Új Szó, 1988. május (41. évfolyam, 102-126. szám)

1988-05-16 / 113. szám, hétfő

A hetvenes évek elejétől szinte mértani haladványhoz ha­sonlóan szaporodott meg gyermek- irodalmunk termése. Irodalmunkban addig egy, csak szórványaiban fel­lelhető alkotói szemlélet felerősödé­se nyomán Dénes György, Gyurcsó István, Tóth Elemér és Gál Sándor voltak azok, akik a költészetükben, költői világlátásukban nagyobb teret engedtek a gyermekeknek szánt al­kotásoknak. Ezt követte hamarosan 1977-ben az eddig legnagyobb si­kert aratott gyermekverskötet, Sim- kó Tibor Tikiriki-takarak-ja. Ennek csupán első kiadásáról vannak bir­tokomban megbízható adatok: 17 500 példányban jelent meg, eb­ből 13 400 került a hazai könyves­egyelőre még nem számottevő ez a hatás.) A hazai gyermekolvasók tábora egyáltalán nincs megfelelően ellátva nívós olvasmánnyal. Kereskedelmi behozatalunk Magyarországról - példányszámra figyelve - csökke­nő tendenciát mutat. Maradt ugyan a Slovart külkereskedelmi vállalat által elkölthető összeg, de évről évre kevesebbet .lehet kapni érte. így a megváltozott kiadói gazdálkodási körülmények szorításában tevé­kenykedő Madách kiadó előtt jelen­tős tér nyílik. Több gyermekkönyvet adhatnának ki csehszlovákiai ma­gyar szerzőktől vagy a világhírű, gyermekeknek író cseh és szlovák íróktól, költőktől. Az „irodalmi mű­hely“ megjelölésre igényt tartó Ma­dách valójában akkor lesz műhely, ha a kiadott gyermekkönyvekkel tendenciákat és alternatívákat állít a szerzők, a gyermekek, illetve a ne­kik vásárló szülők elé. De milyen is az, amit a csehszlo­vákiai magyar irodalom alkotói írnak a gyermekeknek? Többségükben színvonalas. Ezt nem lehet elvitatni. Csakhogy gyermekirodalmunk nem eléggé rétegirodalom. Márpedig a „gyermek“ mint olyan, lehet kis­ded, kisgyermek, óvodáskorú, kisis­Gyermekirodalmunk gyermekbetegségei boltokba. Elfogyott, aztán elkészült a kötet második kiadása is, amely már rég nem kapható. Ez a tény szolgál ürügyül ahhoz, hogy az alábbiakban a gyermekiro­dalommal kapcsolatos kiadói és al­kotói szemléletről egyaránt szóljak. A közelmúlt másik nagy könyvsikere volt Keszeli Ferenc Kajla Fülöp ka­landjai című hat-kilenc éveseknek írt, mai meséket közreadó könyve. Állathősei végeredményben a mai gyerekek valóságos, érzelmi és szellemi kalandjait élik meg. A köny­vet 23 600 példányban nyomtatták, s ebből csupán 2500 került a hazai könyvesboltokba. Miért? - teszi fel a kérdést bizonyára az író, mert a dolog az ő zsebére megy. Miért? - kérdezi a gyermekirodaimat figye­lemmel kísérő, s az olvasásszocio­lógiában és demográfiában is jára­tos kritikus. Miért? - kérdezi a köny­vesboltban a gyermekének könyvet kereső szülő. Nos, magyarázatot bi­zonyára csak a Madách kiadó pél­dányszámot megállapító szakem­berei tudnának adni. Ne cövekeljünk le csupán ezeknél a könyveknél! Dénes György 1984- ben megjelent Pipitér]e még 15 300 összpéldányszámban nyomtatta­tott ki, amelyből 10 400 a hazai könyvkereskedelembe került. 1987 végén Bükkfamakk című kötetét már csak 8900 összpéldányszámban je­lentették meg. Ebből már csupán 3500 darabot vásárolhatnak a cseh­szlovákiai magyar gyermekek szü­lei. Miközben egyáltalán nem lehet minőségi okokat felhozni, hiszen a Bükkfamakk a később még bőveb­ben taglalt, gyermekköltészetünk egészére jellemző gyengéi ellenére is, kiváló költői teljesítmény. Esztéti­kai és pedagógiai szempontok sze­rint is fölötte áll a Pipitér-nek. T udom, lehet még egy ellenér­ve a kiadónak: nem külön­böztettem meg, hogy melyik volt ezek közül az Első osztályosok ajándékkönyve, azaz melyik jelent meg ebben az eleget nem dicsérhe­tő sorozatban. Nos, éppen itt látszik sérülékenynek a kiadó példány- szám-politikája, ha egyáltalán van ilyen. Ugyanis az évek során az ebben a sorozatban megjelentetett, és a megajándékozott elsőosztályo­sokhoz eljuttatott könyvek tulajdono­sai második, harmadik, negyedik, sőt ötödik osztályba is járnak. Tovább már csak azért nem soro­lom, mert a felső tagozatosoknak egyszerűen nem íródnak csehszlo­vákiai magyar gyermekkönyvek. A megkülönböztetés amúgy sem lenne könnyű, mert az „ajándékkö­tetekben“ ez csak elvétve található meg, s az egyes könyvek példány­számainak csökkenése tendencia- szerűvé lett. Ez akkor igazán szem­betűnő, ha figyelembe vesszük a magyar tanítási nyelvű iskolákba évente beíratott elsöosztályosok nö­vekvő számát, amely meghaladja az egy évtizeddel ezelőttit. Az olvasás­szociológiai vizsgálatok az egyik legtöbbet olvasó rétegnek éppen az alapiskolásokat tartják. (Ez akkor is így van, ha az utóbbi időben a videó­zás kihat az olvasási kedvre, bár kolás, kiskamasz, nagykamasz, ifjú. Bár az utóbbi korosztály öntudato­san „megsértődik", ha a gyerme­kekhez soroljuk őket. Azt már emlí­tettem, hogy a kamaszkorosztályok­nak szinte alig íródik valami, s ha igen, az is inkább művelődéspolitikai indítékra írt, vagy személyes, nosz­talgikus prózaként kezelhető. Éppen ezek a dolgok irritálják legjobban ezt a korosztályt, amelyet az elektroni­kus tömegkommunikáció ezernyi fajta, szinte észrevétlen tűszúrása ér naponta. így befolyásolva ízlését az olykor nem is alaptalanul „kultúrmo- csoknak" nevezett popzenében, képregényekben, videoklippekben, szex- és horrorfilmekben koncentrá­lódott álkultúrával. Viszont mit kí­nálhat nekik a csehszlovákiai ma­gyar szülő? Hazai író műhelyében született alkotásokból semmit. Pedig tapasztalataim alapján igencsak ér­dekli őket a rétegkultúrájukhoz kö­zelítő, de értékeiben fölötte álló „ka­maszirodalom“, s éppúgy a nemze­tiségi lét (de nem nosztalgikus) mai lényege. Másfajta kérdéseket vetnek fel az alapjában véve tisztes színvonalon megírt gyermekverskönyveink vagy mesekönyveink. Zalabai Zsigmond lényeges gondolatokat fogalmazott erről egy írószövetségi vitában. Sze­rinte eluralkodóban van egy általa jobb híján „esztétikai sematizmus­nak" nevezett jelenség. Költőink ké­pesek jó nyelvezetű, ritmusos, való­di rímekkel készülő verseket írni, de már mindenki falunevekről ír, s min­denki a szójátékban, a ritmusban, a rímben látja a jó gyermekvers összes ismérvét. Zalabainak igaza van, hiszen irodalmunknak ez az ága is elérkezett oda, hogy nem engedve a kiküzdött esztétikai szín­vonalából, lényegesebb tartalmi, gon­dolati differenciálódást mutasson, ösztönzőként a Madách kiadó és az irodalmi alap egy-egy közös pályá­zata is hathatna abba az irányba, ahol a gyermekolvasók befogadói rétegeinek megfelelően íródnak majd a művek. Talán csak Keszeli Ferenc álta­lam sokat emlegetett Kajla Fülöp kalandjai című mesekötete felel meg azoknak az elvárásoknak, amelye­ket a korszerű gyermeklélektan és pedagógia támaszt a gyermek­könyvvel szemben. Mérei Ferenc ír­ja Jean Piaget Szimbólumképzés a gyermekkorban című kötetéhez írt Előszóban: ,,... a gyermekit mint a világ megélésének viszonylag sablonmentes módját a mi korunk kezdte ismerni és becsülni. Mi tanul­tuk meg szeretni és érteni Chagall és Picasso képeit, mi éreztünk rá Proust és Cocteau gyermekszobájá­nak nosztalgikus, lírai levegőjére. Mi kaptunk kedvet arra, hogy odafigyel­jünk gyermekeinkre, hátukon hor­dozzuk őket, mint indián anyák, mi próbáljuk megérteni zaklatottságu­kat, kutatni furcsa okoskodásuk je­lentését. Felismertük ezzel azt is, hogy a gyerekek élményvilága a va­lóság egyik érvé­nyes feldolgozá­sa; elfogadtuk az öntörvényű gyer­meki létet mint a látványnak egyik lehetőségét, mint az esztétikumnak egyik forrását.“ Olyan műhöz íródott ez a tézisszerű tömörséggel fogalmazott részlet, amelynek ismerete nélkül lehet ugyan gyermekkónyvet írni, de az író mindvégig ösztönös marad. Vi­szont: talán még akkor is Piaget vagy Mérei elméletét vallja, ha más, ebben a témában írt szakirodalmat lapozgat, mert iskolateremtő pszi­chológus-egyéniségek voltak. Talán a jövőben másképpen szü­letnek majd olyan antológiák is, mint A mullók városa vagy a Hogyan kell repülni? című kötetek. Ezek ugyanis rengeteg színvonalasan megírt me­sét, verset adtak közre, csak a szer­kesztők, az összeállítók nem lélek­tani, pedagógiai szempontok sze­rint, nem olvasói korosztályoknak válogattak, hanem irodalomtörténeti szempontokat érvényesítettek a két­ségtelenül fontos és meghatározó esztétikai kritériumok mellett. Q — ándékosan hagytam a leg­OZ. végére Kulcsár Ferenc A kígyókő című bodrogközi népme- segyújteményét. A maga nemében ez is egyedülálló, hiszen Gágyor József Szól a rigó kiskorában című népköltés-gyűjteménye után maj-l egy évtizeddel jelent meg. Benedek Elek, Illyés Gyula hagyományait folytatja ő a mi tájainkon. A népme­sék erkölcse segíti a modern peda­gógiát abban, hogy a szocialista em­bereszmény nevelésében az örök értékeket közvetetten, esztétikai él­ménybe ágyazva adja át a gyerme­keknek. Ez is egyik parlagon heverő területe szellemi kultúránknak, amelynek vérkeringésébe csak a folklór- ós néptáncfesztiválok szintjén kerül a szellemi folklór... DUSZA ISTVÁN iÚJ KÖNYVEK: Rácz Olivér: HA VALAKIT ESETLEG ÉRDEKEL Kiadói együttműködés A legutóbbi két évben magyar szerzők több mint 120 könyve jelent meg a Szovjetunióban, majdnem hatmillió pélcányban. Az 1946 óta eltelt negyvenegynéhány év alatt pedig a magyar szerzők 1534 művét fordították le a Szovjetunióban, s ezeknek összpéldányszáma 622 millió volt. A Szovjetunió vezető kiadói, mint például a Miszl, Raduga, Politizdat, Mezsdunarodnije Otnosenyija, Na- uka, Molodaja Gvargyija, Viszaja Škola, Pedagogika, már régen szo­ros kapcsolatokat hoztak létre a ma­gyar kiadókkal. Sikeres együttműkö­dést folytat a Hudozsesztvennaja Li- tyeratura, Iszkussztvo, Izobrazityel- noje Iszkusztvo és magyar partne­reik, az Európa, Corvina, Gondolat Könyvkiadó; az Ekonomika, Jurigyi- cseszkaja Lityeratura, valamint a közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, a Kossuth, Minerva, Akadémiai Könyvkiadó. A Nauka kiadta A XIX. század második fele - a XX. század eleje haladó magyar gondolkodóinak vá­logatott műveit. A Progressz folytatja Lukács György híres négykötetes művének, Az esztétikum sajátossá­gának kiadását. A Létező szocializ­mus, Elméleti és gyakorlati kérdések sorozatban az Ekonomika Kiadó megjelentette vezető szovjet és ma­gyar szakemberek A munka társa­dalmi formái a szocializmusban cí­mű kötetét. Köpeczi Béla akadémi­kusnak, a Magyar Népköztársaság művelődési miniszterének munkája, az Új konzervativizmus és új jobbol­dal kiegészítette a Politizdat gondo­zásában megjelenő A burzsoá ideo­lógia és a revizionizmus bírálata cí­mű sorozatot. Befejeződött A magyar irodalom könyvtára többkötetes sorozat ki­adása. A Szovjetunió népeinek 34 nyelvén jelentek meg Petőfi Sándor, Móricz Zsigmond, Mikszáth Kálmán, Jókai Mór, múlt századi magyar klasszikusoknak, továbbá Illés Bélá­nak, Hidas Antalnak, valamint Ady Endrének, József Attilának, Illyés Gyulának, Veres Péternek, Németh Lászlónak, Mesterházi Lajosnak és sok más írótársuknak a művei. A legutóbbi öt év alatt a Magyar- országról importált könyvek és más kiadványok mennyisége 80 száza­lékkal nőtt, volumene pedig a múlt évben csaknem 4 millió transzferá­bilis rubelt ért el. Nagy keresletnek örvendenek a művészeti albumok, a tudományos-műszaki szakköny­vek, szótárak, tankönyvek, naptá­rak, levelezőlapok, kották. (APN) Nemzetiségi irodalmunk jeles képviselőjének új novelláskötete szervesen illeszkedik eddigi mun­kásságába. A szerző kitűnő helyzet­teremtő képessége, mesteri cselek­ménybonyolítása, meditatív hősei­nek tömör egyénítése mind a hábo­rús évekről, mind napjaink konfliktu­sokkal teli eseményeiről szóló no­velláiban megmutatkozik. A tárgyi világ és az emberi lélek harmonikus egyensúlyát, a külső és a belső feszültségek megszüntetését, a múlt görcseinek feloldását a humánum jegyében kereső szerzői szándék művészi megfogalmazása szembe­sítésre, állásfoglalásra készteti a könyv minden olvasóját. Új novelláinak megjelentetésével tisztelettel köszönti a kiadó a 70 éves Rácz Olivért. Csontos Vilmos: GYALOGÚT Az idén nyolcvanéves Csontos Vilmos, irodalmunk legidősebb nem­zedékének népszerű költője. A Ma­dách kiadó erre az évfordulóra jelen­tette meg második kiadásban Gya­logút című önéletrajzi regényét. Ezt az első kiadás sikere is indokolja. A múltban nem kevés népi szárma­zású, vidéki tehetség kallódott el. Csontos Vilmos sorsa, szerencsére, másképpen alakult. Hogy mégis mi­lyen viszontagságok és hányattatá­sok között lett a vidéken élő aszta­losmesterből költő, arra ad feleletet ez a könyv. ^etrőci Bálint: HULLÁM HULLÁMOT ÉR A kötet második kiadása tisztel­gés az 1948-as februári győzelem előtt, hiszen az gyökeresen megvál­toztatta hazánk lakosainak, mind­annyiunknak életét. Csehszlovákia nemzetei és nemzetiségei a győze­lem kivívása után már egyesített erővel láthattak hozzá közös ügyük, a szocialista társadalmi rendszer építéséhez. 1948 februárja ezért mindig fontos és emlékezetes fordu­lópontot fog jelenteni számunkra. Hullám hullámot ér rtetrőci Bálint Elena Maróthy-Šoltésová: GYERMEKEIM ... a legmélyebb boldogság, ha van valakink, akit egész lelkűnkből szerethetünk. Egy tiszta szív első­sorban szeret, csak másodsorban kívánja, hogy őt is szeressék. Elena Maróthy-Šoltésová (1855-1939) szlovák prózaíró és kritikus, a szlovák demokratikus nömozgalom egyik megalapítója. Prózai írásaiban - regényében, el­beszéléseiben, visszaemlékezései­ben - új irányt jelentett a szlovák realista irodalomban. Josef Čapek: A SÁNTA VÁNDOR A Sánta Vándor ellentéte a cse­lekményben gazdag regényeknek és drámáknak. Az író szándékosan mezteleníti le művének gondolati vázát. Maga a főhős, a Sánta Ván­dor - félig-meddig parabolikus alak, az író lelkének leplezetlen része, gondolatainak és érzéseinek meg­testesítője. Jaroslav Havlíček: A LÁTHATATLAN Egy „ártatlan bűnös“ halálhíre lángra lobbantja az emlékek hamu­ját, kísértetek kelnek ki sírjukból... így indul Jaroslav Havlíček hátbor­zongatóan egyedülálló regénye, mely mindamellett igazi műalkotás, irodalom a lélekelemzés legjobb faj­tájából. Miként Vítézslav Nezval nemze­dékének leglíraibb költője, úgy Ja­roslav Havlíček nemzedékének leg- epikusabb prózaírója. Minden, amit látott és megélt, tiszta epikává kris­tályosodik ki teremtő szellemének kohójában. llllllllllllllllllllllllllllllllllllliiliJUllltIHIIIUlllllllilllllllllllllll 1988. V.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents