Új Szó, 1988. június (41. évfolyam, 127-152. szám)
1988-06-02 / 128. szám, csütörtök
Nagy jelentőségű párbeszéd (Folytatás az 1. oldalról) Kérdés: Es a hadászati védelmi kezdeményezés? Milyen itt a helyzet, elnök úr? Van-e valamilyen megállapodás, vagy legalább közelebb kerültek-e hozzá? Ronald Reagan: Semmilyen nagy áttörés nem következett be, de tárgyalunk erről. Mihail Gorbacsov: További kérdéseiket hagyják meg a sajtókonferenciákra. Hamarosan sor kerül rájuk. Kérdés: Fognak tárgyalni az európai problémákról? Mihail Gorbacsov: Most is fogunk tárgyalni erről a kérdésről, amely figyelmünk középpontjában áll. Mihail Gorbacsov sajtóértekezlete A zárótárgyalások, majd a ratifikációs okmányok cseréje után az SZKP KB főtitkára nemzetközi sajtó- értekezletet tartott, melynek elején nyilatkozatot tett. Egyebek között rámutatott, hogy a negyedik csúcstalálkozót az intenzív politikai párbeszéd jellemezte. Hangsúlyozta; a találkozó megerősítette annak az útnak a helyességét, amelyre mindkét ország két és fél évvel ezelőtt, a genfi csúcstalálkozón lépett, s hogy az elért sikerek mindkét ország politikai realizmusának az eredményei. Gorbacsov a továbbiakban megállapította, a négy csúcstalálkozón egyetemes jelentőségű megoldásokat kerestek és találtak. A legfontosabb eredménynek a szovjet-ameri- kai párbeszéd folytatódásának a tényét nevezte. Emlékeztetett rá, hogy az amerikai elnökkel folytatott megbeszélései tartalmasak, helyenként, jelen esetben az utolsó pillanatig, élesek voltak. Az SZKP KB főtitkára rámutatott; a szovjet-amerikai párbeszéd rendkívül fontos vonása a folyamatosság, amely az összes csúcstalálkozón megnyilvánult. Kiemelte továbbá, hogy a mostani, negyedik találkozón végleg befejezték a közepes és rövidebb hatótávolságú rakétákról szóló szerződés munkálatait. Mihail Gorbacsov úgy fogalmazott, hogy a ratifikációs okmányok cseréje a moszkvai találkozót határkővé változtatta a szovjet-amerikai párbeszédben és a világpolitikában egyaránt. A ratifikált szerződés a realizmus és a józan ész győzelme. A tárgyalásokról kiadott szovjet -amerikai közös nyilatkozattal kapcsolatban Mihail Gorbacsov elmondta, hogy ez a csúcstalálkozó fő dokumentuma, amely nemcsak ért ékeli az eddigi eredményeket, hanem kitűzi a szovjet-amerikai tárgyalások további útját is, s eszerint a legközelebbi cél a hadászati támadófegyverek ötven százalékos korlátozásáról szóló megállapodás. Megismételte, hogy a szerződést még az idén el lehet készíteni. Mihail Gorbacsov a továbbiakban részletesen foglalkozott a regionális konfliktusokkal, amelyekről Reagan elnökkel folytatott tárgyalásain és a két plenáris ülésen is sok szó esett. Hangsúlyozta, hogy a három évvel ezelőtti helyzethez viszonyítva lényeges változások következtek be. Reális lehetőség nyílt arra, hogy a regionális problémákat politikai eszközökkel, az érdekek egyensúlyának figyelembe vételével oldják meg. Példaként hozta fel Afganisztánt, s leszögezte, a Szovjetunió mindent megtesz azért, hogy a genfi megállapodásokat betartsa. Ugyanezt követeli meg a többi érdekelt féltől is. Kitért rá, hogy a megállapodásokat pakisztáni részről gyakran megsértik, s azt is megemlítette, hogy az Afganisztánból távozó szovjet egységeket támadások érik. Felhívta rá a figyelmet; ha nem sikerül teljes terjedelmében megvalósítani a genfi megállapodásokat, annak messzemenő következményei lesznek a más térségekben kialakult feszültséggócok megoldására nézve is. Az emberi jogok kérdéskörével összefüggésben Mihail Gorbacsov megállapította: e területen a szovjet -amerikai párbeszéd bizonyos haladást eredményezett. Mint mondotta, csupán egyedi esetek léteznek, amelyek különleges értékelést és megoldást igényelnek. Az Egyesült Államokban nem alakult ki világos kép azokról a folyamatokról, amelyek most a Szovjetunióban az átalakítással összefüggésben ménnek végbe az emberi jogok területén. Ugyanez érvényes a Szovjetunióban az Egyesült Államokra vonatkozó elképzelésekre. Az SZKP KB főtitkára elmondta, javasolta az elnöknek, hogy hozzanak létre egy parlamenti szemináriumot, amely az emberi jogok kérdéseivel foglalkozna és amelyen mindkét fél kicserélhetné nézeteit és az információkat. Ezen a területen azonban még mindig a spekulációk vannak túlsúlyban - hangoztatta Gorbacsov. Az SZKP KB főtitkára reagált Ronald Reagan és a szovjet dissziden- sek találkozójára is. Leszögezte, az elnök látogatásának ez a része nem vált ki belőle nagy lelkesedést. Emlékeztetett rá, hogy Reagannak úgyszintén elmondta véleményét az emberi jogok egyesült államokbeli tiszteletben tartásáról. Mihail Gorbacsov pozitívan értékelte az amerikai elnök moszkvai látogatásán uralkodó légkört. Hangsúlyozta annak jelentőségét, hogy Reagan személyesen ismerkedhetett meg a Szovjetunióval, hogy beszélgethetett egyszerű szovjet emberekkel és kialakíthatta saját elképzelését arról az országról, amelyet azelőtt a „gonosz birodalmának“ nevezett. Gorbacsov sajnálatát fejezte ki amiatt, hogy az európai hagyományos fegyverzetről szóló tárgyalások mandátumára vonatkozóan nem sikerült egyetértésre jutni. Úgy fogalmazott, hogy a felek nagy lehetőséget szalasztottak el. Az SZKP KB főtitkára szólt az amerikai politikában fellelhető ellentétekről. Megállapította, hogy az amerikai álláspontok gyakran ellentmondanak egymásnak: az USA az egyik oldalon barátságról és együttműködésről beszél, a másik oldalon azonban gyakorta hangzanak el nyilatkozatok az erőpolitika szükségességéről. Ugyanezek az ellentmondások észlelhetők a gazdasági kapcsolatok területén. Az amerikai kereskedelmi körök szeretnék e kapcsolatok fejlesztését, ám a kormány és a Kongresszus részéről hozott tilalmak akadályozzák ezt. Szintén érvényes ez az emberi jogok területére, mivel az USA nem veszi figyelembe azokat a változásokat, amelyek a szovjet társadalomban következtek be. Mihail Gorbacsov nyilatkozatát követően újságírók kérdéseire válaszolt. (Az SZKP KB főtitkárának sajtóértekezletére lapunkban részletesen visszatérünk.) Ronald Reagan sajtóértekezlete Ronald Reagan amerikai elnök tegnap délután moszkvai rezidenciáján tartott sajtóértekezletén értékelte a Mihail Gorbacsovval megtartott negyedik csúcstalálkozójának eredményeit. Az Egyesült Államok elnöke bevezetőben köszönetét mondott Mihail Gorbacsovnak és munkatársainak, a szovjet kormánynak és a moszkvaiaknak azért, hogy kellemessé tették moszkvai tartózkodását és elősegítették a megbeszélések sikéres befejezését. Kijelentette, hogy a tárgyalásokon eredményes és jó munkát végeztek. Az SZKP KB főtitkárához fűződő személyes kapcsolatai is tovább mélyültek és javultak,, s ugyanez mondható el a két ország tárgyalóküldöttségei között kialakult viszonyról is. „A személyes kapcsolatok javulása és a békés remények azonban nem elegendőek“ - szögezte le az elnök. Hozzáfűzte, hogy a tárgyalásokon ismételten megerősítette az Egyesült Államok békevágyát, ugyanakkor viszont elismerte, hogy alapvető véleménykülönbségek tapasztalhatók a két ország között. Megelégedéssel szögezte le, hogy ezek a moszkvai találkozónak köszönhetően egyre inkább háttérbe szorulnak. Ronald Reagan rámutatott arra, hogy az USA reálisan ítéli meg a kétoldalú kapcsolatokat, s ez a realizmus tette lehetővé szerinte azt, hogy az előző legfelsőbb szintű találkozókon bizonyos előrelépés történt. így volt ez már az első genfi találkozón is, ahol a felek megállapodtak a kétoldalú kapcsolatok alapelveiben, nevezetesen, hogy az esetleges háborúnak nem lenne győztese, sazújabb világégésnek sohanem szabad bekövetkeznie, továbbá, hogy az USA és a Szovjetunió különleges felelősséget visel a háborús veszély elhárításáért, s hogy egyik fél sem fog törekedni katonai fölényre. „Megerősítettük azt az elszántságunkat, hogy készek vagyunk a háború megakadályozására, a nukleáris és a hagyományos háborút egyaránt beleértve, valamint azt, hogy minden eszközzel, más népekkel együttműködve elő kívánjuk segíteni a biztonságosabb világ megteremtését“, - jelentette ki az elnök. Ezeken az elveken széles körű párbeszéd bontakozhatott ki az Egyesült Államok és a Szovjetunió között, s ennek során haladás történt számos területen. Ronald Reagan példaként elsősorban a közepes és rövidebb hatótávolságú rakéták megsemmisítésére vonatkozó szerződést említette, valamint azokat a fontos lépéseket, amelyeket a mostani moszkvai találkozón a két fél tett a stratégiai fegyverek állományának ötven százalékos csökkentését rögzítő szerződés eléréséhez vezető úton. Hozzáfűzte azonban, hogy ennek a szerződésnek az ellenőrzése nagyon összetett, ami bonyolulttá teszi megtartásának figyelemmel kísérését. Nem zárta ki azt, hogy még az idén sor kerülhet a szerződés megkötésére, de ugyanakkor hangsúlyozta, hogy semmilyen határidőt nem szabtak meg a szerződés elkészítéséhez. A szerződésnek elsősorban jónak és a felek számára elfogadhatónak kell lennie - szögezte le az elnök. Reagannek feltették azt a kérdést, hogy az Egyesült Államok fölényre törekszik-e a világűrben. Válaszában ismét védelmezte az úgynevezett hadászati védelmi kezdeményezést, ami szerinte, úgymond, kifejezetten védelmi jellegű, s a programban Reagan „minden atomfegyver megsemmisítésének eszközét“ látja. Regionális kérdésekről szólva megállapította: e tekintetben a két nagyhatalom véleménye megegyezik abban, hogy a válsággócokat békés úton kell felszámolni. Ronald Reagan ezzel összefüggésben kiemelte az Afganisztánra vonatkozó genfi megállapodást és úgy vélte, hogy az példaként szolgálhatna más helyi válságok békés rendezéséhez. Kijelentette, hogy a felek tárgyalásokat folytatnak Kambodzsáról, Angoláról, Etiópiáról, a Közel- Keletről, a Perzsa-öbölről és Közép- Amerikáról. Méltatta a Moszkvában kedden aláírt kétoldalú megállapodásokat, amelyek a két ország biztonsagának fokozását, az együttmúködés és a kölcsönös csere kibővítését tartják szem előtt. Az Egyesült Államok elnöke nagy teret szentelt az emberi jogok kérdésének, mivel amerikai újságírók több kérdést tettek fel neki ezzel összefüggésben. Elismerte ugyan, hogy a Szovjetunióban ezen a területen alapvető változások történtek, de válaszaiból kiderült: nyilvánvalóan nem egészen értette meg azt, hogy ezek a változások nem valamiféle külső nyomás eredményei, hanem a jelenlegi szovjet vezetés által kezdeményezett átalakítás és a demokratizálás gyümölcsei. xxx Ronald Reagan és felesége tegnap este a moszkvai Nagyszínházban megtekintette a balettegyüttes előadását. Jelen volt Mihail Gorbacsov is a feleségével, Raisza Gorba- csovával. A szovjet és amerikai himnusz elhangzása után olyan neves zeneszerzők, mint Prokofjev, Csajkovszkij, Rahmanyinov, Glazunov, Hacsa- turjan, Sosztakovics stb. müveinek dallamai csendültek fel. A balettkar szólistái az amerikai vendég tiszteletére eddigi legsikeresebb előadásaikból mutattak be egy reprezentatív válogatást. Eredményekben, tapasztalatokban gazdag út Miloš Jakeš elvtárs interjúja (ČSTK) - Miloš Jakeš, a CSKP KB főtitkára a Kínai Népköztársaságban, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságban és a Mongol Népköz- társaságban tett hivatalos baráti látogatásának végén interjút adott a Csehszlovák Sajtóiroda, a Rudé právo, a Csehszlovák Rádió és a Csehszlovák Televízió munkatársainak. Arra a kérdésre, hogyan vélekedik a három távol-keleti szocialista országban tett útjáról és eredményeiről, így válaszolt:- Az út szükséges és hasznos volt. Egyrészt alátámasztotta, hogy továbbra is kölcsönösen jók a kapcsolataink, és a jelenlegi időszakban tovább akarjuk őket fejleszteni, másrészt hozzájárult pártjaink együttműködésének megszilárdításához és országaink barátságának fejlesztéséhez. Azt hiszem, a látogatás mindhárom országban valóra váltotta ezeket a feladatokat és célokat. Ami a Kínai Népköztársaságot illeti, kapcsolataink már korábban minden szinten - pártvonalon is - megújultak és normalizálódtak. Most az volt a cél, hogy tovább bővítsük őket. Ami a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságot illeti, arra törekedtünk, hogy aláhúzzuk baráti kapcsolatainkat, és főleg gazdasági téren keressük továbbfejlesztésük útjait. Ez hozzájárult ahhoz, hogy hasznos következtetéseket vonhattunk le azzal kapcsolatban, milyen területeken fejlesszük együttműködésünket. A Mongol Népköztársasággal nagyon aktívan együttműködünk, végső soron ott már hosszú ideje hozzájárulunk főleg a bőr- és a cipőipar fejlesztéséhez, s a geológiai munkákba és az érckitermelésbe is bekapcsolódtunk. Most új ösztönzést akarunk adni ennek az együttműködésnek, igyekszünk elmélyíteni a kooperációt és a szakosítást, továbbá közös vállalatokat és közvetlen kapcsolatokat létrehozni. A Népi Koreának is érdeke a kooperáció és a szakosítás elmélyítése. A Kínai Népköztársaság hatalmas ország, ahol az egyes tartományokkal is konkrét együttműködést lehet kiépíteni. Ez azt jelenti, hogy olyan tartományt kell keresni, ahol ez az együttműködés teljes mértékben kibontakozhat. Szeretném kiemelni, hogy mindenütt megnyilvánult az együttműködés fejlesztése iránti kölcsönös érdeklődés, nem tapasztaltunk olyan konkrét gondokat, amelyek megold- hatatlanok lennének. Tehát politikai és más területeken egyaránt megnyílik az együttműködés további sikeres fejlesztésének útja. És mivel pártküldöttséggel voltunk ott, a döntések fontosak, mert a pártnak mindezekben az országokban vezető szerepe van, és az együttműködés hajtóereje. • Főtitkár elvtárs, nagyon érdeklődött a gazdasági reform és az egyes kínai üzemekben való gyakorlati végrehajtása iránt. Fel lehet használni az egyes tapasztalatokat a mi átalakításunkban, a mi gyakorlatunkban is?- Figyelembe kell venni, hogy a további fejlődés gazdasági problémái megoldásának mely módjait és az ezekhez való viszony mely módszereit hasznosíthatjuk nálunk, vagy melyek támasztják alá utunkat. Egyes területeken Kína korábban kezdett s már bizonyos tapasztalatokra tett szert, más szakaszokon viszont mi kezdtünk korábban, de általában azonos problémák előtt állunk. A jogkört ők is lefelé tekintve ítélik meg. Meglepett például, hogy vannak olyan tartományok, amelyek az ipari vállalatok 90 százalékát irányítják, tekintet nélkül nagyságukra, ezeket tehát nem a központi kormány irányítja. Vagy jártunk a pekingi fémkohászati kombinátban, amely évente 3 millió tonna acélt termel és mégis a pekingi városi tanács irányítja. Ugyancsak fontos, hogy elgondolkodjunk az egyes fejlett tőkés országokkal kifejtett együttműködés lehetőségeiről, a műszaki fejlesztés meggyorsítása és az új eljárások bevezetése érdekében. És e téren sok dolog tanulságos, habár természetesen ehhez a mi sajátos feltételeink alapján kell viszonyulnunk. Hasonló problémáik vannak - persze kínai jellegűek - az egyenlősdi leküzdésével. Kínában jelentős felélénkülés tapasztalható, amely éppen az új gazdasági ösztönzők, a nálunk vagy a Szovjetunióban kialakult hasonló új lehetőségek érvényesülésének köszönhető. Az ottani irányzat hasonló. Mongóliában is ezt az utat igyekeznek követni, annak ellenére, hogy ez az ország a gazdasági arányokat, a lakosság számát és a nagyságukat tekintve más. Eltérő ettől a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság gyakorlata, ahol a gazdaság továbbra is nagymértékben központosított, nagyfokú fegyelemmel, az emberek hatalmas mobilitásával, a pártnak és végső soron Kim Ir Szén elvtárs személyének hatalmas befolyásával, de ez különlegesség, sajátosság, amely eléggé lényegesen különbözik az összes többi szocialista ország helyzetétől. • Megbeszéléseik fontos részét képezték az időszerű nemzetközi problémák. Melyekre fordították a legnagyobb figyelmet, főtitkár elvtárs? Az alapvető kérdés a béke problémaköre volt. Mindenütt egyetértettünk abban, hogy helyes az az új külpolitika és új külpolitikai gondolkodás, amelyet a Szovjetunió követ. Kína, a Népi Korea és Mongólia egyaránt örömmel fogadta a közepes és rövidebb hatótávolságú rakéták felszámolásáról megkötött szovjet-amerikai egyezményt, s nagy érdeklődéssel fogadja és támogatja Reagan amerikai elnök szovjetunióbeli útját és Gorbacsov elvtárssal folytatott megbeszéléseit. Mindnyájan hozzá akarnak járulni a békepolitika megvalósításához. Igen, sajátos kérdésekkel is foglalkoztunk, ez természetes. Ázsiában jártunk, tehát megvitattuk a Kambodzsa körüli problémákat - amelyek kapcsán a nézetek eltérőek, ugyanúgy, mint Japán szerepét illetően, ebben a térségben - továbbá a két koreai állam egyesítésének kérdéseit. Mindezeket a dolgokat figyelembe kell venni, s a kérdéseket bizonyos kompromisszumok útján is kezelni kell. Hiszen kompromisszum nélkül szovjet - amerikai csúcstalálkozó sem lenne. Az a benyomásom: ebben a térségben - ugyanúgy, mint nálunk Európában - arra törekszenek, hogy a béke megszilárdításának, valamint a nukleáris és a vegyi fegyverek megsemmisítésének folyamata meggyorsuljon egész bolygónk boldogulása érdekében. Kapcsolataink sikeresen fejlődnek OLVASÓINK FIGYELMÉBE! A csúcstalálkozóról kiadott szovjet - amerikai KÖZÖS KÖZLEMÉNYT lapunk holnapi számában tesz- szük közzé. (Folytatás az 1. oldalról) tatta Mihail Gorbacsov és Ronald Reagan moszkvai csúcstalálkozóját a leszerelési folyamat továbbvitele szempontjából, amelynek első lépését a közepes és a rövidebb hatótávolságú rakéták felszámolásáról szóló szerződés megkötésével tették meg. Egyúttal köszönetét mondott a Varsói Szerződés és a NATO érintkezési vonalán létesítendő bizalmi, együttműködési és jószomszédsági övezet létrehozását célzó csehszlovák javaslat kedvező fogadtatásáért és értékeléséért. Végezetül szólt a komplex átalakítás feladatairól és azokról az igényekről, amelyek ebből a Szövetségi Gyűlésre főleg törvényhozási téren hárulnak. Jao Kuang nagyra értékelte a küldöttség baráti fogadtatását hazánkban, s elégedetten nyilatkozott a csehszlovák partnerekkel folytatott eredményeiről és arról, hogy a kínai parlamenti képviselők megismerhették a szocialista Csehszlovákia népének életét és munkáját. A tárgyalásokon egyetértettünk abban - mondotta -, hogy új formákkal, főleg közvetlen kapcsolatok megteremtésével kell gazdagítani az eddigi gazdasági együttműködést. A továbbiakban a kínai gazdasági reformok elveit világította meg, s rámutatott a csehszlovákiai gazdasági mechanizmus átalakításával azonos néhány sajátosságra és problémára. Körvonalazta az Országos Népi Gyűlésre a jelenlegi megbízatási időszakban háruló feladatokat. A szívélyes, baráti légkörű találkozón részt vett Miroslav Štépán és Václav Stáfek, a Szövetségi Gyűlés kamarái külügyi bizottságainak elnökei. Ott volt Vang Szing-ta, a Kínai Népköztársaság csehszlovákiai nagykövete.
