Új Szó, 1988. július (41. évfolyam, 153-178. szám)
1988-07-19 / 168. szám, kedd
A problémákat demokratikus eszközökkel kell megoldani A moszkvai Pravda a sztrájkokról (ČSTK) - A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa tegnap kezdte meg a Karabah körüli helyzet megvitatását. Erre a napra időzítette a sztrájkokról szóló cikkét a moszkvai Pravda. A lap megállapítja, nem is olyan régen még nagyon jól tudtuk, hogy a sztrájk szó nem függ össze mindennapi életünkkel, hanem oda tartozik, ahol a munka és a tóke között kibékíthetetlen ellentétek vannak. Vitathatatlan, egyes vezető beosztású dolgozóknál még mindig az a szokás, hogy nem nyugtalanítják magukat amiatt, ami nem érinti őket közvetlenül. Az államot nemegyszer egy olyan lepelnek tekintették, amely mögé el lehetett bújni az emberek kényelmetlen kérdéseinek megválaszolása elől. Most azonban más időket élünk. Az állam nem vállalhat felelősséget azért, hogy ezek a vezetők nem teljesítették ígéreteiket, azért, mert ők, a szűklátókörű technokraták lélektelenül terveznek. Az állam felfegyverzi a kollektívákat a szociális igazságosságért vívott harc megbízható eszközeivel, ilyen például az önelszámolás, a vezetők megválasztásának a joga, az állami vállalatról szóló törvény stb. - szögezi le a Pravda. A Szovjetuniónak jelenleg sok a problémája. A veszteséges gazdaság nem változhat egyik napról a másikra harmonikus gazdasággá. A gondokat magunknak kell megoldanunk, ehhez pedig nem csoporthisztériára van szükség, hanem kollektív kitartásra, bátorságra, főleg munkára. A Pravda felsorol egy egész sor olyan esetet, amikor a Szovjetunióban sztrájkoltak. MáElszöktek Szadat merénylői (ČSTK) - A Kairó közelében lévő börtönből vásárnap megszökött három egykori tiszt. Életfogytiglanig tartó börtönbüntetésüket töltötték, mert 1981-ben részt vettek az Anvar Szadat elnök elleni merényletben. Egy vasrúddal ütötték le a két őrt, akiktől elvették fegyvereiket. Túzpárbajra került sor, de a fegyen- ceknek sikerült elmenekülniük. Az egyiptomi hatóságok nagy jutalmat ajánlottak fel a nyomravezetőknek. A fegyencek a fundamentalista Dzsihad szervezet tagjai. Két évvel ezelőtt rajtuk kívül a szervezet 17 tagját szintén életfogytiglani börtön- büntetésre ítélték, öt merénylőt pedig kivégeztek. jusban Volgográdban egy gépkocsiközlekedési vállalat sofőrbrigádja azért lépett kétnapos sztrájkba, mert az illetékes szervek nem reagáltak sürgető észrevételeikre, amelyekben az utak minőségének a javítását követelték. Az eredmény pedig az volt, hogy néhány napon belül találtak megoldást. A cikk megemlíti a Hegyi Karabahban és az örmény- országban zajló sztrájkokat, s rámutat arra, hogy ezekért az országnak nagy árat kell fizetni. Csak Örményországban 71 millió rubeles kiesést okozott a július 4-15. közötti sztrájk. Vannak, akik jelenleg azzal spekulálnak, hogy sztrájkkal kényszerítik ki a béremelést. De honnan, milyen forrásokból vegyük az eszközöket? - teszi fel a kérdést a Pravda. Papírpénzt bármilyen mennyiségben lehet nyomtatni, de mivel támasszuk alá, ha nem munkával? Itt az ideje, hogy a szakszervezetek nézzenek szembe a realitásokkal és foglaljanak állást a dologban. Sztrájkokra nincs szükségünk, a legégetőbb problémákat demokratikus eszközökkel kell megoldani. Demokratikusan kell védelmezni a dolgozók jogait. Az átalakítás önmagában is hatalmas munkát jelent, s e munkában nem szabad leállni. Főleg azért nem, mert egyeseknek ez közvetlen érdekük lenne. A gazdaság erősítése, g megtisztulás és a demokratizálás közvetlen fenyegetést jelent számukra. Az átalakítás elleni egyenes támadás azonban nem hozhat nekik sikert - húzza alá a lap. Atlantában megnyílt a Demokrata Párt 40. kongresszusa A jelöltek már ismertek (ČSTK) - Georgia állam központjában, Atlantában tegnap kezdődött meg a Demokrata Párt 40. kongresszusa. Az USA összes tagállamából érkezett 4160 küldött a négynapos tanácskozás során megválasztja a párt elnökjelöltjét és alel- nökjelöltjét, akik a novemberi elnök- választások során felveszik a küzdelmet a republikánusok két jelöltjével, s ezenkívül jóváhagyják a választási programot, valamint a választási kampány zárószakaszának tervét. Az elóválasztási küzdelmek eddig úgy alakultak, hogy a demokrata jelöltek nevét már ismerjük. Nem kétséges, hogy Michael Dukakis massahusettsi kormányzó pályázza meg a Fehér Ház vezetőjének tisztét, alelnöknek pedig a múlt héten kedden egy 67 éves, szélsőségesen Shultz Tokióban (ČSTK) - George Shultz amerikai külügyminiszter tegnap Szöulból ázsiai kőrútjának utolsó állomására, Tokióba érkezett. Az amerikai diplomácia vezetője elsősorban az időszerű nemzetközi kérdésekről és a kétoldalú kapcsolatokról folytat megbeszéléseket Takesita Nobo- ru kormányfővel, Unó Szoszuku külügyminiszterrel és több más japán politikussal. VII. 19. Nelson Mandela 70 éves Nelson Mandela, az apartheid-ellenes mozgalom élharcosa, akinek a neve világszerte a dél-afrikai fekete lakosság politikai felszabadításának, a húségnek, a törhetetlen jellemnek a szimbólumává vált, tegnap ünnepelte 70. születésnapját. Egyedül ünnepelte, a Fokvárostól nem messze levő polls moori börtönben. Egyedül ünnepelte, mert nem fogadta el a fajüldöző rezsim ajánlatát, hogy hat órát tölthet családjával együtt. Nem fogadta el, mert nem akart semmilyen előnyöket más politikai foglyokkal szemben. Amikor a fajüldöző szervek 1962- ben éietfogytiglanra ítélték az állítólagos terrorista tevékenységéért, bejelentették azt is, ezentúl nem szabad idézni szavait, nem szabad nyilvánosan viselni a fényképét. Azt remélték, hogy neve így feledésbe merül. Éppen ellenkezőleg történt. Az emberek világszerte követelik szabadon bocsátását, Mandela neve mozgósítja a világközvéleményt, Dél-Af- rika fekete lakosságát a fajüldöző rezsim felszámolásáért vívott küzdelemre. Pretoria korábban, a 25 hónapja érvényben levő rendkívüli állapot rendelkezéseire hivatkozva betiltott minden születésnapi megmozdulást. Ezért a Dél-afrikai Köztársaságban Mandela jubileumáról az emberek magánösszejöveteleken vagy a templomokban emlékeznek meg, hogy ne szolgáltassanak a rendőrségnek ürügyet a beavatkozásra. A börtön körül rendórjárórök cirkálnak, a feketék lakta negyedek fölött pedig katonai helikopterek köröznek Fokvárosban vasárnap a rendőrség szétvert egy Mandela tiszteletére rendezett koncertet, másik kettőt pedig - Johannesburgban és Durbanban - meghiúsított. Nem sikerült a hét végén Fokvárosban megrendezni a Szabadság futóversenyt sem. Ezt a rendőrök éppúgy megakadályozták, mint a külföldi diplomaták, újságírók, az apartheid ellen küzdő ismert személyiségek magánjellegű találkozóját. Nem lehet azonban megállítani az egyszerű emberektől, állam- és kormányfőktől érkező jókívánságok áradatát. Mindenki a faji megkülönböztetés elleni harc hősének szabadon bocsátását követeli. Csak néhány példát említsünk: ezt tette az argentin kormány, az ír, az ausztrál, az új- zélandi kabinet, amelyek közös nyilatkozatukban követelik, hogy a pretoriai rezsim békés úton oldja meg a problémákat, s hogy engedélyezze a betiltott Afrikai Nemzeti Kongresz- szus (ANC) tevékenységét. Hazánk, a Szovjetunió és más szocialista országok vezetőinek Mandelához intézett jókívánságairól tegnap számoltunk be olvasóinknak. (č) konzervatív nézeteiről ismert texasi milliomost választott, Lloyd Bent- sen szenátort. Ez már csak azért is érdekes, mert 1970-ben Bentsen egyszer már egy választási küzdelemben legyőzte George Bush jelenlegi alelnököt, a republikánusok egyedüli favoritját. Végezetül egy érdekes adat: a négynapos tanácskozásról 13 500 amerikai és külföldi újságíró tudósít. A republikánusok kongresszusára augusztus közepén kerül sor New Orleansban. Kontra-találkozó Dominikában (ČSTK) - Nicaragua hivatalosan tiltakozott a Dominikai Köztársaságnál amiatt, hogy a kontrák képviselői háromnapos találkozót rendezhettek az ország területén. A nicaraguai külügyminisztérium tiltakozó jegyzékében „ellenséges cselekedetnek“ nevezte a dominikai fél lépését. Hírügynökségek szerint a Santo Domingóban vasárnap megkezdődött találkozón az ellenforradalmárok vezetői megválasztják azt az 5 tagú elnökséget, amely hivatalosan fogja képviselni a különböző Nicaragua-ellenes csoportokat. A Bermudez ezredes által vezetett szélsőjobboldali háborús szárny várhatóan erősíteni kívánja pozícióit. Közös Piac Külügyminiszteri értekezlet (ČSTK) - Athénban tegnap egynapos értekezletet tartottak a közöspiaci külügyminiszterek, s elsősorban az időszerű nemzetközi kérdéseket tekintették át. A két legfontosabb napirendi pont a kelet-nyugati kapcsolatok alakulása, valamint a Szovjetunió és a Varsói Szerződés legújabb javaslatai. A felek áttekintették a rendkívül bonyolult közel- keleti, valamint a Perzsa-öbölben kialakult helyzetet, s Dél-Afrika és Közép-Amerika problémái ugyancsak szóba kerültek. Karolosz Pa- puliasz görög külügyminiszter tájékoztatta kollégáit a görög kirándulóhajó elleni múlt heti terrortámadás kivizsgálásának eredményeiről. NICARAGUA NEMZETI ÜNNEPÉN REMENYKEDVE Nicaragua ma ünnepel. 1979. július 19-én döntötte meg az ország népe Anastasio Somoza diktatúráját, győzött a sandinista forradalom. A gyűlölt elnök poggyásszal és miniszterekkel megtömött repülőgépen az Egyesült Államokba emigrált, s Managuában a Nemzeti Újjáépítés kormánya vette át a hatalmat. Amikor a Sandinista Nemzeti Felszaba- dítási Front egységei beléptek Ma- naguába, a diktátor Nemzeti Gárdájának rémült tagjai fejvesztve menekültek az összeesküvők hagyományos támaszpontjára, Hondurasba. Nicaragua helyzete katasztrofális volt. A diktátor súlyos örökséget hagyott az országra - hatalmas külföldi adósságokat, nyomort, lebombázott üzemeket és lakóházakat, letarolt ültetvényeket. Ennek ellenére a kezdet biztató volt. Az új demokratikus népi rendszer kisajátította a Somo- za-klán (amely több mint 40 évig terrorizálta a népet) óriási vagyonát és a szocialista országok támogatásával megkezdte a mélyreható társadalmi-gazdasági reformok megvalósítását. Az első két év dinamikus fejlődést hozott - államosították a cukoripart, a bankokat, kampányt indítottak az írástudatlanság felszámolására, egészségügyi szolgáltatást vittek a külvilágtól elzárt indián falvakba, munkához juttatták a nélkülözőket. Ez a folyamat csak 1981 - ben torpant meg, köszönhetően az Egyesült Államok intrikáinak és bojkottjának, a belső és külső ellenzék támadásainak. A helyzetet a természeti katasztrófák súlyosbították. Az Egyesült Államok nem bírta túltenni magát azon, hogy összedőlt a számára oly fontos és a végsőkig támogatott diktátori erődítmény, nem tudott megszabadulni a ,,kubai traumától“. A „kommunista veszélyre“ hivatkozva kezdettől fogva arra törekedett, hogy felszámolja a sandinista forradalmat. 1981-ben a washingtoni Fehér Házban őrségváltás zajlott le. Reagan bevonulásával új lendületet kapott a Nicaragua-ellenes politika. Az új elnöknek eltökélt szándéka volt, hogy teljesen elszigetelje és gazdaságilag megfojtsa Nicaraguát. Előbb csak „palástba burkolt“ politikát folytatott, majd 1983-ban hivatalosan is támogatást nyújtott az ország területére sűrűn betörő ellenforradalmi bandáknak. Amerika megindította hadüzenet nélküli háborúját, s a CIA szerepét sem lehetett letagadni többé. Nicaraguának azóta is folytonos kihívással, az USA által szervezett bojkottal, a fizetett kontrák és a somozista Nemzeti Gárda volt tagjaiból összetoborozott, Hondurasban meghúzódó ellenforradalmi csoportok pusztításaival kellett és kell szembenéznie. Mára a helyzet még bonyolultabbá és nehezebbé vált. A nemzeti össztermék több mint 50 százalékát Nicaragua olyan háborúra fordítja, amelyet rákényszerítettek, amelyben idáig 50 ezer ember vesztette életét. A végső cél, a béke (oly nagy szüksége van rá az országnak!) megkötése érdekében a managuai vezetés minden ésszerű kompromisszumra hajlandó volt: elkötelezte magát, hogy szabadon engedi a politikai foglyokat, teljes sajtószabadságot biztosított, tárgyalóasztalhoz ült az ellenforradalmárokkal, akikkel megállapodást kötött az ideiglenes fegyvernyugvásról. A kontrák mindezek fejében vállalták, hogy csak humanitárius segélyt fogadnak el az Egyesült Államoktól. A Sapoában megtett első lépések biztatóak voltak, de a remények lassan szertefoszlottak, a konzultációk zsákutcába jutottak. Ráadásul a kontrák táborában csökkent a diplomáciai rendezés híveinek száma. Daniel Ortega elnök újabb tárgyalási javaslatait az ellenforradalmárok elutasították, (a párbeszéd folytatását időpocsékolásnak nevezték előbb), majd azzal magyarázták negatív döntésüket, hogy „az utóbbi hetekben Nicaraguában a katonai helyzetben nem történt olyan változás, ami indokolná az újabb konzultációt és az eredményes tárgyalásokra csak akkor lehet számítani, ha Washington felújítja katonai segélyezésüket.“ Úgy tűnt, hogy mindenki várakozik, egy helyben topog. A kontrák - annak tudatában, hogy jelenleg nem számíthatnak fegyvercsomagra és ezért nem diktálhatnak feltételeket - nem lőttek, nem fenyegetőztek, csak provokáltak. Az intrikák mögött megint csak Washingtont kell keresnünk. Az amerikai diplomaták mind nyíltabban avatkoztak be Nicaragua belügyeibe, státuszukkal össze nem egyeztethető tevékenységet folytattak, felforgató akciókat szerveztek, így közük volt a Nandaime-i megmozdulásokhoz. Kiéleződött a feszültség, újból fellobbant a kontrák harci kedve. Ehhez az amerikai külügyminiszter regionális villámkörútja is hozzájárult. Shultz arra törekedett, hogy életre keltse az úgynevezett „tegucigalpai tömböt“, azaz Nicaraguai ellen egyesítse Hondurast, Costa Ricát, Guatemalát és Salvadort. Managua határozott intézkedéseket foganatosított, hiszen nem tűrhette, hogy az ellenzék nyíltan megbontsa az alkotmányos rendet. Kiutasította az Egyesült Államok nicaraguai nagykövetét és a misszió több más munkatársát, felfüggesztette a Radio Catolica tevékenységét és betiltotta a kontrákat támogató újságot, a La Prensát. Természetesen a Fehér Ház sem hagyta válasz nélkül a sandinista vezetés lépését és hasonló számú nicaraguai diplomatát szólított fel távozásra. Ronald Reagan fenyegetőzik: fontolóra veszi a kontrasegély felújítását, ha Managua nem teljesíti a közép-amerikai békemegállapodásról rá háruló kötelezettségeket. Politikai megfigyelők szerint az amerikai választások közeledtével Reagannek talán már nem lesz ideje meggyőzni a Kongresszust a nicaraguai kontrák további katonai támogatásának szükségességéről. Nicaragua népe nehéz gazdasági és politikai helyzetben, harckészültségben emlékezik meg a sandinista forradalom kilencedik évfordulójáról. Mi lesz tovább? Egyelőre csak találgatni lehet. Managuában az új amerikai elnöktől új politikát várnak. A nicaraguai nép békevágyának teljesüléséhez valószínűleg még hosszú út vezet. URBÁN GABRIELLA A NÉP tanulságai és tapasztalatai (ČSTK) - A Történelem lapjai című állandó rovatában a moszkvai Pravda a közelmúltban az új gazdaságpolitika (NÉP) lenini koncepciójával foglalkozott. Lenin még az októberi forradalom előtt foglalkozott az átmeneti időszak politikájának alapjaival - írja Vlagyimir Naumov szovjet történész. A polgárháborúban aratott győzelem olyan elképzeléseket szült a bolsevikok körében, hogy a hadi- kommunizmus módszereivel gyorsan túljutnak az átmeneti időszakon. Ezeket az elképzeléseket a hatalmas, tömeges és népi lelkesedés szülte. Azonban hamis ábrándok voltak - szögezi le a szerző. A hadikommunizmus politikája kimerült, a mezőgazdaság hanyatlott, s szétesőben volt az ipar. Az új gazdaságpolitikát nehéz körülmények között kellett bevezetni. Ezért Lenin e politika lényegének a termelőerők maximális fejlesztését, a munkások és parasztok helyzetének javítását tartotta. A szerző a továbbiakban rámutat: a szovjet társadalom napjainkban természetesen más fejlettségi fokon van. Ugyanakkor Lenin eszméi az új társadalom építésének útjairól, formáiról és módszereiről, eszmei, politikai és módszertani szempontból kimeríthetetlen erőforrást jelentenek. Nem mindenki értette meg a NÉP lényegét. Ellenzői között voltak az úgynevezett elvek harcosai, akik úgy vélték, hogy a NÉP bevezetésével a kapitalizmus visszaállításához teremtik meg a feltételeket. A központi bizottság lenini magva, elsősorban Buharin, Rikov, Rudzutak és Cjurupa azonban határozottan szembeszállt mindazokkal, akik kételkedtek, a dogmatikusokkal és a konzervatívokkal. A NEP-nek köszönhetően gyors fejlődésnek indult a mezőgazdaság, vége lett az éhínségnek. Lehet, hogy a szövetkezetesítés nem ment túl gyorsan, de azért megbízhatóan haladt. Napjainkban gondosan tanulmányozzuk a szocialista építés lenini koncepcióját - írja Naumov. Nem a NÉP felújításáról van szó, mivel jelenleg más a történelmi helyzet, mások a történelmi körülmények és mások a feladatok. Viszont jelenleg is érdekes dolog az olyan kategóriák tanulmányozása, mint az áru- és pénzviszonyok, az önelszámolás, a piac, a szövetkezet, az egyéni és társadalmi érdekek összehangolása a szocializmusban. Mindezekkel eddig nem foglalkoztak eléggé behatóan, és nem is voltak megfelelő mértékben kihasználva - állapítja meg Vlagyimir Naumov.
