Új Szó, 1988. június (41. évfolyam, 127-152. szám)

1988-06-04 / 130. szám, szombat

Helyes elöntés volt Egy bútorgyár a komplex gazdasági kísérletben A 8. 'ötéves tervidőszak második évében a bratislavai Nyugat-szlová­kiai Bútoripari Vállalat jó eredmé­nyeket ért el. Gyors ütemben fejlő­dött, és valamennyi lényeges mutató esetében jelentős növekedést köny­veltünk el. Ezáltal jó feltételeket te­remtettünk ahhoz, hogy az idén ja­nuártól a bútorgyár beléphessen a komplex gazdasági kísérletbe. Ez­zel összefüggésben meg kell je­gyeznünk, hogy vállalatunk a meg­rendelő fizetésképtelensége miatt nem teljesítette a nem szocialista országokba .irányuló kivitel tervét. A külkereskedelmi vállalat azonban csak az év utolsó napjaiban jelezte, hogy az áruszállítás nem zavartalan. Ez a tény ismét arról győzött meg bennünket, hogy a termelők és kül­kereskedők a gyakorlatban nem egyenrangú partnerek, ezért a kivitel új, progresszív formáit kell keres­nünk. A komplex gazdasági kísérlet ko­moly feladatokat ró a bútorgyárra. Már a kísérletre való felkészülés időszakában tudatosítottuk, hogy az elvárásoknak csak akkor tehetünk eleget, ha alaposan felmérjük lehe­tőségeinket és lehetőleg maradékta­lanul kihasználjuk. Ebből a tényből kiindulva dolgoztuk ki az intenzifiká- ciós programot, s ugyancsak ebből a szempontból elemeztük a feltaláló és újítómozgalom, valamint a szo­cialista munkaverseny eddigi ered­ményeit és jövőbeni feladatait. Terv­feladataink teljesítése során termé­szetesen nemcsak a feltaláló és újí­tómozgalomnak, valamint a munka­versenynek van jelentősége, hanem a szakszervezet és a pártalapszer- vezet aktív munkájának is. Tehát a tavalyi év a komplex gazdasági kísérletre való felkészü­lés jegyében telt el. Nagyon lénye­ges feladatot tűztünk ki: tevékenysé­günk minden területén önállóan, s teljes felelősséget vállalva kell ke­resnünk, és meg is kell találnunk azokat az akár nem hagyományos munkaformákat és -módszereket, amelyek hatásosabbak és hatéko­nyabbak a korábbiaknál. Amennyi­ben ezt a feladatot sikerrel teljesít­jük, az önelszámolás, a gazdasági szabályozók, a normatív tervezés fogalma valódi tartalmat nyer válla­latunknál. Természetesen ezeknek a fela­datoknak a teljesítésével egyidejű­leg a minőség javításával is beható­an foglalkoztunk. Elemeztük a ter­mékek minőségének alakulását az 1981-87-es években, s a helyzet javítása érdekében különböző intéz­kedéseket foganatosítottunk. Az eredmények nem maradtak el. Je­lentősen csökkent a reklamációk száma; míg 1986-ban termékeink­nek 8,4 százalékával szemben akadt kifogásolnivaló, az idén az első negyedévben ez az arány 5,9 százalékra csökkent. Az év végéig 4 százalékos részarányt szeretnénk elérni. Ez az eredmény azért is nagyon lényeges, mert azzal, hogy belép­tünk a komplex gazdasági kísérlet­be, feladataink is igényesebbek let­tek. A kísérlet megvalósításából ki­folyólag az az egyik legfontosabb célkitűzés, hogy megteremtsük a termelés intenzifikálásának felté­teleit. Korszerűsítenünk kell a válla­lat elöregedett műszaki és technoló­giai berendezéseit, különös tekintet­tel a termékek minőségének javítá­sára. Ezenfelül a gyár fejlesztését saját eszközökből kell finanszírozni. Miként tudjuk teljesíteni ezeket a feladatokat? Az eddigi tapasztala­tok meglehetősen különbözők. Az első negyedévben az előző év ha­sonló időszakához viszonyítva 20 millió koronával nőtt az árutermelés, s a nyereségből is jóval többet köny­velhettünk el, mint tavaly. Jelentő­sen csökkent az anyag-, a fűtőa­nyag- és az energiafogyasztás. A számszerűsített eredmények te­hát jók. Meglehetősen sok gondot okoz azonban, hogy a kísérlet felté­telei nem egészen világosak szá­munkra. Annak idején, amikor be­kapcsolódtunk a kísérletbe, a fel­sőbb szervek azt ígérték, a vállalat kollektíváját megfelelő mértékben érdekeltté teszik abban, hogy a saját fejlődéséért nagyobb felelősséget vállaljon és szilárduljon önállósága. Az eredményeink azt mutatják, hogy meg tudjuk állni helyünket. Szá­munkra azonban meglehetősen le­hangoló, hogy a fejlesztésre és a dolgozók ösztönzésére fordítható pénzeszközöket - az említett ígéret ellenére - utólagos elvonások for­májában az állami költségvetésbe kell befizetni. A helyzetet az is bo­nyolítja, hogy a vállalati terv dolgo­zóink jutalmazására és anyagi ösz­tönzésére kevesebb pénzeszközt biztosít, mint 1987-ben. A vállalat vezetősége meglehetősen nehéz feladat előtt áll akkor, amikor azt kell megmagyarázni a dolgozókollekti- vának, hogy a becsületes, felelős­ségteljes munkával megteremtett pénzeszközöket azok között a szer­vezetek között kell elosztani, ame­lyek hasonló körülmények között nem tudták megállni a helyüket. Úgy tűnik, a külkereskedelmi vál­lalatok sem készültek fel eléggé azokra a változásokra, amelyeket a komplex gazdasági kísérlet hozott. A külkereskedelem nem szívesen köt a kísérletben résztvevő vállala­tokkal beszerzésre vonatkozó, vagy közvetlenül gazdasági szerződést. Jóllehet, nagyon igyekeztünk, eddig mégsem sikerült egyetlenegy külke­reskedelmi vállalattal sem kötni ilyen szerződést. Az elmúlt öt hónap nagyon rövid idő ahhoz, hogy vállalatunknál a komplex gazdasági kísérletet érté­keljük. Az eredmények azonban arra engednek következtetni, hogy a dol­gozókollektíva döntése helyes volt, s idáig mindannyian becsületesen megálltuk helyünket. Dr. PETER STANOVSKÝ a bratislavai Nyugat-szlovákiai Bútoripari Vállalat igazgatótaná­csosa A HÍRNÉV KÖTELEZ A szolgáltatások fejlesztése évek óta fontos politikai, társadalmi és gazdasági feladat, lényeges szerepet játszik a köz­hangulat alakításában, s ez nagy felelős­séget ró a szolgáltatóipari vállalatokra. A probléma időszerűségét bizonyítja, hogy a szövetségi kormány is foglalkozott a szolgáltatások alacsony színvonalával, s márciusban Bratislavában aktívaérte­kezletet tartottak, ahol kiemelték, hogy az. átalakítás a szolgáltatások terén is lehe­tővé teszi a munka hatékonyságának nö­velését. A nőszövetség ugyancsak már­cius közepén aktívaértekezleten értékelte ,,A társadalomnak - a családnak - önma­gunknak" elnevezésű kétéves mozgalom eredményeit. Az értékelés folyamán bi­zony több bírálat, mint dicséret illette a szolgáltatásokat a felszólalók részéről. Mindezeket azért mondtam el, mivel az Érsekújvári (Nové Zámky) Járási Szolgál­tatóipari Vállalatnál dolgozom mint fűtő. Az egészben az esett rosszul, hogy az említett felszólalásokban, illetve a közölt írásokban mégcsak nem is próbáltak olyan vállalatot említeni, amely igyekszik eleget tenni a kívánalmaknak, sőt olyan következtetést vontak le (idézet az Új Szó 84 számából): „A vállalatok az önelszá­molás és önfinanszírozás elveinek érvé­nyesítése érdekében a számukra legegy­szerűbb utakat keresik, a nem rentábilis szolgáltatásokat felszámolják, csak azo­kat folytatják, melyek nyereséget hoz­nak". Hogy ez az állítás nem illik az érsekújvári vállalatra, azt bizonyítja, hogy a vállalat 178 helyen 39-féle szolgáltatást nyújt a lakosságnak, s bizony még jó akarattal sem lehet azt mondani, hogy minden szolgáltatás nyereséges. Termé­szetesen ez nem jelenti azt, hogy a válla­lat a munka hatékonyságának növelésé­vel nem tesz meg mindent annak érdeké­ben, hogy az általa nyújtott szolgáltatás rentábilis legyen, vagy legalább ne legyen veszteséges. Sikerüket bizonyítja, hogy 1986-ban a nemzeti bizottságok helyi gazdálkodási üzemeinek versenyében el­nyerték a Nyugat-szlovákiai Kerületi Nemzeti Bizottság és az SZKT vörös vándorzászlaját, valamint a CSSZSZK kormányának elismerő oklevelét. Az évi tervet másfél milliós korona nyereséggel zárták, míg az 1987-es esztendőt 3,5 millió nyereséggel. Az eredmények eléré­sében főleg az emberi, munkahelyi ténye­zők játszottak szerepet és természetesen a brigádmozgalom. A vállalatnál húsz kol­Új autóipari diagnosztikai berendezés gyártását készíti elő a tábori Jiskra vállalat. A JT-290-es típusú berendezés 16 művelet ellenőrzésére képes. A JT-181-D a dízelmotorok üzemanyag-ellátó rendszerét úgy ellenőrzi, hogy azt nem kell szétszerelni.’A felvételen Jan Petera mérnök (balról) és Jindhch Rozsypal mérnök a JT-290-es működését ellenőrzi. (Jaroslav Sýbek felvétele - ČTK) Jektíva versenyez a szocialista munkabri­gád cím elnyeréséért és három már meg- ’ ikapta a címet. Hogy munkatársaim szív- vel-lélekkel azon vannak, hogy színvona­las szolgáltatást nyújtsanak, arra talán elég egy markáns példa: a vegytisztító és mosodai részleg dolgozói havonta mint­egy 140 ezer darab ruhaneműt mosnak, illetve tisztítanak ki és egész évben csu­pán 12 reklamáció fordult elő. A vállalat vezetőinek dicséretére le­gyen mondva, hogy nem riadnak vissza a merészebb ötletek megvalósításától sem. Ilyen meggondolásból vezették be az ágyneműkölcsönzést, az otthon kimo­sott ágy- és fehérnemű vasalását, sót a szőnyegek otthoni tisztítását. Vannak nem mindennapos szolgáltatások is, mint a diabetikus süteményeket készítő és árusító cukrászda, a rétestészta gyártása és árusítása, színesfényképek és filmek készítése, a virágkötészeti bolt, s a video- szolgálat, mely kazettára rögzíti a házas­ságkötési és egyéb ünnepélyeket. Ter­mészetesen van olyan szolgáltatás is, mely bizony nem sokat hoz a konyhára, sőt veszteséges. Ilyenkor a vállalat veze­tői az illetékes helyi nemzeti bizottsággal közösen keresik az okokat, és sokszor elég a személycsere ahhoz/hogy a szol­gáltatás legalább önfenntartó legyen, de semmi esetre sem nyúlnak a felszámolá­sához. Egyszerre két alapvető követelmény­nek igyekeznek eleget tenni: egyrészt biztosítani a vállalat nyereségét, korsze­rű, gyors és panaszmentes szolgáltatást nyújtva, másrészt a fogyasztóhoz, illetve a lakossághoz közelebb vinni a szolgálta­tást, hogy minél több időt takarítsanak meg számukra. Itt érdemes megjegyezni, hogy az új városi lakónegyedekben szol­gáltatóházakat nyitnak, a meglévőket pe­dig korszerűsítik. Az elért eredmények önmagukért be­szélnek, a vezetők helyes útra tértek akkor, amikor az alkalmazottakat érde­keltté tették a szolgáltatások magas szin­tű elvégzésében, ismertetve velük az előttük álló és megoldásra váró feladato­kat. Nem hiszem, hogy a vállalat 752 dolgozójából valaki is akadna, aki ne lenne tisztában azzal, hogy a vezetőség milyen elvárásokkal van iránta, hiszen mindnyájan tudatában vagyunk annak, hogy a jó hírnév kötelez. NAGY ANDRÁS, az Érsekújvári Járási Szolgáltatóipari Vállalat fűtője Évi 600 ezer korona takarítható meg, és nyolc munkás he­lyettesíthető a Ždá- nicei Csavargyár új eljárása révén, a hi­degformázó szer­számok titánnitrid- del való bevonásá­val. Az így kezelt szerszámok élettar­tama háromszoro­sára, négyszeresére nő. (Igor Zehl felvétele - ČTK) Jubileum előtt Előzetes a 60. Poznani Nemzetközi Vásárról A gyökerek 1921-be nyúlnak vissza. A lengyel kereskedők kezdeménye­zéseként ekkor nyitotta meg először kapuit a Poznani Nemzetközi Vásár. Az elmúlt több mint hatvan év alatt a rendezvény arculata alaposan megválto­zott, egy valami azonban napjainkig változatlan maradt: a vásár, amely a kereskedelmi kapcsolatok felvételére és bővítésére mindig is jó lehetőséget adott, az ipar képviselői és a kereskedők nagy érdeklődése kíséri. Az ötödik poznani vásáron például Dánia, Franciaország, Irán, Olaszország, Japán, Magyarország, Németország, Ausztria, Svédország, Svájc, Törökország, az USA és Nagy-Britannia mellett Csehszlovákia is ott volt a kiállítók között. Az évek során egyre több ország vett részt a rendezvényen, így az nemzetközi méretekben is egyre jelentősebbé vált. Poznan Európa legismertebb vásár­városai közé sorakozott fel. Mi jellemzi majd hazánk bemuta­tóját a poznani vásáron? A fejlődés fő irányaival összhangban kiállítóink az elektronikára, a robotizációra, a biotechnológiára, az új anyagokra és technológiákra helyezik a súlyt. A vásáron 21 külkereskedelmi válla­latunk vesz részt, közülük nyolc köz­szükségleti cikkeket kínál majd. Jelentős dátum a vásár történeté­ben 1938. A két világháború közötti időszakban, ebben az esztendőben az immár 18. alkalommal megren­dezett vásár a ,,leg“-ek vására lett. A korábbi évekhez viszonyítva ekkor jött el a rendezvényre a legtöbb kiállító, s egyben a legtöbb látogató. A kiállítási terület is ekkor volt a leg­nagyobb - 56 ezer négyzetméter. S itt a történet csaknem tíz évre megszakad. A következő, a husza­dik poznani vásár a második világ­háború után 1949-ben nyitja meg kapuit. A kép szomorú és biztató is egyben: egy porba hullott ország gazdaságának újjáépítése és a nemzetközi gazdasági életbe való - egyelőre még lassú ütemű - visz- szatérése. Tehát az újjászervezés és -építés időszaka következik, megváltozik a vásár alapszabályza­ta és szervezése is, s a rendezvény 1955-től Lengyelország és a részt­vevők fejlődésének, fejlesztésének szerves részévé válik. Az idei esztendő jelentős évfordu­ló a Poznani Nemzetközi Vásár tör­ténetében. Június 12-én immár 60. alkalommal nyitja meg kapuit, s nyolc napon át fogadja a látogató­kat. Eddig 42 ország 4200 kiállítója jelentette be részvételét. A poznani vásár ezúttal különö­sen a KGST-tagországok számára lesz nagyjelentőségű. Napjainkban, amikor a legtöbb tagország az inten­zív fejlesztés útjára lépett, az együtt­működés eddigi formái már nem a legmegfelelőbbek. Ez a vásár is jó alkalmat ad arra, hogy a tagorszá­gok új formákat keressenek és talál­janak, s közösen oldják meg a tudo­mányos-műszaki fejlesztés felada­tait. Hazánk számára ugyancsak jubi­leumi lesz az idei vásár, hiszen kiál­lítóink 55. alkalommal utaznak Poz­nanba. A részvétel jelentőségét az a tény is növeli, hogy országaink kölcsönösen egymás második leg­nagyobb kereskedelmi partnerei. Ebben az évben az árucsere-forga­lom értéke várhatóan túllépi a há- rommilliárd rubelt, vagyis 10 száza­lékkal lesz nagyobb, mint tavaly. A kereskedelem szempontjából a legdinamikusabban fejlődő ágazat a gépipar, amely hazánk Lengyel- országba irányuló kivitelében meg­közelítőleg 75 százalékot, lengyel partnereink exportjában pedig 78 százalékot ért el. Már ez a rövid jellemzés is arra utal, hogy a két ország együttműködése széles kö­rű, bár ebben a vonatkozásban mindkét fél részéről még vannak kihasználatlan tartalékok. Kiállítóink közül megemlíthetjük például a KOVO külkereskedelmi vállalaf&t,. amely többek között labo­ratóriumi műszereket, ipari automa- tizációs berendezéseket mutat be. A MARTIMEX elsősorban ipari ro­botokat állít ki, a STROJIMPORT pedig megmunkáló gépeket és kü­lönféle szerszámok bő választékát kínálja majd. A STROJEXPORT légtechnikai berendezéseket, külön­böző típusú vagonokat, építőipari és bányagépeket szállít Lengyel- országba. Kínálatát ebből a szem­pontból állította össze. A PRAGOIN- VEST kompresszorokat, dízelaggre­gátorokat, félvezetőket visz a vásár­ra. Ezek a termékek ugyancsak je­lentős helyet foglalnak el Lengyel- országba irányuló kivitelünkben. Az INTERSIGMA különböző típusú szi­vattyúkat és sokféle szerelvényt kí­nál, a PETRIMEX pedig a műanya­gok széles skáláját mutatja be. A CSEHSZLOVÁK KERÁMIA és a GLASSEXPORT ezúttal nem a vi­lághírű cseh porcelánt és üveget kínálja, hanem laboratóriumi és mű­szaki üveget, építőipari kerámiát, valamint hőálló üveget ajánl az ér­deklődők figyelmébe. Háztartási elektromos fogyasztók és új típusú gáztűzhelyek kínálják majd magukat a MERKURIA bemutatóján, s ko­moly érdeklődésre tarthatnak szá­mot az OMNIA külkereskedelmi vál­lalat kiállításán a Tamat automata mosógépek, a Tesla Color és Ora­van színes televíziók, a Tesla autó­rádiók. A PRAGOEXPORT ötletes játékai, sífelszerelései bizonyára szintén felhívják magukra a figyel­met. Az INTERCOOP túlnyomórészt az ipari szövetkezetek kínálatát, s benne divatos készruhák gazdag kollekcióját viszi a vásárra. E korántsem teljes felsorolásból nyilvánvaló, hogy az idén is gazdag lesz Csehszlovákia bemutatója a Poznani Nemzetközi Vásáron. Azt, hogy vállalataink számára milyen eredménnyel zárul ez a rendezvény, a kiállításra szára termékek skálája legfeljebb csak sejtetheti. Végülis nagyrészt szakembereinken múlik, hogy a vásáron szerzett tapasztala­tokat és ötleteket miként hasznosít­ják majd saját szakterületükön. KOVÁCS EDIT

Next

/
Thumbnails
Contents