Új Szó, 1988. július (41. évfolyam, 153-178. szám)

1988-07-19 / 168. szám, kedd

A problémákat demokratikus eszközökkel kell megoldani A moszkvai Pravda a sztrájkokról (ČSTK) - A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa tegnap kezdte meg a Karabah körüli helyzet megvitatását. Erre a napra időzítette a sztráj­kokról szóló cikkét a moszkvai Pravda. A lap megállapítja, nem is olyan régen még nagyon jól tudtuk, hogy a sztrájk szó nem függ össze min­dennapi életünkkel, hanem oda tar­tozik, ahol a munka és a tóke között kibékíthetetlen ellentétek vannak. Vitathatatlan, egyes vezető beosztá­sú dolgozóknál még mindig az a szokás, hogy nem nyugtalanítják magukat amiatt, ami nem érinti őket közvetlenül. Az államot nemegyszer egy olyan lepelnek tekintették, amely mögé el lehetett bújni az em­berek kényelmetlen kérdéseinek megválaszolása elől. Most azonban más időket élünk. Az állam nem vállalhat felelősséget azért, hogy ezek a vezetők nem teljesítették ígé­reteiket, azért, mert ők, a szűklátó­körű technokraták lélektelenül ter­veznek. Az állam felfegyverzi a kol­lektívákat a szociális igazságossá­gért vívott harc megbízható eszkö­zeivel, ilyen például az önelszámo­lás, a vezetők megválasztásának a joga, az állami vállalatról szóló törvény stb. - szögezi le a Pravda. A Szovjetuniónak jelenleg sok a problémája. A veszteséges gazda­ság nem változhat egyik napról a másikra harmonikus gazdasággá. A gondokat magunknak kell megol­danunk, ehhez pedig nem csoport­hisztériára van szükség, hanem kol­lektív kitartásra, bátorságra, főleg munkára. A Pravda felsorol egy egész sor olyan esetet, amikor a Szovjetunióban sztrájkoltak. Má­Elszöktek Szadat merénylői (ČSTK) - A Kairó közelében lévő börtönből vásárnap megszökött há­rom egykori tiszt. Életfogytiglanig tartó börtönbüntetésüket töltötték, mert 1981-ben részt vettek az An­var Szadat elnök elleni merénylet­ben. Egy vasrúddal ütötték le a két őrt, akiktől elvették fegyvereiket. Túzpárbajra került sor, de a fegyen- ceknek sikerült elmenekülniük. Az egyiptomi hatóságok nagy jutalmat ajánlottak fel a nyomravezetőknek. A fegyencek a fundamentalista Dzsihad szervezet tagjai. Két évvel ezelőtt rajtuk kívül a szervezet 17 tagját szintén életfogytiglani börtön- büntetésre ítélték, öt merénylőt pe­dig kivégeztek. jusban Volgográdban egy gépkocsi­közlekedési vállalat sofőrbrigádja azért lépett kétnapos sztrájkba, mert az illetékes szervek nem reagáltak sürgető észrevételeikre, amelyek­ben az utak minőségének a javítását követelték. Az eredmény pedig az volt, hogy néhány napon belül talál­tak megoldást. A cikk megemlíti a Hegyi Karabahban és az örmény- országban zajló sztrájkokat, s rámu­tat arra, hogy ezekért az országnak nagy árat kell fizetni. Csak Ör­ményországban 71 millió rubeles ki­esést okozott a július 4-15. közötti sztrájk. Vannak, akik jelenleg azzal spekulálnak, hogy sztrájkkal kény­szerítik ki a béremelést. De honnan, milyen forrásokból vegyük az eszkö­zöket? - teszi fel a kérdést a Pravda. Papírpénzt bármilyen mennyiség­ben lehet nyomtatni, de mivel tá­masszuk alá, ha nem munkával? Itt az ideje, hogy a szakszerveze­tek nézzenek szembe a realitások­kal és foglaljanak állást a dologban. Sztrájkokra nincs szükségünk, a legégetőbb problémákat demokra­tikus eszközökkel kell megoldani. Demokratikusan kell védelmezni a dolgozók jogait. Az átalakítás ön­magában is hatalmas munkát jelent, s e munkában nem szabad leállni. Főleg azért nem, mert egyeseknek ez közvetlen érdekük lenne. A gaz­daság erősítése, g megtisztulás és a demokratizálás közvetlen fenye­getést jelent számukra. Az átalakí­tás elleni egyenes támadás azonban nem hozhat nekik sikert - húzza alá a lap. Atlantában megnyílt a Demokrata Párt 40. kongresszusa A jelöltek már ismertek (ČSTK) - Georgia állam központ­jában, Atlantában tegnap kezdődött meg a Demokrata Párt 40. kong­resszusa. Az USA összes tagálla­mából érkezett 4160 küldött a négy­napos tanácskozás során megvá­lasztja a párt elnökjelöltjét és alel- nökjelöltjét, akik a novemberi elnök- választások során felveszik a küz­delmet a republikánusok két jelöltjé­vel, s ezenkívül jóváhagyják a vá­lasztási programot, valamint a vá­lasztási kampány zárószakaszának tervét. Az elóválasztási küzdelmek eddig úgy alakultak, hogy a demokrata jelöltek nevét már ismerjük. Nem kétséges, hogy Michael Dukakis massahusettsi kormányzó pályázza meg a Fehér Ház vezetőjének tisz­tét, alelnöknek pedig a múlt héten kedden egy 67 éves, szélsőségesen Shultz Tokióban (ČSTK) - George Shultz ameri­kai külügyminiszter tegnap Szöulból ázsiai kőrútjának utolsó állomására, Tokióba érkezett. Az amerikai diplo­mácia vezetője elsősorban az idő­szerű nemzetközi kérdésekről és a kétoldalú kapcsolatokról folytat megbeszéléseket Takesita Nobo- ru kormányfővel, Unó Szoszuku külügyminiszterrel és több más ja­pán politikussal. VII. 19. Nelson Mandela 70 éves Nelson Mandela, az apartheid-el­lenes mozgalom élharcosa, akinek a neve világszerte a dél-afrikai fekete lakosság politikai felszabadításának, a húségnek, a törhetetlen jellemnek a szimbólumává vált, tegnap ünne­pelte 70. születésnapját. Egyedül ün­nepelte, a Fokvárostól nem messze levő polls moori börtönben. Egyedül ünnepelte, mert nem fogadta el a faj­üldöző rezsim ajánlatát, hogy hat órát tölthet családjával együtt. Nem fogadta el, mert nem akart semmi­lyen előnyöket más politikai foglyok­kal szemben. Amikor a fajüldöző szervek 1962- ben éietfogytiglanra ítélték az állító­lagos terrorista tevékenységéért, be­jelentették azt is, ezentúl nem sza­bad idézni szavait, nem szabad nyil­vánosan viselni a fényképét. Azt re­mélték, hogy neve így feledésbe me­rül. Éppen ellenkezőleg történt. Az emberek világszerte követelik szaba­don bocsátását, Mandela neve moz­gósítja a világközvéleményt, Dél-Af- rika fekete lakosságát a fajüldöző rezsim felszámolásáért vívott küzde­lemre. Pretoria korábban, a 25 hónapja érvényben levő rendkívüli állapot rendelkezéseire hivatkozva betiltott minden születésnapi megmozdulást. Ezért a Dél-afrikai Köztársaságban Mandela jubileumáról az emberek magánösszejöveteleken vagy a templomokban emlékeznek meg, hogy ne szolgáltassanak a rendőr­ségnek ürügyet a beavatkozásra. A börtön körül rendórjárórök cir­kálnak, a feketék lakta negyedek fö­lött pedig katonai helikopterek kö­röznek Fokvárosban vasárnap a rendőrség szétvert egy Mandela tiszteletére rendezett koncertet, má­sik kettőt pedig - Johannesburgban és Durbanban - meghiúsított. Nem sikerült a hét végén Fokvárosban megrendezni a Szabadság futóver­senyt sem. Ezt a rendőrök éppúgy megakadályozták, mint a külföldi diplomaták, újságírók, az apartheid ellen küzdő ismert személyiségek magánjellegű találkozóját. Nem lehet azonban megállítani az egyszerű emberektől, állam- és kor­mányfőktől érkező jókívánságok ára­datát. Mindenki a faji megkülönböz­tetés elleni harc hősének szabadon bocsátását követeli. Csak néhány példát említsünk: ezt tette az argen­tin kormány, az ír, az ausztrál, az új- zélandi kabinet, amelyek közös nyi­latkozatukban követelik, hogy a pre­toriai rezsim békés úton oldja meg a problémákat, s hogy engedélyezze a betiltott Afrikai Nemzeti Kongresz- szus (ANC) tevékenységét. Hazánk, a Szovjetunió és más szocialista országok vezetőinek Mandelához intézett jókívánságairól tegnap számoltunk be olvasóink­nak. (č) konzervatív nézeteiről ismert texasi milliomost választott, Lloyd Bent- sen szenátort. Ez már csak azért is érdekes, mert 1970-ben Bentsen egyszer már egy választási küzde­lemben legyőzte George Bush je­lenlegi alelnököt, a republikánusok egyedüli favoritját. Végezetül egy érdekes adat: a négynapos tanácskozásról 13 500 amerikai és külföldi újságíró tudósít. A republikánusok kongresszusára augusztus közepén kerül sor New Orleansban. Kontra-találkozó Dominikában (ČSTK) - Nicaragua hivatalosan tiltakozott a Dominikai Köztársaság­nál amiatt, hogy a kontrák képviselői háromnapos találkozót rendezhettek az ország területén. A nicaraguai külügyminisztérium tiltakozó jegyzé­kében „ellenséges cselekedetnek“ nevezte a dominikai fél lépését. Hírügynökségek szerint a Santo Domingóban vasárnap megkezdő­dött találkozón az ellenforradalmá­rok vezetői megválasztják azt az 5 tagú elnökséget, amely hivatalo­san fogja képviselni a különböző Nicaragua-ellenes csoportokat. A Bermudez ezredes által vezetett szélsőjobboldali háborús szárny várhatóan erősíteni kívánja pozí­cióit. Közös Piac Külügyminiszteri értekezlet (ČSTK) - Athénban tegnap egy­napos értekezletet tartottak a közös­piaci külügyminiszterek, s elsősor­ban az időszerű nemzetközi kérdé­seket tekintették át. A két legfonto­sabb napirendi pont a kelet-nyugati kapcsolatok alakulása, valamint a Szovjetunió és a Varsói Szerződés legújabb javaslatai. A felek áttekin­tették a rendkívül bonyolult közel- keleti, valamint a Perzsa-öbölben kialakult helyzetet, s Dél-Afrika és Közép-Amerika problémái ugyan­csak szóba kerültek. Karolosz Pa- puliasz görög külügyminiszter tájé­koztatta kollégáit a görög kiránduló­hajó elleni múlt heti terrortámadás kivizsgálásának eredményeiről. NICARAGUA NEMZETI ÜNNEPÉN REMENYKEDVE Nicaragua ma ünnepel. 1979. júli­us 19-én döntötte meg az ország népe Anastasio Somoza diktatúrá­ját, győzött a sandinista forradalom. A gyűlölt elnök poggyásszal és mi­niszterekkel megtömött repülőgépen az Egyesült Államokba emigrált, s Managuában a Nemzeti Újjáépítés kormánya vette át a hatalmat. Ami­kor a Sandinista Nemzeti Felszaba- dítási Front egységei beléptek Ma- naguába, a diktátor Nemzeti Gárdá­jának rémült tagjai fejvesztve mene­kültek az összeesküvők hagyomá­nyos támaszpontjára, Hondurasba. Nicaragua helyzete katasztrofális volt. A diktátor súlyos örökséget ha­gyott az országra - hatalmas külföldi adósságokat, nyomort, lebombázott üzemeket és lakóházakat, letarolt ültetvényeket. Ennek ellenére a kez­det biztató volt. Az új demokratikus népi rendszer kisajátította a Somo- za-klán (amely több mint 40 évig terrorizálta a népet) óriási vagyonát és a szocialista országok támogatá­sával megkezdte a mélyreható tár­sadalmi-gazdasági reformok meg­valósítását. Az első két év dinami­kus fejlődést hozott - államosították a cukoripart, a bankokat, kampányt indítottak az írástudatlanság felszá­molására, egészségügyi szolgálta­tást vittek a külvilágtól elzárt indián falvakba, munkához juttatták a nél­külözőket. Ez a folyamat csak 1981 - ben torpant meg, köszönhetően az Egyesült Államok intrikáinak és boj­kottjának, a belső és külső ellenzék támadásainak. A helyzetet a termé­szeti katasztrófák súlyosbították. Az Egyesült Államok nem bírta túltenni magát azon, hogy összedőlt a számára oly fontos és a végsőkig támogatott diktátori erődítmény, nem tudott megszabadulni a ,,kubai traumától“. A „kommunista veszély­re“ hivatkozva kezdettől fogva arra törekedett, hogy felszámolja a san­dinista forradalmat. 1981-ben a wa­shingtoni Fehér Házban őrségváltás zajlott le. Reagan bevonulásával új lendületet kapott a Nicaragua-elle­nes politika. Az új elnöknek eltökélt szándéka volt, hogy teljesen elszi­getelje és gazdaságilag megfojtsa Nicaraguát. Előbb csak „palástba burkolt“ politikát folytatott, majd 1983-ban hivatalosan is támogatást nyújtott az ország területére sűrűn betörő ellenforradalmi bandáknak. Amerika megindította hadüzenet nélküli háborúját, s a CIA szerepét sem lehetett letagadni többé. Nica­raguának azóta is folytonos kihívás­sal, az USA által szervezett bojkot­tal, a fizetett kontrák és a somozista Nemzeti Gárda volt tagjaiból össze­toborozott, Hondurasban meghúzó­dó ellenforradalmi csoportok pusztí­tásaival kellett és kell szembe­néznie. Mára a helyzet még bonyolultab­bá és nehezebbé vált. A nemzeti össztermék több mint 50 százalékát Nicaragua olyan háborúra fordítja, amelyet rákényszerítettek, amely­ben idáig 50 ezer ember vesztette életét. A végső cél, a béke (oly nagy szüksége van rá az országnak!) megkötése érdekében a managuai vezetés minden ésszerű kompro­misszumra hajlandó volt: elkötelezte magát, hogy szabadon engedi a po­litikai foglyokat, teljes sajtószabad­ságot biztosított, tárgyalóasztalhoz ült az ellenforradalmárokkal, akikkel megállapodást kötött az ideiglenes fegyvernyugvásról. A kontrák mind­ezek fejében vállalták, hogy csak humanitárius segélyt fogadnak el az Egyesült Államoktól. A Sapoában megtett első lépések biztatóak voltak, de a remények las­san szertefoszlottak, a konzultációk zsákutcába jutottak. Ráadásul a kontrák táborában csökkent a dip­lomáciai rendezés híveinek száma. Daniel Ortega elnök újabb tárgyalási javaslatait az ellenforradalmárok el­utasították, (a párbeszéd folytatását időpocsékolásnak nevezték előbb), majd azzal magyarázták negatív döntésüket, hogy „az utóbbi hetek­ben Nicaraguában a katonai hely­zetben nem történt olyan változás, ami indokolná az újabb konzultációt és az eredményes tárgyalásokra csak akkor lehet számítani, ha Wa­shington felújítja katonai segélyezé­süket.“ Úgy tűnt, hogy mindenki várako­zik, egy helyben topog. A kontrák - annak tudatában, hogy jelenleg nem számíthatnak fegyvercsomagra és ezért nem diktálhatnak feltétele­ket - nem lőttek, nem fenyegetőz­tek, csak provokáltak. Az intrikák mögött megint csak Washingtont kell keresnünk. Az amerikai diplo­maták mind nyíltabban avatkoztak be Nicaragua belügyeibe, státu­szukkal össze nem egyeztethető te­vékenységet folytattak, felforgató akciókat szerveztek, így közük volt a Nandaime-i megmozdulásokhoz. Kiéleződött a feszültség, újból fel­lobbant a kontrák harci kedve. Eh­hez az amerikai külügyminiszter re­gionális villámkörútja is hozzájárult. Shultz arra törekedett, hogy életre keltse az úgynevezett „tegucigalpai tömböt“, azaz Nicaraguai ellen egyesítse Hondurast, Costa Ricát, Guatemalát és Salvadort. Managua határozott intézkedése­ket foganatosított, hiszen nem tűr­hette, hogy az ellenzék nyíltan meg­bontsa az alkotmányos rendet. Kiu­tasította az Egyesült Államok nicara­guai nagykövetét és a misszió több más munkatársát, felfüggesztette a Radio Catolica tevékenységét és betiltotta a kontrákat támogató újsá­got, a La Prensát. Természetesen a Fehér Ház sem hagyta válasz nélkül a sandinista vezetés lépését és hasonló számú nicaraguai diplo­matát szólított fel távozásra. Ronald Reagan fenyegetőzik: fontolóra ve­szi a kontrasegély felújítását, ha Ma­nagua nem teljesíti a közép-ameri­kai békemegállapodásról rá háruló kötelezettségeket. Politikai megfi­gyelők szerint az amerikai választá­sok közeledtével Reagannek talán már nem lesz ideje meggyőzni a Kongresszust a nicaraguai kontrák további katonai támogatásának szükségességéről. Nicaragua népe nehéz gazdasági és politikai helyzetben, harckészült­ségben emlékezik meg a sandinista forradalom kilencedik évfordulójáról. Mi lesz tovább? Egyelőre csak talál­gatni lehet. Managuában az új ame­rikai elnöktől új politikát várnak. A nicaraguai nép békevágyának teljesüléséhez valószínűleg még hosszú út vezet. URBÁN GABRIELLA A NÉP tanulságai és tapasztalatai (ČSTK) - A Történelem lap­jai című állandó rovatában a moszkvai Pravda a közel­múltban az új gazdaságpoliti­ka (NÉP) lenini koncepciójával foglalkozott. Lenin még az októberi forradalom előtt foglalkozott az átmeneti időszak politiká­jának alapjaival - írja Vlagyimir Naumov szovjet történész. A polgárháborúban aratott győzelem olyan elképzeléseket szült a bolsevikok körében, hogy a hadi- kommunizmus módszereivel gyorsan túl­jutnak az átmeneti időszakon. Ezeket az elképzeléseket a hatalmas, tömeges és népi lelkesedés szülte. Azonban hamis ábrándok voltak - szögezi le a szerző. A hadikommunizmus politikája kimerült, a mezőgazdaság hanyatlott, s széteső­ben volt az ipar. Az új gazdaságpolitikát nehéz körülmények között kellett beve­zetni. Ezért Lenin e politika lényegének a termelőerők maximális fejlesztését, a munkások és parasztok helyzetének javítását tartotta. A szerző a továbbiakban rámutat: a szovjet társadalom napjainkban termé­szetesen más fejlettségi fokon van. Ugyanakkor Lenin eszméi az új társada­lom építésének útjairól, formáiról és mód­szereiről, eszmei, politikai és módszertani szempontból kimeríthetetlen erőforrást je­lentenek. Nem mindenki értette meg a NÉP lé­nyegét. Ellenzői között voltak az úgyne­vezett elvek harcosai, akik úgy vélték, hogy a NÉP bevezetésével a kapitalizmus visszaállításához teremtik meg a feltéte­leket. A központi bizottság lenini magva, elsősorban Buharin, Rikov, Rudzutak és Cjurupa azonban határozottan szembe­szállt mindazokkal, akik kételkedtek, a dogmatikusokkal és a konzervatívokkal. A NEP-nek köszönhetően gyors fejlő­désnek indult a mezőgazdaság, vége lett az éhínségnek. Lehet, hogy a szövetke­zetesítés nem ment túl gyorsan, de azért megbízhatóan haladt. Napjainkban gon­dosan tanulmányozzuk a szocialista épí­tés lenini koncepcióját - írja Naumov. Nem a NÉP felújításáról van szó, mivel jelenleg más a történelmi helyzet, mások a történelmi körülmények és mások a fel­adatok. Viszont jelenleg is érdekes dolog az olyan kategóriák tanulmányozása, mint az áru- és pénzviszonyok, az önel­számolás, a piac, a szövetkezet, az egyé­ni és társadalmi érdekek összehangolása a szocializmusban. Mindezekkel eddig nem foglalkoztak eléggé behatóan, és nem is voltak megfelelő mértékben ki­használva - állapítja meg Vlagyimir Na­umov.

Next

/
Thumbnails
Contents