Új Szó, 1988. június (41. évfolyam, 127-152. szám)

1988-06-02 / 128. szám, csütörtök

A RATIFIKÁCIÓS OKMÁNYOK ÜNNEPÉLYES CSERÉJE Az ENSZ-közgyűlés 3. rendkívüli leszerelési ülésszaka Megkezdődött az általános vita Érvénybe lépett a decemberi rakétaszerződés Mihail Gorbacsov és Ronald Reagan beszédet mondott (ČSTK) - Moszkvában tegnap ünnepélyes keretek között cserélték ki a közepes és rövidebb hatótávolságú rakéták felszámolásáról szóló szovjet-amerikai szerződés ratifikációs okmányait. Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára és Ronald Reagan amerikai elnök írta alá az okmánycseréről szóló jegyzőkönyvet. Emlékezetes, a történelmi jelen­tőségű dokumentumot a két ország vezetője 1987 decemberében Washingtonban látta el kézjegyével. A rakétaszerződés a ratifikációs okmányok cseréjével érvénybe lépett. ÚJ SZÚ 1988. VI. 2. A jegyzőkönyv aláírását követően Mihail Gorbacsov és Ronald Rea­gan rövid beszédet mondott. Az SZKP KB főtitkára kijelentette: A végéhez közeledik a Szovjet­unió és az Egyesült Államok legfel­sőbb vezetőinek már a negyedik találkozója. A végéhez közeledik az Egyesült Államok elnökének szov­jetunióbeli látogatása. Az elnökkel áttekintettük a legfel­sőbb szintű párbeszéd eredményeit. Megvitattuk a szovjet-amerikai kap­csolatok perspektíváit - a közelieket és a távlatiakat egyaránt. Aláírtuk azokat a dokumentumo­kat, amelyek az elért eredményeket fektetik le, s amelyek a jövő számára tájékozódási pontként szolgálnak. Közöttük is történelmi helyet foglal­nak el a ratifikációs okmányok, ame­lyek alapján érvénybe lép a közepes és a rövidebb hatótávolságú raké­tákról szóló megállapodás. Az ezek­ben a percekben lezajlott okmány­csere a nukleáris leszerelés korsza­kának kezdetévé váit. E napok munkájáról teljes joggal kijelenthetem: az, ami Moszkvában lejátszódott, nagypolitika. Ez olyan politika, amely az emberek millióinak érdekeit érinti. Mindegyik találkozónk megingat­ta a „hidegháború“ pilléreit. Mind­egyik nagy repedéseket okozott ezeken a pilléreken és megnyitotta az utat a modern, civilizált világpoliti­ka előtt, amely valóban megfelel korunknak. De a nagypolitika bonyo­lult politika is, amelyben egyetlen lépés sem könnyű. Minden újabb lépést népeink és a világ népei biz­tonságának érdekei szerint értéke­lünk. Mert csak így lehet eljutni a va­lóban nagy eredményekhez, ame­lyek az életképesség szükséges tar­talékaival rendelkeznek. A nagypoli­tika nagy felelősséget is jelent. Ezért nem lehet kiindulni csupán a saját érdekeinkből, amelyek szükségsze­rűen mindig egyoldalúak. Az ilyen politikának nagy gondolatra is szük­sége van. Az emberiség háborúk és katasztrófák, tragédiák és nagy csa­pások, keresések és felfedezések közepette a huszadik század során nehezen jutott el ehhez a gondo­lathoz. Úgy hisszük, hogy ez a gondolat a nukleáris fegyverek és az erőszak nélküli világ gondolata. Éppen ez határozza meg azt a mandátumot, amellyel a szovjet nép felruházza vezetőit, amikor tárgyalásokra ké­szülnek. Annál is inkább vonatkozik ez az olyan nagyhatalommal folyta­tott tárgyalásokra, mint az Egyesült Államok. A moszkvai Kremlnek e történel­mi lépcsősoráról szeretném közölni a szovjet néppel, az amerikaiakkal, minden nemzettel: becsületesen dolgoztunk és szorgalmasan, s így fogunk dolgozni továbbra is, hogy teljesítsük ezt a történelmi megbíza­tást. A háborúk, az erőszak, az atom­fegyverek nélküli világ könyvébe már beíródtak az első sorok. Úgy vélem, most már senkinek sem sike­rül becsuknia és félretennie ezt a könyvet. Ronald Reagan elnökkel mege­gyezett a véleményünk abban, hogy a legközelebbi feladatunkat - a ha­dászati támadófegyverek ötven szá­zalékos csökkentésére vonatkozó szerződés megkötését - teljesíteni lehet és teljesíteni kell. A közös munka és az eszmecse­re során megtanultuk egymást job­ban megérteni, s figyelembe venni mindazt, ami aggasztja a partnert, s ennek megfelelően keresni a meg­oldást. Kapcsolataink légköre javul. És mi igyekszünk ezt a légkört a hi­vatalos érintkezések és a szovjet­amerikai viszony mindennapos gya­korlatának is a konstansává változ­tatni. Itt is népünk mandátumához tartjuk magunkat. A washingtoni és a moszkvai ta­lálkozó légkörének, az elért megál­lapodásoknak köszönhetően az amerikai és a szovjet embereknek most nagyobb lehetőségeik vannak a kontaktusokra és a kölcsönös megismerésre. A tudósok, diákok, tanulók, a kultúra területén dolgozók és a turisták, a sportolók, s termé­szetesen a vállalkozók - s ebben hiszek - továbbra is bővíteni és színesíteni fogják az együttmüködés és a baráti kapcsolatok szövetét. Ezt néha jobban tudják csinálni, mint a politikusok. Bizonyára még nem születtek meg azok a történészek, akik azt Emlékezetes, hogy az amerikai szenátus a moszk­vai csúcstalálkozó előestéjén hagyta jóvá a szov­jet-amerikai rakétaszerződés ratifikálására vonat­kozó határozatát, vagyis Reagan elnök nem vihette magával az okmányt. Megtette ezt Howard Baker, a Fehér Ház személyzeti főnöke, aki a dokumentu­mot Helsinkiben adta át Ronald Reagannek. (Ké­pünkön Baker a ratifikációs okmánnyal). (Telefoto - ČSTK) fogják leírni és értékelni, ami most játszódik le. De minden nap gyerme­kek születnek, akik a 21. században fognak élni és akikre biztonságos és humánus világot kell hagynunk örökül. A szovjet vezetés és a szovjet nép nevében mindazoknak, akik ag­gódva és reményekkel gondolnak a jövőre, szeretném megmondani: erre fogunk törekedni. Es a célt egyedül közös munkával érhetjük el - mondotta végezetül Mihail Gorba­csov. Ezt követően Ronald Reagan lé­pett a mikrofonhoz. A következőket mondotta: Történelmi pillanat tanúi vagyunk. E dokumentumok, a ratifikációs ok­mányok cseréjével érvénybe lép az a szerződés, amelyet tavaly decem­berben írtunk alá Washingtonban. A Moszkvához vezető út nem volt könnyű. A kritikus pillanatokban szükség volt az ön személyes bea­vatkozására, amely döntően hatott. És ezért hálásak vagyunk önnek. Úgyszintén tudják, a kezdet kez­detétől milyen nagy jelentőséget tu­lajdonítottam én magam - s kormá­nyom is - nemcsak a fegyverkezés korlátozásának, hanem a fegyverek száma csökkentésének is. Amikor hét évvel ezelőtt először javasoltam a kettős nullamegoldást, néhányan azt mondták, ez olyan irreális gon­dolat, hogy felelőtlenség előállni ve­le. Mások egyszerűen propagan- disztikus vagy taktikai-politikai hú­zásnak tartották. A szkepticizmus és a kétségek azonban alig hoznak termést. Ma az előttünk levő asztalon fek­szik a remény gyümölcse, annak bizonyítéka, mit lehet elérni a nyílt­ság és a realizmus alapján. Bátor­kodtunk reménykedni, s reményeink teljesültek. A történelem során először szá­moljuk fel az amerikai és szovjet nukleáris rakéták egész osztályát. A szerződés ezen felül a legszigo­rúbb ellenőrző intézkedésekkel szá­mol. Országaink területén első ízben kezdik meg működésüket a másik ország inspekciós csoportjai. Bár ez a szerződés az együttmű­ködés új távlatait nyitja meg, számos további kérdést kell még megtár­gyalnunk. Nem állhatunk meg, főtit­kár úr, sok munka vár ránk. Amint azt közös nyilatkozatunk­ban is leszögezzük, a találkozókon további előrehaladást ér­tünk el a hadászati fegy­verek számának ötven százalékos csökkentésé­re vonatkozóan. A követ­kező hónapokban egy újabb lépést kell megkí­sérelnünk és minél ha­marabb be kell fejeznünk a START-szerződést. Bővítjük tehát a bizalom határait, főtitkár úr, bár - természetesen - az ellenőrzésről sem feled­kezünk meg. Főtitkár úr, többször is megegyezett a vélemé­nyünk abban, hogy fon­tos, alapvető különbsé­gek maradnak közöttünk. Párhuzamosan azzal, hogy e különbségek csökkentésére törek­szünk és fogunk töreked­ni, párhuzamosan azzal, hogy a béke új korszaká­ra, az ember nagyobb szabadságára fogunk tö­rekedni, felelősséget kell tanúsíta­nunk és ugyancsak törekednünk kell a konfliktus veszélyének csökkenté­sére és a háború elhárítására. Ma tehát megtettük az első lépést a világosabb jövő, a biztonságosabb világ felé. Amerika szövetségesei és barátai úgyszintén üdvözlik ezt a szerződést. A tárgyalások folya­mán mindent megkonzultáltunk ve­lük. Világosan megmondtuk nekik, hogy az ő biztonságukat vagy az ő érdekeiket sosem tesszük kocká­ra, ellenkezőleg, csakis akkor írjuk alá a szerződést, ha erősíti bizton­ságukat, mint ahogy ez a szerződés is teszi. Szeretném végezetül kihasználni az alkalmat arra, hogy megköszön­jem az amerikai szenátusnak a szer­ződéssel kapcsolatban végzett munkáját. A demokrácia útjai időn­ként igen bonyolultak és nehezek. Ez azonban jó út, sőt, hisszük, hogy ez a legjobb út. Főtitkár úr, szeretnék még egy­szer köszönetét mondani önnek, s mindazoknak, akik ilyen hatalmas munkát végeztek. ­(ČSTK) - Az ENSZ-közgyülés 3. rendkívüli leszerelési ülésszakán tegnap kezdődött meg az általános vita. Bohuslav Chňoupek külügymi­niszter, a csehszlovák küldöttség vezetője június 8-án mond beszédet. A közgyűlés nyitónapján, kedden a résztvevők közül először Peter Florin szólalt fel, akit az ülésszak elnökévé választottak. Őt követően Javier Perez de Cuellar, az ENSZ főtitkára mondott beszédet. Egye­bek között hangsúlyozta, hogy a je­lenlegi moszkvai csúcsértekezlet ki­hangsúlyozza a rendkívüli ENSZ- ülésszak jelentőségét. Rámutatott: a világon mérhetetlen eszközöket for­dítanak katonai célokra (a becslések szerint tavaly egybillió dollárt tettek ki a katonai kiadások). Perez de Cuellar beszédében ja­vasolta, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezete vállalja magára a lesze­relési megállapodások ellenőrzésé­ből eredő kötelezettségek teljesíté­sének felügyeletét. Néhány terüle­ten ugyan az ellenőrzésnek kétolda­lú szinten kell maradnia, a multilate­rális megállapodások viszont multi­laterális ellenőrzést tesznek szüksé­gessé - mondotta a világszervezet főtitkára, kiemelve, hogy épp itt játszhatna fontos szerepet az ENSZ. A 3. rendkívüli leszerelési ülés­szak általános vitájában, amely júni­us 14-ig fog tartani, a résztvevők kifejtik kormányuk álláspontját nap­jaink legidőszerűbb problémáival, főleg a nukleáris és a hagyományos leszerelés kérdéseivel kapcsolat­ban. Az egész ülésszak június 25-én fejezi be munkáját. A JKSZ-konferencia állásfoglalása A párt fő feladatairól (ČSTK) - Belgrádban kedden be­fejeződött a Jugoszláv Kommunis­ták Szövetségének országos konfe­renciája. A küldöttek jóváhagyták a pártértekezlet állásfoglalását azokkal a feladatokkal kapcsolat­ban, amelyek a JKSZ-re várnak esz- mei-politikai vezető szerepének megszilárdításáért, egységének erősítéséért és felelősségének foko­zásáért, a válság leküzdéséért foly­tatott harc során. A dokumentum egyebek között leszögezi: a konferencia egyetért a párttagság követelésével, hogy a JKSZ határozottabban kezdje meg önmaga megújítását, szilárdítsa ve­zető szerepét a társadalomban és jobban alkalmazkodjon a fejlett szo­cialista önigazgatási demokrácia szükségleteihez. A JKSZ-nek ösztö­nöznie kell a munkásosztályt és más alkotó erőket arra, hogy bekapcso­lódjanak a gazdasági és más prob­lémák megoldásáért vívott küzde­lembe. Azonnal hozzá kell látni a mélyre­ható gazdasági és politikai reformok megvalósításához, amelyek meg­erősítik a gazdasági szubjektumok önállóságát és a társadalmi élet de­mokratizálásához vezetnek. A JKSZ KB, a szövetségi köztár­saságok és autonóm területek párt­vezetőségeinek következetesen fel kell mérniük saját felelősségüket ab­ban, hogy miért lassult a kongresz- szusi határozatok teljesítése és olyan intézkedéseket kell foganato­sítaniuk, amelyek hozzájárulnak a válság leküzdéséhez. Szükség lesz a kádercserére, az eszmei-poli- tikai differenciálásra, amely az egy­ség elérésének alapvető feltétele. A dokumentum a továbbiakban nagy jelentőséget tulajdonít a piaci törvényszerűségek érvényesítésé­nek. A szocialista önigazgatás fel­lendítésének fontos feltétele a gaz­daság átállítása a piaci mechaniz­mus elveire. A piacorientáltság be­vezetését azonban nem lehet meg­valósítani a szabad árképzés, a na­gyobb gazdasági felelősség és a döntéshozatalban a kockázatvál­lalás nélkül. A JKSZ-nek aktívabban kell bekapcsolódnia az önigazgatási társadalmi tervezés és a piaci kritéri­umok szerepe megszilárdításáért ví­vott küzdelembe. A párt feladata, hogy támogassa a társadalmi, a szövetkezeti és a magánszektor fejlesztését, a termelés és az export növekedési ütemének meggyorsítá­sát, a termékek minőségének javí­tását. A konferencia hangsúlyozta: fele­lősségteljesebb hozzáállásra van szükség a hosszú távú gazdasági stabilizációs program és a kong­resszusi határozatok megvalósítá­sakor. Nem lehet tovább várni az egyes programok kidolgozásával, mert a meglevő gazdasági és szoci­ális problémák az intenzív gazdálko­dásmód, a szabad árképzés, a piac­orientáltság bevezetése után kez­detben tovább fognak mélyülni. A piaci gazdálkodás feltételei mellett a gazdaság és a politikai intézményrendszer reformjaival és az időszerű társadalmi, gazdasági problémák megoldásával egyidőben meg kell változtatni a káderpolitikát és a választási rendszert. Be kell vezetni a közvetlen választásokat, a többes jelölés rendszerét és a tit­kos szavazást. A jugoszláv kommunisták szövet­ségének feladata, hogy megteremtse a koszovói helyzet normalizálásá­hoz szükséges feltételeket, önkriti­kusan vizsgálja meg a párt irányvo­nala teljesítése során felmerült hiá­nyosságok okait, konszolidálja a tagságot, erősítse annak eszmei­politikai és akcióegységét. A JKSZ-nek meg kell válnia azok­tól a párttagoktól, akik a nacionalis­ta, bürokrata és burzsoá liberális nézeteket vallanak, akik megsértik a törvényeket. Demokratizálni kell a káderpolitikát is. Lassan, óvatosan, de haladni kell Szeptemberben: Rakétakivonás az NSZK-ból (ČSTK) - Bonnban kedden hiva­talosan bejelentették, hogy az ame­rikai közepes hatótávolságú nukleá­ris fegyverek - a Pershing 2 rakéták és a manőverező robotrepülőgépek - kivonását a Német Szövetségi Köztársaság területéről idén szep­temberben kezdik meg. Az első ra­kétákat a Heilbronn melletti Wald- heid városkában levő amerikai bázisról szállítják el. A feltételezések szerint a közepes és rövidebb hatótávolságú rakétákról szóló szovjet-amerikai szerződés értelmében felszámolás­ra kerülő fegyvereket három éven belül vonják ki az NSZK-ból. (Kiküldött munkatársunk jelenti Moszkvából) - Két amerikai szená­tor nyilatkozott tegnap az újságírók­nak a szovjet-amerikai kapcsolatok jelenlegi helyzetéről, s az akkor még zajló legfelső szintű tárgyalások leg­fontosabb kérdéséről - a HTF-szer- ződésről Robert Byrd, a szenátusi demokrata többség vezetője és Ro­bert Dole, aki csak a közelmúltban szállt ki a választási harcból, miután egyértelművé vált, hogy a republiká­nusok jelöltje Bush alelnök lesz, egyetértett abban, melyek a legfon­tosabb problémák ezen a területen. Byrd szenátor az első, de nagyon fontos leszerelési lépésnek nevezte a közepes és rövidebb hatótávolsá­gú szovjet és amerikai rakéták fel­számolásáról kötött szerződést. Fontosnak tartotta, hogy folytatódja­nak a leszerelési tárgyalások, tekin­tet nélkül arra, hogy a jelenlegi kor­mánynak már csak hét hónapja van hátra.- Ez hosszú idő, ez alatt még sokat lehet tenni - mondotta Byrd. Viszont teljesen kizártnak tartotta, hogy elkészül a HTF-szerződés és a szenátus ratifikálja azt.- A szenátus egyenrangú partne­re a Fehér Háznak, ezt rögzíti az alkotmány is - jelentette ki Robert Dole. - Az elnöknek van még ideje arra, hogy előrelépést érjen el ezen a területen, de sietni nem szabad. Ezt a szenátus nem engedi meg.- Csak óvatosan, lassan, meg­fontoltan szabad megtenni minden lépést a hadászati támadófegyverek ötven százalékos csökkentése felé- csatlakozott véleményéhez Byrd. A szenátorok kifejtették nézetüket- s ezzel teljes mértékben egyet lehet érteni, így vélekedik a szovjet vezetés is -, hogy a HTF-szerződés sokkal keményebb dió, mint a de­cemberi rakétaszerződés, pedig azt sem sikerült egyik napról a másikra tető alá hozni. Ezúttal az ellenőrzés problémái még súlyosabbak, mivel a nukleáris fegyverek egy osztályá­nak csak csökkentéséről, nem pedig teljes felszámolásáról van szó, ami nagyon megnehezíti az ellenőrzést. Megismételték az ismert amerikai álláspontot, miszerint a hagyomá­nyos fegyverek terén a Szovjetunió és a Varsói Szerződés országai fö­lényben vannak az Egyesült Áila­rnoKKal és a NATO-val szemben, és kijelentették: a HTF-szerződés ki­dolgozása során ezt is tekintetbe kell venni. Felvetődött a kérdés, nem okoz-e törést a szovjet-amerikai párbe­szédben az a tény, hogy hét hónap múlva már új lakója lesz a Fehér Háznak. Dole szenátor elismerte, jogosak az ilyen félelmek, nem telje­sen alaptalanok, de ő személy sze­rint optimista. - Az elnök még dol­gozni fog az elkövetkező hónapok­ban, s remélem utódja is republiká­nus lesz, tehát a törés veszélye minimális - jelentette ki. Elmondta, kedden este a Szpaszo-villában adott vacsorán Mihail Gorbacsov álláspontja alátámasztására azzal érvelt, a leszerelési dokumentumok kidolgozásában a szakértőké a fő­szerep, s bármilyen lesz is az USA új kormánya, ugyanezeket a szakér­tőket fogja alkalmazni, a politikusok csak a tárgyalások folytatásáról vagy felfüggesztéséről döntenek. Egy ilyen döntést pedig a nép akara­tának figyelembevételével, azzal összhangban lehet és szabad meg­hozni. Az amerikai nép pedig ugyan­úgy, mint a szovjet nép, mint min­den más nép, békét akar. GÖRFÖL ZSUZSA

Next

/
Thumbnails
Contents