Új Szó, 1988. június (41. évfolyam, 127-152. szám)

1988-06-11 / 136. szám, szombat

Igazsághű, meggyőző művészetre van szükségünk

(Folytatás a 3. oldalról)

házak zömének áldatlan helyzetéről, amiből az is következik, hogy a fiatal művészek nem érdeklődnek a Prágán kívüli saxlházak iránt. Szintén szólt olyan gondokról, melyek abból adódnak, hogy művelődéspolitikánk alapelveit nem egyformán érvényesítik az egyes járásokban és kerületekben. Jiŕina Švorcová felszólalásában beszélt továbbá a csehszlovák filmművészet folytonossága megőrzésének és megújításának a szükségességéről. Különbséget kell tenni az erre irányuló egészséges törekvések és az elmúlt húsz év eredményeit tagadni próbáló kísérletek között.

Jan Simota, nemzeti művész, a Cseh Képzőművészek Szövetségének elnöke egyebek között szólt a szövetség kéthetenként megjelenő új lapjáról, az Atelierről, a szövetség kiállitóíevékenységéröl, mely különösen Prágában gazdagodott a városkerületi nemzeti bizottságokkal kialakított együttműködés révén, valamint a prágai képzőművészek Szalonjának előkészületeiről. Kritikusan szólt a képzőművészeti alkotások alkalmazásáról az építőművészetben, továbbá arról, hogy a képzőművészek alig mutatnak érdeklődést a nyilvánosan meghirdetett pályázatok iránt. Kevés az alkotásokhoz szükséges alapanyag is, mondotta.

Az építőművészet területén felmerülő problémákról Pavol Zibrin, a Csehszlovákiai Építőművészek Szövetségének elnöke beszélt, aki elégedetten állapította meg, hogy az építőművészet ismét a kultúra szerves részévé válik. Egyúttal azonban rámutatott arra is, hogy a szövetség tavalyi kongresszusa után megkezdett munka, melynek fő célja a lakáskultúra színvonalának emelése, eddig nem talált kellő visszhangra. A kormányszervek mind a mai napig nem fogadták el azokat a javaslatokat, melyeket szövetségünk dolgozott ki, elősegítendő a tervezés és a finanszírozás módszerében, valamint az anyagi-műszaki alapok képzésében végrehajtandó szükséges változásokat. Zibrin elvtárs figyelmeztetett arra is, hogy egyesek igyekeznek hatalmas technológiai műhelyként értelmezni a tervezőirodákat, sőt tervek gyáraként. Ez oda vezet, hogy azok körében, akik nem tagjai a szövetségnek, olyan törekvések nyilvánulnak meg, melyek a szocialista tervezési mód szétverésére, ugyanakkor a maszek tervezőmunka fellendítésére irányulnak.

Ján Solovič, érdemes művész, a Szlovákiai írók Szövetségének el-* nöke főként a televízió rendkívül erős hatásával kapcsolatban szólt a művészi alkotások megítélésének egymástól eltérő kritériumairól, azaz, különbségek mutatkoznak az irodalommal szemben támasztott magas követelmények és a széles körben ható televíziós alkotásokkal szemben támasztott alacsonyabb igények között. Foglalkozott a cseh és a szlovák irodalom külföldi megjelenésével is. Éppen az elmúlt húsz év hozott olyan sikereket, melyekhez hasonlót nem találunk a történelemben, de figyelmeztetett, bátran kell küzdenünk a még nagyobb eredményekért. A Pen-klubban való tagság felújítására irányuló törekvéseket idézve hangsúlyozta: elkerülhetetlen, hogy nyíltan szembe nézzünk az emigráns irodalommal, amely nem a művészi értékekre épít, hanem a szocialista Csehszlovákiával szembeni ellenállásra.

Felszólalásának befejező részében Solovič elvtárs beszélt a cseh és a szlovák írók készülő találkozójáról, melyet Csehszlovákia megalakulásának 70. évfordulója alkalmából rendeznek, mintegy hozzájárulásként a cseh-szlovák irodalmi kontextus erősítéséhez.

Az irodalommal kapcsolatos kérdésekről szólt Ivan Skála nemzeti művész, a Cseh írók Szövetségének elnöke is, aki egyebek között figyelmeztetett arra, hogy gyakran túlbecsülik a művészet szórakoztató funkcióját a fajsúlyosabb társadalmi funkcióinak rovására, és hogy gyakran túlsúlyba kerül az értéktelen az értékkel szemben. Bírálta azt, hogy szinte elárasztják a piacot a kommersz zenei termékek; felelősségteljesebb magatartást kell tanúsítanunk az emberek kulturális igényeinek formálása során. Ezután a következőket mondta: „Manapság sokat beszélünk az új gondolkodásról. Úgy vélem, nem értelmezhetjük ezt másként, csak a leninizmus és a lenini normák megújításaként. Egyesek azonban elvtelen liberalizmust értenek alatta, egyszerűen olyasmit, hogy mindenki csinálja, amit akar, és hogy a szocializmusba integrálódjanak olyan emberek, kulturális elemek, melyek idegenek tőle“. Skála elvtárs szót emelt azért, hogy az alkotói módszerek széles skálája érvényesüljön, hogy az emberek széles körben kezdeményezzenek, új gondolatokat és sajátos művészi értékeket hozva. „Konfrontációjukban és fejlődésükben találjuk majd meg az új utakat és módszereket a további munkához - mondta.

ban figyelmeztetett arra, hogy a gondoskodás, amely összefügg a drámamüvészet - a film- és a színművészet - területén működő irányítási rendszer problémáinak a megoldásával, meghatározza a drámaművészek ambícióinak érvényesülését. Kákoš elvtárs ezután foglalkozott a szövetség nemzetközi kapcsolatainak hatékonyságával, valamint azzal, hogy Csehszlovákia miként vesz részt a nemzetközi, nem kormányszervek által irányított szervezetek munkájában és a világ kulturális fejlesztésében, melyet az ENSZ közgyűlése hirdetett meg az 1988-1997 közötti évekre.

Jan Kozák, nemzeti művész, a Csehszlovákiai írók Szövetségének elnöke szintén mindenekelőtt a nemzetközi együttműködéssel

Miloš Jakeš elvtárs a zárszót mondja- A nézetek pluralitásáról van, illetve lehet csak szó, és a szocializmus keretein belül, nem pedig azon kívül."

Jiŕí Dvoŕáček, érdemes művész, a Cseh Zeneszerzők és Előadóművészek Szövetségének elnöke röviden ismertette azokat a feladatokat, melyek megoldásával jelenleg foglalkozik a szövetség, ugyanakkor felhívta a figyelmet néhány problémára, melyeknek a megoldása meghaladja a szövetség erejét; például, szükséges minél előbb felépíteni Prágában egy új hangverseny- termet.

Tibor Bártfay, nemzeti művész, a Szlovákiai Képzőművészek Szövetségének alelnöke a művészek szociális feltételeiről és munkalehetőségeiről, illetve az ezekről való gondoskodásról beszélt; kritikus szavakat mondott a fiatal képzőművészek érvényesülési lehetőségeiről, valamint a művészeti díjak és más kitüntetések odaítéléséről.

Zdenék Kuna, érdemes művész, a Cseh Építőművészek Szövetségének elnöke rámutatott arra, hogy nélkülözhetetlenül szükséges szorosabb kapcsolatot teremteni az építőművészet és a képzőművészet között; és különösképpen az architektúrában manapság felmerülő problémák szélesebb összefüggéseire. Óva intett az építészet monopolizá- lásától és a kommercializmustól, amely ellentétben áll a szocialista épülettervezéssel. Szövetségünkben elhatároztuk, mondotta, hogy nem engedünk teret a klikkszellemnek, ez egyértelműen politikai kérdés számunkra. Kuna elvtárs az architektúra mai nemzetközi vonatkozásaira is kitért, oda kell figyelni ezekre, mondotta.

Milan Novák, nemzeti művész, a Csehszlovákiai Zeneszerzők Szövetségének elnöke a cseh és a szlovák zene, valamint koncertművészet érvényesülésének kérdéseivel foglalkozott, továbbá a megfelelő hangversenytermek hiányával és a kottaanyagok tárolási gondjaival.* A Csehszlovák Állami Bank utasítására a kottaanyagokat meg kell semmisíteni, és aztán újra ki kell adni őket. Erre a sorsra jutott például Mikuláš Schneider-Trnavský és Eugen Suchoň életműve. Felszólalásának befejező részében Novák elvtárs kérte, hogy segítsenek a szövetség pártszervezete tagállományának fiatalításában, abban, hogy fiatal zeneszerzők és koncert- művészek beléphessenek a CSKP tagjainak sorába.

Állandó figyelmet kell szentelni a fiatal művésznemzedéknek - erről beszélt Ján Kákoš, érdemes művész, a Csehszlovákiai Drámaművészek Szövetségének elnöke, aki szólt az e téren elért néhány pozitív eredményről, például külön fesztivált rendeztek a fiatal film- és színház- művészek számára. Egyúttal azonfoglalkozott vitafelszólalásában; hangsúlyozta, szükséges, hogy hatékonyabban exportáljuk kulturális és művészeti értékeinket a világba. Vitatkozott azzal a nézettel, mely nemrégiben jelent meg a Kmenben, hogy tudniillik irodalmunkból nincs mit felkínálnunk. Megállapította, hogy külföldi partnereink sokkal aktívabbak saját irodalmuk népszerűsítésében, mint a mi intézményeink. Szólt arról is, hogy a cseh és a szlovák irodalmat nem megfelelő szinten tanítják az iskolákban, ugyanez vonatkozik a fiatal nemzedékek esztétikai nevelésére. Ami magát a mához szóló alkotást illeti, Kozák elvtárs hangsúlyozta, hogy konkrét helyzetekből, a nemzeti hagyományokból és az igaz valóságból kell kiindulni. Csak így, valamint a művészi megvalósítás révén szolgálhatják a művek az átalakítást.

Más szempontból foglalkozott az ifjúság esztétikai nevelésének kérdéseivel Ľubomír Čížek, a Csehszlovákiai Zeneszerzők Szövetsége pártcsoportjának vezetője, aki többek között a következőket mondotta: „Eugen Suchoň, nemzeti művész, életének nagy részét annak szentelte, hogy fiatal pedagógusokat neveljen. Már negyven évvel ezelőtt abbahagyta az ifjú zeneszerzők tanítását és a pedagógiai főiskola hallgatóinak nevelésére fordította figyelmét. Mire azonban felnevelte kiváló pedagógusok tucatjait, megszűnt a zenei nevelés és ezek a kiváló pedagógusok különböző intézmények alkalmazottai lettek. Ma, amikor a javulás jegyei tapasztalhatók, hiányoznak nekünk ezek a zenepe- daqógusok."

Čížek elvtárs bírálta az ügynökségek módszereit, zenénk külföldi népszerűsítésének módjait. Túlsúlyba került az adminisztráció, a levelezés, a szerződések utáni százalékok könyvelése. Véleménye szerint elégtelen a szocialista országok művészeti ügynökségei közötti tevékenység koordinációja. Felszólalásának további részében Ľubomír čížek támogatta azt a kérelmet, hogy épüljön Prágában új hangversenyterem, ismertette is a jelenlevőkkel a lehetséges változatokat.

Pataki Klára, nemzeti művész, a Csehszlovákiai Képzőművészek Szövetsége pártcsoportjának vezetője rövid vitafelszólalásában kiegészítette Tibor Bártfay szavait olyan konkrét adatokkal, melyek a képzőművészek nyugdíjbiztosításával kapcsolatosak, egyúttal szót emelt azért, hogy az állami vállalatokat és szövetkezeteket valamilyen formában ösztönözzék arra, hogy új épületeiket - és így a mi holnapi környezetünket gazdagítsák képzőművészeti alkotásokkal.

Jirí Sequens, nemzeti művész, a Csehszlovákiai Drámaművészek Szövetsége pártcsoportjának vezetője felszólalásában megállapította, hogy a legfőbb ideje volt elutasítani mindazt, ami eddig nyers volt, ami a karrierizmus és a művészietlenség jegyeit viselte magán. Ugyanakkor kifejezte aggodalmát az eddigi alkotómunka folytonosságával kapcsolatban, valamint azt a meggyőződését, hogy a szocialista társadalom átalakításában a vezető szerep maradjon továbbra is a kommunisták kezében, függetlenül a nemzedékektől.

Michal Černík, érdemes művész, a Cseh írók Szövetségének titkára szintén foglalkozott azzal, hogy fel kell frissíteni a kapcsolatot a párt vezetése és a művésztársadalom között. Szólt erről bevezetőjében Miloš Jakeš. Michal Černík hangsúlyozta, hogy a szövetségnek szüksége van egységes programra, különös tekintettel némely olyan tendenciára, melyek elvetik a demokratizálás folyamatát, utat nyitva a szocializmus ellenségeinek és az értékek kétségbe vonásának. Beszélt arról is, hogy szükséges formálni

a fiatal szerzők szemléletét, művészi és politikai magatartását. A kultúra irányításának gazdasági vonatkozásaival összefüggésben figyelmeztetett a túlzott kommercializmusra, de arra is, hogy a kiadók zöme és más hasonló intézmények nem tartják tiszteletben a honorálásra vonatkozó előírásokat, és ez csak elmélyíti az írók szociális problémáit. Az írók közül mindössze nyolc-tíz százalék válhat hivatásos alkotóvá, azaz szentelheti minden erejét az irodalomnak.

Ladislav Burlas, érdemes művész, a Szlovákiai Zeneszerzők és Előadóművészek Szövetségének elnöke a kultúra és a művészet integráló erejét hangsúlyozta, továbbá az alkotók feladatait jelenünkben.

Dušan Boháč, érdemes művész, k a Szlovákiai Építőművészek Szövet- k ségének elnöke, Ľubomír Čížekhez hasonlóan, azzal a kéréssel fordult a párt és állami szervek felé, hogy teremtsenek az alkotó munkához megfelelőbb feltételeket, konkrétan az architektúráról szóló törvény kidolgozása során, ez a törvény hatékonyan járulna hozzá az építészeti alkotások, következésképpen a környezet védelméhez is. Jelentősnek tartja a nemzeti bizottságoknak nyújtott segítséget, hogy növelhessék azok újfent az építőművészek jogkörét.

Osvald Záhradník, érdemes művész, a Szlovákiai Drámaművészek Szövetségének elnöke hangsúlyozta, a szövetség számára elsőrendű feladat a politikai nevelőmunka.

Az utolsó vitafelszólaó, Zuzana Ševčíková, elméleti szakember, a Szlovákiai Képzőművészet Szövetsége pártcsoportjának vezetője felszólalásában a következőket mondotta: „Az átalakítás kétségtelenül szükségessé teszi azt is, hogy értékeljük az új társadalmi valóságot, tehát a művészeti életet és az e téren elért eredményeket. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy nagyobb igényeket kell támasztanunk a művészetelmélet és -kritika felkészültségével, erkölcsi és politikai felelősségével szemben is. Manapság, amikor divat megmutatni mindent, ami a képzőművészetben születik, és anélkül, hogy differenciálnának, különösen sürgős feladat ez. Felmerül itt az elmélet és a kritika védelmének és társadalmi elismerésének a kérdése." Ezzel összefüggésben azután figyelmeztetett azokra az aránytalanságokra, melyek némely műnem elismerésében, valamint az elméleti és kritikai munkák honorálásában mutatkoznak.

Ezt követően Jan Fojtík, a CSKP KB Elnökségének tagja, a KB titkára emelkedett szólásra.

Jan Fojtík elvtárs felszólalása

Tisztelt Elvtársak,

szeretnék néhány megjegyzéssel bekapcsolódni a vitába. Nem arról van szó, mintha a párt vezetése a közvélemény előtt akarná feltűnően kinyilvánítani a kulturális fronttal való együttmunkálkodási szándékát. Mi a kulturális fronttal valóban együtt akarunk munkálkodni. Olyan együttműködést akarunk kiépíteni, amely szem elótt tartja a megoldásra váró, s önök által is nyíltan hangoztatott gondokat és igényeket. Hálásak vagyunk ezért a nyíltságért. Komoly feladatok és gondok gyülemlettek fel, amelyekkel szembe kell néznünk, s amelyek megoldásához önökkel közösen hozzá kell látnunk.

Az offenzíva szükségszerűsége

Többen szóltak itt az offenzíva szükségszerűségéről, külföld vonatkozásában, elsősorban azonban belső helyzetünk szempontjából. Ezzel kapcsolatban engedjék meg, hogy néhány szót szóljak a CSKP KB őszre tervezett üléséről, amelyen ideológiai kérdéseket vitatunk majd meg. Úgy vélem, e helyen nem kell bizonygatnom, mennyire szükség van erre a tanácskozásra. Szeretnénk rákapcsolni a CSKP KB 7., 8. és 9. ülésére. E tanácskozásokon dolgozták ki társadalmunk átalakításának alapvető, s ugyanakkor kielégítően konkrét platformját, s pártunkat kötelezték, hogy álljon e folyamat élére. Ezt a programot tovább kell konkretizálni, az átalakítás általános követelményeit pedig a mi körülményeinkhez igazítani. Nálunk egyáltalán nem kellene vitatkozni azon, hogy ez az applikáció elengedhetetlen-e, és szükségszerű-e tekintetbe venni a mi körülményeinket, s a hazánkat jellemző sajátosságokat. Célunk azonos: a többi szocialista országhoz hasonlóan nálunk is meg kell szabadítanunk társadalmunkat bizonyos fékező mechanizmusoktól, az irányítás elavult és merev formáitól. A szocialista fejlődés magasabb fokára kell jutnunk. Azt akarjuk megszilárdítani, amit a szocializmus építése során elértünk. De ezt csupán akkor tehetjük, ha előre tekintünk, s megoldjuk azokat a gondokat, amelyek felgyülemlettek.

Az átalakítás körülményeinkhez való igazítása olyan feladat, amelyet még távolról sem oldottunk meg. E feladat megoldása szorosan összefügg az ideológiai harccal, számos koncepció és állásfoglalás átértékelésével, szükségessé teszi a további lépések meghatározását, a hiányosságok bírálatát, s az egész párt és a társadalom aktivizálását. Mindehhez jelentős ösztönzést ad majd központi bizottságunk ideológiai kérdésekkel foglalkozó ülése.

Helyesen állapították meg, hogy bonyolult időszak elé nézünk. Többen hangsúlyozták; kellő mértékben kell tudatosítanunk ezt a tényt. Erről beszélt Sequens, Kozák, Skála elvtárs, s előttem most Záhradník elvtárs is. Nyilván nem tudunk elkerülni bizonyos nehézségeket. Ezek objektíve adottak, a mi fejlődésünkből, valamint a Szovjetunióban és más szocialista országokban végbemenő fejlődésből fakadnak. Az a kérdés áll előttünk, hogy ez az út zűrzavart, fejetlenséget, tanácstalanságot jelent-e, s talán olyan értékek bizonyos degradálását, amelyeket eddig tiszteltünk, s mindez a szocializmus hanyatlásához vezet-e, vagy pedig olyan útra lépünk, amely a szocializmus új föllendülését eredményezi? Erre csak a jövő ad végleges választ. Nagyon káros lenne úgy könnyíteni a helyzeten, hogy a felmerülő kételyeket mesterkélt derűlátással elütnénk, s propagandisztikus közhelyeket hangoztatnánk arról, hogy a szocializmus új' erőre kap, s előre haladunk. Szerencsére nálunk, Csehszlovákiában az átalakításnak szolid kiindulási alapja van. Erre kell építenünk, s nem tehetünk semmi olyat, ami ezt az alapot veszélyeztetné a gazdaság, a szociális politika, vagy akár a kultúra szakaszán. Amit az elmúlt két évtizedben elértünk, azt becsülnünk kell. Kozák elvtárs reagált a Kmen című folyóiratban megjelent egyik cikkre, amely azt iparkodott bizonygatni, hogy most, amikor nagyobb lehetőségünk nyílik különböző értékek cseréjére a külfölddel, akkor a szellemi szféra szakaszáról nem tudunk mit kínálni. A cikkszerző nézetének megvan a maga háttere. Ez nem csupán borúlátás, hanem bizonyos ideológiai alapállás. Hiszen néhány ember a legszívesebben semmissé nyilvánítaná az eltelt húsz esztendőt, szívesen kapcsolna rá arra, ami 1968-ban volt. Ezt a politikai és ideológiai alapállást azonban nem tudjuk felszámolni úgy, hogy egyszerűen elutasítjuk és szocialistaellenesnek, ellenségesnek nyilvánítjuk. Ezeket tényeken alapuló érvekkel kell megcáfolnunk. Úgy, hogy a múltat, s az adott helyzetet reálisan értékeljük, s előre tekintünk, az új feladatok megoldására figyelünk, s még egységesebbé, szilárdabbá alakítjuk művészeti és kulturális frontunkat.

(Folytatás az 5. oldalon) 988. Vi.