Új Szó, 1988. június (41. évfolyam, 127-152. szám)

1988-06-22 / 145. szám, szerda

Az SZKP értekezlete előtt A szovjet gazdaság eredményei és reményei A szovjet belpolitika nagy esemé­nye, az országos pártértekezlet előtt az SZKP vezetése értékelte a szov­jet gazdaság eredményeit. A legfőbb eredmény az, hogy sikerült megállí­tani a 80-as évek elejének válság- helyzettel fenyegető negatív tenden­ciáit* Tavaly a nemzeti jövedelem emelkedése először származott a munka termelékenységének növe­kedéséből. Valamelyest nőtt a me­zőgazdasági termelés és javult a szociális helyzet. Ugyanakkor a pártkonferencia or­szágos vitára bocsátott tézisei hang­súlyozzák, hogy még nem beszélhe­tünk gyökeres változásról. Joggal váltja ki a lakosság elégedetlensé­gét, hogy nem teljesítették a köz­szükségleti cikkek gyártási tervét, hogy nem kielégítő a minőség, hogy nehézségek vannak az élelmiszerel­látásban, hogy hiány mutatkozik az állami költségvetésben. Mindez pe­dig fékezi a reformot. A népgazdaság alapvető átfor­málásához természetesen nem elégséges az 1985 áprilisa óta eltelt idő, amikor az ország új vezetése meghirdette a peresztrojkát. Azt sem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy a jelenlegi ötéves terv az ela­vult árképzés alapján, súlyos hiány- gazdálkodás idején alakult ki és lé­nyegében örökölte az utasításos irá­nyítási rendszer minden hibáját. Ezek kiküszöbölése ma a párt és a társadalom talán legfontosabb célja. A reform, amelynek fő feladata, hogy megteremtse az áttérést a népgazdaság közgazdasági irá­nyítására, tovább halad, megteremt­ve a jogi alapokat a teljesen más gazdasági modellhez. Ezt gyakran szocialista piacnak nevezik. Három rendkívül fontos törvényi fogadtak el: az állami vállalatokról, a magán- tevékenységről és a Szövetkezetek­ről. Már megkezdődött a népgazda­ság áttérése a teljes gazdasági önelszámolásra, a nyereségre és az önfinanszírozásra, de a reform be­vezetésével megnyílt lehetőségeket nyilván nem használjuk ki kellően. A párt vezetése nem titkolja állás­pontját, de azt ajánlotta a kommu­nistáknak, a lakosságnak, hogy mélyrehatóan elemezze most, a pártkonferencia előtt és annak so­rán a helyzetet. Az SZKP Központi Bizottságának téziseiből emeljük ki a peresztrojkát fékező ellentmondá­sokat és a nehézségeket jellemző alapvető tételeket. A tézisekben az olvasható, hogy különösen életké­pesek a konzervatív, bürokratikus tudat maradványai. Lassan adják at állásaikat a szocializmusról alkotott dogmatikus elképzelések hívei. Megpróbálják megőrizni a gazdaság és az élet más területein a régi, nyomáson alapuló vezetési mód­szereket. A tézisek a továbbiakban konkre­tizálják ezt a következtetést és úgy fogalmaznak, hogy a gazdasági re­form megvalósítását jórészt megbé­nítja egy sor minisztérium és főható­ság, gazdasági szervezet bürokrati­kus álláspontja. Gyakori, hogy az új irányítási módszer égisze alatt lé­nyegében megőrzik az adminisztra­tív parancsolgatást. Az ágazati mi­nisztériumok szintjén a peresztrojka jóval elmaradt attól, ami a vállalatok­nál történt. A monopolizálás, a tespedés és a konzervativizmus ellen a párt köz­ponti bizottsága a versengést, mondhatjuk úgy is, hogy a konku­renciát ajánlja. A párt szükségesnek tartja, hogy a mai helyzetből kiindul­va elemezzék és értékeljék a szovjet népgazdaság vezérkarainak mun­káját, az állami tervbizottság, az anyagi-technikai ellátási bizottság és a pénzügyminisztérium tevé­kenységét, beleértve az ágazati mi­nisztériumok működését is. Levonva a tanulságokat a reform kezdeti - mondhatni - átmeneti időszaká­ból, gyorsítani kell az áttérést a nagykereskedelemre, korszerűsí­teni kell a hitel- és a finanszírozási rendszert, szükséges végrehajtani az árreformot és az árképzés re­formját. A Szovjetunióban nagy reménye­ket fűznek a következő ötéves terv­hez, s nem is alaptalanul. Az új tervben előtérbe kerülnek a szociális prioritások, az, hogy a legrövidebb időn belül legyen elég élelmiszer, a piacot a szükséges választékban lássák el közszükségleti cikkekkel, s korszerű szolgáltatásokat biztosít­sanak. Mindehhez fokozni kell a la­kásépítés ütemét, meg kell valósíta­ni az egészségügy és a közoktatás már kidolgozott programját. LEV VOSZKRESZENSZKIJ (APN) Szövetkezeti bankok alakulnak? A szovjet köztársasági szótárban új rövidítés jelent meg; a GASZP - Állami Szocialista Részvénytársa­ság (ÁSZRT). Ez lesz a neve többek között a Ivovi Konvejer termelési egyesülésnek, amely szállítógépso­rokat, ipari robotokat és manipuláto­rokat gyárt. A szovjet gazdasági rendszerben a legutóbbi időig a pénzügyi eszkö­zök gazdasági mozgósításának fő eszköze az adórendszer és a köz­pontosított állami beruházások poli­tikája volt. Ezek a beruházási formák a Szovjetunióban majdnem hatvan évvel ezelőtt kerültek túlsúlyba, mert sok tudós - mind Nyugaton, mind a Szovjetunióban - ezeket a formá­kat tartotta egyedül megfelelőnek a szocialista gazdaság számára. Egy adott történelmi szakaszban ez a forma valóban hatékony volt. A be­ruházási politika túlzott centralizálá­sa azonban nem lehet állandó stra­tégiai vezéreszme az irányítás rend­szerében, mivel számos lényeges fogyatékossága is van. A legfonto­sabb; a rugalmasság hiánya a gaz­dasági rendszer középső és mikro- szintjén felmerülő gazdasági felada­tok megoldásánál. Ezek a fogyatékosságok leküzd­hetőek a beruházási erőforrások változatos formákban való egyesíté­sének útján, többek között rész­vénytársaság-vállalatok létrehozása révén. A részvénykibocsátást első­sorban a szövetkezeti mozgalom­ban szándékoznak széles körben felhasználni. A szövetkezetek és szövetségeseik részvényeket bo­csáthatnak ki. Az eladandó részvé­nyek összértéke rendszerint nem haladja meg a bruttó évi bevétel nagyságát. A részvény- és értékpapírpiac szervezése és szabályozása a bankrendszer széles hálózatán keresztül történik majd. Többek kö­zött felvetik annak lehetőségét, hogy önkéntes alapon szövetkezeti ban­kokat hoznak létre. Az ilyen bankok, a szövetkezetekkel kötött szerződés alapián, vállalják majd a részvények és más értékpapírok eladásának és vásárlásának, az osztalékok kifize­tésének a feladatait A szövetkezeti bankok igénybe vehetik más vállala­tok (az állami vállalatokat is beleért­ve) anyagi eszközeit is, és szükség esetén kölcsönöket kérhetnek a Szovjetunió Állami Bankjától. A széles körű önigazgatás viszo­nyai között az állami vállalatok jogot kaptak arra, hogy önállóan rendel­kezzenek a nyereség egy részével, amelyet saját beruházásokra fordí­tanak. Ha megengedik azt, hogy a vállalatok beruházási alapjait (az úgynevezett fejlesztési alapokat) a résztulajdon elvei alapján egyesít­sék új vállalatok létrehozása céljá­ból, akkor logikus, ezeknek lehető­séget kell kapniuk arra, hogy rész­vényeket bocsássanak ki további anyagi eszöközök bevonására, a la­kosság és más állami és szövetke­zeti szervezetek részéről egyaránt. Mint a Ivovi Konvejer gyár tapasz­talai bizonyítják, az új csírái már megmutatkoznak. Ennél a vállalat­nál három és félezer dolgozó lesz résztulajdonos. Már kibocsátották a különböző értékű részvények min­tapéldányait. Az egyiken anyagi lét­alap, a másikon személyes hozzájá­rulás felirat látható. A két részvény közötti különbség lényege az, hogy az első esetben mindazoknak, akik legalább három évet dolgoztak a gyárban, a vállalat kéthavi fizetésnek megfelelő össze­gű részvényt adhat. Ez a kollektív anyagi ösztönző alap pénzeszközei­nek számlájára történik. Fontos az ügy merőben lélektani alapja; min­denki a saját megélhetésének bizto­sítására szerzett tőkerész tulajdono­sának érzi majd magát. A másik fajta részvényt a dolgozók egyhavi fizeté­sük összegéig saját pénzükön vásá­rolják meg. A fizetett évi kamat azonban mindkét esetben egyenlő. Nehogy kialakulhasson a járadé­kosok rétege, a következő feltételt szabták; az első értékpapírok meg­szerzése után a dolgozók csak ti­zenöt év múlva kaphatnak jogot, hogy ismét vásárolhassanak. Húsz év múlva megint lehetőség nyílik erre, de ekkor már két fizetés össze­gét is meghaladhatja az értékpapír összege Az üzemi fegyelem durva megsértése esetén a vétkest meg­foszthatják az évi kamat összegétől N. PETRAKOV, a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának levelező tagja Az egészségügy fejlesztése A Szovjetunióban a jelenlegi öté­ves tervidőszakban 5,4 milliárd ru­belt irányoztak elő az egészségügy fejlesztésére. Ezt Jevgenyij Csazov, a Szovjetunió egészségügyi minisz­tere közölte a Komszomolszkaja Pravdának adott nyilatkozatában. A következő években az egész­ségügyi kiadások megduplázódnak. A 13. ötéves tervidőszakban az ál­lami költségvetésből 36 milliárd ru­belt fordítanak az orvosi ellátásra és további 25 milliárdot egészségügyi intézmények építésére. A miniszter szólt az átalakítás során a szovjet egészségügyben végbemenő változásokról is. Mint mondotta, a leningrádi, a keme- rovszki és kujbisevi kerületekben olyan kísérlettel próbálkoznak, hogy az egészségügyet átállítsák az önel­számolásra. Minden egyes egész­ségügyi intézmény a kapott pénz­eszközökkel saját belátása szerint gazdálkodhat. A Szovjetunióban szóba került a fizetett egészségügyi szolgáltatá­sok bővítése - tájékoztatott Jevge­nyij Csazov -, de a közvélemény­kutatások szerint az orvosi ellátás­nak ezt a formáját csak kevesen támogatják, ezért további fejleszté­sével nem is számolnak. A szovjet szociálpolitika alapja továbbra is az ingyenes orvosi ellátás marad. Csazov akadémikus bírálóan szólt a szovjet orvosok szakmai fel­készítéséről. Mint mondotta, az el­múlt 12 hónap alatt az orvosok egy- harmada tette le a szakorvosi vizs­gát - a 350 ezer orvos közül 30 ezernek ez csak feltételesen sike­rült, ezer orvost pedig eltanácsoltak a munkahelyükről. A gyenge mun­kaeredmények miatt az orvosokat három évre megfoszthatják diplo­májuktól. Erről egy olyan országos szakorvosi bizottság fog dönteni, amely független lesz az egészség- ügyi minisztériumtól. (ČSTK) KOMMENTÁLJUK Kettőn áll a vásár Közismert mondás, hogy fából nem lehet vaskarikát csinálni. Ez a megállapítás jutott eszembe, amikor az SZSZK Mezőgazda­sági és Élelmezésügyi Minisztériumának múlt évi költségvetését, illetve azt tanulmányoztam, hogy a mezőgazdasági-élelmiszer­ipari komplexumban miként teljesítették a bevételek és a jöve­delmezőség növelésének tervét. Az adatok sok probléma okára fényt derítenek és a túlteljesítést vagy lemaradást indokló mondatokból is sok tényre lehet következtetni. Ha mindezt kiegészítjük a gazdasági értekezleteken elhangzott vélemények­kel, arra a megállapításra jutunk, hogy a vitathatatlan eredmé­nyek ellenére a mezőgazdasági és élelmiszer-ipari termelés között nincs meg a szükséges összhang. Jól hangzik a költségvetés eredményeinek értékelésében, hogy az állami mezőgazdasági vállalatok, a mezőgazdasági szolgáltatási szervezetek, valamint a Mezőgazdasági Termény­felvásárló és Ellátó Vállalat nyereségképzési tervének teljesí­tése, illetve túlteljesítése mérsékelte az élelmiszeripar bevételei­nél észlelt kiesést. Ez persze csak a mérleg egyik serpenyője. Sajnos, épp a kiemelt vállalatok egy része idézte elő az élelmi- szer-ipari termelésben tapasztalt kilengéseket és kieséseket. Ugyanis a vállalatok az évek óta jellemző globális tervteljesitésre törekedtek, így a feldolgozó vállalatok nem kapták meg a nélkü­lözhetetlen alapanyagokat. Állításunk igazolására felhozhatunk néhány konkrét példát. A feldolgozó vállalatok - amint a költségvetés eredményeinek értékeléséből is kitűnik - például nem vásárolhattak fel elegendő cukorrépát, zöldségfélét, gyümölcsöt, burgonyát, szőlőt és más terményt. Tetőzte a gondokat, hogy sok esetben a minőség sem felelt meg a követelményeknek. Ezek után felmerül a kérdés, megalapozottak-e az élelmiszer-ipari termékek minőségének javításával kapcsolatos fokozott elvárások? A valóságot jobban tükröző adatok és elemzések elsősorban annak köszönhetőek, hogy a mezögazdasági-élelmiszer-ipari komplexumban szintén egyre jobban érvényesül az átalakítás szelleme. Úgy látszik, hogy a párt- és gazdasági szervek egyre bírálóbban értékelik mind a saját munkájukat, mind pedig a hatáskörükbe tartozó szervek és vállalatok munkáját. Egyre kevésbé nézik el a nyilvánvaló mulasztásokat és gyakrabban kerül sor felelősségrevonásra. Ezen az úton haladva végeznek összehasonlításokat országrészek, kerületek, járások, körzetek és vállalatok között. A Szlovák Nemzeti Tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi bizottságának 16. ülésén több képviselő hang­súlyozta, hogy Szlovákiában kedvezőbb feltételeket kell terem­teni az élelmiszer-ipari termeléshez. Egyrészt jobb minőségű alapanyaggal kell ellátni a feldolgozó vállalatokat, másrészt a vállalatok korszerűsítésével meg kell teremteni a világszínvo­nalnak megfelelő termékek előállításának feltételeit. Tűrhetetlen állapot, hogy a cseh országrészekben például a tej zsír- és szárazanyag-tartalma, a cukorrépa cukortartalma, a marhahús minősége évek óta jobb, mint Szlovákiában. A tejipar termékei szintén a cseh országrészekben szereztek nagyobb hírnevet a fogyasztók között. Igaz, hogy például a sörárpatermesztésnek a cseh országrészekben nagyobb hagyománya van, mégis aránytalanul nagyok a minőségi különbségek. Az élelmiszer-ipari termelésben gyakran komoly gondot okoz az idényjelleg. Sok probléma származik abból, hogy a feldolgozó vállalatok nem kapják meg az igényelt mennyiségben a hízóálla­tokat. A húsipar 2,2 százalékkal több hízómarhát kapott a szlová­kiai mezőgazdasági vállalatoktól, ugyanakkor - főleg az év elején - sertéshúsból a szükségesnél kevesebb állt rendelkezésükre. Ennek következtében kevesebb volt az első minőségi osztályba sorolható húskészítmények mennyisége. A mérlegnek két serpenyője van. Tagadhatatlan, hogy az élelmiszer-ipari vállalatok munkájában sok a javítanivaló, de az élelmiszerek minőségének javításához és a választék bővítésé­hez az alapanyag-ellátásnak szintén hozzá kell járulni. Kettőn áll a vásár. Ha jobb lesz a mezőgazdasági alaptermelés és a feldol­gozóipar közötti összhang, akkor valószínűleg jobban kielé­gíthetjük a fogyasztók növekvő igényeit, és az élelmiszeripar nem marad el a nyereségképzésben. BALLA JÓZSEF Egyre nagyobb szerepük van a levegő nitrogénjét megkötő gyökérgumó- baktériumoknak (Rhizobium) a mezőgazdaságban. A lóhere és a hüvelyesek vetőmagját Rhizobin nevű készítménnyel oltják be. Ez segít megfelelő szinten tartani a növények nitrogénfelvételét, s ezáltal 5-7 százalékkal növeli a hektárhozamot, miközben műtrágyát is megtakarít. A prágai Oseva stránčicei területi vetőmagtisztító állomása által évente készített oltóanyag­gal 125 ezer hektárra elég vetőmag kezelhető A képen: Dagmar Vránová levegőszúrőt szerel a baktériumtenyésztésre szolgáló hengerekre. (Jaroslav Hejzlar felvétele - ČTK)

Next

/
Thumbnails
Contents