Új Szó, 1988. június (41. évfolyam, 127-152. szám)

1988-06-01 / 127. szám, szerda

Helyzetkép a cigányság társadalmi beilleszkedéséről ~ ^ ff Az elmúlt évtizedekben nemegy­szer kisebb-nagyobb mértékben szem elől tévesztettük, hogy a társa­dalmi fejlődésünk egyes területein tapasztalt, részben még megoldat­lan problémák szépítése vagy „sze­mérmes“ elhallgatása ügyünk javát, zavartalanabb előrelépésünket alig­ha szolgálja. Sót, alkalmat nyújt a különféle mendemondák, túlzá­sok, torzítások akaratlan és célzatos terjedésének. Ez a szemlélet sem­miképpen sem járult hozzá ahhoz, hogy tárgyilagosan és teljességében felmérve a helyzetet, anyagi és egyéb lehetőségeinkhez mérten erőnket latba vessük az ilyen visz- szás helyzetek hatékony megszün­tetésére. Az emígy kezelt kérdések egyike volt nálunk a cigánykérdés is. Más szóval az a különféle okokból kiala­kult helyzet, amelynek rendezésére különben immár évtizedek óta több­kevesebb sikerrel törekednek külön­féle szintű párt- és állami szerveink. Folyamatos rendezése, vagyis a ci­gány lakosság szervesebb társadal­mi beilleszkedése ma is elhanyagol­hatatlan feladatunk. Társadalmi hát­terét, megítélésének és megoldásá­nak lehetőségeit és esélyeit nem kis mértékben kedvezőbbé teszi éppen az az új szemléletű politika, amely szembe mer és akar nézni az úgy­nevezett kényes vagy nehéz, ellent­mondásoktól, konfliktusoktól sem mentes kérdésekkel. Amely nem­csak intézkedik, hasznos és célra­vezető lépéseket tesz, hanem az eredmények mellett, köntörfalazás nélkül, számot ad arról is, amivel még távolról sem lehetünk elégedet­tek. S amely nem rejti véka alá: tennivaló bőven akad még s az ez­zel járó feladatok - eltérő fokú fele­lősségvállalás mellett - joggal te­kinthetőek össztársadalmi jellegű- eknek. Ilyen szemszögből nézve törek­szünk legalább nagy vonalakban s így természetesen hézagosan fel­mérni a szlovákiai cigányság társa­dalmi beilleszkedésének legfőbb vo­natkozásait azon információk alap­ján, amelyeket Ján Bubelini, az SZSZK cigány lakosság kérdéseivel foglalkozó állami bizottságának tit­kára bocsájtott sajtónk rendelkezé­sére. A foglalkoztatottság alakulása Történelmi áttekintések, egybe­vetések helyett törekvésünk célja feltérképezni a tavalyi helyzetet. A kérdés jelentőségét kiemelő körül­mény, hogy az előző esztendőhöz képest - hosszú távú tendencia foly­tatásaként - ismét emelkedett, még­pedig csaknem három százalékkal a szlovákiai cigány lakosok száma, amely eléri a 242 ezer főt. Ez az SZSZK népességének 4,6 százalé­ka. A növekvés különben a főváros­ban volt a legnagyobb arányú, de viszonylag a legtöbb cigány ember továbbra is a Közép-szlovákiai kerü­letben él (9 százalék). Közülük a foglalkoztatottak szá­ma, bár mérsékelten, szintén növe­kedett és hányaduk meghaladta a hetven százalékot, sót Bratislavá- ban elérte a 83,6 százalékot. Ez mindenképpen a legfontosabb ered­ményként könyvelhető el. Hiszen a munkafolyamatba való beilleszke­dés, a nagyobb gazdasági aktivitás olyan nélkülözhetetlen követelmény, amelynek híján bajosan képzelhető el a további előrelépés cigány pol­gártársaink anyagi, szociális és kul­turális helyzetének alakulásában. A gyerekeknél kell kezdeni A jövőt meghatározó tényező a cigány gyerekekről és fiatalokról való gondoskodás fejlesztése. Itt is vannak eredményeink, de gondjaink is. Az óvodák cigánygyerekek általi látogatottsága egy év alatt 1,8 szá­zalékkal lett nagyobb, s ebben a vo­natkozásban a legjobb kerületben, a Nyugat-szlovákiaiban elérte a 82,2 százalékot, ami a múlthoz képest mindenképpen siker. Csakhogy a kerületek és a járások között van­nak eléggé jelentős különbségek s a cigány óvodások száma évről évre hullámzóan alakul, a látogatott­ság sok esetben rendszertelen. Mégis, kedvezően értékelhető, hogy éppen azokban a járásokban, ame­lyekben viszonylag a legtöbb a ci­gányember, gyerekeik óvodai elhe- zésének az illetékes szervek által az ötéves tervidőszak végére előirány­zott hányadát már tavaly elérték, illetve túlszárnyalták. Ez egyebek között vonatkozik a Rozsnyói (Rož­ňava), a Lévai (Levice) és a Galántai (Galanta) járásra, ahol ez a hányad már csaknem százszázalékos. Az alapiskolák cigánygyerekek általi lá­togatottsága is javult és kevesebb a mulasztott tanítási órák száma is, mégpedig főleg a Kelet-szlovákiai kerületben. Az eléggé jelentős elté­rések viszont arra utalnak, hogy a jelenlegi ütem mellett aligha érhető el a tervidőszak végére a tanév alatti óramulasztás tervezett leszorítása az 55-60 óra szintjére. Szlovákiában általában javult a cigánytanulók eredményessége is, más szóval kevesebb köztük a bu­kott diák. Ez alól csupán a Közép­szlovákiai kerület a kivétel. Csak­hogy még ennek tudatában is a jelek arra utalnak, hogy csupán az iskola­ügyi szervek fokozottabb igyekeze­tével érhető el az évtized végére tervezett 93-95 százalékos eredmé­nyesség. Ismeretes, hogy a szóban forgó lakossági rétegben létszámához mérten magas a bűnözési arány­szám. Ezen fokozatosan feltétlenül változtatni kell. Ennek egyik célrave­zető módja, hogy még nagyobb gon­dot fordítsunk a cigánygyerekek is­kolán kívüli nevelésére, foglalkozta­tására is. Mérsékelten növekedett ugyan (55,3 százalékra) az alapis­kola 1-4. osztályos cigánytanulói­nak a napközi otthonokat látogató hányada, ez azonban még mindig kevés, mert 1990-ig ezt az arányt hetven százalékra szeretnénk „fel­tornázni“. Jó dolog az is, hogy mind több cigánygyerek vesz részt az is­kolai étkeztetésben. Az azonban ki­fejezetten többet tevésre sarkalló tény, hogy az alapiskola 5-8. osztá­lyos cigánytanulóinak az iskolai klu­bokat látogató száma megcsappant. A jobb lakásviszonyokért Végül, de nem utolsó sorban ves­sünk egy pillantást e réteg lakásvi­szonyaira, amelyek már évtizedek óta javulnak, de nem a szándékaink­nak megfelelő ütemben. Erre kedve­zőtlen hatással vannak nemcsak az adott anyagi lehetőségek - a cigány dolgozók és társadalmunk viszony­latában egyaránt -, hanem a beil­leszkedést még helyenként gátló helytelen szemlélet is. Tavaly ugyan felszámoltunk további tizenkét ún. pérót, de számuk még ma is eléri a 292-őt, összesen több mint tizen­hatezer lakossal. A cigánycsaládok egyébként az elmúlt esztendőben majdnem kétezer régebbi és új csa­ládi házba, állami és szövetkezeti lakásba költöztek be s ez a folyamat nem rekedt meg. Nyilvánvaló azon­ban, hogy a végleges megoldás még várat magára, hiszen nagy és költséges feladat ez. Ez utóbbi igazolására hadd je­gyezzük meg, hogy az állam és a nemzeti bizottságok költségveté­séből tavaly kereken 63 millió koro­nát fordítottak a cigány népesség életének kulturáltabbá tételére és társadalmi beilleszkedésének elő­mozdítására. Ez irányú törekvéseink intenzitásának és következetessé­gének növelését szolgálják azok a komplex intézkedések, amelyeket még a múlt év októberében fogadott el az SZSZK kormánya, majd ezt követően az SZLKP KB Elnöksége. Nem vitás, hogy megvalósításukból az eddiginél nagyobb részt kell vál­lalniuk a Nemzeti Front társadalmi szervezeteinek és egész lakossá­gunknak is. Ez szocialista társadal­munknak nemcsak anyagi, hanem egyben - nem kevésbé - erkölcsi kötelessége is. GÁLY IVÁN Jobb alkatrészellátás - kevesebb reklamáció Pontosan, megbízhatóan dolgoznak A lakossági szolgáltatások fej­lesztése, minőségük javítása Füle­ken (Fiľakovo) is előtérbe került az ismert párt- és kormányhatározato­kat követően. A losonci (Lučenec) székhelyű já­rási helyi gazdálkodási vállalat jelen­tős részt vállal a fejlesztésből, s olyan meghatározó ágazatokban üzemelteti szervízkirendeltségét, mint amilyen a rádió és a televízió, hűtő, mosógép és szinte valamennyi egyéb háztartási gép javítása. A vá­ros központjában egy férfi és női szabóságot és egy mintaboltot is üzemeltetnek. A televíziókészülékeket egyetlen műszerész, Peter Nagy javítja a tíz­ezres városkában, így sem hosszú azonban a várakozási idő. A meg­rendelések könyvében lévő bejegy­zések arról tanúskodnak, hogy két- három napon belül szinte minden egyes készüléket megjavít a fiatal szakember. Persze akadnak kivéte­lek is, mindenekelőtt az országban hivatalosan nem forgalmazott típu­sok, vagy a régi, már nem gyártott késžúlékek esetében. Az alkatrész- ellátás a hazai gyártmányoknál nem megfelelő, és a szovjet készü­lékek alkatrész-utánpótlásában is időről időre problémák jelentkeznek. Az elmondottakhoz még hozzákí­vánkozik, hogy a vállalat tévéjavítói hívásra természetesen házhoz mennek. Az utóbbi időben kedvező a hely­zet a háztartási gépek javítása te­rén is. Pavol Šimcuv műhelyveze­tő szerint a tizennégy napos javítási határidőt csak a legritkább esetben lépik túl, s igen gyakran két-három nap alatt elvégzik a javításokat. Az alkatrészek egyébként a háztartási gépek és egyéb villamos fogyasztók (melegvíztároló, radiátor) esetében sem okoznak különösebb gondot, kivételt talán csak az NDK-beli mo­sógépek képeznek. Sajnos előfor­dulnak olyan esetek is, hogy a meg­javított gépeket hetekig kell raktá­rozniuk, mert tulajdonosaik egysze­rűen megfeledkeznek róluk. A férő­hely miatt ez hátráltatja a gépjavítók munkáját. A helyi szolgáltatóház legna­gyobb létszámú kollektívája a sza­bóságban dolgozik. Férfi öltönyök készítésével ugyan csak egyetlen szabó foglalkozik, a női részlegnek azonban hat munkatársa is van. Tét­lenségre egyikük sem panaszkod­hat, meglehetősen széles ugyanis a megrendelők, az ügyfelek köre. Béres Mária műhelyvezető szerint az elmúlt öt esztendő alatt szinte minden egyes ügyfélért, „megdol­goztak“. Nem látványos reklámfo­gással nyerték meg a közönséget, hanem tudatos, pontos, jó minőségű munkával. Nem törekedtek, s ma sem törekednek mindenáron nagy nyereségre, inkább csak tisztes ha­szonra. Egyik dolgozójuk például csak apró javításokat végez, olyano­kat, melyekkel nem szívesen bíbe­lődnek otthon a lányok és asszo­nyok. Szolgáltatásaik árait is a kö- zépkeresetű nők zsebéhez szabják, alkalmazkodván az itteni munkás­környezethez. A viszonylagos olcsó­ság mellett a pontosság és a meg­bízhatóság a jellemzője ennek a kis közösségnek.- Amit megígérünk, annak teljesí­tését becsületbeli kötelességünknek tekintjük, s talán ennek köszönhető, hogy a járási székhelyről is felkeres­nek bennünket, s még a távolabbi vidékeken is vannak állandó ügyfe­leink - mondja Béres Mária. Persze, női szabóságról lévén szó, aligha lehetnének közkedveltek és sikeresek a divatáramlatok köve­tése nélkül. Nyílt titok a hölgyvendé­gek körében, hogy ebben a kis mű­helyben akár a legújabb francia divat szerint is elkészítik a merész vonalú ruhakölteményeket, a csinos kosz­tümöket, blúzokat. Mindehhez azonban a szolgáltató vállalat vezetésének megértése és támogatása szükséges. A szabósá­got hazai és külföldi divatlapokkal, keresett méterárúval és korszerű gépekkel látja el, s szinte minden évben lehetőséget biztosít a dolgo­zók számára szakmai továbbképzé­sükhöz. Megfontolt, előrelátó üzlet- politika ez, mely az ügyfelek meg­nyerését és elégedettségét, végső soron pedig a vállalkozás sikerét szolgálja. -h. a­Az ábrázoló mértan tanítását segítő számitógépes oktatási programokat dolgoznak ki a Bmói Műszaki Főiskola Gépészeti Kara matematikai és geometriai tanszékének szakemberei. Felvételünkön dr. Ludmila Chvalinová és dr. Josef Š lapal egy új programon dolgozik. (Vít Korčák felvétele - ČTK) LÁNYOK A KATONAI FŐISKOLÁN Férfi módra helytállnak A menetelő egységek lépéseitől visszhangzik a főiskolai udvara. A hallgatók fegyelmezetten, katoná­san lépkednek. Csak amikor köze­lebb érnek, látom, hogy lányok. Jan Valenta őrnagytól megtudom, hogy a múlt év őszétől lányok is tanulnak a Výškoví Katonai Főiskolán. Ittlétü­ket, helytállásukat így jellemzi:- Semmiben sem maradnak el a fiúk mögött. A kiképzésben, a ta­nulásban egyaránt kitesznek ma­gukért, sót számos területen a fiúk­nak is példát mutatnak. Amikor szóba került, hogy lányo­kat is felvesznek a főiskolára, az oktatók és a parancsnokok is kíván­csian várták, milyen változást hoz ez az iskola életében. Gyorsan átalakí­tották a lányoknak szánt szálláskör­letet. Minden szobának lett fürdő­szobája, diákkonyha létesült és mo­sógépet is vásároltak. Aztán az or­szág különböző részeiből megér­keztek a lányok. Volt közöttük, aki szakközépiskolából jött, mások gim­náziumból, egyesek nem tudták, mit hoz számukra a katonaélet, de so­kuknak konkrét elképzeléseik voltak.- Apám tüzérként szolgál a nép­hadseregben, bátyám ezen a főisko­lán szerzett diplomát. Az ó nyomdo­kaikban szeretnék haladni, de ter­mészetesen nem tüzérként. Szá­momra a katonaélet nem volt isme­retlen - állítja Eliška Petránková törzsőrmester. A lányok, amikor megkapták a fel­szerelést, a terepszínű gyakorló és a méretre szabott egyenruhát, azon nyomban beöltöztek s bizony nagy tolakodás volt a tükör előtt. Nevettek önmagukon, bíztatták egymást, tré­fálkoztak, aztán elérkezett a takaro­dó ideje. Másnap reggeli tornával kezdődött a foglalkozás, majd fe­gyelmező gyakorlattal folytatódott. Az első öt hónap alatt ugyanis kato­nai pótszolgálatukat töltötték le, úgy, mint a fiúk. Néhány nap, hét múlva megtanulták a kúszást, a szökellést, futólépésben áthaladni a tűzfolyo- són, az akadálypályán. A napok, a hetek múlásával a szó szoros értelmében katonák lettek. Nem kér­tek kedvezményt, férfiasan állták a megterhelést, kitűnő eredménnyel estek át az éleslövészeten. Aztán nemrég a hivatásos katonai állo­mány sorába léptek. Zubbonyuk váll-lapjára felkerült a törzsőrmesteri jelvény.-Amikor szándékomról szüleim tudomást szereztek, nem lelkesed­tek. Én azonban nem változtattam elhatározásomon. Végül azzal vál­tunk el, hogy minden héten megí­rom, mi történt velem. Az ígéretem be is tartottam. Amikor az első eltá­vozáson voltam, ezzel fogadtak: Na, most aztán mindent mondj el, úgy ahogy van. Szót fogadtam, azóta szent a béke, örülnek, hogy itt, Výškovban jól érzem magam - em­lékszik vissza Alice Sentlová törzs- őrmester. A" lányok megszokták a megter­helést, a nehéz, de szép katonai életet, azt is, hogy amikor a város utcáján végigsétálnak, megfordul­nak utánuk a férfiak. A nem kelle­mes megjegyzéseket elengedik a fülük mellett. Akkor, amikor az egyenruhát magukra öltötték, tud­ták, sok nehézséggel kell szembe­nézniük az iskolában, a mindennapi életben. A főiskolán a fiúk csak ak­kor kezdtek más szemmel nézni rá­juk, amikor megtudták, hogy a lá­nyok nemcsak a matematikában, hanem a lövészetben is eredmé­nyesek.- Régebben járok egy fiúval, ő is itt tanul a főiskolán - jegyzi meg Libuša Cechová törzsőrmester. - Amikor megtudta, hogy én is itt akarok tanulni, hallani sem akart róla. Azt hiszem, féltékeny volt... Továbbra is együtt járunk. Mire be­fejezem a főiskolát, elválik, hogyan alakul a kettőnk sorsa. A lányok új színfoltot hoztak a fő­iskola életébe. A népművészeti együttesekbe korábban a városi is­kolából toboroztak lányokat, s ez nem volt problémamentes. Nos, ez a kérdés is megoldódott. A karaté, a dzsudó sportnak hódolók száma is megnövekedett a lányok jóvoltából. A búvár szakkör vezetői is megle­pődtek a nagy érdeklődés láttán. Az aerobik csoport megalakításáról a lányok maguk gondoskodtak, Nec- kárová, Okrinová törzsőrmesterek­nek ugyanis edzői vizsgájuk van.- Jómagam a dzsudó és a sport­lövészen szakkörben tevékenyke­dem - újságolja Lenka Neoralová törzsőrmester. - Szabadidőmben a kimenő rovására a városi lovagló klubot látogatom. Nemrég az egyik színjátszócsoporttal is felléptem. Si­kerem volt, most aztán nem tudom, melyik szabadidős foglalkozást vá­lasszam. Azonban számomra min­dennél fontosabb a tanulás. A lányok valóban jó tanulók. Túl­nyomó többségük határidőben lete­szi a vizsgákat, segítenek egymás­nak. Van, aki valami miatt elkesere­dik, amint az Alica Sentlovával is megesett.- Egy alkalommal már összecso­magoltam, hogy itthagyom az isko­lát, aztán leültünk a lányokkal meg­beszélni a dolgokat. Ma is itt vagyok. Egy évvel ezelőtt egyetlen lány tanult a Výškovi Katonai főiskolán: Dana Bajajová főtörzsőrmester, aki a tanulás mellett, most az egyik lányszakasz parancsnoka. Hallgató, de egyben elöljáró is. Hogyan oldja ezt meg?- Mint elöljáró igyekszem szigorú lenni, de a problémákat mindenkor közösen beszéljük meg. Ilyenkor nem számít a rang, a beosztás. Úgy érzem, bizalommal vannak irántam a lányok, s ez a jó.- Ha rajtam múlna, megváltoztat­nám az egyenruha szabását - veszi át a szót Lenka Neoralová törzsőr­mester. - Szerintem azért ilyen, mert férfiak tervezték, ők határozzák meg, hogyan öltözzenek a katonalá­nyok. A korszerűsítés ezen a téren is helyénvaló lenne. Amikor eljön az este, a tanulás mellett a szerelem is szóba kerül, bár váltig állítják, hogy amíg nem fejezik be a főiskolát, nem mennek férjhez. Mindenkinek megvan az el­képzelése a családalapításról, a gyermeknevelésről, a házimunká­ról, mert tudják - és akarják is -, hogy a diploma megszerzése után nemcsak jó katonák, hanem jó fele­ségek, édesanyák is legyenek. Lassan maguk mögött tudhatják az első évet. S ha három év múlva kézhez kapják a diplomát, megkap­ják a hadnagyi rangot, a mérnöki titulust, a néphadsereg valamelyik egységében, a hadtápegységben, az ellátó szolgálatban kezdik meg hivatásos katonai életpályájukat. Hallgatótársaik, fölötteseik egyönte­tűen állítják, hogy a lányok a Výškovi Katonai Főiskolán férfi módra helyt­állnak. NÉMETH JÁNOS ✓

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents