Új Szó, 1988. június (41. évfolyam, 127-152. szám)
1988-06-04 / 130. szám, szombat
Mihail Gorbacsov moszkvai sajtóértekezlete (ČSTK) - Mint már közöltük, Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára a Ronald Reagan amerikai elnökkel folytatott tárgyalásai befejeztével szerdán Moszkvában sajtóértekezletet tartott, melynek bevezetőjéül nyilatkozatot tett. Ezt követően válaszolt az újságírók kérdéseire. Most a sajtóértekezletnek ezt a részét közöljük. Válaszok az újságírók kérdéseire • Mihail Szergejevics, Reagan elnökkel egész sor gyümölcsöző találkozót tartott. Nyolc hónap múlva az elnök távozik a Fehér Házból. Lehetségesnek tartja-e a legfelsőbb szintű rendszeres kontaktusokat a következő amerikai elnökkel? Lehetséges-e ön szerint, hogy egy ismerkedési találkozót tart az új elnökkel rögtön azután, hogy hivatalába lép? (Izvesztyija - Szovjetunió)- Ezt nemcsak lehetségesnek, hanem szükségesnek is tartom. • Két ízben is említést tett arról, hogy a hadászati támadófegyverekről folytatott tárgyalásokon elszalasztották a lehetőséget. Arról is beszélt, hogy a politika a lehetséges művészete. Ezért szeretném megkérdezni öntől, vajon megköthető-e a hadászati támadófegyverekről szóló szerződés még a mostani amerikai kormánynyal, feltéve, ha az amerikai fél kitart az SDI program mellett? (CBS - USA)- Meggyőződésem, hogy továbbra is meg van a lehetőség a szerződés megkötésére még ebben az évben. Derűlátásomat arra a haladásra alapozom, amely a washingtoni és moszkvai csúcstalálkozó közötti időben következett be, s ugyancsak az itt éjjel-nappal folyó véleménycserére. Ez jogosít fel engem arra, hogy értékelésem optimista legyen. • Szeretném megkérdezni, vajon Reagan elnök az ön kijelentései után egyáltalán mondott-e valamit az Afganisztánról szóló genfi megállapodásokból az Egyesült Államokra háruló kötelezettségekről? (II Messaggero - Olaszország)- Számomra úgy tűnt, hogy nemcsak az elnök, hanem az amerikai küldöttség valamennyi tagja is megérti az afgán konfliktus olyan elvek alapján történő sikeres megoldásának jelentőségét, amelyeket a genfi negállapodások foglalnak magukban. Úgy vélem, az e témában folytatott véleménycsere nyílt és hasznos volt. • Főtitkár úr, az elmúlt napokban többször feltették önnek a kérdést, vajon lehetséges-e az amerikai elnökkel egy ötödik találkozója is. Rendszerint azt válaszolta, hogy lehetséges, de minden attól függ, hogyan fog alakulni a helyzet a moszkvai találkozó után. Vajon elértek-e olyan haladást, amely lehetővé teszi, hogy Reagan elnökkel idén ősszel ötödször is találkozzanak? (National Public Radio - USA)- Lehetségesnek tartom az újabb találkozót, de egyetlen feltétellel - ha képesek leszünk elérni a hadászati támadófegyverek csökkentéséről szóló szerződést, figyelembe véve az ezzel összefüggő kérdések körét, köztük a rakétaelhárító rendszerek és a tengeri telepítésű robotrepülőgépek problémáját. Részletekbe most nem bocsátkoznék. Minderről folynak a tárgyalások, folyik a véleménycsere. Amikor azt állapítom meg, hogy a szerződést meg lehet kötni, akkor arra gondolok, hogy az ötödik találkozó lehetősége egyenlőre reális. Az ötödik találkozót egyedül ezzel a kérdéssel kapcsolom össze. • Mihail Szergejevics, az arab országok nagyra értékelik a palesztin népnek az elmúlt hetekben címzett szavait. A palesztinok most hősi harcot folytatnak az izraeli megszállók ellen. Mondja el, kérem, mit értek el a Reagan elnökkel folytatott tárgyalásokon a palesztin kérdésben és általában a közel-keleti rendezéssel kapcsolatban? (SANA hírügynökség - Szíria).- Megállapítottuk, hogy reális momentumok merültek fel a közel- keleti helyzet politikai rendezésére vonatkozóan. Először. A nemzetközi közösség, beleértve a Biztonsági Tanács állandó tagjait, tudatosítja, hogy egy nemzetközi konferencia keretében kell keresni a megoldást. Más dolog, hogy eddig még nem világos e konferencia tartalma. Mindenki tudatosítja továbbá, hogy meg vannak az érdekei Szíriának, a palesztin népnek, Izraelnek és más országoknak is, amelyek e térségben fekszenek és érinti őket ez a konfliktus. Amellett vagyunk, hogy mindent politikai úton rendezzünk, figyelembe véve valamennyi érdekelt fél érdekeit, s természetesen az ide vonatkozó ENSZ-határozatokat is. Arról van szó, hogy Izraelnek el kell hagynia az összes megszállt területet, s helyre kell állítani a palesztin nép jogait. Megmondtuk Reagan elnöknek, hogyan képzeljük el az Egyesült Államok szerepét, de nem dönthetünk az arabok helyett arról, milyen formában vesznek részt a konferencián a palésztinok. Döntsék el maguk az arabok, s mi az amerikaiakkal tiszteletben tartanánk választásukat. Továbbá: el kell ismernünk Izrael jogát a biztonsághoz, és a palesztin nép jogát az önrendelkezéshez. Hogy ennek milyen formája lesz, azt döntsék el arab barátaikkal együtt maguk a palesztinok. Megnyílt a lehetőség az élénk véleménycserére és a reális haladásra. Mindenesetre úgy tűnik, hogy ilyen lehetőség körvonalazódik. Beavatom önöket még egy dologba. Azt mondtuk, ha megkezdődik a konferencia, a normális, hatékony konferencia, s nem csak a különtár- gyalások leplezéséül szolgáló fórum, tehát egy olyan fórum, amely összefonódna a munka kétoldalú, háromoldalú és más formáival, készek leszünk foglalkozni az Izraellel fenntartott diplomáciai kapcsolatok rendezésének kérdéseivel. Új elemmel álltunk tehát elő. Ez azt bizonyítja, hogy szilárdan állunk a realitások talaján és elismerjük, az érdekek kiegyensúlyozottságát. Természetesen vannak fő kérdések, mint például a területek visszaadása és a palesztin nép önrendelkezési joga. Meg kell ismételnem, hogy az izraeli népnek és az izraeli államnak joga van a biztonsághoz, mivel az egyik állam nem szavatolhatja saját biztonságát a másik állam biztonságának kárára. Olyan megoldást kell találni, amely ezt a csomót kettévágja. • Főtitkár elvtárs, reggel azt mondta, hogy ma napirendre kerülnek az európai hagyományos fegyverzet kérdései. Most arról beszélt, hogy a Nyugat a szovjet javaslatokat elutasítja. Tudjuk, hogy az önök kezdeményezése magában foglalja a többi szocialista ország javaslatait, köztük Lengyelország indítványát is. Miként oldható meg a jövőben ez a kérdés? Mit lehet várni Bécstől? Hiszen az önök programja a nyugati országok, a szociáldemokrata és más pártok néhány kívánságát is figyelembe veszi. (Trybuna Ludu - Lengyelország)- Ha egészen objektív akarok lenni, meg kell mondanom, az amerikai fél nem tett le a megbeszélések tárgyának a genfi külügyminiszteri találkozón elért megállapodások alapján történő megvitatásáról. Kitért azelől, hogy véleményt mondjon, s hogy az ezzel kapcsolatos állásfoglalást a moszkvai találkozón a közös nyilatkozatba foglaljuk. Ezért abszolút tárgyilagosnak kell lennem, nehogy árnyékot vessek az amerikai félre, • amikor ilyen fontos kérdésről van szó. Azzal érvelnek, hogy állítólag más résztvevőkkel is tanácskozniuk kell. Véleményünk szerint az, amit javasoltunk, nem ellenkezik ezzel. Ügy tűnik, hogy valamit nem mondtak végig. Mindenesetre úgy vélem, hogy reális távlatai vannak a bécsi konferencia mandátuma kidolgozásának. El kell mondanom, a konferencia mandátumának kérdését az amerikai fél bizonyos mértékig az összeurópai konferencia más kérdéseivel, köztük humanitárius jellegű problémákkal kötötte össze. Itt is élénk és aktív folyamat játszódik le, folytatódik a nézetek összehasonlítása. Úgy vélem, lehetséges a megoldás. Véleményünk szerint a Szovjetuniónak külpolitikájában mindig figyelembe kell vennie Kelet és Nyu- gat-Európa véleményét egyaránt. Éppen így igyekszünk tárgyalni szövetségeseinkkel. Ez ma könnyebb, mivel a véleménycsere rendszeres közöttünk. A nyugat-európai országokkal szemben is igyekszünk úgy eljárni, hogy minden világos és érthető legyen. Közösen kívánjuk építeni európai házunkat. • Elterjedt az a nézet, miszerint az SDI programmal kapcsolatos hozzáállás és az önök álláspontja közötti különbségek jelentik a legnagyobb akadályt a hadászati támadófegyverekre vonatkozó szerződés megkötése előtt. Sikerült-e a mostani csúcstalálkozón valamilyen haladást elérni az ellentétek leküzdése érdekében, ami az SDI programot illeti? Ha igen, milyen konkrét formát öltött ez a haladás? Továbbra is azt gondolja-e, hogy ez a hadászati támadófegyverekre vonatkozó szerződés megkötésének legnagyobb akadálya? (Egy brit újságíró)- Először az utolsó kérdéshez. Igen, ezt gondolom, mivel az SDI destabi- lizálóan hat. Ellenkezik a normális logikával, hiszen a lázas fegyverkezést a világűrben akkor tenné lehetővé, mikor a földön korlátozódna a hadászati támadófegyverek száma. Az amerikai fél arról igyekszik bennünket meggyőzni, hogy csupán védelmi fegyverekről van szó. Mi ezt nem gondoljuk. Erre meg van minden okunk. Ha a lázas fegyverkezés áthelyeződik a világűrbe, az a világ helyzetét komolyan destabilizálná. Emlékeztettem az elnököt arra a genfi megállapításunkra, miszerint nem fogunk törekedni a katonai erőfölény megszerzésére. Az a véleményük, mondottam neki, hogy a világűrben megelőzhetnek bennünket és erőfölényre tehetnek így szert. Ezzel eltávolodnak a genfi megállapításoktól. E „védelmi“ rendszer filozófiai aspektusai körül éles vitát folytattunk. Felmerült még egy momentum. Az amerikai fél, hogy az SDI támogatására ösztönözzön bennünket, kijelentette, kész megosztani velünk az ún. hadászati védelmi kezdeményezés titkát, ha ezen a téren valamilyen reális eredmények születnek. Azt mondtam az elnöknek: elnök úr, engedje meg,hogy ne értsek önnel egyet, s kétségbe vonjam ezt. Nem tudunk most megállapodni a tengeri telepítésű robotrepülőgépeknek a hajók két vagy három osztályán való jelenléte ellenőrzéséről. Erre önök nem mutatnak készséget, nem értenek ezzel egyet. Hogyan hihetnénk el, hogy egyszerre feltárják az SDI minden titkát. Ez komolytalan, nem felel meg a reális politikának. Mindemellett e katonai-stratégiai jellegű filozófiai vita során megegyeztünk abban, hogy mégis a washingtoni nyilatkozat alapján fogunk eljárni, annál is inkább, mivel abban néhány konkrét dolog van. Példaként: a szovjet fél, amely kötelezettséget vállalt a rakétaelhárító rendszerekre vonatkozó szerződés szigorú megtartására, s arra, hogy meghatározott időn belül nem mondja fel azt a szerződést, az amerikai fél álláspontját figyelembe véve kompromisszumos javaslatot terjesztett elő a vitákat előidéző kérdésekben. Javasoltuk például a következőket: Először, a rakétavédelem területén folytatott tevékenységre vonatkozó adatok cseréjét, szakértői találkozókat, a kísérleti lőtereken tett kölcsönös látogatásokat. Másodszor, információcserét annak érdekében, hogy elháruljanak a kétségek afelől, hogy a felek be- tartják-e a vállalt kötelezettségeket. Harmadszor, a kötelezettségek teljesítésének ellenőrzését, egészen azon az objektumokon végzett helyszíni ellenőrzésig, amelyekkel kapcsolatban a résztvevő feleknek aggodalmaik keletkeztek. Negyedszer, olyan konzultációk megrendezését, amelyeken meg lehetne vitatni az olyan helyzeteket, amikor az egyik résztvevő fél szerint legfelsőbb érdekei vannak veszélyben. A konzultációk során a résztvevő felek az ilyen helyzetek kölcsönösen elfogadható rendezése érdekében kihasználnak minden lehetséges intézkedést. Amint látják, a hadászati támadófegyverek ötven százalékos csökkentéséről szóló szerződés elkészítése 1988-ban rendkívüli erőfeszítéseket követel, mi azonban továbbra is hisszük, hogy ez lehetséges. Ilyen részletes választ erre a kérdésre még nem adtam. • Elmondaná-e véleményét Angolával kapcsolatban? Másodszor, amikor a találkozó eredményeiről beszélt, többször is megismételte, hogy „elszalasztották a lehetőséget“. (Diario de Notici- as - Portugália)-A lehetőséget ,,elszalasztottuk“, de nem veszítettük el. Az „elszalasztani“ azt jelenti, hogy ezen a találkozón történt így, de még mindig kihasználhatjuk az alkalmat a jövőben. Ami Angolát illeti, meg kell mondanom, hogy ezzel kapcsolatban érdekes, tartalmas véleménycserét folytattunk. Szovjet és amerikai részről egyaránt megállapítottuk, hogy e regionális konfliktus rendezéséhez vezető úton lehetséges a haladás. Mindkét fél ugyanakkor azt hangsúlyozta, hogy ennek előfeltétele az ENSZ Biztonsági Tanácsa ide vonatkozó határozatainak a betartása, és annak kizárása, hogy a Dél-afrikai Köztársaság beavatkozzon Angola belügyeibe, s biztosítva legyen Namíbia függetlensége. Nem vagyunk közvetlen résztvevői ennek a folyamatnak, de támogattuk azokat a tárgyalásokat, amelyeket Angola, Kuba és a Dél-afrikai Köztársaság folytat az Egyesült Államok közvetítésével. Ha valameny- nyi fél úgy véli, hogy a Szovjetuniónak konkrétabban kellene bekapcsolódnia, készek vagyunk erre. Mindenesetre az ezzel kapcsolatos tárgyalások annak megértésén alapultak, hogy ez a folyamat pozitív eredményhez vezethet. • Mindenekelőtt szeretném elmondani, hogy lapunk ma rendkívül részletesen beszámolt Reagan elnöknek az írószövetségben és a moszkvai egyetemen elhangzott beszédéről. Ezt amerikai kollégáim kérdéseire adott válasznak szánom. Mi, akik figyelemmel követjük a szovjet-amerikai párbeszédet, mindig éreztük, hogy az első szakaszban az ellenőrzésre és az inspekcióra vonatkozó nehézségek a mi részünkről merültek fel. Most úgy tűnik, hogy ez az amerikai félre érvényes. Megerősítette-e a csúcstalálkozó az orientációnak ezt a megváltozását? (Izvesztyija - Szovjetunió)- Meglátásai helyesek. Mi is beszéltünk erről és a tényekből indultunk ki. Megmutatkozott, hogy a múltban tett nyilatkozatokban sok a blöff. De most, amikor a reális folyamatokkal kezdtünk foglalkozni, rendkívül határozottak vagyunk. Az ellenőrzésnek igazinak és hatékonynak kell lennie. A közepes és rövi- debb hatótávolságú rakétákra vonatkozó szerződés kidolgozása során szerzett, az ellenőrzésre vonatkozó tapasztalatoknak köszönhetően együttműködésünk építő jellegű. Úgy gondolom, ez a megoldás ezekben a kérdésekben is megtalálható. • Lapunk legutóbbi számában egyesült államokbeli tudósítónk jegyzetét közöltük arról a 300 szovjet katonáról, akiket Afganisztánból erőszakkal hurcoltak pakisztáni területre. A szerkesztőség számos levelet kapott, amelyek írói a katonák sorsa iránt érdeklődnek. Amikor a regionális konfliktusokról beszéltek, nem szerepelt-e napirenden ez a kérdés is? (Lityeraturnaja Gazeta - Szovjetunió) _ - Szintén kaptam leveleket a katonák szüleitől. Kapcsolatba léptünk az amerikai féllel, hogy a kérdést gyakorlati szempontból vitassuk meg. Ez meg is valósult. Reagan elnökkel konkrétan erről a kérdésről nem beszéltünk. A szakértők szintjén azonban szó volt róla. Hozzáfűzöm, hogy a problémát Pakisztánnak is felvetettük. Mindent megteszünk azért, hogy katonáink hazatérjenek. • Kambodzsa és Afganisztán mellett mely ázsiai regionális problémák szerepeltek a csúcstalálkozó napirendjén? Tárgyaltak-e a Koreai-félszigeten kialakult helyzetről az olimpiai játékokkal kapcsolatban? (NHK televízió- Japán)- Beszéltünk Afganisztánról és a Koreai-félszigeten kialakult helyzetről is. Az a benyomásom - persze nem volt elég időnk ez utóbbi kérdés alapos megvitatására -, az amerikai fél tudatosítja, hogy valamilyen haladást el kell érni ezen a területen. A tárgyalások során partnereink negatívan értékelték Észak-Korea álláspontját. Mi ezzel szemben elmagyaráztuk a KNDK kormányának álláspontját, s azt mondtuk, hogy az építő jellegű, a párbeszédre ösztönöz. A KNDK kormánya ugyanakkor kész mind kétoldalú alapon, mind az amerikaiak részvételével véleménycserét folytatni a jelenlegi helyzetről és az egyesítés távlatairól, azokról az elvekről, amelyek alapján a nemzetet egyesíteni kellene. Olyan értelemben nyilatkoztunk, hogy ezen a téren eddig ki nem használt lehetőségek vannak. • Szólt arról, hogy ezen a csúcstalálkozón közeledtek az álláspontok a közel-keleti problémával kapcsolatban. Nem mondaná meg pontosabban, miben egyezik meg az Egyesült Államok és a Szovjetunió álláspontja? Vajon Shultz úr visz-e magával valamilyen közös álláspontot a térségben teendő kőrútjára? Reagan elnök tegnap nem tett említést a Közel-Keletről, amikor a moszkvai egyetem diákjaihoz beszélt, ön ma semmit sem szólt a Perzsa-öböl térségében kialakult helyzetről. Szólt viszont arról, hogy Afganisztánt példaként lehetne kihasználni a Kambodzsához hasonló helyzetek megoldásánál. Kérem, pontosítsa ezt a kérdést. (El Havadisz folyóirat- Libanon)- A Közel-Kelettel kapcsolatban szeretném megismételni, hogy, először, vannak momentumok, amelyek lehetővé teszik az álláspontok közeledésének a megállapítását. Mindenekelőtt annak az elismeréséről van szó, hogy nemzetközi konferencia szükséges. Másodszor, tudatosítjuk, hogy a konferencia keretében ki lehet használni más fórumokat is. Tudatában vagyunk annak, hogy be kell tartani az ENSZ ide vonatkozó határozatait. Úgy gondolom, néhány kérdést még pontosítani kell. Ide tartozik a konferencia lényege, tartalma, Palesztina kérdése és a Palesztinái Felszabadítási Szervezet részvételének a problémája. És végül, az Egyesült Államok tudatosítja, hogy a Szovjetuniónak részt kell vennie a megoldásban. Lehetővé tettük az amerikaiaknak, hogy néhány évig önállóan dolgozzanak. Dolgoztak és látták, hogy ez semmire sem vezet. Amikor erről meggyőződtek, felújítottuk a párbeszédet. Mi készen állunk a konstruktív együttműködésre. És most a Perzsa-öbölről. Ezt a kérdést viszonylag nagy vonalakban érintettük. Az a véleményünk, hogy ez rendkívül komoly konfliktus. Mindent meg kell tenni azért, hogy ne fejlődjön veszélyes irányban. Ezért azt mondjuk: teljes mértékben ki kell aknázni a Biztonsági Tanács első határozatának potenciálját, lehetővé kell tenni az ENSZ-főtitkár- nak vagy képviselőjének, hogy ezt a potenciált realizálja, s elérje a katonai akciók megszüntetését. Úgy vélem, helyes, ha önmérsékletre szólítjuk fel a feleket. E konfliktus rendezéséért szállunk síkra. Reális az a veszély, hogy a konfliktus kiszélesedése komoly következményekkel jár. Felszólítjuk az amerikai- (Foíytatás a 4. oldalon)
