Új Szó, 1988. június (41. évfolyam, 127-152. szám)

1988-06-04 / 130. szám, szombat

Mihail Gorbacsov moszkvai sajtóértekezlete

(Folytatás a 3. oldalról)

akat. szabadítsák meg a Perzsaöblöt az amerikai katonai jelenléttől. Helyesebb ENSZ-erőket küldeni a térségbe, nehogy a helyzet veszélyes irányban alakuljon.

• Nem pontosítaná az SDI-vel kapcsolatos szovjet álláspontot? Az amerikai fél értésre adta-e, hogy lehetséges a hagyományos fegyverzetről szóló bécsi tárgyalások mandátuma kérdésének a megoldása? (Washington Post - USA)- A közös nyilatkozatnak van egy része, amely megerősíti a washingtoni nyilatkozatot, s elismeri az intenzív munka szükségességét ezen a területen, mind az amerikai javaslatok alapján, mind a mi indítványainkra építve. Mégis vannak tehát konkrét tények, amelyeket a tárgyalások résztvevőinek meg kell vitatniuk.

És másodszor, mindig a pontos megfogalmazás híve vagyok, de ebben az esetben nyilván nem voltam pontos, mégsem vagyok diplomata. Genfben véleménycsere folyt a bécsi találkozóról, a konferencia mandátumáról, és egyebek között napirenden szerepelt a megbeszélések tárgyának a kérdése is. És most arról, vajon a szovjet és az amerikai fél között volt-e megértés. Volt egy megfogalmazás, amelyet Eduard Sevardnadze elvtárs terjesztett elő ezen a találkozón. Shultz úr megerősítette, hogy ez így volt, s ezt a bécsi találkozó résztvevői elé terjesztették, de a tárgyalási folyamatot nem vitték végig.

Itt, Moszkvában, rendkívül gondos elemzésnek vetettük alá, de ez a munka nem fejeződött be, az okokról már szóltam.

• Főtitkár úr, amikor Washingtonban járt, azt mondta Reagan elnöknek, hogy a Szovjetunió kész megszüntetni a Nicaraguába irányuló fegyverszállításokat, amennyiben az USA megszünteti az ellenforradalmárok finanszírozását. Sevardnadze és Shultz később tárgyalt erről a kérdésről, s elmondták nekünk, hogy a szovjet álláspont nem változott, ami azt jelenti, ha az USA leállítja Kö- zép-Amerikába irányuló szállításait, akkor a Szovjetunió is megszünteti a Nicaraguába irányuló szállításait. Meg tudná-e erősíteni, hogy ez az álláspont továbbra is érvényes, s a közép-amerikai helyzettel összefüggésben tárgyaltak-e erről a kérdésről? (New York Times - USA)- Ma erről a problémáról részletesen tárgyaltunk, mégpedig a történelembe tett „kirándulással“ egybekötve. És amikor erre sor kerül, különböző szempontok és magyarázatok merülnek fel. Javasoltam, hogy mégiscsak a mai realitásokból induljunk ki. Itt van a Contadora- folyamat, itt vannak a guatemalai megállapodások, tüzszünet létezik és erőfeszítések történnek a politikai rendezés keresése irányában. Erre a folyamatra kell támaszkodni, s ezt a folyamatot kell támogatnia a Nicaraguában egymással szemben álló erőknek, hogy más latin-amerikai országok, a közép-amerikai képviselők bevonásával oldják meg ezt a kérdést.

Reagan elnöknek megmondtam, megerősítem mindazt, ami a Fehér Házban tett séták alkalmával elhangzott: korlátozzuk a rendőri fegyverek szállításait.

Ez a téma tulajdonképpen továbbra is napirenden marad. Felszólítjuk az amerikaiakat, tudatosítsák, hogy ez a folyamat olyan stádiumba jutott el, amikor lehetséges a pozitív befejezése. Megjelent ott valamilyen ezredes... még a somo- zista hadseregből. Jól szolgálta Somozát, most az amerikaiak szolgálatában áll. Rendkívül igyekvő, azt akarja elérni, hogy meghiúsuljon az egész folyamat. Nem tudom, talán az ezredest egy hadnaggyal kellene felcserélni, így talán közelebb kerülne a néphez, és az ügy gyorsabban fog előre haladni.

• Főtitkár úr, véleménye szerint milyen mértékben függhetnek

egymástól a szupernagyhatalmak gazdaságilag? (Associated Press hírügynökség - USA)- Úgy vélem, napjaink realitásai, akárcsak a korábbi realitások, ha komolyan kívánjuk elemezni a helyzetet, elvezetnek bennünket ahhoz, hogy együtt kell működnünk, s ez szolgálná népeink, az egész világ érdekeit. A világ jövőjét úgy képzelem el, hogy az amerikai és a szovjet nép együtt fog működni, egyebek között gazdasági téren is, ki fogja cserélni munkája eredményeit, s kölcsönösen ki fogja egészíteni egymást. Éppen ezért jutott eszembe a közös Mars-kutatás gondolata, nehogy abban versengjünk, ki kit előz meg a fegyverkezésben, hanem ellenkezőleg, vonjuk össze potenciálunkat - a tudományos, gazdasági és intellektuális potenciálunkat -, és szolgáltassunk példát az ilyen együttműködésre.

Ez jelentős mértékben hozzájárulna a haladáshoz, nem szólva arról, hogy így bővülnének együttműködésünk keretei, mindez elősegítené a népeink közötti bizalom megszilárdítását. Tegnap az emberek, a nyilvánosság előtt gyakoroltam nyomást az elnökre ezekben a kérdésekben és nem megengedett módszereket alkalmaztam, és ő ezt mondta: Jgen, fontolóra vesszük mindezt“. Es véleményem szerint ezek a szavak tartalmazzák a gondolatot - meg kell kezdeni e problémák vizsgálatát.

• Mindannyiunkat nagyon meglepett a nyíltságnak az a mértéke, amely az önök társadalmában tapasztalható. Tegnap az amerikaiakat nagyon meglepte annak a beszédnek a hangneme, amelyet Reagan elnök mondott a moszkvai egyetemen. Azonban csodálkoztunk, hogy a szovjet sajtóban egy szó sem jelent meg ebből a beszédből. Milyen az ön reagálása erre a beszédre? (New York Daily News - Egyesült Államok)- Eddig sajnos nem volt módom megismerkedni azokkal a beszédekkel, amelyeket Reagan elnök tartott az írószövetségben és az egyetemen. Úgy vélem azonban, azok hasznos találkozók voltak. Legalább is ezt mondták azok az elvtársak, akik ismerik az ott elhangzottakat. Atni a mi sajtónkat illeti: képviselőik jelen vannak ebben a teremben, s ha eddig még nem volt módjuk valamit nyilvánosságra hozni, gondolom, hogy ezt bepótolják.

• A moszkvai csúcstalálkozón 5000 újságíró vesz részt. Számukra a Szovjetunió belpolitikája meglepőnek tűnik abból a szempontból, hogy Jelcin úr egy tévéinterjúban sürgetően felszólított Ligacsov úr távozására. Burlackij úr, Zaszlavszkaja asszony, valamint J. Afanaszjev egyszerre csak azokról a problémákról kezdtek beszélni, amelyekbe a küszöbön- álló pártkonferencia küldötteinek a kiválasztása ütközik. On arra szólít fel, hogy az átalakítás hívei legyenek a konferencia résztvevői és küldöttei, de ma az átalakításnak csupán néhány megnyilvánulási formája érezhető. Ön személyesen hogyan értékeli a Szovjetunióban zajló politikai átalakítási folyamatot, összefüggésben a közelgő pártkonferenciával, s miként vélekedik Jelcin úrnak arról a felhívásáról, hogy Ligacsov úr mondjon le? (The Guardian - Nagy-Britannia)- Az átalakítás folyamatát felölelik, távlatait kitűzik az SZKP Központi Bizottságának ezzel kapcsolatos tézisei. E tézisek egyik alkotója itt van önök előtt. Kidolgozásukban a politikai bizottság minden tagja, az egész vezetés részt vett. A tézisek kifejezik kollektív véleményünket és platformunkat a küszöbönálló pártkonferenciával, az átalakítás perspektíváival kapcsolatban. Úgy vélem, hogy a konferencia minden fő területen megadja az egész átalakítási folyamatnak a második erős ösztönzést. Határozottan, ugyanakkor körültekintően fogunk eljárni. Hatalmas ez az ország, hatalmas tehát a felelősség is. Nem hozhatjuk

bonyolult helyzetbe sem magunkat, sem barátainkat, sem a nemzetközi közösséget. Nálunk az emberek- párhuzamosan azzal, ahogy személyes tapasztalatokat szereznek az átalakítás folyamán - változnak, éppúgy, mint mi magunk is. Egy bizonyos helyzatből indultunk ki, átértékeltük azt, levontuk a tanulságokat, kitűztük a terveket és keressük az utakat. Ezeket lényegében meg is találtuk, de számos taktikai és gyakorlati probléma megmaradt. Talán nem megy minden mindig sikeresen, nem találjuk meg minden kérdésben a legmegfelelőbb megoldásokat. Vannak sikertelenségek is. De ha a legfontosabbról kell szólnom, akkor: az átalakítás erősödik és a nép támogatja azt. A társadalom mozgásba lendül, a párt megújul, s a társadalom minden szférája is megújul.

Természetesen önök a mi társadalmunkban találhatnak olyan tényeket, amelyek bármilyen téma illusztrálására alkalmasak lehetnek és így önök minden feladatot teljesíthetnek, amivel csak a lapkiadók önöket megbízták. Ezen a csúcstalálkozón megnyilvánultak olyan törekvések, hogy a tényeket kiragadják összefüggéseikből. Ez pedig nem megy. Kiragadni mindenféle tényt lehet, azonban a jelenségek tendenciáját kell látni, azok általánosított formájában, s a jelenségek céljait és távlatait.

Ami Jelcin elvtárs BBC-nek adott interjúját illeti, erről teljesen tájékozatlan voltam. Tegnap még azt voltam kénytelen kijelenteni, hogy erről semmit sem tudok. Ez természetesen nem válik javamra. De önök se nagyon igyekeztek, hogy időben értesüljek róla. (élénkség a teremben.) Azt kértem, bocsássák rendelkezésemre annak a teljes szövegét, amit Jelcin elvtárs mondott. Meg szeretném ismerni. Ha az interjút készítő tudósítók rendelkezésemre tudnák bocsátani a teljes magnótekercset- vágás nélkül - akkor hálás leszek nekik.

Jelcin a központi bizottság tagja. Az, amiről beszélt, a múlt év októberében megtartott plénumülés napirendjén szerepelt. Huszonhét felszólaló nyilvánított róla véleményt, minden előzetes felkészülés nélkül beszéltek, éppúgy, mint ezen a sajtókonferencián. Emellett az ő beszéde teljesen váratlan volt. Hiszen a plénumülésen arról folytattunk véleménycserét, milyen beszámolót készítsünk elő Október 70. évfordulójára. De szót kapott Jelcin, s azonnal megkezdődött a véleménycsere. Mind a 27 elvtárs egyetértett abban, hogy Jelcin elvtárs általánosításai és következtetései, amelyek a központi bizottság tevékenységének különböző aspektusaira, a politikai bizottságban uralkodó helyzetre és a titkárság tevékenységére vonatkoztak, helytelenek. Beszédét politikailag hibásnak minősítettük. A vita tehát lefolyt, a döntés jóvá lett hagyva. Az adott esetben talán arról van szó, hogy Jelcin elvtárs nem ért egyet a párt központi bizottságának döntésével. Meg kell tehát a központi bizottságban kérdeznünk Jelcin elvtárstól, hogy miről is van szó, mire törekszik.

Ami Ligacsov elvtársat és az ő lemondását illeti, ez a probléma a párt központi bizottságában és a politikai bizottságban nem merült fel. Azt tanácsolom önöknek, hogy ebből induljanak ki.

• Nemcsak újságírók, hanem olyan politológusok is eljöttek Moszkvába, akiket Amerika-szak- értőknek tartanak. Közülük sokan azt állítják, az Egyesült Államoknak azon konzervatív erői, amelyek kísérletet tettek a rakétaszerződés ratifikálásának meghiúsítására, most konszolidálódnak, mert úgy vélik, hogy a Szovjetunió és az USA kapcsolatainak fejlődése túlságosan gyors, s mindent megtesznek annak érdekében, hogy meghiúsítsák vagy visszafordítsák ezt a folyamatot - tekintet nélkül a jövendő- beni kormány álláspontjára. Be- szélt-e ön erről Reagan elnökkel, mi a véleménye ezekről az erőkről? (SZSA: Ekonomika, polityika, ideologija - Szovjetunió)- Véleményem szerint, ha ugyanazt a kérdést felteszi az elnök úrnak, aki hamarosan szintén szólni fog önökhöz, ő sokkal jobb választ fog adni. Mindenesetre az amerikai konzervatívok véleménye kevéssé befolyásol bennünket.

• Az önök konzervatívjairól, főtitkár úr, Amerikában és önöknél is végeztek egy elemzést, amely szerint önnek három vagy öt éve van arra, hogy biztosítsa az átalakítás sikerét. Ha ez nem sikerül, akkor önt megelőzik magában a Szovjetunió Kommunista Pártjában levő konzervatívok, az ön bírálói. Tudna-e személyes értékelést adni arról, mit tettek az átalakítás sikerének biztosítása érdekében, amely elkerülhetetlenül szükséges az önök nagy társadalmának túléléséhez? (NBC tévétársaság - USA)- A következőképpen fogalmaznék. Átalakításunkban a leglényegesebb az, hogy a demokrácia és a nyilvános tájékoztatás segítségével már bekapcsoltuk ebbe a népet, és politikai rendszerünk tökéletesítésével ezt a tendenciát következetesen szilárdítjuk.

Lehet, hogy az átalakítás helyenként még nem nyilvánult meg, nem érződik a fejlődésben, de ma már mindenütt jelen van.

Szahalinon például nemrégiben azzal ért véget egy vita, hogy összeült a kerületi pártbizottság tanácskozása, s megvitatták a dolgozók, a kommunisták nézeteit. A plénumülés ezeket a megjegyzéseket, követeléseket jogosnak találta, elismerte, hogy szükséges a kerületi pártvezetőség erősítése, s elfogadta a szükséges határozatokat annak érdekében, hogy Szahalinon erősödjön a demokratizálás folyamata. Vagyis az átalakítás Szahalinra is eljutott. De a mélységét tekintve is terjed, minden területre behatol.

A három év alatt senki sem terjesztette elő az átalakítás meggyőző alternatíváját, s nekem meggyőződésem, hogy ilyen nem is létezik. Az átalakítást, az ország megújítását a mi elveink, a mi eszméink alapján kell végrehajtani, kihasználva a társadalom hatalmas anyagi, szellemi és intellektuális erőit. A pártnak és a népnek van hozzá ereje, hogy megvalósítsa az átalakítást és fordulatot érjen el. Az átalakításnak nincs alternatívája, az átalakítás győzni fog. Akadhatnak e folyamatban egyedi elhajlások, manőverek, még sikertelenségek is, de ez nem változtatja meg társadalmunk fejlődésének fő irányát. A visszafordíthatatlan változások útjára léptünk.

• Reagan elnök idézte a közmondást: „Ami késik, nem múlik“. Ennek ellenére a Szovjetunió és az Egyesült Államok kapcsolataiban határozottan megfigyelhető a javulás irányába történő fordulat. Milyen Európa szerepe ebben a folyamatban, s nem gondolja-e, hogy Európa aktívabban bekapcsolódhatna? (L’Unita, Olaszország)- Európa eddig nemcsak részt vett minden folyamatban, hanem aktív szerepet is vállalt azoknak a problémáknak a megfogalmazásában, amelyek a szovjet-amerikai csúcstalálkozók témáit alkották. Ez a mi kelet-európai szövetségeseinkre is érvényes. Úgyhogy Európa - Kelet is, Nyugat is - mindig jelen van, részt vesz, aktívan hozzájárul. S a továbbiakban is így fogunk eljárni. Tudom, hogy Reagan elnök errőL már beszélt.

Ezen túlmenően napjainkban, amikor a világ égető és nehéz kérdésekre keresi a választ, Európa, az ő egyedi tapasztalatai - történelmi, szellemi, diplomáciai és politikai tapasztalatai - nélkül, Európa hozzájárulása nélkül nem tudom elképzelni a nemzetközi kérdések sikeres megoldását.

• Az Egyesült Államokban négyévenként egyszer elnökválasztásokat tartanak. Jó-e ez vagy sem, az nem fontos, de az elnök

megbízatási időszaka nyolc évre korlátozott. Az ön főtitkári megbízatása nincs pontosan megszabva. Sok amerikait érdekelne, milyen sokáig akar megmaradni a tisztségében? (Los Angeles Times - Egyesült Államok)- Ez nem az én szándékaimtól függ, bár önöknek olyan elképzeléseik vannak a mi demokráciánkról, hogy az ilyesmibe a népnek nincs beleszólása. Ami további bizonyíték arra, hogy kölcsönösen helytelen nézeteink vannak egymásról. Ennek ellenére válaszolok az ön kérdésére: ez a probléma, amely mind a pártszerveket, mind más választott szerveket is érint, az országos pártkonferencia elé kerül, tekintettel arra, ami a tézisekben már tömören szerepel. Az új választási törvényben is vissza fog tükröződni, úgyhogy mindennek jogi alapja lesz.

• Mihail Szergejevics, bevezető nyilatkozatában több regionális konfliktust felsorolt, de nem szólt Európa déli részéről, a Földközitengerről és a ciprusi problémáról. Ez azt jelenti-e, hogy e kérdések nem szerepeltek a tárgyalások napirendjén, vagy pedig olyan nagyok az ellentétek, hogy nem értek el haladást? Szándékában áll-e az idén Görögországba látogatni? (Rizoszpasztisz, Görögország)- Az első kérdésről: a munkacsoportokban folyó intenzív tárgyalások során mi ezt a problémát felvetettük, de tekintettel az amerikai fél érdektelenségére, véleménycsere nem bontakozott ki róluk. Ami az én utamat illeti, tervbe vettük, s amint lehetséges lesz, azonnal élünk a látogatásra szóló meghívással.

• Az átalakítás külpolitikai vonatkozásairól beszélve: az eljutott a messzi Keletre, Szahalinon túlra, a messzi Nyugatra, Breszten túlra. Arra gondolok, hogy a közvélemény nagy érdeklődést tanúsít iránta, az egyszerű embereket érdekli az, ami történik, a dolgok lényegéig szeretnének hatolni. A világból a háborúellenes szervezetek százai érkeztek Moszkvába és kisérték figyelemmel a tanácskozást. Tudom, hogy holnap velük is találkozni fog. Mindezt figyelembe véve mi az ön véleménye a nyilvánosság és a népi diplomácia szerepéről az egész folyamatban, amely már három éve tart? (Szovjet Televízió)- Már nemegyszer beszéltem erről. Most azonban a kérdést összefoglalva elmondhatom: nagy politikai baklövést követnénk el, ha nem szentelnénk figyelmet a világközvélemény nagyon mély hangulatváltozásainak, a világban az egyszerű emberek hangulatának, ók belefáradtak a háborúba, a feszültségbe, a konfliktusokba, s olyan információk özöne zúdul rájuk, amelyek megrontják jelenüket és még rosz- szabb holnapot ígérnek. Az emberek megérezték, hogy kívánságuk, szavaik, óhajaik, törekvéseik és érdekeik nem kapnak mindig helyt a reális politikában. Ezért cselekedni kezdtek, szervezetekbe tömörülnek, mozgásba lendítik mindazt, ami rendelkezésükre áll. Ezekben a mozgalmakban találhatunk egyszerű embereket, s ott vannak az értelmiség képviselői is - orvosok, tudósok, egykori katonák, veteránok, s ott van az ifjúság is. Úgy vélem, nagyon komoly dolog ez.

Ha valaki azt képzeli, hogy emö- gött valakinek a „kezét“ kell keresni, akkor én azt a kezet meg szeretném szorítani. Azért, mert erős az a kéz, amely hatalmas erőket hozott mozgásba.

A világ tudatosítja, hogy a változások elkerülhetetlenek. Maga az élet vetett fel olyan kérdéseket, hogy az emberek tudatosították a politikába való közvetlen beavatkozás szükségét. Csupán a tömegek tapasztalatával, hangulatával, kívánságával gazdagított politika, a tudósok ismereteit alkalmazó és az er- kölcsiségében gazdag politika rendelkezik távlatokkal. Csakis az ilyen politikának, amely megfelel a jelenlegi reális folyamatoknak, van létjogosultsága.