Új Szó, 1988. július (41. évfolyam, 153-178. szám)

1988-07-30 / 178. szám, szombat

A Csehszlovák Köztársaság 1938-ban fennállása 20. évfordulójának megünneplésére készül. Húsz év rövid arra, hogy megoldódjanak a múltbeli fejlődéssel kapcsolatos problémák, ráadásul a köztársaság, több nemzet és nemzetiség hazája volt, miközben helyzetük nem volt egyenrangú, sem egyenjogú, még akkor sem, ha a burzsoá demokratikus rendszer sokkal több jogot szavatolt a nemzetiségeknek, mint más európai országok. A húsz év értékelése azt mutatta, hogy sok probléma és nehézség továbbra is fennáll, a nemzetiségi viszonyok és kapcsolatok kiéleződtek, amit a külföldi ellenség eszközként használhat fel a köztársaság ellen. A jubileumi év kezdetén a reálisan gondolkodó politikusok előtt nyilvánvalóvá vált, hogy a köztársaságnak nem ünnepre kell készülnie, hanem nehéz küzdelemre további fennállásáért.

A CSKP azon politikai pártok közé tartozott, amelyek tudatosították a fasiszta Németország részéről fenyegető veszélyt, s amelyek meg akarták védeni a köztársaságot, megteremteni a szükséges feltételeket a védelemhez. A Kommunista Internacionálé 1935. évi VII. kongresszusán jóváhagyott irányvonal szellemében a CSKP 1936. évi VII. kongresszusának határozatait követve a kommunisták kidolgozták a köztársaság védelmének, az egységes népfront kialakításának koncepcióját azzal a céllal, hogy egyesítsék a munkásosztályt, a demokratikus és antifasiszta erőket a köztársaság védelméért folytatott harcban. A CSKP annak érdekében, hogy egyesítse ezeket az erőket, harcot indított a gazdasági, politikai és nemzeti követelményekért, valamint a kisebbségek jogaiért, megteremtve ezzel a feltételeket ahhoz, hogy megnyerje őket a köztársaság védelméért folytatott harcra. A kommunisták a Csehszlovákiában élő nemzetek és nemzetiségek egyenjogúsítását tartották a köztársaság megvédése egyik döntő feltételének. Ezekből az elvekből kiindulva, s mindenekelőtt a Szlovákiában élő magyar kisebbség problémáinak megoldására törekedve, a CSKP 1938. április 19-én memorandumot dolgozott ki a magyar kérdésről. A kormány kisebbségi statútum-ter- vezetével összhangban a CSKP azt szorgalmazta, hogy a földreform, a bérek módosítása, a közmunkák megszervezése stb. révén hatékony intézkedések szülessenek a magyar lakosság társadalmi helyzetének javítására.

Ezt a politikai irányvonalat követve a CSKP manifesztációkat szervezett a köztársaság védelmére. így akarta rákényszeríteni a kormányt, ne tegyen további engedményeket a belső és külső reakciós erőknek és teljesítse a szlovák nemzet . és a nemzetiségek nemzetiségi követelményeit.

A szlovák nép éš a Szlovákiában élő nemzetiségeknek azon eltökéltségét kifejező első manifesztációt, hogy készen állnak a köztársaság megvédésére 1938. július 31-én Kassán (Košice) szervezték meg. A megmozduláson részt vett a párt vezető egyénisége, Klement Gottwald és a CSKP szlovákiai vezetősége tagjainak többsége. A tüntetés részeként tartotta meg ülését a CSKP szlovákiai országos vezetősége július 30-án, amelynek nagy jelentősége volt a köztársaság védelméért folytatott harc előkészítésében.

A CSKP szlovákiai kerületi ülésén elfogadott határozatok azt bizonyították, hogy a szlovákiai kommunisták a politikai, gazdasági és kulturális kérdések megoldásának szorgalmazását annak vetették alá, hogy ezzel előmozdítsák a nemzetek egységének kialakítását, a cseh és a szlovák nemzet, valamint a nemzetiségek összefogását. A tanácskozáson kidolgozott koncepció megvalósítására törekedve fontos szerepet kapott a szlovák nemzet és a Szlovákiában élő nemzetiségek egységének megteremtése.

A CSKP szlovákiai kerületi ülése jelentős hozzájárulás volt annak a kommunisták által kidolgozott politikai irányvonalnak a megvalósításához, amely a demokratikus és antifasiszta erők egységes fellépését szorgalmazta Szlovákia valamennyi, a csehszlovák államegység alapján álló politikai pártjában. A közös törekvés az összekötő szálakat keresve a Szlovák Egység választási tömb

Nem ünnepre - nehéz küzdelemre készültek

ötven éve volt a Kelet-szlovákiai békemanifesztáció a köztársaság védelméért

létezéséből indult ki, amelyet a csehszlovák államegységet védő politikai pártok egy része teremtett meg az 1938-as májusi és júniusi általános választások során. A CSKP előző állásfoglalásaiból kiindulva a párt hangsúlyozta, hogy hajlandó csatlakozni ehhez a széles körű politikai egységhez. Célja nemcsak az volt, hogy megteremtse a feltételeket a közös eljáráshoz. Meg akarta akadályozni, hogy a Szlovák Egység, vagyis az agrárpártiak, a szociáldemokraták és a nemzeti szocialisták csoportosulásának - amely politikailag a reakciós magyar Ellenzéki Pártok és a Karpa- tendeutschen Partéi szlovákiai szervezete ellen irányult - ne legyen magyar vagy németellenes éle, hanem ellenkezőleg, bevonja ezeknek a pártoknak a demokratikus erőit a Köztársaság védelméért folyó harcba. A CSKP arra törekedett, hogy a ludákokat is megnyerje ennek az egységnek. Ez a koncepció abból a jogos feltételezésből indult ki, hogy a néppárt tagjainak többsége visszautasította mindenekelőtt a Sidor híres csoport avanturista módszereit és kitartott a köztársaság egysége mellett. A CSKP taktikája lehetővé tette, hogy a csehszlovák centralista pártok többi szlovákiai szervezetével együtt politikai nyomást gyakoroljon a ludákokra,

a nemzeti egységre való megnyerésük érdekében, a reakciós nacionalista és radikális szárny hatásának gyengítésére törekedve. Nem volt szó kompromisszumos politikáról. A CSKP továbbra is egyértelműen elítélte, és harcolt a ludákok minden olyan kísérlete ellen, hogy gyengítsék a köztársaság védelméért folytatott harcot. Visszautasította a reakciós politika uszályába került auto- nomista programjuk koncepcióját és céljait, a hazai és külföldi reakciós erőkkel való együttműködést és a szlovákiai viszonyok között mindenkor a Hlinka-féle ludák pártot tartotta a köztársaság létét fenyegető legnagyobb politikai veszélynek.

A helyzet ilyen értékeléséből kiindulva a CSKP szlovákiai kerületi ülése Kassán belpolitikai szempontból nagyon komoly veszélynek minősítette azt a náci kísérletet, hogy a Henlein-párt és a magyar Egyesült Ellenzéki Pártok együttműködését kihasználják a köztársaság belső bomlasztására, a ludákokkal való közös blokk kialakítása révén. A magyar Egyesült Ellenzéki Pártok elleni harcban abból az elvből indultak ki, hogy Esterházy politikája a magyar és a szlovák nép érdekeit semmibe véve háborúhoz vezet, amelynek az lenne az eredménye, hogy Hitler leigázná mind a szlovák, mind a magyar nemzetet is. Ebből az következett, hogy a köztársaság védelme „nemcsak a szlovák nemzet, hanem az egész magyar nemzet védelmével, s nemcsak Szlovákia, hanem a magyar állam jövőjével is összefügg." A CSKP' állásfoglalásának helyessége és időszerűsége az 1938 szeptemberi mozgósítás során is bebizonyosodott, amikor Szlovákiában a magyar kisebbség tagjai eleget tettek a mozgósítással kapcsolatos kötelességeinek. Állásfoglalásukat minden kétséget kizáróan az a tény is befolyásolta, hogy a CSKP-nak továbbra is szilárd pozíciója volt a szlovákiai magyar kisebbség soraiban. Képviselői: Major István, Steiner Gábor és mások, fontos tisztséget töltöttek be a CSKP szlovákiai vezetőségében. Kiemelkedő szerepet játszottak a köztársaság védelméért folyó harcban, síkraszállva a köztársaság területi épségéért, önállóságáért, és szuverenitásának megvédéséért.

Szlovákiában a kommunisták álláspontja a nemzetek és a nemzeti kisebbségek együttélésének kérdésében abból az elvből indult ki, hogy a helyzetükkel kapcsolatos valamennyi problémát csak a köztársaság integritásának keretében oldhatják meg, és minden gondjukat abból a szempontból kell megítélni, hogy orvoslásuk miként járul hozzá az agresszióval szembeni hatékony

A béketüntetésen felvonultak a munkás sportegyesületek fiatal sportolói is

(Archív felvétel)

védelem kiépítésével. A nemzetiségi viszonyok rendezésére vonatkozó tervek megvalósítása során határozottan visszautasítottak minden külföldi beavatkozást. A nemzetiségi kérdés megoldását a köztársaságban éló nemzetek és nemzetiségek belpolitikai ügyének tekintették. A nemzetiségi viszonyok rendezését, a nemzetiségi kisebbségek demokratikus erőivel együttműködve szorgalmazták, kizárva a külső érdekeket szolgáló fasiszta és irredenta irányzatokat.

A CSKP Kassán a Kelet-Szlová- kiát bemutató kiállítás megrendezésével ki akarta fejezni a köztársaság nemzeteinek és nemzetiségeinek egységét, mivel éppen ezen a területen volt a legérzékelhetőbb a köztársaság lakosságának nemzetiségi összetétele. Az ünnepségek július

29-én kezdődtek, amikor Kassára érkezett Klement Gottwald, a párt vezető személyisége, valamint a CSKP szlovákiai vezetőségének számos tagja. A gazdag kulturális és sportprogramot július 31-én délután manifesztáció követte. A gyűlésen a környékről és a távolabbi kerületekből számos küldöttség vett részt. Számuk elérte a tízezret.

Az ünnepi gyűlésen felszólalt Klement Gottwalp, Viliam Široký, Július Ďuriš, Vladimír dementis, Olexa Borkaňuk és a korabeli sajtó tanulsága szerint felolvasták Fábry Zoltán előadását. Valamennyi felszólalás vezérfonala a köztársaság megvédésének gondolata volt. A felszólalók a napirenden levő teendőkhöz igazodva értelmezték a CSKP szlovákiai kerületi ülésének egy nappal korábban elfogadott alapelveit. A jóváhagyott és nyilvánosságra hozott nyilatkozat kifejezte a kelet-szlovákiai dolgozók eltökéltségét, hogy síkra szállnak a köztársaság megvédéséért. Számos javaslat született olyan belpolitikai problémák megoldására, amelyeknek kiküszöbölése jelentősen hozzájárult volna a köztársaság nemzetei és nemzetiségei antifasiszta egységének megteremtéséhez.

A kelet-szlovákiai dolgozók mani- fesztációja a CSKP szlovákiai kerületi ülése után, valamint a jubileumi kiállítás alkalmából és a két nap folyamán megrendezett akció minden szervezési probléma ellenére is a CSKP legfontosabb és legjelentősebb rendezvényei közé tartoztak a köztársaság megvédésére irányuló törekvések során. A már említetteken kívül megmutatták a csehszlovákiai nemzetek és nemzetiségek egységének megteremtését szolgáló, követendő utat, hangsúlyozták, hogy közös érdekük a náci veszély elleni összefogás. A tüntetők bebizonyították, hogy a fasisztaellenes egység- és népfront irányvonala már a szélesebben értelmezett Nemzeti Front koncepcióját előmozdítva öltött testet és e tekintetben Csehszlovákia Kommunista Pártja élenjáró szerepet játszott.

VALERIAN BYSTRICKÝ

„...békévé oldja az emlékezés...“

A Bodrogköz mindig nyitott volt az új idők eszméinek és szellemének a befogadására. Nem véletlen tehát, hogy a huszas évek végére szinte már minden faluban volt a kommunista pártnak önálló szervezete, illetve sejtje.

Az új iránti fogékonyság persze itt is, mint más tájegységeken a nagyobb településeken volt a legerősebb. Elsősorban Királyhelmecen (Kráľovský Chlmec), Leleszen (Leles), Bodrogszerdahelyen (Streda nad Bodrogom), Bélyben (Biel) stb. Sok szülő a magáénál jobb sors, s valamivel magasabb műveltség megszerzése felé próbálta gyerekét elindítani. A munkás-, a parasztfiatalok legjobbjaiban megvolt a művelődés iránti hajlam. S minthogy erre nem volt mindenkinek egyforma esélye, sem módja, szívesen jártak a fiatalok a különféle egyletekbe, körökbe.

Helmecen, mely akkor még járási székhely volt, a kommunista pártnak is volt több ilyen egyesülete. Egyebek közt a Munkás Színjátszó Kör, Olvasó- és Szavalókör. Hányán jártak e körökbe? Péter Imre, nyugalmazott pedagógus szerint több mint százan. Egy rögtönzött összeadás, melyet Pikor Istvánnal, a Munkás Színjátszó Kör egyik, akkor még élő tagjával végeztem, szintén több mint százat hozott ki. A Munkás Színjátszó Kör legtöbbször otthon, a Rigó féle vendéglőben lépett fel és persze a május elsején rendezett majálisokon, de szerepeltek a környék falvaiban, sőt Ungváron is.

A kör vezetője Lénárt László volt, aki később Budapesten telepedett le.

Pikor Istvántól tudtam meg azt is, hogy az ungvári fellépés egy Ady-vers miatt majdnem kudarcba fulladt. A vers címére is emlékezett, a Magyar jakobinus daláról van szó. A hivatal főleg a /Mikor fogunk már összefogni? / Mikor mondunk már egy nagyot, / Mi elnyomottak, összetörtek, / Magyarok és nem-magyarok?/ verssorokban vélt felfedezni lázításra és izgatásra célzó törekvést. Végül is Lenárt Lászlónak sikerült a hatalom képviselőjét meggyőzni a vers időszerű üzenetéről, aki aztán engedélyezte a műsor megtartását. Ehhez azt is tudni kell, hogy ez 1938 nyarán történt, egy hónappal a kassai (Košice) antifasiszta tüntetés előtt.

S ha most a képzeletbeli időgéppel visszautazunk 50 évet a történelemben, abba a korba jutunk, amikor a német fasiszták a lehető legveszedelmesebb tűzfészket hozták létre Európa közepén. Hitler már megszállta Ausztriát, s hozzálátott Csehszlovákia bekebelezésének az előkészítéséhez. A világ s Csehszlovákia sorsa is minden bizonnyal másként alakult volna, ha a nyugati hatalmak szilárd és egyértelmű álláspontra helyezkednek, s a Szovjetunióval együttesen állítanak védőfalat az ag- resszor útjába. Tudjuk, nem így történt. Ehelyett Hitler területhódító politikája kapott zöld utat.

Ilyen körülmények között még tovább sűrűsödtek a viharfelhők Európa, de kivált Csehszlovákia égboltján. A CSKP cselekvő összefogásra szólítja az ország népét. 1938. július 31- ére antifasiszta tüntetést szervezett Kassán. A tüntetésen több százan vettek részt a Bodrogközből is. Sokan már július 30-án elindultak Kassára, ki biciklin, ki vonaton. A bicikliket piros pántlikákkal és csehszlovák nemzetiszínű szalagokkal díszítették fel.

A tüntetés egykori résztvevői így emlékeztek a felvonulásra: „A felvonulás a mai Hősök teréről indult. Énekelve, jelszavakat skandálva vonultak végig a Fő utcán, egészen a Csermelyig. Gottwald elvtárs vezette a menetet. Délután, a Csermely völgyben voltak a kultúrfellépé- sek. Mi, helmeciek csárdást táncoltunk, s fellépett a szavalókórus is. Előadtuk a Magyar jakobinus dalát is. Nagy sikert arattunksokszor visszatapsoltak. írt rólunk a Rudé právó és más újság is. Úgy volt, hogy Ostraván is fellépünk, de abból már sajnos semmi sem lett. Bekövetkezett, amitől féltünk. Pedig mi valóban szívünk mélyéből kívántuk, hogy ne essen szét a köztársaság. Ha akkor azt mondják nekünk, hogy fegyverrel kell megvédeni a köztársaságot, mi azonnal fegyvert fogtunk volna..."

Azóta fél évszázad telt el, s a nagy proletár költő, József Attila szavaival élve: „A harcot, amelyet őseink vívtak, békévé oldja az emlékezés...“ Békévé, melyet őrizzünk, mint a szemünk fényét, mert az emberi civilizáció előtt csak így állhat mindig nyitva az út a haladás és a tökéletesedés felé.

TOROK ELEMÉR