Új Szó, 1988. június (41. évfolyam, 127-152. szám)
1988-06-02 / 128. szám, csütörtök
Új gondolkodásmódot, hatékonyabb munkát A CSKP KB Elnöksége által 1976-ban jóváhagyott dokumentum hangsúlyozza, hogy a gimnázium általános műveltséget nyújtó, politechnikai jellegű intézmény, amely végzős tanulóinak szakmai felkészítést is nyújt. A gimnáziumi oktatásban a szakképzést kötelező tantárgyként a szakelőképzés és az egyes fakultatív tantárgyak biztosítják, melyek kibővítik és elmélyítik a végzős tanulók főiskolai tanulmányokra való felkészítését, szakmai tudást is nyújtva az érvényesüléshez. Az egyes gimnáziumok - tekintetbe véve a társadalmi szükségleteket, a helyi feltételeket több szakirányzat között választhatnak; a mi gimnáziumunkban a programozást, valamint a gazdaság- és szervezéstant választhatják a tanulók a harmadik évfolyamtól. Az első és második évfolyamban a heti egy, illetve két órában tanított szakelőképzés általános műszaki-gazdaságtani ismereteket nyújt, alapot teremt a szaktantárgyak tanításához. A népgazdaság erőteljes korszerűsítése, gazdasági átépítése megköBodrogköz központja, Királyhel- mec (Kráľ. Chlmec) immár negyven éve fiataljainak lehetőséget tud nyújtani gimnáziumi érettségi megszerzésére, illetve a főiskolai tanulmányokra történő felkészülésre. Az évről évre mind nagyobbá váló iskolának ma már tizenhat osztálya van (ebből nyolcban magyar nyelvű oktatás folyik), a diákok száma négyszáz, harminc pedagógus alkotja a tantestületet. Az elmúlt tanévtől kezdve új környezetben, korszerű épületben tanítunk. Az új oktatási koncepciónak köszönhetően, a diákok felkészítése kiegészül immár olyan alapismeretek elsajátíttatásával is, melyeknek elsősorban a inunkra nevelésben, a munkához való jó viszony kialakításában van szerepük. E feladatot azzal teljesíti iskolánk, hogy az első és a második évfolyamban a szakmai előkészítés alapjaival ismerteti meg a diákokat, a harmadik és a negyedik évfolyamban pedig heti négy, illetve hat órában választható szaktantárgyakat tanítunk. Sok ez, vagy kevés? A témáról rengeteget vitatkoztak már pedagógusok, diákok, szülők, sőt foglalkozott vele a közvélemény is. Ha a közismereti tantárgyak oktatásának szempontjából vizsgáljuk a kérdést, soknak tűnik, s hátráltat az iskola elsődleges céljának elérésében. Ha a gyakorlati élet követelményei felől közelítünk, kevésnek látszik, miközben felvetődik egy újabb kérdés: azzal, hogy többet akarunk adni, nem gátoljuk-e a diákot az alapos és tartós tudás megszerzésében. Iskolánk diákjai négy szaktan- tárgy közül választhatnak, ezek: mezőgazdaság, gépészet, közgazdaságtan, technikai (analitikai) kémia. Valamennyit szakemberek oktatják, külön erre a célra kijelölt szaktantermekben. De hozzá tartozik az igazsághoz, hogy ezeknek a termeknek a felszereltsége - annak ellenére, hogy modern épületről van szó - nem felel meg a kor követelményeinek. Véleményem szerint, ha iskolánk feladata az (is), hogy szakembereket képezzen, akkor nem teheti azt kiselejtezett gépeken, amelyek inkább egykori munkafolyamatokra emlékeztetnek, azaz korszerűtlenek. Az üzemekben megvalósuló termelési gyakorlat sem a legjobb megoldás. Közelünkben ugyanis nincsenek olyan üzemek, amelyek a szóban forgó szakmai gyakorlatok követelményeinek eleget tudnának tenni. Minden igyekezetük ellenére sem rendelkeznek mindig megfelelő gépekkel. A termelési gyakorlattal kapcsolatban lenne még egy megjegyzésem. Egy olyan kisvárosban, mint Királyhelmec, képtelenek vagyunk, a szakmai gyakorlatot azonos időpontra megszervezni a második, ilveteli az elektronizáció és az auto- matizáció széles körű gyakorlati megvalósítását. Második éve a gimnáziumi tanterv új tantárgyaként oktatjuk az informatikát az első és második évfolyamban. A Komáromi (Komárno) Magyar Tanítási Nyelvű Gimnáziumban a szaktantárgyak korszerű oktatása érdekében az elmúlt időszakban egy-egy szaktantermet alakítottunk ki; a gépírás, a szám- és ügyvitel tanítására szolgáló gépíró-szaktanteremben többek között szervezési automata, számológépek segítik a korszerű oktatást. A programozást és a számítógép- rendszereket tanuló diákjaink oktatását a 6 személyi számítógéppel felszerelt, nyomtatóberendezéssel ellátott szaktanterem biztosítja; ez a műszaki berendezés ugyanakkor elősegíti az informatika tanítását is. Ismerve az elektronizáció széles körű kibontakozását, a gimnáziumokkal szembeni társadalmi elvárásokat, a jelenlegi szaktanterem-ellátottságunk nem kielégítő, s továbbiak kialakítását teszi majd szükségessé. letve a harmadik évfolyam diákjai számára. Az évfolyamonkénti megoldás évenként teljes négy hétre zavarja meg az oktatás folyamatát. Ha ehhez még hozzávesszük az olyan iskolai akciókat, mint a sí- és úszótanfolyam, a honvédelmi gyakorlat, az őszi betakarítási munkák, a szóbeli és írásbeli érettségi vizsga, hogy a más jellegű, egy-két napos rendezvényekről (versenyek, színházlátogatás, évfordulók) már ne is szóljak, akkor aligha beszélhetünk arról, hogyan sikerül megtartani a tanítási folyamat megszakíthatat- lanságáról szóló előírásokat, utasí-, tásokat. Iskolánk jelenleg huszonnégy darab PMD típusú számítógéppel rendelkezik, a számítástechnika szak- tantermek száma három. A kerületi nemzeti bizottságtól és az oktatási minisztériumtól már kértük, hogy a mezőgazdaság helyett a programozást és a számítástechnikát taníthassuk szaktantárgyként. Kezdeményezésünket egyaránt örömmel fogadták a szülők és a diákok. Persze, ha sikerül megvalósítanunk elképzelésünket, újabb nehézségekkel kell majd szembenéznünk. A felsorolt problémák ellenére, tovább szeretnénk erősíteni együttműködésünket a helyi állami gazdasággal, a bútorgyárral, a traktorállomással, a pékséggel és a tejüzemmel, a Nagygéresi (Veľký Horeš) Efsz-szel, a járási ipari vállalattal, a Szlovák Energetikai Művekkel, az ágcsernyői (Čierna nad Tisou) számítástechnikai központtal, valamint a vajáni (Vojany) Slovnaft-üzemmel, mely növendékeinknek a tudományos diákköri tevékenység területén is segítséget nyújtott. Hadd szóljak még arról, ami ugyancsak gondunk: fiataljaink nehezen tudnak elhelyezkedni. A megszerzett szakképesítésüket csak némely esetben ismetik el, így nem csoda, hogy legtöbbször nem a szakképzettségüknek megfelelő munkakört töltenek be. Ezért különösen örvendetes lenne számunkra, ha sikerülne bevezetnünk a számítástechnikának mint szaktantárgynak az oktatását, hisz ilyen képesítéssel minden bizonnyal nőnek az esélyeik, mind a munkahelyet, mind a főiskolát tekintve. Végezetül, úgy vélem, mérlegelnünk kell a gimnáziumi szaktantárgyi oktatás formája és tartalma radikális megváltoztatásának lehetőségét. Mert ha nem változik a helyzet, megtörténhet, hogy a gazdasági rendszerünk átalakítása során felmerülő sok nehézség és hiányosság újabbakat szül és következményeiket még nehezebb lesz megszüntetni. Dr. MIKLÁS JENŐ, a Kiráiyhelmeci Gimnázium igazgatója Az említett 6 személyi számítógépen kívül még további 10 áll a rendelkezésünkre, ám az említett gondok miatt ezek használata esetleges. Folyamatos használatukat akadályozza az is, hogy működésűk nem megbízható, s a meghibásodott alkatrészek pótlása-beszerzése bizony akadályokba ütközik. A programozás oktatásának hatékonyságát csökkenti a gépek BASIC-nyelve, mely nem teszi lehetővé a strukturált programozást. Az általunk használt PMD-85 típusú számítógépek számára PASCAL fordítóprogram viszont nincs, s a szaktanárok véleménye alapján e hiányosság kiküszöbölése lényegesen emelné az oktatás színvonalát. Szlovákiában a legnagyobb osztálylétszámú magyar tanítási nyelvű gimnázium a miénk, ahol 16 osztályban közel 390 fiatal tanul. Helyiséggondjaink, a tanteremhiány végleges megoldása azonban meghaladja az iskolavezetés hatáskörét. Az elkövetkező időszakban a városi, járási és a kerületi nemzeti bizottságok támogatására lesz szükségünk, hogy a járás gimnáziumai megfelelő feltételek és körülmények mellett felelhessenek meg az egyre fokozódó oktatási követelményeknek. A gimnáziumok tanulói idén tesznek első ízben kötelező érettségi vizsgát az egyes szaktantárgycsoportokból. A tanulók e tantárgyakból is készülnek érettségire, s ezzel csökken a főiskolai felvételi tantárgyakra fordítható idő, kevesebb a tananyagban való elmélyülés lehetősége. Ebből következően háttérbe szorul a gimnáziumok eredeti feladata: diákjainak főiskolai, egyetemi tanulmányokra való felkészítése. Véleményünk szerint a gimnáziumi oktatás profiljában a szaktantárgycsoportoknak kiegészítő jelle- güeknek kellene lenniük. KUSTYÁN GYÖRGYNÉ, igazgatóhelyettes Iskolánk a városban található ipari üzemekhez és a vidék mezőgazdasági jellegéhez alkalmazkodva választotta a gépipari gyártás és a mezőgazdasági ismeretek alapjai szaktárgyakat. Ennek helyességét bizonyítja az is, hogy az időközben kötelezővé tett szaktárgyakat tanuló diákjaink minden évfolyamban megközelítőleg fele-fele arányban választják az említet szakokat. Választásukat döntő módon befolyásolják továbbtanulási szándékaik. A dolog természetéből eredően a szakismeretek befolyásolják a későbbi pálya- választásukat is. A városunkban termelő ipari üzemek - a Montostroj, a Drutechna, az Elektrovod és a Nyugat-szlovákiai Vízmüvek fejlesztési műhelye - elvileg támogatják az így jelentkező igényeinket. Szakmai gyakorlataink, üzemlátogatásaink és tanulmányi kirándulásaink nagyrészét ezeknél a vállalatoknál valósítjuk meg. Ez azonban valójában félmegoldás, hiszen az iskolában szerzett elméleti ismereteket csak töredékeiben mélyíthetjük el a termelés körülményei között. Hiányzik egy jól felszerelt tanműhely. Ezt egyelőre a patronáló üzemekből beszerzett segédeszközök, alkatrészek és az ott látható termelési folyamatok megismerése lenne hivatott pótolni. Mennyire ad a szaktantárgyak tanulása biztonságérzetet a diákoknak és mennyire megnyugatató a szülőknek - azt egyelőre nehéz felmérni. Elvileg a főiskolára nem kerülő vagy gyengébb diákok számára amolyan vészkijárat lehetne. A kérdés ennél bonyolultabb, már valamit javult a helyzet, hogy mindenki számára kötelező érettségi tantárgyként kell választani. A tanév végén kötelező a két hét szakmai gyakorlat, amelyen a már említett üzemekben vesznek részt diákjaink. Ezzel kapcsolatban igen különbözőek a tapasztalataink. Voltak olyan helyek, ahol többé-kevésbé a környezet takarítását bízták rájuk, mondván, nem tudják bekapcsolni őket a termelési folyamatba. Dicséretes, hogy például a vízművek fejlesztési műhelyében, ahol kisebb létszámú közösség dolgozik, mindig szakítottak időt diákjaink szakmai ismereteinek elmélyítésére. Ott hegeszteni tanultak, szerszámot vehettek a kezükbe, megismerhették a műszaki rajzokat. Az ideális az lenne, ha iskolánkban létrehozhatnánk egy jól felszerelt tanműhelyt. Erre azonban nincs meg a pénzügyi keretünk. Talán a minisztérium támogatásával a város két gimnáziuma közösen létesíthetne ilyen tanműhelyt. Ebbe bizonyára besegítenének a bennünket patronáló üzemek is. Másik megoldási lehetőségként kínálkozik a most épülő ipari szakmunkásképző iskola műhelyeiben majdan megtartandó gyakorlati oktatás. Egyelőre azonban nagymértékben függünk támogatóink jóindulatától. A mező- gazdasági ismeretek esetében könnyebb a dolgunk, hiszen a szövetkezetek, az állami gazdaságok más feltételek között dolgoznak, ezért közvetlenebb a kapcsolat. Bizonyára a megoldás egyik formája lehetne, ha a diákok egy része a nyári szünidő alatt megfelelő bérért szakmai gyakorlatok helyszínein, az egyes üzemekben dolgozhatna. Egyelőre azonban hiányzik az üzemek érdekeltsége, bár az egyes vezetőKpozitív magatartása eddig is sokat segített. A változó gazdasági körülmények közepette azonban aligha lesz elegendő a jószándék Érdekeltség híján, átgondolt anyagi támogatás nélkül aligha oldható meg eredményesen a gimnáziumi szakmai képzés. ROVENSKY ISTVÁN gépészmérnök, a Szenei (Senec) Magyar Tanítási Nyelvű Gimnázium tanára FEJLŐDÉS - GONDOKKAL. A Bratislava! Duna Utcai Magyar Tanítási Nyelvű Gimnázium diákjai 1978 óta tanulnak számítástechnikát fakultatív (választható) tantárgyként. Az első években a programozásoktatás számítógépek nélkül folyt, ami nagymértékben megnehezítette a pedagógusok munkáját, illetve a diákok számára nehezen elképzelhetővé tette a tanultakat. A helyzet egy fokkal javult, miután tanulóink számára lehetővé vált, hogy a közeli Novohradská Utcai Gimnáziumban tanulják a programozást; ebben az iskolában már akkor rendelkeztek a szükséges technikával. így a tantárgy jobban emberközelbe került, „megfogha- tóbbá“ vált. Az elektronizációs program, s ennek kapcsán az Informatika és számítástechnika tantárgy bevezetésével a gimnáziumokban iskolánk számítógépes ellátottsága jelentősen javult. Az 1986/87-es tanévben berendeztünk egy számítástechnikai szaktantermet, így diákjaink programozásoktatása ,,hazai pályán“ valósul meg. Az 1988/89-es tanév megkezdéséig még egy újabb szak- tantermet kívánunk létesíteni, ezáltal viszonylag kedvező körülményeket teremthetünk diákjainknak. Szó van egy számítástechnikai laboratórium SM-típusú számítógéppel való felszereléséről is iskolánkban, ami sokkal nagyobb lehetőségeket nyújthatna az oktatásban. Ami a tanítás személyi feltételeit illeti, az iskola igazgatósága szakképzett pedagógusok felvételével oldotta meg ezt a kérdést. Gondot okoz viszont a számítógépek minősége és a javításuk. A szaktantermek Didaktik alfa, illetve PMD 85-2A számítógépekkel vannak és lesznek felszerelve. Ezek a berendezések azonban gyakran meghibásodnak és javíttatásuk nem nagyon rugalmas. Sokszor bizony a gépek fele nem működik. Hogy kik tanulnak iskolánkban számítástechnikát? Az első évfolyam diákjai heti két órában az Informatika és számítástechnika tantárgy keretében ismerkedhetnek a számítógépek világával. Ez a természettudományi tagozat második évfolyamában heti egy órában folytatódik, a másik, tehát a matematika-fizika tagozatos osztályában pedig a Programozás, illetve az Algoritmusok tantárgy formájában kapcsolódik a korábban tanultakhoz. A harmadik évfolyamban a természettudományi tagozatos osztály diákjai vagy technikai kémia vagy programozás szaktantárgyat választhatnak. Ha a számítástechnika mellett döntenek, akkor heti 2-2 óra programozás, illetve algoritmus tantárgy keretében bővíthetik tovább számí tástechnikai műveltségüket. Ez aztán a negyedik évfolyamban a Számítógéprendszerek nevű tantárgy- gyal bővül és heti 2 órában készíti fel diákjainkat az 1987/88-as tanévtől már kötelező érettségi vizsgára. A matematika-fizika tagozatos osztályok diákjai a második évfolyam után a harmadik évfolyamban is heti 1-1 órában, majd negyedikben 2-2-2 órában tanulnak programozást, algoritmusokat és számítógép- rendszereket. Ennek az osztálynak a diákjai kötelezően érettségiznek ebből a tantárgyból. Ily módon mindkét osztály diákjai olyan számítás- technikai ismeretekre tesznek szert, hogy esetleg számítóközpontban tudnak majd elhelyezkedni. Iskolánkban már több éve oktatjuk az analitikai (technikai) kémia néven ismert szaktantárgyat. Az új tantárgy bevezetésének célja szakérettségit adni azoknak a diákoknak, akik nem szándékoznak továbbtanulni egyetemeken és főiskolákon. Kissé paradoxnak tűnik ez a törekvés. Hiszen szakérettségit ma már minden négyosztályos középfokú iskolában lehet szerezni. A gimnázium feladata viszont elsősorban olyan tanulók képzése, akik a továbbtanulást választják. Ennek a tantárgynak a bevezetése több szempontból is elhamarkodottnak tekinthető. Hiszen minden újdonság bevezetése előtt a feltételeket kell megteremtenünk; jól felszerelt laboratóriumra, mérlegteremre, tankönyvekre gondolok. E tantárgy esetében viszont a legalapvetőbb segédeszközök, a tankönyv sem áll rendelkezésünkre. A 3. és 4. évfolyamban csak szlovák tankönyvek vannak. Ezek már átdolgozott kiadások. A 4. évfolyam laboratóriumi gyakorlatára egyáltalán nincs tankönyvünk, sőt ebben az iskolai évben meg sem jelent szlovák nyelven sem. Ugyanakkor az 1987/88-as tanévben már kötelező érettségi tantárgyként szerepel az analitikai kémia! Eddig csak azok a tanulók érettségiztek ebből a tárgyból választható tantárgyként, akik olyan felsőoktatási intézménybe pályáztak, ahol kémiát is tanítanak (vegyészmérnöki, orvos-, gyógyszerésztudományi kar). Iskolánk épülete régi, most kezdődik a felújítása. Ennek keretében szó van a kémiai laboratórium átszervezéséről is. Persze a helyszűke nem engedi meg egy valóban korszerű laboratóriumi műhely kiépítését, legfeljebb a már meglevő korszerűsítésére, bővítésére lesz lehetőségünk. BARTA MAGDA mérnök, KOVÁTS MÁRTA Fontos, de nem a legfontosabb Érdekeltséget az együttműködésben Sok is, kevés is
