Új Szó, 1988. július (41. évfolyam, 153-178. szám)

1988-07-02 / 154. szám, szombat

KIS _______ NYELVŐR Cs ehszlovák - amerikai kerekasztal a kelet-nyugati viszonyról A Szövetségi Gyűlés küldöttségének New York-i programja (ČSTK) - Az Egyesült Államok­ban tartózkodó csehszlovák parla­menti küldöttség, amelyet Bohuslav Kučera, a Szövetségi Gyűlés alel­nöke vezet, csütörtökön este New Yorkban látogatást tett a kelet-nyu­gati biztonsági problémákkal foglal­kozó intézetben. A csehszlovák vendégek kerek- asztal-beszélgetésen vettek részt. Jelen volt Miroslav Houštecký, ha­zánk egyesült államokbeli nagykö­vete, Evžen Zápotocký, Csehszlo­vákia állandó ENSZ-képviselője, Villiam Luers, az USA egykori csehszlovákiai nagykövete, számos európai politológus és újságíró. A je­lenlegi kelet-nyugati viszony, az eu­rópai hagyományos fegyverekkel összefüggő problémák megvitatása után Bohuslav Kučera meggyőződé­sét fejezte ki, hogy a csehszlovák képviselők iátogatása hozzájárult a két ország közötti kapcsolatok fej­lesztéséhez. Rámutatott: további előrehaladást érhetnek el a különbö­ző európai biztonsági koncepciókról szóló 1989 áprilisában Prágában megtartandó szemináriumon. Bohuslav Kučera szólt a hazánk­Beiktatták Wörnert, a NATO új főtitkárát (ČSTK) - Manfred Wörner volt nyugatnémet hadügyminiszter teg­nap az Észak-atlanti Szerződés Szervezetének brüsszeli központjá­ban Lord Carringtontól átvette a NATO főtitkári tisztét. Eddig még sosem töltötte be nyugatnémet kato­napolitikus a tömb legmagasabb funkcióját. Wörner 53 éves, politikai karrier­jét Báden-Württembergben, a tarto­mányi parlament képviselőjeként kezdte, 1965-ben lett a Bundestag tagja (a CDU képviseletében), s 1982-ben lett hadügyminiszter. Politikai körökben azt tartják, Wör­ner a tömb katonai ereje növelésé­nek a híve. Támogatja az amerikai űrfegyverkezési programot, s annak nyugat-európai változatát is. Elle­nezte az egykori szociáldemokrata és liberális kormánykoalíció „keleti politikáját“, amely -fciint tudjuk, a szocialista országokkal a kapcso­latok normalizálását célozta. Ke­mény atlanti magatartását Wörner azzal is bizonyította, hogy felszólí­totta az USA-t a neutronbomba gyártására,\s arra, hogy azt Európá­ban telepítsék. Tüntetés Santiagóban (ČSTK) - Santiago de Chilében csütörtökön a rendőrség könnygáz­zal és vízágyúkkal oszlatta fel az alacsony bérek ellen tiltakozó mun­kások tömegét. A felvonulók a vá­rosközpont felé haladtak, ahol tünte­tést akartak rendezni. Sok embert letartóztattak. ban végbemenő reformfolyamatok­ról, az átalakítás külpolitikai céljairól, a csehszlovák békekezdeményezé­sekről. Elmondta, hogy a csehszlo­vák közvélemény üdvözölte a szov­jet-amerikai rakétaszerződést. Ez a megállapodás a kezdetet jelentet­te, a nukleáris leszerelést tovább kell folytatni - hangsúlyozta a Szö­vetségi Gyűlés alelnöke. Ezután Mi­roslav Štépán, a Népi Kamara külü­gyi bizottságának elnöke, és Ri­chard Nejezchleb, a Nemzetek Ka­marájának honvédelmi és biztonsági bizottságának elnöke szólalt fel. A küldöttség tagjai látogatást tet­tek a New York melletti Long lsland-i American Jawa nevű közös tőkéjű vállalatnál. A tegnapi programban szerepelt még egy találkozó Javier Perez de Cuellarral, az ENSZ főtit­kárával. Aziz beismerése a vegyi fegyverek alkalmazásáról (ČSTK) - Tarik Aziz iraki külügy­miniszter bonni sajtókonferenciáján tegnap közölte, az iraki-iráni hábo­rúban Bagdad vegyi fegyvereket is bevetett. Egyidejűleg kijelentette, Jrán kezdte elsőnek ezeknek a fegyvereknek a használatát“, s hangsúlyozta, „minden nemzet­nek joga van megvédenie magát az agressziótól“. Arra a kérdésre, mi­lyen mennyiségben használtak vegyi anyagokat, nem volt hajlandó válaszolni. Az iraki külügyminiszter ismét tár­gyalásokra szólította fel Iránt, s hangsúlyozta, Teherán továbbra is akadályokat gördít a fegyveres konf­liktus békés rendezésének útjába, tekintve, hogy nem hajlandó teljesí­teni az ENSZ BT erre vonatkozó 598. számú határozatát. Managua újabb egy hónappal meghosszabbította a tűzszünetet Shultz befejezte közép-amerikai körútját (ČSTK) - Nicaragua csütörtökön még egy hónappal, tehát július 31 -ig egyoldalúan meghosszabbította a kontrákkal kötött tűzszünetet. Ezt Daniel Ortega nicaraguai államfő jelentette be a sandinista hadsereg tagjainak gyűlésén. A somozisták többször kijelentet­ték: nem indítanak elsőként táma­dást, ugyanakkor elutasították a for­mális kötelezettségvállalást, s a tűz­szünetet már többször megsértet­ték. Daniel Ortega megállapította, hogy George Shultz amerikai kül­ügyminiszter közép-amerikai körútja a konfliktus katonai eszkalációját ké­szíti elő, s ezért a nicaraguai hadse­reget harci Készültségben kell tar­tani. A sandinista hadsereg támogatja a helyzet békés megoldását, a Nica­ragua függetlenségének megőrzé­sét célzó erőfeszítéseket. A gyűlé­sen közzétett proklamáció hangsú­lyozza: a sandinista katonák készek elmélyíteni a kontrák stratégiai vere­ségét, és felkészíteni a lakosságot a védelemre az esetleges amerikai agresszióval szemben. Ortega elnök csütörtökön tért vissza Havannából, s a gyűlésen nagyra értékelte Kuba Nicaraguával vállalt szolidaritását. George Shultz Guatemalában tett rövid látogatása után Salvadorba, majd Hondurasba utazott Csütörtö­kön Jósé Azcono hondurasi elnök­kel folytatott megbeszélése után el­mondta, hogy az Egyesült Államok új tervet dolgozott ki a közép-ameri­kai regionális konfliktusok megoldá­sáról és Honduras egyetért az ame­rikai nézetekkel. Salvador fővárosában tüntető di­ákok fogadták az amerikai diplomá­cia vezetőjét. Hazautazása előtt George Shultz Costa Ricában foly­tatott tárgyalásokat. Az F 16-osok sorozatos katasztrófája miatt Bonn vizsgálatot követel (ČSTK) - Rupert Scholz, az NSZK hadügyminisztere azonnali vizsgálatot követel a külföldi katonai repülőgépek NSZK-ban történt sorozatos katasztrófájá­nak ügyében. Csütörtöki rádióbeszédé­ben felszólította az Egyesült Államokat és a további NATO-szövetségeseket, tegye­nek lépéseket az újabb szerencsétlensé­gek megakadályozása érdekében. Scholz azok után fejtette ki véleményét, hogy szerdán, majd csütörtökön ismét három amerikai F 16-os típusú vadászbombázó zuhant le. Az NSZK területén ezzel 11 -re nőtt a szerencsétlenül járt brit, francia, nyugatnémet és amerikai katonai repülő­gépek száma, ami annyi, mint az egész elmúlt év folyamán volt. A Nyugat-Európában állomásozó amerikai légierő főparancsnoksága teg­napra meghirdette a „biztonság napját", s betiltotta a szokásos repüléseket. A döntés a héten történt szerencsétlen­ség-sorozatot követően született meg, s egyidejűleg lehetővé teszi, hogy a légi­erő földi, légi és biztonsági rendszerében nagyszabású ellenőrzéseket hajtsanak végre Az F 16-os vadászbombázók körüli nehézségek egyre inkább nyugtalanítják az érintett katonai és politikai köröket, ezen túl pedig nagy felháborodást kelte­nek a nyugatnémet lakosság körében. Az F 16-osok műszaki hiányosságai­ból adódó kétségek nem alaptalanok Er­ről tanúskodik, hogy a Nyugat-Európában telepített repülőgépek közül 23 esetben teljes motorcserét végeztek. Az amerikai légierő jelenleg 1075 da­rab F 16-os vadászbombázóval rendelke­zik, melyek közül 235 Nyugat-Európában van. Budapesti állásfoglalás a magyar-román kapcsolatokról (ČSTK) - Budapesten az or­szággyűlés tegnap befejeződött ülé­sén álláspontot fogadtak el a romá­niai falupolitikával kapcsolatban. Be­vezetőben Szűrös Mátyás, a parla­ment külügyi bizottságának elnöke tájékoztatott e kérdésről és a ma­gyar-román kapcsolatokról. Az elfo­gadott dokumentum egyebek közt a következőket tartalmazza: Az országgyűlés osztja a közvé­leménynek az említett program mi­atti aggodalmait. A romániai falvak rendkívül jelentős történelmi és kul­turális értékeket képviselnek, Euró­pa anyagi és szellemi gazdagságá­nak elválaszthatatlan részét képe­zik. A falvak megsemmisítése a „szocialista fejlesztés“ ürügye alatt pótolhatatlan veszteségeket okozna az ott élő nemzetiségeknek, de magának a román népnek is. A program megvalósításával össze­függő kényszerű lakhelyváltoztatá­sok a nemzetiségi politika megsérté­sét jelentik, sértik az alapvető embe­ri jogokat. A magyar parlament reméli, hogy a román kormány átértékeli szándé­kát, eláll a megvalósítástól. Az or­szággyűlés felszólítja a román par­lamentet, hogy az emberi jogok tisz­teletének szellemében tegyen meg mindent e komoly problémák meg­nyugtató megoldásáért. Magyaror­szág továbbra is hajlandó az együtt­működésre. A magyar parlament háromnapos tanácskozásán jóváhagyták a múlt évi költségvetést, beszámolót vitat­tak meg az ipar szerkezeti átalakítá­sáról, s személyi változásokat hagy­tak jóvá az államirányításban. Őszi István magyar külügymi­niszter-helyettes július 30-án, csü­törtökön bekérette loan Chirát, a Román Szocialista Köztársaság budapesti nagykövetségének ideig­lenes ügyvivőjét és ismertette vele a Magyar Népköztársaság kormá­nyának a kolozsvári magyar főkon­zulátus bezárására vonatkozó ro­mán döntéssel kapcsolatos állás­pontját. Kifejtette: a magyar kor­mány sajnálattal vette tudomásul a román döntést és felhívja az RSZK kormányának figyelmét, hogy lépé­se szöges ellentétben áll a két or­szág érvényben levő szerződései­vel, az európai együttműködés nor­máival, a helsinki Záróokmány és a madridi utótalálkozó megállapodá­saival. A szocialista országok gya­korlatában példa nélkül álló intézke­dés súlyosan károsítja a magyar-ro­mán kapcsolatokat. Rámutatott, hogy a román veze­tés által az intézkedéshez ürügyként felhozott budapesti tüntetés törvé­nyes keretek között zajlott le, az azon részt vevők az emberi jogok érvényesítése érdekében, a huma­nitárius kapcsolatok korlátozása, a romániai nemzeti kisebbségek hátrányos megkülönböztetése ellen emelték fel szavukat. Nem irányult tehát az RSZK, annak társadalmi rendje és a szocializmus ellen. A de­monstráció kiállt a magyar és a ro­mán nép barátsága mellett, mentes volt a nacionalista, soviniszta meg­nyilvánulásoktól. A hivatalos magyar szervek a Magyar Népköztársaság nemzetközi kötelezettségeivel össz­hangban messzemenően gondos­kodtak az RSZK budapesti nagykö­vetségének biztonságáról, működé­sének zavartalanságáról. A külügyminiszter-helyettes kifej­tette, hogy az MNK kormánya to­vábbra sem a kapcsolatok szűkíté­sében keresi a vitás kérdések meg­oldását, hanem változatlan türelem­mel és kitartással munkálkodik a magyar-román kapcsolatok fej­lesztésén, a két nép barátságának erősítésén. Amikor a szavak kicseleznek bennünket A nyelv nagyon bonyolult eszközrendszer, s bizony nemegyszer eltéved labirintusában még az is, aki úgy gondolja, jól ismeri minden csínját-bínját. Olykor még a szakembereket is meggondolkodtatja egy-egy nyelvhelyességi kérdés, s csak alapos vizsgálattal tudnak benne dönteni, a hozzájuk fordulók­nak tanácsot adni. „Következetesebben érvényesítsük a társadalmi igénye­ket!" - olvásta egy újságcikkben a szerkesztő, s valami nem tetszett neki benne. Úgy érezte, az igényt érvényesít szerkezettel van baj, csak nem tudta, mi. A legtöbb olvasó talán fel sem fedezi a rejtett hibát, hiszen igényt érvényesít szókapcsolat lehetséges nyelvünkben. Van, csakhogy ez más vonatkozásban használatos, nem úgy, ahogyan ebben a címben fordul elő. Az igényt lehet érvényesíteni, mert az érvényesít igének van ilyen jelentése: érvényre juttat valamit: eléri, hogy valami érvényesüljön. Tehát érvényesítheti valaki például a követelését bírói úton: érvényesítheti az akaratát, befolyását, elképzeléseit jogait, s így természetesen az igényeit is. Ilyenkor azonban az igény szó rendszerint birtokos személyraggal ellátva fordul elő a szövegben, igényét érvényesíti, s a kifejezés azt jelenti: igényel, követel valamit, ami jár neki. Az idézett címben azonban másról van szó. Arról, hogy a társadalom igényeit kielégítsük, szem előtt tartsuk. Itt tehát nem mi érvényesítjük az igényeinket, hanem a társadalom velünk szemben, s a mi kötelességünk az, hogy ezeket figyelembe vegyük, sőt kielégítsük. A cím helyes megfogalmazása tehát ez lett volna: Következetesebben elégítsük ki a társadalmi igényeket; vagy Következe­tesebben érvényesítsük a társadalmi szempontokat! A szempontokat ugyanis lehet érvényesíteni is. A szempont szónak nemcsak ez a jelentése ismeretes: felfogás, álláspont, melynek alapján vizsgálnak vagy megítélnek valamit, hanem ez is: irányelv, alapelv. Ha valamit, például helyzetjelentést megadott szempontok alapján dolgozunk ki, akkor érvényesítjük a szempontokat. Látjuk tehát, hogy a szavak pontos jelentésének, szerkezetbe állíthatóságának ismeretére van szükség ahhoz, hogy kifogástalanul beszéljünk vagy írásban fogalmazzunk. JAKAB ISTVÁN Névutók pálfordulása A cím értelmezéséhez: nem szerepváltásról, csak helycseréről van szó. A névutók - mint nevük mutatja - a névszók mögött állnak, bár a magyar szórend rugalmas szabadsága megengedi nyomatékosító előrevetésüket is. Pl.: keresztül az erdőn, kívül a városon, túl a réten. Költők is élnek ezzel a lehetőséggel, néha a rím kedvéért: S Piroska, miatta a nagy indulatnak, Ájulva hanyatlók ismét le, halottnak“ (Arany: Toldi szerelme, VI.); ,,Züm-züm: röpködtek végig az úton Tréfás falevelek“ (Ady: Párisban járt az ősz). Nem újdonság és ritkaság tehát nyelvünkben az „elöljáró névutó“. Ebben a német nyelvnek is része lehet; a dacára annak, hogy... kifejezés meghonosodása is jelzi a prepozíciós szerkezetek befolyá­sát. Újabban azonban, néhány évtizede, amikor német hatásról már alig beszélhetünk, meglepően kiszélesedett, szinte divattá vált a névutók fordított szórendű használata. Az együtt és a túl előrevetése eddig is meglehetősen gyakori volt. Pl.: Együtt a néppel!; együtt a vállalat vezetőivel; túl a két terv egyezésén, a várható hasznon, az őszinteségen; túl azon, hogy... (itt szinte kényszerű a sorrencfösere, mert a szabályos azon túl, hogy... forma egyértelműségét különírtan is zavarja az azontúl határozószó alaki hasonlósága). Mellettük feltűnő azonban a szemben újdivatú szórendje; írott szövegben, példák tucatjában úgyszólván csak „elöl­járóként“ találkozunk vele, s ami érdekes: nem konkrét jelentéssel, helyvonatkozásban, hanem elvont értelemben. Pl.: szemben az előző korszakkal, a polgári nézetekkel, az 1982-es adatokkal, az egziszten­cialista filozófiával, eddigi tapasztalatainkkal, Babitscsal; szemben azokkal, akik... Csak két valóságos helymegjelölés akad gyűjtött példaanyagomban: szemben a temetővel, a hintóval. Mint az előző szókapcsolatok is jelzik, a sorrendiség és az elvont jelentéshasználat nem a köznyelvre, hanem az értekező stílusra, a hivatali*és a sajtónyelvre jellemző. Ezt megerősíti a példák másik, nagyobb része, amely voltaképp nem is a közismert, valódi névutók köréből adódik; sok átmeneti szófajú - a névutóvá válás útján lévő vagy már annak is tekinthető - névutószerű határozó tartozik ide. Néhány példa a leggyakoribbakra: ellentétben a köztudattal, ellentét­ben azzal, hogy...; összhangban elveivel, a közgyűlés határozatai­val; összefüggésben, kapcsolatban a mondottakkal; hasonlóan az előzőekhez, a többi országhoz; hasonlóan ahhoz, ahogyan...; (egy szokatlan szerkezet:) hasonlóan, mint a virág (a virághoz hasonlóan); eltérően a korábbi kísérletektől, a környezettől, a Habsburgok felfogá­sától; párhuzamosan az eseményekkel; párthuzamosan azzal, hogy...; híven a tradíciókhoz; köszönhetően az ellenőrzésnek; köszönhetően annak, hogy... (szokatlanságuk ellenére eléggé gya­koriak) függetlenül a minőségtől, a költségektől, a szándéktól, a következményektől: függetlenül attól, hogy...? tekintettel a fejlemé­nyekre, a helyzetre; tekintve a nehézségeket; hivatkozással előző levelükre; hivatkozva más nyelvek példáira; kezdve a könyvkiadástól (vagy könyvkiadáson). Van azonban jó néhány határozó, amely - bár ritkábban, alkalmi­lag - hasonlóképpen megelőzi a névszót (méltón valamihez, élén valaminek, kombináltan valamivel, cáfolva valamit, kapcsolódva vala­mihez, látva valamit, válaszolva valamire, megelőzve valamit, hála valaminek). A lényegre zsugorított példák névutó-szerepű határozóinak jelen­téstartalmából s a kapcsolatos névszókból nyilvánvaló, hogy alkalma­zásuk a választékosabb stílushoz és a szaknyelvekhez kötődik. A sorrendváltozást pedig a nyelvi gazdaságosságot szolgáló mondat- szerkesztési törekvés is elősegíthette. A való igenév áthidaló haszná­latát többen már régóta nehézkesnek tartották az ilyen kapcsolatok­ban: a helyzetre való tekintettel, levelére való hivatkozással stb. A való nélkül viszont sutának, súlytalannak hatott a kifejezés; a határozó tehát a névszó elé, nyomatékos helyre kívánkozott. A hagyományostól eltérő szórendet azonban elsősorban a kifeje­zés szándéka, mondatlélektani ok magyarázza: a közlő tudatának előterében álló s a partner, a megértetés szempontjából is fontosnak tekintett szót - a mi esetünkben a névutót vagy az ilyen szerepű határozót - kiemeli, előre veti, hogy az információ így nyomósított eleme mielőbb a beszélgetőtárs, hallgató, olvasó tudatába, értésére jusson. E törekvés korunkban úgy fölerősödött, hogy a mindinkább terjedő új szórendi divat nyomán - a menyiség minőségbe váltva át - módosul nyelvünk egyik jellemző sajátsága, s talán új értelmezést és nevet kell majd adnunk a névutóként ismert szófajtakategó- riának. KOVALOVSZKY MIKLÓS ÚJ SZÚ 4 1988. VII. 2.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents