Új Szó, 1988. június (41. évfolyam, 127-152. szám)

1988-06-13 / 137. szám, hétfő

„Ha a legfogékonyabb korban, a hatodik és tizenhatodik év közt egyszer sem járja át a gyermeket a zene éltető árama: akkor később már alig fog rajta. Sokszor egyetlen élmény egész életre megnyitja a fiatal lelket a zenének. Ezt az élményt nem lehet a véletlenre bízni: ezt megszerezni az iskola feladata.“ - írta 1929-ben Kodály Zoltán. Fenntartások nélkül mondhatjuk, hogy a Kassai (Košice) Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskolában és Gim- Könnyű-e meggyőzni a gyerekeket, egyáltalán akarnak-e % kórusban énekelni?- Mi a zenét, a karéneklést nem ráerőszakolni, hanem megszerettetni akarjuk a gyerekekkel. Ez, úgy vélem, sikerül is. A mai gyerekek ugyanis annyira túlterheltek, a heti egyszeri énekkari próba, az önfeledt éneklés öröme szinte feltölti őket. Nemcsak Kodály tapasztalta, mi is érezzük, tudjuk, hogy a zene által lelkileg is gazdagodhatnak a gyerekek.- Úgy tudom, a karéneklés révén a tanulók sok barátra leltek.- Igen, így igaz. Már kétszer is vendégül láttuk Kassán az NDK-beli cottbusi iskola diákjait, s mi is énekeltünk Berlinben és Drezdában. Most pedig a Leöwey Klára Gimnázium vendégeként Pécsett töltöttünk öt felejthetetlen napot. Pécs gyönyörű város és magas színvonalú zenei kultúrával rendelkezik. Kiváló fiiharmonikus zenekarukon és operatársulatukon kívül egy világhírű fúvós kvintettjük is van, és ahány üzem vagy intézmény, szinte ugyanannyi kórus is működik a városban, s ezek

A gyermekek lelki gazdagodásáért

Beszélgetés a Csengettyű gyermekkórus karnagyával

náziumban ennek a felismerésnek a jegyében dolgoznak. Homolyáné Szabó Éva tanárnő vezetésével immár csaknem két évtizede figyelemre méltó munkát végez a Csengettyű gyermekkórus. S hogy a nagy odaadással végzett, szakszerű munka nem hiábavaló, azt az is bizonyítja, hogy a Csengő Énekszó legutóbbi országos versenyen a kassaiak a zsűri külön dicséretével Arany sáv minősítést kaptak.- Pedagógiai szempontból természetesen fontos, hogy a versenyeken is ott legyenek a gyerekek - mondja Homolya Éva, majd hozzáteszi: - Persze, nem a díj a legfontosabb. Gondoljunk csak bele: hány olyan ember él közöttünk, aki a beszéd- és légzőszerveit sem tudja helyesen használni. Nos, aki énekkarba jár, azt legelőször is erre tanítjuk meg. Az énekkar továbbá az összetartozás érzetét, az egymás iránti figyelmet is igyekszik kialakítani a gyerekekben. Az énekkarban mindenkinek egyaránt fontos a munkája, itt egyetlen ember hibája mindent elronthat.

között alig akad olyan, amelyik ne bizonyított volna valamelyik európai versenyen. Ez mondható el különben az ifjúsági kórusokról is A Leöwey Gimnáziumnak például négy kórusa van: egy vegyeskar, egy női, egy nemzetiségi és egy tanári. Már negyedszer jártunk náluk, de hatvanhét gyereket most vittünk először. Igaz, többen már ismerősökhöz, barátokhoz mentek.-Hogyan született ez a kapcsolat?-Az egyik pécsi kolléga készült Kassára a gyerekekkel. Megtudta, hogy van az iskolánkban egy kórus. Megszerezte a címet, írt nekünk. Tetszett a kapcsolatfelvételre tett ajánlata, ezért azonnal válaszoltunk nekik, és fogadtuk őket. Már az első találkozó jól sikerült, s a többi még csodálatosabb volt. Gimnáziumuknak olyan jó akusztikájú díszterme van, hogy már lemezfelvételeket is készítettek benne. Nekünk is élmény volt ott énekelni.- Melyik kórusművel aratták a legnagyobb sikert?- Kari József Esti nótázásával. Ez

a csángó népdalfeldolgozás egy nagyon igényes, nehéz zongorakísérettel előadott alkotás. Kórusunk olyan szépen, mint most, még sohasem énekelte. Sikeresen adtuk elő Kodály Gergelyjárását, Ave Mariáját és az Egyedem-begyedemet is. Most, persze, nemcsak Pécsett énekeltünk. Vendéglátóink kivittek Dobszára, egy vidéki iskolába. A mi gyermekeink itt láttak először úgynevezett talpas házat. A búbos kemencében lepényt is sütöttek nekünk - úgy mint évszázadokkal ezelőtt: tejföllel, hagymával. A falatozás után gémes kútból merítettünk vizet. Mondom, ahol csak jártunk, mindenütt énekeltünk: múzeumban, székesegyházban, képtárban. A siklósi szoborparkban önmaguktól kezdtek el énekelni a gyerekek. A végén meg egy külföldi turistacsoport is hozzánk szegődött, velünk énekelt, mert kiderült, hogy ők szintén ismernek néhány művet a repertoárunkból. Élmény volt gyermekeinknek Szigetvár megtekintése, jó volt meg- mártózni a harkányi fürdő termálvizében, s nagyon örülünk, hogy Ceg- lédpusztán láthattuk Európa talán legszebb faluházát, amelyet Mako- vecz Imre tervei alapján, német ácsmesterek építettek. Mindannyian sok élménnyel, új ismeretekkel gazdagodtunk, s ezt elsősorban a vendéglátó gimnáziumnak és azoknak a szülőknek köszönhetjük, akiknél gyermekeink laktak.- ön Pécsről nem a gyerekekkel jött haza. Miért?- Három kislány bejutott az orosz nyelvi olimpia országos döntőjébe, melyet Bratislavában rendeztek meg. Megmondom őszintén: nagyon izgultam, hogy a pécsi turné után nem lesznek-e fáradtak a gyerekek, képesek lesznek-e a tudásuknak megfelelő teljesítményt nyújtani. Most, utólag már nagyon boldog vagyok, mert a 8. osztályos Bocsko- rás Andrea megnyerte az országos döntőt.-Amellett, hogy heti huszonöt órát tanít, ön énnekkart vezet, orosz nyelvi olimpiára készíti fel a gyerekeket, s természetesen ott a család. Hogyan bírja mindezt?- Szeretem a gyerekeket, mindenre képes vagyok értük. Azzal a három kislánnyal, akik bekerültek az orosz nyelvi olimpia országos döntőjébe, vasárnap délután, otthon, a lakásomban foglalkoztam. Hétközben egyszerűen nem volt olyan nap, hogy egyszerre mindhármukkal találkozhattam volna.

SZASZÁK GYÖRGY

Az idei zselizi (Želiezovce) országos népművészeti fesztiválon a rozsnyói (Rožňava) Búzavirág nyerte a legjobb menettánc díját. Képünkön a gálaműsorukból egy jelenet. (Lőri ncz János felvétele)

Véső és ecset

Janiga József: Csallóközi motívum (tus)

Kis edénykékbe éppen különböző színárnyalatú, friss betont helyezett ifj. Szűcs László, amikor zselizi (Želiezovce) otthonukban felkerestem.- Erre azért van szükség, hogy ha majd a beton megszárad, pontosan lássam, melyik színárnyalat a legmegfelelőbb a készülő címerhez.

Ifj. Szűcs László kőszobrász, Banská Bystricában restauráló műhely dolgozója. Most éppen címereket restaurál. Ezúttal egy címer letöredezett részeit pótolja, ahhoz kell az eredetinek megfelelő színt megtalálnia. Kertes házuk udvarán dolgozik, korábban a restaurálás helyszínén végezte munkáját. Javított a strečnói várban, a trebostovói kastélyban, Banská Bystricában - ablakokat, gótikus boltíveket, mikor mire volt szükség. Olykor a meghibásodott darabot javítja ki, máskor régi rajzok, képek alapján másolatot készít a hiányzó darabról. Előfordul, hogy műkőből öntik ki az utánzatot.- Igen fontos, hogy a kő jó minőségű legyen - magyarázza. - A robbantott kő általában nem megfelelő. Gyakran csak faragás közben derül ki, hogy reped. Minél keményebb az anyag, annál jobb vele dolgozni.- Nem fordítva? - csodálkozom.- Nem bizony. Hisz a puhább kő esetében könnyebben előfordul, hogy a véső tovább fut a kelleténél.

Szerszámai közül a legfontosabbak a vésők. No meg a kalapács. Ezt izmos karjai, diszkoszvetőkéhez hasonló vállai is elárulják. Munkáját többnyire a saját maga készítette szobrokkal is díszített, festőien szép udvarukban vagy a műteremként szolgáló egyik helyiségben végzi. Az ihleten kívül fizikai erőnlétre is szük^- ség van itt.- Ha nincs kedvem dolgozni, kár elkezdenem a munkát - mondja a halk szavú fiatalember. - Ha meg van, nem tudom abbahagyni. A feladatok természetesen határidőhöz vannak kötve.

Munkája bőven akad, hiszen kevés a kőszobrász.

Az idén is sok fiatal volt résztvevője a közelmúltban megrendezett ghymesi (Jelenec) művelődési tábornak, mely ezúttal, a szokásos három nap helyett, négy napig tartott. Jól jött ez a plusz egy nap, nem volt zsúfolt a program, több idő jutott baráti beszélgetésekre, vitára, valamint arra, hogy a táborozok élvezzék a gyönyörű májusi napokat.

A műsorból elsőként Püspöki Nagy Péter Honfoglalás című előadását említem. A jeles történész eddig kevésbé ismert részleteket villantott fel az ezer évvel ezelőtti történelmünkből, megpróbálva választ adni egyúttal arra a kérdésre is, hogy mi késztette őseinket az óhaza elhagyására. Ezután Czine Mihály irodalomtörténész előadása következett, majd Marosi Júlia népdalénekes erdélyi sétára hívta a táboro- zókat - énekkel, mesével. Tóth Károly az elsősorban művészettörténészként számon tartott Hamvas Béláról beszélt.

Az idén is volt gyermekműsor, melyet a kastély udvarán kísértek élénk figyelemmel a falubéli gyerekek és a táborozok. A Szivárvány bábcsoport és a Ghymes zenekar fellépése után Dévai Nagy Kamilla és Pelsőczy László lépett a gyerekek elé, akik aktív szerephez is jutótTARTALMAS NAPOK

tak a műsorban, akárcsak az elözo kettőben. Izgultak a mesefigurákért, énekeltek, játszottak.

A vadászteremben Jókai Máriának a Zoboralja szőtteseiből és ruháiból összeállított kiállítását tekinthették meg a táborozók. Egy másik tárlaton - „Nyű art“ - a modern képzőművészetet kedvelő és művelő főiskolások mutatkoztak be. Az alkotásokról sokat lehetne vitatkozni,

e sorok írójának Szaniszló Judit belső hangulatokat sugárzó grafikái, és Baranícs Róbert tájképei tetszettek a leginkább.

Ezúttal távolabbi célpontja volt a túrának - Horné Lefantovce. Az ottani szanatórium udvarán Hanvay Árpád helytörténeti előadásban vázolta fel a környék múltját, valamint szólt e táj nevesebb szülöttjeiről, köztük Ányos Pálról, akinek müveiMarosi Júlia előadásán

(A szerző felvétele)

bői azután irodalmi színpadi összeállítást is láttunk.

A sok szép élmény mellett volt egy rossz is, elkedvetlenítette a tá- borozókat az Edelstein-Gyulai család kriptájának látványa. A pusztulás, pusztítás képét mutatta. Koporsók, díszítések, falak romokban.

Folytatva a műsorról szóló sorokat, mindennap volt a táborban táncház, közreműködött a štúrovói Rajcsúros zenekar, vendégként fellépett az Egyszólam zenekar (Fábián Éva, Juhász Zoltán, Berec András), Ökrös Csaba és zenekara, valamint a Ghymes együttes (Szarka Gyula, Bohus Zoltán, Buják Andor, Écsi Gyöngyi). Ez utóbbival kapcsolatban megjegyzem, hogy az idén valószínűleg megjelenik első önálló nagylemezük, Ifjúság, mint sólyom- • madár címmel.

A táborozás utolsó eseménye annak a kopjafának a felállítása és avatása volt, melyet az idén is Nagy- ferenc Katalin készített. A résztvevőktől Vörös Éva, a nyitrai (Nitra) Juhász Gyula Ifjúsági Klub leköszönő elnöke búcsúzott el. Még annyit - a rendezésről és a hangulatról -, hogy követendő példaként szolgálhat más művelődési táborok szervezőinek számára is.

PUNTIGÁN JÓZSEF- Én eredetileg üveggel szerettem volna dolgozni, de nem vettek fel a főiskolára. Pedig még ma is vannak olyan elképzeléseim, melyek csak üvegben lennének megvalósíthatók. Azt, hogy kőszobrász lettem, nem bántam meg. A követ tökéletesen ki lehet dolgozni. Tudom, melyik kőtől mit várhatok. Hogy mit milyen anyagból lehet kihozni.

Nemcsak restaurál, saját szobrokat is készít. Egy hatalmas kődarab az udvaron már sejteti, milyen formát álmodott neki alkotója.

Ifj. Szűcs László a Bratislavai Iparművészeti Szakközépiskolában tanulta szakmáját. Jó néhány évvel korábban ugyanebbe az iskolába járt édesapja, azaz id. Szűcs László, csak éppen ő grafikát tanult. De kedvelte a szobrászatot is.- Volt hozzá fogásom, hiszen a szobrászat tanára még harmadikos koromban is csalogatott, hogy menjek át erre a szakra. Volt idő, hogy lenyűgözött az agyag, az ecsetet látni se akartam. Most azonban már jobbára csak festek.- Hol dolgozik szívesebben, bent, vagy a szabadban?-Kint a vázlatokat készítem el, itthon pedig megfestem a képet. A szabadban tehát többnyire krétával dolgozom. Eddigi munkáim javarészt tájképek. A legszívesebben a Garamot és környékét látogatom. Minden évszakban egyfomnán vonzó. Hogy téli tájat kevesebbet festenek, csupán egy oka lehet: nem kellemes a hidegben ücsörögni. Én szintén leginkább csak a műterem ablakából festem a téli képeket.

Nem fényképszerűen „tükrözi“ a tájat. Olykor nagyon is elrugaszkodik a valóságtól. Ilyenek például az esztendő egyes hónapjait ábrázoló képei, melyek elsősorban színeikkel fejezik ki a mondanivalót. Absztrakt festményei nemcsak szemet gyö- nyörködtetőek, gondolkodásra is késztetnek. Ecsetkezelése figurális kompozícióin ugyancsak magabiztos. Ez utóbbi képei sem csupán gyönyörködtetnek, amit jól szemléltet egy, fénykép alapján készült festménye. Az eredeti felvételen néhány férfi látható, akik az első világháborúból tértek vissza. Az egyik figurának a csoportképen (s ez már a képzőművész mondanivalója) halálfeje van, és a többiek mögött. V betűt mutat ujjaival, azaz a győzelem jelét. Azt, hogy a háborúban csak a halál volt győztes.

Id. Szűcs László munkáit egyre többen ismerik meg. Volt már kiállítása Léván (Levice), Zselizen, Komáromban (Komárno), Dunaszerda- helyen (Dunajská Streda), Ipolyságon (Šahy). Ezekben a városokban a múzeumok vásároltak is tőle képeket.

Munkahelye a lévai Jednota, ahol reklámgrafikusként dolgozik. Valóban igen sokoldalú munkát végez: étlapborítókat, jelvényeket, épületdíszítéseket tervez, transzparenseket fest. Külső munkatársa a járási újságnak, melynek rendszerint ünnepi számait illusztrálja.

Ifj. Szűcs Lászlónak volt kitől örökölnie a képzőművészet iránti vonzalmat és tehetséget. Apa és fia most egymás mellett, szinte egymást inspirálva végzi munkáját.

FÜLOP IMRE