Új Szó, 1988. május (41. évfolyam, 102-126. szám)

1988-05-16 / 113. szám, hétfő

A kommunista és munkásmozgalom időszerű kérdéseiről A forradalmi harc új tartalma A világban az elmúlt három év alatt nagy változások mentek végbe. Ezek hatása a bonyolult, hosszú ideje fennálló problémák megoldá­sának dinamizmusában nyilvánul meg. Általában a politikai pártok, de különösen az olyan politikai pártok aktivizálódásához vezet, amelyek aktívan részt vesznek a nemzetközi légkör javításában. A világ közvéle­ménye a korábbinál jobban érdeklő­dik a munkásmozgalom, annak mindkét szárnya: a kommunista és a szociáldemokrata mozgalom iránt. Ennek több oka van. A fő ok az, hogy a munkásmozgalom, de külö­nösen a kommunista mozgalom a jelenkor nagy politikai erejét képvi­selik, és olyan folyamatok játszód­nak le benne, amelyek rendkívül jelentősek lehetnek az emberiség jövőjére nézve. A nemzetközi kapcsolatokban végbement pozitív változások szo­rosan összefüggnek a szovjet bél­és külpolitikában lejátszódó változá­sokkal, és azokkal a folyamatokkal, amelyek más szocialista országok­ban mennek végbe. Ez a kommunista mozgalomra is hat. Benne az új gondolkodásmód kezd uralkodóvá válni. Bizonyította ezt annak a 93 kommunista, mun­kás- és forradalmi demokratikus, haladó párt és mozgalom képvise­lőinek a tanácskozása, amelyet Prá­gában a Béke és Szocializmus fo­lyóirat munkájának értékeléséről és további feladatainak meghatározá­sáról tartottak. Megállapították, hogy a békéért, a biztonságért, a népek közötti kapcsolatokért, az új gazda­sági rendért, az ember ember általi és nemzet nemzet általi kizsákmá­nyolásától mentes világért folytatott közös harcban egységre kell töre­kedni. Nemcsak napjaink problémáinak új megközelítéséről, hanem nemzeti és nemzetközi keretek között műkö­dő kommunista és munkáspártok, más forradalmi pártok és mozgal­mak tevékenységének új tartalmáról van szó. A mozgalom résztvevői nemcsak mélyebben elgondolkod­nak a korunkban betöltött szerepük­ről és helyükről, hanem ugyanakkor jobban tudatosítják a forradalmi te­vékenység új problémáit és történel­mi feltételeit, az országok, térségek és a világ helyzetének ellentmondá­sos jellegét, valamennyi forradalmi, demokratikus és haladó erő felada­tainak és érdekeinek egységét. A mozgalom egyik fő és legfonto­sabb feladata az, hogy még jobban mozgósítsa a békeszerető erőket a visszafordíthatatlan leszerelési fo­lyamatért vívott harcra. Az új politikai gondolkodásmód tartalmát és a konkrét kezdeményezések kidol­gozását az határozza meg, hogy mennyire tekintünk józanul a világ­ra. mennyire értjük meg objektívan, helyesen az atomkor valós jellegét, az emberiség túlélésének jelentősé­gét. A világ fejlődése szempontjából meghatározó jelentőségű az e cél elérésére való törekvés. Napjainkban nagy viták folynak az osztálykritériumok és a gyakran „egyetemes emberi értékeknek“ ne­vezett fogalom viszonyáról. A viták középpontjában az áll, hogy hogyan lehet gyorsítani a társadalmi hala­dást, hogyan lehet megoldani a glo­bális problémákat az osztály- és békeharc egységének összefüggé­sében úgy, hogy ne ártsunk az em­beri élet alapjának, a természetnek sem. A marxisták helyesen hangsú­lyozzák: bizonyos körök a harmadik világ forradalmi erőit meg akarják győzni arról, hogy a forradalomért vívott harcot rendeljék alá a béke­harcnak. Ez többek között annyit jelent, hogy olyan helyzetben le­mondanánk az imperialista intrikák ellen, a béke elérésére és a társa­dalmi haladás megteremtésére irá­nyuló harcról, amikor a nemzetközi imperializmus fegyveres és fegyver nélküli erőszakra törekszik az embe­riség ellen. Az osztályharc törvényei érvényesek. Néhány elvtárs nagyon találóan állapítja meg: ha meg akar­juk őrizni a világot, akkor meg kell változtatnunk, és meg kell őriznünk, ha meg akarjuk változtatni. Annak ellenére, hogy az imperializmus kénytelen néhány realisztikus lépést tenni, agresszív és kizsákmányoló lényege nem változik. Ezzel kapcsolatban a fejlett kapi­talista országok kommunistái egyre többször teszik fel a kérdést: hogyan reagáljanak konkrétan az ipar milita- rizálására, amely meghaladja (sok­szor többszörösen is) a nemzetbiz­tonság szükségleteit. Meg kell találni a választ a békeharc, valamint a nemzeti függetlenségért, a de­mokráciáért, a társadalmi haladásért vívott küzdelem közötti kapcsolat kérdésére. A kommunistáknak kö­vetkezetesen elemezniük kell a helyzetet: a békéért, a forradalmi haladó törekvésekkel fellépő erők egyes irányzatainak céljaiért, az egyes mozgalmak sajátos céljaiért vívott harc és az egyetemes forra­dalmi folyamatok kapcsolatát. A vilá­gon vannak antagonisztikus társa­dalmi rendszerek és antagonisztikus osztályok. A világ minden térségé­ben ezek konfliktusai különböző színezetűek. Többek között azért is, mert az imperializmus alkalmazko­dik a népek fokozódó harcához, a ki­zsákmányolás új módszereit alkal­mazza, fokozza agresszivitását. .A fejlődő világ kommunistái fi­gyelmeztetnek, hogy egy jobb, ész­szerűbb világ elképzelhetetlen a faj­üldözés minden formája és megnyil­vánulása ellen vívott harc nélkül. Számos pártnak a forradalmi harc fokozásán kívül nincs más alternatí­vája. Egyik másik globális gond a fejlő­dő országok külföldi eladósodása. Továbbra is megoldatlan az olyan gond, mint az éhség, az írástudat­lanság, a betegségek stb. A kommu­nista és más forradalmi erőknek itt is pontosítaniuk kell a szerepüket. Ez a világ kommunista és egész forra­dalmi mozgalmának nemzetközi szolidaritását követeli meg. Nagy jelentőségű a múlt hibáinak bíráló elemzése és a testvéri szocia­lista országokban lejátszódó társa­dalmi átalakítási folyamat. A mozga­lomnak létérdeke az átalakítás sike­re a Szovjetunióban, Csehszlováki­ában és a többi szocialista ország­ban. Az egész mozgalom tudatosít­ja, hogy ennek következtében fordu­lat következik be a világban, beleért­ve a világbékéért vívott harcot is. A mozgalomnak szüksége van a szocialista világrendszer problé­máinak alapos, bíráló elemzésére, s választ kell kapnia számos, a kapi­talista és a szocialista világrendszer versengésével összefüggő kérdés­re. Ennek érdekében harcolni kell a dogmatizmus ellen, amely a stag­nálás éveiben annyira hiányzó el­méleti alkotómunka új irányzatait akadályozza. A kommunista és munkáspártok nagyra értékelik a szovjet átalakítás hozzájárulását a forradalmi folyamatokhoz. A mozgalomban nyomon követ­hető a törekvés a marxizmus-leni­nizmus forradalmi, demokratikus és humánus lényegéhez való visszaté­résre, s az új helyzetben való alkotó érvényesítésére - az új feladatok és új ellentmondások megoldása során. A kommunista mozgalom előtt a tudományos-technikai forradalom társadalmi hatásával kapcsolatban számos kérdés merül fel. Először is az, hogyan dolgozzanak a kommu­nisták az „új“ munkásosztállyal. Melyek azok a leghatékonyabb utak és módszerek, amelyek elvezetnék .a dolgozók új kategóriáit a kommu­nistákhoz? Mely hibákat kell elke­rülni? Ezek a kérdések nagyon sürgetö- ek, különösen Nyugat-Európa párt­jaiban. Itt az 1992-ben létrehozandó „nagy“ európai piacra és az európai integrációra gondolok. Az utóbbi már most hat a világra. A kommunis­ták számára az a kérdés: hogyan alakítsák hozzá a munkásosztály harcát ezekhez az új feltételekhez. Hogyan biztosítsák a munkásmoz­galom stratégiájának egységét, a nagytőke egyesített stratégiájával szemben? A kommunista mozgalomnak új­szerűén kell válaszolnia a nemzeti felszabadulás, a stratégia és a takti­ka, a nemzeti demokratikus forrada­lom kérdéseire, s ezzel kapcsolat­ban, a politikai és társadalmi erők szövetségének kérdésére, figyelem­be véve a nemzetközi politikai és szociális helyzetben végbement vál­tozásokat. E szempontból a mozga­lomban nagyon sok új eredeti és érdekes nézet és tapasztalat halmo­zódott fel. Nagyon gyakori a lényeges és az árnyalati különbség a nemzeti fel­szabadító mozgalmak, a kommunis­ta pártoknak e mozgalomban betöl­tött helyét és szerepét érintő kérdé­sek értelmezésében és magyaráza­tában. Vita folyik például a kapitalis­ta országokban végbemenő tudo­mányos-technikai forradalomnak a felszabadult országokra gyakorolt hatásáról, arról, hogy ez a forrada­lom hogyan fokozza a fejlődő orszá­gok kizsákmányolását, hogyan le­hetne összekapcsolni a kapitalista országokban működő kommunista pártoknak a demokratikus változá­sokért folytatott harcát és a felsza­badult országoknak az új gazdasági világrend megteremtéséért folytatott küzdelmét, hogyan kell megteremte­ni e harc eszközeit. Nagyon sok kérdés merült fel a nemzeti demok­ratikus forradalomnak mozgatóere­jével, a fejlődés nem kapitalista útjá- val, az ún. szocialista orientációval, az agrárkérdéssel, a kapitalizmus előtti fejlődéssel, a fejlődő országok­ra gyakorolt hatásával kapcso­latban. Rendkívül nagy figyelem kíséri a politikai gyakorlattal, a kommunis­ta és munkásmozgalom feladatai új megfogalmazásának pontosításával összefüggő elméleti kérdéseket, kü­lönösképpen a kommunista pártok egysége, az utóbbi időben pedig a többi demokratikus és antiimperia- lista mozgalom egysége szükséges­ségének új megközelítését. Következetesen kutatják az okait annak, hogy miért csak lassan erő­södik néhány kapitalista országban a kommunista párt, pedig a dolgo­zók életkörülményei romlanak, stag­nálás és válság uralkodik, hatnak a reformizmus új változatai. Miért mond le néhány párt a hatalomért vívott harcról, a fegyveres harcról, forradalmi élcsapatok kiépítéséről a fejlődő országokban, a szocialista és a szociáldemokrata pártokkal és más tömegpártokkal és mozgalmak­kal folytatott együttműködésről - függetlenül politikai hovatartozá­sukra - a legszélesebb háborúelle­nes front kialakításáról. A szocialista országok testvér- pártjaiban vita folyik a szocializmus és a demokrácia kölcsönös kapcso­latának kérdéseiről, a kommunista pártok demokratikus centralizmusá­ról, a pártélet más kérdéseiről, az uralkodó pártok és a szocialista tár­sadalom más elemei közötti kapcso­latokról, a szövetségesekhez fűződő kapcsolatokról, a nemzeti regionális és nemzetközi demokratikus szer­vezetek tevékenységéről, a kommu­nista pártok és tömegek kapcsolatá­ról, a nemzetiségi és vallási kér­désről. A mozgalomban egyre nagyobb jelentőségűek az ideológiai kérdé­sek. Az ideológiai harc egyre mélyül és erősödik. Intenzívebbé válik az emberek és a mozgalmak párbeszé­de, vitája. Ezekben a realizmus ér­vényesül, ami a világ pozitív változá­sa kilátásainak szempontjából meg­határozó jelentőségű. Az informá­ciós imperializmus, az antikommu- nizmus, a szélsőbaloldali és funda­mentalista szélsőségek hatása ere­jét veszti. Az ifjúsági és a nőmozgalom kér­dései is egyre jobban a figyelem középpontjába kerülnek. Mindezek a tények arról tanús­kodnak, hogy a kommunista mozga­lom erőre kap, hogy a jövőben meg­növekszik nemzetközi jelentősége. A legnagyobb pozitívum az, hogy az egyenjogúság, a függetlenség és az önállóság alapján a mozgalomban vita folyik napjaink minden kérdésé­ről, az egyes pártok és országok belső fejlődéséről. Korunk sokrétű­ségének, de ugyanakkor egységé­nek szellemében keresi a bajok or­voslásának új módjait. MICHAL ŠTEFAŇÁK, a CSKP KB nemzetközi osztályának vezetője Folyamatos telepítéssel az egész ültetvényt felújítják (A szerző felvételei) A bő termés alapja a gondos telepítés Korszerű módszerekkel, jövedelmezően termelnek-Ahhoz képest, hogy az idén tulajdonképpen nem is volt tél, elég soká tartotta magát a hideg - mond­ta Vass Tibor mérnök a Nagyma- gyari (Zlaté Klasy) Efsz gyümölcsö­sében. Láthatóan gondterhelt volt, hiszen már rég túl kellett volna len­niük a telepítési, gyümölcsfa-ültetési munkálatokon. Nem is álltam meg kérdés nélkül: Vass Tibor mérnök: - Szövetkeze­tünkben a gyümölcstermesztés jó jövedelemforrásnak számít- Mikor örül a gyümölcsész, ha telepítéskor gondterhelt?- Ez nem ilyen egyszerű... Igaz ugyan, hogy az igazi öröm a jó szüret, de öröm a telepítés és a rügyfakadás is. Arról nem beszél­ve, milyen fenséges látvány a vi­rágba borult gyümölcsös. Persze, az öröm és a gond együtt jár. Most is, ha korábban kedvezőre fordult volna az időjárás, több örömünk telik a te­lepítésben. A szövetkezet gyümölcstermesz­tési ágazatvezetöje, aki a Budapesti Kertészeti Egyetemen szerzett dip­lomát, fiatalkora ellenére már tizen­kettedik éve dolgozik jelenlegi be­osztásában. Az eddigi 132 hektárnyi gyümölcsöst idén 6 hektár ősziba­rackossal növelték, további 28 hek­táron pedig kajszibarackot telepí­tenek.- A legnagyobb kiterjedésű az „almáskert“. A 78 hektáros ültet­vényből 57 hektárnyi a termő, az eddigi 30 ha őszibaracknak pedig több mint az egyharmada. A 24 hektár kajszibarackost 23 éve tele­pítettük, s időközben a fáknak mint­egy 20 százaléka kiveszett. A hi­ányt pótoltuk, akárcsak a tavalyi te­lepítésben észlelt kiesést, amit első­sorban az nyulak okoztak. Telepítet­tünk továbbá 12 hektár almát. Ha a felújítást a jelenlegi évi 10-15 hektáros ütemben folytatjuk, akkor 1992-1993-ra felújul az egész gyü­mölcsös.- Elnéztem az őszibarack-cse­metéket ültető dolgozókat. A munka üteme alapján azt gondolhatná az ember, megy ez mint a karikacsa­pás...- Ez csak látszat, vagyis a munka „látványos“ része. A talaj előkészí­tése sokkal nehezebb. Itt az ősziba­rack előtt például körte volt. A felújí­tásoknál rendre gondot okoz a ta- lajuntság. Ebből sok probléma adó­dik, ha telepítéskor nem tartják be a technológiai követelményeket. Az irtást követően egy-két évig pihen­tetni kell a területet, mialatt pótolni kell tápanyag- és humusztartalmát. Persze, a talajuntság kisebb gondot okoz, ha például alma után csonthé­jasokat telepítünk. A felmérést ma már az agrokémia^ vállalat segítsé­gével végezzük. Ök a talajminták szerint megállapítják a szerves­anyag- és sótartalmat, felmérik, mennyi mikro- és makroelem van a talajban, s ennek alapján javasol­ják a telepítést.- Mindez nyilvánvalóan különbö­zik attól, ami megelőzi a kiskertek, háztáji gyümölcsösök telepítését. A nagyüzemi gyülömcsös „ránézés­re“ is különbözik a kiskertitől, így a gyümölcstermelés technológiája is bizonyára más...- Részben még alkalmazzuk a régi technológiát, de az almánál a legkorszerűbb technológia egyér­telműen bevált. Ennek lényege, hogy karcsúorsós, támrendszeres ültetvényeket alakítunk ki. Vagyis „földközelben“ tartjuk a termőfelüle­tet, így a fák korán termőre fordul­nak, szép gyümölcsöt teremnek. A félintenzív ültetvényformák domi­nálnak, melyeknek a művelését gépi metszéssel egyszerűsítettük. A Ro- vinkai Mezőgazdasági Gépkísérleti Kutatóintézet KAM-5-ös sikfalmet- szójével oldalazzuk, tetejezzük a gyümölcsfákat, s kétévenként kézi igazító metszést végzünk. E gép segítségével az ágazat 42 dolgozó­jával meg tudjuk oldani a gyümölcs­fák és a szőlő metszését.-Ami érvényes az alma eseté­ben, az nem alkalmazható a másik két domináns gyümölcsfajnál, az őszi- és kajszibaracknál.- Mindkettőre jellemző, hogy 3-4 vázágnál többet nem hagyunk meg. A kajszinál ügyelni kell arra, hogy a korona katlanszerű legyen, az ágak egymást ne takarják, mert csak így lehet megoldani a gépi szedést. A termőfelületeí igyekszünk a törzs­höz közel tartani és elejét venni a felkopaszodásnak. Az őszibarack­nál minél kevesebb metszéssel igyekszünk bő hozamot biztosítani.- Ezeknél a gyümölcsöknél a bő hozam, a tetszetős gyümölcs egyik legnagyobb „ellenségének“ kell te­kintenünk a kései fagyokat. Ezek ellen nincs orvosság?- Részben van, mert ma már tud­juk, hogy a fagyérzékenységet a kaj­szinál egy baktérium okozza, amely a virágrügyekben található. Vegy­szeres kezeléssel növelni lehet a fák ellenálló képességét.- Milyennek látja az ágazatvezető a szövetkezet gyümölcstermeszté­sének a jövőjét?-Amint mondtam, a fokozatos telepítéssel és felújítással 1992-1993-ra elérhetjük, hogy az egész ültetvény megfeleljen a leg­korszerűbb követelményeknek. Ez persze, együtt jár azzal, hogy az ültetvény 15-20 százaléka mindig fiatal telepítés lesz. (gy biztosított az állandó felújítás, az egészséges kör­forgás a gyümölcsösben, és persze a jó terméshozam. Ennek tudatában bízom abban, hogy szövetkezetünk gazdálkodásában a gyümölcster­mesztés továbbra is „húzó“ ágazat, jó jövedelemforrás marad. MÉSZÁROS JÁNOS

Next

/
Thumbnails
Contents