Új Szó, 1988. július (41. évfolyam, 153-178. szám)

1988-07-23 / 172. szám, szombat

Az Ecuadori KP XI. kongresszusa (ČSTK) - Quitóban csütörtökön megkezdődött az Ecuadori Kommu­nista Párt XI. kongresszusa, ame­lyen a 20 tartomány pártszervezetei­nek képviseletében több mint 400 küldött vesz részt. A tanácskozás napirendjén sze­repel a KB beszámolója, s a résztve­vők áttekintik a párt új szerkesztésű programjáról és szervezeti szabály­zatáról szóló javaslatot, kitűzik a leg­közelebbi időszakra vonatkozó poli­tikai irányvonalat és megválasztják a párt vezető szerveit. Carlucci augusztusban Moszkvába látogat (ČSTK) - Frank Carlucci, amerikai hadügyminiszter augusztus elején tesz hivatalos látogatást a Szovjetunióban. Ezt Nyikolaj Cservov vezérezredes, a szov­jet fegyveres erők vezérkarának főcso­portfőnöke közölte a TASZSZ hírügynök­ség számára adott nyilatkozatában. Az amerikai hadügyminiszter látogatá­sa része annak az 1988-tól 1990-ig terje­dő időszakra vonatkozó tervnek, amely a Szovjetunió és az Egyesült Államok fegyveres erői közötti kapcsolatfelvételt szorgalmazza. A tervről Szergej Ahromejev marsall­nak, a szovjet fegyveres erők vezérkari főnökének, a honvédelmi miniszter első helyettesének július elején tett egyesült államokbeli látogatásán állapodtak meg. Betiltották a Greenpeace-kutatásokat (ČSTK) - A brit vízirendészet csütörtö­kön feltartóztatta a Greenpeace nemzet­közi környezetvédő mozgalom hajóját, melynek legénysége a Skócia nyugati partjain lévő Holy Loch amerikai katonai támaszpont közelében mintákat vett a tengerfenék iszapjából. Az öbölben Po­seidon típusú nukleáris rakétákkal felsze­relt amerikai tengeralattjárók horgonyoz­nak. A Greenpeace szerint a támaszpont körül a megengedettnél nagyobb a radio­aktivitás. A Morning Star napilap közölte: előző­leg a hatóságok engedélyével a brit Fas- lane támaszpont környékéről vettek min­tákat. Az amerikai támaszpont parancsnoka megtiltotta, hogy hasonló kutatásokat folytassanak a körzetben. Felvételünk Kelet-Jeruzsálemben készült a csütörtöki tüntetéseken, de találóan jellemzi mindazt, ami tavaly december óta történik a megszállt arab területeken. A gyakorlatilag fegyvertelen palesztin tüntetéssel szemben a kitünően feifegyverzett izraeli rendőrség és katonaság lép fel, nem válogatva a módszerekben. Csak a csütörtöki összecsapások­ban három palesztin vesztette életét és további 23 megsebesült. (Telefoto - ČSTK) Szöul elfogadja a KNDK javaslatát Politikai párbeszéd a feszültség enyhítéséért (ČSTK) - A dél-koreai parlament­ben a fő politikai pártok képviselői tegnap megállapodtak: elfogadják a Koreai NDK javaslatát, hogy kezd­jenek politikai tárgyalásokat a fe­szültség csökkentéséről a Koreai­félszigeten. A parlament szóvivője közölte, a négy vezető párt közös állásfoglalását ezzel a kérdéssel kapcsolatban a vita lezárása után teszik közzé. A Koreai NDK parlamentjének ál­landó bizottsága csütörtökön juttatta el Szöulba a meg nem támadásról szóló közös nyilatkozat tervezetét. A dokumentum hangsúlyozza a fe­szültség enyhülésének, a háborús veszély elhárításának és a félszige­ten a tartós béke biztosításának szükségességét. A dokumentumter­vezethez csatolt kísérőlevél javasol­ja a politikai tárgyalások megkezdé­sét, melyeken megvitatnák a nyilat­kozattervezetet. A KNDK ezenkívül javasolja, hogy a két ország parla­mentjeinek képviselői mellett a poli­tikai pártok és a társadalmi szerve­zetek, a közélet jelentős személyi­ségei is folytassanak párbeszédet, melyekre augusztustól kezdődően fölváltva kerülne sor a két fővá­rosban. A közös nyilatkozat javasolja töb­bek között, hogy a kölcsönös kap­csolatokban mondjanak le az erő alkalmazásáról, a vitás kérdéseket békés eszközökkel oldják meg és a két ország vállalja a kötelezettsé­get: nem vesz részt a másik fél ellen irányuló agresszív akciókban. A nyi­latkozat indítványozza, hogy az 1953 júliusában megállapított határ­vonalat tekintsék a meg nem táma­dás demarkációs vonalának. A levél hangsúlyozza, hogy egy ilyen nyilat­kozat elfogadása jelentős hozzájá­rulás lenne a nemzetközi feszültség enyhítésének folyamatához és a ko­reai helyzet normalizálásának kez­detét jelentené. Amerikai űrfegyverkísérletek (ČSTK) - A „csillagháborús prog­ram“ keretében újabb kísérletet haj­tottak végre az Egyesült Álla­mokban. A Pentagonhoz közel álló Avia­tion Week and Space Technology című lap szerint a kirtlandi légitá­maszponton a kozmikus radarállo­másokhoz szükséges optikai rend­szerekkel végeztek kísérletet. E földi optikai rendszer és az űrben elhe­lyezett berendezések segítségével irányítják a lézerfegyverek pusztító fénynyalábjait a célpontra. A Penta­gon tavaly nyáron több társasággal kötött szerződést ezeknek az űr­fegyverrendszereknek a kifejleszté­séről. A tervek szerint 1996-ban ké­szen lesznek a prototípusok is. Nyílt levél Szaharovhoz (ČSTK) - A moszkvai Pravda teg­nap közzétette azt a nyílt levelet, melyet Tom Huston brit állampolgár címzett Andrej Szaharovnak. A le­vél szerzője rámutat arra, hogy Nagy-Britanniában és az Egyesült Államokban nem biztosítják megfe­lelően az állampolgárok szabadság- jogait. Ezzel összefüggésben java­solja a szovjet tudósnak, hogy for­duljon a brit miniszterelnök-asz- szonyhoz és az amerikai elnökhöz. Mindkettőnél tiltakozhatna az ellen, hogy Nagy-Britanniában és az Egyesült Államokban nem kielégító- ek a gazdasági szabadságjogok, megsértik az emberi méltóságot, an­nak ellenére, hogy ezekről a kérdé­sekről olyan sokat beszélnek. A le­vél szerzője közli, ha Szaharovot érdekli, számos konkrét bizonyítékot terjeszthet elő arra vonatkozóan, mi­lyen a helyzet a szabadságjogok és az emberi jogok terén Nagy-Britan­niában és az Egyesült Államokban. Csodák pedig nincsenek Hagyományosan nagy csinnad­rattával ért véget a Demokrata Párt sorrendben immár negyvenedik el­nökjelölő konvenciója. A fényes kül­sőségeknek azt kellett alátámaszta­niuk, amit az ünnepi szónoklatok is el akartak hitetni a választópolgá­rokkal. Azt, hogy a párt erős, egysé­ges, hogy a demokraták jobban tud­nák csinálni, mint a republikánusok. Hogy ez mennyjre sikerült, az majd a novemberi elnökválasztáson dől el. Meglepetéseket nem hozott a kongresszus, kulisszák mögötti - a látszatot tartani kell! - csatáro­zást igen. Előre tudtuk, hogy a de­mokraták csak Michael Dukakist küldhetik harcba George Bush ellen. S Dukakis előre bejelentette, hogy Lloyd Bentsent kívánja maga mellé alelnökjelöltnek. A múlt keddi beje­lentés előtt erre azért csak kevesen számítottak, az utolsó pillanatig há­rom név forgott szájon: a fiatal Albert Gore tennessee-i szenátoré, Lee Hamilton indianai képviselőé és John Glenn szenátoré, a volt űrha­jósé. Sokakat Duka­kis eljárásának a módja háborított fel. Annak ugyan a nagy többség nem adott esélyt, hogy Dukakis Jesse Jacksont, a rendkívül nép­szerű fekete poli­tikust válassza. Bár Jackson a párton belüli előválasztásokon a második helyen végzett Dukakis mögött, ismert po­litikusokat lekö­rözve, s ha Jack­son nem néger, akkor bizonyára nem is tudják fél­reállítani. De arra már felszisszen­tek az emberek, hogy Dukakis még csak nem is értesítette dönté­séről Jacksont. Ö egy repülőtéren tudta meg egy újságírótól, hogy Du­kakis már választott alelnökjelöltet. Bentsen személyét tartják Duka­kis egyik legjobb húzásának. Sokan azt vetik Dukakis szemére, hogy „túlzottan liberális“. Nos, ezt ellen­súlyozza Bentsennel. A 67 éves te­xasi szenátor, egyébként milliomos, kifejezetten a konzervatív szárny képviselője. A másik előny: Dukakis Bentsennel olyan fontos déli államok választóit kívánja maga mellé állíta­ni, mint Texas, Oklahoma és Loui­siana. S azt tartja a szóbeszéd, hogy még sosem lett olyan demokrata jelöltből elnök, aki nem győzött Te­xasban. S még egy érdekesség: Bentsen egyszer, 1970-ben, a sze­nátusi választások alkalmával már összemérte erejét a jelenlegi alel­nökkel, s Bush el is vesztette a csatát. Érdemes néhány szót szólni a jó­váhagyott programról, vagy ahogy ők nevezik, a választási platformról. Nem fogadták el a küldöttek a Jack- son-féle programjavaslat két fontos pontját: az atomfegyverek elsőkénti alkalmazásáról való lemondást és a vagyonosok megadóztatását. A demokraták ragaszkodnak a „sta­bil elrettentő atomerőhöz“, de sür­getik a hadászati támadófegyverek korlátozását, támogatják az atom­fegyverkísérletek befagyasztását, a rakétakorszerűsítés felfüggeszté­sét, a hagyományos fegyverek csökkentését. A belpolitikában a rea­gani költségvetési politika megvál­toztatására, a költségvetési hiány csökkentésére helyezik a súlyt. A program szerint az elkövetkező öt évben nem lesz szükség a katonai kiadások növelésére, ezért be kell fagyasztani azokat. Ezt segítené az olyan külpolitikai irányvonal, amely csökkentené az atomháború veszé­lyét. A dokumentum kimondja azt is, Jackson és Dukakis ÚL dzúvier A párt demokratizálása León Onyikov, az SZKP KB propagandaosztályának munkatársa nyilatkozatot adott a moszkvai Pravdának a pártélet demokratizálásá­nak egyes kérdéseiről a 19. országos pártkonferencia határozatainak alapján. <18. VII. 23. Az a tény, hogy ma foglalkoznunk kell a párt tevékenysége lenini elvei­nek megújításával, arról tanúskodik, hogy ezeket az elveket egykor dur­ván megsértették - szögezi le beve­zetőben Onyikov. Szinte közvetlenül Lenin halála után Sztálin megkezdte a nyilvános tájékoztatás elvének alá- ásását a pártmunkában. A párt lenini koncepciójával való nyílt szakítás azonban a XVII. és a XVIII. kong­resszuson következett be. Az elsőn felszámolták a Lenin által létrehozott összevont szerveket: a központi ellenőrző bizottságot és a népi ellen­őrzést. Közvetlenül a pártbizottsá­gok szerveinek rendelték alá a párt- ellenőrző szerveket, amelyek Lenin életében függetlenek voltak a köz­ponti bizottságtól és az alacsonyabb pártbizottságoktól. A XVIII. kongresszuson revíziónak vetették alá a szocialista államról szóló marxista-leninista tanítást és gyakorlatilag elutasították a nép szocialista önigazgatásáról szóló le­nini gondolatot, ami korlátozta a nép szocialista öntudata kialakulása fő feltételének érvényesülését. Lenin tanításával ellentétben a nevelő­munka súlypontja lényegében teljes mértékben a propagandára, az agi- tációra és az ideológiai ráhatás más szféráira került. A politikának a kom­munisták egész tömege által való megvalósítása helyett áttértek az irányítás adminisztratív-utasításos formáira, a demokratikus választá­sok helyett a tisztségekbe való kine­vezésre, a széles körű nyilvános tájékoztatás helyett a szigorú titkoló­záshoz folyamodtak, a kommunisták társadalmi alkotótevékenysége he­lyett a pártapparátus teljhatalma ér­vényesült. Figyelembe véve ezeket a tényeket: egyértelműen kitűnik a pártkonferenciának, mint a párt lenini modelljének megújítása felé tett határozott lépésnek a jelentősé­ge - hangsúlyozta Onyikov. Nyilvánvaló - folytatta hogy alapvetően át kell értékelni a pártta­gok felvételének jelenlegi rendszerét is. Az utóbbi 20 évben szinte auto­matikusan a párt tagjává vált az, aki jelentkezési ívet kapott. Sosem volt olyan alacsony a tagfelvétel el­utasításának aránya az SZKP egész történetében, mint éppen a pangás időszakában. Ez az arány gyakran fél százaléknál is alacsonyabb volt. A tagfelvétel kialakult bürokrati­kus rendszerének paradox jellege abban rejlik, hogy könnyebben vál­hat a párt tagjává például egy fiatal bolti eladólány, mintha az SZKP tör­ténelmének tapasztalt főiskolai ta­nára akarna belépni a pártba, figyel­meztet a szovjet politikus. Onyikov véleménye szerint Brezs- nyev miatt, aki nem értette a tár­sadalom szociális struktúrája válto­zásának lényegét és minden esz­közzel igyekezett hangsúlyozni a párt fiatalításának szükségessé­gét, a tagfelvételről szóló dokumen­tumokból és a statisztikai kimutatá­sokból kihagyták azokat a fontos mutatókat, melyeket Lenin megkü­lönböztetett jelentőséget tulajdoní­tott. A hatvanas évek közepén meg­valósított tagfelvételi „intézkedé­sek“ eredményeként felhagytak az­zal, hogy regisztrálják a pártba fel­vett munkások összetételét szak- képzettségük szempontjából. Olyan mutatót sem rögzítettek, mint a le­dolgozott évek száma. Onyikov az interjú további részé­ben rámutatott annak szükségessé­gére, hogy meg kell változtatni a hozzáállást a párt választott szer­veivel szemben és növelni kell ezek szerepét. Amikor a párt lenini kon­cepciója volt érvényben, a titkárok, a pártbizottságok és irodáik appará­tusának tagjai teljes mértékben a párt választott szerveinek ellenőrzé­se alatt álltak. A húszas években a párt választott szerve hagyta jóvá az iroda és a pártapparátus osztályai tevékenységének tervét. A választott szerv ülésein számolt be az iroda a végrehajtott munkáról és válaszolt minden feltett kérdésre. Jelenleg azonban a plénum ülé­sének programját, az ülés időpontját és azt, ki terjeszti elő a főbeszámo­lót, nem a plénum, hanem az iroda határozza meg. A plénumülésen az iroda csak tájékoztatja a pártbizott­ság tagjait az elvégzett munkáról. Az iroda és a pártbizottság osztályainak munkatervét sem a plénum hagyja jóvá, hanem az iroda. Az apparátus­sal együtt az ellenőrzést is ez végzi. Lényegében önkontrollról van szó, ami összeegyeztethetetlen a párt le­nini koncepciójával. Ahhoz, hogy a választott szervek tekintélye valódi legyen, nem pedig kinyilatkoztatott, arra van szükség, hogy tagjai széles körű és reális jogkörrel rendelkezze­nek - szögezi le León Onyikov. hogy folytatni kell a szovjet-amerikai kapcsolatok javítását is. Nem szükséges ezt a platformot kommentálni, mert választási plat­formról van szó, az elsődleges cél a választók megnyerése. A puding próbája az, hogy megeszik. Hogy e programból mit valósítanának meg Dukakisék, ha bejutnának a Fehér Házba, azt most talán még ők sem tudják. Az említett kulisszák mögötti csa­ta Dukakis és Jackson között folyt. Jacksonnak volt oka a sértődésre, de nem tette. Mivel hétmillió ember szavazott rá, joggal tart arra igényt hogy beleszólhasson a dolgokba - nem funkcióra, partneri viszonyra törekszik. Erre kettejük „béketár­gyalásán“ állítólag ígéretet is kapott: fontos szerepet fog játszani Dukakis választási hadjáratában és a párt vezetésében. Azt egyelőre nem tud­juk, hogy a „fontos szerep“ mögött mi rejlik. Egy dolog azonban bizonyos. Még így is Jackson a nagy győztes, az év eleje óta tartó választási had­járat egyik főszereplője. Fekete poli­tikus ilyen sikert az Egyesült Álla­mokban még nem ért el. Az elővá­lasztások során volt olyan helyzet is, hogy megelőzte minden vetélytár- sát, Dukakist is beleértve. Akkor egyes lapok Jackson-varázslatról, Jackson-csodáról írtak, mások ér­tetlenül álltak e jelenség előtt. Ö volt az egyedüli jelölt, aki balol­dali programmal indult és sikert si­kerre halmozott. Maga mögé állította a négereket, a szegényeket, a diá­kokat. Győzött azokban a napokban is, amikor Amerika-szerte Martin Luther King halálának huszadik évforduló­jára emlékeztek. Sokan párhuzamot vontak King és Jackson között. Mindkettő fekete, mindkettő lelkész, mindkettő politikus, kiemelkedő pol­gárjogi harcos. Ráadásul Jackson tanítványa volt Martin Luther Kingnek. Sokan mondták azokban a hetek­ben az Egyesült Államokban: Ez az ország még nem érett meg arra, hogy fekete elnököt válasszon. Ezt Jackson is tudta. MALINÁK ISTVÁN

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents