Új Szó, 1988. július (41. évfolyam, 153-178. szám)
1988-07-22 / 171. szám, péntek
Az angolai és a namíbiai rendezés alapelvei Augusztus elején folytatják a tárgyalásokat (ČSTK) - Havannában szerdán tették közzé a délnyugat-afrikai helyzet békés rendezésének alapelveit, . amelyekről a múlt heti New York-i tárgyalások során egyeztek meg Angola, Kuba és a Dél-afrikai Köztársaság képviselői. A tizennégy pontból álló dokumentum az első helyen hangsúlyozza az ENSZ Biztonsági Tanácsa 435. számú határozatának jelentőségét. Ez a határozat Namíbia függetlenségének megadására szólít fel. Az okmányt azt követően tették közzé, hogy az említett három ország kormányai jóváhagyták, s erről értesítették az Egyesült Államokat, amely közvetítőként szerepel a tárgyalásokon. A dokumentum értelmében Angolának és Dél-Afrikának együtt kell működnie az ENSZ főtitkárával Namíbia függetlenségének megadása során. Kimondja, hogy Namíbiában szabad és igazságos választásokat kell rendezni. E két országnak Kubával együtt tájékoztatnia kell Perez de Cuellart arról, hogy mikor kezdenék meg a 435-ös határozat megvalósítását. A dokumentum szerint az Angolában állomásozó kubai csapatokat az ország északi részébe kell átirányítani, majd később fokozatosan kivonni. Az alapelvek között szerepel az államok szuverenitásának, egyenlőségének és területi egységének tiszteletben tartása, a bel- ügyekbe való be nem avatkozás, a lemondás az erő alkalmazásáról vagy a vele való fenyegetésről. Az érintetteknek úgyszintén kötelezettséget kell vállalniuk arra, senkinek nem engedik meg, hogy területükről más ország ellen agresszív akciókat indítsanak. Az alapelvek megerősítik továbbá az Afrika délnyugati részén élő nemzetek jogát az önrendelkezésre, a függetlenségre, kiENSZ-megfigyelők utaztak Bagdadba és Teheránba (Folytatás az 1. oldalról) Aziz iraki külügyminisztertől, aki a konfliktus befejezését célzó konkrét intézkedések tervét ismertette. Cuellar ezt megvitatta a BT állandó tagjaival, valamint Irán ENSZ-képvi- selőjével. A közlemény szerint az ENSZ-főtitkár folytatja a konzultációkat Irán és Irak diplomatáival. Az ötpontos iraki rendezési terv azzal számol, hogy a bagdadi és teheráni diplomaták először New Yorkban, majd később az iraki és iráni fővárosban találkoznának, s megkezdenék a közvetlen tárgyalásokat az 598-as határozat megvalósításának módjairól. Azt ajánlja továbbá, hogy vitassák meg a Satt el- Arab folyón való szabad hajózással, valamint a tartályhajók elleni támadások beszüntetésével összefüggő kérdéseket. Aziz szerint az iráni válasz fogja majd megmutatni, hogy Teherán komolyan gondolja-e a háború befejezését, vagy csupán taktikai manőverről van szó. A Biztonsági Tanács tegnap határozatot hagyott jóvá, amelyben mély megrendülését fejezi ki az iráni utasszállító repülőgépnek az amerikai hadihajó általi lelövése és a 290 utas elpusztulása miatt. A BT július 14-én Irán kérésére kezdte meg a vitát erről a kérdésről, s a határozattervezetet Paulo Noguiera Batista brazil küldött terjesztette elő. Hírügynökségek rámutatnak arra, hogy a testület nem ítélte el egyértelműen az USA-t. A határozat értelmében a BT üdvözli a nemzetközi polgári repülésügyi szervezet (ICAO) döntését egy vizsgálóbizottság felállításáról, amelynek az lenne a feladata, hogy a repülőgép útjával és lelövésével kapcsolatos minden technikai részletet elbíráljon. Ugyancsak üdvözli az USA és Irán döntését arról, hogy hajlandók együttműködni az ICAO- val. A BT felszólította a nemzetközi polgári repülésről 1944-ben kötött Chicagói Konvenció tagországait: minden körülmények között tartsák tiszteletben a nemzetközi polgári repülés biztonságával kapcsolatos szabályokat annak érdekében, hogy elejét vegyék a hasonló incidenseknek. A testület üdvözölte Irán lépését, hogy elfogadja az 598-as határozatot, s felszólít ennek maradéktalan megvalósítására. A BT-ülés befejezése előtt Valentyin Lozinszkij szovjet delegátus aláhúzta: a Szovjetunió megelégedéssel fogadta Irán lépését. Országa mindig is az igazságos és átfogó rendezést szorgalmazta, úgy, ahogyan a BT-határozat is rendelkezik. Annak a reményének adott hangot, hogy a lehető legrövidebb időn belül bejelentik a tűzszünetet, s hogy minden állam tartózkodik az olyan akcióktól, amelyek a feszültség fokozásához vezetnének. mondják egyenlőségüket, s azt, hogy a vitás kérdéseket tárgyalások útján kell megoldani. A dokumentum szerint a helyzet rendezéséről szóló megállapodás eléréséhez mind a 14 pontnak a teljesítése szükséges. A jövendóbeni megállapodások garantálói az ENSZ Biztonsági Tanácsának tagjai lesznek. A felek megállapodtak abban is, hogy augusztus elején Genf- ben tartják meg a tárgyalások ötödik fordulóját. Immár hivatalosan is Dukakis a demokraták elnökjelöltje (ČSTK) - Az USA Demokrata Pártjának atlantai kongresszusán szerdán a késő esti órákban Michael Dukakis massachusettsi kormányzót választották a párt elnökjelöltjévé. Mint ismeretes, republikánus ellenfele a novemberi elnökválasztásokon a jelenlegi alelnök, George Bush lesz. Dukakis a kongresszus megnyitása óta többször is bizonyította, hogy mellette áll a kongresszusi küldöttek többsége. Ez főleg a pártprogram jóváhagyásakor nyilvánult meg. A négy évvel ezelőtti San Francis- co-i, valamint a még korábbi kongresszusoktól eltérően a mostani program nagyon lakonikus, csak a lényeges politikai problémák szűk körére összpontosítja a figyelmet. Eléggé visszafogottan bírálja a Rea- gan-kormány politikáját. Hans-Dietrich Genscher Moszkvába látogat (ČSTK) - Hans-Dietrich Genscher nyugatnémet alkancellár és külügyminiszter augusztus 1-én és 2-án munkalátogatást tesz a Szovjetunióban. Moszkvában tegnap közölték, hogy Genschert a szovjet kormány hívta meg. Helmut Kohl nyugatnémet kancellár tegnapi bonni sajtóértekezletén az ősszel (októberben) esedékes Szovjetunióbeli látogatásával kapcsolatban elmondotta, moszkvai tárgyalásait arra fogja kihasználni, hogy tovább fejlődjön a konstruktív együttműködés a két ország között. Kohl hozzá kíván járulni ahhoz, hogy azok a kedvező tendenciák, amelyek az utóbbi időben a kelet-nyugati kapcsolatokban érvényesülnek, visszafordíthatatlanná váljanak. Lengyelország nemzeti ünnepén Fejlődés - gondokkal Lengyelország a napokban újra a világsajtó első oldalain szerepel. Ennek oka azonban, eltérően a korábbi években szokásos okoktól, ezúttal nem bel-, hanem külpolitikai: hivatalos látogatáson Varsóban járt az SZKP KB főtitkára, Mihail Gorbacsov, s ugyancsak a lengyel fővárosban ülésezett a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testülete. Mindkét esemény visszhangja a világ legkülönbözőbb tájairól egyebek között félreérthetetlenül azt is jelezte, hogy Lengyelország nemzetközi tekintélye és helyzete - melyet az országban a nyolcvanas évek elején kirobbant súlyos társadalmi válság komolyan kikezdett és megrendített - az utóbbi időben fokozatosan ismét erősödik, növekszik. Ma már megint vitathatatlan, hogy Varsónak földrajzi helyzeténél és a szocialista szövetségi rendszerben elfoglalt helyénél fogva igen jelentős, fontos szerepe van az európai politika alakításában. Ennek egyik legkézzelfoghatóbb bizonyítéka a közép-európai hagyományos fegyverzetek és fegyveres erők csökkentésére és a bizalomerősítő lépésekre vonatkozó új lengyel javaslat, melyet június közepén ismertettek Varsóban. A 36 pontot tartalmazó kibővített Jaruzelski-ter- vet, mely a tavaly előterjesztett eredeti memorandum címére elhangzott számos módosító, illetve pontosító javaslatot is figyelembe veszi, eddig - a varsói külügyminisztérium közlése szerint - egyetlen érintett kormány, ország, így a NATO sem utasította el. Ez a kedvező fogadtatás szintén Lengyelország nemzetközi pozíciójának megszilárdulását tanúsítja. Mindez természetesen lehetetlen lenne, ha a mély társadalmi válság óta nem javult volna számottevően a lengyelországi belpolitikai helyzet. Az 1982-ben megindított gazdasági reform tavaly második, minőségileg magasabb szakaszába lépett. Másrészt 1987-ben a nemzeti jövedelem 2, az ipari termelés 3,3, a kivitel 4, a behozatal pedig 0,1 százalékos növekedést mutatott ki. A lengyel piacon ugyan továbbra is nagy a hiány a közszükségleti iparcikkekből stb., de például az élelmiszerekből, ruhaneműekból már jóval több van a polcokon, mint a nyolcvanas évek első felében. Komoly gazdaságiszociális gond az árak és a bérek növekedése közti aránytalanság, az infláció, a nyersanyag-hiány és az ország majdnem 40 milliárd dollárnyi külföldi adóssága. Varsó erélyes léÚJSZÖ 1988. VII. 22. igaz legyen! A két hónap híján éppen vb nyolc éve tartó iráni-iraki háború alatt annyi rossz hírt kaptunk az Öböl térségéből, méghozzá ömlesztve, hogy nehezen tudjuk elhinni: ezúttal egészen reális az esély az öldöklés beszüntetésére. Tény, hogy Irak már többször is tett felhívást a háborúskodás befejezésére, de kezdeményezései süket fülekre találtak a frontsikerektől megrészegült Teheránban. Az utóbbi két hónapban azonban ismét Irak kerekedett felül a harcokban, méghozzá egyszerre a front több szakaszán: több éve elfoglalt, jól kiépített állásaiból űzte ki az ellenséget. Ennek ellenére még mindig vannak iraki területek iráni megszállás alatt, ugyanúgy iraki katonák is ellenőriznek perzsa területeket. Teherán ebben a katonai szempontból jelentősen megváltozott helyzetben fogadta el az ENSZ Biztonsági Tanácsának 598. számú határozatát, amely nem egyszerűen túzszüneti felhívás, hanem magában foglalja a konfliktus diplomáciai rendezésének egész menetrendjét. A lépést világszerte üdvözölték, csak a térség országai - legyen ez bármilyen furcsa - reagáltak nagyon óvatosan, mondhatni: kétkedve. Nem meglepő, hogy Irak egyenesen attól tart, a frontvonalak átrajzolása után Teherán részéről a döntés nem egyéb taktikai húzásnál, a tűzszünet esetleges kihirdetését erői feltöltésére, csapatai átrendezésére akarja kihasználni. Felocsúdva az első meglepetésből, nemcsak Bagdad tette fel magának a kérdést: mi van a döntés mögött? Teherán eddig rendre elutasította a fegyvernyugvást, a mainál sokkal kedvezőbb hadihelyzetben is. Akkor azzal érvelt, Irak így akarja elkerülni a küszöbönálló megsemmisítő vereséget. Az ajatollah és környezete - számos bejelentés szerint - nem is annyira saját területei visszaszerzésére, még csak nem is iraki területek elfoglalására törekedett mindvégig, hanem Szaddam Husszein megdöntésére, akit Khomeini személyes és legfőbb ellenségének tekint. Hasimi Rafszandzsani, a parlament nagyhatalmú elnöke és a fegyveres erők újsütetű megbízott főparancsnoka a BT-határozat elfogadását elemző televíziós beszédében mégis azt állította, maga Khomeini, az ország vallási vezetője hozta meg a fordulatot jelentő döntést. Nehéz megállapítani, mennyi lehet ebben az igazság, mivel Irán nagyon elzárkózott, sőt nemzetközileg egyenesen elszigetelődött éppen a háború folytatásához való makacs ragaszkodása miatt. így csak találgatni lehet sokszor, mi is zajlik az országon belül, hogyan alakulnak a belső erőviszonyok, melyik politikus melyik táborban van, az egyes csoportoknak mik a valódi célkitűzéseik. Az ilyen kikövetkeztetésekkel pedig óvaJó hír tosan kell bánni, mivel nagy a veszélye annak, hogy a helyzetelemzők nem szereznek - nem szerezhetnek - tudomást a sokszor meghatározó nüanszokról, így az általuk kialakított kép nélkülözi a szükséges árnyalatokat. Le kell szögezni: Iránban változatlanul Khomeini a legfelső tekintély, tényleges hatalma azonban eléggé kétséges. A fanatizált tömegek számára ő a mehdi, a megváltó, s a tömeg azt fogadja el, aki az ő nevében lép fel. Ezért alakult ki az a helyzet, hogy a rivalizáló iráni politikai csoportok egyöntetűen ragaszkodnak az iszlám retorikához. S mivel az ajatollah annak idején szent háborút, dzsihadot hirdetett Irak ellen, a háború befejezését nem volt szabad még csak szóba sem hozni. A jelek szerint Rafszandzsani józan(abb) csoportja megerősítette pozícióit a hatalom csúcsán, erre vall főparancsnoki megbízatása és az óvatos nyitás a Nyugat felé. Ennek legjobb példája a diplomáciai kapcsolatok helyre- állítása Kanadával, az USA, a „sátáni birodalom“ egyik legközelebbi szövetségesével, mégpedig gyakorlatilag egyidőben a BT-határozat elfogadásával. A bonni külügyminisztérium pedig nyilatkozatban közölte, hogy a teheráni döntést az NSZK és Olaszország külügyminiszterének diplomáciai erőfeszítései előzték meg. George Shultz pedig még a múlt hónapban elárulta, hogy iráni személyiségek igyekeztek kapcsolatba lépni Washingtonnal. Közrejátszhatott Teherán lépésében az utas- szállító repülőgép lelövésének esete is, amely miatt a Biztonsági Tanács éppen tegnap fejezte ki egyhangúlag mély megrendülését, de nem szólt a felelősségről. Ezt Teherán nyilvánvalóan nehezményezni foaja, s elsősorban természetesen az Egyesült Államoknak rója fel, ami még a kapcsolatfelvétel iránti óvatos és titkos puhatolózásoknak is bizonyára véget vet. Pedig a térség helyzetének átfogó rendezéséhez szükség van Washington és Teherán viszonyának helyreállításához is, ami bizonyára elősegítené a már oly sok bajt okozó amerikai flottakötelék kivonását is az öbölből. Rafszandzsani főparancsnoki megbízatása mögött azt is látni kell, hogy Iránban ismét kezd felértékelődni a reguláris hadsereg szerepe, amely korábban a második vonalba szorult, az iszlám gárdistáknak jutott a főszerep a fronton. Csakhogy ezek a fanatizált egységek mára valóságban irányíthatatlanná váltak, gyakorlatilag önállósították magukat, ami lehetetlenné tette a hadmozdulatok megtervezését. Ennek következménye többek között az is, hogy a háború eddigi 1,2-1,5 millió elesettje közül 1 millió körülire becsülik az iráni veszteségeket. Az iráni hadifoglyok száma is jóval nagyobb, mint az irakiaké. A parlament elnöke kapta tehát feladatul, hogy megpróbáljon rendet teremteni ebben a káoszban, fordítani a helyzeten. Hiszen egyértelműen bebizonyosodott: az elsöprő iráni emberfölény sem tud eredményes lenni az iraki technikai fölénnyel, de elsősorban a képzett haderővel szemben. B agdad szerdán - talán abból a célból, hogy kipuhatolja Teherán szándékának komolyságát - közvetlen túzszüneti tárgyalásokat javasolt - és nyomban elutasító választ kapott. A BT-határozat szerinti közvetett tárgyalások beindítására viszont már elutazott a hadban álló felek fővárosaiba az ENSZ-főtitkár által az egyeztetéssel megbízott szakértők egy-egy csoportja. Ezek szerint a diplomáciai gépezet, melynek beindítására éppen egy évet kellett várni, lassan mozgásba lendül. Most már csak várni kell az újabb jó híreket, amelyek felváltanák a hadije- lenlések özönét. GÖRFÖL ZSUZSA pései a reform útján, a szocialista piacgazdaság kiépítése felé azonban már a nyugati gazdasági és pénzügyi szakértők véleménye szerint is képessé teszik a országot arra, hogy fokozatosan megújuljon, politikailag és gazdaságilag megerősödjön. A politikai rendszer megindított átfogó reformja, a szocialista pluralizmus gyakorlati megvalósítása, a tennivalók és a gondok nyílt demokratikus elemzése új, bár még törékeny közhangulatot teremtett az országban. Az április végi - május eleji sztrájkokra való társadalmi reagálások pedig éppenséggel azt, igazolták, hogy az emberek dolgozni akarnak és nyugalmat kívánnak az élet minden területén. S persze azt is, hogy a reform hozzon mielőbb kézzelfogható eredményeket, oldódjanak, szűnjenek meg a mindennapi élet nehézségei, ellentmondásai, s ne legyenek egyre nyomasztóbbak. Nem érdektelen, hogy ezeket a sztrájkakciókat a felelős nyugati körök sem támogatták, mégpedig abból a felismerésből kiindulva - s ezt több tekintélyes lap meg is írta -, hogy a lengyel vezetés reformelkötelezettsége, az ottani változások pozitív tartalma még az eddigi komolyabb gazdasági és szociális eredmények hiánya ellenére is kétségbevonhatatlan, hiszen a Lengyel Egyesült Munkáspárt és a lengyei kormány az utóbbi időben határozottan kimondta: a politikai és a gazdasági reformot bármilyen irányból és bármilyen köntösbe bujtatott támadástól megvédi. Itt van valahol a gyökere annak is, hogy miért fogadta a Nyugat oly szokatlan megértéssel a lengyel kormány különleges felhatalmazásáról hozott parlamenti döntést. Nyilvánvalóvá vált: Európának ugyancsak érdeke, hogy Lengyelország talpra álljon, stabilizálódjon, demokratizálódjon, fejlessze nemzetközi kapcsolatait. Vitathatatlan, hogy a mai lengyel vezetés erőteljesen keresi az élet minden területét érintő, átfogó kibontakozás útját. „Nincs visszaút a reformoktól és a demokratizálás folytatásától“ - jelentette ki Jozef Czyrek, a LEMP KB titkára abban az interjújában, melyet a múlt héten közölt a Trybuna Ludu. Czyrek nem titkolta, hogy a Lengyelországban végbe menő társadalmi, politikai és gazdasági változások még különböző gátakkal, nehézségekkel találják magukat szemben, melyek egy része az országon belüli okokkal magyarázható, míg másik részük a jelenlegi nemzetközi helyzettel van összefüggésben. Logikus tehát - és ez a nyilatkozat is mutatja hogy Lengyelország nagyon fontosnak tartja a nemzetközi feszültség csökkentését, az enyhülés kiszélesítését, valamint saját pozíciójának a megszilárdítását, tekintélyének a növelését. Varsó eddigi sikerei ezen a téren biztatóak és segítik a kibontakozó reformfolyamat előrehaladását. Akárcsak az a tény, hogy Lengyelország és a Szovjetunió kapcsolatai a második világháború utáni időszakban soha nem voltak ennyire őszinték és jók, mint most, ahogy ezt maga Mihail Gorbacsov állapította meg a napokban elhangzott egyik beszédében, nem felejtve el azt is hangsúlyozni, hogy a lengyel „szocialista megújulás“ és a szovjet „átépítés“ egy tőről fakadnak. Mindezek a tények pedig jó alapot teremtenek arra, hogy a Lengyelországban végbemenő szocialista megújulási folyamatot, a kétségtelenül meglévő súlyos problémák ellenére is, egyre növekvő optimizmussal kísérjük. KOKES JÁNOS Sikeres összekapcsolás (ČSTK) - Tegnap éjszaka moszkvai idő szerint 2 óra 34 perckor a Progressz 37 teherűrhajó sikeresen összekapcsolódott a Mir űrállomással. A manővert a fedélzeti automata berendezések segítségével hajtották végre, Vlagyimir Tyitov és Musza Manarov űrhajósok ellenőrzése mellett. Ők ketten már hónapok óta dolgoznak az űrkomplexum fedélzetén. A teherűrhajó a Kvant modul felől kapcsolódott a Mirhez. Üzemanyagot, élelmiszert, vizet, különböző műszereket vitt magával, természetesen a két űrhajós postáját is.
