Új Szó, 1988. július (41. évfolyam, 153-178. szám)

1988-07-26 / 174. szám, kedd

Befejeződött az Ecuadori KP XI. kongresszusa (ČSTK) - Ecuador fővárosában, Qui- tóban vasárnap befejeződött az Ecuadori Kommunista Párt XI. kongresszusa. Az ország 12 tartományának több mint 400 küldötte jóváhagyta a párt új szerkesztésű programját és szervezeti szabályzatát, a legközelebbi időszakra szóló politikai irányvonalat, s megválasztotta az új köz­ponti bizottságot. Az Ecuadori KP főtitká­ra ismét René Maugé Mosquera lett. Az újonnan megválasztott főtitkár zá­róbeszédében hangsúlyozta, a párton be­lüli kérdések megvitatása során a kong­resszust a demokratikus légkör jelle­mezte. A CSKP küldöttségét Václav Václa- vík, a CSKP KB tagja, az észak-morvaor- szági kerületi pártbizottság vezető titkára vezette. Újabb tárgyalási forduló Görög - amerikai támaszpontvita (ČSTK) - Athénban tegnap meg­kezdődött a görögországi területe­ken levő amerikai katonai támasz­pontok jövőjéről szóló kétoldalú tár­gyalások újabb, immár nyolcadik fordulója. A tavaly november óta tartó megbeszélések eddig semmi­lyen eredményt nem hoztak. Görögország formálisan már júli­us 13-án figyelmeztette az Egyesült Államokat, hogy a most érvényes megállapodás idén decemberben lejár. Ha nem születik újabb egyez­mény, Washington 17 hónapon be­lül, tehát 1990 júniusáig kénytelen felszámolni görögországi támasz­pontjait. A görög kormány már több­ször bejelentette, újabb megállapo­dás esetén a kérdést népszavazás­ra bocsájtják. A mostani megbeszéléseken részt vevő görög küldöttséggel va­sárnap találkozott Andreasz Pa­pandreu kormányfő is. Ciszjordániában tovább tart a feszültség, folytatódnak a sztrájkok és a palesztinok tiltakozó megmozdulásai. A megszálló hatóságok mind­erre újabb deportálásokkal és terrorral reagálnak. A hét végén a legna­gyobb összecsapásokra Betlehem környékén került sor, ahol az izraeli katonák ismét lőfegyvert használtak és megöltek egy palesztint. Nab- luszban, Nabatijában és több más városban kijárási tilalom van érvény­ben. (ČSTK-felvétel) KAMBODZSAI RENDEZÉS Megkezdődött a kormány és az ellenzék kötetlen párbeszéde (ČSTK) - Bőgőre indonéz városban, amely mintegy 60 kilométernyire fekszik a fővárostól. Dzsakartától, tegnap reggel megkezdődött a kambodzsai kormány és a vele szembenálló ellenzéki hármaskoa­líció képviselőinek kötetlen találkozója, amelyet csak koktélparti néven emleget­nek. Az egyes küldöttségek a megérke­zés után annak a reményüknek adtak hangot, hogy a véleménycsere elő fogja segíteni a kambodzsai kérdés békés ren­dezését. A múlt évben kötött vietnami-in­donéz megállapodás értelmében a talál­kozót két szakaszban bonyolítják le, az elsőben csak a négy kambodzsai fél vesz részt, a másodikban már bekapcsolódik a párbeszédbe Vietnam és Laosz, illetve az ASEAN-országok több képviselője. Lemondott a burmai kormánypárt elnöke (ČSTK) - A Burmai Szocialista Program Párt szombaton megnyílt rendkívüli kongresszusa tegnap a küldöttek vitájával fejeződött be. A 78 éves U Ne Win nyugalmazott tábornok ugyanis lemondott elnöki tisztségéről. A ranguni kongresszus­hoz intézett beszédében egyrészt előrehaladott korával indokolta lépé­sét, döntésében azonban szerepet játszott az is, hogy - mint mondotta - „közvetve ót is felelősség terheli“ a március óta tartó „szomorú ese­ményekért“, vagyis a véres össze­csapásokba torkolló diákmegmoz­dulásokért, amelyekben több mint százan vesztették életüket. A tábor­nokkal együtt a párt öt magas rangú vezetője, köztük az alelnök és a főtit­kár is benyújtotta lemondását. A huszonhat év után leköszönt pártalapító, aki azt követően hozta létre a dél-ázsiai ország kormányzó pártját, hogy 1962-ben katonai ál­lamcsínnyel magához ragadta a ha­talmat, javasolta a kongresszusnak: országos szavazással döntsék el, hogy az egypártrendszert vagy a többpártrendszert választja-e a la­kosság többsége. Hozzáfűzte azon­ban, bármilyen eredménnyel zárul is a szavazás, mindenképpen vissza­vonul a politikától. A rendkívüli kongresszus beható­an foglalkozott az ország égető gaz­dasági helyzetével is. Az eredeti időpont (1989) előrehozását is épp a kirobbanó elégedetlenségbe tor­kolló gazdasági-politikai válság tette szükségessé. A legfelsőbb pártveze- tók lemondása pedig igazolta: Burmában halaszthatatlanná váltak a személycserékkel járó politikai vál­tozások. Míg a leköszönő elnök már múlt év őszén „kudarcokról, fogya­tékosságokról“ beszélt, és korláto­zott reformokat ígért az aggasztó gazdasági helyzet orvoslására, U Aye Ko főtitkár most, kongresszu­si beszámolójában fejtette ki, hogy a jövőben az állami és a szövetke­zeti szektor mellett tág teret enged­nek a magánvállalkozásnak és a magánkereskedelemnek, valamint sokoldalúan bővítik az ország kül­gazdasági kapcsolatait. A főtitkár, akit Win lehetséges utódának tarta­nak, a gazdasági fejlesztés 36 pon­tos tervét is a kongresszus elé ter­jesztette. A rendkívüli kongresszus küldöt­tei tegnap elfogadták U Ne Win lemondását, nem hagyták jóvá azonban a politikai rendszer esetle­ges megváltoztatásával kapcsolatos népszavazás megvalósítására tett javaslatát. Dukakis bírálja Reagan fegyverkezési politikáját (ČSTK) - Ronald Reagan elnök fegyverkezési politikája okozta azt az óriási megvesztegetési botrányt, amely megrázta a Pentagont. Ezt Michael Du­kakis, a Demokrata Párt elnökjelöltje je­lentette ki. Szerinte az Egyesült Államok hadügyminisztériumában káosz ural­kodik. St. Louisban tett nyilatkozatában Du­kakis az MX típusú hadászati rakéták fejlesztésének és további gyártásának megszüntetése mellett foglalt állást, s in­kább a hagyományos fegyverkezést szor­galmazta. Hírügynökségi jelentések sze­rint nem nyilatkozott az úrfegyverek kér­déséről, viszont korábbi felszólalásaiban ellenezte azok fejlesztését. Kijelentette továbbá, hogy a Reagan-kormány az el­múlt években „pénzbe fullasztotta“ a honvédelem egész problémakörét, s ez vezetett a mostani botrányhoz. St. Louisban nagy tömeg fogadta Du­kakist és Lloyd Bensten alelnök-jelöltet. A közvéleménykutatások szerint a de­mokrata párti politikusnak nagyobb esé­lye van arra, hogy megnyerje a választá­sokat, mint George Bushnak, a Republi­kánus Párt elnökjelöltjének. „Kemény harc és kiegyensúlyozott verseny áll előttünk" - jelentette ki vasár­nap Dakotában a massachussettsi kor­mányzó. Kampányát a farmerekre - akik a katasztrofális szárazság miatt aggód­nak jövőjükért - továbbá a négerekre, a spanyolul beszélő kisebbségre, a mun­kanélküliekre összpontosította. A republi­kánusok azzal vádolják Dukakist, hogy magasabb adókat akar bevezetni. A poli­tikus ezzel kapcsolatban csak annyit mondott: Reagan elnök nyolc év alatt ötször emelte az adókat. A Reuter hírügynökség rámutatott; Jesse Jackson hívei várhatóan Dukakis- ra szavaznak majd. Megfigyelők szerint a találkozó légkörét kedvezően befolyásolja az a tény, hogy Vietnam megerősítette: 1989 végéig ki­vonja Kambodzsából csapatait. Vagyis gyakorlatilag egy évvel korábban az ere­detileg meghatározott időpontnál. A közel egy évtizede tartó testvérgyil­kos háború történetében a kambodzsai kormány képviselői most ülnek először tárgyalóasztalhoz az ellenzékkel. A Kam­bodzsai Népköztársaság küldöttségét Hun Sen, kormányfő és külügyminiszter vezeti. A három ellenzéki frakciót Son Sann (a Kambodzsai Nép Felszabadítá­sának Nemzeti Frontja vezetője), Khieu Samphan (a polpotista Vörös Khmerek jelenlegi vezetője) és apja, Norodom Szi- hanuk nevében Ranarith herceg (Mozga­lom Kambodzsa Nemzeti Felszabadítá­sáért) képviseli a találkozón. Norodom Szihanuk két héttel ezelőtt lemondott az ellenzéki hármaskoalíció el­nöki tisztéről. Főleg azért, mert a polpotis- tákkal támadt - nem először, s maga Szihanuk sem először mondott le - ko­moly nézeteltérése. Ennek ellenére Szu- harto indonéz államfő vendégeként Dzsakartába érkezett. Megfigyelők sze­rint valószínű, hogy csatlakozik a tanács­kozáshoz, abban az esetben, ha azon lényeges fordulatot sikerül elérni. Béketüntetés Japánban (ČSTK) - Acugiban vasárnap a béke­aktivisták tízezrei tüntettek a Kanagavai prefektúra előtt a Japánban levő amerikai katonai támaszpontok további bővítése ellen. A tüntetés résztvevői felszólították a washingtoni kormányt, szüntesse meg katonai jelenlétét a Távol-Keleten, s az ázsiai és csendes-óceáni térségben te­gyen reális lépéseket a leszerelés érde­kében. Okinava szigetcsoport képviselői kijelentették, határozottan szembehelyez­kednek az újabb támaszpontok építé­sével. MONCADA-ÉVFORDULÓ Gazdaságfejlesztés - nehézségekkel Kuba ma emlékezik meg azokról a merész forradalmárokról, akik 35 évvel ezelőtt megrohamozták a Ba- tista-diktatúra Santiago de Cuba-i fellegvárát, a >Moncada laktanyát. Kik voltak ezek a vakmerő fiatalok? Fidel Castro, öccse, Raul, Camil Cienfuegos - hogy csak az ismert vezetőket említsük. Akciójuk azon­ban nem járt sikerrel. „Valamiféle naivitással cselekedtünk“ - mondta Fidel Castro egy későbbi nyilatkoza­tában. A fiatal forradalmárok csak azt tudatosították, hogy véget kell vetni a zsarnokságnak és ezért ke­ményen kell harcolniuk. Nem gon­doltak a hatalmas szomszédra, nem számítottak az agresszióra, bloká­dokra. A támadók egy részét a hely­színen megölték, másokat kivégez­tek, letartóztattak, bíróság elé állítot­tak. A tárgyaláson az akkor 27 éves Fidel Castro mondott ötórás védő­beszédet, amellyel valójában az im­perialista-barát terrorrendszert ültet­te a vádlottak padjára. Megvédte a moncadai program eszméit. Katonai vereséggel végződött a laktanya elleni támadás és mégis jeladás volt a népnek. 1953. július 26-án megkezdődött a Batista-dik- tatúrát elsöprő harc, és megállítha­tatlanul folytatódott 1959 elejéig. Győztek a Sierra Maestra emberei, győzött a népi forradalom, a zsar­noknak pedig menekülni kellett. Jósé Marti utódai egy igazságos rendszer kiépítéséhez láttak hozzá. Először is az USA cukortársaságai­nak tulajdonát képező nagybirtokok ellen földreformtörvényt hoztak, majd fokozatosan államosították a bankokat, a cukorgyárakat, a kül- és részben a belkereskedelmet is. Megkezdődött a harc a kulturális színvonal emeléséért; bevezették az ingyenes oktatást és egészségügyi ellátást. Lépéseket tettek a munka- nélküliség felszámolására, meg­szűnt a faji megkülönböztetés, a ká­bítószer-élvezet, a szerencsejáték, a koldulás. Az Egyesült Államok nem tudott belenyugodni, hogy egyszer s min­denkorra elvesztette cukortartomá­nyát, „éjjeli mulatóhelyét“, és kez­dettől fogva a Castro-kormány meg­döntését tűzte ki célul. Agresszív gazdasági és politikai nyomást gya­korolt az országra, a hidegháború összes fegyverét bevetette. A cukor­felvásárlás csökkentésétől eljutott a teljes gazdasági blokádig, majd politikai elszigetelésre törekedett - megszakította Kubával a diplomá­ciai kapcsolatokat. Fenyegető kato­nai gyakorlatokat rendezett a Guan- tánamo-öbölben, (az Egyesült Álla­mok „meghatározatlan időkig bérli" Kubától a haditengerészeti támasz­pontot) és nyíltan támogatta, pén­zelte az USA területén kiképzett, főleg az ellenforradalmi emigráció­ból álló bandákat. Az 1961 áprilisá­ban partraszállt intervenciós egysé­gek azonban nem jutottak ki a Disz­nó-öböl mocsaraiból. Kuba e nehéz helyzetben nem maradt egyedül, számíthatott a Szovjetunió és a többi szocialista ország erkölcsi és anyagi segítségé­re. Maga is meghirdette a szocialista átalakulás programját, megtette az első lépéseket a fejlett mezőgazda­ság és ipar megteremtése felé veze­tő úton. A mezőgazdaság maradt az alap, ugyanakkor erőfeszítéseket tettek, hogy a gazdasági szerkezet ne csak az örököltén egyoldalú cu­kornádtermelésre és -feldolgozásra épüljön. A szocialista forradalom im­pulzust adott az építőipar, a közle­kedés, a bel- és külkereskedelem, valamint más ágazatok fejleszté­séhez. A forradalom győzelme óta eltelt 29 év a sikerek mellett jónéhány problémát is felszínre hozott, ame­lyek megoldása új és új feladatok elé állította a kubai társadalmat. Az Egyesült Államok és az EGK gazda­sági politikája adósságokba keverte a latin-amerikai országokat, köztük Kubát is. A cukorár csökkenésén kívül más tényezők is rendkívül ér­zékenyen hatottak a szigetországra: így a szárazság, a védelmi célokra fordított óriási összegek, vagy pél­dául az olajár csökkenése (ugyanis a Szovjetunióból importált kőolaj egy részét Kubának sikerült megtakarí­tania, a világpiacon értékesítenie és ez fontos devizaforrás volt számá­ra). A helyzetet a belső problémák is súlyosbították. A gazdaság irányítá­si és tervezési rendszerében torzu­lások mutatkoztak, s ezek negatív következmények sorát vonták ma­guk után. A vállalatoknál háttérbe szorult a takarékossági szempont, gyengült a munkafegyelem, elural­kodott a korrupció, a személyes ér­dekek kerültek előtérbe. 1986-ban a Kubai Kommunista Párt nagy kii­gazítási kampányba kezdett. E program keretében fokozták a vál­lalatok feletti központi ellenőrzést, de elsősorban a dolgozók öntuda­tos, hatékony és fegyelmezett mun­kájára számított a havannai vezetés. Stagnálásról szó sem volt, a ne­hézségek ellenére Kubában folyta­tódik a gazdasági fejlesztés. A Mon- cada idején még csak nem is álmod­tak azokról a sikerekről, amelyeket a forradalom útján elértek. Akkor el sem tudták volna képzelni, hogy Ku­ba az egészségügy területén a világ vezető országai közé tartozik majd, hogy egyetemi központjai lesznek, hogy villamosítják a falvakat. A való­ság felülmúlta az álmokat... Kuba, mint az el nem kötelezett országok tagja támogatja a nemzeti felszabadításért, függetlenségért és szociális haladásért harcoló latin­amerikai, ázsiai és afrikai országo­kat, aktívan fellép a fasiszta, diktató­rikus rendszerek és az USA imperia­lista törekvései ellen. URBÁN GABRIELLA Pakisztán képes az atomfegyver gyártására Radzsiv Gandhi interjúja a The Hindustan Timesnak (ČSTK) - A The Hindustan Times indiai napilap tegnap közölte Radzsiv Gandhi kormányfő interjúját. Gandhi hangsúlyozta: India a kapcsolatok javítására törekszik minden szomszédjával, s az utóbbi csaknem négy év alatt ebből a szempontból bizonyos sikereket ért el. Csupán a Pakisztánhoz fűződő viszony rossz, mivel az iszlamabadi kormány ösztönzi és sokoldalúan támogatja a pandzsábi terroristákat, folytatja a titkos nukleáris programot és akadályozza az emberek közötti kapcsolatokat. „Csaknem bizonyosra vehető, hogy Pakisztán jelenleg képes atomfegyver gyártására. Sőt, olyan híreink is vannak, hogy már elő is állított néhány ilyen fegyvert" - szö­gezte le Gandhi, rámutatva, hogy India ezzel kapcsolatos álláspontja egyértelmű. Kijelentette: Ha Delhit nem kényszerítik rá, akkor nem fog atomfegyvereket gyártani. India haj­landó csatlakozni az összes nukleá­ris fegyver fokozatos felszámolását célzó világprogramhoz. E program­ban azonban minden nukleáris hata­lomnak és atomfegyverek előállítá­sára képes országnak részt kellene vennie. Kínával összefüggésben - Delhi és Peking viszonyát hosszú évek óta a határviták mérgezik - a kor­mányfő elmondotta, hogy a kapcso­latok jelentős mértékben javultak. Előkészületben van az indiai kor­mányfő kínai látogatása, ennek idő­pontját azonban még nem határoz­ták meg. Túlzott derűlátás lenne azonban egyetlen látogatástól min­den probléma megoldását várni - tette hozzá. A határproblémák megoldása során tekintettel kell len­ni mindkét fél érdekeire, s ugyanak­kor néhány objektív tényezőt is fi­gyelembe kell venni. India számos területen javítani szeretné kapcsola­tait Kínával. Gandhi a továbbiakban megemlí­tette, hogy jelentős mértékben javul­tak a Srí Lankához fűződő kapcsola­tok. Az ottani nemzetiségi kérdés megoldásáról kötött egyezményt sok szempontból már teljesítették, viszont a tamil Tigrisek nevű szerve­zet hozzáállása egyáltalán nem ne­vezhető pozitívnak. Pandzsábbal kapcsolatban a kormányfő azt han­goztatta, hogy ebben a szövetségi államban a helyzet ma sokkal jobb, mint néhány évvel ezelőtt volt. A központi kormány keményen le­számol a terroristákkal, politikailag el akarja őket szigetelni, s az összes demokratikus erő bevonásával ki­dolgozni a politikai rendezést, xxx Gudzsarat nyugat-indiai szövet­ségi államban a hadsereg tagjai az egyes félkatonai alakulatokkal együtt leszerelték a helyi rendőrsé­get, s elkobozták fegyvereiket. Az indiai sajtó szerint a lépést az indo­kolta, hogy az államban vasárnap letartóztatták a rendőrök szakszer­vezetének 55 vezetőjét, s ezért félő volt, hogy a rendőrség körében láza­dás tör ki. Az említett vezetőket különböző büntettek elkövetésével vádolják.

Next

/
Thumbnails
Contents