Új Szó, 1988. június (41. évfolyam, 127-152. szám)
1988-06-01 / 127. szám, szerda
A művelődéspolitika útjai és programja Jozef Lenárt beszédeinek gyűjteményes kötete A könyvesboltokban az elmúlt napokban jelent meg a Slovenský spisovateľ kiadó gondozásában a Politika kultúry - kultúra politiky című kiadvány, amely Jozef Lenárt művelődéspolitikai témájú beszédeit tartalmazza. A kötethez Miroslav Válek nemzeti művész, a Szlovák Szocialista Köztársaság kulturális minisztere írt magvas előszót, amelyben hangsúlyozza, hogy ez a publikáció nem pihentető olvasmány, nem holmi kinyilatkoztatásokat tartalmaz, hanem elmélyült mondanivalójával, meglátásaival együttgondolkodásra ösztönöz. A kötet fejezetei viszonylag hosz- szú időszakot fognak át, hiszen az első anyag beszámolóként az SZLKP KB 1959 májusi ülésén hangzott el. Ez a dokumentum azon az alapvető marxista tanításon alapszik, mely szerint az ideológiai és a kulturális szférában végbemenő szocialista forradalomra is teljes mértékben érvényesek a kapitalizmusból a szocializmusba való átmeneti időszak általános törvényszerűségei. A szerző részletesen elemzi a szocialista kulturális forradalom feladatait, szól e hosszantartó folyamat lenini értelmezéséről, amelynek helyességét a gyakorlat teljes mértékben igazolta. Mindezek ellenére ma is akadnak olyan egyének, akik nem ismerik föl ezeket a törvényszerűségeket, s továbbra is szűklátókörűén értelmezik a kultúra fogalmát, igyekeznek elszigetelni a politikai és a társadalmi valóságtól. Mi elítéljük a kultúra ilyen szubjektivista értelmezését, mert ez tudománytalan, helytelen és káros. Az ilyen nézetek végső soron a kultúra nevelő funkciójának a semmi- bevételéhez vezetnek. S e nézetekben gyökereznek azok az elméletek is, amelyek a kultúra, a művészet, a tudomány és a politika, valamint az ideológia összeférhetetlenségét hirdetik. A szocialista kulturális forradalom hazánkban és minden más olyan országban, ahol a szocializmus építésének az útjára léptek, rögtön akkor kezdődött, amikor a munkásosztály magához ragadta a hatalmat. Azóta Szlovákiában hatalmas, forradalmi jelentőségű fejlődés ment végbe a kultúra minden szakaszán is. Ma is fölöttébb időszerűek azok a szavak, amelyek tennivalóink kapcsán hangsúlyozzák: egyik fő feladatunk az, hogy a dolgozókat pozitív szellemben, a proletár és a szocialista internacionalizmus elveire építve neveljük, mélyrehatóan elemezzük és magyarázzuk nemzetiségi politikánkat, emeljük ki nemzeteinknek azokat a haladó hagyományait, amelyeknek törvényszerű és természetes folytatása, eredménye a Csehszlovák Köztársaság megalakulása volt. Ugyancsak fontos feladatunk arra nevelni dolgozóinkat, hogy legyenek büszkék a szocialista társadalom építése során elért eredményeinkre. Tovább kell bővítenünk nemzeteink és nemzetiségeink sokoldalú kapcsolatát, ösztönöznünk kell egymás életének, szellemi értékeinek jobb megismerését, le kell lepleznünk a ludákok szégyenletes szerepét, s ideológiájuk káros hatását nemzeteink történelmében, s ugyanígy rá kell mutatnunk arra, hogy a burzsoá nacionalizmus mennyit ártott a munkásosztály, az egész dolgozó nép, s a szocializmus építése ügyének. Amikor a nálunk végbemenő kulturális forradalom bizonyos sajátosságairól szólunk, akkor nem feledkezhetünk meg arról, hogy a cseh országrészekhez képest Szlovákiában az emberek egy részének tudatában a vallási csökevények, különösen a katolicizmus hagyományai mélyebb gyökereket eresztettek. Ebből következik, hogy ideológiai, valamint politikai-nevelő munkánkban fontos feladatok hárulnak ránk a dolgozók tudományos világnézetre való ateista szellemű nevelésében. A szerző meggyőzően elemzi a művészek küldetésének, társadalmi elkötelezettségének problémakörét. Jozef Lenárt a Szlovákiai írók Szövetségének V. kongresszusán tavaly márciusban hangsúlyozta, hogy amikor a művészek alkotómunkájával kapcsolatban a szocialista elkötelezettséget hangsúlyozzuk, akkor nem hajbókolást, megalázó szolgálatokat várunk tőlük, hanem azt, hogy sajátos eszközeikkel, alkotóan és a felfedezés erejével járuljanak hozzá fejlett szocialista társadalmunk további építéséhez. Tiszta szívből kívánjuk - hangsúlyozta Lenárt elvtárs, hogy hazánkban a művészetnek legyen az eddiginél is nagyobb szerepe, hatása. Olvashatunk a kötetben a nemzetiségi kérdésről is.- Lenárt elvtárs hangsúlyozza, hogy a burzsoázia által szított nemzetiségi ellentéteket, a gyűlöletet fokozatosan a testvéri, elvtársi egyetértés és együttműködés váltotta fel. E kérdésekről szólva 1977- ben a csehszlovákiai magyar dolgozók gombaszögi (Gombasek) kulturális ünnepélyén elhangzott beszédében kiemelte a nagy októberi szocialista forradalom jelentőségét. Október örökét magunkénak vallva hangsúlyozzuk, hogy e kiemelkedő történelmi eseményhez kötődik az a győztes harc is, amely nemzeti és szociális szabadságunkért kifejtett sok évtizedes erőfeszítéseink betetőzését jelentette. Nem feledkezhetünk meg arról, hogy már a csehszlovák állam puszta létrejöttét sem lehetett volna elképzelni a történelmi jelentőségű korszakos esemény, az Október eszméi által ösztönzött tömegek forradalmi mozgalma nélkül. Tudjuk, a forradalmár munkások tapasztalatlansága, valamint a szociáldemokraták jobboldali képviselőinek árulása miatt a dolgozóknak az ádáz osztályharc során nem sikerült kiharcolniuk azt, hogy az új államnak szocialista jellege legyen. S ha ma ismét akadnak olyanok, akik a ma- sarykista demokráciát megpróbálják dicsfénnyel övezni, akkor emlékeztetni kell őket arra, hogy vannak ebben az országban élő tanúk, akik nem feledték, saját bőrükön érezték: milyen ez a demokrácia. Munkanélküliség, szegénység, éhség, kilakoltató végzések, kivándorlás, nemzetiségi elnyomás. Ez a demokrácia a gazdagokat szolgálta, s a nagytőke és a reakció uralmát, diktatúráját jelentette a dolgozók túlnyomó többsége fölött. Lenárt elvtárs beszédében fölelevenítette a Dél-Szlovákiá- ban akkor uralkodó állapotokat. A hatalmat a nagybirtokosok, a bárók, a gyárosok és a bankárok gyakorolták. Ezek az uralkodó osztályok - a Habsburgok hívei, továbbá a horthysták, a masarykisták, a ludákok, az esterházyak követői - és politikai rendszerük szította a gyűlölködést nemzeteink és nemzetiségeink között, hogy megmérgezzék kapcsolataikat. Ezt elsősorban azért tették, hogy megszilárdítsák a munkások, a parasztság, valamint más dolgozók fölötti osztályuralmukat. Mi nagyon jól tudjuk, hogy a kizsákmányolóknak és a reakciósoknak ez a szégyenletes politikája milyen hatalmas károkat, szenvedéseket és tragédiákat okozott, nagy mértékben fékezte a társadalmi haladást és nemzeteink fejlődését. Dél-Szlovákiánk fejlődése is meggyőzően igazolja, hogy a kommunista párt és a szocialista társadalom nem elégedett meg a nemzetek és nemzetiségek - esetünkben a magyar nemzetiségű állampolgárok - egyenjogúságának formális kinyilatkoztatásával, hanem reális feltételeket teremtett és teremt a szociális, gazdasági, kulturális szférában, bevonva a népet az államirányításba, továbbá a kultúra és a művelődés szakaszán annak érdekében, hogy az elvek valósággá váljanak Jozef Lenárt elvtárs 1981-ben Szlovákia Kommunista Pártjának akkori kongresszusán kiemelte a Tanulságok jelentőségét, hangsúlyozva, hogy ideológiai munkánkban továbbra is e dokumentum megállapításaiból és következtetéseiből indulunk ki. Könyvében bőven olvashatunk a válságos évek tanulságairól, s azokról a különbségekről is, amelyek a két országrészt jellemezték. A jobboldali, antiszocialista erők végső célja Szlovákiában is azonos volt, mint az ország más részeiben. A jobboldal képviselői igyekeztek összehangoltan cselekedni. Politikai álláspontjuk nagyon közeli volt, sőt alapjában véve összefonódott a Kétezer szó című ismert ellenforradalmi kiáltvánnyal, s más hasonló irományokkal. 1968 nyarán a szövetséges hadseregek megérkezése után Szlovákiában a jobboldal politikai törekvései is egyre több azonosságot mutattak a szocialistaellenes erők céljaival. U gyanakkor Szlovákia politikai fejlődésében akadtak bizonyos sajátosságok is, amelyekről nem lehet megfeledkezni, mert befolyásolták és továbbra is befolyásolják azokat a feltételeket, amelyek között megvalósul pártunk politikai irányvonala. Lenárt elvtárs részletesen szól Szlovákia páratlan gazdasági fejlődéséről, amely a szocializmus építése során valósult meg és ez a tény ennek az országrésznek a szociális viszonyaiban aránylag nagyobb változásokat hozott, mint a gazdaságilag fejlettebb Csehországban. Ezek a változások a lakosság többségének tudatában pozitív fejődést eredményeztek, s megnyerték őket a szocializmus ügyének. A polgári köztársaság politikai és gazdasági viszonyainak idealizálása, az úgynevezett ma- sarykizmus feltámasztásának a vágya itt nem lelt olyan talajra, mint a cseh országrészben. A politikai klerikalizmus, amely a cseh és a morva országrészekben bizonyos befolyást gyakorolt a munkásság és a parasztság egy részére, Szlovákiában nyíltan a fasiszta irányvonalat szolgálta ki, s a szlovák állam - amely a hitleri Németország oldalán hadba lépett a Szovjetunió ellen • - létezésének sötét éveiben lejáratta önmagát. Szlovákia Kommunista Pártjának soraiban viszonylag kevés az olyan kommunista, aki azelőtt más politikai párt tagja volt. Az 1968-as politikai események alakulásában szerepe volt annak is, hogy Szlovákia közvéleménye a január utáni fejlődés egyik célját a nemzetiségi kérdés megoldásában, a föderatív államjogi elrendezés valóra váltásában látta. Ez a tény itt több hónapon át mellékvágányra terelte a politikai életnek azokat a kérdéseit, amelyeket a jobboldal vetett föl, s amelyekkel a szocialistaellenes erők egyre inkább visszaéltek. Emlékszünk arra, hogy a jobboldali körök kifogásolták, miszerint Szlovákia lemarad az úgynevezett megújulási folyamatban. Szlovákia politikai helyzetének alakulásában nagy szerepet játszott az a tény, hogy amíg Csehszlovákia Kommunista Pártja vezetésében a jobboldali szárny szinte egyengette az utat a szocialistaellenes erők számára, addig Szlovákia Kommunista Pártjában az egész válságos időszakban ilyen helyzet nem következett be. Az itteni vezetés, Bil’ak elvtárssal az élen, különböző nyomásokkal szembeszállva szilárdan a marxizmus-leninizmus talaján állt. Augusztust követően itt a párt élére Husák elvtárs került, akinek a vezetésével az egészséges mag határozott harcot kezdett a szocialistaellenes erők ellen. Szlovákia az egész ország konszolidációs folyamatának jelentős tényezőjévé vált. Az 1968- as események, valamint a jobboldali opportunista és ellenforradalmi erők ténykedésének mélyreható elemzése után a szerző a Tanulságokat elemezve hangsúlyozza a párt vezető szerepének, eszmei egységének, a Szovjetunióval való megbonthatatlan barátságunknak jelentőségét. A további fejezetekben Jozef Lenárt pártunk művelődéspolitikájának időszerű kérdéseit és feladatait elemzi. T ársadalmunk átépítésének időszakában élünk, s ezek a változások nem csupán társadalmunk szociális és gazdasági szerkezetét érintik, hanem társadalmunk felépítményi szféráit, a tudományt, az oktatásügyet és kultúránkat is. A kultúrának, a művelődésnek fontos szerepe van a szocializmus tökéletesítésében, minőségi előrelépésében és demokratizálásában. E feladatok tudatosításához és megoldásához járul hozzá jelentős mértékben Jozef Lenárt válogatott beszédeinek gyűjteménye. RUDOLF JURÍK, az SZLKP KB osztályvezetője f ............................. KO MMENTÁLJUK ■- ■..J Ki jutunk a hullámvölgyből? Hazánkban a növénytermesztési ágazatnak a sokat bírált cukorrépatermesztésen kívül még egy igen gyenge ága van - a burgonyatermesztés. Az évek óta ismétlődő mennyiségi és minőségi gondok mélypontra juttatták a termelést. A csekély anyagi érdekeltség és a hiányos anyagi-műszaki ellátottság a termelőkedv hanyatlásához vezetett, így csak jelentős behozatal árán lehetett többé-kevésbé folyamatossá tenni az ellátást. Ezek után nem csoda, hogy a CSKP KB mezőgazdasági és élelmezésügyi bizottságának legutóbbi ülése kritikusan értékelte a burgonyatermesztés helyzetét, s elmarasztalta a problémák megoldását halogató termelő vállalatokat, irányító és felvásárló szervezeteket, valamint az ültetőanyag szaporításáért és nemesítéséért, illetve a kedvező anyagi-műszaki feltételek megteremtéséért felelős termelési-gazdasági egységeket. A burgonyatermesztés fellendítésére központi fejlesztési koncepciót dolgoztak ki, melyet szlovákiai vonatkozásban az SZSZK kormánya 1985 decemberében hagyott jóvá. Ennek alapján a kerületek, járások és termelő válfalatok szintén konkretizálták fejlesztési elképzeléseiket. A Népi Ellenőrzési Bizottság felmérése arról tanúskodik, hogy a tervek teljesítésében, sajnos, nem mindenütt járnak el következetesen. Gyakran indokolatlanul nagy különbségek tapasztalhatók a terméshozamokban, és a termés minősége sem kifogástalan. A mezőgazdaságilag fejlett országokhoz viszonyítva, nálunk mintegy harminc százalékkal kevesebb burgonya terem egy hektáron. A termelők a helytelen fajtaválasztékkal, az ültetőanyag gyenge minőségével, és nem utolsósorban a vegyszerek hiányával indokolják a kudarcot. Részben igazuk van, de helytelen, hogy a saját hibáikról keveset beszélnek. Pedig érdemes volna, hisz számtalan eredmény igazolja, hogy a gyakorlat mindössze 40-50 százalékra használja ki a rendelkezésre álló fajták biológiai termőképességét. Más lapra tartozik, hogy az önellátás megteremtéséhez a jövőben a kedvezőbb természeti feltételekkel rendelkező déli körzetek mezőgazdasági vállalatainak is hozzá kell járulniuk, mert a hegyi és hegyaljai gazdaságokban többnyire rosszul érik be a burgonya, és a munkaerőgondok miatt a termés betakarítása is problémát okoz. Az önellátás növelésének másik járható útja a veszteségek csökkentése. Ehhez nem csupán egészségesebb ültetőanyagra, hatékonyabb vegyszerekre és a termést jobban kímélő gépekre, de mindenekelőtt korszerű tárolókra van szükség. A tapasztalatok ugyanis arról tanúskodnak, hogy a klimatizált tárolókban legalább a felére csökkenthető a raktározási veszteség. Úgy tűnik, az ötéves tervidőszak végére megoldódnak a tárolási gondok, hiszen az új tárolók építése és a régiek korszerűsítése jó ütemben halad. Konkrétan az SZSZK-ban a mezőgazdasági és élelmezésügyi tárca szervezetei tavaly több mint 39 ezer, az idén pedig további 47 ezer tonna burgonya befogadására alkalmas raktárak építését kezdték meg, s a kereskedelmi szervezetek 4150 tonna tárolókapacitás átadását tervezik. A burgonya kapcsán a termés piaci előkészítéséről és feldolgozásáról is szólni kell. E tekintetben főleg Szlovákiában sok még a tennivaló, tekintve, hogy a csehországi több mint 40 ezer tonnával szemben nálunk tavaly csupán 9 ezer tonna burgonya került a piacra konyhakész állapotban vagy végtermékké feldolgozva. A feldolgozó kapacitás növelése nem csupán az élelmiszer-választék bővítését szolgálja, de csökkenti a tárolási igényt, és - a 20-40 százalék feldolgozási melléktermék révén - gyarapítja a takarmánykészletet. A tárca a problémák mielőbbi megoldása céljából az idén anyagi ösztönzőkkel - célprémiummal, gépvásárlási hozzájárulással - serkenti a termelökedvet, ami a burgonya termőterületének növelését eredményezte. Jövőre valószínűleg tovább javul a helyzet, ugyanis januártól emelik a horgonya felvásárlási árát. Ezek alapján remélhető, hogy a burgonyatermesztésben kezdetét veszi a fellendülés, s nagy erőfeszítések árán csökkenthetjük, majd megszüntethetjük a behozatalt, és saját erőből megteremthetjük a feltételeket ahhoz, hogy Szlovákiában a koncepciónak megfelelően 75-ről 87 kilogramra emelkedjen az egy főre számított évi burgonyafogyasztás. KADEK GÁBOR A méhnyakrák egyike a leggyakoribb női daganatos megbetegedéseknek. Egészen kezdeti stádiumban történő diagnosztizálását új citodiagnosztikai módszerek teszik lehetővé. Az egyiknek a lényege, hogy mikroszkópon keresztül vizsgálják a hüvelytörletben található sejteket. A sejtmagok bizonyos típusú deformációja jelzi a rákot. A módszert dr. Jitka Kobilková, a prágai Károly Egyetem 2. számú nőgyógyászati klinikájának professzora és dr. Ján Siracký, a Bratislava! Kísérleti Onkológiai Intézet munkatársa dolgozta ki. Munkájukat az idén Klement Gottwald Állami Díjjal jutalmazták. Siracký doktor több mint 3 évtizede foglalkozik a rákos sejtek tanulmányozásával. Az Egészségügyi Világszervezet szakértőjeként részt vett a nőgyógyászén citológia monográfiájának összeállításában, s tagja a kanadai Quebecben székelő Nemzetközi Citológiai Akadémiának. Felvételünkön Siracký doktor (jobbról) és munkatársa, dr. Boris Kysela citométerrel a daganatban lévő osztódó sejtek arányát állapítja meg. (Vladimír Benko felvétele - ČSTK) újs; 4 1988. V
