Új Szó, 1988. július (41. évfolyam, 153-178. szám)

1988-07-28 / 176. szám, csütörtök

A húsz évvel ezelőtti események tanulságai Nem csak vitaklub volt 1 1 * KOMMENTÁLJUK Mintha véletlenül keletkezett vol­na. Állítólag spontánul. De valóban így volt ez? A Lucerna és a film­gyárak volt tulajdonosainak fiai és mindazok, akiket a köldökzsinór a tegnapi erőkhöz kötött 1968 leve­gőjében megérezték, elérkezett az ideje, hogy megtorolják 1948 febru­árját, politikai, gazdasági és társa­dalmi eredményeit. A kezdetet Václav Havel dráma­író, a Literárni Listyben közölt cikke jelentette. A vitaklubnak nevezett ro­vatban állást foglalt az ellenzék kér­désében. Szerinte a múlt „kommu­nista tévedés“, a borzalmak és tra­gédiák időszaka volt. Azt állította, ezért meg kell változtatni a mai rendszert. Barátai abban az időben még mindig a szocialista társadalmi struktúra megújhodásáról beszéltek és csak úgy mellékesen tették hoz­zá, hogy ennek a struktúrának meg kellene felelnie a „két párt modell­jének". Havel gondolatainak hívei néhány összejövetelt tartottak, majd április 5-én Prágában a vegyészeti techno­lógiai főiskola nagytermében 200 meghívott gyülekezett, hogy jóvá­hagyja az ilyen „másik“ párt meg­alakulását, amelyet taktikai okokból, hogy eltereljék a figyelmet igazi el­képzeléseikről „az elkötelezett pár- tonkívüliek klubjának“ (KAN) nevez­tek el. Kétségtelen, hogy már az elköte­lezett pártonkívüliek elnevezés poli­tikai csalás volt. Nyíltan meg kell mondani, hogy egyúttal kísérletet je­lentett a CSKP 1968 január előtti politikája gyengéinek, pontosabban annak kihasználására, hogy ez a politika nem jelentett mindig igazi együttműködést a pártonkívüliekkel, elhanyagolták a párt és a nép szö­vetségének kulcsfontosságú alapel­vét. A politikai hovatartozás nélküli állampolgárok érdekei mellőzésé­nek következményekkel kellett jár­nia és a KAN szervezői demagóg módon kihasználták az akkori politi­kai élet gyengéjét. A KAN előkészítő bizottságának tagjai még áprilisban kapcsolatba léptek a K 231-gyei, vagyis azzal a szervezettel, amely politikai szem­pontból a legközelebb állt hozzájuk. Egyúttal kidolgozták a KAN nyilatko­zatát, programját és alapszabályza­tát is. A KAN vezetői a nyilvánosság előtt még mindig lojálisán jártak el. A hivatalosan elfogadott dokumen­tumok elkötezettségról, együttműkö­désről és arról beszéltek, hogy nincs szó politikai pártról. Csakhogy... A KAN előkészítő bizottsága már április 16-i ülésén leveti álarcát. Tagjai felszólalásait a kommunisták­kal és a szocialista rendszerrel szembeni gyűlölet jellemzi. Valami­lyen új Nemzeti Front kialakításáról, az antikommunista erők támogatá­sának szükségességéről beszélnek, hogy esetleges koalíciót alakítsanak a CSKP ellen. Egy koordinációs an­tikommunista központot szorgal­maznak, arról beszélnek, hogy még jobban kell befolyásolniuk a tömeg­tájékoztatás és propaganda eszkö­zeit. Sviták filozófus, a KAN tagjainak egyik összejövetelén állást foglalt a további tevékenységet illetően. Beszédét a Student című folyóirat 18. száma közölte. „...Norbert Wiesser egyszer megpróbálta meg­állapítani, miért lehetséges az, hogy a tacskó nagyságú jelentéktelen ál­latka (mungo) miért győzhet a sok­kalta erősebb kígyók felett. Részle­tesen tanulmányozta a küzdelmüket megörökítő filmszalagokat, és meg­állapította, hogy a mungo azért győzhet, mert jelzőrendszere maga­sabb szintű, a küzdelemben szünte­lenül engedményeket tesz, manőve­rezik, halálos csapást mér a kígyó sebezhető pontjára és így kihasz­nálja gyors reagálóképességének, „intelligenciájának" előnyeit. Jó a jelzőrendszerünk. Engedménye­ket tudunk tenni a diktatúra kígyójá­nak és egyelőre semmit sem vesz­tettünk el.“ A KAN illetékes bizottságai még áprilisban feladatul kapták, hogy konkretizálják ezt az utasítást: a program kidolgozásában (Pospi- šil), a választások előkészítésében > (Plichta), a CSKP akcióinak figye­lemmel kísérésében (šimon), a szakszervezeti mozgalomban (Lánský). Az első időszak végétért. Meg­kezdődött a második, amelynek az volt a célja, hogy megteremtsék a feltételeket az általános táma­dáshoz. xxx „Politikai klubnak nevezzük ma­gunkat“ - írta Rudolf Batték mérnök, a Csehszlovák Tudományos Akadé­mia Szociológiai Intézetének mun­katársa, a KAN egyik vezető ideoló­gusa. „Tehát legyünk, akarjunk klub lenni!“ Batték azonban A KAN és a to­vábbi fejlődés lehetőségei című cik­kében nem ellenzi egy új politikai párt megalakítását. Ellenkezőleg. Azt javasolja, elemezzék a KAN vi­szonyát „a hatalom megszerzésé­hez“, mivel - amint írja - „céljainkat és törekvéseinket illetően az olyan társadalmi csoportosulások kategó­riájába tartozunk, mint a politikai pártok“. Ez fontos nyilatkozat volt. Nyíltan kifejezte a politikai kalandorok valós céljait: ki akarták harcolni a politikai hatalmat, megdönteni a februári győzelem eredményeit és visszatér­ni az 1938 előtti viszonyokhoz. Sviták az ostravai vasmű művelő­dési házában így nyilatkozott: elér­kezett az alkalmas idő arra, hogy kialakuljon mindazok nézetazonos­sága, akik nem tagjai a CSKP-nak, azzal a céllal, hogy később politikai erőként lépjenek fel államunkban. Napjainkban csak várni kell a meg­felelő alkalomra... Ludvik Rybáček, a KAN előkészí­tőbizottságának alelnöke a Cseh­szlovák Tudományos Akadémia szervetlen vegyészeti kutatóintéze­tének akkori alkalmazottja kijelentet­te: „Átmeneti időszakról van szó, amelynek az államnak a politikai ideológiától való elválasztásához kell vezetnie. Azt akarjuk, hogy az állam elfogulatlan szervező le­gyen...“ Tehát olyan államot akar­tak, amelynek példaképe a háború előtti időszak vagy az amerikai típu­sú demokrácia lenne, amint azt a Student 6. és 18. számában Sviták és Kramer nyíltan elismerte. A KAN nyilatkozatában is emellett foglalt ál­lást. Tehát nem ideológia nélküli, hanem a tudományos szocializmus ideológiája nélküli államot akartak. Közben megalakultak a KAN első szervezetei. Ričanyban tagjai azt követelték, hogy a hadseregből és a biztonsági szervekből távolítsák el a kommunistákat. Ústí nad Labem- ban gyűjteni kezdték az olyan infor­mációkat, melyek alapján lejárathat­ták az egyes vezetőket és politikai csoportosulásokat. Az Alexander Dubčeknak, a CSKP KB akkori első titkárának adott információk szerint különösen éles antikommunista ál­láspontra helyezkedtek a KAN pnb­rami, česká Lípa-i, chomutovi, jab- loneci, semilyi, Havliókűv Brod-i, tre- bíči szervezetei. A KAN képviselői megpróbáltak behatolni egyes üzemekbe, mivel „a munkásosztály és a munkásmozga­lom csak akkor érhet el nagy sikere­ket, ha a mozgalom élén a forradal­mi értelmiség áll“ - írta május 19-én a Práceban A megújhodás értelme című cikkében Sviták. Sviták kiváló­an értett a szavak csúréséhez-csa- varásához - a forradalmi értelmi­ségről beszélt, de a valóságban azokra az erőkre gondolt, amelyek szembeszegülnek a forradalommal, vagyis az ellenforradalmi erőkre. A KAN gyorsabb fejlődését az hátráltatta, hogy még nem zárultak le a tárgyalások engedélyezéséről František Kriegel, a Nemzeti Front Központi Bizottságának alelnöke, észrevételeket tett az alapszabály­zat tervezetéhez, ezzel is támogatva engedélyezését, de a párt akkori vezetői közül többen is támogatták jóváhagyását. Ugyanakkor a szak- szervezetek és más szervezetek el­lenezték, nem látták indokoltnak a KAN működését. Ezért a Belügy­minisztérium nem zárta le a tárgya­lásokat, sót július 25-én kifejezte kétségeit a KAN valódi céljaival kap­csolatban. Ennek ellenére fokozatosan vé­get ért a második szervezési sza­kasz, és az előkészítő bizottság tag­jai is úgy remélték, hogy az előké­születeket rövidesen befejezhetik. Ezért már a fejlődés harmadik sza­kaszára gondoltak. xxx Nyíltan arról vitatkoztak, milyen legyen a további eljárásuk. A KAN előkészítő bizottságának egyik jegy­zőkönyve ismerteti Sviták felszólalá­sát, amelynek az volt a célja, hogy „kikényszerítse a demokratikus vá­lasztásokat“. Milyen volt Sviták el­képzelése? Erről többször is be­szélt. Ostravában például azt hangsú­lyozta, hogy a jelölőlistákra nem szabad felvenni azokat, akik a mai rendszert szolgálják, a tisztségvise­lőket, aktivistákat, kommunistákat és nem kommunistákat. A Student 16. számában leszö­gezte, hogy „a Nemzetgyűlés képvi­selőinek megválasztásakor egy ed­digi képviselőt sem szabad újravá­lasztani“. Az Ústí nad Labem-i alapszerve­zetben és más helyeken azt az uta­sítást terjesztették, hogy fokozato­san szorítsák ki a tisztségekből a kommunistákat a Forradalomi Szakszervezeti Mozgalomban és más társadalmi szervezetekben. Jablonecben Matouš, Kmínek és Vích, a KAN előkészítő bizottságá­nak tagjai a járási újság szerkesztő­ségével együtt egy kérdőívet szer­kesztettek, amely révén támadták a képviselőket és a rendszert azzal a céllal, hogy előkészítsék a talajt a változásokhoz. A további lépést tehát az jelentet­te volna, hogy kiszorítsák a kommu­nistákat a funkciókból és felszámol­ják a szocializmust, mint társadalmi rendszert. így többek között arra törekedtek, hogy felszámolják a töb­bi politikai pártot. Erről nyíltan írt Batték, a Cseh Nemzeti Tanács ké­sőbbi képviselője, akit már a KAN jelöltjeként választottak meg. „Min­denekelőtt választásokat kell ren­dezni, amelyekben a KAN hívei bi­zonyos előnnyel vennének részt - hangsúlyozta Sviták. - „Ókét ugyanis nem terheli az elmúlt húsz év öröksége, amelyért a kommunis­ta párt felelős.“ Ezért, mindenáron sárba kellett tiporni a múltat. Hogy mi következett volna, az világos Véget ért volna a szocializmussal kapcsolatos „kí­sérlet". Szerintük ugyanis „számos ország magas fejlettségi szintet ért el a szocializmus nélkül", amint azt Slanička, a KAN egyik vezetője egy pardubicei gyűlésen hangsúlyozta. A jövőt illetően a KAN a politikai és társadalmi élet konszolidálásá­nak megakadályozására törekedett. „Utasítsatok vissza minden alkotó- tevékenységet azokban az ágaza­tokban, amelyek nem létfontosságú­ak!". „Hagyjátok ott munkahelyeite­ket, legyetek munkások a gyárak­ban, szövetkezetekben és állami gazdaságokban!" - szólított fel a KAN azokban a pillanatokban, amikor már eldőlt a szervezet sorsa. És aztán eltűntek. Egyesek külföldi támogatóikhoz távoztak, mások egyszerűen eltűntek, továbbiak pe­dig az ún. charta-dokumentum ré­vén arra törekednek, hogy a külföld­ről kapott eszközök egy része az ő zsebükbe kerüljön. Katonaságuk azonban rég feloszlott, nincs kinek parancsolniuk. xxx Végezetül fel kell tenni a kérdést: ismerték a KAN valódi céljait? Egyes jelentések tájékoztatták erről az egész pártvezetőséget. Alexander Dubčekot is. A CSKP KB informáci­ós alakulata Ján Kašpar vezetésével augusztus 12-én jelentést terjesztett a párt elnöksége elé. A jelentés nemcsak a KAN céljait, hanem ezek megvalósításának módját, Sviták és a külföldi szervezetek kapcsolatait, a járási pártbizottságok aggodalmait is ismertette. Ezek ellenére, nem hoztak határozatot. Csak augusztus 21-e után mondták ki határozottan „ebből elég, egy lépést sem tovább". A szervezet, amely „nyíltan kije­lentette, hogy legfontosabb célja 1948 februárjának megtorlása és azt sem hallgatta el, hogy burzsoá de­mokratikus rendszer megalakítására törekszik, s keményen fel akar lépni a kommunisták és a szocializmus becsületes építői ellen" végérvé­nyesen elveszett a történelem sül­lyesztőjében. JAROSLAV KOJZAR A gyorsuló idő követelménye Olyannyira időszerű téma, hogy hovatovább a tömegtájékoz­tató eszközök mindennapi dolga termelőtevékenységünk és minden más munkánk hatékonyságával foglalkozni - egyre nagyobb hangsúlyt helyezve a minőségi mutatókra. Nem új követelmény ez. Pártunk és államunk legfelsőbb szervei már évek óta sürgetik az előbbre haladást e téren, nyomatékosabban a XVII. pártkongresszus óta, valamint utána a pártunk központi bizottsági ülésein, átfogóbban a CSKP KB 7. és 9. ülésén hozott határozatok alapján. Okai köztudomásúak, mégsem tekinthetjük csak pártéleti jelentőségű belső ügynek, még kevésbé puszta informatív tényeknek, hiszen hatása kiterjed társadalmunk egészére, úgy­szólván minden dolgozó életét - életvitelét alakítja ma, holnap és holnapután. Ezért magától értetődő követelmény a tudományos­műszaki fejlesztés, az ésszerűsítési és újítómozgalom, a techno­lógiai korszerűsítés termelési hasznosításának meggyorsítása vagy a termékszerkezetváltás mindenütt, ahol szükséges és lehetséges. Miként ezt pártunk XVII. kongresszusának határoza tai, nem utolsósorban szociális és gazdasági fejlődésünk meg­gyorsításának stratégiája legfőbb követelményekként állították társadalmunk elé a 8. ötéves tervidőszak még hátralevő szaka­szára, nem kevésbé az utána következő évekre is. Mindez bonyolult gazdasági és termelési folyamatok véghez­vitele, rengeteg összetevőből álló feladatok megoldása elé állít bennünket. Természetesen már az eddigiek során is értünk el számottevő eredményeket, hiszen például a Szövetségi Statiszti­kai Hivatal a népgazdaságunk tavalyi fejlődéséről és az 1987. évi állami terv teljesítéséről szóló jelentésében megállapította, hogy népgazdaságunk ugyan tovább fejlődött, az ipari, az építőipari és a mezőgazdasági termelés növelésében a feladatokat teljesítet­tük, s a tervezettnek megfelelően nőtt a lakosság személyi és társadalmi fogyasztása, valamint a CSKP XVII. kongresszusa határozataival összhangban számos fontos szociális intézke­désre is sor került, de mindemellett a kiskereskedelmi árak és a létfenntartási költségek szintje lényegében nem változott, nem szólva a kereskedelmi forgalomba került termékek műszaki színvonalának stagnálásáról és választékának sablonosságáról. Minderről persze az elmúlt hónapokban tartott pártkonferenciák megállapításai s az ott elhangzott bírálatok áttekintöbb képet s átfogóbb helyzetelemzéseket adtak. Azok, valamint a különböző központi dokumentumok közlése szerint azonban nemcsak az olyan nagyüzemek és vállalatok értek el kimagasló minőségi színvonalú termelést, mint a Slov- naft, a Kelet-szlovákiai Vasmű vagy a komáromi (Komárno) Steiner Gábor Hajógyár, hanem a közép- vagy kisebb üzemek sora is. Közülük említésre méltó például a tőketerebesi (Trebi- šov) Vagongyár, ahol a gyártmányok 85,1 százalékát sorolhatták a kiváló minőségi kategóriába. De a mezőgazdasági üzemek közül is példaként említhetjük többek között a Nyitra-lvánkai (Nitra-lvánka) Virágzás Efsz eredményes minőségi termelését is, amely szövetkezetben egyebek közt a tejtermelésben értek el szép sikereket, mivel az év elején még a tejnek csak 78 százalé­kát, azóta azonban már az összes tejet az első minőségi osztályban vették át tőlük. A minőség, minden munka minőségének javítása tehát társa­dalmi érdek és a gyorsuló idő követelménye, de mindannyiunk egyéni javát szolgáló törekvés is egyszerre. Ahol azonban e téren figyelemreméltó vagy kiemelkedő teljesítményeket nyúj­tanak, sehol se feledkezzenek meg erkölcsi megbecsülésükről és anyagi jutalmazásukról. Talán sosem volt annyira időszerű e tekintetben is hangsú­lyozni a párt vezető szerepét, politikai-szevező és ellenőrző tevékenységének fontosságát, mint most és a következő idő­szakban. A pártszerveknek és -szervezeteknek erre kell össz­pontosítaniuk képességeik javát és befolyásuk súlyát, mégpedig az emberi munka minden területére kihatóan - tehát az anyagi termelés, a fizikai munka és a szellemi alkotó tevékenység valamennyi szférájában egyaránt. MIKUS SÁNDOR Kéndioxid-leválasztő berendezés szerelése folyik a tušimicei hőerőmű egyik 200 megawattos blokkján. Óránként 1 200 000 köbméter égésterméket kéntelenít, és így az erőműből a jelenleginél harmadával kevesebb kén­dioxid kerül a levegőbe. A felvételen Miloslav Chomát a füstelvezető csatornát hegeszti. (Libor Zavoral felvétele - ČTK)

Next

/
Thumbnails
Contents