Új Szó, 1988. június (41. évfolyam, 127-152. szám)
1988-06-22 / 145. szám, szerda
Josef Kempný felszólalása a berlini konferencián (Folytatás az 1. oldalról) ja a kölcsönösen előnyös együttműködésre, a politikai, katonai, gazdasági, ökológiai és humanitárius kapcsolatokra épülő bizalom. Úgy véljük, hogy a jószomszédi viszony erősítése a két katonai-politikai tömörülés érintkezési vonalán kontinensünk békés fejlődésének egyik alappillérévé válhat. Ezért logikusnak tartjuk, hogy az ebben az övezetben levő valamennyi ország gyakorlati lépéseket tesz a kapcsolatok minőségileg új szintjének elérése, a helsinki folyamat továbbfejlesztése érdekében. A katonai területen amolyan „felhígított" övezet megteremtését indítványozzuk, ahonnan kivonnák a legveszélyesebb támadófegyvereket, s egyben kiegészítő bizalomerősítő intézkedéseket hoznának a stockholmi konferencia eredményeinek megfelelően. Ebben a zónában konkrét lépéseket kell tenni a váratlan támadás veszélyének csökkentésére is. Ezt az indítványunkat a Varsói Szerződés számos más, jelentős külpolitikai javaslatainak egészét figyelembe véve kell megítélni. Indítványunk továbbfejleszti az SPD, az NSZEP és a CSKP korábbi közös javaslatát az atom- és a vegyi fegyverektől mentes középeurópai folyosó létrehozására. Mindez nem jelenti azt, hogy a folyamatot éppen katonai területen kell megkezdeni. Meggyőződésünk, hogy a politikai, gazdasági, humanitárius vagy ökológiai téren meglevő potenciál kiaknázása kedvezően befolyásolná az egész európai helyzetet és ösztönzést adna a katonai konfrontáció csökkentését célzó intézkedésekhez. Ezért javasoljuk a politikai, gazdasági, kulturális és humanitárius kapcsolatok új szintjének elérését. A kölcsönösen előnyös együttműködés széles spektruma magában foglalhatná például a termelési kooperáció, a kereskedelem, a szolgáltatások, a turisztika, a közlekedés a komoly ökológiai kérdések terén az új, nem hagyományos formákat is. Ehhez kedvező feltételeket teremt a több szocialista országban folyó átalakítás, valamint a Közös Piac és a KGST közötti kapcsolatok normalizálása. Javaslatunk fontos összetevője a humanitárius terület, amely elválaszthatatlan része a bizalomerősítés folyamatának. Nemcsak a kulturális, tudományos, oktatási és egészségügyi kapcsolatok elmélyítését, hanem az emberek közötti kontaktusok bővítését, a nemzetközi turisztika fejlesztéséhez szükséges körülmények javítását is feltételezi. A kölcsönös bizalom építésének folyamatában tehát közvetlenül emberek milliói vennének részt, ami egyben garanciát adna e folyamat visz-., szafordíthatatlanságára. Kezdeményezésünk egyik kiindulópontja a jószomszédi kapcsolatok elve. A civilizált társadalom eme elementáris elvének a megsértése vagy aláásása a múltban gyakran számos nemzet tragédiájához és megpróbáltatásaihoz vezetett. Meggyőződésünk, hogy éppen a jószomszédi kapcsolatok képezhetik az összekötő kapcsot a legkülönbözőbb problémák közös megoldása során. Az európai stabil kapcsolatok építése terén pótolhatatlan szerepet játszik a helsinki folyamat keretében vállalt kötelezettségek következetes teljesítése. Reméljük, hogy a bécsi utótalálkozó az európai biztonság és együttműködés minden területén minőségileg új eredményeket hoz. A nemzetközi kapcsolatok demokratizálása, ami egyebek között a kis és közepes országok fokozott aktivitásában is megnyilvánul, új ösztönzéseket ad a biztonság megszilárdításához és az együttműködéshez szükséges infrastruktúra kialakításához. A szocialista országok, köztük Csehszlovákia külpolitikájának fokozott dinamikája az átalakítás és a demokratizálás folyamatából táplálkozik. Ezek a folyamatok kedvező feltételeket teremtenek ahhoz, hogy Csehszlovákia tovább fokozza erőfeszítéseit az atommentes világért, a nemzetek közötti békés együttműködésért vívott küzdelemben - mondotta végezetül Josef Kempný. Iráni—brit tárgyalások (ČSTK) - A Teheránban tartózkodó négy brit parlamenti küldött hétfőn este találkozott Mahdi Karrubi- val, az iráni parlament elnökével. A látogatásnak az a célja, hogy javítsák a két ország közötti hűvös kapcsolatokat. Az ÍRNA hírügynökség szerint Mahdi Karrubi a találkozón arra szólította fel Nagy-Britanni- át, hogy tartsa magát távol az Egyesült Államok Irán-ellenes politikájától. Tavaly az ellentétek kiéleződése után minimális szintre csökkentették a brit-iráni kapcsolatokat. Az elmúlt napokban valamelyest javult a helyzet és a brit képviselők mostani látogatása újabb előrelépés. Az anglikán egyház és a brit közvélemény szerint az irániak nagyban befolyásolhatják a Libanonban fogva tartott brit túszok jövőjét. Számokban ki sem lehet fejezni... Monográfia Sztálinról: Győzelem és tragédia (ČSTK) - A moszkvai Pravda hétfői száma bő terjedelemben közölt szemelvényeket Dmitrij Volkogonov vezérezredesnek, az ismert szovjet történésznek a most készülő könyvéből. A Győzelem és tragédia című mű a Szovjetunió és a szovjet hadsereg háború előtti helyzetével és elsősorban Sztálin személyével foglalkozik. A szerző a monográfia bevezető részében szól arról a bizalmatlanságról, amellyel Sztálin fogadta a szovjet hírszerzés beszámolóit a náci Németország készülő támadásáról. Megállapítja: a tévedések és a megbocsáthatatlan hibák a diktátori egyeduralomból fakadtak. A sztálini személyi kultuszra jellemző „egyöntetűség“ az oka számos olyan hibának, amelyek befolyásolták a háború kimenetelét, elsősorban a kezdetét. Nagy politikai tévedés volt 1939. szeptember 28-án a barátságról és a határokról szóló szovjet-német szerződés aláírása. Már egy hónappal korábban, augusztusban, a megnemtámadási szerződés aláírása után meg kellett volna állni. A megnemtámadási paktumot gazdasági szerződésekkel lehetett volna alátámasztani. Minden korábbi ideológiai és antifasiszta tézis mellőzése azonban túl sok volt. Molo- tovnak egy egész sor kijelentése kavarodást idézett elő a szovjet emberek és külföldi barátaik tudatában. Volkogonov leszögezi: Sztálin és Molotov hibája szemmel látható. Azt az igyekezetei, hogy mindenáron elhárítsák a háborút, elvi ideológiai engedmények kisérték. További nagy hibának nevezhető a védelmi és a mozgósítási terv. Sztálin úgy vélte, a náci haderő csapásának fő iránya délnyugat felől várható, s nem számolt a szovjet védelmi vonal áttörésének lehetőségével. A háború kezdetén Sztálin elővigyázatos és magabiztos politikus volt, de nem volt katonai stratéga. Nem rendelkezett az előrelátás képességével, intellektusa gyakorlati beállítottságú volt. Sztálin ahhoz a dualista koncepcióhoz tartotta magát, hogy ,,a béke lehetséges, de a háború valószínű“, mégpedig abban az időben is, amikor ez a dilemma már nem létezett. Ha katonai stratégiai szempontból Sztálin tevékenységét hibásnak nevezzük, akkor a káderpolitikája egyenesen bűnös. Volkogonov megemlíti azokat a megtorlásokat, amelyek a 30-as években történtek a hadsereg vezetői ellen. E megtorlások hevességét, terjedelmét a tartós szociális erőszak hívta életre, s ez szülte a feljelentgetéseket, besúgá- sokat, rágalmazásokat, elvtelenséget, a tömeges hazugságokat. Az értelmetlen véres terror olyan méreteket öltött, hogy veszélybe került a katonai rendszer működése is. Két évvel a háború előtt az ország védtelen volt. S nemcsak a túlzsúfolt táborok és amiatt, hogy emberek százezrei tűntek el nyomtalanul, hanem elsősorban azért, mert kinevették a nagy gondolatokat. A politikai hatalomnak egy ember kezében való összpontosulása ahhoz vezethet, hogy az erkölcsi és intellektuális fogyatékosságok, amelyek az embereknél az egyéni gyengeség megnyilvánulásai, sorsdöntő jelentőséget kapnak. Sztálin óvatossága Hitlerrel szemben ellenkező következményekkel járt. Ami a háború kezdetének időpontját illeti, Hitler becsapta Sztálint. Az óvatosság azzá a mániákus meggyőződéssé változott, hogy el lehet halasztani a háború kezdetének időpontját. Ezért a meggyőződéséért keservesen meg kellett fizetni. A szerző befejezésül megállapítja: a földi istenek hibákat vétenek, s ezek árát számokban ki sem lehet fejezni. események margójára? Haiti: hatalmi harc Múlt pénteken Henri Namphy tábornok, a haiti fegyveres erők főparancsnoka leváltásáról érkező hírek még nem szolgáltak semmilyen szenzációval. Az ország alig két nap leforgása alatt mégis a figyelem középpontjába került. Az ok: a menesztett tábornok hétfőre virradó éjszaka vértelen katonai puccsot hajtott végre, melynek eredményeképp távozni kényszerült a januári manipulált választások győztese, Leslie Manigat elnök. Úgy látszik, Haiti a furcsa helyzetek országa. Mert például már a januári szavazás is rendhagyó esemény volt: választók nélküli voksoláson kapta a legtöbb szavazatot a most megbuktatott elnök. A sors iróniája, hogy az elnöki bársonyszéktől épp azok fosztották meg, akik januárban segédkeztek annak megszerzésében A tábornokok logikája szerint ugyanis így festett a képlet: tégy elvárásaink szerint- posztod biztosítva van, viszont egyetlen ellenünk tett lépés, és esélyed a nullával egyenlő. Manigat pedig - bizonyítja ezt mostani helyzete- rosszul mérte fel lehetőségeit Az előzmények azonban mesz- szebbre nyúlnak vissza. A „rettenetes doktor" az öreg Duvalier diktátor hatalomra kerülését követően mintegy harminckét, s fia - a nagyra nőtt Übü-gyerek, azaz, Baby Doc- elűzése után két esztendővel végképp szertefoszlottak a reménytelje- sebb jövőről szőtt álmok. Namphy tábornok, Duvalier fegyveres erőinek egykori főparancsnoka, aki a diktatúra megbuktatása után 1986 februárjától két évig állt az országot irányító katonai junta élén, gyakorlatilag semmit sem teljesített ígéreteiből. Az új alkotmány ugyanúgy nem született meg, mint ahogy a demokratikusnak szánt választások is messze elmaradtak a várakozásoktól. A diktatúráktól megszabadult más államok gondjai Haitiban is megjelentek, s ismét bizonyították, a zsarnokot nem elég elűzni, a fordulatot végig kell vinni. Haiti viszont nem tudott megszabadulni a letűnt hatalom képviselőitől. Hiába távozott a diktátor családja, rendszerének lényege megmaradt. Namphy tábornok ugyan kevésbé kegyetlen módszerekkel, gyakorlatilag azonban mégis Duvalier politikáját folytatta. A hatalom „nyavalyája" rajta is kifogott, s feledékennyé tette őt. Új pozíciójával túlságosan megbarátkozott ahhoz, hogy könnyű szívvel megváljon tőle. Igaz ugyan, hogy a januári úgynevezett „választásokon" támogatása nélkül aligha kerülhetett volna ki győztesként Manigat, személye viszont teljes mértékben megfelelt Namphy elképzeléseinek. A baj ott kezdődött, amikor Manigat szintén élni szeretett volna pozíciójával, s megelégelte, hogy csak másodlagos szerepet játszhat az ország irányításában. Egyre kevésbé volt ínyére, hogy a hadsereg mindenbe beleszól, s nyíltan a fegyveres erők pozícióinak meggyengítésére törekedett. Múlt pénteken pedig úgy döntött, hogy harcba indul a tábornok ellen. Elképzelése azonban kudarcot vallott. A tisztikarral szemben, amely különben sem nézte jó szemmel erőfeszítéseit, nem bizonyult elég erősnek. A fegyveres erők ugyanis azonnal készek voltak a visszavágásra. Az első, áttekinthetetlen órák után már ismert az eredmény: Namphy közölte, átvette a hatalmat, Manigat pedig azóta már a Dominikai Köztársaságba távozott családjával. Haitiban vasárnap óta tehát ismét kísért a diktatúra szelleme. A fejlődő államok sorában is az utolsók közt kullogó országban a demokrácia valószínűleg sokáig megint nem kap szemernyi esélyt sem. FÓNOD MARIANNA Pakisztán továbbra is akadályozza a menekültek hazatérését (ČSTK) - Az Afganisztánban levő korlátozott szovjet kontingensnek eddig hozzávetőleg az egyharmada tért haza - mondotta tegnapi kabuli sajtóértekezletén Ghafur Dzsavsan, az afgán külügyminisztérium képviselője. Az afgán fél sokoldalúan támogatja az ENSZ-megfigyelök munkáját, a kormánycsapatok leállították a harci tevékenységet a Pakisztánnal határos körzetekben, tekintet nélkül arra, hogy a másik fél sorozatosan támadásokat kezdeményez Az Afgán Köztársaság még a genfi megállapodások érvénybe lépése előtt intézkedéseket hozott azok megvalósítása érdekében. Egyes határ menti területekről visszavonták a csapatokat, s így fegyverek nélküli békeövezeteket hoztak létre, különbizottságok fog.aiKoznak a menekültek letelepítésével, a kormányrendeletek biztosítják a menekültek számára vagyonuk visszaadását, vámkedvezményeket, munkalehetőséget, a társadalmi és politikai életben való részvételt is szavatolják számukra, vagyis megkapják mindazokat a jogokat, amelyek az Afgán Köztársaság állampolgárait megilletik. A korábban államellenes tevékenységet folytató személyek amnesztiában részesültek. Mindezzel szemben Pakisztán azonban nem járul hozzá a genfi megállapodások életbe léptetéséhez, akadályozza a menekültek hazatérését. Több olyan provokatív lépést is tett, amelyeket az afgán bel- ügyekbe való beavatkozásnak lehet tekinteni. A pakisztáni hivatalok az ENSZ-megfigyelőkkel sem hajlandók együttműködni. M oszkvában tetőznek a 19. országos pártkonferencia előkészületei. Ma már nehezen állapítható meg, hogy tulajdonképpen mikor is kezdődtek, egyes politikai megfigyelők úgy vélik, a központi bizottság tavaly júniusi ülésével, mivel akkor döntöttek az összehívásáról. Mások viszont azt állítják, mindez már sokkal korábban kezdődött, rögtön az SZKP XXVII. kongresszusa után, s emellett azzal érvelnek, hogy már akkor kibontakozott a vita a párt és a társadalom életének demokratizálásáról. S mint tudjuk, a konferencián éppen ez a problémakör áll majd a figyelem homlokterében. Bárhogyan is volt, egy dolog vitathatatlan: a szovjet kommunisták e jelentős fórumának - a maga nemében 48 év után az első! - előkészületei új minőséget, intenzitást és szilárd szervezési keretet kaptak egy hónappal ezelőtt, a konferencia küldötteinek a megválasztásával és az SZKP KB téziseinek a közzétételével. E tézisek alkotják a tanácskozás eszmei-politikai platformját. Közben a szovjet sajtóban olyan vélemények is elhangzottak, hogy egy hónap kevés egy ilyen fontos dokumentum tanulmányozásához. Ennek ellenére a központi bizottságra levelek tízezrei érkeztek párttagoktól és pártonkívüliektól egyaránt, akik lényegében egyetértenek a tézisekkel, ugyanakkor megjegyzéseket, javaslatokat, kiegészítéseket fűznek hozzá. Nyilvánvaló, hogy ezek közül sok az elfogadhatatlan, vagy az olyan, amelyek messzebbre hatnak, mint amit a konferencia jogköre megenged. Figyelembe vételük ugyanis beavatkozást jelentene a párt programjába és szervezeti szabályzatába, erre azonban csupán a legfelsőbb szerv, a kongresszus jogosult. De még ezek a levelek sem Az erők egyesítésének fóruma kerülnek a papírkosárba, hiszen hasznosíthatók lesznek a XXVIII. kongresszus előkészítése során. A fő az - s ezt az SZKP KB illetékes vezetői is szüntelenül hangoztatják -, hogy a közelgő pártkonferencia iránt senki sem közömbös. S nemcsak a fővárosban, hanem gyakorlatilag minden köztársaságban és kerületben megfigyelhető a közvélemény szembetűnő aktivizálódása. A leginkább ez talán a küldöttek kiválasztása során mutatkozott meg, hiszen ezek a választások helyenként egészen szokatlan formában zajlottak: bekapcsolódtak a dolgozókollektívák, a tömegtájékoztató eszközök, s találkozni lehetett az aláírás-gyűjtésekkel és más utcai akciókkal is. Moszkvában is ily módon, a közvélemény nyomására mentek keresztül a válogatás sűrű rostáján egyes tudósok és művészek, Jarosz- lavlban és a Szahalinon a közvélemény nyomására kellett kihúzni az eredeti jegyzékből két kompromittált pártfunkcionárius nevét. Csaknem 20 millió kommunistát képvisel majd a konferencián a több mint 5 ezer küldött, akik ezekben a napokban találkoznak a dolgozókollektívák tagjaival, a közvélemény képviselőivel. Leggyakrabban azt a kérdést teszik fel nekik, hogy mit fognak mondani a konferencián, ha szót kapnak. A válaszokból kiderül, a küldötteket is leginkább a politikai rendszer reformjával kapcsolatos kérdések érdeklik, főleg a párt vezető szerepével, a tanácsok és a társadalmi szervezetek reális jogköreinek bővítésével összefüggő témakörök. Napirenden szerepel a tervbe vett jogi reform, s mindaz, ami a pártnak a szocialista jogállam kialakításával kapcsolatos elképzeléseivel összefügg. Olyan jogállamról van szó, amely garanciákat nyújtana az állampolgári és emberi jogok teljes mértékű tiszteletben tartására. „A törvény előtt mindenki egyenlő", ,,Az alkotmány mindenkire egyenlő mértékben vonatkozik",,,Minden megengedett, ami nincs tiltva" - ezek ma a legnépszerűbb jelszavak a Szovjetunióban. Az elmondottak alapján az a benyomás alakulhat ki, hogy a 19. pártkonferencia csupán a felépítményen belüli viszonyokra lesz kihatással. Ez nem így van. A korábban bejelentett programban ott szerepel ugyanis az alapvető gazdasági reform folyamatának az értékelése is. Várható - s ezt jelzi a jelenlegi vita is -, hogy éppen ezt a napirendi pontot vetik majd rendkívül kritikus elemzés alá. A küldöttek többségét a szovjet közvéleményhez hasonlóan komolyan aggasztják azok az akadályok, amelyekbe a párt új gazdaságpolitikája ütközik. Nagyon gyakran megsértik az állami vállalatról szóló törvényt. A minisztériumok továbbra is az irányítás utasításos-adminisztratív módszereit alkalmazzák. Az átalakítás elsőrendű feladatainak megvalósítása lassan megy. A fogyasztói piacon feszült a helyzet. Egy moszkvai újságíró nemrégiben megjegyezte: az átalakítás és a glasznoszty iránti szeretet is az emberek hasán keresztül valósul meg, de az üzletekben egyelőre nem tapasztalhatók nagyobb változások. Mindezen túlmenően a konferenciára a 12. ötéves tervidőszak félidejében kerül sor, úgyhogy ez jó alkalom mind a kedvező, mind a negatív tapasztalatok értékelésére, a jelenlegi helyzetből kivezető utak keresésére. Jelenleg valóban nagyon kevesen kérdőjelezik meg az átalakítás stratégiájának a helyességét. A taktikát illetően lehetnek különbözőek a vélemények. Vita folyik a kitűzött reformok megvalósításának üteméről, formáiról és módszereiről. A pártban és a társadalomban vannak erők, amelyek kétségtelenül lassítani szeretnék az átalakítás folyamatait - attól való félelmükben, hogy azok kicsúsznak az ellenőrzés alól. De a fejlődés mesterséges úton való meggyorsításának és az egyes fejlődési szakaszok átugrásának is vannak hívei. Az első csoportot az itteni politikai zsargon „konzervatívoknak" nevezi, a másikat „avantgardistáknak". Az emberek többsége azonban tudatosítja: a forradalmi megújuláshoz egyaránt szükség van merészségre és megfontoltságra. Épp ezért növekednek annyira a pártszervek és -szervezetek, minden kommunista munkájával szemben a követelmények. A 19. konferenciának hozzá kell járulnia ahhoz, hogy a párttagság felsorakozzon a körül a platform körül, amelyet a központi bizottság tézisei vázoltak. Csak így lehet növelni a párt akcióképességét, szilárdítani kapcsolatát az emberekkel, létrehozni a kedvező légkört ahhoz, hogy a szavak és szándékok energiája a tettek erejévé változzon. VLADIMÍR JANCURA Moszkva, június 21.
