Új Szó, 1988. június (41. évfolyam, 127-152. szám)

1988-06-03 / 129. szám, péntek

Szovjet-amerikai közős nyilatkozat (Folytatás a 3. oldalról) Mindkét vezető megerősítette: támogatja a Nemzetközi Atomenergia Ügynökséget, s megegyeztek abban, hogy erőfeszítéseket tesznek annak további megerősítésére. Ismét nagyra értékelték az atomsorompó-egyez- mény kérdéseiről tartott rendszeres konzultá­cióikat, s egyetértettek abban, hogy szükség van folytatásukra. A főtitkár és az elnök elégedetten szólt a nukleáris veszélyt csökkentő központok közötti újabb tájékoztatási csatorna megnyitá­sáról, amelyet az 1987. szeptember 15-i szovjet-amerikai megállapodásnak megfele­lően hoztak létre Moszkvában, illetve Wa­shingtonban. Egyetértettek abban, hogy ezeknek a központoknak fontos szerepük lehet a Szovjetunió és az Egyesült Államok hadászati támadófegyvereinek csökkentésé­ről kötendő megállapodás keretében is. A vezetők áttekintették a vegyi fegyverek hatékony ellenőrzéséről és teljes betiltásáról kötendő átfogó konzultációk, és a vegyi fegy­verek birtoklására alkalmas összes országot magában foglaló megállapodás előkészítésé­re hivatott, sokoldalú és kétoldalú szovjet­amerikai konzultációk állását. Aggodalmuknak adtak hangot a vegyi fegyverek terjedésének és alkalmazásának mindinkább növekvő problémája miatt. A vezetők, ezt halaszthatatlan kérdésnek minősítve, megerősítették ama erőfeszítések fontosságát, amelyek a vegyi fegyverek betil­tásának példa nélküli feladatára, és egy haté­kony egyezmény megkötésére irányulnak. A tárgyalásokon eddig elért haladást, és azo­kat a bonyolult problémákat kidomborítva, amelyek a vegyi fegyverek globális betiltásá­ra, illetve a kettős rendeltetésű vegyi anyagok vegyi fegyverként történő felhasználásának tilalmára vonatkozó hatékony ellenőrzéssel függenek össze, a vezetők hangsúlyozták a hatékony ellenőrzés kérdésének megoldá­sát biztosító konkrét intézkedések jelentősé­gét, valamint annak fontosságát, hogy az egyezményben részt vevők biztonsága ne károsodjék. Ezzel kapcsolatban utasításokat adtak az adott küldöttségeknek. Mindkét fél egyetértett abban, hogy rendkí­vüli jelentőségű dolog az összes ország nagy nyitottsága mint a bizalomerősítés és a haté­kony megállapodások szilárd megalapozásá­hoz vezető egyik út. A vezetők hangsúlyozták a sokoldalú alapon megvalósítandó egyezte­tés fontosságát is, azzal a céllal, hogy bizto­sítsák a vegyi fegyverrel rendelkező és ennek előállítására képes minden állam részvételét az egyezményben. Mindkét fél határozottan elítélte a vegyi fegyverek veszélyes elterjedését, és azoknak az 1925-ös genfi egyezményt sértő, jogtalan bevetését. Kiemelték e probléma mind techni­kai, mind pedig politikai rendezésének jelen­tőségét, és megerősítették, hogy pártolják a feltételezett jogsértések nemzetközi kivizs­gálását. A két ország vezetői elismeréssel szóltak azokról a kezdeti erőfeszítésekről, amelyek a vegyi fegyverek gyártásában fel­használt vegyszerek exportjának ellenőrzé­sére irányulnak, s felszólították az ilyen fegy­verek gyártására képes összes államot: ve­zessenek be szigorú exportellenőrzést azzal a céllal, hogy meggátolják a vegyi fegyverek elterjedését. A két ország vezetői hangsúlyozták, hogy lehetséges az európai stabilitás és biztonság általános erősítése. Ezzel összefüggésben üdvözölték a fegyveres erőkről és a hagyo­mányos fegyverzetről folytatandó új tárgyalá­sok mandátumának kidolgozásában az adott időpontig elért haladást, s reményüket fejez­ték ki, hogy az európai biztonsággal és együttműködéssel foglalkozó bécsi utótalál­kozó mielőbb és kiegyensúlyozott eredmény­nyel zárul le. A főtitkár és az elnök kiemelték azt is, hogy az európai bizalomerősítő és biztonsági kérdésekkel, valamint leszerelés­sel foglalkozó stockholmi értekezlet okmá­nyában megfogalmazott intézkedések hiány­talan megvalósítása jelentős mértékben nö­velheti a nyíltságot és megszilárdíthatja a köl­csönös bizalmat. Mihail Gorbacsov és Ronald Reagan meg­vitatta a közép-európai fegyveres erők és fegyverzet kölcsönös csökkentéséről folyta­tott tárgyalások helyzetét is. A két államférfi hangsúlyozta, hogy híve az európai biztonsági és együttmúködési érte­kezlet keretében kibontakozó folyamat to­vábbfejlesztésének. A Szovjetunió és az Egyesült Államok folytatni fogja együttműkö­dését a többi 33 részt vevő országgal annak érdekében, hogy sikeresen végződjék a bécsi utótalálkozó, jelentős eredményeket hozzon a helsinki záróokmányban és a madridi záró- dokumentumban megfogalmazott minden fő irányban. A két vezető megállapodott abban, hogy szakértői szinten kétoldalú konzultációkon vi­tatja meg a ballisztikusrakéta-technológia el­terjedésének problémáit. Hangsúlyozták az ENSZ-közgyúlés most folyó 3. rendkívüli leszerelési ülésszakának jelentőségét. II. A főtitkár és az elnök behatóan megvitatta az emberjogi és humanitárius kérdéseket. A két vezető áttekintette a bővülő és mind konkrétabbá váló szovjet-amerikai párbeszé­det ezen a téren, és egyetértett abban, hogy ezt a párbeszédet minden szinten folytatni kell a kibontakozó valós haladás érdekében. Kiemelték, hogy ennek a párbeszédnek ki kell terjednie a személyiség jogainak, szabadsá­gának és méltóságának teljes szavatolására, az emberek közötti kapcsolatok és érintkezés fejlesztésére, a szellemi, kulturális, történelmi és más értékek aktív cseréjére, a két ország közötti nagyobb kölcsönös megértésre és tiszteletre. Ebből a célból Mihail Gorbacsov és Ronald Reagan megvitatta annak lehető­segét, hogy fórumot hoz létre, amelynek kere­tében rendszeresen találkoznak mindkét tár­sadalom különböző rétegeinek képviselői. A két politikus elégedetten nyugtázta a már megtett lépéseket, amelyek a két ország törvényhozó szervei közötti információcsere megszervezését és az érintkezés kialakítá­sát, valamint a jogászok, orvosok, és más- az emberi jogok szavatolásában érintett- szakmák képviselőinek, továbbá a társadal­mi szervezetek képviselőinek eszmecseréjét célozták. III. A főtitkár és az elnök behatóan megvitatta a regionális kérdések széles körét, egyebek között a Közel-Kelet, az iraki-iráni háború, Afrika déli része, Afrika szarva, Közép-Ameri­ka, Kambodzsa, a Koreai-félsziget kérdéseit és más problémákat. Elégedettségüknek ad­tak hangot azzal kapcsolatban, hogy 1988 áprilisában Genfben megállapodást írtak alá az afgán rendezésről. Habár a Genfben tartott megbeszélések következményeként komoly nézetkülönbségek merültek fel mind a regio­nális feszültség okainak, mind pedig a felol­dás eszközeinek értékelésében, a két vezető egyetértett abban, hogy ezek az eltérések nem akadályozhatják a Szovjetunió és az Egyesült Államok közötti építő együttműkö­dést. A két ország vezetői újólag megerősítették azt a szándékukat, hogy minden szinten foly­tatják a szovjet-amerikai megbeszéléseket, amelyek célja segítséget nyújtani a regionális konfliktusok résztvevőinek a függetlenségü­ket, szabadságukat és biztonságukat szilárdí­tó békés megoldások felkutatásához. Hang­súlyozták: fontos megszilárdítani az Egyesült Nemzetek Szervezetének és más nemzetközi intézményeknek a regionális konfliktusok ren­dezéséhez való hozzájárulási képességét. IV. Az SZKP KB főtitkára és az Egyesült Államok elnöke áttekintette az 1987 decem­beri washingtoni találkozója óta elért haladást a kétoldalú kapcsolatok, cserék és együttmű­ködés bővítésének területén. Megállapították, hogy a két ország kölcsönösen előnyös cseréi mind nagyobb szerepet játszanak, egyre na­gyobb jelentőségre tesznek szert a megértés javításának, valamint a szovjet-amerikai vi­szony stabilitásának biztosításában. Kifejez­ték szándékukat, hogy intenzívebbé kívánják tenni ezeket a kapcsolatokat. Kölcsönösen elégedettséggel szóltak arról, hogy a genfi, a reykjavíki és washingtoni csúcstalálkozón felmerült kérdések többségében konkrét megállapodásokat sikerült elérni. Mihail Gorbacsov és Ronald Reagan üdvö­zölte ama kétoldalú kapcsolatlétesítéseket, amelyek újabb lehetőségeket teremtenek a gyümölcsöző együttműködésre a következő területeken: közlekedéstudomány és -tech­nológia, a tengeri kutatás és mentés, a Csen­des-óceán északi részén a Behring-tengeren az egységes rádiónavigációs rendszer létre­hozása, valamint a hadászati együttműködés. A szovjet és az amerikai vezető üdvözölte azt, hogy a közelmúltban emlékeztetőt írtak alá a polgári célú nukleáris reaktorok bizton­sága terén megvalósítandó együttműködés­ről. Ez az együttműködés az atomenergia békés célú felhasználását szolgáló kétoldalú egyezmény keretei között valósul meg. A szerződés hatályának meghosszabbításá­ról diplomáciai jegyzékváltás is történt. Elégedettségüknek adtak hangot amiatt, hogy a lakás- és egyéb építkezések terén megvalósuló együttműködésről rendelkező szerződés értelmében memrég jegyzőköny­vet írtak alá, amely a zord éghajlatú és kedvezőtlen geológiai adottságú térségekben folyó építkezések területén megvalósítandó együttműködést írja elő. A felek áttekintették azokat a tárgyaláso­kat, amelyeken a tengerhajózással, az Észa- ki-Jeges-tenger és a Csendes-óceán térsé­geiben húzódó tengeri határok kijelölésével, a Csukcs- és a Behring-tengerekre telepített tudományos kutató központokkal, a Behring- és a Csukcs-tenger szennyeződése elleni küzdelem kérdéseivel foglalkoznak. A Szov­jetunió és az Egyesült Államok vezetői üdvö­zölték azt, hogy kétoldalú párbeszéd kezdő­dött a kábítószerek törvényellenes nemzetkö­zi forgalma elleni harc kérdéseiről. Elégedett­ségüket fejezték ki a világóceán felhasználá­sának jogi vonzataival, a légi és tengeri közle­kedés biztonságának szavatolásával, vala­mint a kölcsönös érdeklődésre számot tartó jogi kérdésekkel foglalkozó konzultációk kap­csán. A főtitkár és az elnök megállapította, hogy az általános egyezmény keretein belül bővül­nek a kétoldalú kapcsolatok, a cserék és az együttműködés a tudomány, az oktatás, a kultúra és a sport területén. Üdvözölték az 1989-1991-es évekre érvényes együttműkö­dési és csereprogram aláírását és kijelentet­ték, hogy a jövőben is folytatják, tovább bővítik az ilyen cseréket. A mostani program érvényességének idején a felek figyelembe véve a kölcsönös érdekeltséget és a pénzü­gyi-műszaki feltételeket, tovább tárgyalnak az Egyesült Államokban és a Szovjetunióban létesítendő kulturális-tájékoztató központok megnyitásáról, azzal a céllal, hogy erről a két kormány nevében egyezményt írhassanak alá. Elégedettségüket fejezték ki amiatt, hogy a párbeszédük kezdete óta eltelt időben ész­revehetően erősödtek a kapcsolatok az em­berek között, a társadalmi jellegű cserék a két­oldalú kapcsolatok egyik legdinamikusabban fejlődő jelenségévé váltak. Megerősítették el­tökéltségüket, hogy a jövőben tovább bővítik ezeket a cseréket az egymás megértésének erősítését szolgáló eszközként, s üdvözölték az ifjúsági csere bővítésére vonatkozó terve­ket. Ezzel összefüggésben kifejezték készsé­güket arra, hogy a gyakorlat szempontjából tekintik át a középiskolai tanulók cseréjének fejlesztésére vonatkozó gondolatot. Az alkotó értelmiség képviselői részvételének újabb le­hetőségére példaként említették azokat a kö­zös szovjet-amerikai kezdeményezéseket, amelyek az utóbbi időben a színházi élet területén jelentkeznek. Mihail Gorbacsov és Ronald Reagan meg­állapította, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok közötti sportkapcsolatok aktívan fej­lődnek, egyebek között a két ország nemzeti olimpiai bizottságai között. Ezzel kapcsolat­ban támogatásukról biztosították a nemzetkö­zi olimpiai mozgalmat, amely lehetőségeket nyújtva a sportversenyekre, elősegíti a népek közötti együttműködést és megértést. A főtitkár és az elnök megállapította, hogy a környezetvédelemmel, orvostudománnyal és az egészségvédelemmel, a mesterséges szív kifejlesztésére irányuló tudományos ku­tatásokkal, a mezőgazdasággal, a világóceán kutatásával foglalkozó kétoldalú egyezmé­nyek keretein belül eredményesen fejlődik a két ország együttműködése. Kifejezték azon törekvésüket, hogy ezeken a területe­ken tovább folytatják a kölcsönösen előnyös együttműködést. Mihail Gorbacsov és Ronald Reagan elé­gedetten szólt arról, hogy a Nemzetközi Atom­energia Ügynökség égisze alatt a Szovjetunió, az Egyesült Államok, Japán és az Euratom szakértői hozzáfogtak egy nemzetközi kísérleti atomreaktor koncepcionális tervének kidolgozásához. Aláhúzták annak a lépésnek a jelentőségét, amely lehetővé tette, hogy a termonukleáris szintézis energiájára ala­pozva olcsó, környezetkímélő és lényegében kimeríthetetlen energiaforrást hozzanak létre az emberiség javára. A főtitkár és az elnök üdvözölte azt a meg­állapodást, amelyet a Szovjetunió, az Egye­sült Államok, Kanada és Franciaország képvi­selői értek el az emberiességi célokat szolgá­ló COSPAS-SARSAT világméretű műholdas kutató- és mentőrendszer jövőbeni kiépíté­séről. A szovjet és az amerikai vezető megerősí­tette, hogy fokozzák az Egészségügyi Világ- szervezetnek (WHO) és az ENSZ Gyermek­alapjának (UNICEF) nyújtott támogatásukat a gyermekhalálozások csökkentése céljából, a leghatékonyabb módszereket felhasználva a gyermekek megmentése érdekében. Fel­szólították a többi országot és az egész nemzetközi közösséget, hogy fokozzák erőfe­szítéseiket e célok eléréséért. A Szovjetunió és az Egyesült Államok vezetői hangoztatták, hogy elégedettek az éghajlati viszonyok világméretű változásának és a környezetvédelemnek területein a wa­shingtoni találkozó óta kibontakozott együtt­működéssel. Ez egyebek között kiterjed olyan kölcsönös érdekű kérdésekre, mint amilyen az ökológiai biztonság megóvása, az atmo­szféra ózonrétegének védelme, a világméretű felmelegedés lehetséges folyamata. Hangsú­lyozták azt is, hogy célszerű aktivizálni a két ország űreszközeiben rejlő különleges lehe­tőségek kihasználását, ezekkel megoldani a környezet és a szárazföld, a világóceán és a földi légkör ökológiai állapotának átfogó megfigyelését. Rámutattak, hogy a jövőben is szükség van a két- és többoldalú együttmű­ködés fejlesztésének folytatására ezen a fon­tos területen. Elismerve a két ország változatlan űrkuta­tási elkötelezettségét és számot vetve az 1987-es űrkutatási és a világűr békés célú felhasználásáról 1987-ben kötött együttmű­ködési szerződés megvalósításának eredmé­nyeivel, mindkét vezető úgy döntött, hogy új kezdeményezéseket terjeszt elő a világűr békés meghódításának területén megvalósu­ló együttműködés bővítése céljából Egyebek között kölcsönösen lehetővé teszik, hogy tu­dományos felszerelést helyezzenek el egy­más űrberendezésein és kicseréljék azoknak a független nemzeti kutatásoknak az eredmé­nyeit, amelyeket a két ország a naprendszer tanulmányozására hivatott pilóta nélküli űrre­pülések terén folytat. Ezt azzal a céllal teszik, hogy feltárják a későbbi szovjet-amerikai együttműködés távlatait az ilyen repülések megvalósításában. Megállapodtak az űrkuta­tási adatok cseréjének bővítésében is, vala­mint tudósok cseréjének növelésében, azzal a céllal, hogy fokozzák a két ország űrkutatási expedícióinak tudományos hasznosítását. A lehetséges kétoldalú és nemzetközi együtt­működés területeként jelölték meg tudomá­nyos expedíciók Holdra és Marsra való kül­dését. Figyelembe véve az Északi-sarkvidék kü­lönleges ökológiai, demográfiai és más sajá­tosságait, Mihail Gorbacsov és Ronald Rea­gan megerősítette, hogy támogatja az északi­sarki kétoldalú és regionális kapcsolatok, illet­ve együttműködés szélesítését. Utaltak arra, hogy egy sor kétoldalú megállapodás kereté­ben aktivizálják a tudományos és környezet- védelmi együttműködést, továbbá aktivizálják a térségben érdekelt államoknak az Északi­sarki Nemzetközi Bizottság keretein belül megvalósuló együttműködését. Támogatá­sukról biztosították a Szovjet-Észak és Alasz­ka őslakosai közötti kapcsolatok szélesítését. Kiemelték a többoldalú Antarktisz-szerzó- dés pozitív szerepét és hangsúlyozták a Szovjetunió, illetve az Egyesült Államok között itt megvalósuló tudományos-környe­zetvédelmi együttműködés jelentőségét. Ismételten megerősítették, hogy határo­zottan támogatják a kölcsönösen előnyös kereskedelmi-gazdasági kapcsolatok bővíté­sét, s ezzel összefüggésben kiemelték az elmúlt időszakban ezen a téren történtek jelentőségét. Újólag azt a meggyőződésüket hangoztatták, hogy a kereskedelmi szem­pontból életképes vegyesvállalatok - ame­lyek megfelelnek mindkét ország törvényei­nek és előírásainak - meghatározott szerepet játszhatnak a kereskedelmi kapcsolatok to­vábbfejlesztésében. Jóváhagyták a szovjet­amerikai kereskedelmi vegyesbizottság ez év áprilisában tartott ülésszakának eredményeit, s megelégedésüket fejezték ki, hogy a bizott­ság keretében ágazati munkacsoportokat szerveztek a kölcsönösen előnyös kereske­delemfejlesztés kedvezőbb feltételeinek megteremtésére. Kiemelték a Szovjetunió és az Egyesült Államok gazdasági, ipari és mű­szaki együttműködésének elősegítéséről 1974-ben kötött hosszú távú megállapodás­hoz csatolt - a bizottság ülésszakán kidolgo­zott - módosító nyilatkozat és jegyzőkönyv jelentőségét, és egyetértettek abban, hogy a bizottságnak a jövőben is elő kell segítenie a haladást, továbbfejlesztve az elért eredmé­nyeket. A Szovjetunió és az Egyesült Államok vezetői a kölcsönösen előnyös együttműkö­dés, kedvező példájaként hozták fel az Aero­flot és a Pan American együttműködésének a szovjet-amerikai kormányközi légiközleke­dési megállapodás alapján megvalósított bő­vítését. Megerősítették azt a már meglevő megál­lapodást, hogy a gyakorlatilag lehetséges határidőre megnyitják a Szovjetunió és az Egyesült Államok fókonzulátusait New York­ban, illetve Kijevben. Mihail Gorbacsov és Ronald Reagan meg­vitatta a Szovjetunió és az Egyesült Államok diplomáciai és konzuli képviseleteinek és azok munkatársainak a másik ország terüle­tén való tartózkodásához kötelezően szüksé­ges és biztonságos körülmények szavatolá­sával összefüggő kérdéseket. Megállapodtak abban, hogy a kölcsönösség elve alapján építően meg kell vizsgálni az e téren felmerült problémákat. V. A főtitkár és az elnök - elismerve a külügy­miniszterek személyes részvételének fontos­ságát a kapcsolatok fejlesztésében a követ­kező hónapokban - utasítást adott Eduard Sevardnadze és George Shultz külügymi­niszternek, hogy szükség szerint tartson talál­kozókat, s számoljon be nekik a további gyakorlati előrelépés biztosításának lehető­ségeiről a kérdések egész körében. Folyta­tódnak és intenzívebbé válnak a szakértői szintű érintkezések is.

Next

/
Thumbnails
Contents