Új Szó, 1988. május (41. évfolyam, 102-126. szám)
1988-05-13 / 111. szám, péntek
VÉLEMÉNYEK JAVASLATOK A szövetkezetekben májusban csúcsosodik ki a vita atöttnkaTörvénykött^ módosításának alapelvejfol Annak ellenére, hogy a Munka Törvénykönyve az egységes földműves-szövetkezetekre nem érvényes teljes egészében, a szövetkezetek tagjai nagy fontosságot tulajdonítanak a javasolt novella megvitatásának. Mint ismeretes, a Munka Törvénykönyve Novellájának alapelvei nem érvényesek az efsz-ek azon társadalmi kapcsolataira, melyeket a mezőgazdasági szövetkezetekről szóló törvény hivatott szabályozni. Az új törvénytervezetet, amely szabályozza a földműves-szövetkeze- tek gazdasági, szociális és társadalmi életének alapvető kérdéseit, a múlt évben bocsátották nyilvános vitára. Ebben egyebek között a tagsági viszony létrejöttéről és megszűnéséről, a szövetkezeti tagok alapvető kötelességeiről és jogairól, a vezető tisztségviselők kinevezéséről, valamint a munkadíjazás módjáról volt szó. Tekintettel arra, hogy a szövetkezeti tagság fogalmába a munkaviszony szintén beletartozik, amely tartalmánál és jellegénél fogva egyre közelít a munkaviszonybal lévő dolgozók jogviszonyaihoz, a Munka Törvénykönyve is egyre nagyobb mértékben vonatkozik a földműves-szövetkezetek tagjainak jogviszonyaira. Hogy konkrétan melyik javasolt alapelvekről van szó? Az efsz-eken a novella vitájában a figyelmet mindenekelőtt a más munkára való beosztással és áthelyezéssel, a munkaakadályokkal, a szakképesítés növelésével, a munkaidővel és a pihenéssel, valamint a dolgozók munkajogi és szociális biztonságának megszilárdításával összefüggő kérdések tisztázására kell összpontosítani. A dolgozóknak a szervezet fejlesztésében, tevékenységének irányításában és ellenőrzésében való részvételét tárgyaló fejezetből az efsz-ekre csupán az 5. és 6. pont érvényes. A novella második fejezetében, amely a díjazással és a munkaakadályokkal foglalkozik, a szövetkezetekre nem vonatkoznak a 8., a 9., a 10. és a 13. pontban összefoglalt alapelvek. A díjazás módját a szövetkezetek belüzemi előírásokkal úgy fogják szabályozni, hogy a tagok munkadíjának nagysága a szövetkezet eredményeitől és a tagok Garantált-e az elfogulatlan minősítés? A Munka Törvénykönyve módosításának célja, hogy az új követelményekkel összhangban elősegítse a munkafegyelem megszilárdítását, a termelékenység növelését s így közvetve az életszínvonal emelését. Pozitívan értékelhetjük az új szabályozást a rugalmas munkaidőről, a rövidített felmondási határidőről, a fegyelmi büntetések szigorításáról, a fegyelmi eljárás egyszerűsítéséről, a fokozott felelősséget a selejtárukért, stb., melyek a rendet, a fegyelmet kívánják megerősíteni. Ezzel kapcsolatban szeretnék kételyeimnek is hangot adni. Van-e kellő jogi védelme azon dolgozónak, aki szabályosan jár el? Ugyanis a szervezet önállóan fog dönteni abban a kérdésben, hogy az adott dolgozó fölöslegessé vált-e. Óhatatlanul felmerül a kérdés: nem a fent említett, az egyébként becsületesen dolgozó szakembert érinti-e majd a létszámcsökkentés? A munkaerő felfrissítésére, átszervezésére szükség van mindenütt, mivel ez közvetlen hatást gyakorol a teljesítményre. Félő azonban, hogy a felmondási indokok kibővítése táptalaja lehet a protekcionizmus túlburjánzásának. Milyen módon lesz biztosítva, hogy a vezető dolgozó elfogulatlanul oldja meg beosztottjai munkahelyi problémáit. A dolgozók szociális biztonságának hiányérzete (két hónapon belül előzetes írásbeli figyelmeztetés nélkül ,,feleslegessé" válhat) nem vezet-e majd negatív irányú értékrendváltozásokhoz? A félelem, az irigység, a gyűlölködés és az elégedetlenség az etikai normák megszegéséhez vezethet. Ezért kívánatos lenne, hogy a munkáltató részéről adott felmondást írásbeli figyelmeztetés előzze meg azoknál a felmondási indokoknál: ha a dolgozó nem ér el kielégítő eredményeket munkájában, nem felel meg az alkalmassági vizsgán a munkakör betöltésére, nem teljesíti a munkavégzési előírások szabta feltéteket, követelményeket, vagy egészségi állapota nem felel meq Helyes ugyan, hogy a szervezet csak a szakszervezeti szerv előzetes beleegyezésével szüntetheti meg a dolgozó munkaviszonyát felmondással, ám szükséges lenne1 előzetes írásbeli figyelmeztetés, melyben bizonyos határidőn belül a dolgozók lehetőséget kapnának az elvárások teljesítésére, s csak ezek elmarad- tával mondana fel a munkaadó. DR. CSÉMY OLGA, a somorjai (Šamorín) Kék Duna Efsz jogásza Fontos a megelőzés A Munka Törvénykönyvének módosításával kapcsolatos vitába egy olyan témával szeretnék bekapcsolódni, amely az első pillantásra talán nem idevágó. Úgy tűnhet ugyanis, hogy a javító-nevelő intézetekből (börtönökből) visszatérő egyének beilleszkedésében a normális életbe és munkába a legnagyobb feladat a nemzeti bizottságokra hárul. Ebben a tekintetben fontos és sok szempontból pótolhatatlan feladataik vannak azonban a Nemzeti Front társadalmi szervezeteinek is. Ezek közül is természetszerűen a szak- szervezeteknek. Az új vállalati törvény hatályba léptetése, és nemsokára a Munka Törvénykönyve új rendelkezéseinek alkalmazása várhatóan gyökeresen megváltoztatja az eddig megszokott állapotokat. Mindkét említett törvény a hatékonyabb termelés és elsősorban a termékek minőségének javításához nyújt jogi eszközöket. Logikus tehát, hogy a vállalatok és azoknak dolgozókollektívái rövidesen kritikusabban néznek majd körül munkahelyeiken. A várható eredmény az lesz, hogy növekvő nyomást fognak gyakorolni mindazokra, akik különböző okokból és ürügyekkel hátráltatják a feladatok teljesítését laza munkamoráljukkal, gyenge teljesítményükkel stb. Bekövetkezik tehát a feltételezett méretű munkaerövándorlás is. Ilyen feltételek között azonban nehezen képzelhető el, hogy azok a vállalatok, melyek effajta „nagytakarítást“ rendeznek soraikban, nagy érdeklődést mutatnának olyan munkaerő iránt, aki jogerős büntetésének letöltése után munkát keres. Itt most nem azokra gondolok, akik életükben először kerültek konfliktusba a törvénnyel. Az ó esetükben az átfogó társadalmi segítség a visszatérésnél bizonyára továbbra sem marad el. Személy szerint inkább aggasztanak az ún. ,,nehéz fiúk“, vagyis a visszaeső bűnözők. Ezek nagy része már most is olyan szinten ismeri jogait, hogy ezekről akár tankönyvet is írhatna. Mert aki nem akar dolgozni, annak minden kifogás jól jön. Most valaki azzal érvelhet, hogy ez nem egy jellemző probléma, nem sok embert érint... Ezeket az embereket már most is csak az érdekli, hogyan lehet majd az új törvényeket kijátszani, esetleg megkerülni. Ismerek ilyeneket: gátlástalanul, szó szerint profitálnak gyászos múltjukból és trükkökkel, olykor még a csalástól sem visszariadva élősködnek a társadalmon. Naivitás lenne azt hinni, hogy az effajta emberek csupán a jó szó erejével megváltoztathatók. Éppen az említettekre való tekintettel tartom szükségesnek megjegyezni - és úgy érzem itt kedvező folyamat kezdődött - hogy jogalkotó testületeink előreláthatóan gondoljanak azokra is, akik kihasználva az új körülményeket, a munkakerülésből próbálnak majd megélni. Úgy gondolom, hogy ezzel a kérdéssel kapcsolatban nem az a lényeges, milyen számrendszerű csoportról van szó, hiszen egyetlen személy is, akiről köztudott, hogy tisztességtelen játékot űzve rajtunk élósködik, jogosan váltja ki széles környezete indulatait és felháborodását. Mint mindenben, a jogalkotásban is a leghatékonyabb eszköz az előrelátás, a megelőzés. Ezért remélem, hogy a későbbi törvénymódosítások is egyértelműen segítik majd a becsületesen elvégzett munka tekintélyének további növelését. ZERNOVÁCZ IVÁN, Komárno személyes hozzájárulásának mértékétől függjön. A munkaerők társadalmi mobilitásának megkönnyítéséről és ésszerű elhelyezéséről szóló, harmadik fejezetben a 17.-35., valamint a 39. pont szintén nem vonatkozik az efsz-ekre. Ugyanis ezekben a pontokban a munkaviszony keletkezésének és megszűnésének feltételeiről van szó. Mivel a szövetkezeti tagság létrejöttét és megszűnését a mezőgazdasági szövetkezetekről szóló törvény szabályozza, a Munka Törvénykönyve novellájának ezen említett pontjai kizárólag azokra vonatkozhatnak, akik nem tagként hanem alkalmazottként dolgoznak a szövetkezetben. Ugyanez érvényes a másodállásban való foglalkoztatásra és mindazokra a jogviszonyokra, amelyek a munkaviszonyon kívüli foglalkoztatásról szóló megállapodások alapján jönnek létre. A novella negyedik fejezetében a munkafegyelem megszilárdításáról, az elvégzett munka minőségének javításáról, valamint a szocialista tulajdon védelméről van szó. A fejezet 45., 46. és 51. pontja a szövetkezetekre nézve nem érvényes, mégpedig elsősorban azért, mert a tagsági viszony megszűnését a mezőgazdasági szövetkezetekről szóló törvény külön szabályozza. A szakképzettség elmélyítésére és növelésére vonatkozó, valamint a munkaidőt és a pihenést, továbbá a dolgozók munkajogi és szociális biztonságának megszilárdulását érintő alapelveket a novella ötödik és hatodik fejezete foglalja össze. Ezek az alapelvek a 80. és a 83. pont kivételével a szövetkezetekre is teljes egészében vonatkoznak. A közös mezőgazdasági vállalatoknál valamennyi munkajogi kapcsolatot a Munka Törvénykönyve, viszont a díjazást a meződazdasági szövetkezetről szóló törvény fogja megfelelően szabályozni. A novella vitájával kapcsolatos eddigi tapasztalatok azt jelzik, hogy a szövetkezetek tagjai, a dolgozókollektívák, az egyének és a tisztségviselők behatóan érdeklődnek az őket érintő javaslatok iránt. A Szövetkezeti Földművesek Szövetségének különbizottságához már eddig is számos értékes hozzászólás és javaslat érkezett a szövetkezetekből, de a vita kicsúcsosodása az előrejelzések szerint, május derekára várható. Talán ezért is érdemes volt összefoglalni, hogy mire irányuljon a figyelem a szövetkezetekben a novella megvitatásakor. Megnyugtató, hogy a szövetkezeti földművesek őszintén érdeklődnek a társadalmi történések iránt, s hogy ezt az érdeklődést nem pusztán a Munka Törvénykönyve novellájának megvitatásába való bekapcsolódás, de a termelési eredmények is tükrözik. DR. DUŠAN BERNÁTH, a Szövetkezeti Földművesek Szövetsége Szlovákiai Bizottsága politikai-szervezési osztályának vezetője KOMMENTÁLJUK Öntözni olcsóbb... A gazdasági mechanizmus átalakítása, az igényesebb feltételekre és a nehezebb feladatok teljesítésére való alapos felkészülés kapcsán az utóbbi időben sok szó esett a termelési és értékesítési feladatok példás teljesítésének, az intenzifikációs tényező kihasználásának fontosságáról. Az évzáró pártgyűléseken, a szövetkezeti zárszámadókon és az azóta lezajlott termelési értekezleteken szintén napirenden szerepelt az útkeresés és a tartalékkutatás kérdése. Sokan és sokféleképpen kifejtették, hogy a gazdasági felemelkedés lehetőségeinek kihasználása, az önfinanszírozás feltételeinek megszilárdítása úgymond korparancs. Hónapokkal ezelőtt mindez megnyugtatóan hangzott, de a szó ma már kevés. Például a szomjúhozó határ, a nyár elejinek is beillő melegben kókadozó vetések látványa arra enged következtetni, hogy számos mezőgazdasági vállalatnál még mindig csak a szócséplésnél tartanak. Lehet százszor igaz eleink mondása, mely szerint a májusi eső aranyat ér, csakhogy az utóbbi évtized tapasztalatai alapján az is bizonyosra vehető, hogy a korszerű öntözőberendezések birtokában nem kifizetődő karba tett kézzel várni, amíg elerednek az ég csatornái. Az időjárás, sajnos, bőven kínál lehetőséget annak bizonyítására, hogy az ésszerű öntözögazdálkodás a mezőgazdasági termelés egyik leghatékonyabb intenzifikációs tényezője. Az idei tavasz újfent ezt látszik igazolni, hisz a mezőgazdasági dolgozók országszerte hiába kémlelik az eget. Sok helyütt jó ideje annyi csapadék sem hullott, amennyi rendesen elverte volna a port. Az országos felmérés szerint, a talaj nedvességtartalma mintegy 40-45 százalékkal kisebb a szükségesnél. Ennek elsősorban az ígéretesen indult, de most már tengődő kalászosok látják kárát, s az aszály immár a kapásokat is fenyegeti. Ezért is érthetetlen, számos gazdaságban miért vesztegeltek tétlenül még a múlt héten is a drága öntözőberendezések. Szlovákiában a fejlesztésnek köszönhetően már 292 ezer hektáron lehet öntözőgazdálkodást folytatni. A feltétel megteremtése milliárdokba került, ám most, amikor kamatozhatna a beruházás, a felelőtlen hozzáállás miatt a gazdaságok ennek a területnek alig tíz százalékán pótolják a hiányzó természetes csapadékot. A felmérések tanúsága szerint, a 7. ötéves tervidőszakban 77, a múlt évben pedig 87 százalékra voltak kihasználva az öntözőberendezések. A termelők főleg a cukorrépa és a takarmánynövények öntözését hanyagolták el, de helyenként a gabonafélék vízellátása sem volt kielégítő. Néhol a múszaki felkészültséggel, másutt a munkaszervezéssel vagy a szemléletmóddal volt baj, hiszen többen még ma sem értékelik kellőképpen az öntözögazdálkodás előnyeit. Akadt gazdasági vezető, aki az öntözés költségességével érvelt, mások egyszerűen azzal indokolták az öntözési idény késedelmes megkezdését, hogy bíztak benne, időben megázik a határ. Van, akit nem tudnak meggyőzni az eredmények, pedig tagadhatatlan, hogy például a Galántai (Galanta) járásban a 7. ötéves tervidőszakban elsősorban az öntözögazdálkodás révén sikerült 14,5 százalékkal növelni a bruttó mezőgazdasági termelést. A Dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) járásban tavaly űj rekordok születtek a gabonatermesztésben, ami nagyobb részt szintén az öntözési lehetőségek színvonalas kihasználásának köszönhető. Számtalan példa bizonyítja, hogy szakszerű öntözéssel a kalászosok hektárhozama akár 1,5 tonnával is növelhető. Szlovákiában az idén 91 ezer hektár kalászos gabona és 41 ezer hektár kukorica került öntözhető területre. Ez annyit jelent, hogy csupán a rendszeres öntözés révén nagy lépést tehetnénk az ötéves gabonatermesztési feladatok teljesítésében. Ugyanez elmondható a mintegy 17 ezer hektár cukorrépáról és az állattenyésztés tervszerű fejlesztéséhez nélkülözhetetlen takarmánynövényekről. A növényzet fejlődése, a hozam alakulása szempontjából fontos, hogy a vetemény megfelelő időben és mennyiségben kapja a nedvességet. Az öntözést gazdaságosabbá teszi a folyamatosság, ugyanis az időszakos öntözés három és félszer annyiba kerül, mint a berendezések folyamatos üzemeltetése. A jó tapasztalatok és a kezdeményezést ösztönző kedvezmények ellenére több gazdaságban az idén is sokáig vesztegeltek az öntözőberendezések. Lehet, hogy csak akkor remélhető javulás, ha a gazdaságok fizetésnapon is „figyelmeztetik“ az öntözőberendezés kihasználásáért felelős dolgozókat arra, hogy öntözni olcsóbb mint az esőre várakozni?! KÁDEK GÁBOR ORVOSI TANÁCSADÓ A dülmirigyrák A dülmirigy izom- és mirigyszövetből álló szerv, amely a férfiak húgyhólyagja alatt helyezkedik el. Ez a gesztenye nagyságú szerv, amely körülöleli a húgycsö- vet, kemény tapintású, rózsaszínű. Végleges nagyságát a serdülőkor után éri el, amikor kb. 4 cm széles, 3,5 cm magas, súlya 20-40 gramm. Időskorban részben visszafejlődik. A dülmirigy kb. 30-50 kis mirigyből tevődik össze, melyek kivezetőcsatornái magömléskor a húgycsőbe nyílnak. A jellegzetes szagú dülmirigyváladék fehérjékből, zsírokból és savanyú foszfa- tázból tevődik össze. A dülmirigy rosszindulatú daganata 60 éves kor előtt ritkaság. Előfordulásának gyakorisága azonban az életkorral egyenes arányban növekedik. A 70-80 éves férfiak kb. 1/4-énél, a 80 éveseknek pedig mintegy 70 százalékánál mutatható ki. A legtöbb 80 éven felüli betegnél azonban a dülmirigyrák nem halálos kimenetelű. A daganat általában a dülmirigyszövet külső rétegeiből indul ki, majd fokozatosan kitölti az egész szervet, később átnőhet a húgyhólyagba, ondóhólyagba, esetenként a végbélbe is. A betegség kezdetben tünetek nélkül zajlik. Az első panaszok általában a daganat húgyhólyagra gyakorolt nyomásának, valamint az áttételek kialakulásának következményeként jelentkeznek. Az áttételek leggyakrabban a medencecsontban, derékcsigolyákban, elvétve az agyban, tüdőben, májban fejlődnek ki. A csontokban növekedő áttételek fájdalmakat okoznak, melyek elsősorban az éjszaka folyamán erősödnek. Az áttételek okozta fájdalmak kezdetben nem jellegzetesek. A 65 éven felüli férfiaknál a betegség első tünetei a különböző vizeletürítési zavarok. Ilyen a gyakori vizeletürítés, elsősorban az éjszaka folyamán, a vizelet nehezen indul meg, gyenge sugarú. A beteg általában a húgyhólyag állandó teltsé- gének érzetére panaszkodik. A dülmirigy rosszindulatú daganatát általános tünetek is jelzik: fogyás, étvágytalanság, fáradékonyság, melyek azonban már a betegség meglehetősen előrehaladott stádiumában jelentkeznek. A dülmirigy rosszindulatú burjánzásának gyógyítása meglehetősen bonyolult. A siker lényege, hogy a kezelés a betegség lehető legkorábbi szakaszában legyen megkezdve. Fontos megjegyezni, hogy a gyógyítás minden betegnél egy kissé más. Tekintettel kell lenni a beteg korára, egészségi állapotára (heveny, idült megbetegedések), az ellenállórendszer állapotára és a rosszindulatú daganat fejlődési stádiumára. Különböző gyógymódokat alkalmaznak. A rákos daganatok mintegy 80 százaléka kedvezően reagál a hormonális gyógyításra. A női hormonok közül az ösztro- gének a legalkalmasabbak. Ezeket a készítményeket, hogy elérjük a kívánt hatást, hosszú ideig, kis adagokban kell szedni. Bizonyos belgyógyászati, ideg- gyógyászati betegségekben (szívizominfarktus, agyembólia) szenvedő betegeknél ezt a módszert nem alkalmazzák. A hormonális kezelés eredményei jók, mivel lassítja a rákos daganat terjedését, megakadályozza az áttételek kialakulását. Néha azonban nem kívánt mellékhatások is fellépnek: a külső nemi szervek kisebbedése, a mellbimbók megnagyobbodása, a nemi vágy csökkenése, valamint a keringési rendszer betegségeinek rosszabbodása. A sugárkezelés a dülmirigyrák gyógyításában az utóbbi években előtérbe került a többi gyógymóddal szemben, elsősorban a hormonális gyógyítás bizonyos nem kívánt szövődményeinek következtében. A sugárkezelés a betegség minden stádiumában alkalmazható, kivételt képeznek azok a betegek, akiknél már áttételek is kimutathatók. A rákos daganat műtéti eltávolításának is megvan a maga jelentősége, amely a mai modern érzéstelenítési eljárások mellett az idős betegeknél is rizikómentesen alkalmazható. A dülmirigyrákban szenvedő beteg életének meghosszabbításánál valamint a szövődmények kialakulásának megelőzésénél a legfontosabb a rosszindulatú burjánzás korai felismerése. Ennek érdekében az 50 évnél idősebb férfiakon az orvosi vizsgálatokkor dülmirigyszúrést is végeznek. DR. JÁN KASL
