Új Szó, 1988. július (41. évfolyam, 153-178. szám)
1988-07-23 / 172. szám, szombat
Átadás után, költözködés előtt Új rendelőintézet épült Kicsit sajnáltam, hogy nem lehettem jelen a dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) rendelőintézet május 26-i átadásán. Később viszont arra gondoltam, nem is olyan nagy baj, majd ellátogatok Dunaszerdahelyre, ha élettel telik meg az új, korszerű rendelőintézet. 1988. július 13-án Dunaszerdahely felé közeledve fotós kollégámmal megállapodtunk, hogy elsőnek dr. Fucker Teodortól, a járási egészségügyi intézet igazgatójától kérünk tájékoztatást, majd megkérdezzük az egészségügyi dolgozókat és a betegeket is, elégedettek-e az új létesítménnyel. A tetszetős épületet pompás park, petúniák és muskátlik díszítik, és a rendelőintézet előtti téren is rend uralkodik. Az első jó benyomással kopogtattunk dr. Fucker Teodor igazgató irodájának ajtaján. Még le sem ültünk, amikor rákérdeztünk az új rendelőintézetben zajló életre.-Sajnos, egyelőre még a régi rendelőben folyik a munka. Az átadás megtörtént ugyan, ám a munka- védelmi felügyelőség feltárt néhány olyan hiányosságot, amely gátolja az üzemelést. Hadd ne soroljam, mert a minap tárgyaltam az illetékesekkel, s ígéretet kaptunk a hiányosságok mielőbbi felszámolására. Az igazgató szólt arról, hogy a rendelő- intézetben a járás 53 ezer lakosa alap-, 110 ezer lakosa pedig szakorvosi ellátásban részesül majd. Az épület kissé sokáig, 77 hónapig készült, és összértéke (berendezéssel együtt) közel 100 millió korona. A rendelőintézet 69 rendelőjében kezelik majd a kicsiket s a felnőtteket. - Bízunk abban, hogy a jövő hét végén már végérvényesen birtokba magunk végeztük. És nem munkaidő alatt, nem a rendelési idő rovására, hanem szabadidőnkben, esténként, a hétvégeken. Valamennyien átéreztük a feladat fontosságát. Jól tudjuk, hogy korszerű körülmények között javul az ellátás színvonala, és Dr. Fucker Teodor: „Bízunk abban, hogy már végérvé nyesen birtokunkba vehetjük az új munkahelyeket." a betegek végre szép környezetben, kényelmes körülmények között, korszerű műszerek segítségével gyógyíthatók majd. A költözködést, a takarítást Tóth Mária, a kórház és a rendelőintézet főnővére irányította. Vállalta azt is, hogy végigvezet a néptelen rendelőkön, folyosókon.- Lelkesedéssel takarítottuk, szépítettük a rendelőket nemcsak mi, hanem a családtagjaink is, hiszen szükség volt minden használható A tetszetős, új korszerű épület vehetjük a munkahelyeket, s ezáltal megkezdődhet a régi rendelőintézet átépítése is. Megtudtuk, hogy a Dunaszerdahelyi járásban megkülönböztetett figyelmet fordítanak az orvosi ellátás állandó javítására, korszerűsítésére. A volt rendelőintézetet 60 ágyas gyermekkórházzá alakítják, s megteremtik a lehetőséget, hogy szükség esetén a gyermeken kívül az anyát is felvegyék a kórházba. A jelenlegi gyermekosztályból 12 ágyas intenzív osztály létesül, s a tervek között szerepel a 30 éves kórházi épület korszerűsítése, két új, 150 ágyas pavilon hozzáépítése is. - Az átadás meggyorsítása érdekében minden tőlünk telhetőt megtettünk - közölte az igazgató, - hiszen az új épület takarítását,. bebútorozását (Lőrincz János felvételei) kézre. Az átadáskor ragyogott a padló, a csempe és számos rendelő már csak az első betegre várt... S most kezdhetjük elölről- mondta némi szomorúsággal s úgy vettük észre, csüggedten. Az épület kalapács és fúró hangjától visszhangzott. A csillogó padlót belepte a por, az alagsortól a második emeletig bakancsok nyomait láttuk.- Talán a legtöbbet azok dolgoztak, akik a rehabilitációs részleget takarították. A két tágas tornaterem parkettájáról centiméterenként kapartuk le a maltert, súroltuk a falicsempét- mondta kísérőnk, miközben megmutatta a vízgyógyászati részleg felszerelését, majd a kis gyógymedencéhez vezetett, s mutatta a vasfedelű aknában található csapot. Melyik női alkalmazott bírja majd megengedni a vizet? - tenném fel a kérdést, de tapintatból nem teszem. A későbbiekben sem kérdezem azt, miért olyan mély a szaunához tartozó hidegvizes medence, miért ázik már most be a tető, miért szereltek fel olyan duplaablakokat, melyek nem csavarozhatok szét, s ezért belülről mindig piszkosak?... Talán ha az intézetet tervező építész kísérne, . rákérdezhetnék a hiányosságokra, mert sajnos, a Zdravoprojekt építészei és az egészségügyi dolgozók elképzelései, legyen szó kórházról vagy rendelőintézetről, sokban eltérnek egymástól. És annak ellenére, hogy az építkezések megkezdése előtt megkapják az egészségügyiek kifogásait, többnyire nem veszik figyelembe az észrevételeket. Ezért azután az építkezés alatt kell módosítani a terveket, ami egyrészt a munkák menetének lassításával, másrészt többletkiadásokkal jár. A főnővér nem panaszkodott, sőt büszkén mutatta a szemészet korszerű műszerekkel ellátott rendelőit. A tágas, nagy röntgenosztályt, az egészségügyiek kényelmes nappali helyiségeit. Igaz, hogy a biokémiai laboratórium szűk folyosója miatt használhatatlanok voltak az eredeti ajtók, amelyeket tolóajtókra kellett cserélni (többletkiadás), utólag kell megrendelni a sötétítő függönyöket vagy a rolókat, hogy ezek védjék a műszereket a közvetlen napsütéstől (erről az eredeti tervekben megfeledkeztek), s eltakarják a kívülállók kíváncsi tekintete elől a vizsgált betegeket, az orvosokat és ápolónőket. Az épületből az elkülönített gyermekosztályon keresztül mentünk ki, s örömmel vettük tudomásul, hogy ide kocsifeljáró vezet. Itt végre megszűnhet a gyerekkocsik lépcsőkön való cipelése, s a feljáróra, ha a szükség úgy kívánja, a kis beteget szállító autó is felhajthat. Igen ám, de az örömbe, üröm is vegyül. Ugyanis az alagsorban található a gyógyszertár raktára. A gyógyszereket viszont kamion szállítja, s az néhány centiméter híján nem fér a kocsifeljáró alá. Az annyit jelent, hogy a gyógyszertár dolgozói kénytelenek lesznek jó néhány méterről sajátkezűleg behordani a tömérdek sok árut. Mert valószínűtlen, hogy a gyógyszergyár figyelembe veszi ezt az „apróságot“ és alacsonyabb teherautóval szállítja majd a szükséges gyógyszereket. A rendelőintézet előtti udvaron csend honol. Nincs még jövésmenés, a füvesített autóparkoló is üresen áll. Eszembe jutnak dr. Fucker Teodor igazgató szavai, aki nagyon bízik abban, hogy a jövő hét végén már egyes rendelőkben beindulhat a gyógyítómunka. így legyen. PÉTERFI SZONYA Alig egy éve működik, de máris nagyon népszerű Nyitrán (Nitra) a Progres szépségszalon. A férfi- és női fodrászat, valamint a kozmetikai szalon dolgozói két műszakban váltják egymást. A helyiségek tágasak, a munka kellemes légkörben folyik. A várakozók a büfében kávézhatnak, amíg sor kerül rájuk. Bizonyára a vonzó környezetnek is köszönhető, hogy a bevétel csaknem négyszer akkora, mint az elmúlt években volt, amikor még a régi épületben folyt a munka. Felvételünk a nói- fodrász-szalonban készült (Drahotín Šulla felvétele - ČSTK) VII. 23. A választásokat is tanulni kell A VEZETŐ DOLGOZÓK VÁLASZTHATÓSÁGÁNAK LÉLEKTANI KÉRDÉSEI A népgazdaság komplex átalakításával számos új elem hatol be az irányítás folyamatába. Egyik a gazdasági vezetők választhatósága. Az irányítás lényege a beosztottak vezetése - hiszen egyetlen gazdasági vezető sem befolyásolja közvetlenül a termelést, a technológiát stb. csak az általa irányítottakon keresztül. Tevékenységének tehát erősen szociális arculata van. Helyénvaló tehát, hogy a dolgozók beleszólhassanak azok kiválasztásába, akikre hallgatniuk kell, akiknek a nézeteit respektálják, utasításaikat elfogadják. A kellő kritériumok hiánya Tudomásul kell venni, hogy csupán a választásokkal nem oldódnak meg a problémák. A választást ki- kényszerítő fogyatékosságokat ebben az összefüggésben a jéghegy csúcsához hasonlíthatnánk, melynek lényegesen nagyobb része a felszín alatt rejtőzik. Ha figyelmen kívül hagyjuk a felszín alatt leselkedő veszélyt, könnyen hajótörést szenvedhetünk. Hajótörést szenvedhetne a vezetőválasztás is, ha nem ismernénk el annak lehetőségét, hogy számos, főleg lélektani kockázat áll fenn. Az egyik ilyen például, hogy az emberek még nem szoktak hozzá a gazdasági vezetők választhatóságával kapcsolatos mérlegeléshez. Vegyük csak a kritérium kérdését. A takarítónő számára például az az igazgató a jó vezető, aki nem dobja a földre a cigarettavéget, nem lép a frissen felmosott padlóra stb. Ezek a kritériumok ugyan elárulnak valami fontosat az illetőről, azonban nem döntő, „igazgatói“ képességek. Felmerül esetleg az is, hogy jogász, illetve közgazdász legyen-e az igazgató, vagy szakmai, politikai, szervezői képességekkel rendelkezzék-e? A dolgozók alig tudatosítják például, hogy előítéletekkel viseltetnek a nők iránt. A megfelelő kritériumok hiánya nem azt jelenti, hogy ilyen szempont nem létezik. Csak nem vették figyelembe, mert korábban nem számoltak a beosztott dolgozók jogával a vezető kiválasztásában. Logikus tehát, hogy az emberek nincsenek kellően felkészülve a választásokon való felelősségteljes részvételre. Inkább csak a választás jogát tudatosítják, mintsem a választás felelőségét. De nemcsak azok felelősségéről van szó, akik választanak, hanem akiket választanak (esetleg akik megválasztatni akarják magukat). A választhatóság alapelve aktív párbeszédet követel a leendő igazgató és az általa irányított dolgozók között, s ha a párbeszéd igazi, akkor kell, hogy a jelöltet érdekelje azok véleménye, akiket majd irányítani fog. Tisztában kell lennie vele, mekkora felelősség hárul rá, ha megválasztják. Helytelen, ha olyan távlatokkal kecsegtet, amelyek - objektív vagy szubjektív okokból - nehezen teljesíthetők. Ilyen „hozzáállás“ átmenetileg vonzóvá teheti mint jelöltet, de megválasztása esetén törvényszerűen ellene fordulhat, s fennáll a veszély, hogy a dolgozók nemcsak őt okolják csalódásukért, mert nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, hanem a vezetők kiválasztásának új módszerét is kétségbe vonják. Pályázni vagy nem pályázni? Mint ahogy egyesek több-keve- sebb képességgel rendelkeznek vezető poszt betöltésére, úgy vagy van, vagy nincs kedvük hozzá, hogy jelöltessék magukat. Némelyeknek sokkal nagyobb az ambíciójuk, mint a képességük, de sokan vannak, akik alig tudatosítják rátermettségüket. De olyanok is akadnak, akiknek nem akaródzik többletgondot vállalni, mondván - aki nem csinál semmit, nem is ronthat el semmit. A jelöltek néha nehezen barátkoznak meg azzal a gondolattal, hogy a választók esetleg másvalakit részesítenek előnyben. Holott az a tény, hogy nem rájuk esett a választás, mindössze annyit jelent, hogy több jelölt közül csak egy lehet győztes, s az objektíve kevesebb szavazatot kapott jelölt is talán ugyanúgy megállta volna a helyét. Lélektani szempontból azzal is számolni kell, hogy senki sem veszít szívesen. Nem kár a társadalom számára, hogy egyesek csak azért utasítják vissza, hogy pályázzanak, mert félnek a sikertelenségtől? Lényegében ez is a szelekció első foka lehet, vagy pedig kellő önértékelés - s akkor rendben van. De az önbizalom hiánya is lehet, hogy képességei nem elegendőek egy kollektíva vezetésére. Lélektani szempontból ez is rendben van - hiszen az, aki már a választások folyamán fél kiállni a kollektíva elé, annak nyilván a későbbiek folyamán is kevés lesz az önbizalma, amikor a feletteseivel, a beosztottjaival, a vállalaton kívül a partnerekkel kellene tárgyalnia. A kellő önbizalom (az illetőnek saját erejébe és képességeibe vetett hite) ' elengedhetetlen feltétele a vezető beosztás betöltésének. Mások képességeit nehéz felmérni, mert megítélésüket objektív és szubjektív élményeink, véleményünk befolyásolják. Előnyösebb, ha a választás többlépcsős, mert az emberek jobban ismerik azt, aki a közvetlen felettesük lesz, de kevésbé azokat, akikkel azelőtt sem találkoztak, és voltaképpen a jövőben sem fognak. Igazgatóválasztás esetén például könnyen befolyásolhatják őket a másodkézből szerzett, eltorzított információk, az előítéletek (pl. Hát vezethet egy vállalatot nő?). Ám helyesen megítélni önmagunkat - az sem könnyebb. A leendő vezetőnek azzal is számolnia kell, hogy megválasztásával feljebb lép a társadalmi ranglétrán - s ezzel sem könnyű megbirkózni. Nem munkatársa és barátja már a beosztottjainak. Kénytelen változtatni a viselkedésén, határozott cselekvést várnak el tőle - másrészt számolnia kell azzal, hogy a vezető poszton kevésbé lehet önmaga, közéleti személyiséggé válik. Jobban elismerik, utánozni fogják, körülrajongják, de bírálhatják is, elítélhetik, megszólhatják - elsősorban azok, akiket irányít. Másrészt tisztában kell lennie azzal, hogy a funkcióba lépésével nem lett tökéletesebb, csak azután kell önmagát képeznie. S bár a véleménye sokkal nagyobb jelentőséget kap a többiek számára, mint korábban, a funkció hatalmi háttere, amely ezt lehetővé tette a számára, távolról sem jogosítja fel arra, hogy ne tisztelje az embereket és kíméletlenül manipulálni kezdjen velük. A kiválasztás kötelező szabályai A jelölt kiválasztásának kérdése alapvető és rendkívül kényes feladat. Rendszerint előnyös, ha a vállalat alkalmazottaiból kerül ki, mert az emberek ismerik, és ő is ismeri a vállalatot. De hátrányt is jelent, történetesen, hogy az illetőt nemcsak a jó oldaláról ismerik. Ezért könnyen előfordulhat, hogy a külső jelöltet szívesebben veszik, különösen akkor, ha attraktív programot vázol fel és jó fellépésű. A külső jelöltek azonban könnyen lebecsülik az új munkahelyen rájuk váró nehézségeket. A választás azonban lehetetlen volna, ha nincs kit választani. A választhatóság elve létezésének és működésének nélkülözhetetlen feltétele a vezető poszt betöltésére kiszemelt emberek következetes, rendszeres és céltudatos felkészítése. A vállalatalapítóknak meg kellene kezdeniük a pályázati bizottságok létrehozását, ezek értékelnék a jelöltek eddigi politikai és szakmai fejlődését s hogy felkészültek-e a kollektíva vezetésére. Az sem kizárt, hogy a pályázatnak része legyen például valamilyen konkrét szakmai vagy vezetési probléma megoldása. A bizottság kiselejtezné azokat a pályázókat, akik nem teljesítik az igényes szakmai követelményeket, s működésük nem szavatolja, hogy megfelelő szinten vezessék a kollektívát. Mindezen kérdések megoldása elsősorban a káder- és személyzeti osztályok és a vezetők, a pártszervezetek, a szakszervezet és a szocialista önigazgatás magasabb szintű együttműködését feltételezi. Valamennyiünket érint a vezetők kiválasztása - s hogy ez sikeres legyen, mindnyájunknak sürgősen tanulnia kell az igényes kiválasztást és a még igényesebb megválasztatást EVA BEDRNOVÁ
