Új Szó, 1988. június (41. évfolyam, 127-152. szám)

1988-06-24 / 147. szám, péntek

Az afgán szélsőségesek és Pakisztán megsértik a genfi megállapodásokat Ülésezett az ANDP Központi Bizottsága • Abdái Vakil üzenete az ENSZ főtitkárához (ČSTK) - Az Afganisztáni Népi Demokratikus Párt szerdai ülésén felszólalt Nadzsibullah legfelsőbb afgán vezető, a párt főtitkára. Be­szédében közölte, az országban az államhatalmi szervek teljesen új ala­pokon nyugvó szerkezetét hozták létre. Ennek jellemző vonása to­vábbra is a dzsirgák által képviselt hagyományos demokrácia, a parla­mentarizmus, a szilárd központi ha­talom, valamint az iszlám és a nem­zeti hagyományok tiszteletben tar­tása. Nadzsibullah elítélően nyilatko­zott a szélsőséges erők és Pakisz­tán tevékenységéről, amiért soroza­tosan megsértik a genfi megállapo­dásokat. Hangsúlyozta, ha a béke elérésére tett kitartó erőfeszítések továbbra is eredménytelenek ma­radnak, pártja a megbékélési folya­mat fegyveres védelméhez folya­modik. Az ülésen határozatot fogadtak el, mely hangsúlyozza: a forrada­lom, a népi demokratikus rendszer és az ország békéjének megvédése érdekében elengedhetetlen az összes erő mozgósítása. A doku­mentum a fegyveres erők harcké­pességének növelését célzó konkrét intézkedéseket is tartalmaz. Az ülésen Szultán Ali Kistman­A kétoldalú tovább kell Javulnia (Folytatás az 1. oldalról) ilyen övezetek iránt, mivel a két tömb között fekszik. A kancellár a csehszlovák-oszt­rák kapcsolatok javulását a szov­jet-amerikai megállapodás pozitív hatásának, másrészt pedig a két ország politikusai személyes kon­taktusainak és kezdeményezései­nek tulajdonítja. Az ily módon párhu­zamosan kialakult jó légkör, vala­mint az egyéni kezdeményezés po­zitív eredményeket hoz. Vranitzky tartózkodással értékelte a bécsi utó­találkozó munkáját. Mint mondotta, a remények kissé visszafogottab- bakká váltak, mivel a várakozások nem teljesültek. Tekintetbe kell azonban venni, hogy egyes esetek­ben teljesen ellentétes álláspontok­ról van szó. Az utótalálkozókon je­lenleg arra kellene törekedni, hogy jó záródokumentumot fogadjanak el, s létrehozzák a feltételeket egy to­vábbi európai bizalomerősítési és leszerelési konferencia megrende­zéséhez. A nemzetközi helyzet értékelése során az osztrák kancellár üdvözölte a Washington és Moszkva közötti jó légkört. Kifejtette, az a fontos, hogy az atomfegyverek korlátozását ne m RCKÉPCSARNOK Do Muoi (ČSTK) - A vietnami parlament szerdai ülésén választották Do Muoit a minisztertanács új elnökévé. Do Muoi 1917. február 2-án szü­letett Hanoi egyik külvárosában. A szülei földművesek voltak. Már fiatalkorában bekapcsolódott a gyar­matosítás elleni nemzeti felszabadí­tó harcba, 1939-ben lett párttag, forradalmi tevékenységéért 1941- ben tízévi börtönbüntetésre ítélték. 1945-ben sikerült megszöknie, részt vett az augusztusi forradalomban, amelynek eredményeként ugyan­azon év szeptember 2-án kikiáltot­ták a Vietnami Demokratikus Köz­társaságot Ezt követően több tarto­mányban is különböző párt-, katonai és tanácsi tisztségeket töltött be. 1955-ben a KB póttagjává, majd 1960-ban, a III. kongresszuson a KB tagjává választották. 1956 óta a kor­mányban több fontos tisztséget töl­tött be: többek között volt belkeres­kedelmi miniszter, az állami árbizott­ság elnöke, a minisztertanács alel- nöke és az állami építésügyi bizott­ság elnöke. 1976-ban a VKP KB Politikai Bizottságának póttagjává, majd 1982-ben, az V. pártkongresz- szuson a politikai bizottság tagjává választották. 1986-ban KB-titkár lett. kísérje a hagyományos fegyverke­zés fokozása. A stabilitást és a biz­tonságot nem a fegyverek maga­sabb szintjén kell szavatolni. Auszt­ria közöspiaci tagságával kapcsolat­ban úgy fogalmazott, hogy a bécsi kormány a jövő évben fog dönteni arról, kéri-e a felvételt vagy sem. Hangsúlyozta, tekintet nélkül arra, hogy Ausztria majdan tagja lesz-e az EGK-nak vagy nem, az Osztrák Köztársaság nem adja fel a tartós semlegesség politikáját. dot, az ANDP KB PB tagját, a párt központi bizottságának titkárává vá­lasztották. Abdái Vakil, afgán külügyminisz­ter Pérez de Cuellar ENSZ-főtitkár- hoz intézett levelében annak a re­ményének adott hangot, hogy a kö­zelmúltban New Yorkban megvaló­sult találkozója Nadzsibullah elnök­kel jelentősen hozzájárult a genfi megállapodások megvalósításához. Vakil egyidejűleg emlékeztetett rá, hogy Pakisztán rendszeresen meg­sérti az említett megállapodásokat, s a pakisztáni hatóságok felelőtlen hozzáállása nagymértékben korlá­tozza az Iszlamabadban működő ENSZ-megfigyelők munkáját. Iraki légitámadás (ČSTK) - Irak tegnap bejelentette: re­pülőgépei tíz iráni olajipari létesítményt támadtak meg. A katonai közlemény sze­rint a délnyugat-iráni olajmezők térségé­ben levő olajkitermelő és feldolgozó üze­mek ellen intéztek támadást. A berepülé­sek után a repülőgépek visszatértek tá­maszpontjaikra. Az iráni rádió alátámasztotta a hírt és közölte, a légitámadások során egy em­ber vesztette életét és négy autó megron­gálódott. További veszteségekről és anyagi károkról a rádió nem adott tájékoz­tatást. A brit kormányfő beszéde a kanadai parlamentben Felháborodás az ellenzéki pártok körében (ČSTK) - Margaret Thatcher brit kormányfő szerdán beszédet mon­dott Ottawában a kanadai parlament két kamarájának együttes ülésén. Thatcher a torontói csúcsértekezlet­ről hazatérőben állt meg a kanadai fővárosban. Beszéde nagy felhábo­rodást keltett az ellenzéki pártok körében, mert kijelentette, hogy üd­vözli és támogatja a szabad keres­kedelemről nemrégiben kötött meg­állapodást Kanada és az Egyesült Államok között. Az ellenzéki pártok véleménye szerint ugyanis ez a megállapodás korlátozza az or­szág önállóságát, s fokozza függő­ségét az USA-tól. John Turner, a Liberális Párt vezetője például az­zal vádolta Thatchert, hogy beavat­kozik Kanada belügyeibe. ,,A kana­daiaknak az ügyeik irányításában nincs szükségük tanácsokra. Már nem vagyunk Nagy-Britannia gyar­mata, s az USA gyarmatává sem kívánunk válni. A brit kormányfő ki­jelentései fölöttébb helytelenek. Ha 15 esztendővel ezelőtt a kanadai miniszterelnök felszólalt volna a Westminsterben, s tanácsokat adott volna, hogy Nagy-Britannia be­lépjen-e a Közös Piacba vagy sem, KARABAH Továbbra is feszült a helyzet (ČSTK) - Sztyepanakertben ked­den összeült a Karabah-hegyvidéki Autonóm Terület tanácsa, amely át­tekintette a Karabahban kialakult helyzetet. Az ülés résztvevői ismét kéréssel fordultak a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsához: különös figyelemmel foglalkozzon az Örmény SZSZK Legfelsőbb Tanácsának azzal az ál­lásfoglalásával, amellyel beleegye­zett abba, hogy a jelenleg Azerbaj­dzsánhoz tartozó Karabah-hegyvi- déket csatolják Örményországhoz. Karabahban továbbra is feszült a helyzet, az elmúlt napokban szinte megbénult az élet - közölte a moszkvai Pravda tegnapi száma. Februárban Sztyepanakert lakossá­ga szociális és gazdasági változáso­kat követelt. Ma már elfeledkeztek ezekről a követelésekről. A dema­góg kijelentéseket az átalakítás jel­szavaival próbálják álcázni. A két köztársaság párt- és állami szerveinek mindent meg kell tenni­ük, hogy megnyugtassák az embe­reket és elejét vegyék a nemzetiségi konfliktusnak. Előbb vagy utóbb fe­lelősségre vonják azokat, akik ve­szélybe sodorták a két nemzet ba­rátságát - hangsúlyozta a Pravda. akkor egyszerűen kidobták volna on­nan" - mondotta Turner. Az ó véle­ményéhez csatlakozott Edward Bro- adbent, az Új Demokrata Párt elnöke is. Ironikusan feltette Thatchernek a kérdést, meghívja-e a jövő év folyamán Mulroney kanadai kor­mányfőt a brit parlamentbe, hogy beszédet mondjon az észak-íror­szági problémákról. Donald Mozan- kowski, a kormány alelnöke az el­lenzéki vezetők megjegyzéseit sér­tőnek nevezte. Joe Clark külügymi­niszter pedig azt mondotta, hogy Thatcher asszony csupán élt azzal a jogával, hogy szabadon elmond­hassa véleményét. A hivatalos körök tájékoztatása szerint Thatcher elő­zőleg nem konzultált a kanadai kor­mánnyal arról, hogy mit fog monda­ni, s egyébként a torontói csúcs zárónyilatkozata is tartalmazza az említett kanadai-amerikai szerző­dés támogatását. A Thatcher-beszéddel kapcsolat­ban el kell még mondani, hogy a nemzetközi kérdések terén a lázas fegyverkezést védelmezte. Üdvözöl­te ugyan a kelet-nyugati kapcsola­tok kedvező alakulását, mondván, hogy ez példátlan lehetőségeket nyújt. Ugyanakkor ellenezte, hogy a nyugati országok csökkentsék fegyverkezési kiadásaikat. Kijelen­tette: a fegyverkezés ütemének las­sítása veszélyes hiba lenne, mert a Szovjetunió „egyre erősebb“. Éberségre szólított fel a Szovjet­unióban zajló új folyamatokkal kap­csolatban, s arról sem feledkezett meg, hogy bírálja az emberi jogok állítólagos megsértését a Szovjet­unióban. Rekord (ČSTK) - Walter Geyer, az osztrák zöldek képviselője a bé­csi parlamentben tegnap csak­nem 9 órán át bírálta a kormány­nak a légkör tisztaságával kap­csolatos törvénytervezetét. Be­szédével és 14 pontos módosító javaslatával a törvény hiányos­ságaira, egyben pedig a légkör tisztaságának védelmére próbál­ta felhívni a figyelmet. Geyer ugyan lehetetlenné tet­te a szavazást a törvényterve­zetről, a zöldek azonban más törvényt aligha tudnak elfogad­tatni. Képviselőjük 8 órás és 56 perces beszéde a leghosszabb felszólalás volt az osztrák parla­ment történetében, sót állítólag három órával megdöntötte egy brit képviselő 1828-ban felállított európai rekordját is. Korea: kétségek és remények A megosztott Koreai-félsziget valószínűleg akkor is az ér­deklődés középpontjában állna, ha nem Szöulban tartanák meg a szep­temberben kezdődő nyári olimpiát. Szinte naponta érkeznek hírek a tér­ségből, amelyek olykor aggodalom­ra adnak okot, olykor pedig bizta­tóak. „Új korszak köszönt országunk­ra“ - hangsúlyozta egyik program­beszédében Ro Te Vu, Dél-Korea államfője. Az elnök nagyobb demok­ráciát, stabilitást, nyitást ígért. Egy bizonyos, Dél-Korea az áprilisi par­lamenti választások után fontos poli­tikai határvonalat lépett át: megsza­kadt a hosszú ideig tartó katonai diktatúra. A szöuli politika ugyan ritkán kiszámítható, most azonban az ország jövője, a nemzeti megbé­kélés, a bizalom és nem utolsósor­ban a diákok tömegeinek megnyeré­se a tét. Kérdéses viszont, hogy a dél-koreai belpolitikai változások hozzájárulnak-e a két Korea viszo­nyának javításához, véget érnek-e az 1950. június 25-én kirobbant há­ború óta tartó torzsalkodások? Holnap kezdődik a hagyományos koreai szolidaritási hónap. A világ a koreai háború szomorú éveire em­lékszik vissza. Idézzük fel a történel­mi eseményeket. Korea 1945-ig japán gyarmat volt. A japán kapituláció után az ország­nak a 38. szélességi fokától északra fekvő területeit ideiglenesen szovjet közigazgatás alá helyezték, a déli területeket az Egyesült Államok csa­patai szállták meg. Míg északon de­mokratikus és szociális reformok megvalósításához láttak hozzá, ad­dig délen Washington hatalomra jut­tatta Li Szin Man bábkormányát. 1948 szeptemberében északon ki­mondták a KNDK megalakulását, s röviddel ezután a szovjet csapatok kivonultak az ország területéről. Washingtont más érdekek vezé­relték: az északi területek bekebele­zése. Dél-Korea az USA nyomására többször megsértette a demarkációs vonalat, amely fokozatosan frontvo­nallá változott. A sorozatos inciden­sek után a dél-koreai csapatok 1950. június 25-én kirobbantották a háborút. Az ENSZ Biztonsági Ta­nácsa a Szovjetunió képviselőinek távollétében Észak-Koreát minősí­tette agresszornak és felszólította a világszervezet tagállamait, hogy nyújtsanak katonai segítséget Dél- Koreának. A 15 tagország jelképes csapataival tulajdonképpen az ame­rikai intervenció leplezésére vállal­kozott, az ENSZ zászlaja alatt gya­korlatilag csak az amerikai csapatok harcoltak. Amikor a támadók elérték az északi határt és hadműveleteik Kínát fenyegették, a népi Kórea kí­nai önkéntesek segítségét kérte. Közös erővel és a Szovjetunió támo­gatásával sikerült kiszorítani az el­lenséget Észak-Koreából. 1951 áp­rilisában Keszonban megkezdődtek a fegyverszüneti tárgyalások. Az amerikai csapatok nem adták fel a harcot, sorozatos légitámadások­kal, az északi területek bombázásá­val és vegyi fegyverek bevetésével akarták megadásra kényszeríteni Észak-Koreát. A tűzszüneti tárgya­lások csak két évvel később vezet­tek eredményre, 1953. július 27-én aláírták a panmindzsoni fegyverszü­neti egyezményt. Rengeteg emberéletet követelt és óriási anyagi károkat okozott ez a háború. Az agresszorok összesen 1 millió 93 ezer katonát vesztettek. A KNDK-ban 8700 üzem, több mint 600 ezer lakás, 5 ezer iskola, 1000 kórház dőlt romba, megsemmisültek a mezőgazdasági területek. A népi Korea rögtön a háború befejezése után szorgalmazta az új­raegyesítést. Többször is elkezdőd­tek a tárgyalások, sőt közös koordi­nációs bizottságot is alakítottak - nem sok eredménnyel. A KNDK újabb és újabb kezdeményezéseket tett. Szöul ugyan szorgalmazta a párbeszédet, de ezt eddig elfogad­hatatlan feltételekhez kötötte. A né­zetkülönbségek mögött megint csak az Egyesült Államokat kell keresni. Az USA-nak természetesen nem ér­deke a kettéosztott Korea egyesíté­se, semmiképp sem akar kivonulni a stratégiai fontosságú félszigetről. Ezért fokozza a nyomást Dél-Koreá- ra, ezért szorgalmazza a katonai és a protekcionista gazdasági együtt­működést. Washington katonai fe­szültséggóccá változtatta a térséget. Ez a politika nemcsak a két Korea és Ázsia biztonságát, de az egész vi­lágbékét veszélyezteti. J únius elején a KNDK ismét szorgalmazta, hogy a két Ko­rea kormányainak, politikai pártjai­nak, társadalmi szervezeteinek és a lakosság különböző rétegeinek részvételével közösen össznemzeti párbeszédet rendezzenek az újra­egyesítésről. Ahhoz azonban, hogy ez kimozduljon a holtpontról, az Egyesült Államoknak meg kellene kezdenie csapatainak kivonását és az atomfegyverek eltávolítását Dél- Koreából. Csak így lehet megvalósí­tani az újraegyesítést. Ezt kívánja a KNDK népe, s ezt követeli a dél­koreai diákság, a jövő generáció­ja. URBAN GABRIELLA Moszkvában megnyílt a pártkonferencia sajtóközpontja (Folytatás az 1. oldalról) je tájékoztatott a pártértekezlet programjáról. Az általános tudniva­lókkal kapcsolatban elmondotta, a konferencia június 28-án délelőtt kezdődik, s hogy meddig fog tartani, arról maguk a küldöttek döntenek. A konferencia első napján hangzik el a beszámoló a XXVII. pártkongresz- szus határozatainak megvalósításá­ról, a 12. ötéves tervidőszak első felének eredményeiről, valamint a pártszervezetek feladatairól az átalakítási folyamat mélyítése során. A másik beszámoló a párt és a tár­sadalom életének további demokra­tizálásával kapcsolatos intézkedé­sekkel foglalkozik majd. A központi bizottság megbízásából mindkét do­kumentumot Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára terjeszti elő. Ezt a szovjet televízió egyenes adásban fogja sugározni. A konferencia munkáját a küldöt­tek által megválasztott elnökség fog­ja irányítani. Az elnökséghez nyújt­ják majd be a küldöttek felszólalási kérelmüket, s ugyancsak ez a testü­let dönt a felszólalások sorrendjéről is. Az értekezlet első napi ülésén döntenek majd arról, milyen hosszú lehet egy felszólalás, valamint egyéb szervezési kérdésekben is. A pártkonferenciák eddigi gyakorlata lehetővé teszi, hogy bizottságokban is folytassák a munkát, de a múltban hasonló esetekben többnyire csak plénumüléseket tartottak - mondotta Jurij Szkljarov. A pártkonferencia határozatai éppúgy kötelező erejűek, mint a kongresszusi döntések. A különb­ség az, hogy a kongresszusok álta­lában a problémák szélesebb körét vitatják meg: tanácskoznak a párt programjáról és szervezeti szabály­zatáról, megválasztják a központi pártszerveket. A múltban megtör­tént, hogy egyes konferenciákon a küldöttek kiegészítették a központi bizottság tagjainak sorát, de nem nagy terjedelemben. A mostani kon­ferenciának nem feladata a vezető pártszervek megválasztása. A párt­dokumentumokról és határozatokról mind a konferenciákon, mind a kongresszusokon a szavazás nyil­vános. Titkos szavazást a vezető szervek megválasztásakor alkal­maznak. Ilyen a hagyomány, s vár­ható, hogy a mostani konferencián is megőrzik. A kongresszusoktól elté­rően a pártkonferencián nem vesz­nek részt külföldi küldöttségek. Durva provokáció (ČSTK) - Alekszander Besszmertnih szovjet külügyminiszter-helyettes kedden memorandumot nyújtott át Vernon Tur- nernek, Kanada moszkvai nagyköveté­nek azzal összefüggésben, hogy a kana­dai hatóságok a szovjet intézmények Ot­tawában és Montreálban dolgozó több munkatársát nemkívánatos személynek nyilvánították. A dokumentum durva pro­vokációnak minősíti a kanadai lépést, melynek egyedüli célja a szovjet-kanadai viszony megrontása. Nyilvánvaló, hogy előre kitervelt ak­ciókról van szó, melyeket akkorra időzí­tettek, amikor a kelet-nyugati kapcsola­tokban pozitív változások mentek végbe. A szovjet állampolgárok ellen felhozott vádak alaptalanok, s a szovjet fél határo­zottan elutasítja azokat.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents