Új Szó, 1988. július (41. évfolyam, 153-178. szám)
1988-07-26 / 174. szám, kedd
Befejeződött az Ecuadori KP XI. kongresszusa (ČSTK) - Ecuador fővárosában, Qui- tóban vasárnap befejeződött az Ecuadori Kommunista Párt XI. kongresszusa. Az ország 12 tartományának több mint 400 küldötte jóváhagyta a párt új szerkesztésű programját és szervezeti szabályzatát, a legközelebbi időszakra szóló politikai irányvonalat, s megválasztotta az új központi bizottságot. Az Ecuadori KP főtitkára ismét René Maugé Mosquera lett. Az újonnan megválasztott főtitkár záróbeszédében hangsúlyozta, a párton belüli kérdések megvitatása során a kongresszust a demokratikus légkör jellemezte. A CSKP küldöttségét Václav Václa- vík, a CSKP KB tagja, az észak-morvaor- szági kerületi pártbizottság vezető titkára vezette. Újabb tárgyalási forduló Görög - amerikai támaszpontvita (ČSTK) - Athénban tegnap megkezdődött a görögországi területeken levő amerikai katonai támaszpontok jövőjéről szóló kétoldalú tárgyalások újabb, immár nyolcadik fordulója. A tavaly november óta tartó megbeszélések eddig semmilyen eredményt nem hoztak. Görögország formálisan már július 13-án figyelmeztette az Egyesült Államokat, hogy a most érvényes megállapodás idén decemberben lejár. Ha nem születik újabb egyezmény, Washington 17 hónapon belül, tehát 1990 júniusáig kénytelen felszámolni görögországi támaszpontjait. A görög kormány már többször bejelentette, újabb megállapodás esetén a kérdést népszavazásra bocsájtják. A mostani megbeszéléseken részt vevő görög küldöttséggel vasárnap találkozott Andreasz Papandreu kormányfő is. Ciszjordániában tovább tart a feszültség, folytatódnak a sztrájkok és a palesztinok tiltakozó megmozdulásai. A megszálló hatóságok minderre újabb deportálásokkal és terrorral reagálnak. A hét végén a legnagyobb összecsapásokra Betlehem környékén került sor, ahol az izraeli katonák ismét lőfegyvert használtak és megöltek egy palesztint. Nab- luszban, Nabatijában és több más városban kijárási tilalom van érvényben. (ČSTK-felvétel) KAMBODZSAI RENDEZÉS Megkezdődött a kormány és az ellenzék kötetlen párbeszéde (ČSTK) - Bőgőre indonéz városban, amely mintegy 60 kilométernyire fekszik a fővárostól. Dzsakartától, tegnap reggel megkezdődött a kambodzsai kormány és a vele szembenálló ellenzéki hármaskoalíció képviselőinek kötetlen találkozója, amelyet csak koktélparti néven emlegetnek. Az egyes küldöttségek a megérkezés után annak a reményüknek adtak hangot, hogy a véleménycsere elő fogja segíteni a kambodzsai kérdés békés rendezését. A múlt évben kötött vietnami-indonéz megállapodás értelmében a találkozót két szakaszban bonyolítják le, az elsőben csak a négy kambodzsai fél vesz részt, a másodikban már bekapcsolódik a párbeszédbe Vietnam és Laosz, illetve az ASEAN-országok több képviselője. Lemondott a burmai kormánypárt elnöke (ČSTK) - A Burmai Szocialista Program Párt szombaton megnyílt rendkívüli kongresszusa tegnap a küldöttek vitájával fejeződött be. A 78 éves U Ne Win nyugalmazott tábornok ugyanis lemondott elnöki tisztségéről. A ranguni kongresszushoz intézett beszédében egyrészt előrehaladott korával indokolta lépését, döntésében azonban szerepet játszott az is, hogy - mint mondotta - „közvetve ót is felelősség terheli“ a március óta tartó „szomorú eseményekért“, vagyis a véres összecsapásokba torkolló diákmegmozdulásokért, amelyekben több mint százan vesztették életüket. A tábornokkal együtt a párt öt magas rangú vezetője, köztük az alelnök és a főtitkár is benyújtotta lemondását. A huszonhat év után leköszönt pártalapító, aki azt követően hozta létre a dél-ázsiai ország kormányzó pártját, hogy 1962-ben katonai államcsínnyel magához ragadta a hatalmat, javasolta a kongresszusnak: országos szavazással döntsék el, hogy az egypártrendszert vagy a többpártrendszert választja-e a lakosság többsége. Hozzáfűzte azonban, bármilyen eredménnyel zárul is a szavazás, mindenképpen visszavonul a politikától. A rendkívüli kongresszus behatóan foglalkozott az ország égető gazdasági helyzetével is. Az eredeti időpont (1989) előrehozását is épp a kirobbanó elégedetlenségbe torkolló gazdasági-politikai válság tette szükségessé. A legfelsőbb pártveze- tók lemondása pedig igazolta: Burmában halaszthatatlanná váltak a személycserékkel járó politikai változások. Míg a leköszönő elnök már múlt év őszén „kudarcokról, fogyatékosságokról“ beszélt, és korlátozott reformokat ígért az aggasztó gazdasági helyzet orvoslására, U Aye Ko főtitkár most, kongresszusi beszámolójában fejtette ki, hogy a jövőben az állami és a szövetkezeti szektor mellett tág teret engednek a magánvállalkozásnak és a magánkereskedelemnek, valamint sokoldalúan bővítik az ország külgazdasági kapcsolatait. A főtitkár, akit Win lehetséges utódának tartanak, a gazdasági fejlesztés 36 pontos tervét is a kongresszus elé terjesztette. A rendkívüli kongresszus küldöttei tegnap elfogadták U Ne Win lemondását, nem hagyták jóvá azonban a politikai rendszer esetleges megváltoztatásával kapcsolatos népszavazás megvalósítására tett javaslatát. Dukakis bírálja Reagan fegyverkezési politikáját (ČSTK) - Ronald Reagan elnök fegyverkezési politikája okozta azt az óriási megvesztegetési botrányt, amely megrázta a Pentagont. Ezt Michael Dukakis, a Demokrata Párt elnökjelöltje jelentette ki. Szerinte az Egyesült Államok hadügyminisztériumában káosz uralkodik. St. Louisban tett nyilatkozatában Dukakis az MX típusú hadászati rakéták fejlesztésének és további gyártásának megszüntetése mellett foglalt állást, s inkább a hagyományos fegyverkezést szorgalmazta. Hírügynökségi jelentések szerint nem nyilatkozott az úrfegyverek kérdéséről, viszont korábbi felszólalásaiban ellenezte azok fejlesztését. Kijelentette továbbá, hogy a Reagan-kormány az elmúlt években „pénzbe fullasztotta“ a honvédelem egész problémakörét, s ez vezetett a mostani botrányhoz. St. Louisban nagy tömeg fogadta Dukakist és Lloyd Bensten alelnök-jelöltet. A közvéleménykutatások szerint a demokrata párti politikusnak nagyobb esélye van arra, hogy megnyerje a választásokat, mint George Bushnak, a Republikánus Párt elnökjelöltjének. „Kemény harc és kiegyensúlyozott verseny áll előttünk" - jelentette ki vasárnap Dakotában a massachussettsi kormányzó. Kampányát a farmerekre - akik a katasztrofális szárazság miatt aggódnak jövőjükért - továbbá a négerekre, a spanyolul beszélő kisebbségre, a munkanélküliekre összpontosította. A republikánusok azzal vádolják Dukakist, hogy magasabb adókat akar bevezetni. A politikus ezzel kapcsolatban csak annyit mondott: Reagan elnök nyolc év alatt ötször emelte az adókat. A Reuter hírügynökség rámutatott; Jesse Jackson hívei várhatóan Dukakis- ra szavaznak majd. Megfigyelők szerint a találkozó légkörét kedvezően befolyásolja az a tény, hogy Vietnam megerősítette: 1989 végéig kivonja Kambodzsából csapatait. Vagyis gyakorlatilag egy évvel korábban az eredetileg meghatározott időpontnál. A közel egy évtizede tartó testvérgyilkos háború történetében a kambodzsai kormány képviselői most ülnek először tárgyalóasztalhoz az ellenzékkel. A Kambodzsai Népköztársaság küldöttségét Hun Sen, kormányfő és külügyminiszter vezeti. A három ellenzéki frakciót Son Sann (a Kambodzsai Nép Felszabadításának Nemzeti Frontja vezetője), Khieu Samphan (a polpotista Vörös Khmerek jelenlegi vezetője) és apja, Norodom Szi- hanuk nevében Ranarith herceg (Mozgalom Kambodzsa Nemzeti Felszabadításáért) képviseli a találkozón. Norodom Szihanuk két héttel ezelőtt lemondott az ellenzéki hármaskoalíció elnöki tisztéről. Főleg azért, mert a polpotis- tákkal támadt - nem először, s maga Szihanuk sem először mondott le - komoly nézeteltérése. Ennek ellenére Szu- harto indonéz államfő vendégeként Dzsakartába érkezett. Megfigyelők szerint valószínű, hogy csatlakozik a tanácskozáshoz, abban az esetben, ha azon lényeges fordulatot sikerül elérni. Béketüntetés Japánban (ČSTK) - Acugiban vasárnap a békeaktivisták tízezrei tüntettek a Kanagavai prefektúra előtt a Japánban levő amerikai katonai támaszpontok további bővítése ellen. A tüntetés résztvevői felszólították a washingtoni kormányt, szüntesse meg katonai jelenlétét a Távol-Keleten, s az ázsiai és csendes-óceáni térségben tegyen reális lépéseket a leszerelés érdekében. Okinava szigetcsoport képviselői kijelentették, határozottan szembehelyezkednek az újabb támaszpontok építésével. MONCADA-ÉVFORDULÓ Gazdaságfejlesztés - nehézségekkel Kuba ma emlékezik meg azokról a merész forradalmárokról, akik 35 évvel ezelőtt megrohamozták a Ba- tista-diktatúra Santiago de Cuba-i fellegvárát, a >Moncada laktanyát. Kik voltak ezek a vakmerő fiatalok? Fidel Castro, öccse, Raul, Camil Cienfuegos - hogy csak az ismert vezetőket említsük. Akciójuk azonban nem járt sikerrel. „Valamiféle naivitással cselekedtünk“ - mondta Fidel Castro egy későbbi nyilatkozatában. A fiatal forradalmárok csak azt tudatosították, hogy véget kell vetni a zsarnokságnak és ezért keményen kell harcolniuk. Nem gondoltak a hatalmas szomszédra, nem számítottak az agresszióra, blokádokra. A támadók egy részét a helyszínen megölték, másokat kivégeztek, letartóztattak, bíróság elé állítottak. A tárgyaláson az akkor 27 éves Fidel Castro mondott ötórás védőbeszédet, amellyel valójában az imperialista-barát terrorrendszert ültette a vádlottak padjára. Megvédte a moncadai program eszméit. Katonai vereséggel végződött a laktanya elleni támadás és mégis jeladás volt a népnek. 1953. július 26-án megkezdődött a Batista-dik- tatúrát elsöprő harc, és megállíthatatlanul folytatódott 1959 elejéig. Győztek a Sierra Maestra emberei, győzött a népi forradalom, a zsarnoknak pedig menekülni kellett. Jósé Marti utódai egy igazságos rendszer kiépítéséhez láttak hozzá. Először is az USA cukortársaságainak tulajdonát képező nagybirtokok ellen földreformtörvényt hoztak, majd fokozatosan államosították a bankokat, a cukorgyárakat, a kül- és részben a belkereskedelmet is. Megkezdődött a harc a kulturális színvonal emeléséért; bevezették az ingyenes oktatást és egészségügyi ellátást. Lépéseket tettek a munka- nélküliség felszámolására, megszűnt a faji megkülönböztetés, a kábítószer-élvezet, a szerencsejáték, a koldulás. Az Egyesült Államok nem tudott belenyugodni, hogy egyszer s mindenkorra elvesztette cukortartományát, „éjjeli mulatóhelyét“, és kezdettől fogva a Castro-kormány megdöntését tűzte ki célul. Agresszív gazdasági és politikai nyomást gyakorolt az országra, a hidegháború összes fegyverét bevetette. A cukorfelvásárlás csökkentésétől eljutott a teljes gazdasági blokádig, majd politikai elszigetelésre törekedett - megszakította Kubával a diplomáciai kapcsolatokat. Fenyegető katonai gyakorlatokat rendezett a Guan- tánamo-öbölben, (az Egyesült Államok „meghatározatlan időkig bérli" Kubától a haditengerészeti támaszpontot) és nyíltan támogatta, pénzelte az USA területén kiképzett, főleg az ellenforradalmi emigrációból álló bandákat. Az 1961 áprilisában partraszállt intervenciós egységek azonban nem jutottak ki a Disznó-öböl mocsaraiból. Kuba e nehéz helyzetben nem maradt egyedül, számíthatott a Szovjetunió és a többi szocialista ország erkölcsi és anyagi segítségére. Maga is meghirdette a szocialista átalakulás programját, megtette az első lépéseket a fejlett mezőgazdaság és ipar megteremtése felé vezető úton. A mezőgazdaság maradt az alap, ugyanakkor erőfeszítéseket tettek, hogy a gazdasági szerkezet ne csak az örököltén egyoldalú cukornádtermelésre és -feldolgozásra épüljön. A szocialista forradalom impulzust adott az építőipar, a közlekedés, a bel- és külkereskedelem, valamint más ágazatok fejlesztéséhez. A forradalom győzelme óta eltelt 29 év a sikerek mellett jónéhány problémát is felszínre hozott, amelyek megoldása új és új feladatok elé állította a kubai társadalmat. Az Egyesült Államok és az EGK gazdasági politikája adósságokba keverte a latin-amerikai országokat, köztük Kubát is. A cukorár csökkenésén kívül más tényezők is rendkívül érzékenyen hatottak a szigetországra: így a szárazság, a védelmi célokra fordított óriási összegek, vagy például az olajár csökkenése (ugyanis a Szovjetunióból importált kőolaj egy részét Kubának sikerült megtakarítania, a világpiacon értékesítenie és ez fontos devizaforrás volt számára). A helyzetet a belső problémák is súlyosbították. A gazdaság irányítási és tervezési rendszerében torzulások mutatkoztak, s ezek negatív következmények sorát vonták maguk után. A vállalatoknál háttérbe szorult a takarékossági szempont, gyengült a munkafegyelem, eluralkodott a korrupció, a személyes érdekek kerültek előtérbe. 1986-ban a Kubai Kommunista Párt nagy kiigazítási kampányba kezdett. E program keretében fokozták a vállalatok feletti központi ellenőrzést, de elsősorban a dolgozók öntudatos, hatékony és fegyelmezett munkájára számított a havannai vezetés. Stagnálásról szó sem volt, a nehézségek ellenére Kubában folytatódik a gazdasági fejlesztés. A Mon- cada idején még csak nem is álmodtak azokról a sikerekről, amelyeket a forradalom útján elértek. Akkor el sem tudták volna képzelni, hogy Kuba az egészségügy területén a világ vezető országai közé tartozik majd, hogy egyetemi központjai lesznek, hogy villamosítják a falvakat. A valóság felülmúlta az álmokat... Kuba, mint az el nem kötelezett országok tagja támogatja a nemzeti felszabadításért, függetlenségért és szociális haladásért harcoló latinamerikai, ázsiai és afrikai országokat, aktívan fellép a fasiszta, diktatórikus rendszerek és az USA imperialista törekvései ellen. URBÁN GABRIELLA Pakisztán képes az atomfegyver gyártására Radzsiv Gandhi interjúja a The Hindustan Timesnak (ČSTK) - A The Hindustan Times indiai napilap tegnap közölte Radzsiv Gandhi kormányfő interjúját. Gandhi hangsúlyozta: India a kapcsolatok javítására törekszik minden szomszédjával, s az utóbbi csaknem négy év alatt ebből a szempontból bizonyos sikereket ért el. Csupán a Pakisztánhoz fűződő viszony rossz, mivel az iszlamabadi kormány ösztönzi és sokoldalúan támogatja a pandzsábi terroristákat, folytatja a titkos nukleáris programot és akadályozza az emberek közötti kapcsolatokat. „Csaknem bizonyosra vehető, hogy Pakisztán jelenleg képes atomfegyver gyártására. Sőt, olyan híreink is vannak, hogy már elő is állított néhány ilyen fegyvert" - szögezte le Gandhi, rámutatva, hogy India ezzel kapcsolatos álláspontja egyértelmű. Kijelentette: Ha Delhit nem kényszerítik rá, akkor nem fog atomfegyvereket gyártani. India hajlandó csatlakozni az összes nukleáris fegyver fokozatos felszámolását célzó világprogramhoz. E programban azonban minden nukleáris hatalomnak és atomfegyverek előállítására képes országnak részt kellene vennie. Kínával összefüggésben - Delhi és Peking viszonyát hosszú évek óta a határviták mérgezik - a kormányfő elmondotta, hogy a kapcsolatok jelentős mértékben javultak. Előkészületben van az indiai kormányfő kínai látogatása, ennek időpontját azonban még nem határozták meg. Túlzott derűlátás lenne azonban egyetlen látogatástól minden probléma megoldását várni - tette hozzá. A határproblémák megoldása során tekintettel kell lenni mindkét fél érdekeire, s ugyanakkor néhány objektív tényezőt is figyelembe kell venni. India számos területen javítani szeretné kapcsolatait Kínával. Gandhi a továbbiakban megemlítette, hogy jelentős mértékben javultak a Srí Lankához fűződő kapcsolatok. Az ottani nemzetiségi kérdés megoldásáról kötött egyezményt sok szempontból már teljesítették, viszont a tamil Tigrisek nevű szervezet hozzáállása egyáltalán nem nevezhető pozitívnak. Pandzsábbal kapcsolatban a kormányfő azt hangoztatta, hogy ebben a szövetségi államban a helyzet ma sokkal jobb, mint néhány évvel ezelőtt volt. A központi kormány keményen leszámol a terroristákkal, politikailag el akarja őket szigetelni, s az összes demokratikus erő bevonásával kidolgozni a politikai rendezést, xxx Gudzsarat nyugat-indiai szövetségi államban a hadsereg tagjai az egyes félkatonai alakulatokkal együtt leszerelték a helyi rendőrséget, s elkobozták fegyvereiket. Az indiai sajtó szerint a lépést az indokolta, hogy az államban vasárnap letartóztatták a rendőrök szakszervezetének 55 vezetőjét, s ezért félő volt, hogy a rendőrség körében lázadás tör ki. Az említett vezetőket különböző büntettek elkövetésével vádolják.