyzést tesz: a gyakorlózik igét „egy kissé magyartalannak“ minősíti. A szót e sorok írója csak mostanában hallotta főiskolai hallgatóktól (nyomtatásban most látta először), de mindjárt értette: az új ige azt jelenti, hogy pedagógusképző intézmény hallgatója a gyakorlati képzésen vesz részt, órát látogat, tanít a gyakorlóiskolában. Valóban helytelen (illetőleg „magyartalan“) ez a szó? A -z(ik) igeképző névszói, leginkább főnévi alapszóhoz szokott járulni, s igen sokféle jelentés kifejezésére alkalmas. Például vajaz, „az alapszóban megnevezett dologgal ellát“; simítóz, „azzal végez valamit"; színez, olyanná tesz stb. A -z(ik) képzős igék közül nem egy valamilyen iskolai cselekvést jelent: vizsgázik, szigorlatozik „valamilyen vizsgát, egyetemi vagy főiskolai szigorlatot tesz“, képesítőzik „valamilyen képesítés megszerzéséhez szükséges vizsgát tesz". Az új szó nyelvi szerkezetében nem különbözik a fentiektől (s így helytelennek nem mondható), a képesítőzik-re még abban is hasonlít, hogy mindkettő fónevesült melléknévi igenévból képzett ige. Miként egymástól eltérő jelentésű a vizsgál, a vizsgázik és a vizsgáztat, azonképpen sajátosan új jelentést hordoz a gyakorol és a gyakorlatozik igékhez viszonyítva a gyakorlózik. Igaz azonban, hogy bizalmas nyelvi kifejezésmód, a közvetlen hangú társalgási nyelvben használható, s mivel új szó, szokatlan is. Könnyű volt igazolni, hogy szavunk nyelvtanilag nem helytelen, s jelentésében, hangulatában új elemet hordoz, tehát nem is fölösleges. V. RAISZ RÓZSA
