Új Szó, 1988. július (41. évfolyam, 153-178. szám)

1988-07-16 / 166. szám, szombat

KIS _____ NY ELVŐR Egy hét a, nagyvilágban Július 9-től 15-ig Szombat: Nyikolaj Rizskov szovjet miniszterelnök befejezte ha­zánkban tett látogatását VasárnaD* Norodom Szihanuk ismét lemondott a kambodzsai ellenzéki koalíció elnöki tisztéről Hétfő: Mihail Gorbacsov megkezdte lengyelországi látogatá­sát • Ronald Reagan amerikai elnök fogadta Szergej Ahromejev marsallt Kedd: Genfben megkezdődött a nukleáris és űrfegyverzetról folyó szovjet-amerikai tárgyalások 10. fordulója • Ki­éleződött a nicaraguai-amerikai viszony, kiutasították egymás nagyköveteit Szerda: Megkezdődött az MSZMP KB kétnapos ülése, amely a gazdasági és politikai reform kérdéseiről döntött • A görög kormány közölte, az amerikai támaszponto­kat két éven belül fel kell számolni Csütörtök: Befejeződtek a hivatalos lengyel-szovjet legfelsőbb szintű megbeszélések • Közös nyilatkozat elfogadá­sával New Yorkban véget értek az Angola és Namíbia jövőjével foglalkozó négyoldalú tárgyalások Péntek: A lengyel fővárosban megkezdte ülését a Varsói Szer­ződés Politikai Tanácskozó Testülete • George Shultz folytatta pekingi tárgyalásait Afganisztán- aggodalmak Ezen a héten is aggasztó hírek érkeztek Afganisztánból, aminek a legfőbb oka az, hogy Pakisztán sorozatosan megsérti a genfi megál­lapodásokat. Pontosabban: semmi jelét sem adja annak, hogy akárcsak valamely pontot is be akarná tartani. Úgy tűnik, nem járt sok sikerrel Die­go Cordoveznek, az ENSZ-főtitkár különmegbízottjának a missziója sem, aki több mint egy héten ke­resztül ingázott Kabul, Iszlámábád és Teherán között, s éppen a rende­zés menetéről, a megállapodások teljesítéséről tárgyalt. Cordovez, aki vasárnap tért vissza az ENSZ-köz- pontba, egy nappal korábban tájé­koztatott arról, hogy rendezési tervet javasolt az érintetteknek. Ajánlata: szeptember elsejétől hirdessenek tűzszünetet, majd pártatlan politikai személyiségekből hozzanak létre Afganisztánban független ügyvivő kormányt. Ezt követően a nagy Dzsirgán, a törzsi vezetők gyűlésén döntsenek a végleges kormányról. Hivatalosan egyik fővárosban sem fűztek kommentárt Cordovez javaslataihoz megfigyelők azonban nem jósolnak fényes jövőt neki. A fegyveres ellenzék „hétpárti szö­vetsége" (vagy: „pesavari hetek“) azonnal elutasította, s az általa ala­kított úgynevezett ideiglenes emig­ráns kormány elnöke, Ahmad Sah kijelentette: a modzsahedek a szov­jet csapatok kivonása után is folytat­ni fogják a háborút, egészen a jelen­legi kabuli kormány megdöntéséig. Maga Cordovez is aggodalommal szólt arról, hogy augusztus 15. után - ekkorra tervezik a szovjet csapa­tok felének a kivonását Afganisztán­ból - várható a katonai konfrontáció ugrásszerű növekedése. Az ENSZ- diplomata egyébként beszámolt ar­ról, Moszkva és Kabul tiszteletben tartja a megállapodásokat, a szovjet csapatok kivonása a terv szerint halad. ‘ Julij Voroncov szovjet külügymi­niszter-helyettes kedden a külügy­minisztériumba kérette Pakisztán szovjetunióbeli ügyvivőjét, utána pe­dig Jack Matlock amerikai nagykö­vettel tárgyalt. Mindkettőjükkel is­mertette a szovjet álláspontot, hang­súlyozva: a genfi okmányok durva megsértésének legújabb bizonyíté­ka az, hogy pakisztáni területen lét­rehozták a már említett „ideiglenes emigráns kormányt“. Ez szöges el­lentétben áll azokkal a kötelezettsé­gekkel, amelyeket Iszlámábád ma­gára vállalt Genfben. Az USA-nak pedig, mint a Szovjetunió mellett a rendezés másik szavatolójának, oda kellene hatnia, hogy Pakisztán szüntesse be az afgán belügyekbe való beavatkozást. Ugyancsak e héten látott napvilá­got a hír, hogy Ziaul Hakk pakisztáni elnök fegyveres betörést készít elő Afganisztánba. Ezt a pakisztáni el­lenzéki Nemzeti Néppárt elnöke kö­zölte a Hindustan Times indiai lap­nak adott interjújában. Kijelentette: Hakk már május 29-én azért távolí­totta el Mohammed Hán Dzsuned- zso pakisztáni kormányfőt és oszlat­ta fel a pakisztáni parlamentet, hogy szabad kezet kapjon afgánellenes terveinek megvalósításához, s így kiszolgálja az Egyesült Államok ér­dekeit. Hakk terve állítólag az, hogy afgán ellenforradalmároknak álcá­zott pakisztáni katonákkal először Dzsellalabadot és Kandahart foglal­ja el, s ezt követően indít támadást a főváros, Kabul ellen. A pakisztáni magatartás okainak egy másik vonatkozására mutatott rá nemrégiben Haszan Sark afgán kormányfő. Mint mondotta: ha a genfi megállapodásoknak megfe­lelően rendeződne az Afganisztán körüli helyzet, akkor megszűnne, vagy legalább is jelentősen csök­kenne a Pakisztánba áramló valuta- és fegyveráradat. Sark szerint ez a körülmény ad magyarázatot arra, miért nem tesz eleget Iszlámábád a rá háruló kötelezettségeknek. A pakisztáni vezetés ugyanis nem szívesen mondana le a hatalmas nyugati - főleg amerikai - katonai és gazdasági támogatásról. Ezt termé­szetesen Iszlamabadban nem mondják ki nyíltan, ellenkezőleg, azt hangoztatják, hogy az afganisztáni probléma békés rendezése mellett vannak. Valójában azonban tovább­ra is nagy mennyiségben juttatnak fegyvert az Afganisztánban működő ellenzéki bandáknak. (-nák) Mexikó: Kudarccal felérő győzelem Mexikóban ez alkalommal ke­mény küzdelmet hoztak az általános választások. A hivatalos eredmé­nyek az ígértekkel ellentétben kerek egy hetet várattak magukra: a múlt szerdán lezajlott szavazást követő­en a szövetségi választási bizottság többszöri halogatás után végre most csütörtökön közölte őket. A végeredmények az előzetes, általános véleménynek megfelelően alakultak, mégis szolgáltak egy-két meglepetéssel. Mexikó új elnöke, a kormányzó Intézményes Forradal­mi Párt (PRI) jelöltje, Carlos Salinas de Gortai lett. Igaz, nagy helyzete­lőnnyel indult: a csaknem 60 éve töretlenül uralkodó párt eddig még sosem maradt alul. A vokscsaták „örök győztese“ ez alkalommal mégsem érezhette biztos támasz­nak a választási hagyományokat. Már hat évvel ezelőtt, a legutóbbi szavazás alkalmával gyengülni lát­szott pozíciója: „csak“ 71 százalé­kot szerzett, ami messze elmaradt a megszokottól. Az idők azonban változnak: az akkori „kudarc“ most óriási sikernek számított volna. A PRI viszont kénytelen volt mege­légedni az állítólagos győzelmet je­lentő 50,36 százalékkal. Az ellenzék - mind a baloldali Nemzeti Demok­ratikus Front (FDN), mind a konzer­vatív, jobboldali Nemzeti Akciópárt (PAN) - ugyanis csalásokról beszél. Tény és való, hogy a vokshamisítás- nak nem kis hagyományai vannak az országban. Salinas valószínűleg e nélkül is megszerezte a sovány győzelemhez szükséges többséget, az előbb említett vádakra mégis okot szolgáltatott pártjának magatartása. A PRI ugyanis a választások befeje­zését követően csaknem azonnal győztesnek nyilvánította magát. Semmi rendkívüli nem lett volna ab­ban, hogy az elnöki tisztért vívott küzdelemben a Miguel de la Madrid utódának szánt egykori tervezési miniszter kerekedett felül, a túlzott magabiztosság, a meggyőző fölény érzete azonban már gyanúsnak bi­zonyult. A hivatalos eredményen persze mit sem változtat, hogy a két rivális ellenzéki párt is magáénak vallja a győzelmet. Salinas boldogsága azonban így sem lehet felhőtlen. Az időközben egyesített baloldal látvá­nyos és nem várt előretöréssel ugyancsak ott topog a sarkában. Az újdonsült elnök ördögi körbe került. Győzelme mindenképp felér egy ve­reséggel is. Ha túlzottan „jól" nyert volna, az gyanút kelt, a minimális többség viszont kevés ahhoz, hogy fenntartsa korlátlan ellenőrzését a szintén most újraválasztott tör­vényhozás felett. Ráadásul pártja korábbi gazdaságpolitikáját sem folytathatja. Az ellenzék „színre lé­pése“ kétséget kizáróan megköti az újdonsült elnök kezét. Más kérdés, hogy a baloldali pártokat tömörítő FDN újabb hat esztendőre a politikai élet perifériájára szorul. Az sem biz­tos, hogy addig képes lesz megtar­tani mostani egységét, s aligha talál Cuauhtemoc Cardenashoz hasonló népszerű jelöltet. Mexikó jelenlegi helyzete, 103 milliárd dolláros külföldi eladósodá­sa, s a mély gazdasági válság fel­színre hozta a kormánypárt politiká­ja ellen irányuló bírálatokat, s az ország politikai rendszerének megú­jítását követelő igényeket. Salinas, úgy látszik, tisztában van e nehéz-, ségekkel. Választási hadjárata so-, rán legalábbis a politikai rendszer rugalmasságát, nyíltságot, demok­ráciát, a parlament ellenőrző felada­tának megerősítését, igazi „mexikói peresztrojkát“ ígért. Sőt, állítólag az ellenzékkel is hajlandó a párbeszéd­re. A jelek szerint erre szükség is lesz, mert az elnökségért vívott harcban az ellenzék ugyan alulma­radt, a törvényhozó testületben vi­szont döntő szava lehet, puszta je­lenléte is nagy mértékben befolyá­solhatja a kormány politikáját. Az ellenzék váratlan előretörése Washington számára is megszün­tette a déli határokon biztos bástyát jelentő kényelmes állapotokat. (fonod) A City of Poros görög kirándulóhajó, amelyet július 12-én terrortáma­dás ért (Telefoto: ČSTK) Egy feltámasztott kötőszóról A tömegtájékoztató eszközök dolgozói - nyelvi választékosságra törekvésükben - olyan szavakat is feltámasztanak néha, amelyekről azt hisszük, már csak a szótárakban léteznek, vagy amelyeket már csak egy szúkebb társadalmi réteg idősebb tagjai ismernek, s néha használnak. Ez utóbbi csoportba tartozik a miszerint kötőszó is. Nyelvművelőink már azt hitték, sikerült tőle megszabadulnunk, s íme, újra „felfedezték“, talán régiessége miatt választékosnak érzik, s már alig akad újságíró, rádió- vagy televízió-munkatárs, sőt nyilatkozó is, aki ne használná. Bizony, mi nem örülünk ennek. Nem, mert egyrészt ez a kötőszó a köznyelvben teljesen fölösleges, sőt káros, mert jobbakat szorít ki a használatból; másrészt most is ugyanúgy érez­hető rajta a papirosíz, a bürokratikus fogalmazásokra jellemző hangulati velejáró, mint régen. Nézzük meg, milyen helyzetben s milyen kötőszók helyett hasz­nálják! Néha a hogy kötőszó helyét foglalja el, máskor a szerint névutós mely, amely vonatkozó névmásét; de gyakran olyan összetett mon­datban fordult elő, amelyben az említett kettő közül bármelyik előfordulhatna, s jobb is volna. A hogy kötőszó helyett találjuk a következő mondatban:,,Megálla­pítottai, miszerint nem volna jó ezt a dolgot elhamarkodni. “ A főmon­dat egyetlen szóból, mégpedig igealakból áll, tehát itt még csak fel sem vetődhet a miszerint használatának kérdése, hanem egyértel­műen a hogy- nak van benne helye: Megállapította, hogy nem volna jó ezt a dolgot elhamarkodni. Legtöbbször a hogy kötőszó ismétlődését akarják vele a szerzők elkerülni, az előbbihez hasonló szerkesztésű mondatokban: „... de az is lehet, hogy rájött, miszerint az emberek számára sokkal szimpatikusabb a dicséret, mint az elmarasztalás.“ A miszerint-es tagmondat főmondata itt szintén igealak, a rájött, tehát ehhez semmiképpen sem csatlakoztathatjuk a mellékmondatot ezzel a kötőszóval, csakis a hogy-gyal. Az ismétlődést úgy kerüljük el, hogy az első hogy-ot elhagyjuk: ... de az is lehet, rájött, hogy az emberek számára sokkal szimpatikusabb a dicséret, mint az elmarasztalás. Gyakran áll a miszerint olyan jelzői mellékmondat kötőszavaként, amely a főmondatnak valamelyik főnévi értékű szavára vonatkozik. Ilyenkor szinte indokoltnak érzik sokan a használatát. Például: ,,Óazt a felfogást vallotta, miszerint az ilyesmit meg kell tiltanunk a gyerme­keknek. “ Itt a felfogás szóra vonatkozik a mellékmondat tartalma, azt mondja meg, melyik is az a felfogás. Csakhogy ide már ez a kötőszó „gyenge“, nem utal vissza elég erősen a felfogás-ra. Jobb a két szóból, a vonatkozó névmásból és a szerint névutóból álló kötőszó. Néha választhatunk a hogy és az amely szerint között aszerint, mit akarunk kiemelni. Bármelyik megoldás jobb, mint a miszerint-es. Például: „Teljesen egyetértünk azzal a megállapítással, miszerint jobban kellene takarékoskodni az árammal. “ Ha nem akarunk erősen visszautalni a megállapítás szóra, hanem inkább a mellékmondat tartalmát szeretnénk kiemelni, akkor a hogy-ot használjuk: Teljesen egyetértünk azzal a megállapítással, hogy jobban kellene takarékos­kodni az árammal. De ha erősebben akarjuk vonatkoztatni a mellék- mondat kijelölő tartalmát a megállapítás szóra, akkor az amely szerint kerül a mondatba: Teljesen egyetértünk azzal a megállapítással, amely szerint az árammal jobban kellene takarékoskodni. Még erősebbé tehetjük a fő és a mellékmondat kapcsolatát a kiemelő szórenddel: Azzal a megállapítással értünk teljesen egyet, amely szerint jobban kellene takarékoskodni az árammal. Látjuk, mindegyik megoldás jobb, kifejezőbb, mint a miszerint-es. Hagyjuk meg tehát ezt a kötőszót annak, amivé vált: az archaizá- lás, az irónia és a humor eszközének! Vagyis csak stílusfestő szándékkal használjuk az irodalom nyelvében! JAKAB ISTVÁN A tucat mint emberi mértékegység? A tucat köztudomásúlag nem egyéb, mint tizenkét darab valamely árucikkből vagy más tárgyból: zsebkendőből, dobozból, gombból, miegymásból. Nem lehet hát kifogásunk a rádióriporter ellen, aki megelégedéssel jelenti, hogy a kulturális napok programja „több tucat oldalt“ tesz ki. Egy folyóiratban olvastuk, hogy évente két tucat könyv jelenik meg, amelyeket érdemes alaposan áttekinteni. Beszélünk és olvasunk azonban rosszallólag tucatáruról, más szóval: bóvliról, azaz nem valami finom minőségű áruról. De ismerünk tucatembereket is, akikről ugyancsak különösebb tisztelet nélkül szólunk, mert jelentéktelenek, semmiben ki nem emelkednek, átlag­emberek. így aztán nem csodálkozhatunk azon, hogy a tévé híradásából úgy értesülünk: „másfél tucat garázda elem ellen“ indítottak eljárást. Valójában megérdemlik a hőbörgők, hogy kellő megvetéssel említsük őket. De ártatlan gyerekek csoportjáról bizalmasan mondhatjuk azt, hogy „egy tucat gyerek játszik a tisztáson“. Nem szívesen hallottuk azonban egy tisztviselőtől a megnyugtató hírt: „több tucat gyerek került családi körbe“. Egy kissé stílustalan fogalmazásmód, nem szeretjük, ha gyermekeinket tucattal mérik. Azt pedig már bántónak érezzük, ha azt olvassuk, hogy „évente sok tucatnyian vesztik életüket a légcsőbe csúszott idegen testtől, amely elzárja a levegő útját“. Szinte már kegyeletsértés, ha az igazságos harcnak - mint a tévében hallottuk - „több tucat áldozata van“. Bennünket, hallgatókat sem igen tiszteltek meg, amikor egy erősítő berendezésről szólva a tévében „több tucat hallgató ellátásá­ról“ tettek említést. Tapintatlan stílus ez. A hallgató okkal érezheti magát sértve az újságírók nevében, ha a tudósító azt jelenti, hogy „több mint egy tucat újságíró“ vett részt a kitüntetési ünnepélyen. A tudományos kutatók nevében tiltakozom magamban, amikor egy könyvismertetésben azt olvastam, hogy a szerző „fél tucat magyar retorikust ismertet". Nem hiszem, hogy a nők örömmel fogadták volna azt a híradást, amely szerint „az egyik teremben vagy tucatnyi lány, fiatalasszony szorgalmasan veri az írógépet“. S végül mint olvasó háborodtam azon, hogy a kritikus egy irodalomtörténeti munkát ismertetve a fejezetekben felsorolt szerzők listáinak olvastán azzal vádolja a szerzőt, hogy csak úgy „sodorja- pörgeti az írókat, költőket. Tucatjával." A tapintat elemi követelményének szellemében legalább az ártatla­nul elpusztuló, a szolgáltatásra várakozó, a dolgozó, a kutató, az alkotó embert tiszteljük meg a megvető, a becsmérlő vagy éppen megszégyenítő „tucat" stílustalan jelző helyett a legalább közöm­bös néhány, több, számos, nagyszámú stb. szavak valamelyikével. Az emberség nevében joggal kérhetjük felebarátunktól, hogy ne a darabszemlélet alapján vegyenek számba bennünket. SZENDE ALADÁR ÚJ SZÚ 4 1988. VII. 16.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents