Új Szó, 1988. június (41. évfolyam, 127-152. szám)

1988-06-03 / 129. szám, péntek

Szovjet-amerikai közös nyilatkozat Mihail Gorbacsov és Ronald Reagan moszkvai találkozójának eredményeiről ÚJ SZÚ 1988. VI. 3 Mihail Gorbacsov és Ronald Rea­gan Moszkvában lezajlott tárgyalása­inak eredményeiről a következő szovjet-amerikai közös nyilatkozatot adták ki: Az 1985 novemberében Genfben tartott csúcstalálkozón elfogadott, majd az 1987 de­cemberében Washingtonban tartott csúcsta­lálkozón megerősített megállapodásnak meg­felelően Mihail Gorbacsov, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának főtitkára és Ronald Reagan, az Amerikai Egyesült Államok elnöke 1988. május 29. és június 2. között találkozót tartott Moszkvában. A megbeszéléseken részt vettek: Szovjet részről - Andrej Gromiko, az SZKP KB PB tagja, a Legfelsőbb Tanács Elnöksé­gének elnöke, Eduard Sevardnadze, az SZKP KB PB tagja, a Szovjetunió külügymi­nisztere, Alekszandr Jakovlev, az SZKP KB PB tagja, a KB titkára, Dmitrij Jazov, az SZKP KB PB póttagja, a Szovjetunió honvédelmi minisztere, Anatolij Dobrinyin, az SZKP KB titkára, Anatolij Csernyajev, az SZKP KB főtitkárának tanácsadója, Alekszandr Bessz- mertnih, a Szovjetunió külügyminiszter-he­lyettese és Jurij Dubinyin, a Szovjetunió egyesült államokbeli nagykövete, amerikai részről - George Shultz, az Ame­rikai Egyesült Államok külügyminisztere, Frank Carlucci,az Egyesült Államok hadügy­minisztere, Howard Baker, a Fehér Ház appa­rátusának vezetője, Colin Powell, az Egyesült Államok elnökének nemzetbiztonsági főta­nácsadója, Paul Nitze, az Egyesült Államok elnökének és külügyminiszterének fegyverzet- ellenőrzési kérdésekben illetékes különleges tanácsadója, különleges megbízatású nagy­követ, Edward Rowny, az Egyesült Államok elnökének és külügyminiszterének fegyverzet- ellenőrzési kérdésekben illetékes különleges tanácsadója, Jack Matlock, az Egyesült Álla­mok szovjetunióbeli nagykövete és Rozanne Ridgway, az amerikai külügyminisztérium európai és kanadai ügyekben illetékes államtit­kára. A főtitkár és az elnök úgy tekintenek a leg­felsőbb szintű moszkvai találkozóra, mint fon­tos lépésre az eredményes és szilárdabb szovjet-amerikai kapcsolatok felé vezető úton. Átfogó és beható tárgyalásaik felölelték az 1985 novemberében Genfben tartott első találkozójukon elfogadott napirend összes kérdését. Ez magában foglalja a fegyverzet korlátozásával és csökkentésével, az emberi jogi és humanitárius kérdésekkel, a regionális konfliktusok rendezésével és a kétoldalú kap­csolatokkal összefüggő problémakört. Fontos kérdésekben maradtak fenn komoly nézetel­térések, a két ország között kialakult nyílt párbeszéd továbbra is döntő jelentőségű ezeknek a nézeteltéréseknek a leküzdése szempontjából. A megbeszélések építő szelleműek voltak, tág lehetőségeket nyújtottak a nyílt vélemény- cserére. Ennek eredményeként a felek elju­tottak egymás álláspontjának jobb megisme­réséig. Mindkét vezető üdvözölte a haladást, amelyet a szovjet-amerikai kapcsolatok kü­lönböző területein legutóbbi, washingtoni ta­lálkozójuk óta annak ellenére értek el, hogy a megvitatott problémák nehezek és bonyo­lultak. Elégedetten állapították meg, hogy konkrét megállapodások egész sora jött létre. Ezek kifejezik azt az eltökélt szándékot, hogy az elkövetkezendő hónapokban fokozzák az erőfeszítéseket azokon a területeken, ahol a munka még nem fejeződött be. Nagyra értékelték az alkotó és beható erőfeszítése­ket, amelyeket a két fél képviselői kifejtettek az elmúlt hónapokban a még fennálló né­zeteltérések tisztázására. A szovjet-amerikai kapcsolatok állapotát elemezve a főtitkár és az elnök hangsúlyozták genfi, reykjavíki, washingtoni és moszkvai találkozóik történelmi jelentőségét. Ezek a ta­lálkozók lefektették a stabilitás megszilárdítá­sával és a konfliktusveszély csökkentésével kapcsolatos problémák reális megközelítésé­nek alapját. Újfent ünnepélyesen megerősí­tették azt a meggyőződésüket, hogy egy nukleáris háborúnak nem lehet győztese és ilyet sohasem szabad kirobbantani. Meg­erősítették eltökéltségüket, hogy megakadá­lyoznak minden háborút - legyen az nukleáris vagy hagyományos - a .Szovjetunió és az Egyesült Államok között, valamint azt, hogy elutasítják a katonai fölény megszerzésére irányuló összes törekvést. Mindkét vezető meggyőződése, hogy az általuk kezdett politikai párbeszéd szélesítése mindinkább a kölcsönös érdeklődésre szá- mottartó és kölcsönös aggodalmat kiváltó kérdések megoldásának hatékony eszközévé válik. Nem becsülik alá azokat a reális kü­lönbségeket, amelyek a történelemben, a ha­gyományokban és az ideológiában a jövőben is jellemezni fogják a szovjet-amerikai kap­csolatokat. De úgy tartják, hogy a párbeszéd folytatódni fog, mivel az a realizmuson alap­szik és a kézzel fogható eredmények elérésé­re összpontosul. A párbeszéd nemcsak a ma, hanem a holnap, sőt a küszöbönálló évszá­zad problémáinak megoldásához is konkrét alapul szolgálhat. A főtitkár és az elnök meg­győződése szerint ez a folyamat elősegítheti a stabilabb, szilárdabb és biztonságosabb világ megteremtését is. I. A főtitkár és az elnök, kifejezve a két országnak a fegyverzetkorlátozás és -csök­kentés terén elért haladás fejlesztésére irá­nyuló eltökéltséget, a kérdések széles köré­ben meghatározták a feladatokat és követke­ző lépéseket. Ez vezérli mindkét ország kor­mányának erőfeszítéseit a következő hóna­pok közös és a más országokkal folytatott munkájukban, az igazságos ellenőrzésnek alávetett, a nemzetközi biztonságot és stabili­tást erősítő egyezmények kialakításának te­rületén. A főtitkár és az elnök jegyzőkönyvet írt alá arról, hogy a közepes és rövidebb hatótávolságú rakéták felszámolását előíró, a Szovjetunió és az Amerikai Egyesült Álla­mok között született egyezményeket ratifikáló okmányokat kicserélték. A két vezető üdvö­zölte ama történelmi szerződés életbelépé­sét, amely először semmisíti meg a szovjet és amerikai nukleáris fegyverek egész osztályát, és amely a fegyverzetkorlátozás és -csökken­tés újabb mintája. Mindkét vezető eltökélt szándéka biztosítani a szerződés összes pontjának és értelmezésének végrehajtását, s úgy tekint az e téren kifejtett közös munká­ra, mint a fegyverzetkorlátozás és -csökken­tés területén megvalósítandó jövőbeni erőfe­szítések példájára. Megállapították, hogy a hadászati támadó­fegyverzet csökkentését és korlátozását elő­író szerződés közös szövegtervezetét kidol­gozták. E folyamat eredményeként a felek a közös szövegtervezetben meg tudták hatá­rozni az egyetértés széles és fontos területeit, valamint részletesen kifejtették álláspontjukat azokkal a* kérdésekkel kapcsolatban, ame­lyekben nem áll fenn egyetértés. Bár e szer­ződés aláírására való elkészítése jelentős további munkát igényel, a közös szövegterve­zetben több kulcsfontosságú kitételt rögzítet­tek, s ezek egyeztetettnek tekinthetők a szer­ződés előkészítését és ratifikálását szolgáló munka körülményei között. Tekintettel a hadászati támadófegyverek­ről rendelkező és kidolgozás alatt álló szerző­désre, a felek megbeszéléseket folytattak a rakétarendszerekről szóló (ABM) szerző­désre vonatkozó, külön egyezmény kidolgo­zása céljából, amely a Washingtonban 1987. december 10-én megtartott csúcstalálkozón elfogadott közös nyilatkozat megfogalmazá­sain alapszik. Megállapították, hogy haladás történt a közös szövegtervezethez csatolandó jegyzőkönyv előkészítésében is. A jegyző­könyvben foglalt kötelezettségeket érintve, a felek megállapodtak abban, hogy a nukleá­ris kockázatot csökkentő központokat fel­használják a vonatkozó információk cseré­jére. A vezetők felhatalmazták képviselőiket ar­ra, hogy a tárgyalásokon készítsék elő a kü- lönegyezmény szövegtervezetét és folytas­sák a csatolandó jegyzőkönyvvel kapcsolatos munkát. A HTF csökkentésének előírására szánt szerződés közös tervezetében a felső szintek meghatározásáról korábban született megál­lapodások tükröződnek. Ezek szerint a hordo­zóeszközök száma nem lépheti túl az 1600 egységet, a tölteteké pedig a 6000 egységet. A szerződéstervezet azt a megállapodást is tükrözi, amely az alsó szintek meghatározá­sáról szól. Ez az interkontinentális ballisztikus és a tengeralattjárókról indítható ballisztikus rakétákon elhelyezett töltetek összmennyisé- gét 4900 egységben, a 154 darab nehézraké­tán elhelyezettek számát pedig 1540 egység­ben írja elő. A szerződéstervezetben rögzítették a felek megállapodását arról is, hogy az összes szovjet interkontinentális ballisztikus rakéták és tengeralattjáróról indítható ballisztikus ra­kéták számának csökkentése eredményeként a rakéták számát a mostani szint mintegy felére csökkentik, s ezt a szintet nem lépik túl. A tárgyalások eredményeként elért egyetértés alapján a szerződés további kidol­gozásakor abból indulnak ki, hogy a telepített interkontinentális ballisztikus rakéták és a tengeralattjárókról indítható ballisztikus ra­kéták meglevő típusai beszámítási szabályai­nak megfelelően, a robbanótölteteknél azt a mennyiséget veszik számításba, amelyet az 1987. december 10-én elfogadott közös nyi­latkozatban jelölték meg, valamint azt a to­vábbi egyeztetést igénylő robbanótöltet­mennyiséget, amelyet minden egyes új típusú ballisztikus rakéta után fognak számolni. Ezenkívül a felek egyeztették a bombázók fegyverzetének beszámítási szabályait, ame­lyek értelmében a kizárólag szabadesésű atombombákkal és a rövid hatótávolságú csapásmérő rakétákkal felszerelt nehézbom­bázókat egy hordozóegységnek számolják az 1600 egységben meghatározott maximális szint tekintetében, és egy harci töltetnek a 6000 egységes maximális szint tekinteté­ben. A küldöttségek előkészítették az ellenőr­zésről szóló jegyzőkönyv, az átalakításról és a megsemmisítésről szóló jegyzőkönyv, to­vábbá a szerződés elválaszthatatlan részét képező és adatokat tartalmazó megállapodás emlékeztetőjének közös szövegtervezetét is. Ezek a dokumentumok a KHR - HHR-szerző- dés ellenőrzésének pontjait fejlesztik tovább, a szükséges mértékben bővítve és tökélete­sítve ezeket a HTF csökkentéséről szóló szerződés mind magasabb követelményeinek figyelembevételével. A HTF csökkentésének ellenőrzésére vonatkozó intézkedések mini­málisan a következőket fogják tartalmazni: a) Adatcsere, beleértve a HTF-szerződés által korlátozott fegyverrendszerek számáról és elhelyezéséről szóló nyilatkozatokat és a megfelelő értesítéseket, a gyártás, a vég­leges összeszerelés, a tárolás, a kísérletek, a javítás, a kiképzés, a telepítés, az átalakítás és a megsemmisítés helyszíneinek megjelö­lésével. A felek ezeket a nyilatkozatokat ki­cserélik a szerződés aláírásáig és rendszere­sen megújítják azokat. b) Helyszíni megfigyelés a kiindulási ada­tok ellenőrzése céljából, hogy megállapítsák ezen nyilatkozatok pontosságát. c) A megállapított szintek eléréséhez szükséges hadászati fegyverrendszerek fel­számolásának helyszíni megfigyelése. d) A legfontosabb termelőobjektumok kör­zetének és átmenő pontjainak állandó jellegű helyszíni ellenőrzése abból a célból, hogy meg lehessen állapítani a korlátozás alá eső fegyverek előállításának mennyiségét. e) Rövid előzetes bejelentésindejű helyszí­ni ellenőrzések: I. az egyeztetett határszintek csökkentésé­ig tartó folyamat során bejelentett elhelyezési körzetekben, II. azokban az elhelyezési körzetekben, ahol az egyeztetett határszintek meghatáro­zása után megmaradnak a szerződés által felsorolt eszközök, III. azokban az elhelyezési körzetekben, ahol ilyen eszközöket (korábban bejelentett objektumokat) telepítettek. f) Az egyeztetett folyamatoknak megfelelő rövid előzetes bejelentési idejű helyszíni ellenőrzés azokon a helyeken, ahol az egyik fél véleménye szerint a hadászati támadófegy­verek álcázott telepítése, gyártása, tárolása vagy javítása folyhat. g) A nemzeti műszaki eszközök segítségé­vel történő ellenőrzés zavarását szolgáló ál­cázás és másfajta tevékenység betiltása, va­lamint olyan kitételek, amelyek magukban foglalnák a telemetrikus információk kódolá­sának tiltását, s amelyek biztosítanák azt, hogy hozzáférhető legyen a rakéták repülésé­nek idején a légkörbe juttatott összes telemet­rikus információ. h) A telepített ballisztikus rakéták összes konkrét típusán lévő robbanótöltetek mennyi­ségének ellenőrzését biztosító eljárásokat, egyebek között a helyszíni ellenőrzéseket. i) Olyan tevékenység nemzeti ellenőrző eszközökkel folytatott megfigyelésének bőví­tését, amely a hadászati támadófegyverzet csökkentésével és korlátozásával kapcsola­tos. Ez magában foglalja majd a szerződés révén korlátozott eszközök szabad ég alatt való felsorakoztatását a rakétabázisokon, a bombázók támaszpontjain és a tengeralatt­járók állomásozási pontjain, az ellenőrzést végző fél által kiválasztott helyeken és idő­pontokban. A felek megkezdték az adatok cseréjét hadászati erőikről is. A hadászati támadófegyverzetről folyó vi­tában a jelen moszkvai találkozón sikerült jelentősen növelni az egyetértést egyebek között a légi telepítésű manőverező robotre­pülőgépek kérdéseiben és a mozgatható indí­tóállású interkontinentális ballisztikus raké­tákkal kapcsolatos ellenőrzési problémák megoldására és - lehetőség szerint - egyez­tetésére irányuló erőfeszítésekben. Az újabb területeken kialakított egyetértést a felek által kicserélt dokumentumokban pontosították. Ezeket az eredményeket a genfi tárgyalókül­döttségek rögzítik a hadászati támadófegy­verzetről szóló szerződés közös szövegterve­zetében. A felek ugyancsak megvitatták a nukleáris harci töltettel ellátott, nagy hatótávolságú, tengeri telepítésű manőverező robotrepülő- gépek telepítéskorlátozásának kérdését. Mihail Gorbacsov és Ronald Reagan an­nak a közös meggyőződésnek adott hangot, hogy az elvégzett nagy munka megteremti a hadászati támadófegyverzet csökkentésé­ről és korlátozásáról rendelkező szerződés megkötésének alapjait, amely szerződés hoz­zájárul nemcsak a szovjet és az amerikai nép, hanem az egész emberiség hadászati stabili­tásának erősítéséhez és biztonságának szi­lárdításához. Ezen alapvető fontosságú egyetértéstől vezérelve, az SZKP KB főtitkára és az Egye­sült Államok elnöke megállapodott abban, hogy minden energiájával, a lehető legna­gyobb céltudatossággal további erőfeszítése­ket tesz e téren. A két ország küldöttségeinek azt a megbí­zatást adják, hogy ez év július 12-re térjenek vissza Genfbe. Elvi egyetértést alakítottak ki abban, hogy amint sikerül megoldani a meg­maradt problémákat, a szerződést és az azzal kapcsolatos dokumentumokat egyeztetik, ké­sedelem nélkül aláírják azokat. A moszkvai csúcstalálkozón a Szovjetunió és az Egyesült Államok által aláírt, az inter­kontinentális ballisztikus rakéták és a tenger­alattjárókra telepített ballisztikus rakéták in­dításainak bejelentéséről rendelkező megál­lapodás új gyakorlati lépés, amely tükrözi azt, hogy a felek csökkenteni kívánják az atomhá­ború egyebek között téves értelmezés, hibás számítás vagy véletlen folytán való kirobba­násának veszélyét. A két ország vezetői megerősítették mind­két fél ama kötelezettség-vállalását, hogy egyazon fórumon mindenre kiterjedő, szaka­szos tárgyalásokat folytatnak majd a nukleá­ris kísérletek problémáival kapcsolatos kérdé­sekről. E tárgyalásokon a felek első lépésként egyeztetik az ellenőrzés hatékony intézkedé­seit, amelyek lehetővé teszik a föld alatti nukleáris fegyverkísérletek korlátozásáról 1974-ben kötött szovjet-amerikai szerződés, és a békés célú, föld alatti nukleáris robbantá­sokat korlátozó, 1976-os szerződés ratifikálá­sát, valamint a nukleáris kísérletek újabb köztes korlátozásainak egyeztetését, egé­szen a végső célig: a nukleáris kísérletek teljes beszüntetéséig, ami részét képezi a ha­tékony leszerelési folyamatnak. Ez a folyamat- mások mellett - elsődleges célként a nukle­áris fegyverzet csökkentését, s végered­ményben annak megsemmisítését szolgálná. E tárgyalások első feladatának - a nukleáris fegyverek föld alatti kísérleti robbantásait kor­látozó 1974-es szovjet-amerikai szerződés ellenőrzéséhez szükséges hatékony intézke­désről szóló megállapodás létrejöttének- megvalósítása érdekében a felek megálla­podtak abban, hogy egymás kísérleti telepein közös kísérletet dolgoznak ki és valósítanak meg. Ezzel összefüggésben a felek megelége­déssel nyugtázták a közös ellenőrzési kísér­letről szóló megállapodás aláírását, a kísér­letet szolgáló jelentős előkészítő munkát, és a tárgyszerű együttműködést, amely egyebek között abban nyilvánul meg, hogy a felek nagyszámú képviselője jelenleg a másik fél kísérleti telepén dolgozik. Megállapították azt is, hogy jelentős haladás történt a békés célú nukleáris robbantásokról szóló szerződéshez csatolandó új jegyzőkönyv kidolgozásában és felhívást intéznek a nukleáris fegyverek föld alatti kísérleti robbantásait korlátozó szerző­dés hatékony ellenőrzéséről kezdett építő jellegű tárgyalások folytatására. Kifejezve azt a meggyőződésüket, hogy az eddig elért haladás szilárd alapot teremt a to­vábbi előrelépéshez a nukleáris kísérletekkel összefüggő kérdések területén, a két vezető megbízta a tárgyalásokon részt vevő képvise­lőit, hogy mielőbb fejezzék be a békés célú föld alatti atomrobbantásokról rendelkező megállapodáshoz kapcsolódó jegyzőkönyv kidolgozását. Ugyancsak megbízást adtak ar­ra, hogy a közös ellenőrzési kísérletek lehető legrövidebb időn belüli végrehajtása és azok eredményeinek mielőbbi kiértékelése után fe­jezzék be a föld alatti atomfegyver-kísérletek betiltásáról szóló megállapodáshoz kapcsoló­dó jegyzőkönyv kidolgozását. Megerősítették azt az értelmezést, hogy a föld alatti atom­fegyver-kísérletek ellenőrzési intézkedéseit elfogadhatóságuk mértékében alkalmazni fogják a nukleáris kísérletek további korláto­zását szolgáló megállapodásokban, amelye­ket a későbbiekben dolgozhatnak ki. Kifejez­ték azt a közös szándékukat is, hogy amint befejeződik a föld alatti atomfegyver-kísérle­tek és a békés célú föld alatti atomrobbantá­sok betiltásáról szóló megállapodásokhoz csatolt jegyzőkönyvek kidolgozása, törekedni fognak az 1974-es és 1976-os megállapodá­sok ratifikálására, s folytatják a tárgyalásokat, ahogy ezt a washingtoni csúcstalálkozón elfo­gadott közös közleményben is egyeztették. Mindkét vezető megjegyezte, hogy az idén lesz 20 éves az atomsorompó-egyezmény, amely az egyik legfontosabb nemzetközi megállapodás a fegyverzetellenőrzés terüle­tén, s amelynek 130 résztvevője van. Ismét kinyilvánították azt a meggyőződésüket, hogy az atomsorompó-egyezményhez való általá­nos csatlakozás a nemzetközi béke és bizton­ság nagy jelentőségű ügye. Kifejezték remé­nyüket, hogy mindazok az országok, amelyek nem résztvevői az egyezménynek, csatlakoz­nak ahhoz, vagy lényegében azonos értékű nemzetközi jogi kötelezettséget vállalnak ar­ra, hogy tartózkodnak a nukleáris fegyverek kifejlesztésétől és megakadályozzák az atomfegyverek terjesztését. Ez növeli az elő­relépés lehetőségét a nukleáris fegyverzet csökkentése terén és csökkenti az atomhábo­rú kitörésének veszélyét. (Folytatás a 4. oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents