Új Szó, 1988. június (41. évfolyam, 127-152. szám)

1988-06-25 / 148. szám, szombat

JÓ GYÜMÖLCSTERMÉS VÁRHATÓ Eper után, málna előtt A Haladás immár valóság Jeleskedtek az építők • A több mint kétéves nehéz munkát siker koronázta • A megérdemelt pihenés időszaka következik Szeretek az olyan emberek közé járni, akik sosem nézik önmagukat, önmaguk érdekeit és teljes lényük­kel arra törekszenek, - legyen az bármilyen nehéz is -, hogy valami jót tegyenek, valami nagyon szüksé­ges dolgot létrehozzanak. Ilyen em­berekkel nagyon gyakran találkoz­hattam a közelmúltban, amikor a Szovjetunióban jártam a Haladás Gázvezeték építői között, a Dolina nevű kisvárosban, nem messze Lvovtól. • E kisváros - egyébként járási székhely - szélén, akár a tó felszí­nén a hattyúk, olyan nyugalmat su­gárzóan sorakoznak egymás mellett azok a takaros barakkok, amelyek­ben már több mint két év óta laknak a bratislavai Hydrostav vállalat dol­gozói. Május utolsó hetében június elején, amikor még errefelé a ködtől alig látni, a reggeli után az építők szinte szótlanul szálltak be rendsze­resen az autóbuszokba és indultak munkahelyükre. Nem egyszer 50-80 kilométert is megtettek, amíg mindennapi kötelezettségükhöz hozzáláthattak. Ez pedig ebben az időben az 1420 milliméter átmérőjű csővezeték hegesztése és elhelye­zése volt, amelyen át majd Jam- burgból áramlik hozzánk is a föld­gáz. Nem egyszer térdig, sőt gyak­ran derékig vízben kellett hegeszte­ni, csiszolni a varratokat, és azokat úgy szigetelni, hogy e helyek rönt­genképein sem lehessen semmilyen hibát fölfedezni. A Kárpátok lejtőin a gépek 800 méteres tengerszint feletti magas­ságban, ahol az ember inkább köve­ket, sziklákat vélne, gyakran másfél méteres iszapban, mocsárban vé­gezték munkájukat. Itt minden gép­kocsivezető nemcsak hogy a leg­jobb tudását nyújtotta - s tanulta is egyúttal e szélsőséges körülmények között -, hanem már-már kaszka­dőrkiképzésnek is beillő „tanfolya- non" is túlesett. Majd a nehéz mun­ka után ismét 50-80 kilométer haza­felé, igaz fáradtan, de elégedetten. Attól nem kellett félniük, hogy nem kapnak vacsorát, ha nem ér­keznek időben. A szakácsok és a személyzet - a prágai Interpramen jól összeszokott kollektívája - min­dig készségesen várt rájuk, hiszen a barátokat meleg vacsorával várni nem csak „betyárbecsület“ kérdése volt itt. Ekkor kaphatta meg minden­ki napi sörfejadagját, ami errefelé három üveget jelent e aranyló nedű­ből. Sokuk ezt ugyan az elején keve- selte, idővel aztán megszokták, ma már azt tartják, hogy így a jó. Ezután meleg zuhany, ami ilyen­kor különösen jól esik. Miután le­mosták magukról a napi izzadságot, a port, s vele együtt az egész napos fáradtságot is részben, elkezdődtek a gyakran hosszúra nyúló beszélge­tések a világ dolgairól. Ilyenkor bi­zony az is előfordult, hogy ezek a kemény, edzett férfiak időnként elérzékenyültek. (Különösen akkor, ha az otthoniakra gondoltak, a csa­ládra, amely időközben esetenként megszaporodott, s volt úgy, hogy a néhány hetes csemetét még csak fényképen látták). Ilyenkor aztán a legokosabb témát váltani, és a másnapról beszélni, amikor az újra felkelő r.appal együtt indultak az új feladatok elé. Ebben az időben pe­dig miről is beszélhettek ilyenkor leginkább, mint arról, hogy a „cél­egyenesbe“ érkeztek, és közeledik a nyomáspróbák időszaka. Amikor aztán május 29-én vasár­nap este megtudtuk, hogy a Hydro­stav dolgozói által épített gázveze­tékszakasz nyomáspróbái sikerrel végződtek, a dolinái telepen szokat­lanul vidám hangulat támadt. Az igazgatói és diszpécserbarakk előtt gyülekeztek a telep lakói, és az estbe forduló csendes napon egy- szercsak megszólalt a rögtönzött férfikar. A kíséretet hazai zenészek szolgáltatták, akik ebben az idő­szakban számos odalátogató brati­slavai vendégművésszel együtt egy fellépéssorozaton vettek részt. Sőt, még besegítettek műkedvelő muzsi­kusok is, merthogy a telepen lakó építőmunkások közül többen tűrhe­tően „faggatják" a gitárt meg a trombitát. Énekeltek a hegesztők, a sofőrök, a szakácsok, a takarító­nők. Nem csoda, hiszen valameny- nyien kivették részüket a sikerből, abból, hogy jamburgi földgázlelő­helyről - amelyet a Szovjetunióban a 12. ötéves tervidőszak legnagyobb reménységének is szoktak nevezni, - fedezni lehet majd a növekvő föld­gázszükségletet. Ez a földgáz áram­lik majd abban a csővezetékben, amit a bratislavai Hydrostav és a pardubicei Plynostav dolgozói kö­zös erővel készítettek el. Éppen hol­nap, június 26-án adják át ünnepé­lyes nemzetközi találkozó során a szovjet partnerek, ezt a gázveze­tékszakaszt. Csaknem öt napon keresztül a legtöbb technikus, munkás, disz­pécser gyakorlatilag alig aludt vala­mit. Elsőrendű feladat volt, hogy si­kerüljön a csővezeték nyomáspró­bája, s azt nemcsak a gázzal ellenő­rizték, hanem néhány szakaszon vízzel is. A több mint két éves erőfe­szítést siker koronázta. Már két nappal a sikeres nyo­máspróbák után a dolgozók fokoza­tosan készülődtek hazafelé. Az első autóbuszok úticélja Vágsellye (Ša­ľa), Galánta (Galanta), Nyitra (Nitra) volt, ahonnan a Hydrostav dolgozóit verbuválták. Megható búcsúzkodás­nak lehettünk tanúi. Nem csoda, hisz sokan egy évnél is több ideig laktak együtt, egy födél alatt.1 Köz­ben meg kellett birkózniuk a termé­szettel, s nem egyszer önmagukkal is. Megbirkóztak azonban a Kárpá­tok nehéz akadályaival éppúgy, mint a sík terepek mocsaraival. Olvasha­tatlan, „kézjegyük“ nyomán kelet­keztek azok a sok kilométert kitevő hegesztésvarratok, amelyek ellenőr­zése során egyetlen hibát sem talál­tak. Kézjegyük azért „olvashatat­lan“, mert a csővezeték sem látható immár sehol, föld takarja és arra vár, hogy üzembe helyezzék. Sokak számára ezzel befejező­dött a nehéz munkák időszaka, azonban valahol legbelül mindenki őriz belőlük emlékként egy-egy em­lékezetes napot vagy órát, esetleg többet is. Közben a kívülálló szemlé­lő, a jelen esetben a riporter, arról is meggyőződhetett, hogy a nehéz, emberpróbáló munka, a kollektíva, gyakran csodákat művel. Például embereket nevel, másokat meg arról győz meg, hogy az eleinte szinte lehetetlennek tűnő feladatokra is ké­pes lehet. Amikor a dolinái telep kollektívá­jától búcsúztam, a bratislavai Hydrostav ottani üzemének igazga­tója Štefan Gábriš mérnök megje­gyezte: „A gépek gyakran nem bír­ták ki a természeti nehézségeket. Csak az ember nem okozott csaló­dást. Itt legyőzte a büszkén, s egyút­tal romantikusan magasodó Kárpá­tok gerincét, s elérte azt a célt, amit több mint két évvel ezelőtt maga elé tűzött.“ JOZEF KUNIK Szlovákia fővárosának utcáit járva gyakran tapasztaljuk, hogy a falakra, oszlopokra, kapukra, kerítésekre, ajtókra és postaládákra ismeretlen, több­nyire fiatal kéz különféle feliratokat pingált. Az ilyen vandálok többsége az éjszaka leple alatt különböző színű festékek felhasználásával éli ki ,, mű­vészösztöneit“. Csak így tudják kinyilvánítani érzéseiket, vagy csak ily módon tudnak kommunikálni a közvéleménnyel? Nem fejezhetnék ki más formában a szerelmet, barátságot vagy egy rockcsoport iránti szimpátiáju­kat? Úgy látszik nem, mint azt a Jakubovszkij utcában levő transzformátorál­lomás összefirkált fala is mutatja. (Drahotín Šulla felvétele - ČSTK) A Kövecsesi (Štrkovec) Gyümölcster­mesztő Állami Gazdaságban már a befe­jezéséhez közeledik a földieper szedése. A frissen, fagyasztva és egyéb módon tartósított gyümölcs iránt változatlanul nagy a kereslet itthon és külföldön egy­aránt. A gazdaság naprágyi (Neporadza) és balogfalvi (Blhovce) részlegén össze­sen huszonhat hektáron foglalkoznak ter­mesztésével, ám ennek jelentős része tavalyi telepítvény, s az idén még nem sok termést hozott. Sajnos az elmúlt na­pok, hetek időjárása sem kedvezett az érésnek és a begyűjtésnek, mert a június elejei gyakori esők következtében tönkre­mentek a földet érő szamócaszemek. így tulajdonképpen sikernek számít, hogy már több mint 4 vagon földiepret értékesí­tettek. A vállalat állandó dolgozóin kívül na­ponta több mint száz tanuló segédkezik a földeken a rimaszombati (Rimavská Sobota) és a helyi szakmunkásképző in­tézetekből. Rájuk nem vonatkozik az ok­tatási minisztérium júniusi foglalkoztatási tilalma, hiszen termelési gyakorlat kereté­ben végzik a munkát. Hétvégeken aztán megindul a környe­ző lakosok, az önkéntes szüretelők ára­data. A leszedett termés tizenkét százalé­kát vihetik haza. A zöld ládákban pirosló földiepret ké­sedelem nélkül szállítják a rimaszombati konzervgyárba, ahol június közepe óta tart az „édes kampány“. Amint Szolnoki Lajos, a gazdaság igazgatója elmondotta, hamarosan meg­kezdődik a málna szüretelése is. A tizen­hat hektáros ültetvénynek csak a fele termő még, így az idén a gazdag virágzás ellenére nem számítanak harminc tonná­nál nagyobb össztermésre. A málna is - különösen ha gurulós - jelentős export­cikke a feldolgozóiparnak, így a jelenlegi mennyiségnek akár a többszörösét is fel­vásárolnák a Közép-szlovákiai Konzerv­gyárak és Szeszfőzdék. Rövidesen beérik a ribizli is. A bokro­kat az elmúlt évben gombás betegség tizedelte. Az idei védekezés azonban ha­tásosnak bizonyult, így a harmincöt hek­táron termesztett piros jó közepes, a ti­zenöt hektáron termesztett fekete ennél valamivel gyengébb termést ígér. A két termelési részleg közül ebből a gyümölcs- fajtából is a balogfalviban várható kisebb termés, amit a szakemberek azzal ma­gyaráznak, hogy az alanyok nagy részét annak idején a teraszok vadföldjébe tele­pítették. Az idén első alkalommal hoznak ter­mést a naprágyi határban telepített fiatal meggyfák is. A virágzás sokat ígérő volt, a sok eső miatt azonban károsodott, le­hullott a zöld gyümölcs egy része. Nagy várakozás előzi meg a nemesített fekete­szeder érését, melyet szintén első alka­lommal szüretelnek a naprágyi dombo­kon, s a konzervipar befőttet és dzsemet készít belőle. -h. a­Magyar játékok Prágában (Munkatársunktól) - Kiállítás nyílt a Prágai Magyar Kulturális Központban a kecskeméti Szórakatémusz játékmúze­um és műhely gazdag anyagából. A be­mutató betekintést nyújt a magyar játékké­szítés és -gyártás hagyományaiba, a vi­déki és a városi gyermekek életét, szóra­kozását tükröző régi játékkultúra ötletei­ben gazdag, széles palettájába. A július 22-ig megtekinthető kiállítás alatt az érdeklődő prágai gyermekek szá­mára foglalkozásokat is tartanak, amelye­ken beavatják őket a hagyományos ma­gyar játékok készítésének titkaiba, a ne­mezkészítésbe, szövésbe. Bepillantást nyújtanak a maga nemében páratlan kecskeméti múzeum mintegy tízezer da­rabból álló magyar gyermekjátékgyűjte­ményébe s bemutatják a játékkészítő szakkörök, műhelyek és tervezők kollek­cióit. A kiállítást megelőzően a Csehszlovák Újságírószövetség székházában bemu­tatták Kovács Pál és Szűcs József sze­gedi mérnökök UFO nevű logikai játékát, amely - mint dr. Solti Mária, a Magyar Médiának, a játék kizárólagos gyártójá­nak és forgalmazójának képviselője mondta - „kilenc és kilencvenkilenc év közötti gyermekek és felnőttek számára készült“. Az új játék, a világszerte ismert Rubik-kockához hasonlóan elősegíti a lo­gikus gondolkodást, s fejleszti az ügyes­séget, találékonyságot és emlékezőtehet­séget. A Pragoexport külkereskedelmi válla­lat képviselője elárulta, hogy tizenegyezer darabnak a szállítására kötött szerződést a budapesti Konsumex külkereskedelmi vállalattal. Az új magyar logikai játékokból Svájc például ötvenezer darabot rendelt. Nálunk az ország kerületi székhelyein a játékboltokban júliustól lesz kapható. (sm) Barna János és neje, Barna Jánosné Losoncon (Lučenec), valamint édesapánk július 29-én tölti be 75. életévét. E kettős ünnep alkalmából szívünk teljes szeretetével gratulálunk, s a további évekhez erőt, egészséget és hosszan tartó, nyugodt, boldog életet kí­vánunk mindkettőjüknek. Lányaik: Elvira és Margit, vejeik: Milan és Tóni, unokáik: Erika férjével, Danka, Attila, Sanyi és két kis dédunokájuk: Marián s Krisztinka, akik mindenki ne­vében csókolják a dédszülőket. Ú-1491 ■ 1988. június 25-én ünnepli 60. szüle­tésnapját a gondos feleség, szerető édes­anya és nagymama, Polcsák Vilmosné Kovács Ilona (Hronovce). E szép ünnep alkalmából hálás szívvel köszöntjük, s jó egészséget és hosszú, boldog életet kívánunk. Szerető férje, anyósa, lányai, vejei, valamint unokái: Angelika, Laci, Csaba és Zsolt, akik a nagymamát sokszor csókolják. Ú-2563 ■ 1988. június 25-én ünnepli 65. szüle­tésnapját özv. Horváth Erzsébet Vámosfalun (Horné Mýto). Ez alkalomból sok szeretettel köszönti: fia, menye, unokái, unokavejei, vala­mint kis dédunokái: Andrea és Marek, akik a dédit mindannyiuk nevében öle­lik és csókolják. Ú-2811 ■ Mély fájdalommal emlékezünk a drága jó anyósra, nagymamára, dédmamára, Dusáné Ertli Máriára (Zseliz - Želiezovce), akit a kegyetlen halál 77 éves korában ragadott ki szerettei köréből. Akik ismer­ték és szerették, szenteljenek emlékének egy néma pillanatot ezen a szomorú, első évfordulón. Menye, unokája, unokaveje, déduno­kái: Janika és Ferike Ú-2113 ■ Bármerre visz utunk, szemünkben könny, szívünkben fájdalom, mert hiányzik a szerető férj, édesapa, após és nagypapa, Krascsenics Ernő (Nyárasd - Topoľníky), akinek szive 1987. június 25-én, 60 éves korában örökre megszűnt dobogni. Kö­szönjük mindazoknak, akik őrzik emlékét és szeretettel gondolnak rá ezen a szá­munkra oly szomorú, első évfordulón. Szerető felesége, fia, menye és kis unokái: Marián és Péter Ú-2310 T^.v,.. ■ Fájó szívvel és soha el nem múló szeretettel emléke­zünk Oravec Mihályra (Szene - Senec), akit a halál 1987. jú­nius 25-én ragadott ki szerettei köréből. Akik ismerték és szerették, emlékezzenek rá ezen a szá­munkra oly szomorú, első évfordulón. Emlékét őrző: felesége, családja, valamint a rokon­ság Ú-2641 Negyven éve jött létre Prága II. vá­roskerületében a látáskárosodot­tak alapiskolája. Alapítását és to­vábbi fejlődését az egységes oktatás­ról 1948-ban elfo­gadott törvény tet­te lehetővé. Jelen­leg a bentlakásos oktatási intéz­ményben több mint száz gyermek ta­nul. A képen látha­tók a gépírás alap­jait sajátítják el. (Zuzana Humpálová felvétele - ČTK) ■ 1988. június 26-án ünnepük házasság- kötésük 50. évfordulóját drága jó szüléink, HIRDESSEN ON IS AZ ÚJ SZÓBAN! APRÓHIRDETÉS KÖSZÖNTŐ MEGEMLÉKEZÉS

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents