Új Szó, 1988. június (41. évfolyam, 127-152. szám)

1988-06-11 / 136. szám, szombat

Igazsághű, meggyőző művészetre van szükségünk Kedden Miloš Jakeš, a CSKP KB főtitkára fogadta a művészeti alkotószövetségek vezető képviselőit, akikkel - politikai és kulturális életünk számos neves képviselőjének jelenlé­tében - nyílt és szívélyes légkörű eszmecserét folytatott művelődéspolitikánk, kulturális éle­tünk időszerű kérdéseiről, s arról, hogy e fel- építményi szférának milyen szerepe van az átalakításban, társadalmi céljaink valóra váltá­sában. A találkozón Miloš Jakeš elvtárs mon­dott megnyitó beszédet. Miloš Jakeš elvtárs megnyitó beszéde Elvtársak! örülök annak, hogy találkozha- tom önökkel, a művészeti szövetsé­gek vezető tisztségviselőivel. E szö­vetségeknek a szocialista kultúra fejlesztéséhez való hozzájárulását pártunk vezetősége nagyra értékeli. Azért hívtuk meg önöket, hogy elbe­szélgessünk arról, mi a teendő a kul­túra területén egész társadalmunk átalakításának feltételei között. Egy év telt el a művészeti szövetségek kongresszusai óta, s ezalatt sok do­log megváltozott országunkban s a világban. Különösen jelentős haladás született a béke és a nem­zetközi biztonság megszilárdítására tett erőfeszítésekben, amint erről a múlt héten Moszkvában megtartott legmagasabb szintű szovjet-ameri­kai tárgyalások eredményei tanús­kodnak. A közepes és rövidebb ha­tótávolságú szovjet és amerikai atomrakéták felszámolásáról szóló szerződés ratifikálási okmányainak kicserélése, valamint Mihail Gorba­csov és Ronald Reagan közös nyi­latkozata nagy érdeklődést keltett a nemzetközi közvéleményben, amely ezt megelégedéssel és azzal a reménnyel fogadja, hogy a moszk­vai csúcstalálkozó is hozzájárul a nemzetközi helyzet javításához, a lázas fegyverkezés megfékezésé­hez és a fokozatos leszerelésre való áttéréshez, elsősorban a nukleáris fegyverek megsemmisítéséhez. A Gorbacsov elvtárs által kifejtett szovjet álláspontot, amely össz­hangban áll a Varsói Szerződés tagországainak közösen hozott és egybehangolt határozataival, teljes mértékben támogatjuk. A szocializmusnak célul kell kitűz­nie az emberi civilizáció megmenté­sét, hiszen e civilizáció által létreho­zott minden értéket véd, s ezt az örökséget a lehető legnagyobb mér­tékben fejleszteni akarja. Erre csak akkor képes, ha biztosítani tudja a rendelkezésére álló egész anyagi és szellemi potenciál valóban dina­mikus fejlődését, s teljes mértékben bekapcsolódik a tudományos-tech­nikai forradalomba. Ez adja meg az értelmét annak az átalakításnak, amelyet a Szovjetunió valósít meg, s ösztönző hatására konkrét feltéte­leinknek megfelelően mi is. Az átalakítás feladatairól és egé­szének értelmezéséről a CSKP KB 7. és 9. ülésén volt szó. Világosan kimondtuk, hogy a jelenlegi időszak­ban végbemenő változások és 1948 februárja közt, amelynek 40. évfor­dulójáról az idén emlékeztünk meg, forradalmi folyamatosság van. Vál­toztatunk eljárásainkon az élet min­den területén, módosítjuk a gazda­sági mechanizmust, az irányítási struktúrákat és a törvényeket, szilár­dítjuk az irányítás alapvető láncsze­meinek, a nemzeti bizottságoknak a szerepét, elmélyítjük a szocialista demokráciát. Fel kell számolnunk mindent, ami gátolja előrehaladá­sunkat, ki kell bontakoztatnunk a nép alkotóerejét, és a társadalmat minden területen, vagyis gazdasági, szociális, eszmei és kulturális téren egyaránt magasabb szintre kell emelnünk. Nem adjuk fel elveinket Természetesen nem adjuk fel azokat az elveket, amelyekre a szo­cializmus támaszkodik, amelyek alapján épül. Ezek közé tartozik mindenekelőtt a termelőeszközök társadalmi tulajdona, a gazdaság tervszerű fejlesztése, a munkaered­mények szerinti elosztás, a dolgo­zók széles körű részvétele az irányí­tásban, a munkásosztálynak és él­csapatának, a kommunista pártnak a vezető szerepe. Ha kritikusan vi­szonyulunk a múlt gyakorlatához, akkor ezt elsősorban azért tesszük, mert nem mindig az említett elvekből indultak ki, mert az irányítómunká­ban bürokratikus önelégültség és gondolkodásbeli megcsontosodott- ság nyilvánult meg. Éppen a szocia­lista elvek elégtelen érvényesítésé­ben keresendő a gazdaság, a politi­ka, az erkölcs és az egész szellemi szféra negatív jelenségeinek legmé­lyebb oka. A gazdasági és a szociális fej­lesztés meggyorsítása érdekében már számos jelentős intézkedés született. Határozatot hoztunk a gazdasági mechanizmus komplex átalakításáról, megkezdtük a köz­ponti államigazgatási szféra és az irányítási struktúrák átalakítását az állami vállalatról és a szövetkeze­tekről szóló törvényekkel összhang­ban. Jelentős ösztönzéseket adtunk a szocialista demokrácia és az öni­gazgatás fejlődésének, a Nemzeti Front aktivizálódásának, hogy politi­kai rendszerünk teljes mértékű érvé­nyesülésével megvalósuljon az igazi népi kormányzás. Határozatot fo­gadtunk el a kádermunka javításá­ról, hogy ez is nyíltabbá váljék. A CSKP KB 9. ülésén fontos dönté­seket fogalmaztunk meg a párt tevé­kenységének javításáról, akcióké­pességének, az átalakítás és a de­mokratizálás feltételei közti növelé­séről. Nagyon fontosnak tartjuk, hogy növekedjék a pártalapszerve- zetek szerepe és önállósága, hogy a párt eleget tegyen fő feladatának, s ne helyettesítse az állami és a gazdasági szerveket vagy a társa­dalmi szervezeteket. Úgy, ahogyan ezt az SZKP-nak a 19. szövetségi pártkonferencia előkészületeivel kapcsolatban nemrég közzétett tézi­sei is megkövetelik. Ösztönözni az aktivitást Meg akarjuk változtatni a társada­lom légkörét, nyílt politikát akarunk követni, ösztönözni akarjuk az akti­vitást, az építő szellemű bírálatot és önbírálatot, és fejleszteni óhajtjuk a széles körű tájékoztatást. Az eddi­gi intézkedések megteremtik a nép alkotó aktivitása kibontakozásának, a rend, a fegyelem megszilárdításá­nak, a bürokratizmus és a legkülön­félébb gátló mechanizmusok felszá­molásának feltételeit. Még csak a kezdetnél tartunk. Ennek során tudatában vagyunk, hogy az embe­rek irányvonalunkat az élet és a munkafeltételek terén elért konkrét eredmények, anyagi és szellemi szükségleteik kielégítése alapján fogják megítélni. Meghatározó jelen­tőségű, hogy az átalakítás a széles tömegek, minden állampolgár ügyé­vé váljék. Ezért van szükség a szo­cialista demokrácia - amely az áta­lakítás magva - sokoldalú fejleszté­sére. Azt akarjuk, hogy minden ember társadalmunk tagjaként nyíltan ki­nyilvánítsa nézeteit, bírálhassa a fo­gyatékosságokat, és javaslatokat te­hessen megszüntetésükre. Azt akarjuk, hogy növekedjék az embe­rek részvétele a döntéshozatalban és az irányításban, az elért eredmé­nyekért vállalt felelősséggel együtt. Nem kell félnünk a bíráló szavaktól, akár gyűléseken hangzanak el, akár pedig a tömegtájékoztató eszközök publikálják őket. De sohasem sza­bad szem elől tévesztenünk, hogy a bírálat csak akkor tölthet be pozitív szerepet életünkben, ha szocialista pozíciónkból indul ki, és becsületes szándékkal gyakorolják, ezenkívül felelősségtudattal, s megfelelő er­kölcsi szinten. Ezzel kapcsolatban figyelmeztet­ni akarok azoknak az erőknek a szemmel látható aktivizálódására, amelyek az átalakítást a szocializ­mus ellen szeretnék kihasználni. Az 1968. évi csehszlovákiai helyzetet egyebek között a mai átalakítás elő­képének tüntetik fel, s igyekeznek társadalmi feszültséget kelteni, visz- szaélni az új irányítási módszerekre való áttérés problémáival és azokkal a különféle fogyatékosságokkal, amelyek életünkben tapasztalhatók, s amelyek megszüntetése egészen természetesen számos konfliktust is előidéz. Az utóbbi időben olyan tö­rekvéseket is észlelünk, hogy visz- szaéljenek az emberek vallási érzü­leteivel, s kiélezzék államunk és a római katolikus egyház viszonyát. Erre megfelelően reagáltunk, annak tudatában, hogy ezek a kísérletek ellentétesek a hivők és a papok döntő többségének érdekeivel. Ami a jogos elvárásokat illeti, közülük sokra találtunk pozitív megoldást. Senkitől sem akarjuk semmi esetre sem megtagadni alkotmányban sza­vatolt állampolgári jogait, hitét sem akarjuk senkinek elvenni. De sem­miképpen sem engedhetjük meg, hogy az állampolgárok vallásos ér­zéseivel visszaélve politikai, anti- szocialista célokat kövessenek. Gátat vetünk a visszaéléseknek Az átalakítás és a demokratizálás folyamatában nem feledkezhetünk meg a - főleg a válság éveiben szerzett - történelmi tapasztalata­inkról. Drágán meg kell fizetni a szo­cialista elvektől való minden eltávo­lodásért és a dogmatikus megcson- tosodottságért. Ezt állandóan szem előtt kell tartani. Szocialista társa­dalmunk szüntelen mozgásban van, ezért nem veszthetjük el azt a ké­pességünket, hogy - és ezt külön kiemelném - idejében reagáljunk a fejlődési szükségletekre. Nem szabad megtűrni a közömbösséget, a fegyelmezetlenséget, a karrieriz­must, az élősködést, a különféle kis­polgári szokásokat és egyéb visz- szásságokat, amelyeket állandóan tapasztalhatunk, méghozzá bizo­nyos esetekben növekvő mér­tékben. Nagyra értékeljük, hogy ma, ami­kor úgy kell alakítani a társadalmi viszonyokat, hogy teljes mértékben kibontakozzanak az ember alkotóe­rői a társadalom dinamikus szociális és gazdasági fejlődése érdekében, az alkotó értelmiség, a tudósok, a kulturális dolgozók s velük együtt a művészek döntő többsége aktívan részt akar venni az átalakítás politi­kájának megvalósításában. Ezt mű­vészeti szövetségeink kongresszu­sai is alátámasztották, örülünk an­nak, hogy elgondolkozhatnak arról, hogyan sikerül megvalósítani e kongresszusok határozatait, s hogy az élet által felvetett új fela­datokat miként oldják meg. Es az élet arra késztet bennünket, hogy kritikusan felülvizsgáljuk és feladjuk mindazt, ami elavult, nem vált be, vagy helytelen volt, anélkül, hogy negativista viszony alakulna ki ben­nünk múltunk és a jelen iránt. Hiszen van miért büszkéknek lennünk a szocialista építés éveiben létreho­zott értékekre, amelyek mérlegét a CSKP KB-nak a februári győzelem 40. évforulója alkalmából tartott 8. ülésén vontunk meg. Az átalakítás - ahogyan mondani szokás - nem sétatér. Erre a folyamatra gazdasá­gi, politikai és kulturális szempontból fejlett társadalomban, mint amilyen a mai Csehszlovák Szocialista Köz­társaság, s annak szolid alapjain valósítjuk meg. Nálunk is vannak állóvizek, amelyeket mozgásba kell hozni, az egészségtelen mozdulat­lanságról, a kényelmességről és az elégtelen igényességről át kell válta­ni a dinamikus mozgásra, amely nem hagyja figyelmen kívül és nem kendőzi el, hanem feltárja, s gyorsan és hatékonyan megoldja a problé­mákat. Ez az elvhű hozzáállás a kul­turális front előtt is tág teret nyit, a pótolhatatlan hatáskört biztosítja a művészet számára. Természete­sen mindez függ azoktól a feltételek­től, amelyeket az alkotó munkához és eredményeinek felhasználásá­hoz teremtenek. Ezért kellő súllyal mérlegeljük azokat a bíráló szava­kat, amelyek kongresszusainkon is elhangzottak, s rámutattak társadal­munk fogyatékosságaira. Vonatkoz­tak például - ami különösen aggaszt bennünket - az ifjúság esztétikai nevelésére, a nyomdaipar, a könyv­kereskedelem, a tiszteletdíjak prob­lémái stb. Ma a művészektől természetesen elvárjuk, hogy elsősorban olyan po­zitív alkotó tettekkel járuljanak hoz­zá az átalakításhoz és a demokrati­záláshoz, amelyek gazdagítják az emberek szellemi életét, és alkotó légkört teremtenek. Nem vagyunk türelmetlenek. Tudjuk, hogy a jelen­legi forradalmi változásokat ábrázo­ló művészeti alkotások létrejötte nem olyan feladat, amelyet egyik napról a másikra teljesíteni lehet. Emellett azonban elmondhatjuk, hogy már számos szerző műveiben tükröződnek azok a problémák, amelyekkel pártunk és társadal­munk komolyan foglalkozik. Egyúttal nagyra értékeljük a művészek szá­mos olyan publicisztikai megnyilat­kozását, amely nagy felelősségtu­datukból fakad. De olyan jelenségek is vannak, amelyek egészségtelen irányzatokról tanúskodnak, és ame­lyeket nem hagyhatunk figyelmen kívül. A lapok és folyóiratok szer­kesztőségeinek ezekkel szemben kritikusabbaknak kell lenniük, s álta­lában sokkal nagyobb mértékben kell kibontakoztatniuk a konstruktív bírálatot. Egyidejűleg nem feledkez­hetnek meg arról, hogy az új alkotá­sok értékének és társadalmi jelentő­ségének mércéje az, mennyire igaz- sághűen, művészileg meggyőzően és vonzóan tükrözik vissza a társa­dalom helyzetét s fejlődését, szocia­lista, haladó és humánus törekvé­seit. Semmi esetre sem akarjuk, hogy a művészek megszépítsék valósá­gunkat. Igazsághű, a valós életet visszatükröző művészetre van szük­ségünk. Engedjék meg, hogy ebből az alkalomból megismételjem azt, amit a Csehszlovák írók Szövetsé­gének III. kongresszusán mondhat­tam: Az irodalomnak ösztönöznie kell a politikát, és figyelmeztetnie azokra a problémákra, amelyeket az irodalom előbb ragad meg, mint a tudomány. Úgy gondolom, hogy ez nemcsak az irodalomra, hanem a művészet többi területére is vonat­kozik. Alkotó légkörben Érvényesüljenek nálunk minda­zok a művészek, akiknek munkás­sága fejleszti az emberek pozitív tulajdonságait, igazságszeretetét, becsületességét, a nemes, a jó és a szép dolgok iránti érzékét. És különösen támogatnunk kell azokat, akik művészileg értékes alkotásaik­kal részt vesznek a szocialista és kommunista eszményeink szellemé­ben gondolkodó és cselekvő embe­rért vívott harcban. Nemegyszer hangsúlyoztuk: a párt nem írja elő, hogyan kell írni, alkotni. A valódi művésznek azon­ban mindig éreznie kell a felelőssé­get müvének az emberek gondolko­dására és erkölcsére gyakorolt befo­lyásáért. Senkinek sem kell félnie kimondani az igazat alkotásaiban és érinteni az égető kérdéseket, hozzá­szólni az élet és a munka sürgető problémáihoz, feltárni az olyan je­lenségek lényegét, mint a vagyon és a pénz bálványozása, a harácsolási hajlam, az erkölcsi torzulás, a bürok­ratizmus és más visszásságok, bár­hol ütik is fel fejüket. Elvtársak! Megkezdjük azokat a fontos vál­toztatásokat, amelyek a vállalatok és szervezetek önállóságának nö­velésére irányulnak, s nemcsak a termelőszférában; az önigazgatás és a szocialista demokrácia széles körű kibontakoztatását. Sor kerül az egyoldalú centralizmus feladására, kiterjesztjük az alacsonyabb irányí­tási szintek jogkörét és ezzel együtt felelősségét. Az átalakítás a kultúra és a művészet egész területét teljes mértékben érinti. Mindenekelőtt mindenütt véget kell vetni az alko­tásba való bürokratikus, szakavatat­lan és szubjektív beavatkozások­nak. Kívánatos, hogy az alkotókol­lektívák, a művészeti és a kulturális szövetségek önállóan, a szocialista művelődéspolitika terén rájuk háruló szerep tudatában dolgozzanak. Tovább kell demokratizálni a művé­szeti szövetségek tevékenységét, meg kell hiúsítani az egyes csopor­tok által monopolhelyzet szervezé­sére, sőt egész klánok alakítására tett kísérleteket, jó érzékkel kell dol­gozni a művészek körében. Minde­nütt ki kell alakítani az elvhű elvtársi kapcsolatok légkörét, nyíltságot te­remteni, rendszeresen dolgozni a szerzők széles körével, tisztelet­ben tartva minden tehetséget, s kü­lönös figyelemmel kell viszonyulni a fiatal művészekhez. Valamennyi művészeti szövetség feladata, hogy művészeti frontunkat az átalakítás alapelveire támasz­kodva egységbe kovácsolja, s ne csak tagjai, hanem azoknak a művé­szeknek körében is tevékenykedjék, akik sorain kívül vannak, párbeszé­det kell velük kibontakoztatni. Ez a kommunista művészek elsőrendű feladata, s erre kell orientálnia fi­gyelmét a művészeti szövetségek valamennyi pártcsoportjának. Szí­vesen hallgatjuk meg nézeteiket és javaslataikat, azzal kapcsolatos el­gondolásaikat, mivel tartoznak tár­sadalmunknak az egyes művészeti ágak, az irodalom- és általában a művészeti kritika, valamint a kultu­rális folyóiratok, s ötleteiket szövet­ségük hazai és nemzetközi fórumo­kon kifejtett tevékenysége feltételei­nek javításáról. Ugyancsak szívesen hallgatjuk meg a társadalom életé­ben és a pártmunkában felmerült problémák megoldására vonatkozó elképzeléseiket. Közös erővel Tudatában vagyunk, hogy egész sor kérdés van, például a fiatal mű­vészek nevelésével, a művészetnek a tömegtájékoztató eszközöknél va­ló érvényesülésével, az alkotómun­ka és a terjesztés anyagi feltételei­vel, az esztétikai neveléssel, a mű­vészet oktatásával kapcsolatban, amelyeket a pártnak, az államnak, a művészeti szövetségeknek és a társadalmi szövetkezeteknek kö­zös erővel a kultúra, a művészet által fordulatokkal teli korunkban be­töltött szerepnek megfelelő új alapra kell helyezni. Tovább kell növelni a kultúra és a művészet pozitív tár­sadalmi szerepét. A legfontosabb szempont a művek eszmei és művé­szi színvonala. A művészi alkotó­munkában semmi esetre sem domi­nálhatnak szűk kommerciális ér­dekek. A párt mindig támaszkodott az alkotó értelmiségre, és számít rá ma is, amikor az átalakítással kapcsola­tos forradalmi változtatásokat hajtjuk végre. Támaszkodunk a művészek és a kulturális dolgozók állampolgári érettségére, valamint hazafias érzé­seikre, a nép és érdekei iránti elkö­telezettségükre, arra, hogy aktívan hozzá fognak járulni a szocializmus és a béke nagy ügyéhez. örülnénk annak, ha a mai tanács­kozás ösztönzést adna a művészeti szövetségekben folyó tevékenység, munka átalakítása további lépései­nek, hozzájárulna a pártvezetőség és az egész művészeti közösség kapcsolatainak megszilárdításához, amely kapcsolatokkal összefüggés­ben azt akarjuk, hogy elvtársi nyílt­sággal és kölcsönös bizalommal töl­tődjenek meg. Ennyit bevezetőül, és most meg­nyitom a vitát. Arra kérem önöket, hogy nagyon nyíltan szóljanak min­den problémáról. Tanácskozásunk­nak azért tulajdonítunk nagy jelentő­séget, hogy az egész kulturális front nagyon aktívan és a helyes irányban kapcsolódjék be az átalakítás politi­kájába, s hogy önmagán is elvégez­ze ezt az átalakítást. xxx Ezután következett a vita. Első­ként Jiŕina Švorcová, nemzeti mű­vész, a Cseh Drámaművészek Szö­vetségének elnöke kért szót. Meg­említette, hogy a szövetség tavaly lezajlott negyedik kongresszusa óta jelentős mértékben aktivizálódott a tagság, a művészi színvonal emel­kedését elősegítő változások ta­pasztalhatók a film- és színházmű­vészeti szekció munkájában. Ugyanakkor számos problémára is rámutatott, melyek fékezik a szö­vetség tevékenységének további ki­bontakozását, legyen szó akár a filmművészeti szekció és a Cseh­szlovák Film vezetősége közötti együttműködésről, akár a színházak irányítási rendszerének átépítésé­ről. Felhívta a figyelmet arra, hogy eddig még nem érvényesül a gya­korlatban a CSKP KB Elnökségének határozata, mely szerint a művészeti szövetségeknek joguk van beleszól­ni abba, hogy a kulturális szférában milyen döntések születnek az alap­vető legiszlatív és káderkérdések­ben; beszélt továbbá a területi szín- (Folytatás a 4. oldalon)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents